Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- Április vége -
ELME

Az elmúlt napokban, hetekben haladás történt az utolsó, nagyon agresszív incidens óta. Akkor és ott még láthatóan újból megriadt, ennek ellenére nem hagyta abba Will látogatását, pedig Médi is megmondta, hogy tényleg őrült, de ezt inkább baráti szeretet mondatta vele, mint a tényleges véleménye. Még, ha ez is a nézőpontja, tapintatosan kezeli és adagolja ezt a barátnőjének.
Azt hitte, sokat elbír még így is, hogy Will gyógykezelés alatt áll, de tegnap reggel konkrétan összedőlt benne egy világ, amikor Dominik megjelent a végzéssel a kezében, minisztériumi emberekkel az oldalán. Rövid, érzelemmentes, tárgyilagos közlés volt: a gyereket ideiglenesen elhelyezik a nagybátyjánál, míg kivizsgálják, az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére. Azt hitte, rosszul hall, átadni sem akarta először Lucient. A végére már kiabált és vitatkozott a minisztérium embereivel, és az volt az utolsó, óriási pofon, mikor meglátta Dominik arcán a "bocsánat"kérő, és "együttérző" mosolyt, hogy szegény-szegény testvére nem bír uralkodni magán. A szemei vörösen izzottak, és legszívesebben ott helyben megölte volna a testvérét. Életük során Dominik most rúgott a legnagyobbat bele, és ami még borzalmasabbá tette, az Lucien sírása volt, akit nyilvánvalóan felzaklatott Adél önmagából kikelése. A napja további része őrjöngő sírással, telefonálgatásokkal, az anyja együttérzést színlelő, de abszolút érdektelen sajnálkozásával és Joanna érkezésével telt, aki azonnal átjött, hogy megvigasztalja a vigasztalhatatlannak tűnő unokahúgát. Megint az az érzése, hogy a saját családja belevágta a kést a hátába.

A külseje messze nem olyan szofisztikált, mint múltkor; a ruhája ugyan makulátlan, de a smink sehol, a szemei karikásak, de már nem duzzadtak a sírástól. A tekintete azonban élettelen, ahogy ülnek a padon a virágoskert egyik félreesőbb pontján Willel. Azt sem tudja igazán, mit mondott az előbb, vagy Will mondott valamit?
- Ne haragudj... elismételnéd? Elbambultam. - Fogalma sincs, hogy hozza ezt fel. Legszívesebben csak belekiáltaná a világba, hogy adják vissza a gyerekét, de már rájött, vergődéssel semmire sem megy. Automatikus, hogy tördeli az ujját, és közben hiába néz Willre, egyre csak Lucien tegnapi, síró arcán jár az esze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876782#post876782][b]Machay Adél - 2024.04.12. 01:43[/b][/url]

Will
- Április vége -
ELME

Az elmúlt napokban, hetekben haladás történt az utolsó, nagyon agresszív incidens óta. Akkor és ott még láthatóan újból megriadt, ennek ellenére nem hagyta abba Will látogatását, pedig Médi is megmondta, hogy tényleg őrült, de ezt inkább baráti szeretet mondatta vele, mint a tényleges véleménye. Még, ha ez is a nézőpontja, tapintatosan kezeli és adagolja ezt a barátnőjének.
Azt hitte, sokat elbír még így is, hogy Will gyógykezelés alatt áll, de tegnap reggel konkrétan összedőlt benne egy világ, amikor Dominik megjelent a végzéssel a kezében, minisztériumi emberekkel az oldalán. Rövid, érzelemmentes, tárgyilagos közlés volt: a gyereket ideiglenesen elhelyezik a nagybátyjánál, míg kivizsgálják, az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére. Azt hitte, rosszul hall, átadni sem akarta először Lucient. A végére már kiabált és vitatkozott a minisztérium embereivel, és az volt az utolsó, óriási pofon, mikor meglátta Dominik arcán a "bocsánat"kérő, és "együttérző" mosolyt, hogy szegény-szegény testvére nem bír uralkodni magán. A szemei vörösen izzottak, és legszívesebben ott helyben megölte volna a testvérét. Életük során Dominik most rúgott a legnagyobbat bele, és ami még borzalmasabbá tette, az Lucien sírása volt, akit nyilvánvalóan felzaklatott Adél önmagából kikelése. A napja további része őrjöngő sírással, telefonálgatásokkal, az anyja együttérzést színlelő, de abszolút érdektelen sajnálkozásával és Joanna érkezésével telt, aki azonnal átjött, hogy megvigasztalja a vigasztalhatatlannak tűnő unokahúgát. Megint az az érzése, hogy a saját családja belevágta a kést a hátába.

