36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner L. Zoé összes hozzászólása (2070 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 » Le
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 8. 21:24 Ugrás a poszthoz

Szia Lilith! Jó kakaózàst! Cheesy

*màr veszi is fel a kesztyűt*
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 8. 21:37 Ugrás a poszthoz

Ne nénizz mert kiugrok a bőrömből Shocked

Aaron ne màr ez csak hógolyó..nézd *u*  *viszi oda megmutatni*
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 8. 21:57 Ugrás a poszthoz

Aaron...ez nem volt szép...*elpirul*

Aranyos vagy Lilith, köszönöm. Smiley
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 8. 22:21 Ugrás a poszthoz

Hómackó...ő nem a csatlósom  Grin Grin

Szia Karina! Ilyenek ezek a férfiak... Rolleyes
Szia Helena!
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 8. 23:51 Ugrás a poszthoz

Nyúú gyere...*széttárja a karjait*
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:07 Ugrás a poszthoz

Mit csinált veled Kornél?  Shocked Shocked *ütköződik*

Ádi *_____________*  gyere te is, a fiaim elférnek itt körülöttem.  Kiss Kiss
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:11 Ugrás a poszthoz

Phh...mikor nőttél meg ennyire?  Shocked Lassan nagyobbak lesztek mint én.  Embarrassed
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:16 Ugrás a poszthoz

Uhh, nősz mint a gomba hallod..lassan tényleg fel kell rád néznem.  Shocked
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:27 Ugrás a poszthoz

*nevetve figyel* Jobb mint egy esti mozi.

Igen Brandon, remek megfigyelő vagy...magasabb lettél mint én.  Grin Grin De attól még a pici gyerekem maradsz, Ádival együtt.  Tongue
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2015. október 9. 00:28
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:33 Ugrás a poszthoz

Simán, egy nagy zsákkal is...ha szeretnél.  Cheesy
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:40 Ugrás a poszthoz

*behúzza neki a hatalmas zsák gumicukrot*
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2015. október 9. 00:40
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 9. 00:55 Ugrás a poszthoz

Megyek én is a sárgákhoz tentézni. Jó éjt  Kiss
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 24. 16:20 Ugrás a poszthoz



Mióta függetlenedtem egy kicsit igyekeztem más, pozitív dolgokkal foglalkozni, olyanokkal, amiket úgy éreztem elhanyagoltam a túlságosan szorosra font kapcsolat miatt. Ezek közé tartozott a legkisebb húgom. Tudtam, hogy Luca jó kezekbe volt és törődtek vele, nem volt egyedül, de mégis azt éreztem, hogy elhanyagoltam őt. Így mióta több lett a szabadidőm igyekeztem több időt együtt tölteni vele, nem úgy, mint a tanára, vagy épp a házvezető helyettese, hanem mint a nővére. Nehéz volt elvonatkoztatni a kastély falai között ezektől a dolgoktól, de rajta voltam a dolgon.
Így rávettem arra, hogy menjünk el együtt a Halloweeni bulira. Persze, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a húgomat azzal, hogy egy tanárral jelenik meg, ezért támadt egy remek ötletem. Bár a jelmez ötlet egy kicsit húzós volt, biztos voltam benne, hogy ha megfelelően készítem el, akkor senki nem fog rám ismerni és így elvegyülhetek a testvéremmel a diákok között és felszabadultan tölthetünk egy kis időt. Ehhez azonban már jó korán el kellett kezdenem a készülődést. Megváltoztattam a hajszínemet, a szemszínemet, a bőröm kilátszódó részeire rengeteg fehér púdert raktam. Minden részletre figyeltem, még az öltözékre és a kiegészítőkre is. A sminkkel pepecseltem a legtöbbet, mert az arcon lévő minták nem igazán akartak sikerülni, de szerencsére végszóra azt is sikerült megcsinálni. Mikor úgy éreztem, hogy ennél jobb már nem lehet, megszemléltem magamat a tükörbe és az eredmény meglepő volt, tényleg nem lehetett felismerni. Büszkén vigyorogva még egyszer, alaposan megnéztem magamat, aztán megragadtam a baseball ütőt és elindultam, hogy elvegyüljek a diákok között. De amíg ők bementek a bálra, addig én megálltam a nagyterem előtt és a nyakamat nyújtogatva figyeltem, mikor érkezik meg a húgom. Mivel ő biztos nem fog felismerni, így nekem kell szemfülesebbnek lennem.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2015. október 24. 16:44
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 25. 21:14 Ugrás a poszthoz



