A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878718#post878718][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.05.21. 23:42[/b][/url]

Neki tényleg tűrhető, mert Naya szintén zsebpénzzel látja el, akárcsak a srác anyukája a mellette állót, de vele ellentétben leányunk az e havi jussa egy részét már elverte Shein rendelésekre. Okosan kell a többit beossza, a patkány pedig a legokosabb befektetés.
- Fú de kemény vagy a leendő gazdikkal? Honnan tudod, hogy nem lennék szárnyalóan jó állattartó, hm? - Még az állát is felszegi, hogy na, azért csak okosan, ő nagyon is oda tudja tenni magát, ha akarja. Az, hogy a hörcsögöt lehúzta véletlenül a vécén és az aranyhalat repülni tanította volna ötévesen, de nem élte túl, szépséghibák.
- Mi? Te nem itt dolgozol? Olyan otthonosan járkáltál meg nézelődtél itt mögöttem. - Tessék, az előbb még kikérte magának, hogy rossz állattartó lenne, de inkább rossz megfigyelő en bloc. Nem, nem is olyan rossz megfigyelő... - Pedig most akartam kirojtozni, és telelövetni. - Aha, otthon úgy elvernék érte a seprűvel, hogy a fal adná a következő adjonistent.
- De ha már úgysem itt dolgozol, attól még segíthetsz, gyere csak. A pultos nem tűnik annyira lelkesnek, mint te. - Azzal mit sem zavartatva magát, belekarol a fiúba és elkezdi a patkányketrecek felé invitálni finom húzással.
- Séraphine Saint-Venant. Ha nem árulod el a neved, Jean-nak foglak hívni, mint egy inast. - Fogalma sincs, mi a standard inasnév, de az anyja nagy "Folytassa..." rajongó volt, és látott egy-két brit ősöreg komédiát, amiben a Jean elég sztenderd francia inasnévnek számított a szigetlakók szerint.
- Szóval, tünde szemed melyik ketrecet ítéli elég strapabírónak? - Igen, pontosan élő Google értékelőnek használja szegény srácot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878728#post878728][b]Markovits Bence - 2024.05.22. 11:16[/b][/url]

- Tudtam, hogy a lányok félreértenek, ezért vagyok inkább egyedül - mormolja maga elé, amit talán meghall a másik, talán nem. Néha elgondolkodik akkor is, amikor nem kéne és mond is dolgokat ilyenkor, máskor amikor kellene meg nem mond semmit. Saját világában él, de ezzel neki semmi baja.
- Nem, nem itt dolgozom - helyesel, bár hangjában egy cseppnyi rosszallás sincs. Az egyébként sem ő lenne, hanem mondjuk az ikre, aki már biztos valami epés megjegyzéssel élne az idegen lányka felé. De nem degradál neki, hogy megmutassa mi hol van, és kihez kell valójában fordulni. Aki az állatokat szereti - olyan - rossz ember nem lehet.
- Akkor már nem fogják kirágni a füleid, kár lenne értük amúgy - semmi különös nála ez a megjegyzés, nem is szánja másnak, mint ami. Persze ilyenkor a szemivel azt nézi, amiről beszél, így lehet, hogy valaki zokon veheti, de neki az sem biztos, hogy feltűnne. Lehet mondani, hogy nem éppen a legszociáltabb ember, bár tény, hogy modor dolgában rendben van. Maximum nem mindig használja jól. Viszont amint belékarol az idegen lány, kissé megdermed, aztán hagyja magát húzni, de idegenül fest a francia mellett. Ha valaki rájuk nézne, egy párnak, de még csak barátnak sem nézné őket. Főleg, hogy Bence közben elfehéredik, mitöbb, meg is botlik valamiben, ami vélhetően Séraphine egyik lába.
- Sérami? Én Markovits Bence vagyok, inkább - a fehéredése nem múlik, de nem is húzza ki a kezét. Furcsán érzi magát, mert az ájulás környékezi, de a szíve, meg hevesen ver. Lehet, hogy pont emiatt van még vér az agyában és nem dől el, mint a rohadt nád. - Az amúgy jó lesz, de... hmm... elengednél? - beharapja az ajkait, pedig általában el tud viselni bárkit, sőt, még volt egy barátnője is, csak hát titkolnia kellett a család előtt. Bogi túlvédte volna, Bazsi szívatta volna, Levi meg... biztosan körberöhögte volna őket, amikor szembejöttek volna vele valahol. Így nagyon titkolták, de Reni nem bírta, így szakított Bencével. Ezt ő meg tudta érteni, most mégis máshogy viszonyul az egészhez. Nem tudná összerakni fejben, hogy mi baja, de jelenleg arra koncentrál inkább, hogy ne kelljen felmosni a padlóról. Azért az ciki lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878729#post878729][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.05.22. 12:48[/b][/url]

Jobb, hogy nem hallja, csak annyit, hogy valamit morog a másik, mert képes lenne visszareplikázni rá.