A külseje messze nem olyan szofisztikált, mint múltkor; a ruhája ugyan makulátlan, de a smink sehol, a szemei karikásak, de már nem duzzadtak a sírástól. A tekintete azonban élettelen, ahogy ülnek a padon a virágoskert egyik félreesőbb pontján Willel. Azt sem tudja igazán, mit mondott az előbb, vagy Will mondott valamit?
- Ne haragudj... elismételnéd? Elbambultam. - Fogalma sincs, hogy hozza ezt fel. Legszívesebben csak belekiáltaná a világba, hogy adják vissza a gyerekét, de már rájött, vergődéssel semmire sem megy. Automatikus, hogy tördeli az ujját, és közben hiába néz Willre, egyre csak Lucien tegnapi, síró arcán jár az esze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876784#post876784][b]William Martin Krise - 2024.04.12. 02:06[/b][/url]

Adél kérdése megakasztja a zaklatott gondolatmenetét.
   -  Azt mondtam, hogy mi a döntés, egy hét? Kettő? Nem írták, de csak mondtak valamit?
Ugyan a padon ül a bimbózó lilaakácok alatt, de ha megtehetné, fel-le járkálna a lány előtt, hogy levezesse a testét időnként végigremegtető indulatát. Ez az indulat azonban más, mint az, amit az elmúlt hetek-hónapok során érzett, és ami a Mihae által adott legújabb gyógyszer nyomán apránként, de kezd lecsillapodni benne. Ez a düh fókuszált. Összeszedett. Nem kevésbé vérszomjas - de csendesebb.
Második alkalommal ülnek egymás mellett a padon. A láncokat és a bilincset felváltotta a nem messze tőlük, ugyanilyen padon csöndben vérakozó ápolója, a kreppszövet pizsamát pedig egy fehér póló és nadrág, amiből az előbbire mellrészére a Zengővel megegyező számát hímezték. Az utóbbi időben sokat fogyott, de az alkalmak előrehaladtával Adél észreveheti, hogy a szeme alatti karikák halványulnak, a szemébe pedig mintha gyakran ködösen ugyan, de kezdene visszatérni az élet.
Nem tudja, mit kap. De a dolog használ. Ennek tudja be, hogy amikor ma reggel a kezébe kapta a papírokat, magát is meglepte a tárgyilagossága, amivel a híreket fogadta. Kiborult? Természetesen. De nem jobban, mint ahogy azt jogosnak véli.
   -  Szóval? Hiszen csak nem vehetik el, nem? Nem értem mi az, hogy alkalmatlan vagy, hiszen tiszta vagy mostanában, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876785#post876785][b]Machay Adél - 2024.04.12. 02:21[/b][/url]

