Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

- Erik, mit csinálsz, normális vagy? Erik, add már vissza! - már tényleg csak az hiányzott, hogy a saját öcsém próbáljon lenyúlni. Még ha mondjuk kérne, de nem, mert pontosan tudja, hogy nem adnék neki kölcsön, ki tudja, hogy mire költi. Erre fel jófej módon meghívom egy teára, és mire kettőt fordulok, ő már a táskámban kotorászik. Kész szerencse, hogy nincs bent vendég, mert biztosan jelentené ezt is a főnöknek, amekkora hangzavart okozunk mi ketten. Csodás. Még az a hülye csésze is leesik a pultról, mire sikerül visszaszereznem a tárcámat, Erik meg durván és bunkón benyög valamit, aztán meg elsiet. Sík ideg leszek tőle, minden porcikámban remegek, legszívesebben utána is kiabálnék, de csak elnyelem és remegve hajolok le, hogy összeszedjem a földről a törött csésze darabjait.
- Hogy Merlin vetne rá millió átkot - morgom dühömben, mire sikerül még a tenyeremet is elvágnom az egyik törött csészedarabbal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878383#post878383][b]Salamon Gréta - 2024.05.12. 19:16[/b][/url]

- Erik, mit csinálsz, normális vagy? Erik, add már vissza! - már tényleg csak az hiányzott, hogy a saját öcsém próbáljon lenyúlni. Még ha mondjuk kérne, de nem, mert pontosan tudja, hogy nem adnék neki kölcsön, ki tudja, hogy mire költi. Erre fel jófej módon meghívom egy teára, és mire kettőt fordulok, ő már a táskámban kotorászik. Kész szerencse, hogy nincs bent vendég, mert biztosan jelentené ezt is a főnöknek, amekkora hangzavart okozunk mi ketten. Csodás. Még az a hülye csésze is leesik a pultról, mire sikerül visszaszereznem a tárcámat, Erik meg durván és bunkón benyög valamit, aztán meg elsiet. Sík ideg leszek tőle, minden porcikámban remegek, legszívesebben utána is kiabálnék, de csak elnyelem és remegve hajolok le, hogy összeszedjem a földről a törött csésze darabjait.
- Hogy Merlin vetne rá millió átkot - morgom dühömben, mire sikerül még a tenyeremet is elvágnom az egyik törött csészedarabbal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878390#post878390][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.12. 20:03[/b][/url]

Ma nem is kellene bent lennem, csak beugrom megnézni, megérkezett-e a tea, amit rendeltem két hete rendeltem, vagy lassan utána kellene kérdeznem, hol akadt el. A végén el fog fogyni a jázmin, mielőtt ideér a rendelés. Már letudtam az edzést mára, Máté egyébként is dolgozik éppen, akárcsak Esther, próbám pedig este lesz csak, belefér ezt is elintézni, mielőtt még hazamegyek kihasználni ezt a ritka szabadidőt. Válaszolhatnék az öcsém levelére például vagy olvashatnék is kicsit. A lehetőségeket latolgatva nyitok be a teaházba, és a gondolataimban elmerülve igyekszem átvágni az asztalok között, elvégre már behunyt szemmel is eljutnék lassan a pultig, amikor valaki úgy elrobog mellettem, hogy majdnem fel is lök. Húha. Lépek egyet oldalra, hogy hirtelen megbillenő egyensúlyomat sikerüljön visszanyerni. Valaki egész hangosan morog, gyakorlatilag átkozódik, s a törött csészére téved a tekintetem.
- Ó, jaj... várj csak, mindjárt megoldom, csak egy pillanat - szólalok meg, máris arra fókuszálva, hogy rendet teremtsek. A táskámat az asztalra téve előszedem a pálcám, és a törött csészére reparót küldök, a teát pedig eltünteti egy evapores. - Nagyon megvágtad magad? A gyógyító varázslatok nem az erősségem sajnos, de máris hozok rá kötszert, és majd nézesd meg egy gyógyítóval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878392#post878392][b]Salamon Gréta - 2024.05.12. 20:16[/b][/url]

- Merlin kapná el ezt a gyereket! - még mindig szidom, miközben szemeimbe könnyek gyűlnek, egyrészt mert haragszom, másrészt mert nagyon fáj. Nem a vágás, az legyen a legkisebb probléma. Az fáj, hogy a testvérem így bánik velem, ezt nem érdemeltem meg. Ekkor hallom meg Gitta hangját, felpillantok rá, nem is tudom, hogy most örüljek-e neki, vagy sem, mert most majd magyarázkodhatok előtte is.
- Köszi, annyira ideges vagyok, hogy azt is elfelejtettem, hova raktam a pálcámat - jegyzem meg, közben felegyenesedek a földről és hagyom, hogy Gitta intézze a dolgot, ez igazán kedves tőle, közben a csaphoz lépek, hogy lemossam a tenyerem. A vérzés durvábbnak tűnik, mint amennyire vészes a dolog, szerencsére egyáltalán nincs gond. - Köszi, a kötszer jól jönne most, azt hiszem otthon hagytam a pálcám - sóhajtok, azt is a derekamra kellene kötnöm, hogy ne hagyjam el, akárhányszor eljövök otthonról. - Nincs gond amúgy, ezt tanulom, felületi csak, pár nap és begyógyul - teszem hozzá, mondjuk pálcával egyszerűbb lenne, de nem akarom ezzel fárasztani Gittát, meg aztán ha nem ért hozzá, akkor inkább ne kísérletezzen, jó lesz a mugli módszer is. - Sajnálom, hogy erre kellett bejönnöd - sóhajtom, ahogy felpillantok Gittára és a kötszer után nyúlok. - Van sebfertőtlenítő is? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878399#post878399][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.12. 21:08[/b][/url]

