Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Ott van valahol a burgerező is a távolban! Csak innen egészen hangyányi méretűnek látszik. Meg már amúgy is sötét van, így a lámpafényeken kívül nem sok minden árulkodik arról, hogy a várost kémlelem a fotelszerű szék egyikéből. Ahelyett, hogy aludnék, a takarodó után még elvonulok ide a jó időben, és a vállalkozásomon agyalok. Mostanában voltak a mindenféle éves jelentések, bevallások leadásának időszaka, sokat kellett beszélgetnem a könyvelővel, és áttekintettem a pénzügyi helyzetünket. Nos, hát... ugye ezekből lehetett kiszámolni a bérektől kezdve a következő évi egyéb kiadásokat, amiket megtetézett az infláció, meg Bogolyfalván drágul az élet egyre inkább, és felverik az árakat, úgyhogy bajban vagyok mostanában, örülök, ha a hitel törlesztőjét fizetni tudom. Nem csoda hát, hogy alig tudok sokszor aludni az idegeskedéstől. Szóval most fogok pulcsit veszek, mert kicsit már hűvös van, de még elviselhető... Kapucnit húzok a fejemre, és úgy merengek a messzeséget kémlelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878573#post878573][b]Jankovits Dávid - 2024.05.18. 22:40[/b][/url]

Ott van valahol a burgerező is a távolban! Csak innen egészen hangyányi méretűnek látszik. Meg már amúgy is sötét van, így a lámpafényeken kívül nem sok minden árulkodik arról, hogy a várost kémlelem a fotelszerű szék egyikéből. Ahelyett, hogy aludnék, a takarodó után még elvonulok ide a jó időben, és a vállalkozásomon agyalok. Mostanában voltak a mindenféle éves jelentések, bevallások leadásának időszaka, sokat kellett beszélgetnem a könyvelővel, és áttekintettem a pénzügyi helyzetünket. Nos, hát... ugye ezekből lehetett kiszámolni a bérektől kezdve a következő évi egyéb kiadásokat, amiket megtetézett az infláció, meg Bogolyfalván drágul az élet egyre inkább, és felverik az árakat, úgyhogy bajban vagyok mostanában, örülök, ha a hitel törlesztőjét fizetni tudom. Nem csoda hát, hogy alig tudok sokszor aludni az idegeskedéstől. Szóval most fogok pulcsit veszek, mert kicsit már hűvös van, de még elviselhető... Kapucnit húzok a fejemre, és úgy merengek a messzeséget kémlelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878574#post878574][b]Sadie Sallow - 2024.05.18. 23:11[/b][/url]

Elválnak útjaink prefektustársamtól, miután megegyezünk, hogy egyikünknek sincs ma már kedve ehhez a járőrözgetéshez. Csendes a kastély, és különben is egy hosszú, nehéz héten van túl mindenki - magamból indulok ki, szóval más is nyilván hulla fáradt, hisz úgy fair -, biztos nincs már igény éjjeli randalírozásra, nyugovóra tért a diákság, álomra hajtották fejüket. Vagy aki mégse, azt útközben a Rellon felé agyoncsapom, és nyugton lesz.
Ezen felbuzdulva fordulok ki az első emeleti erkélyre, mikor meglátok egy alakot üldögélni odakint, akit nyilván nem érdekel, mennyi az idő, és.. aki, miután mellé érek, kiderül, hogy már bőven nem tartozik azok közé, akiket ágyba parancsolhatok. Sőt, még ő az, aki általában engem utasítgathat ide-oda.
- Ó, azt hittem... mindegy - rázom meg fejem, és gyorsan meg is próbálok eliszkolni.
Mióta végre megkaptam a jól megérdemelt emelésem, amiért keményen megdolgoztam, igyekszem kerülni a főnököt, csak addig lenni a közelében, amíg feltétlenül szükséges. Ez a pár másodperc már így is túl sok volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878580#post878580][b]Jankovits Dávid - 2024.05.18. 23:55[/b][/url]