Will
- Április vége -
ELME

Tényleg, Will is megkapta. Mindkét szülő kézhez kapta a papírt, oda volt írva az aljára:
"Hitelesített példányt kap:
Machay Dominik Anton
Joanna Flaviu
Adele Nadia Krise
William Martin Krise
Gyámsági Igazgatóság
Irattár"
Azt hitte, rosszul lesz, forgott vele a világ, mikor először elolvasta. Valamikor késő este realizálta, hogy ezt Will is kézhez kapja vagy kapta, ki számolja ezt ugyan? A lényegen nem változtatott: Lucient elvették tőlük.
- Énh... Joanna elindult utánajárni énh... teljesen kiborult tegnap. Nem írták bele, mennyi időre, csak hogy ideiglenes. Zsófi... küldött egy SMS-t, hogy sajnálja, ami történt, és beszélni fog Dominikkal... - Megremeg a szája széle, de ezúttal nem a fájdalomtól, hanem a kendőzetlen dühtől. Az íriszei vörösek, leplezni sem próbálja. Annyira gyűlöli jelen pillanatban a testvérét, hogy képes lenne puszta kézzel megfojtani Dominikot.
- Persze, hogy az vagyok! - A kelleténél kicsit élesebb a hangvétele, de rögtön utána köhögős könnyezésbe fordul át, ahogy eszébe jut a gyerek. Ügyetlen mozdulatokkal törli le az arcáról a sokadjára kiömlött könnyeket, miközben szipog párat, és elhalász egy zsebkendőt a táskájából.
- Csak a nyugtatót szedem, és papírom van rá Carlisle-ból. Pecsételt, aláírt. Bemesélhette nekik, hogy begyógyszerezve vigyázok Lucienre, és úgy szoptatom, honnan tudjam? - Az idegei már a kukában is lehetnének, hozzá képest Will milliószor nyugodtabbnak hat. - Vissza akarom kapni, Will... Annyira hiányzik, hogy belehalok... - Afelett meg végképp nem tud napirendre térni, hogy ezt a saját családtagja merte meglépni vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876790#post876790][b]William Martin Krise - 2024.04.12. 17:19[/b][/url]

A tekintete jobbra-balra ugrál a parkosított udvar csinosra nyírt fái közt. Meglepő, milyen gyorsan fényt gyújt az ember agyában egy ilyen kaliberű és provokálatlan hátbatámadás. Dominikkal az esküvőjükön való felületes szóváltáson kívül az évek során szinte semmilyen interakciója sem volt, így bár tisztában volt a testvérek közt feszülő ellentétel, a srác sosem jelent meg fenyegetésként a radarján. Az pedig, hogy gyermekvédelmi eljárást indítson ellenük, nem csak, hogy váratlan, hanem annyira groteszk, hogy amikor először a kezébe kapta a papírokat, nevetnie kellett rajta. Az ápolója óvatosan kérdezte meg akkor, mit érez, ő azonban csak annyit tudott válaszolni erre: ez túl nevetséges ahhoz, hogy igaz legyen.
Minden bizonnyal azonban mégis két oka van annak, hogy az érthetőnél jobban nem vesztette el a hideg vérét. Az egyik, és nyilvánvalóbb ok, a vérében keringő nyugtató, ami kordában tartja a szélsőséges érzelmeit és most is megengedi neki, hogy a pasdon maradjon ahelyett, hogy mászkálni kezdjen. A másik pedig a tudata annak, hogy ez az incidens nem lehet végleges, hiszen, ugyan már... ha őt nem vették el a nagyapjától, pont Lucien körül szorulna össze a bürokrácia ökle?
   - Jól van nyugodj meg... - halkít valamennyit a hangján, és bár tudja, hogy ez a szituáció nem épp nyugodj meg"-kompatibilis, ennél többet nem tehet. Nem érhetnek egymáshoz így ha akarná sem ölelhetné át biztatón. Emellett nem is bízik a saját gondolataiban és impulzusaiban ahhoz, hogy ezt megtegye. - Legfeljebb pár nap. Maximum egy hét. Te is fellebbezel és a nagyanyám is mozgósít mindenkit, Dominiknak pedig semmije sincs. Nem tudom, mit képzel magáról az a szaros kis patkány, de ő is biztosan tudja, hogy nincs épkézláb bíró aki odaadná neki Lucient, hiszen... miért adná? Különben honnan jött neki ez az egész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876794#post876794][b]Machay Adél - 2024.04.12. 18:39[/b][/url]