Ingatom a fejem, hallgatva, hogyan szidja a fiút, aki engem is majdnem fellökött. Nem tudom, mi történt kettejük között, de mivel nem is az én dolgom, nem kíváncsiskodom. Lefoglal egyébként is, hogy rendet tegyek gyorsan néhány jól irányzott bűbájjal, elvégre azt biztosan elmondhatjuk, hogy takarításban egészen jó vagyok. A Suvickus létezése is ezt bizonyítja. Már kezd egészen stabil klientúrám kiépülni, ami azt illeti, éppen csak időm akad egyre kevesebb mindenkire, főként, ha annyi időt töltök Mátéval, mint amennyit szeretnék.
- Ugyan, hagyd csak. Ez igazán semmiség - válaszolom, szabad kezemmel legyintve is egyet. Amúgy is szeretem magam intézni ezeket itt is, ha már dolgom amúgy is mindenfélét felügyelni a Pillangóvarázsban a készletektől a munkaerőn át a tisztaságig, főleg amikor itt vagyok.
- Ó, akkor az még szerencse, hogy te értesz hozzá - mondom egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Nekem ez tényleg nem megy. A legtöbb, amit tenni tudok, hogy bekenem a sérüléseket azzal a géllel, amit egyébként is Esthertől kaptam, legyen szó Máté karcolásairól egy telihold után vagy a lábamról egy próba után.
- Láttam már rosszabbat is - jegyzem meg, aztán tanácstalanul húzom el a számat, de mindjárt meg is nézem. Egy elsősegélydoboz kötelező, már csak azért is, mert akadnak kvibli dolgozóink is, szóval nem kell különösebben keresnem, tudom hol van, és pillanatokon belül visszatérek a kötszerrel meg a jóddal. - Jód van, de azért mindenképp nézesd meg szerintem. Nehogy elfertőződjön vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878403#post878403][b]Salamon Gréta - 2024.05.12. 21:30[/b][/url]

- Dehogy nem, kész felfordulás egy csészéből. Még jó, hogy nincsenek vendégek, se a főnök, kellemetlen lenne - jegyzem meg sóhajtva, talán jobb is, hogy nem kérdez rá, így nem kell mentegetnem a hülye öcsémet. Sajnos most még csak apát sem hívhatom fel, hogy elmondjam neki a történteket, mert épp a tengeren van. Egy pillanatra elmerülök a gondolataimban, addigra Gitta rendet tesz és már a kötszerekkel is készen áll. - Meg fogom, ne aggódj - hálásan rámosolygok, a jóddal először lefertőtlenítem, nem túl kellemes, de túlélhető. Utána jön a kötszer, szépen át is kötözöm a kezem, úgy, ahogyan azt kell. - Kérlek, ezt segítsd megkötni - két kézzel mégis csak egyszerűbb a művelet, mintha egyedül kezdenék vele szórakozni. - Hogyhogy bejöttél amúgy? - kérdem meglepve, hisz ma tudomásom szerint nincs beosztva, és nem is váltana senkit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878431#post878431][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.13. 22:17[/b][/url]

- Jaj, Gréta, dehogyis. Nem ez az első törött csésze itt, hidd el nekem - igyekszem megnyugtatni, hiszen tényleg nem történt semmi végzetes. A csésze már olyan, mint újkorában, a teának nyoma sincs, és mintha semmi se történt volna. Legalábbis már nem látni semmit, ami erre utalna, Gréta sérülésén kívül. Arra meg gyorsan hozok is kötszert és fertőtlenítőt.
- Helyes - állapítom meg aztán, amikor végre eljutunk addig, hogy meg is nézeti valakivel a sérülést. Tudom, hogy nem ártana tudnom legalább egy sebforrasztó bűbájt rendesen, talán meg is kérem majd egyszer Esthert, hogy tanítson meg rá. Ki tudja, mikor jön jól, addig azonban marad a kötszer. Segítek is bekötözni, nem kell kétszer kérnie, sőt, egyszer sem kellene, mert ez természetes dolog.
- Áh, csak gondoltam, megnézem, megjött-e a rendelt tea, ha már túlvagyok a mai edzésen, próbám meg csak este lesz - magyarázom, miközben takaros kis csomót kötök a pólyára, aztán meg összeszedem a már fölöslegessé vált maradékot a fertőtlenítővel együtt.
- Gyere, meghívlak egy teára, ha már ez a padlón végezte - vetem fel, a pult felé intve a fejemmel, és már el is indulok arra, hogy visszarakjam a kezemben lévő dolgokat az elsősegélydobozba. - Mesélj, mi történt amúgy? Kellene értesítenem valamelyik helyi aurort is valamiről?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878612#post878612][b]Salamon Gréta - 2024.05.19. 18:20[/b][/url]

