Nagyon rég volt alkalma arra, hogy saját bőrében mindenféle álarc nélkül jelenjen meg valahol - milyen ironikus, hogy erre pont egy farsangi álarcosbálon van a legjobb lehetősége. A Felagund fiú jó társaságnak tűnt a kiruccanásra, akivel a Vigadó téri rongyrázós varázslóklub előtti téren találkozik, mielőtt együtt belépnének.
Igazán nem fogta vissza magát, az öltözéke minőségi, feltűnő, színes, flamboyant. Különös árnyalatú haja fényes és ápolt - amikor a téren rá várakozó Damient megpillantva a fiú mögé lép. A tincsek a fiú arcát súrolják, orrát pedig megcsapja az enyhe, ízléses orgona és szantálillat, ahogy az ifrit áthajol a válla fölött.
- Remélem, nem várakoztattalak sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876926#post876926][b]Yezebel - 2024.04.14. 19:13[/b][/url]

Nagyon rég volt alkalma arra, hogy saját bőrében mindenféle álarc nélkül jelenjen meg valahol - milyen ironikus, hogy erre pont egy farsangi álarcosbálon van a legjobb lehetősége. A Felagund fiú jó társaságnak tűnt a kiruccanásra, akivel a Vigadó téri rongyrázós varázslóklub előtti téren találkozik, mielőtt együtt belépnének.
Igazán nem fogta vissza magát, az öltözéke minőségi, feltűnő, színes, flamboyant. Különös árnyalatú haja fényes és ápolt - amikor a téren rá várakozó Damient megpillantva a fiú mögé lép. A tincsek a fiú arcát súrolják, orrát pedig megcsapja az enyhe, ízléses orgona és szantálillat, ahogy az ifrit áthajol a válla fölött.
- Remélem, nem várakoztattalak sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876941#post876941][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.14. 21:20[/b][/url]

A meghívás először meglepte, aztán roppant kíváncsivá tette - ugyan az utóbbi években szórványosan tartották csupán a kapcsolatot, a másik nem olyan embernek tűnt, akit ilyen farsangi forgatagban keresne. Szerencsére senki sem hiányolja, amíg az esküvői előkészületek tetőfokukra hágnak, így az egyetlen feladata valamilyen alkalomhoz illő maskara beszerzése.
Keresd az Erzsébet-kori macskát, szólt utolsó üzenete, s ennek megfelelően egy feltűnő, de velence fényűzésével nem vetekedő, illúziómágiával kiegészített öltözékben várakozik. Be kell vallania, hogy sokkal kényelmesebb így, mint bájitallal vagy bűbájjal elváltoztatnia magát, szabadon nézelődhet, sőt, megválaszthatja, az álarc követi-e mozdulatait vagy sem. A hatalmas, szőrös fülek megpercennek és az érkező felé fordulnak a hangra, hasonlóan a borostyán szempárhoz. Az illúziómágia reagál meglepetésére, s a függőleges pupillák érdeklődve kitágulnak picit.
- Ugyan, szóra sem érdemes,- feleli szórakozottan, mert nem feltétlenül tudná most megmondani, mennyit is várt. A részletgazdag nem fedi le kielégítően a jelmezt, amiben Roman érkezett. - Úgy érzem, alulöltöztem. Igazán kiváló munkát végzett, bárki is alkotta,- hajt fejet a bók mellé, mert túlzás nélkül elismerés illeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876944#post876944][b]Yezebel - 2024.04.14. 21:54[/b][/url]

Haha, milyen bájos egy jelmez ez, nem számított rá, hogy tényleg egyenesen egy macska fog ránézni az illúzión keresztül. Jól szórakozik a látványon, amely valóban megtévesztő - emlékezteti a macskára, amelyet otthon tart.
- Látom az élethűség volt a cél... oh.
Már nyúlna a macskafej tetejéhez, hogy szórakozottan meglapogassa, azonban a vizuális illúzión átnyúlva Damien tincseit érintik az ujjai. Ez a felismerés kulminálódik az "oh" hangban.
- Köszönöm, azt mondod, esztétikusra sikeredett? - Elmosolyodik, szégyentelenül, mintha a jelmezéről kérdezne, nem pedig saját magáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876950#post876950][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.14. 23:05[/b][/url]