- Hmmm... nagy bevásárlás? Miket tartasz? - Lehet, valami új szívatási ötletet nyer, ha ez a srác érdekes állatokat tart otthon. Oké, lehet, hogy túldramatizálja az egész internetproblémát, de őt aztán ne próbálja korlátozni a testvére, csak mert legálisan felnőtt. Naya még a saját érzelmi szemetesládájában sem képes rendet tartani, annyira felnőtt, amennyire a törvény szerint kell, hogy legyen.
- Aha... - Nem érti, mi olyan nagy dobás a fülein. Az anyjáéira hasonlítottak az említett, de ezen felül semmi extra nincs (még) bennük. Lehet, a srác a fülekre izgul? Nem, épp úgy fest, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
Rögtön elengedi, mert őszintén azt hiszi, hogy Bence ájulásközeli állapotban van, és akármennyire darabos a modora, nincs őszintén ingerenciája egy idegent felmosni a padlóról potom öt perc ismeretség után. Persze megtenné, de na, előzzük meg, ha lehet.
- Ha rosszul vagy, lélegezz mélyeket. Kérjek vizet neked? Bírsz állni? - Nem, nem tyúkanyó, egy gyógyítóval él együtt, ragadós ártalmak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878730#post878730][b]Markovits Bence - 2024.05.22. 13:41[/b][/url]

Észre sem vette, hogy a másik nem hallotta a monológját, viszont nem sokáig gondolkodhatott el a lányokon és az ő megértésén, mert egyrészt belé lett karolva, másrészt nem hagyja levegőhöz sem jutni a francia.
- Á, csak nézelődök... szeretem az állatokat - és rápillant a lányra, pedig nem szándékos, csak amikor beszél, szeret ránézni arra, akinek mondja. - Meg amúgy is kinyírnának, ha még valami hazavinnék - vonna vállat, de csak magában teszi, amikor rászáll ez a meghatározatlan érzés, ami egyszerre jó és rossz is. Pedig már nagyfiú, szóval nem kellene egy belékarolástól pánikba esnie, de valahogy úgy jött most ki, hogy mégis ez van. Ezen még a fülkérdés sem segít, sőt úgy néz ki, hogy annyira rosszul van, hogy az már Sérának is feltűnik.
- Öhm, jó - látványosan beszívja, majd kifújja a levegőt és a vízkérdésnél még bólint is egyet. Ha kap ilyet meg is issza egyből. ha nem, akkor is jobban lesz. - Látod, ezek szerint szédítő egy csaj vagy - élcelődik saját magán ezzel, még ha indirekt módon is teszi azzal, hogy egy bókot engedett meg magának. - Na melyiket veszed? - tér vissza kikerekedett szemekkel a tárgyra, mintha mi sem történt volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878760#post878760][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.05.23. 12:22[/b][/url]

Jó, ez azért aranyos. Látott már olyan gyereket, aki macskát kínozott, meg is kergette érte alaposan. Üdítő, hogy vannak, akik őszintén csak szeretik az állatokat, legyen az hüllő, rágcsáló, emlős, akármi.
- Ez olyan, mint a tetoválós szöveg, tudod: "Anya, kitagadnál, ha lenne egy tetoválásom?" és a választól függ, mit lépsz. Ha "Igen", akkor tesztelheted élesben egy "Kár, mert már megvan" válasszal, ha meg nem, az a legjobb, mert ugyanezt rávághatod, csak "Szuper"-rel a "Kár" helyett. - Rendes kiselőadást tart röptében a "hogyan tegyük a sírba a szüleinket random, öt perc alatt hozott döntésekkel" témakörben. Nem mintha a ránézésre korabelinek tűnő srácnak segítségre volna szüksége, de Sera imádja jártatni a száját alkalomadtán.