Bár nyugtatni próbált, attól még nem lett könnyebb ez a helyzet. Nem a törött csésze miatt voltam ideges, sokkal inkább azért, hogy az öcsém képes volt ezt tenni. - Tényleg nem vészes amúgy, ne aggódj - jegyeztem meg, hisz csak egy felületi sérülés volt, amit a pálcám hiányában kénytelen voltam a teaházban lévő mugli eszközökkel helyrehozni. A fertőtlenítő nem volt kellemes, már értettem, hogy Doriánnak miért nem tetszett a módszer anno. A kötés viszont jól sikerült, és hála Gittának sikerült úgy megkötni, hogy tartós legyen, legalább erre a napra. - Még nem hozták meg, mikor rendelted? - érdeklődve pillantottam rá, hozzá képest még újonc voltam a teaházban, ezért sem nekem kellett foglalkozni a rendelésekkel.
- Köszi, most jól fog esni - halk sóhajjal követtem, és le is telepedtem az egyik székre. Elgondolkodva figyeltem a kezemen lévő kötést, majd Gittára néztem.
- Jaj, ne, légyszíves ne! - már csak ez hiányzott volna, s bár talán ráfért volna az öcsémre a fogda, azért még én sem akartam neki rosszat. - Csak az öcsém volt. Elég zűrős társaságban van mostanában és nem ért a szép szóból. Sokszor összeveszünk, aztán…most ez történt - sóhajtottam, azt már inkább nem is akartam elmesélni, hogy pénzt kunyerált tőlem, csak nem akartam neki adni és abból lett ez az incidens a teával. - De ígérem, többé nem lesz ilyen, tényleg. Fogok vele beszélni, hogy ide ne jöjjön - kicsit úgy éreztem, mintha magyarázkodnom kellene, tényleg nem akartam problémát. - Na és veled mi a helyzet? Ki volt itt múltkor az a fiatal férfi? - kíváncsi lettem persze, meg úgy annyira azért nem ismertem még őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878650#post878650][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.20. 18:11[/b][/url]

Segítek bekötni a kezét, ha már nem értek a gyógyító bűbájokhoz sajnálatos módon, bár lehet meg kellene kérnem Esthert, hogy tanítson meg végre néhányra.
- Múlt héten, de ez a jázmin, szóval mindig időbe telik - válaszolom a teát illetően, azt nem téve hozzá, hogy icipicit talán meg is csúsztam. Kicsit elkalandozott a figyelmem, és pár nappal később küldtem el a baglyot, mint ideális lett volna. Igyekszem azért odafigyelni a mindennapi dolgokra, de előfordul mégis, hogy nem úgy sikerül, mint tervezem. Biccentek arra egy mosollyal, hogy jól fog esni a tea, majd fogom a csészét is, meg a megmaradt pólyát és fertőtlenítőt, és már megyek is a pult mögé, hogy mindent elpakoljak, mielőtt egy teát készítenék neki. Magamnak most csak egy pohár vizet töltök, úgysem maradok sokat, csak elintézem, amiért benéztem, például bekukkantok a raktárba meg átnézem a postát, ha érkezett. Előbb azonban arra kérdezek rá, mi is történt pontosan, nem kellene-e még valamelyik aurornak is szólnom netán, ha elég súlyos a helyzet.
- Sajnálom... amúgy... amíg nem okoz kárt, nem tiltanék ki senkit, de az jó lenne, ha nem törne-zúzna és okozna káoszt, ha még benéz - jelentem ki, mert mégiscsak egy teaház és étterem ez a hely, nem ártana, ha nem rettentené el senki a vendégeket. Most szerencsére egészen üres még a hely, habár nyitva vagyunk, és aki itt is van, az többnyire a teraszt választja tapasztalataim szerint.
- Velem minden rendben, leginkább rohangálok, de nem vészes. Kire gondolsz? Szokott lenni néhány vendégünk, aki eddig beleillik ebbe a kategóriába - érdeklődöm máris, hátha ad valami támpontot, mert eddig gondolhat Mátéra éppen úgy, mint a visszatérő vendégek bármelyikére. - De ha arra gondolsz, akivel teázni szoktam meg időnként együtt vacsorázom, ő a párom, Máté. Az előkészítőben tanít testnevelést és környezetismeretet - osztom meg elmosolyodva a fontos infókat, hiszen ez nem titok, és egyébként is büszke vagyok rá, hogy ő a szőke hercegem. - Hogyis... te most az egyetemen tanulsz, ugye? Jól emlékszem? Hogy megy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878672#post878672][b]Salamon Gréta - 2024.05.21. 12:25[/b][/url]

- Még nem is ittam jázminteát, de most jobban esne valami gyümölcsös - jeleztem Gittának, bár jázminosat úgy sem tudott volna most készíteni, hisz kifogyott belőle a teaház. A növényekkel egyébként nem volt bajom, sőt, ha valaki beteg lett, akkor ajánlottam is a gyógynövényekből készült főzeteket, viszont én magam sokkal jobban szerettem a gyümölcsös ízeket, vagy ha már tea, akkor a sima, hagyományos feketét. - Többé nem fog, tényleg. Nem jöhet ide be, erről gondoskodom - még bólintottam is, hogy higgyen nekem, a szavamat adom. Azért elég kellemetlen volt az, hogy eddig fajultak a dolgok az öcsémmel, már egyre inkább tarthatatlan volt ez az állapot. Ha legalább apa hazajött volna külföldről, akkor lett volna odahaza egy férfi, aki fogja őt és rászól, de a távszülői munka nem nagyon működött, én meg hiába voltam idősebb, valamit biztosan rosszul csináltam, ha Erik ennyire nem figyelt rám.
- Ezaz! Igen, tudtam, hogy ismerem valahonnan, úgy néhány hónapja a parkban ért egy kisebb baleset, ott futottam össze vele, segíteni akart, úgy ahogyan ma Te. Kicsit elveszettnek tűnt, de úgy látom, hogy sikerült beilleszkednie - mosolyogtam Gittára. - Igen, átjelentkeztem és fogjuk rá, egész jól megy, csak nagyon sokat kell tanulni, és mellette ott a kötelező gyakorlat is. Most abból próbálok alább adni, mondta is az egyik doki, hogy fölösleges túlterhelni magam. Te mit is csinálsz a színházban? Táncolsz? - nem voltam biztos benne, hogy jól emlékeztem, de mintha ilyesmit említett volna. Közben gőz csapott fel a levegőbe, s úgy tűnt, hogy felforrt a víz.- Szerinted a törökök miért isznak annyi teát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878749#post878749][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.22. 22:05[/b][/url]

