33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner L. Zoé összes hozzászólása (2070 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 59 ... 67 68 [69] Le
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 16. 21:38 Ugrás a poszthoz

Rendbontók 2.0
ruha


Hallottam, hogy beszélgetnek. Hát hogyne hallottam volna? Ez egy könyvtár, én pedig nem voltam süket. De nem szóltam érte, mert két oka volt annak, hogy itt voltunk, az egyik maga a büntetés, a másik pedig az, hogy bármilyen nézeteltérés is volt kettőjük között, azt viszonylag nyugodtan, felügyelt környezetben beszéljék meg. Csak remélni mertem, hogy Nati nem ugrik neki az Eridonos torkának, mert túl finom ahhoz ez a kávé, az a kisfiú pedig túlontúl tiszteletlen ahhoz, hogy azonnal szét tudjam őket választani.
- Igen, add csak.
Nyújtottam ki a kezemet a piros könyvért, miközben keresztbe fűztem a lábaimat. Ez az asztal hosszú távon annyira nem volt kényelmes, mint amennyire első látásra annak tűnt. Már épp kinyitottam volna az őrzött könyvet, amikor láttam, hogy Nati nem mozdul, felpillantottam rá és mikor elhangzott a kérdés várakozóan emeltem fel a mutatóujjamat, csendre intve őt. Ugyanis a neveletlen Eridonosunk felénk tartott, láthatóan nem a feladatát végezve, mert azok a könyvek még csak ezer oldalasak sem lehettek. Amint letette mellém, kinyitottam az első kötetet, majd mérges tekintettel be is zártam.
- Amennyiben nem akarod, hogy most rögtön pontot vonjak le a házadtól visszaviszed ezeket és elvégzed a büntetőmunkát. Világos voltam?
Kissé felemeltem a hangomat, miközben kihúztam magamat. Ha azt hiszi, olyan tanár vagyok, akivel lehet szórakozni, akkor nagyon rosszul gondolja. Első látásra biztosan nagyon aranyosnak tűnök, de nem hiszem, hogy akarja tudni, hogy milyen az, amikor igazán kihoznak a sodromból. Remélhetőleg ezután a kis diák a dolgát teszi, én pedig tudok beszélni a diáklánnyal, de előtte előveszem a pálcámat.
- Disaudio.
Motyogtam el, így most már ha a közelbe settenkedik sem fogja tudni kihallgatni a beszélgetésünket.
 - Van két perced, hogy elmondd mi a baj, utána szeretném ha visszamennél és te is tennéd a dolgod, nem csevegni vagyunk itt.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 16. 21:46 Ugrás a poszthoz

Rella


Így belegondolva, nagyon irigyeltem az Amazonokat. Bárcsak én is ilyen független tudtam volna lenni, valaha az életemben. De sosem voltam. Igyekeztem mindig bátornak mutatni magamat kifelé, öntudatosnak, aki tudja, mit csinál, de az igazat megvallva mindig volt mögöttem valaki, aki megmondta, hogy mit-hogy tegyek és én aszerint cselekedtem. Nem voltak ezek mindig pontos utasítok, csak az utóbbi időben váltak azzá és ezek nélkül kissé elveszett voltam, szükségem volt nekem is iránymutatásra, nem tudtam amazon lenni. Ez azért sajnálatos volt, tekintve, hogy nem tűrtem meg magam mellett azt, aki az utasításokat adta.
A gondolatmenetből Rella zökkent ki, lezártnak tekinti az oktatást azzal, miszerint eleget hallott. Úgy gondoltam, mindent meg is beszéltünk, úgyhogy a gondolataimtól kissé zaklatottam, összevont szemöldökkel dőltem hátra a székben. Nem volt túl nyugodt a lelki világom, az már szent.
- Írásbeli lesz. Semmi félelmetes. Lesz pár kérdés, arra kell válaszolni. Van, ami esszé jellegű és van, amire elég csak három vagy négy mondat. Nem kell megijedni, soha nem veszem túl komolyan a vizsgákat, legalábbis igyekszem.
Jó, azért nem vagyok túl lágyszívű, már ami a vizsgákat illeti, de nem várok el túl sokat, legalábbis azt hiszem, hogy nem.
- Ha ennyit leírsz az amazonokról, azzal én már bőven megelégszem. Sőt, néha kevesebbel is.
Igyekeztem a javításnál mindig olyan engedékeny lenni, amennyire csak tudtam. Nagyon ritkán buktattam, igaz, előfordult, de csak nagyon kirívó esetekben, például ha valaki puskázott, vagy másolta a szomszédról, az ilyet nagyon nem szerettem.
- A többi vizsga miatt se aggódj. Tanulj, és hozd a legjobb formád. Felesleges miattuk kétségbe esni. Én is buktam meg anno.
Vigyorodtam el, próbálva ezzel oldani ezt a tanár-diák viszonyt ami nem nagyon volt ínyemre.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 21. 19:53 Ugrás a poszthoz

Rendbontók 2.0
ruha


Az utolsó kortyot is kiittam a kávémból, amíg hallgattam Natit, láttam, hogy küzd a szavakkal, ahogy küzd az egésszel, de nem könnyítettem meg a dolgát. Sokkal egyszerűbb, ha ő maga rendezi le ezeket az érzéseket, gondolatok. Én tudtam, hogy segít ha az ember kimondja hangosan, így hagytam, hagy adja ki magából. Azonban mikor a segítségemet is kérte, felvontam kissé a szemöldökömet, leraktam a bögrét és messzebbre toltam magamtól, hogy ezzel is nyerjek egy kis időt a válaszadásra.
- Hát, ami azt illeti, szerelem terén nem vagyok túl jó.
Megvolt. Szép volt jó volt, de szinte mindet elrontottam. Mindig zavarba hozott, ha valaki ilyen téren szeretett volna tőlem tanácsot kérni, mert nem tudtam rá igazán mit felelni. Ráadásul ez talán lehet valami első szerelemszerű dolog, hát tényleg nekem kell tönkretennem a haszontalan tanácsaimmal? Hiszen, magam körül sem tudtam rendes rakni. Mindenesetre vettem egy mély levegőt és megpróbáltam valami arany középutat mutatni.
- Nézd. Ha tényleg úgy érzed, hogy ebből lehet valami, akkor vágj bele. Inkább tedd meg és azt bánd meg, minthogy utána szívd a fogad, hogy kihagytad.
Hát igen, anno én is ezt a tanácsot kaptam és az igazat megvallva nem jártam túl jól vele, vagy legalábbis első elgondolásra nem. De nem csak rossz dolgokat kaptam, hanem legalább annyi jót is. Ezek szerint, akkor csak ér valamit a tanács?
- Csak vigyázz magadra. Még nagyon fiatal vagy. És most menj, keresd a könyvet.
Halványan rámosolyogtam, majd egy pálcalendítéssel feloldottam a bűbájt. Egyrészt, mert most már ideje lenne Natinak is keresnie, továbbá az Eridonos is megérkezett a könyvekkel, úgyhogy ideje volt őt is bevonni a kommunikációba.
- Remek. A Don Juan marad, megvárja amíg Nati megkeresi a könyvet.
Ellenőriztem a könyveket, majd félretoltam őket és megpaskoltam a helyet magam mellett, igen, ezt Christophernek tartogattam, vele is szerettem volna beszélni. Megvártam, amíg Nati hallótávolságon kívül kerül, csak akkor fordultam a piros fiúhoz.
- Szóval mi ez az egész köztetek?
Kérdőn pillantottam rá, szemöldökömet felvonva kissé csücsörítve. Kíváncsi voltam, a kíváncsiság pedig most talán segíthet rajtuk.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 20. 23:23 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs



A kapkodás. Hiába az aprócska lakás, mégsem talál semmit, mert a tárgyak, amiket csupán a szentimentalitása tart itt, elveszik a helyet az igazán fontos dolgoktól. Ha nem találja meg táskáját, akkor elkésik, ha elkésik akkor kirúgják, ilyen egyszerű. Hangosan, magyarul mérgelődik, káromkodik, miközben kiegyenesedve felborít egy dobozt, amiből megannyi befejezetlen rajz és néhány szénceruza gurul szét a földön, de nem ér rá vele foglalkozni. Épp csak egy pillanatást vet egy már-már idegen férfi portréjára, felhorkant és kirántja a táskát a papírhalom alól, aminek a következtében az egyik kép, ahol ugyanaz a férfi egész alakjában áll az ablak mögött, elszakad. De legalább megvan a táska.

