Greg
Anglia - Selwyn birtok

A birtok határán varázslat akadályozta meg, hogy bárki is hoppanálással közelítse meg a régi Selwyn házat, és ez alól Sebastian sem volt kivétel, mióta - lassan már egy évtizeddel ezelőtt - varázslat befolyása alatt olyan dolgokat vitt itt végbe, amelyek az egész családján nyomot hagytak. Nem sok esély volt rá, hogy ismét ilyesmi történjen, de jobb az óvatosság, így most rá is gyaloglás várt.
Nemrég még fel sem merült volna benne a gondolat, hogy Greggel az oldalán fog ellátogatni a Fordwitch-i otthonukba, de miután Seth-tel eldöntötték, hogy célt akarnak találni a helynek, szükségszerű volt a ház állapotának felmérése csakúgy, mint a környéké.
Nem vált el élesen a telek határa az erdőtől, de mugli szemek elől elrejtették az út további részét - ők egy szakadékot láttak maguk elől, és maximum csak akkor lett volna hatalmas meglepődés, ha valaki a mugliriasztó bűbájok ellenére is épp itt próbálja meg a mélybe vetni magát, de erre Selwyn-emlékezet óta nem volt példa. Az út maga a varázslatokon átlépve lényegesen rosszabb állapotban volt, mint a nyilvános oldalon, és bár valaha elég széles volt ahhoz, hogy akár egy hintó is végighajtson rajta, most mindenütt átvették a növények a terepet és inkább csak a fák növéséből lehetett tudni, hogy hol érdemes haladni.
Sebastian nem igazán törődött vele, hogy a koradélutáni esőtől még nedves levelek a nadrágja szárát simogatják, sötét foltokat hagyva mindenhol, hiszen fogalma sem volt róla, hogy esetleg a háznál milyen állapotok várják.
- Lehet, hogy seprűt kellett volna hozni… - mormogta, de természetesen nem takarítani akart, csupán gyorsabban haladni, de ezen a ponton már nem sokat tehetett az ügy érdekében. - Szerintem először nézzük meg a házat, utána elég lesz átverekednünk magunkat a növényzeten - nézett útitársára kérdőn, hogy egyetért-e a tervvel.

Greg
Anglia - Selwyn birtok

A birtok határán varázslat akadályozta meg, hogy bárki is hoppanálással közelítse meg a régi Selwyn házat, és ez alól Sebastian sem volt kivétel, mióta - lassan már egy évtizeddel ezelőtt - varázslat befolyása alatt olyan dolgokat vitt itt végbe, amelyek az egész családján nyomot hagytak. Nem sok esély volt rá, hogy ismét ilyesmi történjen, de jobb az óvatosság, így most rá is gyaloglás várt.
Nemrég még fel sem merült volna benne a gondolat, hogy Greggel az oldalán fog ellátogatni a Fordwitch-i otthonukba, de miután Seth-tel eldöntötték, hogy célt akarnak találni a helynek, szükségszerű volt a ház állapotának felmérése csakúgy, mint a környéké.
Nem vált el élesen a telek határa az erdőtől, de mugli szemek elől elrejtették az út további részét - ők egy szakadékot láttak maguk elől, és maximum csak akkor lett volna hatalmas meglepődés, ha valaki a mugliriasztó bűbájok ellenére is épp itt próbálja meg a mélybe vetni magát, de erre Selwyn-emlékezet óta nem volt példa. Az út maga a varázslatokon átlépve lényegesen rosszabb állapotban volt, mint a nyilvános oldalon, és bár valaha elég széles volt ahhoz, hogy akár egy hintó is végighajtson rajta, most mindenütt átvették a növények a terepet és inkább csak a fák növéséből lehetett tudni, hogy hol érdemes haladni.
Sebastian nem igazán törődött vele, hogy a koradélutáni esőtől még nedves levelek a nadrágja szárát simogatják, sötét foltokat hagyva mindenhol, hiszen fogalma sem volt róla, hogy esetleg a háznál milyen állapotok várják.
- Lehet, hogy seprűt kellett volna hozni… - mormogta, de természetesen nem takarítani akart, csupán gyorsabban haladni, de ezen a ponton már nem sokat tehetett az ügy érdekében. - Szerintem először nézzük meg a házat, utána elég lesz átverekednünk magunkat a növényzeten - nézett útitársára kérdőn, hogy egyetért-e a tervvel.