- Egyszer érdemes kipróbálni. Ez az a különleges, ami kinyílik, ha forró vizet töltesz rá, de egy erdei gyümölcsös rendel, oké - veszem tudomásul a választását. Én nagyon szeretem ezt a fajta jázmint, nem csak azért, mert ilyet ittunk Mátéval, amikor megismerkedtem vele ugyanitt, hanem mert finom. Viszont nem fogom Grétát győzködni, inkább leveszek a polcról két dobozt. Az egyikben erdei gyümölcsös tea van, a másikban pedig menta nekem. A csészéket is előszedem, közben tovább beszélgetve vele, már arról, hogy mi is történt pontosan.
- Áh, hát azért remélem, hogy javulni fog a helyzet vagy nem is tudom, mit kívánhatnék nektek - mondom neki. A magam részéről végleg tényleg nem tiltanék ki senkit, de abba sem szeretnék beleszólni, hogy ő mit kezd az öccsével. Ezt nekik kell tudniuk. Eszembe jut az enyém is, és az is, hogy szegény Grétának nem lehet nehéz. Én csak azért aggódom néha Ambrusért, mert olyanokat ír, hogy éppen egy esőerdő közepén fotóz kígyókat meg pókokat. Tudom, hogy ez egy természetfotós életében teljesen normális, de a legkevésbé sem szeretném, ha a következő levél valaki mástól érkezne, hogy megette egy lethifold vagy egy sárkány. Már alig várom amúgy is, hogy valamikor az elkövetkező hetekben megérkezzen látogatóba egyben és egészségesen.
- Ó, értem - állapítom meg mosolyogva. Valahogy olyan magától értetődőnek tűnik, hogy Máté is segíteni akar másoknak, ha éppen úgy adódik. Egy egészen kicsit ki is húzom magam büszkén, igazán szerencsésnek érzem magam vele. A forró vizet rátöltöm közben a teafűre, majd Gréta elé tolom a csészét az erdei gyümölcsös teával, a mentámat meg magam elé húzom, és felkönyöklök a pultra.
- Áh, akkor kitartást. Esther készült gyógyítónak, de aztán csatlakozott hozzám a tanári képzésen inkább, most meg az előkészítőben tanít ő is - mondom, bár nem kötődik ide olyan nagyon. - Háát.. én sok mindent csinálok, néha színdarabokban is fellépek, de azt már nem annyira, inkább táncolok, amikor olyan előadás van. Most a Főnix lesz a következő előadás, de még csak most kezdtük a próbákat. Meg ha nem ott vagyok, itt, vagy az előkészítőben - sorolom, ki is hagyva, hogy néha még takarítást is bevállalok, ha belefér, már ez is éppen elég.
- Nem tudom. Gondolom, mert finom. Nagyon jó teáik vannak, bár azért nekem még mindig az Earl Grey marad az első számú, na meg a jázmin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878787#post878787][b]Salamon Gréta - 2024.05.24. 20:30[/b][/url]

- Komolyan? Milyen érdekes - meglepetten hallgattam ezt a kis történetet a jázmin teáról, mert bár ismertem a gyógynövényeket , erről a különleges fajtáról most hallottam először. Nem tagadás, elkacérkodtam a gondolattal, hogy mégis meg kellene kóstolnom, de végül inkább mégis csak a jól bevált erdei gyümölcsös mellett tettem le a voksomat. Az volt az egyik kedvencem a barackos után.
- Nem tudom, elég nehéz eset, tudod nincs a közelében egy apafigura, aki hatna rá, de remélem én is - ezzel le is zártam az öcsémmel kapcsolatos témát, mert nem szívesen akartam fárasztani Gittát és mélyebben is beavatni a dolgokba. Már így is volt egy-két barátom, akiknek meséltem róla, Doriánt egyszer még egy kisebb balhéba is sikerült belerángatnom miatta, ugyanez nem szeretném, ha Gittával is megesne. Addig jó, míg nem tud róla sokat.
- Köszönöm! - a tea gőzölögve kerül elém, így a kanalat megfogva egy picit elkezdem kevergetni, s úgy figyelek Gittára. - Komolyan? És hogyhogy váltott, nem bánta meg? - persze, hogy kíváncsi lettem, hisz mégis csak egy amolyan sorstársról van szó, aki szintén gyógyítónak készült. - Nekem ez gyerekkori álmom, nem hiszem, hogy más hivatásban el tudnám képzelni magam - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert tényleg az volt az álmom, hogy egy napon majd a SÜVEG-nél legyek mentőorvos. Azóta persze egész más területek is elkezdtek érdekelni, és az Ispotály is egyre közelebb áll a szívemhez. - Nem semmi, akkor mondhatni több lábon is élsz. Egyébként sosem akartál főállásban a színházban dolgozni? Már csak azért kérdezem, mert gondolom, hogy nehéz összeegyeztetni az előkészítős feladatokkal - a kavargatással közben leálltam, és bele is kortyoltam a teába. Forró volt még kicsit, de nagyon jól érződött az erdei gyümölcsös ízvilág.
- Igen, az Earl Grey nekem is az egyik kedvencem - mosolyodom el és újra kortyolok a teából. - Hm, mit szólsz amúgy ahhoz, hogy új tanácstagokkal bővült a falu? Az egyiküket még ismerem is, tök helyes és rendes pasi. A többiekről viszont nem sokat tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878795#post878795][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.24. 22:05[/b][/url]