Most is csak az fojtja belé a szót, hogy Bence totál lesápadt itt mellette. Szó nélkül kotor bele az oldaltáskájába, ami tele van energiaitallal, kólával, kézkrémmel, papírzsepivel, húszmillió egyéb hasznos dologgal, és a legalján valahol ott egy fél literes víz is, mert Benzsaytól jött. Rögtön a srác kezébe nyomja a bontatlan palackot, hogy hajrá, össze ne essen itt neki, mert fújtatni fog, mint egy rossz macska, de ha Bencének van ideje hülye szövegeket tolni (ettől mellesleg felhorkant, ami egy rötyögésnek is beillene, de mindenképp vigyorog már), akkor nem lehet akkora baja.
- Kettőt, mert istenkirály leszek velük. És őket ott, nézd csak. - Visszasasszézik a ketrecek elé, hogy rámutasson egy fekete-fehér és egy szürke példányra, akik egymás hegyén-hátán szuszognak épp halál nyugisan aludva.
- És a nevüket is tudom már: Freddie és Kurt. Menő patkányaim lesznek. - Freddie Mercury-ról és Kurt Cobainről patkányt elnevezni szerinte tökéletesen menő.
- Megmaradsz? - Jó, most már némi csúfos vigyor ül az arcán, amint visszafordul Bence irányába, mert ő sem hiszi, hogy ez egy grandiózus rosszullét volt, de csipkelődni ér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878762#post878762][b]Markovits Bence - 2024.05.23. 14:11[/b][/url]

- Igen, ez jó duma! Mondjuk én még nem akarok tetkót, vagyis... nem jutott még eszembe. Pedig egy rohadék nagy fülesbagoly milyen jól virítana a hátamon, nem? - helyesel a felvetésre. - Neked amúgy van tetkód? - pillant fel Sérára, eddig nem figyelte meg ilyen szempontból, de nem fedez fel rajta tetoválást. Lehet kicsit vicces is, ahogy pofákat vágva elemzi a lány bőrét sikertelenül. Végül abbahagyja a bámulást és inkább az eredeti problémára fókuszál tovább. Kár, hogy a francica belékarol, mert így az előbbi fókusz a túlélésre csap át, de egyelőre úgy tűnik, hogy megmarad. Szerencsére kap vizet, gyorsan leperdíti róla a tetejét és iszik is egy pár kortyot. A fehérsége némi rózsaszínes felütést kap, azaz, mégsem fog elájulni. - Kösz, hogy nem a pálcáddal fakasztottál a fejemre vizet - kuncog, majd a "megmaradsz" kérdésre egy apró és hülye bókkal válaszol. Nem gondolta, hogy célt ér ezzel, de Séra felhorkan, mint egy aranyos hörcsög és legalább már ez széles mosolyra készteti. De akkor a patkányok. Oda is fordul és érdeklődve mutat a jelentkezőkre, akik várják, hogy francia kényeztetésbe részesülhessenek.
- Jó választás - bólogat helyeslően és még a hüvelykujját is az égbe emeli, nem mintha másik kettőre nem pont ugyanezt csinálta volna. De hát no, ő szereti, ha gazdára találnak a ketrecben lakók.
- Hmm, jó kis nevek, az már biztos - furcsállja őket, de végül is nem lettek májkrém és paszta. Sokkal jobb, nem igaz?
- Ó, ezt a kis szemétkedést már jól ismerem a tesómtól - mormog az ajkait mozgatva jobbra-balra. - Meg, úgyhogy még nem vittél sírba továbbra se senkit első látásra. Legalábbis nagyon remélem - kap észbe, mert akár Séra egy sorozatgyilkos tanítvány is lehetne. Nyilván nem, de mi van, ha igen, hiszen ezt aztán senkiről sem lehet megállapítani látásra. Azért bízik abban, hogy jók a megérzései. - Maradj itt, amíg szólok a srácnak - el is robban Séra mellől és pár perc múlva már meg is érkezik a kisegítő.
- Melyikek is lesznek? Kérsz hozzá ketrecet, kaját, játékot, bármit? - érdeklődik Sérától a barna hajú bagolyköves srác. Szegény, mindig menekül a folyosókon Bence elől, mert bár a Markovits fiú elég antiszociális, az álatokról mindent is akar tudni, azaz amikor csak tudja, megkérdezi a híreket a boltról. Milyen áru érkezik, van-e különlegesség, stb. Ezt meg érthető módon nem nagyon szeretik az emberek, ha állandóan zaklatják őket, bár Bence néhány cukorkával "lekenyerezhető". De itt most nem róla van szó.