Will
- Április vége -
ELME

Mondhatná, hogy nem érte olyan váratlanul a pofon, elvégre Dominik megfenyegette már hamarabb is. Hogy miért most? Ha pálcát tartanának a halántékához, akkor is csak azt tudná mondani, hogy minden bizonnyal a legvédtelenebb pillanatára várt, bár igazán maga Dominik tudna válaszokkal szolgálni a miértekre.
Nem parancsra ugyan, de egy idő után vesz néhány mélyebb levegőt, és kifúj-beszív légzőgyakorlatokkal végre visszaveszi az uralmat a zaklatottsága felett, legalább egy időre. Nem mennek semmire a tétlenkedéssel.
- Biztos lehetsz ebben. Még ma, ahogy kitettem innen a lábam. És szólok Madlennek is. Világos, hogy semmi bajom, csak megijedt, hogy tényleg kivehetem a vezetést a kezéből. Egy aljas rohadék volt mindig is, megvárta, hogy történjen valami és... - És megpróbáljon bevinni egy gyomrost a húgának. Ez Dominikra vall, emellett viszont sok más is, amit a bátyja szeret általában magának megtartani.
- Oké, gondolkodjak, gondolkodjunk... Semmi nem tiltja, hogy lássam Lucient, ha mondjuk Zsófi is ott van, ugye? Nem írtak semmi ilyet a végzésben, nem vagyok rá veszélyes. - Próbálja összeszedni a kusza gondolatait, miközben egyre-másra reflexből elindulna a keze Will csuklója felé, hogy aztán még időben visszahúzza, megállítsa, és emlékeztesse magát, ezt most nem lehet. Pedig mennyire akarná!
- Mihailtól pedig kérek egy új másodvéleményt az állapotodról, hátha azóta javult a minősítésed. Ha legalább kiengednének innen... - Bár ott is egy halom további gond vár Willre a feljelentéssel, a herce-hurcával. Szétrobban a feje a túl sok gondolattól.
- Megvárom, amíg Joanna visszajön újabb infókkal. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876875#post876875][b]William Martin Krise - 2024.04.13. 23:28[/b][/url]

Adél mély levegőt vesz. Ismeri ezt a frusztrációt - hiszen ezzel ébred és ezzel megy aludni éjszakánként. A pánikrohamokat is ismeri. Azt azonban csak sejtheti, min megy keresztül a nő, akitől elszakították a fiát. Ő hiába szereti Lucient, mióta az megszületett, egyfajta furcsa kívülálló volt az életében - így ragaszkodik hozzá, de sosem alakulhatott ki az a különösen mély és megszakíthatatlan kapcsolat, ami Adél és a gyerekük közt.
A lányt nézi és azok a nők jutnak az eszébe, akiknek az őrjöngését még a nagyapja mellett segédkezve nézte végig. Female rage, azt mondta Belphengard. Azóta sem hallott semmi rémisztőbb és vérszomjasabbat, mint az a hang, amit azok az anyák adnak ki, akik vagy így, vagy úgy, de elvesztették a gyereküket.
A tekintete a lány kezére esik. Látja a rezzenésnyi mozdulatot.
   -  Madlen segíteni fog. Ha valaki, ő el tudja intézni, hogy holnap délutánra ez az egész csak egy rossz emlék legyen. De arra kérlek, hogy ha nem is tiltották meg, egyelőre ne menj Lucien után. Ha várnak valamire, ami arra utal, hogy instabil vagy, akor ez lesz az. Mert ismerlek annyira, ahogy ismerem magam... meg tudnád állni, hogy ne borítsd az asztalt Dominikra?
A kérdés teljesen költői. Mag a kezével a padra támaszkodik, előrébb hajol kicsit, hogy a lány előtt elnézve a szeme megkeresse a nem messze tőlük álló padon olvasó ápolót. Lehalkítja a hangját.
   -  Dominik meg fogja bánni ezt. Bízd rám. De várd meg, hogy innen kiengedjenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876890#post876890][b]Machay Adél - 2024.04.14. 01:13[/b][/url]