Még be sem jutottam, a tömeg bezzeg csak úgy hömpölygött mellettem, megállíthatatlanul. Hamar meguntam az emberek bámulását, már kezdtem sajnálni, hogy nem kérdeztem meg a húgomat, hogy mibe fog öltözni, mert akkor talán könnyebb lenne. Persze, mind minden évben a legtöbb jelmez teljesen egyforma, akkor sem tudnék különbséget tenni közöttük ha egymás mellett állnának. Persze, minden évben vannak felkapott trendi jelmezek...aztán vannak kiemelkedően jók és viccesek, amik megérdemelnék a nyereményt. Néha el is nevetem magamat, amint megpillantok egy-egy ilyen és megadóan csóválom a fejemet. Nem halt még ki a fantázia, és ezért nagyon hálás voltam.
Azért viszont nem, hogy Luca láthatólag késett. Idegesen ütögettem a baseball ütőt a cipőm szárának, aztán egyszer csak a benső hangom valami egészen mást kezdett sugallni. Nem is kell megvárnom Lucát, hiszen elkésett! Hirtelen fut el a méreg, úgy éreztem, hogy azonnal bele kell vetnem magamat a tömegbe és annyi embernek verni ki az üdítőt a kezéből, ahánynak csak tudom, csak azért, hogy nevethessek rajtuk és, hogy utána hajnalig táncolhassak. Nem tudom, mi volt a kettő között az összefüggés, de az tuti, hogy egyre biztosabb voltam benne, hogy a legkisebb Czettner hoppon hagyott és biztos szívesebben jött mással. Csalódottan csóváltam a fejemet, miközben az ütőmet a vállamra vettem és egy nagy rágólufit fújva elindultam a terembe, közben félrelöktem egy-két ajtóban ácsorgó diákot. Ott vettem észre, hogy többet sorban állnak valami italért. Ha a többiek kapnak, akkor az nekem is kell! Odasétáltam és átnyúlva egy rakás elsősön elvettem egy pohárral, de nem ittam meg rögtön, helyette inkább besétáltam a tömegbe, a baseballütőmet használva kipécéztem egy szimpatikus tököt, ha azt fogom most szétverni! De előtte még megiszom ezt az italt. Le is hörpintettem és egy másodperc alatt eltűnt minden negatív érzésem. Értetlenül pillantottam körbe és abban a pillanatban elindultam kifelé, hogy megkeressem a húgomat.
- Ajj annyira sajnálom.
Fogtam meg egy apróbb lány vállát, de már állítottam is félre az utamból, hogy kijussak a tömegen keresztül amikor is realizáltam, hogy kit tettem félre.
- Luca! Héjj, izé...én vagyok.
Nem akartam elkiabálni a nevemet, úgyhogy inkább a tűzoltó lány után furakodtam és megragadtam a kezét.
- Azt hittem már sosem talállak meg, az előbb nagyon furcsa érzésem volt. Szét akartam itt verni mindent. Dühös voltam, mert nem jöttél és csalódott. Fura.
Miközben meséltem oldalra billentettem a fejemet, majd csak úgy, szokás szerint végignéztem rajta.
- Nem túl rövid ez a szoknya?
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 16:27 Ugrás a poszthoz

Sziasztok lányok! Jók a neveitek  Cheesy
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 16:38 Ugrás a poszthoz

Kaszás Lith - 2015.10.26. 16:32
Neked meg a képed. Cheesy


Ohh, köszönöm szépen  Kiss

Szia Sátáni Bukott-angyal! Melyik nevedet használod?  Cheesy
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 16:48 Ugrás a poszthoz

Hát, én a Zoét.  Grin Grin Örülök, hogy találkoztunk.  Pirul
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 16:53 Ugrás a poszthoz

Minek öltöztél be?  Smiley *már nem tudja követni ki kicsoda*
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 17:56 Ugrás a poszthoz

Hűű, és a bukott angyal jelmez milyen? *-*

Igen igen..:D Harley Quinn személyesen..izé a jelmezen keresztül  Pirul Pirul
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 18:04 Ugrás a poszthoz

Hamarosan? Még majdnem egy év  Sad
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 18:16 Ugrás a poszthoz

Az is 2016, igaz?

