A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

A tánc után akad némi időm mindig, hogy megszusszanjak kicsit a tanáriban, meg rákészüljek a délutáni színjátszóra. Ha elég hamar sikerül összepakolnom, és nincs sok új érdeklődő rengeteg kérdéssel, még össze tudok futni Mátéval is két órája között. Ma sajnos nagyon nehezen sikerült lezárnunk ezt az órát, aminek az lett a vége, hogy a tornaterem előtt találkoztam már csak vele a tanári helyett, és egy tucatnyi kisgyerek zengte kórusban, hogy "fúúúj", miközben nyomtam egy puszit az arcára. Micsoda szörnyűség. Tudom, hogy a gyerekek is nagyon szeretik, és ezt nem csak Esther mesélte, hanem a saját szememmel is láttam. Azóta is mosolygok, már a tanáriban ülve, felkuporodva az egyik székre, miközben a jegyzeteim fölé hajolok. Próbálok találni valami igazán szórakoztató és a gyerekeknek is ideális színdarabot, hogy majd év végén legyen mit bemutatni a tanévzárón is résztvevő szülőknek. Elgondolkodva ingatom ujjaim között a tollamat, azon töprengve, mit is adjak hozzá a kis listámhoz. Még pár alkalomra tökéletesen elégnek tűnnek a szórakoztató kis játékok meg egy kis éneklés is, mielőtt végleg el kellene döntenem, hogy mit is tanuljunk meg. Talán jó lenne valami népmese vagy éppen tündérmese, amihez még az illúziómágiát is bevethetném mindenki szórakoztatására. Hátra simítom a szoros kontyba kötött hajamat a bal kezemmel, inkább megszokásból, semmint szükségből, majd felpillantok végre. Szereznem kellene egy pohár vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=878651#post878651][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.20. 18:36[/b][/url]

A tánc után akad némi időm mindig, hogy megszusszanjak kicsit a tanáriban, meg rákészüljek a délutáni színjátszóra. Ha elég hamar sikerül összepakolnom, és nincs sok új érdeklődő rengeteg kérdéssel, még össze tudok futni Mátéval is két órája között. Ma sajnos nagyon nehezen sikerült lezárnunk ezt az órát, aminek az lett a vége, hogy a tornaterem előtt találkoztam már csak vele a tanári helyett, és egy tucatnyi kisgyerek zengte kórusban, hogy "fúúúj", miközben nyomtam egy puszit az arcára. Micsoda szörnyűség. Tudom, hogy a gyerekek is nagyon szeretik, és ezt nem csak Esther mesélte, hanem a saját szememmel is láttam. Azóta is mosolygok, már a tanáriban ülve, felkuporodva az egyik székre, miközben a jegyzeteim fölé hajolok. Próbálok találni valami igazán szórakoztató és a gyerekeknek is ideális színdarabot, hogy majd év végén legyen mit bemutatni a tanévzárón is résztvevő szülőknek. Elgondolkodva ingatom ujjaim között a tollamat, azon töprengve, mit is adjak hozzá a kis listámhoz. Még pár alkalomra tökéletesen elégnek tűnnek a szórakoztató kis játékok meg egy kis éneklés is, mielőtt végleg el kellene döntenem, hogy mit is tanuljunk meg. Talán jó lenne valami népmese vagy éppen tündérmese, amihez még az illúziómágiát is bevethetném mindenki szórakoztatására. Hátra simítom a szoros kontyba kötött hajamat a bal kezemmel, inkább megszokásból, semmint szükségből, majd felpillantok végre. Szereznem kellene egy pohár vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=879000#post879000][b]Helvey Belián Balázs - 2024.05.27. 01:39[/b][/url]