Sötét. Lépteit gyorsabbra veszi a szűk macskaköves utcán, ahogy a halovány lámpa fényében meglátja mennyi az idő. Késésben van. Nem akarta, hogy kirúgják, mert bár utálta kiszolgálni a turistákat, az alkoholistákat meg még inkább, de más munka híján ez volt mindene.
Nem dúskált a lehetőségekben. Nappal valamelyik turista látványosság mellett ült és aprópénzért készített kinaiakról karikatúrát, éjszaka pedig kiszolgált és poharat szedett, de még így is alig jött ki a pénzből. A francia még mindig nagyon nehezen ment neki, na meg itt nem kérdeztek rá az előéletére, ami még a nyelvtudásnál is fontosabb volt. Még a nevét sem kellett megmondania, a Zoé név már kikopott a mindennapjaiból, a kocsmában Leaként mutatkozott be, erre hallgatott.

- Merci...merci...
Piros a lámpa, mikor átrohan egy párocska között, akik a sietős léptei hallatán szabad utat engednek neki, néhány dudaszó, újabb szűk utca, egy kis emelkedővel és meg is érkezik. Ha csapzottan, kissé zaklatottan is, de megérkezik. Az ajtóban megáll, int a pult mögött álló tulajnak, majd kienged néhány fiatalt, (a testi kontaktust azóta is kínosan kerüli) és bent is van. Három és fél percet késett, Harold pedig nem felejtette el ez neki megjegyezni.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 21. 09:37
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 20. 23:27 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Nem volt ideje sokat töprengeni azon, vajon Harold mit is moroghatott az orra alatt, a "késés" és a "büntetés" szót értette, de a következő pillanatban már három közepesen és egy nagyon elázott lány keveredett a pulthoz, megkezdődött a műszak. Igyekezett odafigyelni de a lányok beszéde már igencsak akadozott, úgyhogy az egyik felespohárba már víz került a vodka helyett. Ennyi jóság és empátia maradt benne, minden mást elfelejtett, semmi nem volt neki fontos, nem volt értelme annak, hogy bármi is fontos legyen. Amíg fontos volt, minden fájt, mióta semmi sem az, azóta nincs fájdalom. A buktatója a dolognak csak az, hogy ezzel a jó érzéseket, a boldog perceket is feláldozta, ám nem érezte hiányát. Egyik napról a másikra élt és a művészet vált számára a legfontosabbá. Talán pont azért jött Párizsba...hiszen ennél közelebb úgysem kerülhet az álmaihoz. Amíg otthon babusgatták, addig elhitte magáról, hogy ő tehetségesebb mint a többi, hogy van benne valami különleges, ám szép lassan rájött, hogy a kezei épp csak ügyesebb mint egy átlag emberé és hiányzik belőle az a plusz, ami a művészt azzá teszi, ami. Egy ideig hitt benne, hogy majd rátalál...de aztán ezt is feladta. És évek óta nem nem alkotott semmi maradnandót, vagy számára fontosat, ahogy kapcsolatokat sem tartott fenn...semmilyet.  Nem tartotta a kapcsolatot senkivel, így sokkal könnyebb volt. Nem kereste őket és, egy idő után ők is feladták, akik pedig itt akartak közelebb kerülni hozzá azokat rövid úton elmarta magától az érdektelenséggel.
Az ajtó ismét nyílik, épp csak fél szemmel pillant oda, a kezében megáll a söröskorsó, de mire bármi fontosat észrevehetne, addigra már nincs ott semmi és senki. Így próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy egy ismerős pillantást vélt felfedezni és a munkára koncentrálni, de nem megy. Miközben csapol feláll az egyik pult alatti rekeszre, hogy körbe tudja pásztázni az apró de zsúfolt helyet és akkor meglátja. A férfi a szakadt rajzlapról, a portrékról, amik nem voltak elég fontosak ahhoz, hogy összeszedje őket mintha azokról lépett volna ki.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 20. 23:32
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 20. 23:31 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs



