Miki

Külön volt óránk megint, ami azt jelenti, hogy egy lány mellett kellett ülnöm, aki végig sugdolózni szeretett volna. Én nem szerettem volna, de ez nem igazán érdekelte, csak sugdolózott tovább, és a végén megkérdezte, hogy van-e kedvem csókolózni. Vállat vontam, és adott egy cetlit, hogy hol találkozzunk ma este. A cetlit nézegetve állok a Bibircsókos Banya folyosóján, a kerete éppen üres és más keretek is a közelében. Talán éppen teapartit tartanak valahol máshol, de én nem is hozzá jöttem, hanem a tesómat várom, hogy együtt menjünk haza és amikor végre felbukkan, elmosolyodom. - Szia - köszönök neki, és feltartom a cetlit, amit kaptam. - Van kedved csókolózni egy lánnyal?

Miki

Külön volt óránk megint, ami azt jelenti, hogy egy lány mellett kellett ülnöm, aki végig sugdolózni szeretett volna. Én nem szerettem volna, de ez nem igazán érdekelte, csak sugdolózott tovább, és a végén megkérdezte, hogy van-e kedvem csókolózni. Vállat vontam, és adott egy cetlit, hogy hol találkozzunk ma este. A cetlit nézegetve állok a Bibircsókos Banya folyosóján, a kerete éppen üres és más keretek is a közelében. Talán éppen teapartit tartanak valahol máshol, de én nem is hozzá jöttem, hanem a tesómat várom, hogy együtt menjünk haza és amikor végre felbukkan, elmosolyodom. - Szia - köszönök neki, és feltartom a cetlit, amit kaptam. - Van kedved csókolózni egy lánnyal?

Matyi

Tök fura más órákra járni, mint Matyi. Eddig mindent együtt csináltunk, nem szoktam meg ezt a változást még. Oldalba is könyököltem ma az új padtársamat, ő meg nem értékelte túlságosan a dolgot. Magyarázkodhattam, hogy csak nyújtózkodni akartam, de nem figyeltem, milyen közel is ül. Elég csúnyán nézett rám azért még óra végén is. Szerintem nem leszünk barátok. Még jó, hogy nem is kell. Úgysem cserélném le Matyit senki másra. Összecsapom a könyvemet, amint vége az órának. El se rakom, már szaladok is ki a teremből. Ott lóbálom a kezemben végig. A Banya üresen álló képkerete alatt állok meg. Matyi pedig már ott is van, és egy cetlit tart felém. - Szia - köszönök vissza. Közelebbről is megnézem a cetlit, majd ránézek és a vállamat rántom meg. - Neked nincs? Csúnya vagy pletykás?

Miki

Megvonom a vállam a kérdésére. - Nem csúnya, de nem tetszik. - eldöntöttem, hogy csak olyan lányokkal fogok csókolózni, akik tetszenek. Sok lány tetszik, valakinek közülük csak tetszem én is. - Kedves lány és bátor, ezt kevesen írták volna le. - állapítom meg bölcsen, mielőtt a cetliről újra rá emelném a tekintetem. - Csókolózhatunk ketten is, ha ő szeretne. Jó lenne tapasztalatot gyűjteni. - simogatom meg az államat, mint a nagy gondolkodók, és remélem, hogy ebben ő is egyetért. Jó lenne sok tapasztalatot gyűjteni. Ilyen szempontból nem is rossz a cetli. - Jó volt az óra? - kérdezem inkább, eldugva a papírt a zsebembe, mélyre csúsztatom, mert nem akarom elveszíteni.

Matyi

- És szerinted nekem tetszeni fog? Vagy majd eldöntöm, ha meglátom, és haragudjon rád, ha mégse? - kérdezem vigyorogva. Bólogatok arra, amit megállapít a lányról ezután olyan bölcsen, ahogy arra csak ő képes. A következő mondatával meg is mutatja, hogy mennyire bölcs is pontosan. Kitör belőlem a nevetés.
- Aztán majd eldönti, kinek megy jobban? Csókverseny, huhuuu - nevetek, vállon veregetve Matyit. Micsoda ötletei vannak. Most komolyan. Látom ám, hogy ő ezen tényleg komolyan gondolkodik, úgyhogy csak abbahagyom a nevetést, amúgy sem őt akartam kiröhögni. - Jó, hát megkérdezhetjük, de ha mégis érdekel, akkor nyugodtan menj csak, én meg találok mást. - Megvonogatom a vállam az órára vonatkozó kérdést hallva, és megrázom a fejem. - Nem volt rossz, csak oldalba böktem a mellettem ülőt, mert elfelejtettem, hogy máshol vagy, aztán magyarázkodhattam, hogy véletlen volt. Nem értékelte túlságosan. Miért is vannak nekünk más-más óráink? Így hogy fogsz helyettem vizsgázni, én meg helyetted, ha kell? Hol hagytuk az eszünket?