Ilyenkor már általában nem járnak erre sokan, ezért is bátorkodom befoglalni az egyik ülőhelyet. Karfáján pihentetem kezeim, akárcsak Palpatine a Halálcsillagot kémlelve, annyi különbséggel, hogy odatolok egy másik széket magam elé féloldalasan, hogy feltehessem rá a lábamat. Vagyok olyan jó fej, hogy a cipőt előtte leveszem. Így, tényleg mintha egy nagy király lennék, szemezek birodalmammal, amíg félbe nem szakít... bingó, telitalálat, az est fénypontja, Sadie! A kedvenc seprűs futárom.
- Mit hittél? Nem mindegy. Látod, milyen kicsi a világ, hogy itt is összefutunk... Ez biztosan nem véletlen - intek ujjammal felé, hogy jöjjön csak közelebb. Nem harapok, tudja jól, sőt... Szerintem nagyon is élvezné a társaságomat. Most legalább kiváló alkalom adódik arra, hogy felhozzak egy-két témát, amit oly régóta szerettem volna. Továbbra is azt érzem, hogy Sadie szereti a saját útját járni, és alapvetően kerüli a társas interakciókat. De amióta ki tudtam végre neki gazdálkodni az emelést, valahogy mintha megváltozott volna a viselkedése. Félek, hogy rossz emlékeket hagytam benne. Elhiszem, hogy volt néhány kellemetlen pillanatunk, amikor bennem is megállt az ütő, hogy esetleg apa leszek, de azért remélem, ennyire nem borsódzik a háta, amikor meglát. Meg hát, annyira nem is nézek ki rosszul gondolom. Nem, a jelek szerint... Úgyhogy leveszem a lábam a székről, annak lábát talpammal megnyomva arrébb tolom, hogy helyet tudjon foglalni velem szemben.
- Csak nem járőrözöl? Milyen jó, hogy engem nem tudsz megbüntetni - nézek rá büszkén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878596#post878596][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 09:52[/b][/url]

Persze tudom, hogy nem fog egyetlen szó nélkül utamra engedni, hiába próbálok távolságtartó lenni, intésére megtorpanok, és kelletlenül visszahátrálok oda, ahonnan kilőni próbáltam vissza, a folyosó irányába.
Csak egy halvány mosollyal felelek szavaira; hogy véletlen lenne vagy sem, nem tudom, de mindenképp kellemetlen. Miután együtt voltunk, párszor még a kedvére tettem, de nem engedtem újból kölcsönössé fajulni a dolgokat, és nagyon erős a gyanúm, hogy ő ennek nem annyira örül. És mióta megkaptam, amit kértem, már azt is igyekszem kerülni, hogy hozzámérjen. Tudom, hogy nem kötöttünk szerződést róla, de azt gondoltam, egyértelmű, hogy a kis bizniszünk határai hol húzódnak.
Helyet csinál nekem magával szemközt, de csak egy pillantásra méltatom a széket, nem ülök le. Karba fonom kezeim, és megrántom a vállam.
- Meg tudnálak, csak nem lenne szabályos - felelem, de rögtön meg is bánom szavaim. - Már végeztem, épp visszafelé tartottam. Fáradt vagyok, szóval...
Elérthetetlen gesztust teszek fejemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878615#post878615][b]Jankovits Dávid - 2024.05.19. 18:37[/b][/url]

Régen nem adta magát ilyen nehezen. Nem tudom, most mi van vele... Olyan, mintha egy teljesen másik lányra néznék. Leveszem a kapucnimat, és felülök a fotelben. A félhomályban egészen biztosan leolvasható rólam a csodálkozás. Fogalmam sincs, mit kezdjek a helyzettel, de mivel nem először fordul elő, egyre inkább aggaszt. Olyan, mintha bűntudatot próbálna bennem kelteni. Egy kicsit ez az egész arra emlékeztet, ami Grétával is lejátszódott. De nem merek rákérdezni, mert egy újabb csalódást nem viselnék jól.
- Jól vagy amúgy? - kérdezem meg tőle óvatoskodva, egy kicsit bizonytalanul, és még a homlokom is összeráncolom. - Ja, nem vagyok mindig rosszfiú, tudok én jó is lenni, ha akarok - ezt most nagyon erőltetem, hogy újra a megszokott perverz utalásaimnál kössek ki, de nap végére csak ennyi kreativitás szorul belém, és bízom benne, hogy értékelni fogja a főnöke humorát, ami már-már kissé nagyképű hangnemben hagyja el a számat.
- Szóval már mész is? Kár... Mesélhetnél, hogy mi újság. Megint olyanokat hallok vissza rólad, hogy nem nyitsz senki felé, és be vagy zárkózva a csapatban - vagy inkább csak én tapasztalom így, de könnyebb másokra mutogatni, mint legutóbb, hogy a munkahelyi magatartását eszközként használhassam fel a marasztalására.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878625#post878625][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 21:40[/b][/url]

