Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Vannak ezek a női megérzés dolgok, amik nálam rendszerint nem működnek. Most viszont határozottan érzem, hogy ez jó lesz. Szegény May. Kicsit bűntudatom van, amiért elcibáltam ide, és ő megint hezitálás nélkül pakolt be.
- Mondom, hogy semmi - vágom a világ legártatlanabb képét, mikor sokadszorra jön a kérdés, hogy mi van már, miért nézem ennyire az időt. De hát izgulok, szeretném, hogy tényleg olyan jól süljön el, ahogy az a fejemben lejátszódott.
- Ohh, megjött a vacsi - kiszaladok, mielőtt még segítene, vagy bármi, mert tudom, hogy a futár után, hamarosan Csinszkának is jönnie kell.
- Hát szia - mosolygok rá a nőre, és mutatom az irányt, befelé is megyek, csak hogy a konyhába le is pakoljak nekik, csak aztán fordulok boci szemekkel May felé.
- Emlékszel, mikor azt beszéltük, egy vakrandi jó ötlet? Hát Csinszka... ő a világ legcsodálatosabb, legcukibb barátnője... ez a nő pedig olyan lattét csinál, hogy attól elájulok. És meg is jegyzi, hogy szeretem. Én pedig most lelépek... - a végét persze hadarom, és hatalmas vigyorral az arcomon, hagyom ott őket ketten. Végre... valami értelmesre is van használva a házikónk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872412#post872412][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 17:43[/b][/url]

Vannak ezek a női megérzés dolgok, amik nálam rendszerint nem működnek. Most viszont határozottan érzem, hogy ez jó lesz. Szegény May. Kicsit bűntudatom van, amiért elcibáltam ide, és ő megint hezitálás nélkül pakolt be.
- Mondom, hogy semmi - vágom a világ legártatlanabb képét, mikor sokadszorra jön a kérdés, hogy mi van már, miért nézem ennyire az időt. De hát izgulok, szeretném, hogy tényleg olyan jól süljön el, ahogy az a fejemben lejátszódott.
- Ohh, megjött a vacsi - kiszaladok, mielőtt még segítene, vagy bármi, mert tudom, hogy a futár után, hamarosan Csinszkának is jönnie kell.
- Hát szia - mosolygok rá a nőre, és mutatom az irányt, befelé is megyek, csak hogy a konyhába le is pakoljak nekik, csak aztán fordulok boci szemekkel May felé.
- Emlékszel, mikor azt beszéltük, egy vakrandi jó ötlet? Hát Csinszka... ő a világ legcsodálatosabb, legcukibb barátnője... ez a nő pedig olyan lattét csinál, hogy attól elájulok. És meg is jegyzi, hogy szeretem. Én pedig most lelépek... - a végét persze hadarom, és hatalmas vigyorral az arcomon, hagyom ott őket ketten. Végre... valami értelmesre is van használva a házikónk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872418#post872418][b]Weisz Csinszka - 2024.01.20. 18:18[/b][/url]

Amikor a kis csicsergős Zsolna azt találta kérdezni pár napja, van-e kedve vakrandizni, semmi oka nem volt nemet mondani az ajánlatra, mi több, kifejezetten viccesnek és aranyosnak találta főleg a lelkesedést és a lendületet. Az az alapszlogene, hogy mindegy, kivel és hol, csak izgalmas legyen.
Megadta a módját a készülődésnek is, a ruhaválogatásnak, a sminknek, mindennek, az egyetlen meglepetés csak a cím. Bakonybél? Fogalma sincs, miben töri az a lány a fejét, de a vakrandi alanyának kiléte jobban izgatja.
- Szia, jó messzire hoztál a civilizációtól. - A nevetése elárulja, hogy cseppet sem bánja. Hoppanálni tud, pálcája van, semmi gond. Az enteriőr nem kicsit lenyűgöző, be kell vallja, miközben a kabátját felakasztja a fogasra. Phoenix imádná a különböző dekorelemeket, neki persze rögtön a süppedős szőnyegen akad meg a tekintete, utána rögtön továbbsiklik az idegen lányra. Ezek szerint ő a titokzatos idegen? Oh my... És olyan petite vonásai vannak. Legszívesebben megsimogatná az arcát, roppant aranyos.
- Weisz Csinszka, nagyon örve... Woah... - Igen, Zsolna szó szerint lelépett és itthagyta őket villámsebességgel.
- Kicsit úgy érzem, ő itt a leglelkesebb hármónk közül. - Ha már így alakult, és főleg mindez Zsolna szervezése, nem zavartatja magát a továbbiakban, inkább helyet foglal a lánnyal szemben. - Remélem, azért nem tartott pálcát a fejedhez, hogy itt légy? - Zsolna elragadtatottságát látva muszáj kicsit villára vegye őt, bár őszintén reméli, hogy senki nem kényszerített senkit. Nem mindenki rugalmas gondolkodású 2024-ben sem, azt pedig végképp nem szeretné, hogy a másik fél feszengéssel töltse az idejét a közelében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872422#post872422][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 18:36[/b][/url]