Áhh értem, azt hittem olyan kis szárnyaszegett.  Cheesy
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 26. 18:41 Ugrás a poszthoz

Hát jó..én úgy tudom, 2016 Smiley

Szia Muci! Már csak te hiányzol a sorból  Cheesy
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 29. 23:02 Ugrás a poszthoz



Őszintén örültem, hogy végre belebotlottam Lucában, furcsa volt egyedül a tömegben. Vagyis, nem a tömeg volt furcsa, inkább a gondolatok amik magányomban körüllengtek. Pedig ha egy kicsivel tájékozottabb lettem volna, akkor biztos kiszúrom, hogy ez a Halloweeni buli egyik sajátossága, de annyira nem érdekeltek a részleteket, hogy ez a dolog elmaradt.
- Hát tudod, maradt még némi kézügyességem.
Kicsit oldalra billentem a fejemet, hagyom, hogy Luca megfogja a hajamat, ami nem paróka, hanem igenis a sajátom és sokat bíbelődtem vele, milyen sikerült ilyenre varázsolnom. Mert már tudtam hajat színezni, ilyen átmenetes valamit még soha nem csináltam. A sminkes bűncselekményt viszont a két kezem által követtem el, szóval arra tényleg nagyon büszke vagyok, úgyhogy ki is húztam kicsit magam, de próbáltam nem elájulni attól, hogy a húgom még mindig mennyire édes...és mennyire nem tud öltözni.
- Te meg ne mond ki a nevemet. Tudod, inkognitóban vagyok itt.
Gyorsan a szája elé nyomom az ujjamat, majd megragadom a kezét és behúzom a tömegen át a nagyterembe, mégsem álldogálhatunk végig az ajtóban, ahol folyton lökdösnek minket. Először az egyik féli üres asztalhoz húzom, csak egy párocska foglal egy széket, épp egymás szájában vannak elmerülve, úgyhogy nem hiszem, hogy zavarunk. Fintorogva figyelem őket egy pár másodpercig, aztán lenyomom Lucát a székre.
- Ülj le, hozok valami innivalót.
Elsietek a tömegen keresztül egy kis édességért, meg két pohár cukros löttyért, aztán visszasietek Lucához leülök a mellette lévő székre és odanyújtom neki az italt.
- Akkor sem tetszik ez a szoknya, nagyon rövid.
Fejezem be a megkezdett gondolatot, aztán koccintásra emelem a poharamat. A tervem az volt, hogy először beszélgetünk kicsit, aztán táncolunk, aztán eszünk és megint táncolunk. Tetszett, szinte felszabadított, hogy nem ismernek meg a smink mögött, így egy picit elengedhetem magamat és nem kell tanárként viselkednem.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. november 6. 19:00 Ugrás a poszthoz



Amint sikerült hozni megfelelő mennyiségű ételt és italt én is helyet foglalok Lucával szemben, miközben újra és újra végignézek rajta. Közben meg azon jár az agyam, hogy vajon a kedves barátja...bocsánat, vőlegénye látta-e, hogy miben jött el.
- Vince tudja, hogy ebben a ruhában vagy?
Kérdem kissé összevont szemöldökkel. Csak képzelődöm, vagy a ruha egyre kisebb? Lehet, hogy csak a sok tűz meg a tömeg és a színek azok, amik bekavartak. Lényegtelen. Ha Luca jól érzi magát ebben a jelmezben, ám legyen. Amúgy meg kell hagyni nagyon ötletes. Nekem eszemben sem jutott a témához öltözni, inkább az volt a fontos, hogy minél inkább el tudjam rejteni, hogy ki vagyok. Mivel én ma tényleg szeretnék táncolni. De úgy nem lehet ugrálni és énekelni és pattogni és nevetni, hogy tanár vagy.
Bekapok egy szeletet száraz süteményt, a habosaknak még kicsit korán van, majd később, ha már nagyon jól fogom érezni magamat. Bár, ami azt illeti elég csábító, így az ujjammal belenyúlok, hogy megkóstoljam a habot. A másik kezemmel a számhoz emelem a poharat, hogy igyak egy kortyot, amikor is jön a következő információ. Abban a pillanatban visszaköpöm a szám tartalmát a pohárba, levágom a poharat az asztalra és elkerekedett szemmel nézek rá.
- Ugye nem te?
Zoráról tudnék. Akkor is, ha egyébként mind az érzelmi, mind pedig a fizikai távolság elég sok közöttünk. Nem ismerkedett meg senkivel, nem csinál semmit, csak dolgozik és nagyon élvezni. Kizárásos alapon két személy marad, Luca és Benji. Mind a kettőjük nagyon régóta és nagyon jóban van a párjával, így a kérdésem jogos. Szúrós szemmel méregetem a húgomat, ami azt sugallja: Leszedem a fejed ha te vagy.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. február 27. 21:25 Ugrás a poszthoz