Kevés dolgot utálok jobban, mint mikor a hogylétemről érdeklődik valakit, Főleg, mikor így, már-már aggodalmasan teszi, mint aki biztos benne, hogy nem vagyok jól, de a rákérdezéssel érdeklődését fejezheti ki. Mintha számítana, mintha ettől jobb lenne bármi is.
Úgyhogy csak rántok egy újabbat vállamon válasz gyanánt, de megjegyzését már kénytelen vagyok kommentálni.
- Rosszfiú? Te? Ugyan már. - Ki tud persze fordulni önmagából, de az nem azt jelenti, hogy ne az ártatlan cuki srác lenne a valódi arca. Elragadhatja ugyan a hév, de akkor is egy szeretetre vágyó, édes kis nyomi marad. Talán csak én hoztam elő a "rossz" oldalát, és mással nem lenne olyan sosem.
És igen, mennék, a fejmozdulatommal is arra céloztam, de Jankovits inkább feltartana, pedig tényleg fáradt vagyok, csak félig-meddig béna kifogás részemről, ami elhagyja a számat. Ő viszont azzal jön, hogy már megint magamnak való vagyok, pedig valójában soha nem hagytam félbe az annak levést, mindössze felé játszottam meg magam.
- Nyitok, akik felé érdemes - állítom, nem téve hozzá, hogy nem sűrűn találok ilyennek másokat. És abba sem akarom beavatni, őt miért találtam érdemesnek rá.
Megfordulok és a korláthoz lépek, hogy ha már itt vagyok, legalább ki is nézzek az éjszakai tájra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878626#post878626][b]Jankovits Dávid - 2024.05.19. 22:23[/b][/url]

Felháborodva nézek rá. Mi ez a vállrántás? Komolyan, mi ütött ebbe a csajba mostanában? Egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni, de egyre szemtelenebb, aminek nem lesz jó vége... Először majdnem mondok valamit, helyette egy nagy levegővétel után végül bent tartom a szavakat, és egy rövidebb szünet után préselem ki a levegőt a tüdőmből. Még meg tudom állni, hogy ne kapjam fel a vizet, de a feszültség egyre tapinthatóbbá válik köztünk. Még próbálok úgy tenni, mintha csak én érteném félre a helyzetet, mintha én gondolnám túl.
- Hát jó, Doriánhoz képest valóban egy angyal vagyok - ismerem be hümmögve. De inkább csak szépítek, mert azért elpirulok, a kis megjegyzése, visszakérdezése olaj a tűzre bennem. Próbálok megnyugodni... Szerencsére nincs itt más, aki hallhatná, mert tuti, hogy hangosan felröhögne, és nem Sadie-nek lenne kínos a jelenet.
- Szóval felém nem érdemes? - kapom oda a fejem, csak hogy valami konkrétat is kérdezzek, és ne kétértelműen beszéljünk. - Remélem elmondanád, ha nyomná valami a lelked... ugye? - pillantok felé gyanakvóan, de még mindig a fotelemben maradok. Kezdek paranoiás lenni.
- Ráérsz amúgy mostanában? - dobom fel az ötletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878627#post878627][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 22:41[/b][/url]

Pedig még csak nem is sértegetni akarom, épp ellenkezőleg, ő azonban mintha a rosszfiúságát gondolná imponálónak, amivel bevágódhat. Talán nálam is? Doriánhoz mindenesetre nem tudom hasonlítani, hisz nem ismerem a testvérét, talán csak futólag láttam egyszer.
Értetlenül nézek rá egy pillanatig, és megrázom a fejem.
- Miért ne..? Hiszen beszélgetünk. Nem? - tárom szét a karom, de aztán rájövök, hogy valószínűleg attól, hogy hajlandó vagyok hozzászólni, még nem vagyok nyitott és közvetlen. Kedves meg aztán végképp nem, de ne legyünk telhetetlenek. - Nem nyomja semmi a lelkem.
Ezer dolog nyomja, de nem ő lenne az első, akinek elmondanám, mik azok. Sőt, igazándiból senkinek se szívesen beszélnék róla. Úgyis csak csalódást okoznak nekem, jobb nem is erőltetni a dolgot.
Úgy döntök, eleget időztem, a kötelező minimumot teljesítettem szociális életből, és elindulnék, ha nem késztetne újabb megtorpanásra kérdése.
- Mire?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878628#post878628][b]Jankovits Dávid - 2024.05.19. 22:51[/b][/url]