Sebastian

Greg

Nem számított rá, hogy a másik felelni fog a félhangos megjegyzésére, de ettől függetlenül is pirosabbá vált egy kicsit a füle hegye, mert elszégyellte magát, hogy ennyire figyelmetlen volt.
- Igaz. Sajnálom - mondta hát, bár nem úgy tűnt, hogy Greg különösebben magára vette volna, hogy elsiklott a problémája felett.
Greg eszmefuttatásában jócskán volt igazság, de Sebastian nem csak a varázslatokat akarta felmérni a területen.
- Elsőként megnézném, hogy van-e egyáltalán olyan állapotban a ház, hogy érdemes legyen tovább dolgoznunk - magyarázta, hogy miért vette az útját az ódon épület irányába. Mivel nem járt itt azóta, hogy az aurorok rájuk robbantották az egyik falat, fogalma sem volt róla, hogy esetleg mostanra nem omlott-e össze az egész ház a kár nyomán. Márpedig, ha épület nincs, akkor kicsit azért más a leosztás.
Azonban ahogy haladtak már átviláglott a lombokon a tető halvány körvonala, Sebastian mellkasában pedig egy pillanatra összeszorult valami. Nyelnie kellett egy nagyot, de fogalma sem volt, hogy ez a furcsa, szomorúsággal vegyes izgalom mit is akar jelenteni. Némi fáziskéséssel fogta csak fel azt is, hogy Greg tovább beszélt hozzá.
- Mi..? - kérdezte elsőre, de egy-két másodperc után feldolgozta az agya, amit a másiktól hallott, és elvigyorodott. - Persze, mert a legjobb megoldás a lesből gyilkolásra, ha megmondod az áldozatnak… - felelte a második kérdésre, és csak utána ugrott vissza az elsőre. - Egyébként meg logikusnak tűnt téged hívni, kellően sok közös bizniszünk volt már ahhoz, hogy ismerjem a hozzáértésedet - vont vállat. Nem szokott felesleges dicséreteket osztogatni, de ezt komolyan gondolta. Persze Seth is el tudta volna végezni a munkát, és mivel egy alkalom aligha lesz elegendő, így később rá is szükség lesz, de ha őszinte akart lenni, akkor Sebastian nem igazán állt még készen arra, hogy a testvérével kettesben térjen vissza ide. Úgy érezte, hogy előbb el kell magában rendeznie, hogy mit is gondol a helyről, hogyan reagál rá, ha látja, és ehhez kellett, hogy teljesen a saját érzéseire tudjon figyelni. Ezt persze nem mondta volna el Gregnek, mert nem volt különösebben lelkizős természetű a viszonyuk, talán a másik körbe is röhögte volna, de Sebby ettől még a brit auror munkájában teljesen megbízott.
Abban mondjuk kevésbé, hogy esetleg nem próbál meg elcsenni ezt-azt, de ezzel kapcsolatban úgyis csak visszaindulás előtt lesz dolga.
- Szükséged van valamilyen extra infóra a munkához a helyről, vagy elég, amit már tudsz? - kérdezte aztán.