Jött az ötlet, én pedig rohantam haza pakolni. Úgyis hétvége van, nem is vagyok beosztva a könyvtárba, úgy voltam vele: miért is ne? Kényelmesen öltöztem fel, mert azzal a tudattal indultam el, hogy ketten leszünk. És nem mással, csak és kizárólag Zsolnával.
Éppen hogy sikerült pár ruhadarabot kipakolnom a táskámból, Zsolna rohan az ajtóhoz, majd hallom meg beszélgetni. Széles mosollyal érkezem a nappaliba, le is huppanok, hogy biztosan mindjárt bemutat a barátnőjének, de... erre nem kerül sor. Elviharzik. Vakrandi? Igen, jó ötlet lenne, ha úgy lennék öltözve!
Felpattanva mutogatok felé, hogy álljon meg, mert neki is elmondanám ezt, de már ott sincs.
Félve ülök vissza, a lányra nézek.
- Szia, Havas-Mezei Margaréta - nyújtom kezemet kézfogásra. - Én is nagyon örülök - felelem mosolyogva. Megrázva a kezét pislogok lefelé a padlóra.
- Nem, egyáltalán nem. Önszántamból jöttem, csak nem tudtam, hogy randira. Sajnálom, amiért... szóval, hogy nem úgy vagyok öltözve - nézek végig magamon elpirulva. Azért csak jobban odatettem volna magam egy randira! Egy nővel is! Merlinre... egy nővel! Fejemet kapom oldalra.
- Te vagy a randim?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872430#post872430][b]Weisz Csinszka - 2024.01.20. 19:09[/b][/url]

Bájos lány, aranyos, ahogy zavarba jön, még a kézfogásukat is végigkíséri ez a jótékony feszengés teljesen érthető módon. Zsolna a semmiből százra ugrott ezzel a randi-dologgal, de majd máskorra hagyja, hogy elmondja neki, azért a másik felet is jó lett volna beavatni a korrektség jegyében.
- Ha engem kérdezel, ez egy teljesen jó randi öltözet. Elvégre nem a Ritzbe készültetek amúgy sem. - Vidám kacsintást küld felé, közben ő is leül a kanapéra kényelembe helyezve magát. Van ideje körbenézni a helyiségen, és mi tagadás, az elkövető igen nagy hangsúlyt fektetett a hangulatra. Nem az ő világa, de ettől még otthonos érzetet kelt benne. Mi több, Margaréta őszinte kérdése újból előcsalja a nevetést belőle.
- Csalódtál? Csupafül vagyok, milyennek képzeltél volna? - Nem zavartatva magát átveti egyik lábát a másikon, törzsével Margaréta felé fordul az érdeklődés minden olvasható jelével az arcán, miközben félig felkönyököl a kanapé támlájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872431#post872431][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 19:18[/b][/url]

Időm sem volt feleszmélni, hogy Zsolna családjának valami elit nyaralóhelyén vagyok, mert az események túl gyorsan indultak el, és nem is hagyják, hogy utolérjem őket. Pedig nem vagyok belassulva általában. Annyira nem. Néha nem.
- Nem, tényleg nem - szusszanok egy aprót. - Mi az a Ritz? - kezdem el ujjaimat tördelni a kérdés után, de kíváncsian nézek rá. Fogalmam sincs miről beszél. Ezek szerint ő is hasonló lehet Zsolnához? Bár a nevetése olyan őszintén csilingel, hogy már nem is foglalkoztat a kérdés, amikor még jobban zavarba jövök.
- Hát én... nem, nem csalódtam, ne érts félre - kezdek bele gyorsan a magyarázkodásba. - Nagyon kellemes a kisugárzásod és nagyon szép vagy, én csak... szóval nem randiztam még lánnyal. Nővel - javítom ki magam egy sóhaj mellett. - Semmit nem csináltam még lányokkal - köszörülöm meg torkomat, fejemet hajtom le, hogy tincseim takarják valamennyire arcomat, mert úgy elpirulok, egy érett cseresznye csak jelenthet nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872440#post872440][b]Weisz Csinszka - 2024.01.20. 19:42[/b][/url]