- Végül is - realizálom, bár hogy a hangomból ítélve elégedett lennék a helyzettel, azt kétlem. Nem hiszek neki. Nyilván úgy gondolom, hogy amiatt, ami köztünk van már néhány hónapja, jár annyi, hogy őszinte legyen hozzám. Hiszen elég sok mindenen mentünk már keresztül. Főként arra gondolok, amikor fennállt az a para helyzet például. Ja, lehettem volna óvatosabb, de ha egyszer elkapott a hév, hát mit csináljak? Pasiból vagyok, megyek a cerkám után. Igyekszem magam visszafogni, de néha nehéz. Főleg mellette.
Úgy döntök, hogy felállok ülőhelyemből. Határozottan teszem ezt, mint aki tudja, mire készül. Lassú léptekkel indulok meg Sadie mellé, karba tett kézzel, s amint vészesen közel érek hozzá, tekintetemmel végig mérem az alakját, arcától a lábáig, cseppet sem diszkréten, inkább sejtelmesen.
- Nem is tudom. Lóghatnánk együtt, vagy valami... - vonom meg a vállaimat, és elmosolyodom. A gondolataim valahol egészen máshol járnak, vagy valami egészen másra koncentrálok éppen. De azt itt nem lehet. Most nem a burgerezőben vagyok. Vetek egy pillantást magam mögé. Nem, nincs itt senki rajtunk kívül... De akkor is, túl nagy a kockázat, ami zavarni kezd. Talán, ha csak egy kicsit, ahogy szoktam... De nem úgy tűnik, mint akinek kedve van hozzá. Ez igen nagy kár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878629#post878629][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 23:03[/b][/url]

Érzem egyből, hogy nem sikerült meggyőznöm, amivel igazándiból nem is igazán kellene foglalkoznom. Olyat csak nem csinálna, hogy megkurtítja a bérem, vagy esetleg kirúg, amiért nem járok a kedvében. Elvégre jó munkaerő vagyok, gyorsan, pontosan végzem a munkám, ha a modoromra akad is panasz, bőven kompenzálom mással.
De mégis... azért csak nem baj, ha a főnök továbbra is kedvel. Azonban ha ezért olyasmit vár el folyamatosan, ami azért nem annyira van ínyemre, azt nem biztos, hogy szívesen teszem.
Amint megtorpanok, mielőtt a távozás mezejére léphettem volna, ő is felkel ültéből, és olyan szemérmetlenül mér végig, hogy majdnem zavarba is jövök tőle. De csak majdnem. Viszont egy apró kis nevetés elhagyja ajkaim, miközben szemem forgatva újból elfordulok, háttal neki, és a korlátba kapaszkodva megcsóválom a fejem.
- És mit gondolna a többi beosztottad? Még azt hinnék, kivételezel velem. - Ami egyébként nem lenne téves feltételezés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878630#post878630][b]Jankovits Dávid - 2024.05.19. 23:13[/b][/url]

Na, látod te... csak kéreted magad. Ezek azok a szituációk, amikor máris mosolyt tudok csalni az arcodra, mi több, felnevetsz, de csak halkan, mert már késő van. Megnyugszom, aprót nevetek, vele együtt. Nagy megkönnyebbülés ez. Egy pillanatra, de csak villanásszerűen, mintha minden újra a régi volna közöttünk. A szokásos dinamika. Ami sok-sok ideje húzódik már, és még ki tudja, hogy meddig fog. Én élvezem. Azóta teljesen más bejárni dolgozni, ha ő is ott van. A műszakunk nem fedi mindig egymásét, de nagyon várom, hogy közösen húzzuk az igát. Kár, hogy futárként alig jön be a konyhára, amikor meg éppen én nyújtom át a csomagot neki, hát legfeljebb lopva, de hozzá tudok érni a kezéhez ezekben a mozdulatokban. Tulajdonképpen miért is kellene titkolóznunk? Nincs ebben semmi... Fiatalok vagyunk, tudtommal nincs senkije, bár még sosem mertem erre rákérdezni, és ha hihetek a látszatnak, mással nincs ideje kavarni. Csak én vagyok neki. Számíthat rám. Úgyhogy remélem, meg fog nyílni, és nem csak a lábai közt, hanem a szívével is. Majd én teszek róla. Vagy így, vagy úgy.
- És nem érdemelnéd meg a különleges bánásmódot? - teszem fel a költői kérdést, miközben a vállára teszem a kezem. Továbbra is pajzán mosoly van az arcomon. - Ne foglalkozz velük. Majd... megoldjuk valahogy. Ahogy eddig is mindent. Na, mit szólsz? Vannak helyek, ahol nem zavarna minket senki. Nem úgy, mint itt - mondataim végén némi undorral pillantok hátra, s közben Sadie hajtincseivel kezdek játszani ujjaimmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878631#post878631][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 23:38[/b][/url]