Valahogy hiába látja a mozdulat elejét, nem fogja fel, mi is a célja - egészen addig, amíg a férfi keze össze nem találkozik a fürtjeivel és egy pillanatra mindketten meglepődnek. Damien fejét több okból sem szokták simogatni, talán menyasszonya kivételével; ugyanakkor a rituálé emlékei közt van olyan, amiben ugyanez a kéz ennél sokkal... érzékenyebb helyen érinti.
- Szeretnéd, hogy doromboljak mellé?- üti el a helyzet élét, s a maszkon megrezdülnek a bajszok, egészen vicces látványt nyújtva, amint a macskaszáj mosolyra húzódik.
- A szabás és az anyagok is kiválóak, már ha nem illúzió. Saját dizájn vagy valami alapján készült?- Voltaképp szívesen nézné meg tüzetesebben, mert minél tovább járatja a tekintetét, annál több részletet fedez fel - a szarvak élethű megjelenése, az azokat díszítő arany, a tollak jellegzetes, irizáló kékjei, a bőr, ami egyáltalán nem mutatja a festékek nyomait... Most veszi csak észre, hogy még egy mozgékony farok is tartozik az egészhez, s a macskaszemek kíváncsian követik a mozdulatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876951#post876951][b]Yezebel - 2024.04.14. 23:31[/b][/url]

Tudja ő, hogy ez könnyed viccnek volt szánva és hogy elüsse a véletlen mozdulat élét.. ami különösen azért aranyos az ifrit számára, mert az ő szemében ez ponthogy inkább további élet kölcsönöz az eseményeknek. De nem, nem most van ennek ideje. Elhúzza a kezét és nevetve alájátszik Damien szándékainak, hogy legalább a fiú számára tényleg oldódjon a helyzet keltette feszültség.
- Mintha a macskáknak meg lehetne mondani, mit tegyenek. Hogy is mondják? Egyiptomban istenként tisztelték őket... és erről azóta sem feledkeztek meg.
Ha jól emlékszik, ez egy kényelmes téma Damien számára, így a társalgásukban megágyaz neki olyan comforttopicokkal, amelyek ellazítják.
Imádja a dicséreteket, így szélesen elmosolyodva lép előre, a fiú mellé- sőt, inkább kicsit sréhen vele szembe.
- Oh, ez? - Félrebiccenti a fejét, egyik kezével végigsimít a tollakkal díszített vállrészen. A mozdulatai sokkal fluidabbak, mint Romanként, de nehéz egészen nőiesnek nevezni, mert egy-egy pillanatban, gesztusban igenis visszaköszön Roman maszkulinabb benyomásal - miközben megint más mozdulatok különösen idegenek. - Ez csak egy régi rongy.
Olyan szórakozottsággal teszi ezt hozzá, hogy nyilvánvaló a kijelentés humoros éle.
- Azt hallottam, ez a mai esti a legnagyobb farsangi esemény az országban, remélem, tetszeni fog. - Nem csak a fiúnak, de neki is. Szörnyű lenne, ha csalódást okoznának a szervezők és kidobott időnek élné meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877065#post877065][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.16. 21:49[/b][/url]

