Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

Mosolygok minden alkalommal, amikor csak eszembe jut Máté és az, hogy majd ha vége a szakkörnek, ő ott fog várni a tanáriban, és majd együtt sétálunk haza. Szeretem ezeket a napokat. És eszembe jut ezerszer - miközben öltözöm, amíg a cipőm szalagjával babrálok, amíg a gyerekek sorban megérkeznek és némelyiktől még ölelést kapok, de még akkor is, amikor már javában táncolnak. Olyan vagyok, mint aki valahol egy felhőn rekedt három méterrel a föld fölött, de kicsit sem bánom, mert tényleg ő a világ legédesebb vérfarkasa, ebben biztos vagyok.
- Csillagom, egyenes lábbal, jó? Nézd csak, így... - mutatom az egyik kislánynak, hogyan is álljon lábujjhegyre, hogy ne billegjen aztán a mozdulat közben olyan bizonytalanul. Később is fontos lesz ez úgyis, ha majd egyszer eljutunk a pörgésekig és egyszerűbb ugrásokért, ezért igyekszem kijavítani a kezdetben egyébként is könnyebben korrigálható hibákat, mielőtt még bármit rosszul szoknának meg. Végülis ezért vagyok itt a foglalkozást vezető tanárként. A szemléletést követően pedig már le is guggolok a kislány mellé, hogy akkor most ő próbálkozzon meg a mozdulattal, úgy, ahogy mutattam épp.
- Feszítsd meg a térded... úgy, nagyszerű... látod, milyen szépen megy ez? Nagyon ügyesen csinálod - dicsérem aztán máris biztatóan rámosolyogva, majd tovább megyek, hogy a többiekre is szánjak időt. Még kijavítok pár dolgot, aztán kapnak egy kis időt szabad tevékenységre is végül, hogy nyugodtan levezessék az energiát. Szeretem, hogy olyan kis lelkesek, pörögnek, forognak, ugrálnak, és élvezik a zenét meg a táncot. Valamikor én is így kezdtem. Időnként még akad néhány kíváncsiskodó is egyébként, aki csak nézőként fordul meg itt. Mindig megkérdezem őket, hogy csatlakoznának-e, és előfordul, hogy igen, de az is, hogy soha többé nem látom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=878578#post878578][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.18. 23:44[/b][/url]

Mosolygok minden alkalommal, amikor csak eszembe jut Máté és az, hogy majd ha vége a szakkörnek, ő ott fog várni a tanáriban, és majd együtt sétálunk haza. Szeretem ezeket a napokat. És eszembe jut ezerszer - miközben öltözöm, amíg a cipőm szalagjával babrálok, amíg a gyerekek sorban megérkeznek és némelyiktől még ölelést kapok, de még akkor is, amikor már javában táncolnak. Olyan vagyok, mint aki valahol egy felhőn rekedt három méterrel a föld fölött, de kicsit sem bánom, mert tényleg ő a világ legédesebb vérfarkasa, ebben biztos vagyok.
- Csillagom, egyenes lábbal, jó? Nézd csak, így... - mutatom az egyik kislánynak, hogyan is álljon lábujjhegyre, hogy ne billegjen aztán a mozdulat közben olyan bizonytalanul. Később is fontos lesz ez úgyis, ha majd egyszer eljutunk a pörgésekig és egyszerűbb ugrásokért, ezért igyekszem kijavítani a kezdetben egyébként is könnyebben korrigálható hibákat, mielőtt még bármit rosszul szoknának meg. Végülis ezért vagyok itt a foglalkozást vezető tanárként. A szemléletést követően pedig már le is guggolok a kislány mellé, hogy akkor most ő próbálkozzon meg a mozdulattal, úgy, ahogy mutattam épp.
- Feszítsd meg a térded... úgy, nagyszerű... látod, milyen szépen megy ez? Nagyon ügyesen csinálod - dicsérem aztán máris biztatóan rámosolyogva, majd tovább megyek, hogy a többiekre is szánjak időt. Még kijavítok pár dolgot, aztán kapnak egy kis időt szabad tevékenységre is végül, hogy nyugodtan levezessék az energiát. Szeretem, hogy olyan kis lelkesek, pörögnek, forognak, ugrálnak, és élvezik a zenét meg a táncot. Valamikor én is így kezdtem. Időnként még akad néhány kíváncsiskodó is egyébként, aki csak nézőként fordul meg itt. Mindig megkérdezem őket, hogy csatlakoznának-e, és előfordul, hogy igen, de az is, hogy soha többé nem látom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=878601#post878601][b]Kállai Lénárd - 2024.05.19. 12:24[/b][/url]