Van, hogy valami egyértelműnek tűnik, a Napnál is világosabbnak, mint ahogy én tekintek a mi kis afférunkra. Ami egy szimpla csereüzlet volt, egy szolgáltatás, valamit valamiért. Azt gondoltam, ő is tudja, hogy mindössze ennyiről van szó, de az elmúlt időszak elbizonytalanított kissé, és most, hogy együtt lógásra invitál, már biztosnak látszik, hogy többet remél tőlem. Hogy pontosan mit, az még nem egészen tiszta, de nem lepne meg, ha egyenesen a barátnőjének akarna.
Megérzem a vállamon érintését, és először oda, majd felé, az arcába nézek föl, a válaszon töprengve, illetve azon, hogy miként tüntethetném el magamról kezét anélkül, hogy ki kéne csavarnom, vagy más módon fájdalmat okozva.
- Már így is nagyon különlegesnek érzem magam - mondom, megállva, hogy olyanokat fűzzek hozzá, mint, hogy "túlságosan is", vagy mondjuk, hogy "kevesebb figyelemmel is beérném". Az önelégült mosoly arcán újabb zavarodott mosolyra késztet, egyszerűen nagyon vicces, hogy mi minden előjön ebből a pasiból, amit régen biztosan nem néztem volna ki belőle. Szórakoztató azért, elismerem.
- Jó nekem amúgy így zárkózottan - nyúlok keze után, és eltolva azt arcomtól kicsit arrébb húzódom tőle. - Nem kell mindent megoldani velem kapcsolatban, de.. köszi. - Vagy inkább hagyj a picsába. Csak ezt mégse mondhatom, kedvesnek kell lennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878632#post878632][b]Jankovits Dávid - 2024.05.19. 23:54[/b][/url]

- Ennek örülök - jelentem ki, ezúttal elégedetten, amiről főleg a mosolya tehet. Így a sötétben, van valami a szokásosnál is sejtelmesebb a lányban, ami arra késztet, hogy tilosban járjak. Úgyse látná senki, és itt a kastélyban még nem történt semmi olyan köztünk, ami a burgerezőben szokott. A távolba pillantok, az étterem irányába, és az ott történtekről fantáziálok. Elég sűrűn fordul elő azóta. Nem gondoltam volna, hogy ennyire maradandó élmény lesz. Pedig, lehetne azt még fokozni. Talán pont a kiaknázatlan lehetőségek azok, amik a folytatásra motiválnak.
- Ha megkérdezném, hogy miért, gondolom felkapnád a vizet - nevetem el magam gyerekesen, és lehorgasztom a fejem. Ő tudja, mit választ, és miből marad ki adott esetben. Sajnálom valahol. De nem hagyhatom, hogy ő is elutasítson. Leeresztem kezeimet magam mellé egy pillanatra, amint elhúzódik tőlem, s megijedve a gondolattól, hogy valami rosszat tettem, torkomban dobogó szívvel valami egészen merészet gondolok lépni. - Mit szólnál egy kis játékhoz? Ha mondjuk azt képzelnénk, hogy éppen dolgozunk - karolom át a derekánál fogva, tenyeremet a hasára helyezve, készen arra, hogy tetszés szerint felfelé, vagy lefelé vándoroljon. Furcsán elönt az adrenalin, de nagyon izgatónak találom ezt a helyzetet, amiben vagyunk.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878633#post878633][b]Sadie Sallow - 2024.05.20. 00:07[/b][/url]