Valamennyire tudatában van, hogy a felvetése némi kettős értelemmel bír, azonban még mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az alternatívája. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a másik sértésként vagy taszítóként reagálna rá, így lefoszlik róla a kezdeti feszültség. Egy része.
- Nos, nem akármilyen macska lennék,- percegteti meg az egyik fülét, orrát ráncolva. - William Catspeare, szolgálatodra!- még egy meghajlást is illeszt az egészhez, mert ha már puccos környezetbe hozták, akkor puccos kandúrként szándékszik megjelenni.
Különös. Ezek a mozdulatok nem kellene, hogy illjenek Romanhoz, legalább is ez lenne az első gondolata; ám amint a már-már magakellető lépést és félfordulatot követi szeme, felidézni vél egy másik, hasonló pillanatot. Egy másik arc és alak körvonalait igazítja hozzá, újra lepörgetve, mert nem kellene ismerősnek lennie... Az érzés azonban csak akkor szilárdul meg benne, amikor a - lila - ujjak teátrálisan végigsimítanak a tollakon és bevillan az emlék, a tükörképekkel. A férfi elemében van. Bajszai megrezzennek és meg kell állnia, hogy megnedvesítse az ajkát, inkább csendesen nyel egyet.
- Akkor ma este minden bizonnyal sok csodálója akad még ennek a mesés régi rongynak, vagy a viselőjének. Ha mégis felmerülne az unalom veszélye, elszórakoztatjuk magunkat. Fogadni mernék rá, hogy ki tudom szúrni a legtöbb aranyvérű résztvevőt,- ami veszélyes kijelentés, ám ki tudja? Lehet, ma este kilenc élete van, egyet feltehet erre. Ekkora tömegben kicsi az esélye, hogy akár legilimenciát használva lebukjon, ha ügyesen csinálja - az emberek érzékeit annyi benyomás ostromolja, hogy bőven teremt alkalmat számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877188#post877188][b]Yezebel - 2024.04.18. 23:36[/b][/url]

- Tehát kultúrmacska, értem.
Nyilvánvalóan szórakoztatja az előadás, amit a meghajló macska szolgáltat számára. Érdekes ilyen oldalát látni a fiúnak, mert látta már feszülten, látta még végtelenül komolynak, látta már komoran elszántnak. Ez a .. korának valamivel megfelelőbb attitűd új.
A felvetésre érdeklődve összeszűkülnek, mert az implikációk többféleképpen is érdekesek lehetnek. Akkor is, ha azért szúrja ki őket, mert ennyi embert ismer, akár csak látásról. (A kapcsolatos és összeköttetések talán fontosabbak a tényleges erényeknél is.) És akkor is, ha valamiféle trükkel tudna megállapításokat tenni.
- Akkor csak Ön után, művész úr. - Teátrálisan biccent a bejárat felé, ahol bár van némi sor, de rendkívül gyorsan halad a beléptetés. Belépőt néznek és nyilván, hogy eleget tesznek-e a vendégek a dresscode-nak. Azaz hogy hagyjanak idekint minden hétköznapit és megszokottat.

A benti atmoszféra a Moulin Rouge grandiózus belterét idézi, csak több színnel, még több pompával, és jelentősebb szabad térrel. Amellett, hogy nyilvánvalóan készültek elég pihenő és ülőhellyel, kanapékkal, keverőkkel, asztalokkal és székekkel, van nyílt terület is a lézengeni és táncolni vágyóknak. A bárpulton kívül pincérek grasszálnak az emberek közt, megpakolt tálcákkal egyensúlyozva. Minden túlcsordul a mágiától - a berendezés jó része vagy varázstárgy, vagy illúzió vagy megbűvölt dekorációs elem. Az emberek jelmezei is gyakran valami varázslattal vannak feltupírozva.
Beérkezve Yezebel mélyet lélegzik, magába szívva a látványt és ezt a vibráló mágiát. És utóbbit még csak nem is képletesen teszi, a körülöttük bizsergő mana mintha egy pillanatra felé mozdulna, ám ez még a közvetlen mellette álló Damien számára is csak futó képzet.
- Látom itt, Magyarországon is tudják, hogyan kell rendezvényeket hatásosan lebonyolítani. - Farkával kinyúl az egyik mellettük elhaladó pincér tálcája felé, és elvesz egy tetszőleges pezsgős poharat róla - illetve még egyet a kezével is. Utóbbit odanyújta Damiennek, a másikat pedig átpakolja a saját kezébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878298#post878298][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.05.11. 00:15[/b][/url]