- Amúgy majd ha gondolod, segíthetek a neveésükben, vagy adok pár tanácsot, ha már otthon lesznek nálad. Hol laksz? Itt, vagy a kastélyban? Mert oda csak egyet lehet vinni... - jut eszébe, mielőtt Séra feleslegesen költene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878874#post878874][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.05.25. 19:41[/b][/url]

- Menő lenne! - Már eleve attól úgy csillog a szeme, mint egy száz wattos égő, hogy feljöttek a tetoválások. Igen, valami egész testen átívelő, valami grandiózus, valami... feltűnő! Pont ilyenre vágyik ő is. Az egyetlen akadálya a szigorú testvére. - Nem, de amint el tudom intézni, lesz. Apa is teljesen ki van varrva, de nem hiszem, hogy a nővérem megadná a zöld utat hozzá... vagy nemt'om, nem kérdeztem még rá. - Inkább megrántja a vállát nagyon értelmes reakcióként. Az igazság az, hogy most, hogy anya és apa nélkül maradt, Naya az egyetlen céltáblája a frusztráltságának és olyan dolgokat is belelát a nővére döntéshozatali szempontjaiba, amik ott sincsenek. Naya például sosem mondta, hogy ne csináltathatna tetoválást magának, és a legrosszabb válasz, amit egy ilyen kérdésre kaphat, hogy majd, ha elmúlt tizennyolc és dönthet a saját teste fölött, az meg maximum két év.
Most viszont az első, hogy Bence megálljon a saját lábán és ne kelljen felmosni a padlóról, de úgy tűnik, nagyobb volt a füstje, mint a lángja az egész kis intermezzonak és egy palack víz ismételten csodákra képes.
- Jó sokat piszkálhatnak téged, ha ez a reakció, amit másoktól vársz. - Kezdjen aggódni egy idegenért? Mégis mennyit bánthatják a srácot? Pedig olyan kis nyámnyila nyuszinak néz ki, hogy nem lenne szíve belegyalogolni, aztán ki tudja... Sokszor a legártatlanabbak a legnagyobb szarkavarók.
Egyelőre ezt félreteszi és inkább a leendő patkányaira koncentrál, mert az egyszer biztos, hogy innen most már két patkánnyal szeretne hazamenni, és nulla e havi zsebpénzzel. Naya ki fogja nyírni.
- Nem tudhatod. Lehet, hogy én vagyok a baltás gyilkos. - Vagy inkább szerencséje van, hogy a nevét itt nem kötik össze az apja bírósági tárgyalásaival és az egész eljárással. A Beauxbatons-ban ettől sokkal gyorsabban terjednének a hírek, de hála az égnek úgy tűnik, Magyarország túl nagy vidék ahhoz, hogy a nemzetközi pletykák egyáltalán számítsanak.
Amíg Bence előkeríti az illetékest, alaposabban szemügyre veheti a srácokat a ketrecben, és csak újra meggyőződik róla, hogy a lehető legjobb döntést hozza: neki patkányok kellenek.
- Szia, ők ketten itt. - Amennyire a rács engedi, próbálja jól behatárolni, hogy a két, egymáson szuszogó patkányt nézte ki magának. - És teljes csomaggal vinném őket, igen, szóval ketrec, táp, és alapjátékok. - Nem szarozik, ha már vásárol, rendesen vásárol, úgyis fog még ő erre járni, feltankolni kajából a srácoknak, meg újabb játékokból, mert online megrendelni most már problémásabb. A varázslófaluban nincs GLS, sajnálja is.
Amíg a patkányokat intézi a bolti munkatárs, ő félreáll, Bence mellé, de tanulva az előző kis csuklásból, nem ér hozzá.
- Most költöztünk a tesómmal a Tündérmanó utcába. Várj, te is a kastélyban tanulsz? Melyik ház? - Nem olyan meglepő, hogy belefut más diákokba, csak még gyakorlatilag alig ismer itt valakit és nem árt rákérdeznie az ilyen részletekre az egyértelműség kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=878972#post878972][b]Markovits Bence - 2024.05.26. 21:57[/b][/url]

- Szerintem is - végre valakinek tetszik az ötlete! Még Bogi is túlzásnak tartotta - kábé itt mondott le egyelőre a dologról -, a többi testvérével egyetemben. Barbi pedig egyenesen golyó általi kötélre ítélte szemrebbenés nélkül, ha meg meri csináltatni. Úgy volt vele, hogy jegeli a témát akkor a nagykorúságáig, aztán meg már úgyis csinálhatja. De azóta eszébe sem jutott amíg Séra fel nem hozta a témát. Vagy ő volt? Már nem is emlékszik.