Igen, jól gondolja, de persze csak megrázom a fejem, mert abból, hogy kijövök a sodromból, anélkül is van épp elég bajom, ha nem épp a munkaadómon csattan a dolog. Aki esetleg azt nehezményezné. Bár lehet teljesen feleslegesen görcsölök ezen, és simán kioszthatnám, meghunyászkodna, és ugyanúgy dolgozhatnék neki tovább, mintha mi sem történt volna. De már nem vagyok biztos benne, hogy valóban kiismertem őt. Még okozhat meglepetést, úgy érzem.
A szándékomtól eltérően csak finoman utasítom el közeledését, pedig eszembe jut, hogy kicsavarom a karját, és áthajítom a korláton. Túlélné, a védővarázslatoknak hála, ugyanakkor nagyon jól esne, ha persze fizikálisan képes volnék rá, de nyilván jóval erősebb nálam, ez ránézésre is egyből látszik, nem szükséges teszt alá vetni. Beérem a szórakoztató, megmosolyogtató képzelgéssel.
Ám hiába húzódom el, nem tágít, keze derekamra siklik, a másik pedig a hasamra téved, amire már nem tudok nem teljes zavarodottsággal arcomon, összeráncolt szemöldökkel reagálni.
- Mit...? Mi van? - kérdezem értetlenül, nagyokat pislogva. - Jó, képzeljük azt. Már nálam a kiszállítás, szóval most felülök a seprűmre, és itt se vagyok, oké? - Amúgy csábító is lenne ezen a ponton elrugaszkodni az erkélyről, csak persze semmi nincs a lábam között, amin elrepülhetnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878636#post878636][b]Jankovits Dávid - 2024.05.20. 12:45[/b][/url]

Mintha váratlanul érné az ötletem, pedig megszokhatta már az elmúlt időszakban. Mennyire izgi lenne, ha a suliban is tudnánk néha folytatni a mi kis játékunkat... De itt mégis olyan, mintha kinyílt volna a csipája, és a szokott engedelmesség, tűrés helyett valamiféle ellenállásba ütközöm. Lehet, hogy tényleg fáradt, és egy rossz napján fogtam ki. Próbálok megnyugodni, és megfékezem valamennyire, hogy ne öntse el az agyamat a düh. Mély levegőket szívok be, az est friss és hűvös levegőjét.
- Milyen karakán lett valaki - vágom hozzá mégis. Bezzeg, amikor konkrétan ő mászott rám, és még én próbáltam megállítani, az el van felejtve. Mennyire álságos kettős mérce ez, amit alkalmaz. Lehet, nekem is fel kellett volna háborodnom. De hát aztán mindketten élveztük, ami történt. Most nem tudom, hirtelen miért nem kívánja. - Egy kis pia se segítene ellazulni? - vetem fel, mint lehetséges okot arra, hogy laza legyen. Mint múltkor. De nem... Olyan, mintha muszáj lenne mégis elengednem a dolgot. Minél tovább erőltetem, annál kínosabb lesz. Jobban nem akarok beégni, mert a végén még magamra haragítom őt. Kénytelen leszek várni, amíg újból nem leszünk egy műszakban, hacsak nem rukkolok elő valami jobb lehetőséggel.
- Na mindegy... Te tudod - csalódottan megrázom a fejem, és arrébb megyek tőle, sértődötten visszatelepszem a fotelembe, felcsapom ismét a kapucnimat, és felőlem azt csinál, amit akar innentől fogva. Egy kicsit még kiszellőztetem az erkélyen a fejem, hogy megnyugodjak, aztán előbb-utóbb ideje lenne hazatérnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878638#post878638][b]Sadie Sallow - 2024.05.20. 13:22[/b][/url]

Nem értem, mi ütött belé, miért nem ért a jelzésekből. Nem akarom kerek-perec elküldeni a francba, hiszen nem ártana jóban lenni vele. Illetve, nem olyan kapcsolatban, mint amiben a többséggel vagyok. Valahol a megtűrés felett nem sokkal, de egész biztos távol a nyílt ellenségességtől.
De ha így folytatja, előbb-utóbb elborul az agyam, főleg, mivel úgy látom, az övé is afelé közelít. Már-már fel van háborodva, és csak tovább ráncolva homlokom rázom a fejem kérdésére. Pedig amúgy a pia egész biztos segítene ellazulni, és magamat ismerve pont oda juttatni minket, ahova ő szeretné. De ezt nem kell tudnia, és jobb is, ha kiverem a fejemből, hátha titkon legilimentor.
Mielőtt azonban tényleg rákényszerülnék, hogy erővel fejtsem le ujjait magamról, ellép tőlem, láthatóan megsértődve, aminek egyáltalán nem örülök. Hiszen hatalmában áll, hogy megszívasson, olyan melókat aggasson a nyakamba, és annyit, hogy a műszak végére vért pisilek. Még a kapucniját is arcába húzza, minden további kommunikációtól elzárkózva, ami végül is pontosan az, amit reméltem az elejétől, csak nem épp ebben a formában.
- Bocs - mondom, és elfintorodom, mert nem érzékelem, hogy volna bármi, amiért elnézést kellene kérnem, mégis kényszerítem magam, hogy kimondjam. - Majd beszélünk.
Azzal visszaiszkolok a kastélyba, és a legrövidebb úton sietek a Rellon felé.