Az, hogy a férfi maskarája ellenére szabadon olvashat vonásaiból, kellemes plusz - a sötét bőr és színes szemek ellenére az arc emberi. Ahogy az érdeklődés is, amit rajta lát, s melyet nem árthat fenntartania most, hogy esedékessé válik tartozásának törlesztése. Ezzel együtt sem tagadhatja, hogy kíváncsi várakozással néz az este elébe, amit Roman társasága nélkül algha mondhatna el. Biccent, aztán beállnak a sorba, ahol nevek helyett aliasok biztosítják az anonimitást.

A benti pezsgés vegyes érzéseket ébreszt benne - egy részét azokra a kínos estélyekre emlékezteti, amiken a most is jelenlévő aranyvérűekkel részt vett, azoknak minden sérelmével, pusmogásával, unalmával. Egy másik darabja viszont a keleti fényűzést és bazárok nyüzsgését látja a gazdag díszletben, az ételek és italok mértéktelenségében, a parfümök keveredésében.
- Igazán?- fordulna oda Romanhoz, mert a túlzás nem feltétlen egyenlő az ízléssel a szemében, de azonnal elfelejti a drága kelmékről és bútorokról szóló gondolatait, amint tekintete követi a mozdulatot. Megtévesztően könnyed, ő azonban szinte megbűvölve nézi a finom motorikát és egyensúlyérzéket igénylő fluid, elegáns kígyózást, amivel a pezsgőspohár a levegőbe emelkedik. Ez messze, messze áll egy hétköznapi bűbájtól vagy illúziótól.
- Micsoda meglepetéseket tartogat számomra,- csúszik vissza észrevétlen magázódásba, automatikusan elvéve a felé kínált italt, le sem véve szemét a fényes, sötétlila tagról, ami megingás nélkül adja át a poharat Roman kezébe. Felpillant, mert mégis illetlenség bámulni, ám nagyobb illetlenségnek érzi nem adni meg a varázslatnak kijáró méltánylást.
- Lenyűgöző. A kontroll és a kivitelezés... tudom, hogy ismétlem magam, de komolyan.- Tekintete időről időre visszatéved a villás végtaghoz, árulkodóan táguló pupillákkal követve mozgását.
- Szóval, merre kezdjük?- teszi fel aztán a kérdést, mert bőven vannak opciók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=880035#post880035][b]Yezebel - 2024.06.30. 03:57[/b][/url]

Nem tűnik fel neki a váltás tegezésből magázódásra. Talán mert nap mint nap annyi ember, annyi féle környezetben, annyi nyelven beszél hozzá, akár természetes módon, akár fordítóbűbájokkal, hogy már nem követi különösebben ezt. Azt viszont észreveszi, hogyan követi Damian a tekintetével a farkát még mindig, mintha a jelmeze nem csak jelmez lenne. Ez a gondolat kifejezetten irónikus, pont tőle.
- Igazán megtisztelő. Én is el-elcsodálkozom, hogy mennyire praktikus. - Ezzel pedig még csak nem is hazudik Damiennek, elvégre sokmindennel foglalkozott már élete folyamán, de igazán mélyen a saját biológiájába meglepő módon még nem ásta bele magát. Számára ez a testrész pont annyira teljes értékű és természetes, mint a fiú számára a kezei és lábai. A kijelentés végén viccesen megpaskolja az emlegetett farokkal Damien vállát.
- Hmm. Merre is.. - Elgondolkodva áll meg, kezében tartva a poharát és bele-belekortyolgatva, miközben körbenéz a teremben. A központi pódiumon épp megbűvölt hangszerek szolgáltatják a zenét - gazdáik nélkül, míg a meghívott zenészek épp szünetet tartanak. Máshol kis workshop-szerű standoknál lehet mindenféle kézműves holmit venni a farsangi ünneplés jegyében. Egyszóval egészen sokféle program és lehetőség nyílik az idő eltöltésére a táncon és koktélok fogyasztásán kívül.
Aztán kiszúrja azt az ízlésesen berendezett beltéri pavilont, amely felett esztétikus kurzív betűkkel az "Amortentia" név hirdeti a pavilon mibenlétét. És valóban, első látásra amolyan parfümériának tűnik, s csak némi megfigyelés után szúrja csak ki az ember, hogy a párosával vagy csoportokban nevetgélő - vagy viccesen fújjogó emberek és csak egy-két centiliteres apró üvegcsékben megmártott illatminta papírcsíkokat adogatnak egymásnak.
- Az ott nem is rossz.. már ha nem riaszt el egy kis személyesség. - Mert ha tényleg amortentia és személyhez kötött illatokat kreálnak, az bizony egész személyes témává válhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=881092#post881092][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.23. 22:26[/b][/url]