Sebastian

Greg

- Nem szükséges mindig mindenkinek mindent tudnia - vont ismét vállat kicsit felhúzva az orrát a szinte már kritikának is beillő megjegyzésre és méregetésre. Seth egyébként sem valószínű, hogy ne tudná kitalálni, hogy ki jött Sebby-vel, ha nagyon akarná.
Ahogy tovább haladtak némán nézett fel újra a tetőre, elmerengve azon, hogy vajon mimindent szívhatott magába ez a ház? Nem tudott rá gonoszként gondolni, pedig lett volna realitása, hiszen komisz dolgok alakították az évszázadok során. Igazából most először merült fel benne a kérdés, hogy vajon az apjuk mit élt át itt gyerekként, és annak vajon lehetett köze ahhoz, hogy olyan ember lett, amilyen? És az előtte itt élő Selwynek? Nem tudott velük különösebben empatizálni mindeddig, de most megütötte a régi idők szele. Vajon mások is szenvedtek itt és szabadulni akartak? A ház mit akarna mindezt látva? A lázadozók hatása volt erősebb vagy a gonoszság? Sebby tudta, hogy neki nagy szerencséje van, hogy az aranyvérű beltenyészet “csupán” zárkózottá tette és visszavágta az empátiáját, de a családjától nem állt messze az őrület. Ez mit okozhatott?
- Ha beérünk készítek neked egy sematikus rajzot - bólintott aztán, kiszakadva gondolatai közül, ismét Gregre pillanatva, ami egy pillanat alatt ki is rántotta őt melankólikus hangulatából és hangosan felröhögött. - Rád fog férni némi leporolás - jegyezte meg, ugyanis a másik mellkasa és nadrágjának eleje csupa-csupa zöld volt az anyagba ragadt apró fűmagvaktól. Nem volt kétsége afelől, hogy ő maga is Shrek-szerű színeket kezdett ölteni, de ez semmit sem vett el a hirtelen támadt jókedvéből.
Mire elértek a növényzet széléig és kibukkantak a ház közvetlen közelében húzódó rétre, ami valaha konyhakertként is funkcionált, újra rendezte sorait, és elgondolkodott, hogy mivel segíthetne még Gregnek.
- Igazából csak feltételezés, de majdnem biztos vagyok benne, hogy lesznek a birtokon jelöletlen sírok - jutott aztán eszébe egy régi megérzése. Szolgálók, útban lévő családtagok vagy épp vetélytársak véletlen eltűnése nem volt szokatlan a családi krónikákban, és elég logikusnak tűnt, hogy Selwyn-ék egyszerűen eltették láb alól a problémás embereket. - Nem vagyok benne biztos, hogy az aurorok találtak-e ilyesmit, mikor szétnéztek a terepen. Tényleg, sikerült belenézned az akkori feljegyzésekbe? - kérdezte Greget, akinek korábban javasolta, hogy ha van rá módja, akkor keresse ki a tíz évvel ezelőtti kutatási anyagot a minisztériumban.

Sebastian

Greg

Az inges megjegyzésre csak a szemét forgatta, mert tudta, hogy sokan szívesen élcelődnek a ruhatárán, de már messze nem hordott annyira csiricsáré dolgokat, mint tinédzserként, vagy legalábbis ő így gondolta.
- Nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden felmenőmnek lett volna ennyi esze. Belterjesség - jegyezte meg elhúzva a száját, de szerencsére csak a távoli múltból tudott volna felhozni konkrét példát. Már ha nem számítjuk az apja elmebetegségét
- Hát… - gondolkodott el aztán Greg kérdésén. - Valójában szerintem alaposan átejtette a minisztériumot. Úgy tudom, hogy a sérülését, ami miatt úgy vélték, hogy képtelen precizitást igénylő varázslatokra, ő maga okozta, hogy hihető legyen az utolsó pillanatos átállása a háború idején, viszont azt már nem verte nagydobra, hogy egyébként kétkezes pálcahasználó volt. Kevés olyan dolog lehetett, amiben ténylegesen akadályozta őt a keze. Azt viszont már alaposabban megkérdőjelezném, hogy mikor is és mennyire ment teljesen vakvágányra az elméje. Mióta az eszemet tudom erőszakos és uralkodó természetű volt - foglalta végül össze.
Az apján kívül nem igazán volt még ember, akinek igazán rosszat akart volna, de azt már nagyon várta, hogy mikor fog az öreg búcsút venni az élet siralomvölgyétől. Valahogy nem tudott eltávolodni attól a gondolattól, hogy amíg él, veszélyt jelent - hiába volt ebben a pillanatban is az Azkaban vendége.
- Hmhm - nyugtázta a másik válaszát, mindenféle további kommentár nélkül, mert hamar leesett neki a mögöttes értelem.
Mikor fellépett a tornácra, nagyot nyikordult a deszka, majd a második lépésnél a legnagyobb meglepetésére az egyik lába bokáig eltűnt a lecek között.
- Az istenit! - szisszent fel, mielőtt mérgesen kihúzta volna a lábfejét a lyukból, és kiszedett egy szilánkot a nadrágjából. Szerencsére a bőrét épp csak megkarcolták a deszkák, ellenben a kis közjáték épp elég volt ahhoz, hogy Sebastian sündisznóként töffögjön a kört.
Útját nem az ajtóhoz vette, mivel nem akart zárnyitó varázst sem használni, hanem végigment a ház elejénél és oldalra befordulva megkereste az aurorok által ütött lyukat. A fal hevenyészett módon le volt ugyan zárva, szorgos kezek vékony deszkákat erősítettek a sérülésre, de az egész tákolmány kellően szellős volt ahhoz, hogy némi nekifeszüléssel könnyedén embernyi lyukat hozzanak létre.
- Ez a rész nagyon rossz állapotban van - állapította meg a nyilvánvalót Sebby, miközben félredobott egy korhadt fadarabot. - Csoda, hogy nem dőlt le itt semmi. - Azonban miután bemásztak újra Gregre pillantott. - Látsz bármi érdemlegeset? - kérdezte, elsősorban arra utalva, hogy haladhatnak-e tovább, vagy a ház belseje máris látható veszélyeket rejt.