Rella


Végre, újra itthon. Furcsa volt, sok minden történt, amíg elvoltunk és sok minden történt Svédországban is. A legjobb természetesen az volt, hogy Emmáék családja kibővült s bár még nem mentem el meglátogatni őket, már alig vártam, hogy lemehessek. Egyelőre még nem szerettem volna őket zavarni, de már bevásároltam Svédországba és a kibontatlan bőröndöm mélyén lapul néhány rugdalózó és gyerekjáték. Furcsa volt őket megvásárolni, kicsit fájt a szívem, de azért boldog voltam
Azonban a könyvek között sétálni már kevésbé volt kellemes. Szinte éreztem a feszültséget. Sok diák itt töltötte a napot, tanulva a vizsgáikra, hiszen egyik pillanatról a másikra már idecsöppentünk és bizony nem volt más választás, vizsgázni kellett. Nekünk tanároknak pedig vizsgáztatni, ami legalább annyira kellemetlen volt. Nem szerettem javítani, sokszor túl vajszívű voltam és mindig a szívemre vettem, ha valakinek esetleg nem úgy sikerült a dolog, ahogy kellett volna és nem tudtam átengedni a vizsgázom. Mindazonáltal dolgom nem sok volt, így úgy döntöttem lemegyek a könyvtárba és keresek magamnak valami regényt. Lassan sétáltam végig a sorok között, néha megállta és elolvastam egy-egy könyv gerincét, de eddig nem fogott meg egyik sem igazán. Néha odaintettem egy-egy diáknak de igyekeztem csöndben maradni, nem akartam zavarni senkit. Akkor láttam meg Rellát. Úgy tűnt nagyon nagy sietségben van, talán le van maradva a tanulással. Így otthagytam a könyveket és inkább elindultam felé. Nem akartam zavarni, így néhány lépéssel megálltam előtte, majd halkan megköszörültem a torkomat.
- Szia Rella. Segítsek esetleg?
Hátratettem a kezemet, miközben hintáztam a sarkamon és próbáltam óvatos mosollyal biztatni, hogy nyugodtan megoszthatja velem a problémáját és szívesen segítek.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 4. 22:31 Ugrás a poszthoz

Rella


Igyekszem nem észrevenni a zavarát, mert úgy érzem azzal csak még nagyobb zavarba hoznám, szóval rendes házvezető-helyettes lévén tovább mosolygok és várok, hogy kitaláljon valami válaszfélét. Nyilván tudtam, hogy tanul. Hazaérve Svédországból a legtöbb diák az eszéhez kapott és rájött, hogy talán ideje lenne valamit fakítani, mert csúnya bukás lesz a vége, azt pedig nagyon kellemetlen megmagyarázni a szülőknek. Nem is tudom, hogy én buktam-e valaha, biztosan..voltak nehezebb időszakok az életemben és néha, egy-egy pofásabb indok esetén még el is nézhető, de a Svédországi henyélés egyáltalán nem az.
- Áhh, szóval tanulsz.
Mosolyogva bólintok, miközben a tekintetem a kezei között rejtőző könyvre siklik. Gondoltam, hogy ezért jött ide, de a könyvtár nem épp a megfelelő környezet a tanuláshoz, vagyis, nekem soha nem volt az, sokkal jobb volt fekve az ágyamon, vagy kint a szabadban, de itt? Néha a mai napig úgy érzem, hogy megfojt ez a rengeteg könyv. A másik, amit azonnal észreveszek, hogy egy nagyon is ismerős kötet lapul a kezei között. Mosolyogva feltartom a mutató ujjamat, majd hátat fordítva elsétálok egy könyvespolchoz és mikor néhány perc elteltével visszatérek lerakom a könyvet Rella elé az asztalra és odacsúsztatom hozzá, majd mint aki jól végezte dolgát leülök vele szembe.
- Azt hiszem, ezzel többre mennél.
Igaz, az a könyv sem rossz, de nem az igazi. Ez az igazi kopott vörös bársonyba bugyolált könyv sokkal tartalmasabb és izgalmasabb is, már ami az én tantárgyamat illeti.
- De ha valamilyen kérdésed, vagy problémád van az anyaggal, akkor itt vagyok, felesleges a könyvet bújnod, nyugodtan kérdezz.
Tártam szét nyugodtan a karomat, miközben továbbra is nyugodtan üldögéltem előtte. Nem láttam ebben semmi cikit, vagy kivetnivalót, inkább örültem neki, hogy valaki legalább foglalkozik ennyire a tárggyal.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 10. 19:09 Ugrás a poszthoz