Will
- Április vége -
ELME

Nem tudja, nem hiszi, a paranoiája ilyenkor abszolút nem a barátja. Madlen, hogyne, mikor még Willt sem tudta kihozni innen (nyilván mindenkinek vannak határai, de Adél most túl zaklatott hozzá, hogy ezt belássa). Idegesen rágja a szája szélét, tördeli az ujjait időről időre, és a szemei közben egyszer-egyszer vörösen felvillannak, amikor épp a düh van felül a kétségbeesés helyett.
- Én nem vagyok... - Már kezdené az ingerült mantrát, aztán viszont visszanyeli félúton a mondatot. Willre pillant, végül bólint, de a gondolatai egyre-másra elkalandoznak a tegnap eseményeihez és Dominik önelégült arckifejezéséhez. Szét fogja tépni. Ha addig él is, ezt nem hagyja megtorlás nélkül... Hm?
Úgy dönti a fejét, hogy kissé közelebb kerüljön Will arcához, nem sokkal, nehogy már ugorjanak is a szétszedésükre, de könnyen elkapja a halk szavakat. A szemei elkerekednek egy pillanatra, de aztán csak jól láthatóan bólint, mintha csak az előző, hallható kérdésre felelne.
- Legyen így. - Kívülről ez aligha tűnhet többnek egy kellemes beszélgetésnél egy javulófélben levő emberrel.
- Beszélek Mihaillal. - Ugyanúgy halkra vált a hangja. - És Damiannel. Megjelent a faluban néhány hete, egy újabb családtag. - Eddig túlságosan el volt foglalva a saját problémáikkal, de Lucien elvétele élesebben előtérbe tolta a jóhiszeműnek tűnő rokon jelenlétét. Égetővé vált kiszednie innét a férjét, de talán Damian tehet még valamicskét az érdekükben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876985#post876985][b]William Martin Krise - 2024.04.15. 18:40[/b][/url]

Hónapok óta először nem dühös. Most sem az, pedig kognitíve tudja, hogy ha valamikor, most lenne oka rá, az érzés azonban mégsem érkezik meg. A fenyegető hangokkal és a - most már általa is felismert - tévképzetekkel együtt az a reszkető gyűlölet, ami azelőtt naponta többször elkapta és letaglózta, egy reggelre nyomtalanul elpárolgott. Az érzés különös és megnyugtató, most először azonban zavarba ejtő is, hiszen tudja, hogy neki kellene úgy mély levegőket vennie, ahogy Adélnak, mégis csak ül mellette a padon és nézi őt.
Ez azonban nem jelenti, hogy az agyéban nem rajzolódtak ki bizonyos képek. Nem szabadna beszélnie - ó, még mennyire nem szabadna, amit pedig még jobban nem szabadna, az arra gondolni, hogy mi vár majd Dominikra akkor, ha egyszer kiszabadul innen.
Adél bólint, mintha jelezné, hogy megértette az üzenetet. Ő vérszegényen elmosolyodik - végül pedig, minta lezárta volna a témát, szusszanva ismét hátradől a padon.
   -  Ahol szar van, ott megjelennek a döglegyek - nyugtázza az unokatestvére megjelenésének hírét. - Te különben bírod egyedül? Médi melletted van, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876992#post876992][b]Machay Adél - 2024.04.15. 20:49[/b][/url]

Will
- Április vége -
ELME

Ki tudja, ugyanarra értette-e Will szavait, amire maga a volt férje? Ő csak emlékszik rá, hogy Will bosszúálló alkat és volt már szerencséje az "asserting dominance" koncepciója egy szeletéhez még Elias kapcsán. Az alapján pedig a bátyja semmi jóra nem számíthat ezek után, ami ugyancsak zene füleinek és a lelkének.
Ettől csak a meglepettsége látványosabb, hiszen Will mióta ismeri el Médi jelenlétét nyíltan? Mindig csak a szájhúzás ment. Nem csoda, hogy olyan csodálkozó őzike szemeket mereszt rá egy pillanatra.
- Igen, átjön kéthetente egy-egy hétre, vagy pár napra, nagy segítség. Lucien imádja. - És ő is Médit. Mérhetetlenül hálás a lánynak a támogatásért és a morális támaszért, pedig Médinek is van elég a fején a munka, az iskola és a magánélet területén.
- És a kuzinunk is. Megvette a pubot. Egyre több és több a család a koszos kis falunkban. - Hát még, ha tudná, hogy jövő tanévtől Elsie is érkezik. A Krise-kolónia újabb üdvöskéje poros kis portájuk környékén.
Még nagyjából húsz percet marad, a gondok mellett azt is jó látni, hogy Will szemei alól eltünedezőben vannak a karikák és az íriszeibe mintha csöpögne vissza az élet és a saját személyisége. Ki akarja élvezni, hogy jó döntés volt Mihailt kérni mellé, nem pedig más kezébe adni a gyeplőt.