Örömmel nézek be a tornaterembe. Pár nappal ezelőtt a tánc tanár felhívta a figyelmemet, hogy ha kedvem tartja nyugodtan megnézhetem az órájukat. Érdekesnek hangzik úgy sem vagyok még semmilyen csoport tagja. Meglehet, hogy találok egy jó kis elfoglaltságot. Mikor belépek éppen gyakorolnak. A tanárnő kedvesen kiigazítja az egyik kislányt. Érdeklődve figyelem ahogyan elkezdik az órát. Mikor felcsendül a zene lábammal felveszem az ütemet. Látszik, hogy a tanár szereti amit csinál és lelkes. A fiatal nő kedves mosolyával biztatja a résztvevőket. Mikor az egyik kislány félre lép, le áll a zene. Kicsit kiigazítja amit kell aztán folytatódik. Élvezetes nézni mégis látom, hogy ez nem csak egy-két ugrás hanem kőkemény munka. Újra és újra megcsinálják a mozdulatokat.
– Nagyon ügyesek. – mondom halkan miközben figyelem az órát. Mikor szünetet tartanak a lányok elkezdenek játszani. Ki-ki a maga módján. Végül oda sétálok Gittához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=878652#post878652][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.20. 19:29[/b][/url]

Egyelőre egy csoportban találkozom az összes gyerekkel, aki balettozni szeretne, de majd ha esetleg többen is kedvet kapnak, akkor majd két csoport is lehet életkor alapján. Addig viszont van itt kicsi és nagy egyaránt, akiket egyszerre tanítok az alapállásokra kezdetnek meg egyszerűbb alapmozdulatokra. Az óra végén még egy kis idő arra is jut, hogy a zenére ugráljanak kedvükre és élvezzék a táncot. Kíváncsi nézelődők pedig ezúttal is akadnak. Két kislány is a kisebb testvéréért jött, Lénárdról viszont ez nem mondható el jelen esetben.
- Szervusz Lénárd. Ugye szép volt a mai előadás is? A lányok nagyon ügyesek. Meggondoltad már magad, hogy szeretnél-e csatlakozni? - érdeklődöm az előkészítőstől, aki már nem először néz be, és látszólag eléggé tetszik neki, amit lát. Azt nem tudom még, hogy esetleg táncolni is lenne-e kedve. Több erőfeszítéssel és munkával jár ez, mint az esetleg kívülről néha feltűnik, de igazság szerint ezt a tánc minden formájáról elmondhatnánk szerintem. Közben kicsit megpróbálok le is nyújtani, bal lábamat kinyújtva a korláton egészen a bokámig nyújtózkodom, majd ugyanezt megismétlem a jobbal is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=878773#post878773][b]Kállai Lénárd - 2024.05.24. 16:47[/b][/url]

Mikor befejezik az órát mosolyogva kezdek el csevegni a tanárnővel.
– Igen. Nagyon ügyesek. – helyeslek. Kicsit elgondolkodom. Mert nagyon izgalmasnak ígérkezik egy szakkör. De lehet, hogy a tanulás mellet nem lesz rá idő. De aztán lehet, hogy bírni fogom. Nem akarom lelombozni a lelkes tanárt. Elmosolyodom.
– Meggondolom. – mondom neki még mindig. Mert nem tudom.
– Nem tudom, hogy mennyire jutna időm a gyakorlásra és a próbákra. De amúgy ha összetudom egyeztetni akkor szívesen csatlakoznék. – bizakodóan mosolygok. Végiggondolom. Ha jól beosztom az időmet akkor végül is nincs akadálya, hogy beiratkozzak. Na jó.
– Jövők. Hiszen ha jól osztom be az időt akkor mehet.
– Mit kell hozni a próbákra? – kérdezem érdeklődve, mert azért jó lenne megtudni hogy miket kell beszerezni ha kell egyáltalán. Mert aztán meg hiányos felszerelésem lesz. És azt nem szeretném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=878839#post878839][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.25. 10:35[/b][/url]