Nem volt nehéz megtalálnia a csupa nagybetűs FÉRFIT. Hiába volt tömve a hely, hiába a füst, a pult felé nyomuló emberek, a puszta körvonalai is annyira vonzották a tekintetét, hogy mikor rátalát, már egyenesen gyerekesnek tűnt a gondolat, hogy majd nem látja ki a tömegből. Bárhol, bármikor felismerné, ennyi év után is. A felismerés azonban további kérdéseket vet fel. Először is, végig kell gondolnia pontosan mi is az, amit most észrevett. Néha ő maga is kételkedett abban, hogy a férfi valóban létezett. Gyakran játszott el a gondolattal, hogy a misztikus lény csupán a fantáziája szüleménye volt, mert könnyebb volt azt hinni, hogy soha nem létezett, mint belegondolni abba, hogy egyik napról a másikra eltűnt.
Nagyokat pislogott, nem mmet másfelé nézni, attól tartott, hogyha lepillant a kezére, amin már folyt a csapolt sör, a férfi egy pillanat alatt eltűnik és ő soha nem látja többé. Ha pedig valóban így lenne, akkkr szeretné minden másodpercét kiélvezni.
Fogait összepréseli, koncentrál, pislogni sem mer, valahol tompán érzékeli a felé áradó francia szitkokat, de nincs súlyok, egészen addig amíg a kiabáló bele nem rúg ehy hatalmasat a rekeszbe, amire felállt.
Megtántorodik, a kezében lévő korsóból kiömlik a sör. Abban a pillanatban behúzza a nyakát, attól tartva,  hogy a férfinak eljár a keze, de a szemét továbbra sem veszi le róla, egyszerűen nem engedheti meg, túl nagy luxus lenne.
- Sajnálom...
El is felejtette, hogy hol van, nem franciául, magyarul szól a főnökéhez, miközben lerakja a korsót a pultra, elveszi a sörös kezével a felé nyújtott pénzt, majd megkerülve a pultot elindul abba az irányba ahol Asher ül. Igyekszik gyors lenni, mert attól fél, hogy mire odaér a férfinek már csak hűlt helyét találja, neki pedig látnia kell, meg kell bizonyosodnia arról, hogy valóságos.
A hirtelen jött változást azonban a főnök is észreveszi és kisvártatva a nő után megy, félrelökve az útjába kerülő részeg fiatalokat. Harold sosem volt a nyugalom mintapéldánya, szeretett basáskodni az alkalmazottai fölött, nem riadt el a fizikai erőszaktól sem, ha épp arról volt szó és most is az volt a célja, hogy visszarángassa Zoét a valóságba. Néhány lépés csak, a dühös férfi mögötte, Asher pedig előtte. Az utolsó két ember között épp csak sikerül úgy elslisszanni, hogy ne érjen hozzájuk, és ott van. Életnagyságban. Minden kétséget kizáróan valóságosnak tűnik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az is. Csak bámul rá, a szavak a torkára forrtak. Mit is mondhatna? Semmi értelmes nem jut az eszébe. Helyette inkább tesz felé egy újabb lépést, a karját sután felé nyútjta, mintha meg akarná érinteni, de a mozdulatsort a kocsma tulaja megszakítja, jó erősen megmarkolja a nő felkarját, újabb francia szitkokat szórva rá, ám amikor realizálja Asher jelenlétét, elhallgat. Végig vezeti rajta a tekintetét, majd értetlenül Zoéra pillant végül kisvártatva kisvártatva felismerés csillan a szürke szemében. Habár továbbra is erősen markolja a nő felkarját, de Asher felé elereszt egy nagy fröcsögő nevetést, majd a pult felé mutatogat és hadarva azt magyarázza, hogy ő bizony felismeri, hiszen egy rajz róla ott van a pult mögött a whiskys üvegnek támasztva.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 21. 11:54
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 21. 18:09 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Lassított felvételként peregnek le a szeme előtt az egyébként másodpercek alatt lezajló események. Tekintét a pult felé fordítja, de nincs ideje most holmi rajzokkal foglalkozni, mert Asher egyetlen pillantásából leszűri, mi fog következni. Míg egy párt alkottak, előfordult, hogy valaki a jelenlétében lépett át egy bizonyos határt, olyankor a férfiból mindig előtört a birtoklási ösztön, volt aki ezt tiszteletben tartotta, volt, akivel tiszteletben tartatta. Tudat alatt (a másik indokot figyelmen kívül hagyva) ezért is kerülte a mai napig az érintkezést másokkal, megszokta, hogy neki nem ajánlatos így kapcsolatba lépnie, senkivel. Azt azonban nem merte feltételezni, hogy a férfiben ennyi idő után is megvan ez az ösztön az irányába. A szíve kihagy egy ütemet, a beszívott levegő megreked a tüdejében, ahogy a férfi elé lép, a szorítás azonnal enged.
- Ne...
A megjegyzés csöndesebb a suttogásánál, de tudja, hogy az előtte álló lény (a tekintetéből egyértelművé vált számára, hogy már nem emberként cselekszik) tökéletesen hallja. Nyilván nem a főnöke életét akarja megmenteni, ahogy Ashert sem félti, az viszont kellemetlenül érinti, hogy több szempárt is érez magán. Figyelnek. A közelükben állók leplezetlenül, akik pedig kicsivel távolabb vannak, próbálnak úgy tenni, mintha nem várnák a balhét, de közben ki vannak éhezve az akcióra. Aztán egyszerre csak vége lesz. A levegő továbbra is fagyos, de a bámészkodók megelevenednek és már csak lopott pillantásokkal igyekeznek még egy-két részletet elcsípni.
Aztán felé fordul, és tönkreteszi a pillantot. Ennyi év után, tényleg ezzel kellene kezdeni? Az egész annyira kizökkenti, hogy egy pillanatra azt is elfelejti, hogy mi történt az imént, szemöldökét felvonva, fejét oldalra billentve reagál a feltett kérdésre, de egy értelmes szót sem tud kirpéselni a fogai között. Pedig mindennél jobban vágyik most egy frappáns válaszra, de cserben hagyja a józen esze.
- Hozom a táskám.
Egy percet sem gondolkodik rajta. Ahogy kimondja már fordul is a pult felé, sietős léptekkel túrja ki az üres üvegek közül a szebb napokat látott hátizsákot és tétovázás nélkül lép ki a kocsma ajtaján, miközben a válla fölött hátra pillat, hogy megbizonyosodjon róla, hogy Asher követi.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 21. 22:15 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Nem volt konkrét célja az iránnyal, egyszerű csak szabadulni akart a helyzetből. Miután megbizonyosodott arról, hogy a férfi követi, tekintetét konokul előre szegezte, de még így is látta a szeme sarkából, hogy Asher beéri és hozzá igazítja a lépteit.
Annyira szeretne ránézni, csak egy pillanatra! Meg akar róla bizonyosodni, hogy tényleg ő az, hogy itt van és nem csak a képzelete űz undok tréfát vele! Így hát megteszi, épp csak egy pillanatig, de ránéz a férfira, aki még mindig lépdel mellette, de amint találkozik a pillantásuk, gyorsan elkapja a sajátját.
- Én meg téged.
A szíve heves ritmussal döngeti a bordáját, annyira, hogy az már szinte fáj,  rácáfolva ezzel a kijelentésére. Tisztában van vele, hogy a férfi hallja a szívritmusát, de nem tud tenni ellene.
- Hová megyünk?
Mert hát számára nyilvánvaló volt, hogy együtt mennek valahová, bárhová. Nem is tudná máshogy elképzelni a dolgot, tudja, hogy ennyi idő után is bárhová követné. Ez a gondolat pedig feltámasztja benne azt a félelmet, amivel együtt élt már akkor is, mikor egy párt alkottak. Zavarta a tény, hogy mennyire nem zavarta az, hogy ennyire függött a férfitól. Köré építette az életét, saját maga elé helyezte, bármit megtett neki amire csak kérte. Teljesen alárendelte magát neki, cserébe pedig megkapta amire a legjobban vágyott, Őt. Egyáltalán nem érezte tehernek a feladást, ahogyan a mai napig nem érzi annak, mert tudja, mit kapott cserébe...azt, amiért a nők nagy része ölni tudna.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 21. 22:20
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 21. 22:45 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Meglepődött volna, ha a férfi válaszol a feltett kérdésre. Zoén kezd úrrá lenni a pánik, ismeri annyira, hogy tudja, nincs minden rendben. De nem kérdez, feleselegesen nem jártatja a száját, helyette engedelmesen balra fordul, eszébe sem jut másik irányba menni. Most, hogy ismét egy helyen vannak, szeretné kihasználni a helyzetet, legyen az bármennyire rövid. Fel akarja idézni az összes emléket, hogy biztos legyen, Asher nem csak a gondolatai között létezett. Hanem tényleg volt közöttük valami, valami igazi. A hűvös éjszakai szél, ami a sarkon várja őket, felborzolja a haját, beférkőzik a ruhája alá, ő pedig ösztönösen összehúzza magán a kabátot, aminek a zipzárja már régen tönkrement, így kénytelen összefonni a mellét a kezén, hogy a hiányosságot leplezze.
- Nem utállak.
Volt egy olyan érzése, hogy a férfi azóta is ezen gondolkodik, eszébe sincs tönkretenni a viszontlátás keserédes örömét azzal, hogy hülyeségeket beszél, de a csípős megjegyzés engedély nélkül bukott ki belőle. Na meg, a hallgatás már kellemetlen mértéket öltött a megjegyzése után és attól tartott, hogy ezel elszúrja az esélyt arra, hogy beszélhessen vele. Így hát bármikor kész bocsánatot kérni, épp csak a szót nem képes megformáli az ajka. Hiszen ha valaki bocsánat kéréssel tartozik, az a férfi. Hiszen azzal, hogy elment teljesen tönkretette, soha nem lesz már olyan mint akkor volt. De akkor mit is mondhatna? Hogy nem múlt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszébe? Hogy valami elromlott benne amikor ő kitépte magát az életéből? Hogy az ebből származó diszfunkcionalitás majdhogynem az öngyilkosságba kergette? Nem. Soha nem okozna neki fájdalmat. Így mindent megtart magának.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 21. 22:58
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 21. 23:21 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Míg csöndesen, tempósan szedték a lábukat, a Zoé gondolatai egy pillanatra elkalandoztak. Mi van akkor, ha csak a képzelete játszik vele és Asher itt sincs? Ha egyedül kóborol a hideg utcán, abban a hitben, hogy Ő vele van. És mi van akkor, ha ez egy idegen férfi? Ha belépve a lelakott házba valami szörnyű várja? A halától nem tartott különösebben, a szenvedéstől viszont annál inkább.
Mire feleszmél, már a lépcső előtt áll. Tétován pillant fel a férfira, akiben még mindig Ashert látja, így ha kissé félve is, de elindul felelé. Ujjait végighúzza a falon, ezzel képezve legalább gondolati síkon valami támaszt. Nem akar elesni, nem akar gyámoltalannak tűnni, még ha az is.
Leérve az apró lakhelyre épp csak körbe pillant, megnyugvással tölti el a gondolat, hogy az ő helye szemernyit sem rosszabb, bár igaz, az ő fürdőkádja a konyhában van, de nagy különbséget nem lát, Asher sem épp a dolce vitat éli az már holt biztos.
- Kellemes.
Látszik rajta, hogy komolyan gondolja. Az utóbbi időben teljesen elszokott a normálistól, a hétköznapitól, torz képzeletében számára ez a hely kellemes volt.
- Mit csinálsz Párizsban?
Hátat fordít neki, a kabátját a kérdés közben veti le, a felsője lecsúszik a válláról és láttatni engedi a villám okozta égés nyomát, de évek óta először nem jön tőle zavarba, hiszen a férfi elég sokszor láthatta korábban. Helyette ledobja a kabátot a kopott kanapéra és helyet foglal mellette. Csak aztán igazízja meg a felsőjét.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 21. 23:23
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 21. 23:57 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Nem igyekezett annyira rejtegetni magát, hiszen nem volt mit. A kapcsolatuk elejétől kezdve más szabályok vonatkoztak rájuk. Soha nem tudott titkolni előtte semmit, nem is akart. A kapcsolatuk pedig több volt, mint bensőség, hiszen ivott a véréből, Zoé pedig bármit megtett volna neki, csak kérnie kellett.
A késleltetéssel tehát nem volt hátsó szándéka, de ahogy elkapta a férfi tekintét, már egyáltalán nem bánta, hogy nem sietett rejtegetni a sebhelyét, amit máskor oly buzgón tesz. A kanapé kissé kiült, sehogy sem találja benne a helyét, de nem ficereg feleslegesen, nem gyerek már, ennyi belefér.
- Mit akarsz túlélni?
Régen is sokat kérdezett, ettől most sem kíván eltekinteni. Hallani akarja a reszelős hangot, szinte érzi a bőrén a forró levegőt, ami a szavak préselnek ki belőle, bármit megtenne már azért is, hogy beszéltesse, nem beszélve arról, hogy évek óta először tényleg érdekli a válsz, nem csak a jómodor tör fel belőle.
- Költözni?
Hiszen csak most jött, ebben a pillanatban találkoztak. Nem mehet el már most! A keze megremeg, ahogy elveszi a felkínált italt, az ujja hozzáér a férfi kézfejéhez és ő azonnal érezheti a nőből áradó valódifeszültséget amitől egy halandó kétrét görnyedne.
- Menekültem. Itt álltam meg. Vagy ez, vagy egy újabb sikertelen kísérlet arra, hogy véget vessek...ennek az egésznek.
Nem fog takarózni, nem kell a púder. Már amúgy is vége van. Akarta, most meg már nem akarja. A gyógyszerek segítettek, a terápia nem. Így hozta a gyógyszereket, a terápiát meg nem. És láss csodát még él. De nem szeretne a részletekbe belemenni, mert akkor mindent el kellene mesélnie onnantól kezdbe, hogy egyedül maradt. Mert bármilyen meglepő, ennek nem csak Asher az oka, ez egy láncolat volt, ahol ő volt az első, vele kezdődött. Nem okolta a férfit, nem haragudott rá soha. Magát utálta, mert tudta, hogy nem volt elég...jó. Ha az lett volna, akkor a férfi soha nem hagyta volna el. S bár szeretett volna szeretni másokat, senki nem léphetett az Ő helyébe,  senkit nem tudott úgy szeretni és mára már tudja, hogy soha nem is fog. De sikerült ebbe beletörődnie.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 00:06
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 00:38 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