Bence


Izgultam. Soha nem kellett még ilyen módon számot adnom a tudásomról és mivel amúgy sem voltam az a túl nyugodt ember az ilyen helyzetekben, tartottam egy kicsit a dologtól, főleg, hogy Bence is képben volt. Illetve, ha belegondolunk ő tehet a gyomorgörcsömről, megint. Tudtam, hogy húzza az agyamat, de most először nem tudtam csak úgy elmenni mellette. A főzéshez, sütéshez értettem és ha sok minden nem is, ennek a megkérdőjelezése igenis bántotta az önbecsülésemet. Így hát, könnyedén belementem a játékba és ezzel együtt a kihívásba. Először nem tartottam tőle annyira, de amikor értem jött a tanárihoz, kezdtem kissé aggódni. A szám belsejét rágva sétáltam mellette, a kezemben lévő könyvet ide-oda rakosgattam egyik kezemből a másikba. Az eredeti terv az volt, hogy dolgozatokat javítok kora estik, de helyette Az időutazó feleségét olvastam, sőt, még rajzoltam is. Régóta nem tudtam már alkotni semmit, de most a széndarab magától kúszott az ujjaim közé, így most a könyv rejtett néhány kósza rajzocskát is, amik bár igen darabosak voltak, de legalább nem erőlködtem velük.
Mikor megérkeztünk a konyhához, halkan koppintottam az ajtón, mire egy manó kinyitotta, így mindketten be tudtunk menni. Örömmel konstatáltam, hogy a manók minden megtettek amit kértem. A pulton voltak az alapanyagok, és sehol senki, elég volt bőven a tudat, hogy Bence figyelni fog, nem kellett ide kíváncsi szemek. Hatalmasat sóhajtottam, ledobtam a nyúzott könyvet az asztalra, nem foglalkozva azzal, hogy néhány papír kicsúszik belőle és a pulthoz sétáltam.
- Remélem, szereted a steaket.
Biztonsági játék volt részemről, mert már rengetegszer készítettem el ezt az ételt, otthon is. Nem volt túl bonyolult, de egyszerű sem. Tökéletes arra, hogy bebizonyítsam, nincs igaza. Mivel a hús hamarabb készen van és frissen az igazán finom, úgy döntöttem, először a zöldségeknek állok neki. Gyakorlott mozdulattal mostam meg a zöldségeket, majd nekiálltam pucolni a gombát, amikor megéreztem a karjait a derekamon, ahogy átkarol. Fogalmam sincs, mi volt közöttünk, azt meg pláne nem tudtam, hogy mit gondol erről, mert bár sokat beszélgettünk, ezt a témát szándékosan kerültük. Mégis, úgy éreztem, hogy ismét túl messzire mentem, legalábbis ami a gondolataimat és az érzelmeimet illeti. Nem akartam beleélni magamat valamibe, aztán megint hoppon maradni. Az utóbbi időben sok változás történt, így már nem utasítottam el csípőből a közeledését, miért is tettem volna? Szerettem, mikor a közelemben volt, főleg így.
- Nem ér elterelni a vizsgázó figyelmét.
Mondtam vigyorogva, de nem néztem rá, inkább folytattam a munkát, nem foglalkozva azzal, hogy a kés újra és újra megremeg kicsit a kezemben.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 11. 01:27 Ugrás a poszthoz