Sebastian

Greg

- Melyik? - kérdezte, mert azért egy pár brit aurort már volt szerencséje megismerni, és igen kíváncsi lett volna, hogy ki volt az a heves vérmérsékletű idegen, aki kissé túllőtt a célon. Igaz, az illetőnek igen impresszív a mágiája, talán érthető is, hogy már-már dicsekszik vele.
Hunyorogva próbálta mindeközben kivenni a benti szoba körvonalait, de a távolabbi sarkak sötétségéhez még nem szokott hozzá a szeme. Nehéz emlékek rohanták meg, ahogy az ismerős bútorok lassan formát öltöttek, és mély sóhajjal lépett át a törmelékeken, hogy bentebb is megszemlélje a helyszínt. Szerencsére nem szakadt be újabb deszka alatta, de vészesen nyikorogtak minden óvatos lépésnél.
- Nem hiszem, hogy bárki feltételezte, hogy ekkora lyuk után egyben marad a ház - jegyezte meg Sebastian.
Mondjuk az aurorok fejében akár még az is megfordulhatott, hogy a Selwyn kúriáért nem nagy kár, nem kell különösebben védelmezni a falakat, vagy simán csak nem akaródzott nekik a minimálisan szükségesnél több időt itt vesztegetniük.
- Azért hoztalak magammal, hogy az ilyeneket kiderítsd, nem? - replikázott aztán incselkedve Sebby a másik kérdésére. - De egyébként volt itt minden… a végén kis híján kinyírtam az öreget, akár ezt is érzékelheted - jegyezte meg semleges hangnemben, pedig messze nem tudott az egész helyzet iránt ennyire semleges lenni.
Az, ami akkor történt, ahogy az apjuk elbánt velük és az az iszonyatos harag, ami Sebastianban lobbant fel, azóta is hagyott neki gondolkodnivalót. Sebby nem volt vérszomjas alak, igazából nem szeretett bántani másokat, de ha akkor Magnus nem hárítja az átkát, most valószínűleg az Azkabanban ül, de az apjuk legalábbis biztosan nem jutott volna el a tárgyalásáig.
- Nos, mesélj, tünde szemed mit lát? - pillantott Gregre, idézve az egyik nemrég olvasott mugli könyvből.