Szinte tapinthatóak kimondatlan kérdései, s fülei megpercennek, amikor a vállát érinti a kígyózó végtag. Ám igyekszik érdeklődését felnőtt, udvarias keretek közt tartani, hiába vándorol tekintete újra és újra vissza a farokhoz, sötét bőrhöz, szarvakhoz.
- Nem nehéz irányítani?- tudakolja, mert érdekes elképzelni, hogyan érzékelné egyáltalán valaki, hogyan, hova nyúl, mit ragad meg. A szem-kéz koordinációt biztosan összezavarja, a varázsláshoz aligha elegendő a finom motorikája, de... újra figyeli a lusta, kényelmes hullámzást, amivel mozdul. Oda sem figyelve iszik a poharából, aztán a hangot követve körbenéz. A hangszereknél megakad egy pillanatra, faragásukat mustrálva, hangzásukat bírálva magában.  
- Miért ne? Legrosszabb esetben egér- és macskamenta szagú lesz,- bajsza megrezdül, ami alighanem a somolygás megfelelője. Megissza a pohár tartalmát, hogy üresen az egyik tálcára tehesse, szabaddá téve mancsait, mielőtt még belépnének.
A kapott üvegcse parányi, elveszik a szőrös ujjak közt, míg ember-keze kidugaszolja. Először a Durmstrangban szagolt ilyesmit - akkor még az ózonos viharszag keveredett az északi erdők gyantájával és az égő avar fűszeres, maró füstjével. Vad, veszélyes dolgok, amik elragadták; a repülés eksztázisa, mikor tarkóján az összes hajszál borzolódott, s a száraz levelek közé pöccintet cigaretta után éhesen pattogó, apró lángok. Homályosan tudatában volt, hogy változnia kellett az illatnak, már ha maradt belőle bármi. Legszívesebben kuncogna a gondolatra, hogy egész jó esélyt lát rá, hogy a főzetből a reggeli kávéja aromája köszönjön vissza.
Megmártja a papírcsíkot, s cicaorra élénk mozgása jelzi, amint belekóstol.
- Tenger, füst... nem, ez oud lesz.- Sokkal melegebb, gazdagabb aroma, talán valamilyen füstölő vagy parfüm része? Egyelőre engedi, hogy a telt jegyek kibontakozzanak. - Szantálfa, azt hiszem,- és ott az a rozsdás illat, ami megbújik a többi mögött, s mellette, egészen halványan, de eltéveszthetetlenül valami, amit nem tud hova tenni, csak az emlékei bolydulnak meg tőle. Süppedni érzi magát, mintha sárban gázolni, de nem, homokban. Aztán a forró napsütést árnyék váltja. Lehunyja a szemét, mint akkor, hogy a sok fény után hozzászokjon a viszonylagos sötéthez, s újra megüti a szag. Emlékeiben fekete és fakófehér táncolnak a látóterében, mintákba gyűrűzve. Csontok, üti meg. A csontkápolna száraz enyészete.