- Csak nyugodtan - válaszolom neki mosolyogva, és leülök a földre, hogy kibontsam lehúzzam a balettcipőket. Lénárd közben hangosan töpreng azon, hogy mennyi ideje jutna erre is a tanulás mellett. Látszik, hogy érdekli, de nem akarom befolyásolni, ezért inkább a cipőm szalagjaira fókuszálok, csendben hallgatva a mondandóját, amit nem is biztos, hogy teljesen hozzám intéz. Kinyújtóztatom a lábam, majd törökülésbe helyezkedem egyelőre.
- Ahogy szeretnéd. Az ajtó mindig nyitva áll. A szüleiddel beszéltél már, hogy egyetértenek-e ezzel? - kérdezem meg, elvégre abba kellemetlen lenne belefutni, hogy esetleg ellenzik az ötletet. Megtámaszkodom a tenyeremen kicsit hátra is dőlve így ültömben, és elgondolkodom a kérdésére a válaszon, fejben számolva, hogy mire is van szükség.
- A szüleid beleegyezésén túl kényelmes ruhára, amiben mozogni tudsz, meg balettcipőre. Nem szükséges a spicc cipő azonnal, ha esetleg ez felmerülne. Az ez a fajta - magyarázom, mutatva is a cipőt, amit én viseltem, és aminek keményebb az orra, speciálisan kialakítva ahhoz, hogy hosszasan tudjak rajta lábujjhegyen állni. - Ez csak később fog kelleni, most még elég az egyszerű balettcipő, ami a legtöbb sportszerboltban is található, mert nagyobb mozgásteret enged. A többit meg nem kell túlgondolni, jellemző a harisnya, mert nem akadályoz a mozgásban, de ha melegítőben kényelmesebb, az is rendben van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=879024#post879024][b]Kállai Lénárd - 2024.05.27. 17:13[/b][/url]

Bólintok.
– Nem, de szerintem nem lenne azzal baj. De azért a biztonság kedvéért írok nekik egy baglyot. – csodálattal figyelem a tanárnőt. Lassan ráhajlik kinyújtott lábára és vissza.
– Értem. És bogolyfalván található esetleg olyan üzlet ahol be tudom szerezni ezeket a felszereléseket? – kérdezem, mert még annyira nem vagyok jártas az ottani üzletekben. Meg keresek egy kísérőt. Nem akarok megint egy prefibe botlani mint a múltkor. Sóhajtok egyet. Körbenézek a termen, és már szinte senki sincsen.
Holnap megkérem az egyik tanárt, hogy jöjjön le velem a faluba. Aztán beszerzem a szükséges ruházatot.
– És mikor vannak az órák?– kérdezem. Sok a kérdés, de nem szeretném fárasztani Gittát. Hiszen biztosan van fontosabb dolga mint egy tudatlan kisfiúnak válaszolgatni. De hát le kell tisztázni a dolgokat. Anélkül nehezen megy. A cipőm órát nézem és azon gondolkodom milyen színű cipőt vegyek majd a baletthoz. Esetleg feketét, mert rózsaszínt biztosan nem fogok. Még csak az kellene… A lányok biztos kiröhögnek ha rózsaszín cipőben érkezek az órákra. És miből veszem majd meg? Ezeket a jövőbeli Lénárd gondjai lesznek. Ajaj előre félek mi lesz velem a boltban. Talán megkérhetnék valakit, hogy segítsen.
– Körülbelül mennyibe kerül egy cipő? mert nem tudom a bolti árakat. És mi alapján válasszak? – kérdezem. Ez aztán jó lesz. Lehet inkább majd megkérem az eladót, hogy segítsen döntésre jutni. De vajon lesz merszem…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=879155#post879155][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.30. 21:26[/b][/url]