Sebastian

Greg

- Hmm... van is egy sejtésem, hogy ki lehet - felelte Sebby némi töprengéssel a hangjában, de közben elég világosan felsejlett előtte Nathaniel... valami alakja. Sajnos a vezetéknevére nem emlékezett.
A ház állapota nyilván hagyott kívánni valót maga után, de egyelőre úgy tűnt, hogy kiállta az idő és Nathaniel próbáját. Persze ki tudja, hogy a fentebbi emeleteken mit találnak.
- Meg ha az ő örökségük és nem másé - jegyezte meg a szőke kelletlen hangnemben. Mert akárhogy is nézzük, ez a ház az örökségük volt, és még ha volt is idő, amikor ő maga is örült volna, ha leomlik az egész és elfelejtheti azt is, hogy valaha létezett, ezen már túl volt, és furcsa ragaszkodás alakult ki benne. Végül is, most épp ez volt az oka annak, hogy itt voltak.
Greg szavai viszont ismét mosolyt csaltak az arcára, bár nehéz lett volna leolvasni, hogy pontosan mit gondol a felszín alatt.
- Nos, a bérezésed nyilván a teljesítményedtől függ majd, de biztos lehetsz benne, hogy nem fogom jutalom nélkül hagyni a segítségedet - felelte, látványosan nem nézve Gregre, semlegesen, de szándékosan olyan szavakat választva, amiket akár félre is lehet érteni, ha valaki nagyon szeretné.
Persze ettől függetlenül is tervezte, hogy ténylegesen kifizeti a másik fáradalmait és a házra fordított idejét, hiszen ez igazán nem jelentett gondot, de előre nem egyeztek meg semmiben.
Mikor azonban a másik elemezni kezdte a szobát és a helyben történt varázslatok nyomait, a szőke érdeklődve kezdte figyelni a tevékenységét, várva a választ. Úgy tűnt, hogy Greg élvezi a munkát és a kihívást, Sebby pedig biztos volt benne, hogy hasonlóból még akadni fog néhány.
- Talált, süllyedt - bólintott rá aztán az elemzésre. A valaha hirtelen felindulásból elkövetett átok csak azért nem talált célba, mert az érkező auror megvédte a védelemre cseppet sem érdemes apjukat, de utólag nézve talán jobb is, hogy így alakult.
Greg szavait bólintással nyugtázta, aztán követte őt az egyik sarokban álló asztalhoz, majd a pálcája segítségével térképet rajzolt a házhoz az asztallapra.
A Selwyn-ház elég nagy volt, három emelet, sőt, négy, ha a pincét is beleszámítjuk. Az alsó szinten volt a konyha, a gyakorlószoba és a hall, ahol a vendégeket fogadták valaha, egyel fentebb a nappali, a dolgozószoba és a könyvtárszoba, valamint a szüleik hálója, odafent pedig az övék és két másik vendégszoba. A berendezés tipikus aranyvérű ízlésről tanúskodott, bár apjuk, miután elítélték, minden bizonnyal leredukálta a tárgyak számát, hiszen nem lett volna tanácsos továbbra is fekete mágiára utaló díszeket hagyni kint.
- Ha tippelnem kellene, akkor a hallban és a mi szobánkban leginkább kémvarázslatok fordulhatnak elő, sőt, akár még a szülői hálóban is elképzelhetőnek tartom. Ahol állunk az a gyakorlószoba, de mint említetted, az itteni nyomokat kellően legyalulták az aurorok ahhoz, hogy biztonságos legyen, szóval ez pipa. A többi részen úgy vélem, hogy akármi is előfordulhat. A pincébe pedig annak idején én sem nagyon járhattam le, így annak a térképét nem tudom most megrajzolni - magyarázott, miközben a rajzon kezével mutatta is azt a területet, amiről beszélt. - Mivel szeretnéd folytatni?

Sebby

Greg

Greg felháborodott válaszát hallva előbb csak felhúzta a szemöldökét, majd finoman kinyújtózott elméjével a másik felé, mert gyanús volt neki ez a kijelentés. A gondolatmenet második felét még épp elcsípte, így hát nem kellett hozzá sok, hogy kitörjön belőle a röhögés.
- Pfff... látom elköteleződtél a fizetség természete mellett - vigyorgott a másikra vidáman. - De nem bánom, ha tényleg gyors és alapos munkát végzel, akkor egyezkedhetünk- tette hozzá, mielőtt némi fejcsóválással kísérve visszatért az eredeti elfoglaltságukhoz.
Az auror egész pofás kis 3D-s modellt készített a házról Sebby vonalai nyomán, így hamarosan már mindketten a legideálisabb útvonalakat keresték.
- A konyhához tartozik egy kamra is, azt kihagytam - állapította meg Sebby a vonalakat figyelve, majd gyorsan kijavította a rajzán a hiányzó részt. - Így már jobb.
Igyekezett végiggondolni, hogy hol lehet még bármiféle csapda a házban, de a nyilvánvalókon kívül csak egy hely jutott eszébe.
- Apám dolgozószobája is problémás lehet, bár azt valószínűleg az aurorok is alaposan átnézték - tette hozzá. A kút neki egyébként nem is jutott az eszébe, pedig logikus rejtekhely lenne, de hát pont ezért hozott magával egy profit. Ezt a megnevezést pedig most tényleg nem rajta idézőjelbe.
A gyakorlót elhagyva elindultak a hall felé. Kissé szokatlan volt ez a sorrend, de ha már a ház oldalán léptek be és véletlenül sem egy ajtón, akkor talán érthető. A szobából kilépve jobbra volt a tényleges bejárat, balra pedig az emeletre vezető lépcső. Egyenesen előre haladva pedig a konyhát érhették el, aminek az ajtaja a lépcső takarásában volt az irányukból nézve.
- Itt kétlem, hogy különösebben veszélyes varázslatok lennének, elvégre fenn kellett tartani a látszatot a látogatók elől - elemzett Sebby, de a végső szót ez esetben mindenképp Greg tisztje volt kimondani.

