Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878574#post878574][b]Sadie Sallow - 2024.05.18. 23:11[/b][/url]

Elválnak útjaink prefektustársamtól, miután megegyezünk, hogy egyikünknek sincs ma már kedve ehhez a járőrözgetéshez. Csendes a kastély, és különben is egy hosszú, nehéz héten van túl mindenki - magamból indulok ki, szóval más is nyilván hulla fáradt, hisz úgy fair -, biztos nincs már igény éjjeli randalírozásra, nyugovóra tért a diákság, álomra hajtották fejüket. Vagy aki mégse, azt útközben a Rellon felé agyoncsapom, és nyugton lesz.
Ezen felbuzdulva fordulok ki az első emeleti erkélyre, mikor meglátok egy alakot üldögélni odakint, akit nyilván nem érdekel, mennyi az idő, és.. aki, miután mellé érek, kiderül, hogy már bőven nem tartozik azok közé, akiket ágyba parancsolhatok. Sőt, még ő az, aki általában engem utasítgathat ide-oda.
- Ó, azt hittem... mindegy - rázom meg fejem, és gyorsan meg is próbálok eliszkolni.
Mióta végre megkaptam a jól megérdemelt emelésem, amiért keményen megdolgoztam, igyekszem kerülni a főnököt, csak addig lenni a közelében, amíg feltétlenül szükséges. Ez a pár másodperc már így is túl sok volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878596#post878596][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 09:52[/b][/url]

Persze tudom, hogy nem fog egyetlen szó nélkül utamra engedni, hiába próbálok távolságtartó lenni, intésére megtorpanok, és kelletlenül visszahátrálok oda, ahonnan kilőni próbáltam vissza, a folyosó irányába.
Csak egy halvány mosollyal felelek szavaira; hogy véletlen lenne vagy sem, nem tudom, de mindenképp kellemetlen. Miután együtt voltunk, párszor még a kedvére tettem, de nem engedtem újból kölcsönössé fajulni a dolgokat, és nagyon erős a gyanúm, hogy ő ennek nem annyira örül. És mióta megkaptam, amit kértem, már azt is igyekszem kerülni, hogy hozzámérjen. Tudom, hogy nem kötöttünk szerződést róla, de azt gondoltam, egyértelmű, hogy a kis bizniszünk határai hol húzódnak.
Helyet csinál nekem magával szemközt, de csak egy pillantásra méltatom a széket, nem ülök le. Karba fonom kezeim, és megrántom a vállam.
- Meg tudnálak, csak nem lenne szabályos - felelem, de rögtön meg is bánom szavaim. - Már végeztem, épp visszafelé tartottam. Fáradt vagyok, szóval...
Elérthetetlen gesztust teszek fejemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878625#post878625][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 21:40[/b][/url]

Kevés dolgot utálok jobban, mint mikor a hogylétemről érdeklődik valakit, Főleg, mikor így, már-már aggodalmasan teszi, mint aki biztos benne, hogy nem vagyok jól, de a rákérdezéssel érdeklődését fejezheti ki. Mintha számítana, mintha ettől jobb lenne bármi is.
Úgyhogy csak rántok egy újabbat vállamon válasz gyanánt, de megjegyzését már kénytelen vagyok kommentálni.
- Rosszfiú? Te? Ugyan már. - Ki tud persze fordulni önmagából, de az nem azt jelenti, hogy ne az ártatlan cuki srác lenne a valódi arca. Elragadhatja ugyan a hév, de akkor is egy szeretetre vágyó, édes kis nyomi marad. Talán csak én hoztam elő a "rossz" oldalát, és mással nem lenne olyan sosem.
És igen, mennék, a fejmozdulatommal is arra céloztam, de Jankovits inkább feltartana, pedig tényleg fáradt vagyok, csak félig-meddig béna kifogás részemről, ami elhagyja a számat. Ő viszont azzal jön, hogy már megint magamnak való vagyok, pedig valójában soha nem hagytam félbe az annak levést, mindössze felé játszottam meg magam.
- Nyitok, akik felé érdemes - állítom, nem téve hozzá, hogy nem sűrűn találok ilyennek másokat. És abba sem akarom beavatni, őt miért találtam érdemesnek rá.
Megfordulok és a korláthoz lépek, hogy ha már itt vagyok, legalább ki is nézzek az éjszakai tájra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878627#post878627][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 22:41[/b][/url]