- Az a biztos, írj csak nekik egy levelet, és várjuk meg, mit mondanak - válaszolom neki. Lenyújtok közben, ez már gyakorlatilag beidegződés, emlékeztetnem sem kell rá magam, hogy nehogy elfelejtsem. Végül leülök a földre, és elkezdem kibontani a cipőm szalagját,
- Azt hiszem, Budanekeresden van a legközelebbi bolt, de ezért is kellene a szüleiddel beszélni. Sajnos ez nem olyan, mint a seprű, hogy van az iskolának néhány raktáron, aztán az használja, akinek éppen szüksége van rá - magyarázom neki a fejemet ingatva, miközben előhozakodom az ellenpéldával. Saját seprűm például nekem soha nem volt. Mivel eszembe se jutott kviddicsezni, nem volt rá akkora szükségem, és csak az iskolai közös készletből használtam egy Jólsep-R-t, majd pedig Nimbuszt, amikor lecserélték őket, hogy a kötelező reptan órákon mégis tudjak repülni.
- Mindig ugyanekkor, hétfőn délelőtt. Ha bármi változik, akkor azt pedig mindenképpen jelezni fogom mindenkinek - felelem a kérdésére. Nincs még olyan sok diák, hogy ne férnének bele egy csoportba, csak akkor változtatnék ezen, ha már túl sokan lesznek, vagy éppen elérünk arra a pontra, ahol néhányukat már haladóként taníthatom pár év múlva.
- Hm... ez változó, de úgy kettő és négy galleon között mozog többnyire az áruk. A lényeg, hogy kényelmes legyen. Általában fekete meg bézs, esetleg fehér színben kaphatóak, de a bolt készletétől függ, hogy más szín is akad-e. De nézd csak... ezt úgy hívják, hogy csepptalpú - osztom meg vele az infót, végül illúziómágiával mutatva meg a cipőt, amire szüksége lenne. Ez nem olyan, mint spicc cipőm, aminek keményített az orra, hanem inkább a hétköznapokban is sokak által viselt balerina cipőkre hasonlít, könnyű anyagból. Majd ennek megváltozik a talpa, nem csak a sarok és a lábujjak alatt van tulajdonképpen, hanem végig, mint a topánkáknak. - Ezt pedig piskótatalpúnak hívják. Mindkettő megfelel, a lényeg, hogy felpróbáld, mielőtt megveszitek, mert érezned kell, hogy melyik kényelmes neked. Ilyen, mint ami nekem van, még nem kell egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=879530#post879530][b]Kállai Lénárd - 2024.06.11. 19:41[/b][/url]

Annyira remélem, hogy igent mondanak.
– Persze, megkérdezem. Aztán majd jelzek neked. – mondom Gittának.
– Igen, igen. Mondjuk a szüleim nem itt laknak. – kezdem. – Bécsben éltem a családommal. Csak az iskola miatt elköltöztem pestre. A szüleim nem szerettek volna velem jönni, mert… – mély levegőt vettem és folytattam.
– Családi ügyek miatt nem szeretek volna visszajönni pestre. – mondtam.
– De írok nekik egy levelet. A bevásárlás meg majd megoldom valahogy. – magabiztosan beszélek.
– Rendben. Akkor hétfőn. – válaszolta mosolyogva.
Rá pillantok a cipőre.
– Értem. Akkor majd ellátogatok a boltba és megnézem mi és hogyan van.
– Értettem. – válaszolom gépszerűen.
– Köszönöm, hogy megnézhetem az órán. Lassan mennem kell. – azzal elindulok a kijárat felé. És mosolyogva figyelem a tanárnőt. – Majd találkozunk. Viszlát. – elköszöntem a Gittától és végül elindultam a szobámba. Útközben végig azon járt az eszem, hogy jelentkezek vagy ne. Végül úgy döntöttem, hogy írok neki baglyot. De először meg kell kérdeznem a szüleimet. Mikor a szobába érkezem meg is írom a levelet.