Sebby
Gotcha!

Greg

Ahogy őt magát, úgy Greget sem túl sűrűn lehetett vigyorgáson kapni, de néha a legképtelenebb helyzet szüli a legvidámabb pillanatokat. Figyelmük viszont hamar átterelődött a munkára, és módszeresen álltak neki a ház felmérésének.
- Alig jártam ott, a berendezését sem tudnám felidézni - jegyezte meg Sebby, mikor a dolgozóra terelődött a szó. - De valószínűleg igazad van, ott tényleg minden mást megtalálhattak már az aurorok, ha volt is valami.
Vicces módon egyébként Sebastian még olyasmit is el tudott volna képzelni, hogy a lépcsőkorlátba rejtettek halálfaló varázspálcákat, vagy Merlin tudja milyen furcsaságokat, de talán ilyesmire mégsem kellett számítania a minisztérium beható tanulmányozása után. Vagy mégis..?
Mikor Greg szólt neki a diktálás kapcsán, gyorsan észbe kapott és elővette a zsebéből a noteszét és a ceruzáját, amit épp hasonló céllal hozott most magával. Ahogy előre haladtak érdeklődve figyelte a férfi mozdulatait, mert egészen lenyűgöző volt a látvány, ahogy céltudatosan mérte fel a terepet.
- Angolok vagyunk, természetesen teával - nézett kicsit értetlenül Gregre Sebastian, Aztán gondolkodott egy kicsit, kutakodva az emlékeiben, és egy kicsit kiegészítette a válaszát. - Illetve még whisky-vel. Miért kérdezed? - ráncolta a homlokát, megoldás után kutatva fejben. Szerencsére csak a sajátjában. - Gondolod, hogy valamiféle különbséget tett köztük..? - dobott fel egy ötletet, ami logikusnak tűnt, de nem gondolta tovább, inkább hagyta a másiknak, hogy elmesélje a saját meglátásait.

Sebby

Greg

A becsüs említésére Sebby csak a szemét forgatta, mert nagyon is jól el tudta képzelni, hogy Greg mégis milyen becsüsöket ismer. Persze semmi jóra és legálisra nem számított, hiába volt auror a mellette álló - eddigi ismeretségük minden napja arról árulkodott, hogy a másik ott talál kibúvót a törvények alól, ahol csak lehet.
Az italokkal kapcsolatos magyarázat viszont annál jobban érdekelte.
- Ismerem a szokást, de nem gondoltam, hogy apám alkalmazta volna - szaladt ráncokba a szemöldöke. - Bár valójában nagyon is rávall.
Ezután kezdett csak el foglalkozni a jelenben nagyon is égető kérdéssé vált problémával, nevezetesen, vajon mi lesz, ha nem kap Greg egyik feltételezett italból sem. Az első röpke gondolata az volt, hogy bizonyára van még a házban whisky és némi molyos tea is, hát kever valamit a másiknak belőlük, de aztán eszébe jutott, hogy alkoholt nem ihat a másik. Persze az alkohol a kisebb probléma, attól meg lehet szabadulni.
- Mindegy, hogy milyen italt kapsz, vagy egy bizonyos típusnak kell lennie? Ha igen, akkor szerinted lehet még belőle a házban..? - Majdnem megkérdezte, hogy merre kéne keresnie, de eléggé furán jött volna ki a saját birtokán. - Vagy hogyan lehet kikapcsolni ezt a védelmet? - kérdezte még, egy következő gondolatra ugorva. Végül is ő is Selwyn, lehet, hogy meg tudja szüntetni a varázslatot. Most azért nagyon bánta, hogy nem igazán szentelt figyelmet a múltban a hasonló típusú mágiának. Seth sokkal jobb volt a védelmi varázslatokban, viszont ha tudott volna erről, akkor azért valószínűleg figyelmezteti. Vagy nem... hiszen nem szólt Gregről.
Mennyire is lenne kínos most felhívni telefonon a bátyját..?