Bólogat válaszul a kérdésére. Ez a jázmin igazán különleges önmagában is, nem csak nekem, viszont ha már erdei gyümölcsöset kér, azt készítek neki. Figyelmesen hallgatom, mit mesél az öccséről, de nem tudok nagyon mit hozzászólni, csak szerencsésnek érzem magunkat az öcsémmel, hogy nekünk mindig ott voltak a szüleink minden helyzetben, ilyesmi fel sem merült, mint amit Gréta éppen emleget.
- Sajnálom - válaszolom végül, ennél többet nem nagyon tudok mit mondani, tenni meg egyébként sem. Leforrázom a teát közben, majd elé tolom a csészét, folytatva a beszélgetést, kellemesebb témákkal szerencsére.
- Hosszú történet, de szeret tanítani és remekül is csinálja - felelem, elvégre nem az én dolgom elmesélni, mibe is volt képes beleszólni éppenséggel Esther nagyanyja, akit soha nem kedveltem egy kicsit sem éppen ezért, gyakorlatilag csak elviselem, mert muszáj, mert a szüleim megélhetése is tőle függ. A fejemet ingatom arra, hogy Gréta nem is tudna elképzelni magának egyebet, közben meg belekortyolok a teámba. Valahogy így vagyok én is a tánccal, bár tudom, hogy az nem egy életre szóló karrier, ezért a tanításban látom az út végét.
- Nem igazán. A tánc volt az álmom, de a napjaim meg vannak számlálva, ahogy mindenkinek. Ez egy ilyen pálya. - Ez nem jelenti, hogy ne akarnám addig húzni, ameddig lehet, de ha másért nem is, akkor azért fogom abbahagyni az elkövetkező években, mert szeretnék anyuka lenni. Szeretném azt a kislányt, akiről beszéltünk Szalamantonban, és talán még testvért is neki, bár ennyire még nem kellene előre szaladnom, tudom. Belemosolygok azért a teámba a gondolaton, és csak ezután rázom meg a fejem.
- Igazából az előkészítő az, ahol hosszútávon látom magam, mert balettra tanítom a gyerekeket - válaszolom. Na meg itt, de ez más kérdés. Ez akkor lesz az igazi, ha egyszer majd a miénk lesz a hely. A tanácsról viszont nem is hallottam eddig még, ennyire sosem ástam bele magam ilyesmibe, ezért kérdőn emelem meg a szemöldököm. - Nem is hallottam. Mi változott? Csak azt tudom, hogy Adam az új polgármester. - Ráadásul ezt is csak azért, mert Máté a lakótársa. Szóval igazán nem vagyok képben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878833#post878833][b]Salamon Gréta - 2024.05.25. 09:45[/b][/url]

- Végül is, ha szeret tanítani, az a fontos - mosolyodom el, valahol legbelül mindenki érzi, hogy mi igazán a hivatása. Néha tévutakra tévedünk, sokszor rossz döntéseket hozunk, de előbb vagy utóbb úgyis megtaláljuk a helyünket, gondolom ez történt meg Estherrel is. - Áh tudom, hogy mire gondolsz - bólintok egyetértően, mert akárcsak egy profi sportoló esetén, úgy a táncban sem lehet valaki élete végéig a csúcson. - Hm, ez tulajdonképp közel is áll ahhoz, amit szeretsz csinálni - biccentek, majd megint csak kortyolok a teámból, nem hagyom kihűlni, mert így melegen a legjobb. - Tényleg nem? Akkor mondom is. Néhány hete jelent meg az új polgármester szórólapjain, hogy szüksége lenne tanácstagokra. Az oktatásért felelős Bánki Barnabás lett, ha jól emlékszem, övé a pizzéria vagy volt, most nem tudom pontosan. Az idegenforgalomért felelős Bontovich Miksa, őt talán biztos ismered a suliból, eridonos volt anno, magas, sportos srác. Az egészégügyért felelős pedig Mérey Jácint lett, őt az Ispotályból ismerem, nagyon rendes pasi és imádja a gyerekeket, szerintem jó kezekben lesz ez a rész. A többiekről sajnos semmit nem tudok - megvonom a vállaimat, és csak remélem, hogy majd a művelődési házban személyesen is tartanak egy rövid kis bemutatkozást, hogy a lakók jobban megismerjék őket. - Na de mesélj, milyen az új polgármester? Mennyire ismered? Én csak hallottam ezt-azt, de nyilván mindig pletykálnak és ilyenekre sosem alapozok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878845#post878845][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.25. 11:07[/b][/url]