Más a Bagolykőben dolgozni és más itt. Ott nemigazán ragaszkodnak a diákok a jelenlétéhez, vagy kapaszkodnak bele a kezébe, hogy menjen velük játszani valamit a szünetben. Amolyan kis pótlék arra, hogy sajátról nem álmodik és nem is tervez, bőven beéri és lelke békés. Töretlenül oktatja őket arra, ami éppen az óra tárgya vagy épp vállal be helyettesítést, ha úgy adódik. Persze, nem minden tárgyat ismer jól, de van amelyik még egyszerű vagy ha nem, akkor megoldja valahogy, valami kreatívval. Ma persze nem jutott neki igen, csak egy adag témazáró, amivel hóna alatt lassan ballag vissza a tanáriba, hogy előkészülhessen a következő órára vagy belenézzen pár beadandóba, amit még a nagyok írtak odaát, csak még nem volt ideje belenézni. Ha már lyukasóra van, legalább hasznosan tölti. Belépve nem is fogadja tömeg, nem is gond, hiszen kényelmesen pakolhat szét akkor. Végül persze egyedül sincs, Gitta gubbasztó alakja bontakozik ki nem messze, ahogy mosolyog egy lap felett, amin nem is látja mi van.
- Hali! - zárja be maga mögött az ajtót, majd közelebb lépkedve les finoman arra, amit néz. - Na, valaki vicces dolgot írt az egyik kérdésre? - kérdezősködik, hiszen mosolyog, úgy hiszi, valami móka van a dologban. Sosem űz gúnyt egy dolgozatban előforduló ilyen válaszból sem, de nem tagadja, néha otthon - vagy épp itt - hangosan röhög egy-egy megoldáson. Amikor ő volt középiskolás, nem egy hasonló megoldást adott ki egy társa vagy épp saját maga egy kérdésre, amin később csak vihogtak. Egy akkori jó barátja végül valami esszés dolgozat közepéra valami sütireceptet írt és le sem bukott, mert ezzel ritka terjedelmes lett az az iromány, amire a tanár is azt hitte, rendesen kidolgozta. Közben persze a kis megszokott helyére megy, lepakolva telepszik le és sóhajt fel, hogy a kávét elfelejtette, így csak vágyakozva néz a gép és a bögrék felé. Na majd.
- Mi újság feléd, ha nem zavarok épp? - nyújtózkodik, miközben kikeres egy csokit a táskájából és kibontva eszegetni is kezdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=879034#post879034][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.27. 19:18[/b][/url]

Szomjas vagyok, de egyelőre még a fejemet oldalra döntve pislogok a lapra előttem, és azon mosolygok, hogy milyen jó, hogy azon az egy estén Máté is eljött a színházba. Nem tudom, hogy találkoztunk volna-e különben, de nem is gondolkodom ezen különösebben, hiszen a lényeg az, hogy ott volt. Le se tudom vakarni az arcomról a mosolyt, ahányszor csak eszembe jut, és elég sokszor fordul ez elő azért. Esther azt mondja, hogy egyébként is süt rólam a boldogság, és hát ennél mi lenne jobb. El is bambulok, miközben kissé elmosódik a szemem előtt az éppen megírt lista, amikor valaki hozzám szól. Nem is hallottam, mikor nyílt az ajtó. Akaratlanul is összerezzenek, de a következő pillanatban már mosolygok is, gyorsan összeszedve magam, és kinyújtózom, felkelve a székről.
- Szia. Á, nem, csak elbambultam kicsit. Táncból amúgy is nehezen íratnék bármit is - válaszolom megrázva a fejem, és végre kihorgászom a táskámból a vizes kulacsom, ha már úgyis hurcolom magammal mindenfele, amikor egyik helyről a másikra rohangálok. Kész csoda, hogy akadnak ilyen napok, mint ez a mai, amikor csak az előkészítőben vagyok, és este is csak azért nézek be a Pillangóvarázsba, mert már megszokás, hogy heti egyszer ott teázunk, ha nem is vacsorázunk.
- Nem, dehogy, csak azon gondolkoztam, hogy a színjátszó csoportnak milyen előadást találjak ki tanév végére, mert egy-két héten belül neki is kellene fogni a szervezésnek, tudod... szereposztás, jelmezek, megtanulni mindent, begyakorolni. Te mit látnál szívesen? Valami népmesére vagy esetleg tündérmesére gondoltam eddig - kérem ki a véleményét, közben lecsavarva a kulacs tetejét, majd végre iszom is. Visszaülök aztán a székre, ismét felhúzva a bal lábam egészen a mellkasomig, a jobbat meg kicsit lóbálom, mint ahogy a gyerekek szokták. Mondjuk az én talpam azért már súrolja a padlót, de ez nem zavar. - Na és veled? Nem gondoltam volna amúgy még mestertanoncként, hogy egyszer kollégák leszünk. Milyen kicsi a világ.