Miki

- Szerintem igen. - nem hinném, hogy mérges lenne rám, bár lehet, hogy ha ő ennyire bizalmas volt velem, akkor nekem is annak kellett volna lennem vele. De Miki a testvérem, mindent megbeszélünk. - Ne nevess! Tök jó dolog a csókverseny! - a lány sokat tudna gyakorolni, mi meg versenyezhetnénk. De mivel nevet, sértetten elfordulok. Ha így áll hozzá, akkor majd csak én csókolózom ma este, ő meg nem. Így legyen kedves az ember a testvéréhez. - Mert az utolsó pillanatban vettük fel őket, ami gáz. Nem működött az ikertelepátiánk. Azt mondták, most már így marad, mert megkérdeztem, de csak jövőre lehet újratervezni. Elég silány év lesz ez. - mivel nekem sincs ott sokszor, ezért ha van egy jó viccem, nem tudom kinek elmondani, és neki utána meg már nem érdemes, mert nem volt ott. - Elmegyek este csókolózni. - határozom el magam végül, és nem ajánlom fel, hogy jöjjön ő is, mert kinevetett. - Hol lehet a banya?

Matyi

- Jaj, de hát ha vicces - vigyorgok még vidáman ezen az egész csókverseny ötleten, de ő meg sértetten fordul el. El is tűnik a vigyor az arcomról. Kezemet a vállára teszem. - Na, Matyi, ne csináld már. Tényleg vicces. Úgy hangzik, mint valami vásári program - magyarázom neki, hátha majd ettől megérti az én nézőpontomat is. Ha tovább morog, még még kénytelen leszek csokit szerezni, hogy azzal javítsak a dolgokon. - Meh, rá kell dolgoznunk idén, hogy jövőre jobban működjön - jelentem ki nagyon komolyan az óráinkról. A jelenlegi helyzet igazán rémes. Még mindig el se akarom hinni, hogy nem közös óráink vannak. Milyen ez már? - Menj. Ki ne hagyd, aztán mesélhetsz, csak nem versenyzünk. Arra ott a seprű - jelentem ki határozottan. Zsebre dugom a kezem. Most úgyse lenne ehhez kedvem, nem sértődök meg. A képkeretre nézek és megvonom a vállam. - Biztos valahol pletykál. Akarod megkeresni?

Miki

- Jó, egy kicsit vicces. - mosolyodom el gyengén, mert kicsit tényleg az, és az még viccesebb, hogy vásári programnak hívja. Voltunk egyszer egy vásárban a szüleinkkel, ahol volt ilyen program. Apa nem akarta, de akkor is lesmárolta egy maszkulin nő. Anya nevetett a leghangosabban az eseten. - Mindenképpen, ezt nem bírom ki még egy évig. Azért jó, hogy van pár közös óránk, de ez a nap kifejezetten rossz. - külön lenni sosem jó, az orvosi vizsgálataink, fogászat, fogszabályzás, minden együtt, egy időpontban volt, most meg külön kell lennünk, ezt nagyon elrontottuk. - Nem, inkább menjünk haza, játsszunk kicsit, mielőtt este csókolózni megyek. - játszani úgyis a legjobb dolog a világon, és azt mondta apa, addig csináljam, amíg gyerek vagyok. Hát az vagyok.

Matyi

- Na ugye? - kérdezem elégedett fejet vágva. Mondtam én, hogy vicces. Vállon veregetem, mert végre egyetértünk, még ha nem is teljesen. - Az biztos. Mindkettő... vagy három volt? Az is tuti, hogy még egy évig nem lesz így jó, meg ez a nap rossz... és akkor három. Jaja, a pár közös óra még jó. Meg a kviddics. Kár, hogy ma nincs az se - mondom egy sóhajjal. Szeretem az edzéseket, mert jók vagyunk együtt. A meccseket is. Jó, hogy működik ez a mi kis ikertelepátiánk, és elég sokszor csak egymásra nézni, hogy tudjuk, mire készül a másik. Azt is felvetem, hogy megkereshetjük, hol a banya, de nem érdekli. - Jó. Menjünk. Úgyis addig kell játszani, amíg anyunak eszébe nem jut megkérdezni, hogy kész-e a házi. Kéne írnom esszét jövő hétre, azzal segítesz?