- A Ritz? - Akkor esélyesen Margaréta se nem félvér, sem mugliszármazású, és/vagy nem igazán érdekelte a mugliismeret, hogy később elmerüljön a varázstalanok világában. Vagy szimplán nem érdeklődik a sznob helyek iránt. - Egy londoni, öt csillagos luxushotel a Piccadillyn. Állítólag státusszimbólum hely, de szerintem fojtogató inkább. - A gazdagok másként szórakoznak, ez tudvalevő dolog. Ez a faház, vagy inkább nevezzük villának, szintén hazai luxusnak számít a megítélése szerint, elvégre hány magyar családnak van ilyen hétvégi háza?
De ettől milliószor érdekesebb a zavarba jött Margarétát kérdésekkel bombázni és közben már-már állhatatosan rajta tartani a szemét, talán pont azért, hogy fokozza a zavarát. A magyarázata annyira... őszinte; láthatóan kiszélesedik a mosolya, még a szemfoga is kivillan a szája sarkánál.
- Hát, kíváncsi leszek, élvezed-e majd az estét velem. Kérsz valamit inni? - Lendületesen feláll a kanapéról, és ha már Zsolna olyan nagylelkűen leszervezte az enni- és innivalókat, kezdésnek tölt magának a konyhapulton álló kólából, és a lánynak, amit csak szeretne.
- Mivel foglalkozol egyébként? - Habár, ha jobban végignéz Margarétán... de csak felnőtt, ugye? Nagyon reméli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872445#post872445][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 20:03[/b][/url]

Aprót bólintok. Fogalmam sincs mi az a hely. Felőlem lehetne mugli vagy mágus helyszín is, akkor se tudnám.
- Azért... megnézném - sután vonom meg fél vállamat. Csak kíváncsi lennék rá, de nem maradnék ott. Az ilyen grandiózus helyek amúgy is mindig zavarba hoznak és nem tudok mit kezdeni velük soha. Hatalmas belmagasság teljesen indokolatlanul. Mintha bármelyik pillanatban rám dőlhetne az egész.
Bár tényleg nem voltam még nővel, és nem is gondoltam volna, hogy valaha olyan helyzetbe kerülök, hogy lehetőségem van rá - hiszen eddig 100%-os heterónak véltem magam -, de nem mondanám, hogy nem keltette fel a kíváncsiságom. Nagyon szép a mosolya, jó?
- Tökéletes lesz nekem is a kóla - fordulok utána a kanapéról, ahogy végig követem a pulthoz az útját. Egyik lábamat húzom fel az ülőalkalmatosságra, alsó ajkamat rágva várom meg, amíg visszajön.
- Köszönöm - veszem el a poharat. - A Bagolykőben tanulok jelenleg mágiatörténésznek, de egy időben, és igazából még most is rúnamester szeretnék lenni egyszer - vallom be szégyenlősen, de széles mosollyal és büszkén. - Ha jól értettem, te kávézót vezetsz esetleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872484#post872484][b]Weisz Csinszka - 2024.01.21. 00:52[/b][/url]

Csendben elmosolyodik, miközben kitölti a kólákat maguknak és elindul vissza a kanapéhoz, de egyéb jelét nem adja, hogy további időt szeretne a Ritzre pazarolni, amit vagy meglátogatnak, vagy nem. Helyette célul tűzte ki, hogy eloszlassa Margaréta feszengését, mert noha bájos, egy egész estét így eltölteni még a lánynak is fojtogató lenne minden bizonnyal.
Miután átadta a poharat, visszaül az előbbi helyére, de még mielőtt ihatna az üdítőből, sikerül idejében megfékeznie a kezét a közelítő mozdulatban. Iskolás. Jajj, Zsolna, mit hoztál tető alá?
- Nem épp vezetem, csak barista vagyok az Espressoban, a városban. Ha bármikor arra jársz, ugorj be, és a vendégem vagy. - Egy helyes arcnak bármikor kever valami finomat, legyen az nappal kávé, vagy éjszaka alkohol. - Mit is mondtál, hány éves vagy? Már persze, ha nem veszed zokon a kérdést; nem muszáj válaszolnod, ha nem szeretnél. - De azért örülne neki, ha tisztázhatnák, kiskorú vagy nagykorú a mellette ülő, mielőtt bármi is komolyabbra fordulhatna közöttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872516#post872516][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.21. 16:02[/b][/url]