- Így van. Már vagy tízéves korom óta azt tervezem, hogy ha egyszer abbahagyom a táncolást, akkor tanítani szeretném gyerekeknek, és erre most lehetőségem is van az előkészítőben - válaszolom mosolyogva. Én teljesen elégedett vagyok ezzel így. Nem is csak közel áll a tánchoz, hanem mondhatni egy következő szintje, ahol a következő generációknak átadhatom a zene és a mozgás eme kombinációjának a szeretetét. A tanácsot hozza fel aztán, amivel bevallom, nem igazán vagyok képben. Adamet is csak futólag ismerem, Máténak köszönhetően, véletlenül sem a hivatalból. Érdeklődve hallgatom a felsorolást.
- Ó, Barnabás az előkészítő igazgatója, őt van szerencsém ismerni, meg Miksát is tudom, kicsoda, atlétikát tart az előkészítőben, azt hiszem. Ha jól emlékszem. És Jácint is? Az előkészítőben dolgozók fele jelentkezett ezek szerint a tanácsba, mert ha ez az a Jácint, akire gondolok, akkor ő meg az ügyeletes gyógyító ugyanott. Nem ismerem különösebben egyiküket sem, mert csak egy napot vagyok bent... - Ráadásul abban az egy napban is vagy a gyerekek foglalnak le, vagy Máté, ha éppen egyszerre van szabad percünk, a másik felét meg Estherrel, szóval nem nagyon barátkoztam össze mélyebben a többiekkel még egyelőre. Viszont amennyire ismerem őket - viszonylag felületesen -, egy szavam se lehet senkire. Belekortyolok a teámba, majd megrázom a fejem. - Nem ismerem különösebben. Máté lakótársa, szóval párszor összefutottam már vele, de nem tudom. Kedves ember - válaszolom a kérdésre, ennél többet nem igazán tudok még mit mondani róla. Azért ha a Holdfény utca 7-ben vagyok, nem éppen Adam az, akire figyelni szoktam, ami szerintem teljességgel érthető is. - Azért kíváncsi lennék, kik kerültek még be a tanácsba, meg milyen változásokat hoz majd egyáltalán az új polgármester. Az ispotály amúgy hogy tetszik? Ott tervezel dolgozni? Szoktam néha önkénteskedni a gyerekosztályon ünnepek környékén... az olyankor lehangoló tud lenni, de Seth elvitt minket az első illúziómágiával töltött évben Karácsonykor, és azóta is visszajárok néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879408#post879408][b]Salamon Gréta - 2024.06.08. 15:16[/b][/url]

Gitta mosolya azt sugallta, hogy valóban megtalálta a helyét és boldog, éppen azt csinálja, amit szeret. Egy kicsit még irigyeltem is, hisz előttem még hosszú út állt ahhoz, hogy valóban a helyemre kerüljek. Egyelőre viszont nem panaszkodtam, ez a kis teaházas részmunkaidős állás elegendő volt ahhoz, hogy pótoljam a zsebpénzt, amit apától kaptam és sikerült úgy bezsúfolnom a szabadidőmbe, hogy az ne menjen a tanulás vagy a zenekari próbák rovásárára. A tanács kaptán sikerült egy kicsit csevegnünk, noha én sem voltam benne annyira az itteni politikai életben, úgy tűnt, hogy mindketten csak futólag voltunk tájékozottak a falusi történésekben. - Sosem gondoltam volna, hogy Miksa majd így megkomolyodik, hogy gyerekeket tanítson - jegyeztem meg, bár annyira nem ismertem őt, azért pletykákat lehetett róla hallani a suliban, na meg az évnyitót is volt szerencsém átélni. Ettől függetlenül jó volt hallani azt, hogy úgy tűnt, ő is megtalálta már a helyét.
- Igen, Jácint gyógyító, akkor ugyanarról beszélünk - mosolyodtam el, majd rátértünk a polgármesterre is, aki már csak azért is érdekelt, mert az előzőt valamiért nem kedveltem. - Az jó, ha kedves, már félsiker. Szerintem még az idősebb generáció is meg lesz vele elégedve. A Daróczy-t annyi nem szívleltem, fura egy kisugárzása volt annak a férfinek. Mindig adott magára, de nem is tudom, volt benne valami…megmagyarázhatatlanul taszító - megvontam a vállaimat, ezt leginkább csak a legbelső megérzéseimre tudtam alapozni, mert úgy különösképp nem hallottam róla se rosszat, sem pedig jót. Mindenesetre ez az új polgármester igazán szimpatikusnak tűnt.
- Arra én is kíváncsi leszek, majd meglátjuk - mosolyogtam rá Gittára és kortyoltam a teámból. Szerencsére ez a nap meglehetősen nyugalmasnak tűnt, nem jöttek vendégek, így volt egy kis szusszanásnyi idő, hogy eltereljem a gondolataimat Erikről. - Az Ispotály tetszik, sok osztály van és rengeteg elsajátítandó ismeret, de ott lehet igazán tanulni a sürgős esetekből. Nem is tudom amúgy, tudod, először mentős akartam lenni a SÜVEG-nél, de most már nagyon húzok az Ispotály felé. A gyerekosztályon még alig voltam egy kicsit, de szerintem megkérem majd Jácintot, hogy ha lehet, akkor ott is eltölthessek egy kis időt. Eddig ott voltam ugye, ahová a mentorom beosztott, de vele mondhatjuk úgy, hogy megromlott a viszonyom - sóhajtottam, rossz volt arra gondolni, hogy Kozák dokival olyan balul sült el az a konferencia, szerettem volna megbeszélni vele a történteket, de nem csak, hogy elkerült, úgy hallottam, hogy még a felmondását is beadta, ami pedig nagyon lelombozott. - De talán majd rendeződik, majd meglátjuk, most úgyis fontosabb a suli, és a vizsgák majd - mosolyodtam el, hisz sosem volt elég idő felkészülni az év végi hajrához, ami bár távol volt, nekem mégis mindig közelebbinek tűnt. - És hogy tetszett? Gondolom, a gyerekek örültek annak, hogy egy kicsit feldobtátok a napjukat - jó volt ez, hogy ilyen dolgokban is részt vett, át tudtam érezni azoknak a gyerekeknek a helyzetét. A teám közben kezdett langyosodni, de így legalább könnyebb volt kortyolni, túl forrón úgy sem tudtam fogyasztani igazán. - Na és mond csak, ha már együtt jártok Mátéval, mikor lesz az esküvő? Vagy még korai? - hogy kicsit vidámabb témára evezzünk, cinkosan tettem fel kérdésem, hisz itt a faluban sosem tudni. Szívesen elmennék egy igazán jó lagziba, már ha meghívnának ugye, de hát ki tudja, hogy mikor lesz itt a faluban legközelebb esküvő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879452#post879452][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.09. 00:11[/b][/url]