Pedig még csak nem is sértegetni akarom, épp ellenkezőleg, ő azonban mintha a rosszfiúságát gondolná imponálónak, amivel bevágódhat. Talán nálam is? Doriánhoz mindenesetre nem tudom hasonlítani, hisz nem ismerem a testvérét, talán csak futólag láttam egyszer.
Értetlenül nézek rá egy pillanatig, és megrázom a fejem.
- Miért ne..? Hiszen beszélgetünk. Nem? - tárom szét a karom, de aztán rájövök, hogy valószínűleg attól, hogy hajlandó vagyok hozzászólni, még nem vagyok nyitott és közvetlen. Kedves meg aztán végképp nem, de ne legyünk telhetetlenek. - Nem nyomja semmi a lelkem.
Ezer dolog nyomja, de nem ő lenne az első, akinek elmondanám, mik azok. Sőt, igazándiból senkinek se szívesen beszélnék róla. Úgyis csak csalódást okoznak nekem, jobb nem is erőltetni a dolgot.
Úgy döntök, eleget időztem, a kötelező minimumot teljesítettem szociális életből, és elindulnék, ha nem késztetne újabb megtorpanásra kérdése.
- Mire?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878629#post878629][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 23:03[/b][/url]

Érzem egyből, hogy nem sikerült meggyőznöm, amivel igazándiból nem is igazán kellene foglalkoznom. Olyat csak nem csinálna, hogy megkurtítja a bérem, vagy esetleg kirúg, amiért nem járok a kedvében. Elvégre jó munkaerő vagyok, gyorsan, pontosan végzem a munkám, ha a modoromra akad is panasz, bőven kompenzálom mással.
De mégis... azért csak nem baj, ha a főnök továbbra is kedvel. Azonban ha ezért olyasmit vár el folyamatosan, ami azért nem annyira van ínyemre, azt nem biztos, hogy szívesen teszem.
Amint megtorpanok, mielőtt a távozás mezejére léphettem volna, ő is felkel ültéből, és olyan szemérmetlenül mér végig, hogy majdnem zavarba is jövök tőle. De csak majdnem. Viszont egy apró kis nevetés elhagyja ajkaim, miközben szemem forgatva újból elfordulok, háttal neki, és a korlátba kapaszkodva megcsóválom a fejem.
- És mit gondolna a többi beosztottad? Még azt hinnék, kivételezel velem. - Ami egyébként nem lenne téves feltételezés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878631#post878631][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 23:38[/b][/url]

Van, hogy valami egyértelműnek tűnik, a Napnál is világosabbnak, mint ahogy én tekintek a mi kis afférunkra. Ami egy szimpla csereüzlet volt, egy szolgáltatás, valamit valamiért. Azt gondoltam, ő is tudja, hogy mindössze ennyiről van szó, de az elmúlt időszak elbizonytalanított kissé, és most, hogy együtt lógásra invitál, már biztosnak látszik, hogy többet remél tőlem. Hogy pontosan mit, az még nem egészen tiszta, de nem lepne meg, ha egyenesen a barátnőjének akarna.
Megérzem a vállamon érintését, és először oda, majd felé, az arcába nézek föl, a válaszon töprengve, illetve azon, hogy miként tüntethetném el magamról kezét anélkül, hogy ki kéne csavarnom, vagy más módon fájdalmat okozva.
- Már így is nagyon különlegesnek érzem magam - mondom, megállva, hogy olyanokat fűzzek hozzá, mint, hogy "túlságosan is", vagy mondjuk, hogy "kevesebb figyelemmel is beérném". Az önelégült mosoly arcán újabb zavarodott mosolyra késztet, egyszerűen nagyon vicces, hogy mi minden előjön ebből a pasiból, amit régen biztosan nem néztem volna ki belőle. Szórakoztató azért, elismerem.
- Jó nekem amúgy így zárkózottan - nyúlok keze után, és eltolva azt arcomtól kicsit arrébb húzódom tőle. - Nem kell mindent megoldani velem kapcsolatban, de.. köszi. - Vagy inkább hagyj a picsába. Csak ezt mégse mondhatom, kedvesnek kell lennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878633#post878633][b]Sadie Sallow - 2024.05.20. 00:07[/b][/url]