- És apukád nem bírálhatja felül a nővéred tiltását? - nem egészen érti, hogy ha az apja engedné a feltételezések szerint, akkor a nővére hogyan is tilthatná. Nyilvánvalóan neki egyértelmű, hogyha Barbi anyu engedi, akkor még István apu sem mondhat nemet. Vagyis igen, de... nem sok eséllyel, legalábbis Bence szerint az édesanyja a döntő ebben a kérdésben.
- Hát, három a tesóm van - von vállat. Még ha szeretik is, azért az egymás szívatása szinte napirendi pontként van az életükben. Ő a társasjáték és állatmániával szokott kiidegelni mindenkit a házból, a többieknek más módszereik vannak.
- Ne csináld ezt velem! - közben megnézi, hogy van-e a másiknál balta. Habár, ha van megbűvölt táskája, akár lehet is, szóval a nagy nézelődésével sokra nem megy. - Ne legyél már te a baltás gyilkos, légyszi - néz rá kérlőn, kissé idiótának tűnőn, de hiába azt akarta mondani, hogy "ne szívass már kismadár!", emez jött ki a száján. Van még mit finomítani a kommunikációján. Amikor megjön a sráccal büszkén álldogál, amíg hallgatja egy ideig, hogy mi lesz a vásárlással. Séra nem teketóriázik, de Bence látja, hogy az eladó srác viszont feni a fogát, sőt még le is stíröli újdonsült barátját. Vagy, valami olyanját.
- Te figyelj, ne sózz rá minden vackot ám, ellenőrizni fogom. Már csak azért is, mert ha normálisan csinálod, lehet visszajáró vendég lesz - mondja most tök határozottan, teljesen ellentétes viselkedésformát mutatva be. Amiben otthon van, abban eléggé magabiztos.
- Nem is akartam - mondja duzzogva az eladó, majd egy mosoly kíséretében - amit Sérának küld - kiveszi és elviszi a két kiválasztott állatot. Bence szemmel követi őt, figyel arra, hogyhogy másik két patkányt kapjon a lány. Mondjuk nem tudni, hogy kinek másnak jutna ez eszébe.
- Ja, akkor biztos azért nem láttalak még - dönti el, nem mintha a háztársai kis részén, meg az egy órán együtt ülőkön kívül annyi sok embert ismerne. Jó, nyilván van még pár, de valószínűleg nem sokan. - Aha, ott, persze. A Navinében. Legjobb ház - teszi hozzá, mint egy mantrát, holott egy kicsit sem gondolja így. De miért? Hát mert az ikertesói másikban vannak. Néha azon mélázik el, hogy lehet, hogy ők vannak rossz házban, de aztán rájön, hogy mennyivel menőbbek nála a többiek.
- Gyere menjünk, mert fizetni is kell ám - mondja és belekarol a lányba. Séra érezheti, hogy ez kissé feszültté teszi Bencét, de nem tart sokáig a nagy tett, mert hamarosan kihúzza a kezét a lányéből úgy, hogy nem ájul el és még csak el sem fehéredik. - Jó, nem vagy mérgező, csak teszteltem - állapítja meg egy félvigyorral és odaengedi Sérát a pénztárhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=879001#post879001][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.05.27. 04:08[/b][/url]

Egy pillanatra elgondolkodik, hogy elég volna csak megrántania a vállát, hiszen senki sem kötelezi rá, hogy túlságosan igazan feleljen erre, de a tényeken nincs mit szépíteni, ő pedig dacos természet. Mostanság valahányszor feljön az apja témája, nem hogy kikerülné a dolgot, hanem egyenesen beáll elé akadálynak.
- Börtönben ül. - Mintha csak azt mondaná, külföldön van. Végtére is ez sem volna hazugság, tényleg az olasz mágusbörtönben van az apja és jó darabig, ha nem haláláig ott is marad.