- Sajnálom.
Nem tudja elrejteni a szája sarkában bújkáló mosolyt. Valahol mélyen az az alig húsz éves lány felvisít, mert észreveszi a férfi szája szélén játszó gúnyos mosolyt amibe régen beleszeretett. Egyúttal a felnőtt énje nem tudja figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a férfi kitért a válaszadás elől. Gyakran élt ezzel a trükkel korábban is, témát váltott, majd valamivel igyekezett elterelni a lány figyelmét. Addig csűrte-csavarta a dolgot amíg Zoé végül elfelejtette mit is akart megtudni.
- Ez is csak egy város.
Bólint, teljesen egyetért a kijelentéssel. Neki sem sok keresnivalója van itt, egyszerűen csak itt ragadt. Bedarálták a hétköznapok. Az elején még egészen kellemes volt. Kényelmes kis motelben lakott, azzal töltötte a napjait, hogy a galériákat látogatta, azzal mérgezte a gondolatait, hogy lehet így élni. Aztán jött a cudar valóság, mert elfogyott a spórolt pénze, ő pedig egy-kettőre az utcán találta magát.
- Én...
Nem gondolta volna, hogy valaha is el fogja szégyellni magát ezért. Pedig másnak annyira egyszerű volt bevallani. Zavarában nekiál húzogatni a pulóvere ujját, de rá kell jönnie, hogy ez gyerekes ostobaság. Így abbahagyja és a tekintetét a férfira emeli.
- Volt egy időszak, mikor nem akartam élni. De elmúlt...
Élni persze most sem szeret különösebben, de az élet ösztön és a hangulatjavító sokat dobott az állapotán. Így ha vannak is suicid gondolatai, csak gondolatok maradnak. Nem igazán szeretett volna erről hosszabban diskurálni, mert félt, hogy a férfi esetleg téves következtetéseket von le. Sosem hibáztatta őt, semmiért. Magát gyűlölte csak, a férfit soha. Sok minden nem történt, mióta Asher elhagyta, mert onnantól kezdve csak ritka alkalmakkor tudott átlagos emberként viselkedni. Pedig megpróbálta! Szerette volna! Be akart illeszkedni, de már képtelen volt rá.
- Ki elől menekülsz?
Nem tudott csak egyszerűen kiszállni a kérdezz-felelek játékból. Mindent tudni akart, de a megfelelő kérdések nem voltak a birtokában, így csupán a tekintetével szuggerálta a férfit, most már leplezetlenül.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 10:34
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 11:14 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


"Veled megyek!"
Persze, nem meri hangosan kimondani, nem lenne bátorsága, na meg ráakaszkodni sem akar, de látványosan nyeli el a megjegyzést, beszívva az alsó ajkát. Semmi nem köti ide, bár korábban szerette ezt a várost, vágyott idd, de csak azért mert előtte nem élt itt. A turisták tönkretették Párizst és Zoé néha komolyan elgondolkodott azon, hogy mikor üti fel a fejét ismét a pestis, vagy bármilyen más járvány.
- Nem akarom, hogy azt gondolod, hogy miattad.
Elkínzott tekintettel figyeli a férfi minden mozdulatát. Tiltakozni akar, vissza akarja vonni az egészet, bocsánatot kérni amiért csalódást és szenvedést okozott neki ezzel, de bölcsebbnek látja ha nem szól. Már vége van, kikecmergett belőle és nagyon próbálkozik nem visszaesni, eddig meglepően sikeresen.
Belekortyol az italába, majd lerakva a poharat a földre, lassan elindul a férfi felé. Nem tétovázik sokat, lassú, kínosan gondos mozdulatokkal ül fel a fotel karfájára, amin Asher foglalt helyet. Az egész lénye vonzza őt, nem akar tőle távol lenni, a bűvkörében akar kerülni. Nem érinti meg, egyelőre még nem, helyette inkább az arcát kezdi vizslatni. Sokáig magánál idősebbnek látta küllemre Őt, de ez mostanra ez eltűnt. Asher teljesen olyan volt, mint akármelyik kortársa.
- Összeöregedtünk.
Csak úgy kibukik belőle. Nem tud szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire nem változott semmi az eltel évek óta. Persze mindez csak addig tart, amíg valaki bele nem néz a szemébe. A tekintete neki soha nem tudott hazudni, Zoé tisztán látta a hosszúra nyúlt élete minden egyes évtizedét.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 11:19
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 12:46 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