Igen, jól gondolja, de persze csak megrázom a fejem, mert abból, hogy kijövök a sodromból, anélkül is van épp elég bajom, ha nem épp a munkaadómon csattan a dolog. Aki esetleg azt nehezményezné. Bár lehet teljesen feleslegesen görcsölök ezen, és simán kioszthatnám, meghunyászkodna, és ugyanúgy dolgozhatnék neki tovább, mintha mi sem történt volna. De már nem vagyok biztos benne, hogy valóban kiismertem őt. Még okozhat meglepetést, úgy érzem.
A szándékomtól eltérően csak finoman utasítom el közeledését, pedig eszembe jut, hogy kicsavarom a karját, és áthajítom a korláton. Túlélné, a védővarázslatoknak hála, ugyanakkor nagyon jól esne, ha persze fizikálisan képes volnék rá, de nyilván jóval erősebb nálam, ez ránézésre is egyből látszik, nem szükséges teszt alá vetni. Beérem a szórakoztató, megmosolyogtató képzelgéssel.
Ám hiába húzódom el, nem tágít, keze derekamra siklik, a másik pedig a hasamra téved, amire már nem tudok nem teljes zavarodottsággal arcomon, összeráncolt szemöldökkel reagálni.
- Mit...? Mi van? - kérdezem értetlenül, nagyokat pislogva. - Jó, képzeljük azt. Már nálam a kiszállítás, szóval most felülök a seprűmre, és itt se vagyok, oké? - Amúgy csábító is lenne ezen a ponton elrugaszkodni az erkélyről, csak persze semmi nincs a lábam között, amin elrepülhetnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=878638#post878638][b]Sadie Sallow - 2024.05.20. 13:22[/b][/url]

Nem értem, mi ütött belé, miért nem ért a jelzésekből. Nem akarom kerek-perec elküldeni a francba, hiszen nem ártana jóban lenni vele. Illetve, nem olyan kapcsolatban, mint amiben a többséggel vagyok. Valahol a megtűrés felett nem sokkal, de egész biztos távol a nyílt ellenségességtől.
De ha így folytatja, előbb-utóbb elborul az agyam, főleg, mivel úgy látom, az övé is afelé közelít. Már-már fel van háborodva, és csak tovább ráncolva homlokom rázom a fejem kérdésére. Pedig amúgy a pia egész biztos segítene ellazulni, és magamat ismerve pont oda juttatni minket, ahova ő szeretné. De ezt nem kell tudnia, és jobb is, ha kiverem a fejemből, hátha titkon legilimentor.
Mielőtt azonban tényleg rákényszerülnék, hogy erővel fejtsem le ujjait magamról, ellép tőlem, láthatóan megsértődve, aminek egyáltalán nem örülök. Hiszen hatalmában áll, hogy megszívasson, olyan melókat aggasson a nyakamba, és annyit, hogy a műszak végére vért pisilek. Még a kapucniját is arcába húzza, minden további kommunikációtól elzárkózva, ami végül is pontosan az, amit reméltem az elejétől, csak nem épp ebben a formában.
- Bocs - mondom, és elfintorodom, mert nem érzékelem, hogy volna bármi, amiért elnézést kellene kérnem, mégis kényszerítem magam, hogy kimondjam. - Majd beszélünk.
Azzal visszaiszkolok a kastélyba, és a legrövidebb úton sietek a Rellon felé.