Erről nem tudok nyilatkozni. Igaz, ott voltam az ominózus évnyitón, de azóta már én is elvégeztem a mesterképzés mindhárom évét is, és az elég sok idő változásra, ha az ember is akarja.
- Nem tudok mit mondani igazán, rengeteg az önkéntes és kisegítő is, nem tudom, pontosan mit csinál, és a fele kollégával nem találkoztam az évnyitó óta, mert viszonylag kevés időt töltök ott - igyekszem diplomatikusan válaszolni, mivel semmi alaptalant nem szeretnék mondani. Esther nem panaszkodott még rá, mi meg gyakorlatilag elkerüljük egymást. Amikor bent vagyok, amúgy is a gyerekekkel töltöm az időm nagy részét, a maradékot pedig Mátéval, már ha éppen marad. Előfordul, hogy annyi dolgom van, mire mindent előkészítek két foglalkozás között, hogy nem sok alkalmam marad se kapcsolatépítésre, se Mátéra, de még magamra se.
- Őt egyáltalán nem ismerem - jelentem ki Daróczy kapcsán. Fogalmam sincs, milyen ember, és még ismerősökre sem szeretek rosszat mondani, ismeretlenekre pedig pláne nem is tudok jót se, hát inkább nem mondok semmit. Inkább a teámat kortyolgatom csendben, a fejemet ingatva, ahogy hallgatom, miket mesél, főleg, amikor már az ispotályra terelődik a szó.
- Ez egész jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. A gyerekosztály néha kicsit lehangoló, legalábbis én annak szoktam érezni - vallom be, mert végülis ezért szoktam menni, hogy egy kis jókedvet csempésszek oda illúziók révén. Nagyon sajnálni szoktam szegény beteg gyerekeket, főleg, amikor meglehetősen sok időt is kell ott tölteniük a családjuktól távol. - Oh, ezt sajnálattal hallom. Remélem, megoldható azért a probléma. Általában azt tapasztalom, hogy kevés dolog menthetetlen, csak mindenkinek akarnia kell megoldani, és ha nem sikerül megoldani, akkor csak helyet teremt valami jobbnak - válaszolom neki biztatónak szánt mosollyal az arcomon. Előfordul, hogy nincs egyetértés, nekünk sem működött ez Danival például, pedig én igazán megoldottam volna azt is, ha rajtam múlik, ő viszont nem akarta. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, mert helyet teremtett ezzel az életemben Máténak, akivel boldogabb nem is lehetnék.
- Szeretni szokták. Mesét olvasok, meg illúzióval illusztrálom, ilyesmi. Jó érzés kicsit felvidítani őket - mondom. Nekem igazi sikerélményt jelent mindig, amikor sikerül megmosolyogtatni a gyerekeket, legyen szó az ispotályról vagy éppen az előkészítőről. Szeretem őket, és remélem, majd egyszer nekünk is lesz kettő-három legalább, bár ez még csak álom, ezért nem is nagyon élném bele magam egyelőre. Elnevetem aztán magam, kicsit a zavaromat is leplezendő, amit a kérdés kivált, és hátra simítom a hajam, mint mindig, ha olyan téma kerül szóba, ami éppen akkor ott nekem nem annyira lenne téma. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem gondoltam még rá, és Máté is tudja, hogy most is igent mondanék neki, ha megkérné a kezem, de mégis mindketten tudjuk, hogy még korai lenne kicsit, érezzük bármilyen biztosnak is magunkat a dolgunkban. Meg aztán ez a kérdés talán még a szüleimtől is zavarba hozna, azt hiszem. Hogy időt nyerjek, iszok inkább még egy kis teát előbb.
- Nem is... még viszonylag friss az egész, szóval aligha mostanában kellene erre számítani. Nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi - közlöm, egy lazának szánt vállvonással egyetemben, közben a teám maradékát bámulva a csészében. Nem akarok hazudni sem, sem Grétát megbántani, de a kérdés mégis már majdhogynem indiszkrétnek tűnik, és csak átugrani szeretném. Ez olyasmi, amit nem tudok. Szeretném, el tudom képzelni vele az életem, és biztos vagyok benne, hogy működőképes lenne, de ez mégis nagy horderejű döntés, és ketten kellünk hozzá, jelenleg pedig még sem én nem ismerem az ő családját, se ő az enyémet, Esthert kivéve. Legalább ezeken jó lenne túlesni előbb azért, úgy érzem. - Ühm... esetleg be tudnál ugrani ma meg holnap este Polli helyett? Majdnem elfelejtettem, beteg a nagymamája. De nem gond, ha nem, bejövök én legfeljebb, csak körbe akartam kérdezni, hátha valakinek jól jön a plusz bér is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879489#post879489][b]Salamon Gréta - 2024.06.10. 18:01[/b][/url]