- Amikor elmentél, egy ideig hittem abban, hogy majd visszatérsz. Mindenkinek ezt mondogattam, idővel már mantrává vált. Közben mindenki más arról győzködött, hogy éljem tovább az életem, mert még fiatal vagyok. Én pedig komolyan megpróbáltam, néha egész jól ment, de sosem volt olyan mint előtte. Voltak mások, de nem tudták pótolni azt ami hiányzott. Viszont úgy láttam a körülöttem ez mindenkit boldoggá tesz, úgyhogy benne maradtam a szerepben.
Nem akarta folytatni, kellemetlen erről beszélni, úgyhogy a lényeg végül kimarad a történetből, igyekszik egy másik beszélgetésre odázni, helyette kapva kap az alkalmon, hogy témát váltsanak.
- A kocsmában a whiskys üvegnek van támasztva egyik rajzom, rólad. Van rólad egy nagy tiszta emlékem, ha lehunyom a szemem minden apró részletet pontosan látom magam előtt. A karácsonyi bál estéjén, mikor azt mondtad, hogy nem vagy hajlandó rajtam osztozni. Az a pillanat beleégett a retinámba. Több száz módon megörökítettem. A szénrajz tetszett neki és kirakta. De most...el kellett volna hoznom.
Összepréseli a száját és lesüti a szemét, Haroldnak van róla egy rajza róla, azóta a rendőrség már biztos kiért és az még a jobbik eset ha nekik mutatta meg. Arról nem is beszélve, hogy hányan látták korábban, számtalan különböző ember megfordult ott. Óvatosan pillantott fel Asherre, szinte biztos volt benne, hogy a férfinak is ehhez hasonló gondolatai támadtak. De mást is vélt felfedezni az arcán.
- Te éhes vagy...
Érdeklődve billentette oldalra a fejét, egészen megfeledkezett arról, hogy miről is beszéltek, az ösztön, ami még most is olyan letaglózó, mint sok éve volt, cselekvésre késztette. Előbb vágná le a kezét, mintsem a férfit szenvedni lássa. Persze, az esetek többségében nem volt leányálom, mikor belőle ivott, de képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy máshoz is ilyen közel legyen. Különleges viszonyként élte meg és örült neki, még ha ez fájdalommal is járt. Lepillantott a pulóvere ujjára, gondosan felhajtotta majd a csupasz, hegekkel teli csuklóját a férfi felé nyújtotta.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 14:41
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 18:58 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Az első külön töltött év után még hitt abban, hogy majd jobb lesz. Mindenki azt hajtogatta hogy talál majd valakit, akit jobban fog szeretni és aki őt is legalább annyira szereti viszont. Akivel egyenrangú társak lesznek. De idővel rájött arra, hogy ő nem vágyik ilyesmire és abban pedig egészen biztos volt, hogy soha senki nem fogja úgy szeretni, ahogy a férfi szerette.
- De megtalálnak.
Ez pedig egyet jelent azzal, hogy mennie kell, menekülni, tovább, valószínűleg nélküle, ez pedig félelemmel és sötétséggel töltötte. Persze, korábban is képes volt ezt elfogadni, majdnem belehalt, de csak majdnem. Miért ne tudna ezzel ismét együttélni? Az önutálat, a magány a mindennapjai részévé vált. De most, hogy egy légtérben volt a férfival, az egész kicsinyes hisztinek tűnt. Hirtelen nem tudta magáévá tenni azt a néhány évet. Mintha nem is ő lett volna.
Nem mondhatná, hogy váratlanul érte a tiltakozás, de az emberfeletti sebességre önkéntelenül összerezzen, majd lassan leengedi a kezeit és összeszedi minden önuralmát, hogy ne lépjen a férfi után.
- Én legalább annyira akarom, mint te. Te is tudod.
A legtöbb szerelmes pár akként került a legközelebb egymáshoz ha lefeküdtek egymással. De nekik fogalmuk sem volt róla, hogy ennél van közelebb, intimebb és jobb. Nem sok embernek adatott meg, hogy megtapasztalja milyen is ez, de ők azok közé a szerencsések közé tartoztak, akiknek volt közelebb. Bár a férfi nagyon ritka alkalmakkor szánta rá magát, ami Zoénál nagyon kényes pont volt, hiszen azt akarta, hogy a férfi senkivel ne kerüljön ilyen módon kapcsolatba, csak vele.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 19:37 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Legszívesebben ráripakodott volna, de nem tette. Pedig milyen szívesen esett volna neki! Követelni, hogy vigye magával, könyörni, hogy ne hagyja itt. Igen, legszívesebben ezt tette volna, de igyekezett ezt félretenni, korainak érezte volna még, hogy ezen vitatkozzanak össze. Helyette egy sokkal égetőbb problémával foglalkozott.
- Tudom, hogy nem vagy oda a csuklóért.
A szemtelen hangnem bizonyára nem kerülte el a figyelmét, Zoé úgy döntött, taktikát vált. Régebben sokat csipkelődtek, mikor újra és újra átlépték azt a bizonyos határt.
Zoé igyekezett figyelmen kívül hagyni a férfi dühét, helyette beletúrt a hajába és a hosszú tincseneket áthúzta a válla egyik oldalára, szabadon hagyva a nyakát. Csak félig volt tudatos a mozdulat, de mikor azzá vált szándékosan lassított rajta. Néhány pillanatig még tétovázott, aztán úgy volt vele, hogy utána a vízözön. Felkelt a fotel karfájáról és határozottan indul meg az irányába. Mikor már előtte állt, a kezét óvatosan kinyújtotta felé, hogy a mutatóujjával megérinthesse Asher ajkát. Az ujjai nyomán megint képes közvetíteni a feszültséget, lehunyja a szemét, koncentrál, hogy az elektromosság felerősödjön. Ingerli Őt, határozottan, leplezetlenül.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 20:15 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Valahol mélyen remélte, hogy a puszta érintése még mindig kivált valamit a férfiból. Tudni akarta, hogy még mindig érez-e iránta...valamit, bármit. Valahol mélyen érezte, hogy a találkozáduk mindkettőjük számára teher. Talán tényleg jobb lett volna, ha a férfi nem tér be a kocsmába. Ettől azonban nem sínylődött volna kevésbé egyikük sem. Zoénak úgy tűnt, hogy egyikük sem él, pusztán létezik. Ez persze nem feltétlenül azért van, mert elváltak az útjaik. De mikor együtt voltak, akkor többek voltak, neki pedig ez megérte a kockázatot. Ezt pedif abban a pillanatban tudta, mikor először megpillantotta a zongoránál ülve.
Asher megtehette volna, hogy félresöpri az kezét ismét, ahogyan a csuklójával tette, de Zoé tudta, hogy mostanra már nincs abban az állapotban. Az apró, fülledt légtérnek már minden zugát betölthette az illata, ő pedig eleget tudott ahhoz, hogy tudja ez mit jelent. Igaz, az ő fajtája nem volt olyan vérszomjas, mint a vámpírok, de tudta, az ő vére többet jelent Ashernek a  szomjoltásnál.
A kezek bilincsként, erősen és hidegen fonják körbe a derekát, épp csak annyit tud tenni, hogy elégedetten felnyög, még a gúnyos mosoly is kül az arcára, miközben a szíve ismét meglódul. A teste régi ismerősként köszöntötte a derekára feszülő tenyerét, de sosem tudta igazán megszokni. Persze, nem tudta volna azt mondani, hogy a dolog teljesen fájdalommentes, de sosem érdekelték különösebben a lila foltok, oda volt érte.
- Te is tudod, hogy így meghalni...nem is lenne olyan rossz.
Szárazon nevet fel, a nyilvánvalót kár lett volna tagadni. Tényleg így gondolta, nem csak a szája járt, nem hízelgett.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 20:50
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 21:43 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Még szép, hogy makacs volt. Minden porcikája kívánta ezt, attól a perctől, hogy meglátta a kocsmába. Ezerszer jobb volt ez, mint egy hosszú évek után elcsattanó csók és a közelében sem ért annak, amit az ágyban csináltak volna. Ezzel mindketten tisztában voltak.
- Eszemben sem volt viccelni.
Vág vissza rögtön, nem törődve a következményekkel. Ez volt az igazság és akarta, hogy Asher ezzel tisztában legyen, még ha nem is tetszett neki, amit hall. Nem, nem ismélti el újra, valószínűleg soha nem is hozza fel neki újra, de attól még ez volt az igazság.
Amint a férfi a hajába túr, ő is engedélyezi végre magának, hogy hozzáérjen. Tenyerét a mellkasára simítja, de nem elégszik meg azzal, hogy érzi a felgyorsult szívverését. A keze elindul fölfelé, ám még mielőtt a csupasz bőréhez érhetne, Asher a hajánál fogva teszi feszíti ki a nyakát, amire szisszenéssel felel, de a kéjes mosoly ott játszik az ajkán, jelezvén, hogy tetszik neki a dolog, közben végig tartja vele a szemkontaktust, szavak nélkül biztatva arra a lényt, hogy cselekedjen.
- Ha..zugs...ág.
Ha nehezen is, de sikerül megtalálnia a megfelelő szót. Ami azért valljuk be baromi nehéz ilyen körülmények között. Szabadon maradt kezét a férfi tarkójára simítja, majd beletúr a hajába, és megmarkolja azt, bár felesleges. Tudja, hogy a férfi már döntött, ahogyan ő is. Nem érdekli mennyire fog neki fájni, az sem, hogy tudja, Asher nehezen fog tudni leállni, vagy, hogy talá a kelleténél több fájdalommal fog járni. Nem érdekelte, kívánta a fájdalmat, mert azt Ő okozza neki, azt jelenti, hogy itt van vele, hogy akarja, ismét az Övé lehet. Ez pedig többet jelenetett neki mindennél.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 22:34 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Hideg zuhanyként éri a tény, hogy a férfi ilyen könnyen ellöki magától. Tehát ezek szerint mégsem olyan pótolhatatlan, vagy különleges számára, legalább is ő ezt szűri le belőle. A gondolat pedig páni félelmet kelt benne és cikázik végig a testén, megbénítva azt.
- Ne..ne..ne...
A szeme megtelik könnyekkel az ijedtsétől, de azok nem gördülnek le az arcán, csak zavaró tényezőként hatnak, de igyekszik gyorsabn kipislogni a szeméből. Kezével a férfi karja után nyúl, de végül úgy dönt, most ő lesz az, aki kezdeményez. Két kezével a férfi nyakába csimapszkodik, lábujjhegyre áll és csókot lehel az arcára, aztán még egyet, míg végül a következő már a férfi ajkait éri.
- De nem akarok.
Suttogja az ajkai közé, majd egy picit elhúzódik, hogy belenézhessen a szemébe. Közben meg észre sem veszi, hogy a lábai már a férfi dereka körül vannak, úgy csimapkoszik belé, mintha az élete múlna rajta.
- Tudom, hogy a lényed azon része akarja...és én meg akarom neki adni. Onnan, ahonnan ő akarja, úgy, ahogy ő akarja.
Épp csak suttog, a szégyenérzet keveredik a vággyal, pedig valójában nem kellene szégyellnie, hiszen ezekkel Asher anélkül is tisztában van, hogy Zoé szégyellnie. Akárhányszor ellöki, akárhogy is bánik vele, attól csak még inkább fogja akarni.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 22:35
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 23:10 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs



Akkor sem tágított volna, ha a férfi továbbra is ridegen viselkedik vele. Addig esedezett, kérlelt volna, míg vagy megtörik a jég, vagy megunja és kirakja, de feladni nem adta volna fel. Szüksége volt erre, még akkor is, ha csak egyetlen éjszakáig tart, aztán ismét kitépi magát az életéből. Bizonyosságot akart arra, hogy Asher valóban létezett, hogy minden igaz volt. Ám a jég megtörik és mikor a szobor megelevenedik, a nőből kiszakad a megkönnyebült sóhaj, még szorosabban fogja a férfit, miközben elveszik a csókban, szó szerint beleszédül és mire észhez tér már az asztalon ül, a férfi egyik keze pedig a nyakára kulcsolóik. Nem fél, bár tudja, hogy Ashernek elég lenne egyetlen mozdulat. A tudat, hogy az élete szó szerint a kezében van csak még jobban felizgatja, a fogai összekoccannak a gerincén végigfutó hidegtől.
- Csak egy szavadba kerül.
Bármit kér, az az övé. Alapvetőrn mindig ki volt szolgáltatva a férfi kénye-kedvének, szerelmes volt belé, természetes volt hát, hogy megtett neki amit csak kért. De ilyenkor, mikor a szó minden értelmében függöt tőle, mikor uralkodott fölötte, akkor érezte igazán, hogy mennyire betegesen, perverz módon oda van érte. Ez az elmúlt évek alatt semmit nem változott.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 23. 14:54 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 23. 23:52 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 00:43 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 24. 00:46
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 18:15 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs

Álmodott. A végtelennek tűnő, fehérre meszelt folyosó mindkét oldalán ajtók sorakoztak katonás rendben, egymástól tökéletesen pontos távolságra. Mindegyik ajtó pontosan ugyanolyan volt. Barna, kissé kopottas, gomb alakú kilinccsel. Kívülről szemlélte magát, ahogy kétségbeesetten próbál bejutni az ajtón, bármelyiken. Fel s alá rohangál egyre kétségbeesetten, rázza a kilincset, üti az ajtót, de azok konokul zárva maradnak. Kiabálni akar, sikítani, de egy hang sem jön ki a torkán, a felismeréstől csak még inkább kétségbeesik, vissza rohan az első ajtóhoz és elfordítja a kilincset...
Abban a pillanatban kipattannak a szemei, az éjszaka emlékei pedig ezzel egyidejűleg öntik el a tudatát, megkímélve magát attól, hogy esetleg meglepődjön azon, hol van. Nagyokat pislog, próbál nem visszaaludni, de a kísértés hatalmas, teljesen kimerültnek érezte magát, ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megsimítsa a férfi felkarját, így erőt vett magán és megpróbálta megmozdítani a férfi mellkasán pihenő, felkarjához közelebb lévő kezét.
- Fáj.
És ekkora tudatosul benne, hogy majdnem mindene fáj. A válla, az oldala a lábai..mind-mind tompán sajogtak, valószínűleg azért, mert épp pihentette őket. Bele se mert gondolni abba, milyen lenne ha fel kellene állnia. De félreértés ne essék, egyáltalán nem bánja a dolgot, nem fog kiakadni, vagy sírni, nagyjából erre számított a tegnapi éjszaka után, azon csodálkozik, hogy egyáltalán maradtak ép bútorok.
- Soha nem haraptad meg a karom...
Összevonja a szemöldökét, mikor észreveszi a könyökhajlatában a félreérhetetlen foltot. Nem is emlékszik rá, hogy ez pontosan mikor történt, abba meg bele se mer gondolni, hány ilyen folt lehet még rajta. De amint ezt végiggondolja már rögtön meg is bánja. Érzi a felé áradó bűntudatot, amit mindig úgy rühellt. Hiszen ő ment bele, ő akarta, ő engedte meg. Felesleges Ashernek ezen tépelődnie, de tudja, hogy ezt teszi.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 24. 18:24
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 22:25 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Nem tiszta minden az estével kapcsolatban, egyes részek egészen homályosak (érhető okból), de szép lassan kezd körvonalazódni benne mi is történt pontosan. Nem volt szép, de eszméletlenül jó volt, felejthetetlen. Ha nem szevedett volna annyira a férfi hiányától, talán azt is meg merné kockáztatni, hogy megérte erre ennyit várni. Erről azonban a férfit is meg kell győznie, érzi, hogy nen fogja beérni pusztán a szavakkal, időre lesz szüksége, hogy el tudja fogadni a tényt. Persze, fordított helyzetben ő is utálná magát azért, mert fájdalmat okozott neki, de talán együtt tudna élni a tudattal, ha tudja, hogy erre volt szüksége, vagy inkább szükségük.
Nagyot sóhajt Asher megjegyzésére, kihallja belőle a bűntudatot, de nem szeretné ha ezt az egészet megmérgeznék ezzel az amúgy is minden jónak elrontójával...cseszett bűntudat. Nem reagál, helyette felpillant, de mivel csak a férfi állát látja, érzi, ahogy a hűs ajkai a kezéhez érnek, de a szemébe akar nézni, így erőt vesz magán és felül. Jobban mondva, először csak felkönyököl, majd lassan kinyomja magát félig ülő helyzetbe, de a felszisszenés nem marad el. Az oldalába belehasít a fájdalom, ami arra készteti, hogy félrehúzza a takarót és szemrevételezze a jókora lila foltot. Úgy látszik nem kíméltek semmit.
- Bár korábban megtetted volna.
Tekintetét az övéibe fúrja, hogy lássa, komolyan gondolja. Soha semmi nem volt még ennyire intenzív, ennyire igaz köztük. Évek óta először érzett igazán, bármennyire is hihetetlen, de a férfi boldoggá tette. Kár lenne ezt most tönkre tenni, nem akarta tovább bámulni az elkínzott tekintetet, úgyhogy inkább úgy döntött felméri a károkat. Az asztal egyben van, ami már a kisebb, fotel mellett lévő testvéréről nem mondható el. A kanapé anyaga szétszaggatva, a fotel felborítva. A konyhapulton lévő üres üvegek mind feldőlve, összetörve, egy egész üveg whisky a padlón szétfolyva.
- Asher...
Annyira érzelmet sűrített bele a férfi nevébe, amennyit csak tudott. Évek óta nem merte hangosan kimondani és másnak sem negedte, szinte szitokszónak számított, mert megannyi sebet szakított fel, most mégis úgy tetszett mintha meg sem történt volna.
- Arra gondolok, hogy ez volt eddigi életem legmeghatározóbb estéje. Hogy soha senki nem tudott úgy megérinteni, hogy te. És gyűlölni akartalak ezért, mert megmutattad milyen lehet, aztán meg egyszerűen elvetted. De az az igazság, hogy tehetnél bármit, én akkr is szeretnélek...
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 25. 00:56
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 25. 14:24 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