Bence


Gondoltam, hogy a hússal nem lőhetek igazán mellé, bár eddig még nem tájékozódtam olyan behatóan az étkezési szokásairól, de egyszer mindent el kell kezdeni. Persze, azért a mosolyom kiszélesedik a válaszra, ha nem lennék annyira elfoglalva a zöldségekkel, biztos kihúznám magamat és elégedetten vigyorognék, de nem szeretnék túlzottan is elégedettnek tűnni, úgyhogy a mosoly bőven elég lesz. Miután a zöldségekkel úgy ahogy készen vagyok, összeborítom őket egy serpenyőbe, megfűszerezem, majd öntök alá egy kis vizet és máris indulhat a párolás. Ez volt a dolog egyszerűbb része, a hús már keményebb dió, de nem kell vele annyit pepecselni. Közben azért igyekszem Bencére is figyelni, nem túlságosan belefeledkezni a főzésbe, végtére is, együtt jöttünk le, ez egy közös program, úgyhogy talán nem ártana beszélgetni, de a kettő együtt nehezebben megy, mint gondoltam, főleg, hogy benne van az aurámba és bár kicsivel később eltávolodik tőlem, ettől nem lesz a helyzetem könnyebb.
- Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni. Nem szeretnék rossz jegyet kapni.
Felpillantok rá, majd a figyelmemet a húsnak szentelem, megnézem nem-e túl vastag, vagy túl vékony, vagy maradt-e rajta nemkívánatos tartozék, de a manók most is, mint mindig tökéletes munkát végeztek, így nincs más dolgom, mint besózni és beborsozni a két szele húst és felrakni az olajat. Amit meg is teszek, majd visszalépek az asztalhoz a húsokért, mire Bence már szembe van velem. Felpillantok rá, igyekszek hozzászokni a jelenlétéhez, a közelségéhez, csak azért, hogy később anélkül is érezhessem hol van, hogy rápillantanék. Általában szokott működni, de idő kell hozzá és szorosabb kötelék. A megjegyzésére egy pillanatra lemerevedek, tányérral a kezemben amiben a húsok pihennek. Mire is gondol pontosan? Nyilván ő is, és én is tisztában vagyunk ezzel az egész dologgal, csak azzal nem, pontosan mi ez. Körbeírni körbetudjuk, ami azt illeti tökéletesen, de meghatározni, kategorizálni, azt már nem. Bence szerette maga körül a rendet, én viszont otthon voltam a káoszban is, már ami a kapcsolatokat illeti, így hát, részéről jogos volt a kérdés.
- Lépnék? Mire célzol ezzel?
Összevonom a szemöldökömet, majd, hogy ne kelljen tovább bámulnom inkább megkerülöm az asztalt és beteszem a két szelet húst a forró olajba és ellenőrzöm a zöldségeket is. Utána nem volt dolgom, úgyhogy kénytelen-kelletlen megfordultam, de így ő háttal állt nekem. Sebaj, legalább nehezebben zavar össze.
- Vagy legalábbis, mit vársz tőlem?
A magam részéről egy csődtömeg vagyok, már ami a kapcsolatokat illeti, úgyhogy igyekszem magam kihúzni az ilyen dolgok alól, az utóbbi időben pedig a kapcsolatok alól is, talán  ezt elégelte meg Bence. Én elégedett voltam azzal, ami kettőnk között volt, de láthatólag ő nem. Így szerettem volna, ha elmondja pontosan mit is szeretne, mert erről az egyről fogalmam sem volt.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2016. március 11. 01:27
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 15. 18:43 Ugrás a poszthoz