Kékjeim csillannak fel, ahogy közli: barista. Minden zavarom elszáll, amint ezt meghallom - mennyire menő! Közelebb helyezkedem, kicsit előrébb is dőlök, széles mosolyom levakarhatatlan.
- Ez borzasztóan menő! Olyan szép kávékat csináltok, nekem ez soha nem menne - jelentem ki kicsit szomorúan. Nem azért, mert nincs kézügyességem, hiszen az van - lásd rúnák -, de köz- és önveszélyes vagyok. Valószínűnek tartom, hogy nem kapnék fizetést, ha minden törött tányér vagy csésze árát levonnák. - Köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled. Sajnos én nem tudok ilyet felajánlani, mert a Művelődési ház könyvtárában dolgozok... esetleg, ha késésben lennél egy könyvvel, kimentelek - felelem teljesen komoly arccal. Mert komolyan gondolom. Velem nincs előrébb Csinszka, mert nem értek sok mindenhez és izgalmas dolgokat sem csinálok - ebben tudok segíteni. Ami nem sok. De büszkén felvállalom.
- Huszonhárom - sütöm le tekintetem. - Tudom, hogy nem tűnök felnőttnek... - fűzöm hozzá halkan, harisnyámat piszkálva. - Te mennyi idős vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872525#post872525][b]Weisz Csinszka - 2024.01.21. 18:20[/b][/url]

Megrázza nevetve a fürtjeit, hogy dehogy, semmi menő nincs ebben igazán, bár tény és való, mikor Dénessel új kombinációkon kísérleteznek, az mindig izgalmas.
- És mit szólnál, haaa... ajánlanál néhány könyvet mondjuk krimi kategóriában, amit kikölcsönözhetnék? Általában átverem saját magam az ajánlókkal, mert jobban megragad, mint maga a történet, de sokkal könnyebb úgy nekiállni egy regénynek, hogy valaki előtte már végigment rajta és nem hagyta ott félúton. - Egyébként is vannak olyan esték, amikor csak csendre, nyugalomra, teára, az ágyára, a pokrócára és egy könyvre vágyik. Jó, sok dologra vágyik ilyenkor, ez nem vitás, de mind a kényelmét szolgálják!
Határozottan megnyugszik gondolatban a huszonhárom hallatán, mert a kiskorúság az egy no-go zóna mindenkor. Kevés elve van, de ez közéjük tartozik.
- Huszonnyolc leszek nemsokára. - Alig látszik rajta a kora, ő is, mint Margaréta, nehezen betájolható reális kort illetően, mert a genetikájuk/életvitelük, ki tudja, mijük, de nagyon sokat segít a fiatalosságuk megőrzésében.
- Van kedved megtanulni egy nagyon egyszerű kávétrükköt? Mutatós és pofonegyszerű, és garantálom, hogy menne. - Ha valaki azt találja mondani a környezetében, hogy "soha nem menne", annál nagyobb késztetést érez rá, hogy megcáfolja az állítást. Plusz bujkál benne a kisördög, hogy előcsalogassa az előbbi, aranyos pironkodást a lányból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872532#post872532][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.21. 19:40[/b][/url]