A szája ki van száradva, minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy kitartóan tudjon közvetíteni a pillantásával, ha már úgy egyébként nem nyújt egy szép látványt, ami nem csak a tegnap estének köszönhető. A haja kócosan takarja el a fél látóterét, de legalább nem látszanak a szeme alatti karikák, a beesett arc, a hamuszürke bőr...ezeknek tegnap is a birtokában volt, sőt, legalább fél éve így nézett ki. Nem látta szükségét annak, hogy "jó nő" legyen, senkinek nem akart tetszeni.
Mikor Asher szorosabbra fonja a derekán a karját, megadóan felsóhajt és szép lassan visszafekszik a mellkasára ám ezúttal úgy, hogy lássák egymást, de a számára megfelelő közelség is meg legyen.
- Mert így gondolom, ha nem hiszed, megbizonyosodhatsz róla magad.
Tudta, hogy Asher kényesen ügyelt arra, hogy ezt a vonalat ne lépje át, néha mégis önkéntelenül megtette. Sőt, előfordult olyan is, hogy Zoé a gondolatai között szidta, azt pedig kevés ember tudná szó nélkül hagyni. Az esetek többségében azonban a gondolatolvasás feleselges volt. Zoé mindig őszinte volt vele, nem érezte szükségét annak, hogy bármit is takargasson a férfi előtt, így ha épp mem hisztizett, vagy a sértődött kislányt játszotta, nem zavarta, hogy Asher esetleg a gondolai között lézeng.
- Biztos vagyok abban, hogy jó okod volt arra, hogy akkor elmentél, még akkor is ha azt nem tudom elfogadni, hogy engem nem vittél magaddal. Tudom, hogy csak meg akartál védeni. De ez nem igazán jött össze.
Nem akarja folytatni, mert fél, hogy a végén lebeszéi magát a férfiról. Pedig szívesen elmondaná neki, hogy inkább vállal egy rövid életet vele, mint egy hosszút egyedül. Bár a önmagában az a gondolat, hogy miatta válik a férfi sebezhetvé és lassúbbá megrémiszti, de nem akarja csak úgy elengedni.
- Közöttünk mindig több volt, mint kapcsolat, szerelem. Jobban ismersz mint én magamat. Mindenki azt hitte, hogy ez csak egy szakítás, majd túl leszek rajta. De sosem voltam túl rajta, nem is lehettem. Hogyan mondhatnék mást?
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 27. 12:21
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 4. 20:21 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Hagyta felkelni, hiszen visszatartani úgysem tudná. S bár a hirtelen változás enyhén szólva meglepte, igyekezett visszatartani a lassan háborogni készülő érzelmeit, nem tudott olyan gyorsan reagálni, mint szeretett volna, úgy tűnt a rég tartó apátia és közönyösség kiölte belőle, hogy megfelelő időben reagáljon az érzelmi változásokra. Értetlen, elszokott tőle, mégis határozottan érzi, ahogy a mélyről jövő keserűség betölti az élettelen receptorait. Követte a tekintetével Ashert, aki az egyetlen épen maradt üveg után nyúlt, halovány emlékeiben is így látta a legtöbbször, pohárral a kezében. Csak épp ott nem koszos üvegből töltött, hanem kiristályból. Változnak az idők...
 - Te is tudod, hogy ez nem igaz.
Válaszolt tárgyilagosan, de olyan hangsúllyal, hogy az már súrolta a hűvösség határát, bal szemöldöke ezzel egy időben szökött fel, igyekezett nem fintorogni, minden erejét össze kellett hozzá szednie.
 - Hát, ami azt illeti, az jobb...mint a valóság.
Csalódott, hát persze, hogy az. A keserűség feltölti minden porcikáját, közben lassan felhabzik benne a szomorúság és a kétségbeesés, mintha a férfi gyomorszájon vágta volna. Úgy érezte menekülnie kell ebből a szituációból, de az egész bénítólag hatott rá, így csak csiga lassúsággal volt képes felállni és megkeresni a ruháit. Ezzel egyetemben számolnia kellett fájdalommal, ami minden lépésnél belenyilalt a lábába, nem beszélve arról, hogy mikor lehajolt egy-egy darabért gerince éles fájdalommal jelezte, hogy tegnap nem esett neki jól, hogy betonfalat akartak törni vele. De Zoé igyekezett nem mutatni, kitartóan szedte magára a ruháit, míg végül csak a nadrág maradt, ám amint a kezébe vette, eszébe jutott, hogy igazából már nincs is mit felvennie.
 - Ohh, bordel de merde.
Úgy szaladt ki a száján a francia szitok, hogy fel sem tűnt neki, egy pillanatra elfelejtette a férfit,a helyzet súlyosságát, csak az járt a fejében, hogy nem tud innen nadrág nélkül elmenni. Ám Asher hangja visszarántotta a valóságba. Így az elszakított nadrággal a kezében felé fordult.
 - Tudod, egész életemben úgy éreztem, hogy inkább egy hét veled, mint egy élet azokkal az unalmas emberekkel, akik otthon körbe vettek. De megértettem. Nem kell elmondod megint. Megértettem akkor is, mikor ott hagytál.
Annyiszor mondogatta magának korábban, hogy a férfinak egyszerűen csak kevés volt, hogy az utóbbi években kezdte ezt elhinni. Persze, a tegnapi után ez a kétely elolszott benne, ám a hirtelen jött változás hatására ismét előkerül a gondolat. Asher nem akar vele lenni, nincs rá szüksége. Nem akar konfrontálódni, menni akar. Jelezvén, hogy felfogta, hogy ne kínozza ezzel a hűvösséggel tovább inkább megadóan lesütni a szemeit.
  