A kis teázás alatt elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk, az előkészítőbe is nyílt egy kis belátásom, jó volt hallani arról, hogy ilyen sok fiatal foglalkozik a kisdiákokkal. Aztán pletykáltunk erről-arról, sikerült kivesézni a helyi politikai életet is, bár inkább csak felszínesen diskuráltunk róla, hisz én sem nagyon ismertem ezeket az embereket és nem szívesen akartam róluk véleményt nyilvánítani.
- Igen, sajnos az, nehéz ott létezni úgy, hogy tudod, baja van a kicsiknek - vallottam be én is egy sóhajjal, egy Ispotályban sosem volt könnyű dolgozni, viszont az elesett kicsiket mindig jobban a szívemre vettem. - Hú ez jól hangzik, a mesés illusztráció tuti jó műsor - elmosolyodtam, biztos voltam benne, hogy a gyerekek is örülnek, ha Gitta így foglalkozik velük. Ki tudja, egyszer ha épp arra járok, lehet, hogy majd meglesem őket.
Egyik kérdésből a másikba valahogy sikerült gyenge pontra tapintanom, nekem elsőre fel sem tűnt, hogy talán túl indiszkrét lenne a kérdés, viszont láttam Gittán, hogy őt egy picit kellemetlenül érintette. - Jaj ne haragudj, bocsi, hogy ilyeneket kérdezek - kértem azért elnézést, hogy nehogy rosszat gondoljon rólam, mert tényleg nem akartam őt kellemetlen szituba hozni, aztán inkább kiittam a teámat, hogy addig is elcsöndesedjek. Kérdésére már bólintottam is, nem igazán volt dolgom, így simán belefért ez a kis csere.
- Nem gond, beugrom, lesz rá időm. Remélem, hogy helyre jön Polli nagymamája - jegyeztem meg, miközben felkeltem a helyemről, hogy a kiürült csészémet elöblítsem a csap alatt. - A rendelt áru miatt pedig ne aggódj, ha hozzák, átveszem - mosolyogtam Gittára. - Megyek, egy kicsit összepakolok ott a sarokban, most kihasználom az időt, hogy nincsenek sokan. Te még maradsz? - kíváncsiskodtam, közben egy ronggyal megindultam a teaház távolabbi szegletébe, hogy rendezzem a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879716#post879716][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:12[/b][/url]

Bólogatok egy sort teázás közben. Teljes mértékben egyetértek, nehezen emészthető dolog eleve a betegség, hát még, ha gyerekeknek van baja. Ezért is szeretem felvidítani néha kicsit a gyerekosztály éppen aktuális vendégeit, mert legalább addig is senki sem gondol a betegségekre. Aztán sikerül olyat kérdeznie, ami kissé telibe talál, vagyis hát nem is tudom, hogy mondjam. Olyan túlságosan korai a kérdés így pár hét után csupán, ezért sem tudok válaszolni.
- Semmi baj, csak... meglepett. Korai még - válaszolom végül, miután már elkortyolgattam a teámat. Kicsit még a fejemet is megrázom, hagyjuk is inkább ezt a témát. Egyszer eljutunk ide is, addig meg arra koncentrálok, hogy most így is tökéletes minden, ahogy van. Remélem, hogy így is marad. Témát is váltok, rákérdezve, hogy nem tudna-e este esetleg beugrani az egyik pincér helyett, aki ma reggel szólt, hogy sajnos beteg a nagymamája.
- Köszi, szuper vagy. Azt meg én is remélem, hogy meggyógyul a nagyija - válaszolom, közben elpakolva a csészémet, és közben Gréta is csatlakozik. Ugyan nem kellene mosogatnia, de ha ezt szeretné, én igazán nem szólok közbe. Mi több, inkább csak elmosom a magam bögréjét is, hagyva most a nagyipari mágiát, amivel egyébként ezt intézni szoktuk már csak megszokásból is, na meg a könnyebbség kedvéért. Amikor bánatomban takarítottam, akkor is mindent mugli módra csináltam amúgy is én is, mert lefoglalt, hogy ki tudtam kapcsolni az agyam, szóval megvannak ennek is az előnyei is.
- Szerintem megyek, kihasználom ezt a ritka kevés szabadidőmet. Nem ártana takarítanom, mert valamikor jön majd az öcsém is látogatóba, rá kell készülnöm. Köszi még egyszer, hogy beugrasz este, mindjárt be is írlak és majd rászámolok egy plusz estét a fizetésnél - válaszolom neki mosolyogva, aztán elpakolom a csészéket száradni, beírom Grétát a beosztásba Polli helyett, majd elköszönök és már megyek is tovább, elvégre nem kell adminisztrálnom sem, hiszen nem ért ide a tea még. Ha ma nem, majd holnap megérkezik. Vagy holnapután, csak tartson ki addig a maradék.