Ajkaim formáznak néma ó-t. Rendben, be kell látnom, az övé sokkal élhetőbb és logikusabb ötlet, mint az enyém. Kicsit pirulva bólintok egyet. Alsó ajkamat rágcsálom, ugyanúgy a harisnyámat birizgálom, miközben gondolkodom.
- Öm... van pár, ami eszembe jutott, de azok elég... véresek is - sandítok rá. - Például Daniel Cole-tól a Rongybaba vagy C. J. Tudortól A krétaember. Mindkettő zseniális írás és lehetetlen őket letenni - talán ki sem lehetne belőlem nézni, de nagyon szeretek hasonló könyveket olvasni. Mindkettő megvan otthon és, ha alkalmam adódik rá, vagy éppen olyan kedvem van, újra és úhra elolvasom vagy egyiket vagy másikat.
- Meg nem mondtam volna - adok hangot meglepettségemnek, de azonnal ki is kerekednek szemeim. - Istenem, ne haragudj, nem úgy gondoltam - azonnal szabadkozom, nem tehetek róla, de az utolsó, amit szeretnék tenni, hogy megbántsam. Hiszen olyan kedves velem, és... mindenki láthatja, akit megáldottak a látás csodájával, hogy gyönyörű.
- Júj, oké! - egyezem bele lelkesen, mindkét lábam koppan is a földön, ahogy készen állok felállni, hogy induljunk a konyhába. Szélesen mosolyogva nyújtom kezemet Csinszka felé, és már szinte el is felejtettem, hogy randin vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872728#post872728][b]Weisz Csinszka - 2024.01.25. 14:32[/b][/url]

- Jöhet. Jól bírom az ilyesmit. - Mindenevő, az érdeklődése szerteágazó, és a krimi kifejezetten a szíve csücske, még ha nehéz is ezt hozzápárosítani. - Kedden beugorhatok értük? - Legalább lenne oka újból találkozni Margarétával, ha jól sikerül ez a mai randi, ha meg nem, még mindig elsétálhat két jónak ígérkező könyvvel. Win-win.
Kicsit elkerekedik a szeme a nyílt őszinteség hallatán, csak hogy utána ma már sokadjára elkacagja magát. Hát ez zseniális, mindig olyan mulatságos látni, ha valaki rácsodálkozik a korára, mert néha még a dohányboltban is elkérik a személyi igazolványát, hogy tényleg felnőtt-e. Nem csoda, a viselkedése inkább hasonlít valami kortalan, rózsaszín felhőére legtöbbször, akárcsak most, kérdés nélkül fogja meg a lány kezét és felpattan ő is a kanapéról.
A konyha igazán az ő területe, ahogy az elérhető, kávéfőzéshez szükséges alapanyagok és eszközök. Nagyjából két percébe kerül mindent villámgyors, gyakorlott mozdulatokkal átnézni és beazonosítani, mire van szükségük, és nemsokára már egy nagyobb csésze alján ott gőzölög az espresso is.
- A tejet kicsit melegítsd meg, de nem szabad, hogy forró legyen, épp csak langyos. - Ehhez tökéletesen jó most a pálcája. - Aztán felhabosítod... Gyere. - Odainti a lányt, és ha Margaréta hajlandó jönni, hagyja, hogy átvegye a stafétabotot. A kisördög része csak annyiban kontárkodik a folyamatba, hogy közben fogja a lány kezét, csöppet koordinálja gyakorlatilag hátulról átölelve őt. Csinszka néha elfelejti a személyes tér fogalmát. - Nem nehéz, látod? - És még egy kicsit biztos kihasználja a "segítést", hogy ebben a helyzetben maradhassanak. Közelről nézve egész helyesek Margaréta szeplői.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872733#post872733][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.25. 15:52[/b][/url]

- Ha jól emlékszem én dolgozom, szóval gyere - felelem széles mosollyal. - De ha esetleg mégsem én, mert néztem már be a beosztást, akkor úgyis félreteszem neked - eddig egész jól tartottam, hogy nem jöttem zavarba. Rendben, kettő percig, de több, mint a semmi, és majd lesz mivel eldicsekednem Zsolnának, miután elmondtam neki a véleményemet arról, hogy ez mennyire nem volt fair. Még akkor sem, ha Csinszka... remek. Mármint ennyi: remek. Ez a szó írja le a nőt. ÉS tudom, nem a legjobban, de hát ennyi telik tőlem, mikor már állok és kezemet nyújtom felé.
A konyhában szabad terepet hagyok neki. Félreállva várom meg, hogy minden meglegyen, mert véletlen sem szeretnék útban lenni, de mikor eljön az én időm nem vagyok rest megfogni azt a pálcát. Szóval csak langyos... koncentrálok, legalábbis nagyon próbálkozok, de jobban leköt a hátam mögött álló és onnan segítő nő. Zavartan kuncogok fel.
- Tényleg nem az. Mi a neve? - nézem még mindig a kávét, majd kicsit fordulok hátrafelé a vállam felett. - Mármint, tudod... van a capuccinó meg ezek. Ennek mi a neve? - igyekszem specifikusabb lenni, de nem értek hozzá, fogalmam sincs miről beszélek.