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 17. 12:36 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
Párizs


Érzi, hogy rátelepszik a mellkasára az a bizonyos érzés. Az érzés, hogy valami nem jó, valami hiányzik...érzi, hogy nehezebben lélegzik tőle, hogy eltompítja az érzékeit. Az esetek többségében így érzett, hozzászokott már, de az elutasítás, a közöny, elszokott tőle, így nem is tudott vele mit kezdeni. Helyette inkább a táskájához lépett, azon imádkozva, hogy a pálcája nála legyen, menni akart, szabadulni ebből a szorító, fájó helyzetből. Kis kutakodás után meg is találja, megkönnyebbülve sóhajt egyet nekiáll összefoltozni a ruháit. A vérrel nem törődik, a kabát majd eltakarja.
Már csak a kabát van hátra és az egyik cipője, körbepillant, még körbe is fordul maga körül, csökönyösen nem véve tudomást arról, hogy nincs egyedül. Ebből a méla állapotból csak akkor zökken ki, amikor Asher kezében szétroppan a pohár. Akkor megdermed, lassan végigvezeti a tekintetét a férfin, de a pillantásából már semmit nem tud kiolvasni a férfi, a gondolatai azonban továbbra is nyitott könyvvé teszik. Kiszolgáltatott érzés.
 - Persze. Ahogy mondod, semmit nem értek. Mintha nem is ismernélek.
A hangja kissé megkínzottan cseng, bármennyire is szeretné, hogy üres legyen, akár a pillantása, amivel még egyszer utoljára végignéz a férfin, aztán visszafordul a kabátjához. Ebben a pillanatban azt kívánja bár tényleg ne ismerné! Annyira szereti, és annyira hiányzott neki, nem telt el nap, hogy ne gondolt volna rá, hogy ne vágyakozott volna utána. Hinni akarta, hogy a férfinek is eszébe jutott néha-néha, és fáj beismernie még magának is, hogy ez talán nincs így. Jobb lett volna, ha nem találkoznak, most biztosan nem fogja tudni elfelejteni ezt a pillantást, ez pedig érzi, hogy megmérgezi a kellemes emlékeit is. A gyomra ugrik, a szemei ismét megtelnek dühös könnyekkel.
- Milyen nagylelkű vagy.
Fintorogva magára kapja a kabátot és automatikusan nekiáll felrángatni a cipzárt, de akkor eszébe jut, hogy az már régen tönkrement rajta. Megcsinálhatná, de itt és most nem pazarolja rá az idejét. Helyette az ajtóval szemez, tudja, hogy a férfi elengedné, bármennyire is szeretné azt hinni, hogy visszatartaná, nem tenné. Pedig milyen jó lenne! Bizonyíték arra, hogy szereti, hogy akarja...de felesleges ilyeneken gondolkodnia.
- Vigyázz magadra Asher.
Ha most nem lép, akkor soha. Bármennyire is fáj, bármennyire is lesz kín szenvedés, nem akarja, hogy a férfi tegyen neki szívességet azzal, hogy a társaságába engedi. Nem vágyik rá, hogy akárhányszor valami történik, a férfi őt hibáztassa érte, vagy ami még rosszabb, magát. Megkíméli ettől mindkettőjüket.
Ahogy kinyitja az ajtót, az alagsori dohos szellő az arcába csap, már csak a lépcső van vissza és ismét szabad lesz...
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 21. 15:38 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
London


London gyönyörű, sőt, csodálatos. Csak nem innen, hanem mondjuk a Big Ben tövéből. Ahová ők jöttek, oda nem hömpölyög el a túristák hada, sőt, ember is alig van az utcán, pedig még csak este sincs.
Zoé az ablakpárkányon ült és már meg sem próbált kinézni az ablakon. Egyrészt azért, mert az ablak annyira apró volt, hogy a fény is alig tört be rajta, na meg annyira koszos volt, hogy amúgy is lehetetlen lett volna. Mélyet sóhajtott, és elfordítva a fejét a szoba felé pillantott. Most épp nem alagsor, hanem tetőtér jutott nekik, mégis olyan volt, mintha egy sötét pincében ült volna. A dolgai szanaszét hevertek a szobában, nem ragaszkodott túl sok mindenhez, mégis soknak érezte. Egy bőröndnyi ruha, néhány doboz a rajzaival.
De legalább nem volt hideg, és doh szag. Nem bajlódott az öltözködéssel, nem terveztek menni sehová. A gondolatai a karácsony és a kastély felé klandoztak. Az az ominózus karácsonyi bál, mikor végleg, visszavonhatatlanul beleszeretett a férfibe akiért képes volt bármire, mindenre. Vajon idén milyen karácsony vár rájuk? Nem vallotta túlzottan szentimentálisnak magát, de valahol mélyen hiányzott neki, még akkor is, ha egyébként úgy érezte ismét kerek a világ.
Asherre pillantot, próbálta felmérni milyen most a hangulat közöttük. Tekintete elidőzött a férfi csupasz felkarján, kicsivel távolságtartóbb volt, mióta eljöttek Párizsból, de attól tartott, hogy  elér ezzel egy szintet, amitől majd a férfi besokall, úgyhogy erőt vett magán és leszállt a párkányról és óvatosan visszalépdelt az ágyhoz és visszafeküdt mellé. Biztos volt benne, hogy Asher érzékelte mikor ott hagyta, de nem adta jelét annak, hogy észrevette volna, továbbra is úgy tett, mintha aludna. Így Zoé megengedte magának azt a luxust, hogy az ujjait végighúzta a márványos felkaron. A szíve abban a pillanatban meglódult, még most is alig merte elhinni, hogy itt vannak, együtt.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2019. április 26. 18:38 Ugrás a poszthoz

A.N.W.
London


Még most sem volt számára teljesen egyértelmű, hogy vajon ez a valóság-e, vagy még mindig a pszichiátrián kezelik. Nem lepődött meg volna meg, ha az utóbbi a befutó, mert akkor voltak ilyen és ehhez hasonló képzelgései, mikor agyonra begyógyszerezték.
- Hiszen nem is alszol.
Az ujjai egy pillanatra megállnak a férfi felkarján, nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el ő is, majd folytatja a megkezdett mozdulatot. Az ujjai felszöknek Asher nyakán, beletúrnak a sötét hajába, már-már szórakozottan. Egy pillanatra el is felejti, hogy az utóbbi napokban igyekezett kitérni a felesleges testi kontaktusok elől, mert a férfi még mindig haragudott magára azért, mert magával hozta, Zoét pedig (bár magának sem meri bevallani), a ridegség kissé megijesztette és a kitéréssel azt akarta elérni, hogy a félvámpír kezdeményezzen, ezzel bizonyítva magának, hogy szüksége van rá. A baj csak az volt, hogy Asher túl makacs volt, ez semmit sem változott. Zoé pedig éhezte a szeretetét és a figyelmét, azt akarta, hogy a férfi belássa, hogy jobb vele, mint nélküle.
- Egyszer régen beszéltünk róla, hogy eljövünk együtt Angliába és megmutatod, hol éltél, hol voltál gyerek. Hogy mesélsz...
Jó nem pont így, hogy vámpírok vannak a sarkukban, akik holtan akarják látni, de talán nyertek maguknak egy kis időt. Itt, ahol a közelben semmi nincs, csak egy szeméttelep, meg egy régi temető talán kevesebb a látó szem, talán egy kicsivel több idejük marad.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2019. április 26. 18:41
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner L. Zoé összes hozzászólása (2070 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 59 ... 67 68 [69] Fel