- Neked se könnyű az élet akkor. - Ezek kifejezetten nagyon megértő szavak a részéről, főleg az a szolidaritásos bólogatás, mert ugyan a nővére csak nyolc évvel idősebb nála, de valamennyire átérzi a testvérek jelenlétét. Ráadásul az egyik még csak most kezd képbe jönni, ami újabb bonyodalom.
- Jó na, ne parázz, nem hordom magamnál a kötelet. - Bár látszik a fején, hogy nehezen állja meg, hogy szembe ne röhögje Bencét, mert rémesen vicces, ahogy parázik a semmire. Időről időre azért visszapillant a patkányok felé, hogy minden rendben legyen velük, cserébe az ő megbámulásához konkrétan nulla helyzeti figyelme van. Az egész kis intermezzot Bence jófejségének fogja felé, újabb piros pont a fiú neve mellé a gondolatbeli jegyzetében.
- A sárgák, aha! - Sokkal egyszerűbb volt színről beazonosítani őket az elején, mint névről, de mostanra mindkettőt letisztázta. - Akkor nem fogunk sűrűn találkozni a házban, mert én meg Levita. - A sokkal csendesebb bagázs, már amennyire képes megállapítani ilyen rövid idővel a háta mögött levitásként. Az biztos, hogy nem zeng a házuk a hangoskodástól.
Gondolataiból az a kissé meglepő fordulat rázza fel, hogy a másik ezúttal saját akaratából karol belé, mintha mi sem történt volna az előbb. Pislog egyet-kettőt, de hamar átcsap a csodálkozás vigyorgásba, még meg is paskolja a srác kézfejét, mintha egy kutyát dicsérne meg.
- Még nem kóstoltál. - Az sem zavarja, hogy a megjegyzései már túlmennek mások komforthatárain. Ha egyszer adják alá a lovat, mit tehet?
Pont ezt: fizet, nemsokára pedig Bence és a két patkány, valamint a teljes felszerelés társaságában távozik a boltból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=879488#post879488][b]Somlay Kornél - 2024.06.10. 17:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=879881#post879881][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.06.24. 21:21[/b][/url]

Megértően mosolygott, mert értékelte Kornél kitartását és szorgalmát a megfelelő tápanyag megjegyzése érdekében. Alapvetően türelmes típus, kivéve, ha emberekről van szó. Ők valahogy hamarabb ki tudják őt hozni a sodrából az idegesítő szokásaikkal. De Kornél szerencsésnek mondhatta magát, mert Wout rokonszenvezett vele. Idegen érzés és szó lett volna a barátjának nevezni, de valami hasonló pozíciót kezdett kiérdemelni. Ezért, és a közös érdeklődésük miatt gondolta, hogy megengedő vele, és csepegtet neki egy kis szaktudást.
- Igazad van - állapította meg, és vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. Mintha csak azt akarta volna üzenni a testének, hogy nincs baj, ha vár egy kicsit, akkor higgadtabb fejjel fog tudni gondolkodni, és nem szabad hagynia, hogy kétségbeessen. Elég volt csak az első találkozásukra gondolni a kaméleonnal. Akkor is elszökött tőle, és nála kötött ki végül. Most is valami hasonló jelenségről lehetett szó. Csak még ki kellett várni a végét, a csattanót. A raktárba talán még úgy emlékezett, hogy együtt léptek be. A fizetéskor legalábbis még a vállán volt. Szóval, a raktárban meg csak dobozok vannak, azokat kinyitni remélhetőleg nem tudta. A vásárlótérben fordulhat elő, hogy ha túl közel merészkedne egy ketrechez, akkor baja esik. De azt hallották volna. És ahogy fülelt, még nem hallott semmi szokatlant.
- Neked kellene jobban aggódnod - tette hozzá bűnbánóan. Mégiscsak Kornél a gazdája. De amíg ő nyugodt, Wout is próbált az lenni. Keresni kezdték, lassú léptekkel végig járta a sorokat a dobozhegyek között, többször lehajolva, vagy lábujjhegyre állva. De semmi.
- Hm, csak nem elő akarod csalni valahonnan? Ez jó ötlet. De lehet, hogy már most megtalálta az ételt, és azt eszegeti. Megnézed? Ott, abban a sarokban kell legyen - mutatott a megfelelő irányba. Rá volt írva, hogy kaméleon tápok. Ha nem ott rejtőzött már most Ybl, akkor ha kibontotta, és esetleg valahogy oda tudta hívni magához... Wout kíváncsian várta, mi lesz.
- Miért kóborol mindig el? - rázta meg a fejét.