Bence


Hát, nem húzta sokáig a dolgot. Tehetetlenségemben csak összefűzöm magam előtt a kezeimet és duzzogós kislányként ráncolom az orromat. Néha-néha rápillantok, de nem tudom tartani vele a szemkontaktust. Olyan szerepbe kényszerít, amilyenbe csak akar és bár nincs ellenemre, azért furcsa ez a követelőző hangnem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire türelmetlen, azt hittem, még van egy kis időnk, mielőtt kibukik ez az egész. Pedig milyen kényelmes volt, csak úgy, kötöttség nélkül, igazán jól éreztem benne magamat, hát akkor miért vagyok most olyan bizonytalan és tehetetlen? Elfut a méreg, amikor rávilágít a döntésképtelenségemre. Összepréselem a számat, talán nem kellene így túlreagálnom, sőt biztos. De mire végiggondolom már ott van a kés kezemben. Határozott mozdulattal vágom bele az asztal lapjába, kettőnk közé. Nem tudnám megmondani, hogy mi késztetett erre, de egy pillanat műve volt az egész, és amint megtörténik, már el is száll a kényszer a tettlegességre.
- Ez kell neked? Ez? Valami hatalmas zűrzavar lehet a fejedben.
Végigmutatok magamon, miközben unottan felhorkantok. Már az elején sem igazán értettem a közeledését, de most meg aztán végképp zsákutcába kerültem a dolgokat illetően. Ő is tudja, hogy komoly probléma van velem, minden máz alatt, valahol mélyen valami eltört és hiába próbálkozott vele, nem lehet összeragasztani, ideig-óráig összeállni látszik, de aztán hirtelen apró darabjaira hull és én olyan leszek, mint régen. Letargikus, céltalan, szürke és unalmas. Miért kényszeríteném ezt rá? Senki nem érdemel ilyesmit.
- Egyszerűen nem kényszeríthetlek ebbe bele, nem lenne fair.
Hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Nyilván az utóbbi időben egészen más megvilágításba kerültek a dolgok, de csak miatta. Miatta lett minden egy kicsivel színesebb, miatta nyúltam hozzá ismét a hárfához, és rajzoltam. De voltak kétségeim afelől, hogy ez meddig fog tartani. Egy rövid ideig eltökélten néztem a szemeibe. Aztán eszembe jutott a hús. Gyorsan odafutottam és megfordítottam őket. Még épp nem égtek meg, de már az egyik széle nem épp kedvező színt vett fel. A zöldséget késznek ítéltem meg, úgyhogy leemeltem és elővettem két tányért. Egy pillanatra egészen kitudtam zárni Bencét, mintha ott sem lenne és az egész probléma csupán a fejemben élne. De ahogy megfordultam, ismét ott volt, életnagyságban, és válaszokat várt. Olyanokat amiket én nem tudtam megadni.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 17. 19:52 Ugrás a poszthoz

Bence


Mikor a hús másik oldala is alaposan megpirult és tökéletesnek ítéltem meg kivettem őket, majd ráraktam a zöldség ágyra. Mindeközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni a megjegyzését és a nevetését. Nem reagáltam rá, csak fintorogtam egy sort és leraktam a kész ételeket az asztalra, utána pedig egy gyors mozdulattal kihúztam a kést az asztalból és elfektettem kettőnk között. Meglepett, hogy mennyi mindent ki tud belőlem hozni ez a kifordított helyzet. Az esetek többségében én voltam az, aki komoly kapcsolatot szeretett volna és addig mentem, ameddig meg nem kaptam. Szerettem valakihez tartozni, érezni, hogy valakinek fontos vagyok annyira, hogy hajlandó elkötelezni magát. Most pedig, itt volt a helyzet, de én igyekeztem kihátrálni belőle. Hirtelen azt sem tudom, mikor jutottunk el idáig. Tényleg ennyire komoly lenne ez az egész? Igaz, Bence olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint anno az, akinek hajlandó voltam odaadni az életemet. Azóta nem szerettem igazán odaadóan, tudom, hogy az szerelem volt. De ez is szerelem lenne-e?
- Nem, tényleg nem. De eddig nem is akartad ezt.
Megfordultam és előhalásztam két villát, amikor elkapja a karomat. Annyira hangtalanul lépett hozzám, hogy észre sem vette. A tekintetem a karomra siklik. Határozott, de nem fájó szorítás, pont olyan, ami teljesen más irányba tereli a gondolataimat. Szerettem, hogy annyira határozott volt, hogy irányítani akart. Tudtam, hogy ilyen emberre van szükségem, mert egyedül nem boldogulnék. Hagytam, hogy maga felé fordítson, engedelmes rongybabává váltam az első határozott mozdulat után, a szokás hatalma.
- Bence...én, ne...
Nem tudtam befejezni, mert nem tudtam ellenkezni. Nem tudtam nemet mondani neki, túl határozott volt, ami arra kényszerített, hogy én legyek az alkalmazkodó fél, aki meghunyászkodik. De ez ettől függetlenül nem az én saját döntésem.
- Úgy érzem, mindegy, mit mondok.
Suttogom halkan, de nem tudtam viszonozni a mosolyát.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner L. Zoé összes hozzászólása (2070 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 » Fel