Sebby

Greg

- Ha "bitang nehéz" lesz megszabadulni tőle, akkor azért az is kérdéses, hogy használható-e a ház egyáltalán bármilyen célra - szaladt ráncba Sebastian szemöldöke. Nem számolt efféle nehézséggel, mikor új értelmet akartak adni a ház létezésének. A magyarázat közben egyébként is egyre azt mérlegelte fejben, hogy vajon mikor érik meg rá az idő, hogy valóban felhívja a bátyját némi telefonos segítségért. Végül mikor a másik a medimágia tudása után érdeklődött, akkor adta fel teljesen.
- Semennyire - felelte, miközben már a zsebében kereste a nem annyira kedvelt kis szerkezetet, majd feloldotta és kikereste a testvérét a nevek közül.
A beszélgetés viszonylag gyorsan lezajlott, Sebby meg is tudta, amit szeretett volna, viszont ez nem akadályozta meg, hogy Seth utolsó odaszúrása hallatán ne váltson enyhén vörös árnyalatúba a feje. Na nem a harag, inkább a túlságosan is ismerős "én vagyok a kistesó" érzés kerítette hatalmába, mint régen, mikor a nálánál idősebb testvére evidenciákat magyarázott neki, vagy zavarba ejtő témákról kérdezett. Mély lélegzetvételekkel nyugtatta hát meg gyorsan kissé csapzott idegeit, és visszafordult Greghez.
- Mennyit hallottál? - kérdezte, mert szerette volna tudni, hogy milyen mélységekben kell elmesélnie a beszélgetés tartalmát. Azonban mivel a telefonja meglehetősen hangosra volt állítva, Greg valószínűleg gond nélkül hallotta a javát, különösebb fülelés nélkül is. Mindenesetre, ha szükséges volt, akkor gyorsan vázolta a részleteket, majd a következő napirendi pontra ugrott.
- Szerinted ha megtaláljuk az italt és kiforralom belőle az alkoholt, akkor meg tudod inni? - érdeklődte a másiktól, mert feleslegesen nem akart dolgozni, sem az időt húzni. - Erősen kétlem, hogy a hatásán változtatna, hacsak nem ment már eleve tönkre - tette hozzá. Volt benne némi rizikó, hogy ezer éves (na jó, inkább tíz) italt akar itatni a másikkal, de talán még mindig jobb verzió volt, mint megvárni, hogy reptében távozzon az ajtón át, vagy kiderüljön, hogy nem is zavarja annyira a házat a jelenléte és tényleg az elveszett unokatestvére.

Sebby
don't hex me, pls... I have pretty eyes

Greg

Először egy mély sóhaj a válasz, mert hát igen, a bátyja valóban "elbűvölő", viszont Sebby magában azért is hálát adott, hogy Greg volt annyira taktikus, hogy ne akarja az iménti beszélgetést mélységében elemezni. A kérdését is úgy dönt, hogy inkább komolyan veszi, semmit elkezdjen rajta morcogni, mert még nem volt ideje az előbbi kínos telefonhíváson sem túltenni magát.
- Szuper - könnyebbül meg aztán, mikor a másik beleegyezik, hogy inkább alkoholt keressenek, semmint hogy át kelljen vele lebbennie a küszöbön, arájaként tartva a karjaiban. - Jó terv, menjünk - bólint, mikor a másik felajánlja a hátvédséget. Talán tényleg ez a legjobb megoldás arra, hogy ne ingereljék a házat feleslegesen.
Hamarosan aztán az apja dolgozószobájába érnek. Sebby nem sokszor járt ebben a helyiségben, úgy meg gyakorlatilag abszolút soha, hogy lett volna lehetősége a holmikban turkálni. Láthatóan amúgy is megtette azt helyette más, mert a fiókok tartalmának a java az íróasztalon feküdt kusza kupacokban, a könyves szekrények üvegajtaja is javarészt tárva-nyitva. Az aurorok alapos munkát végeztek.
- Na nézzük... - guggolt le az íróasztal mögött, remélve, hogy az alsóbb szekrényekben rátalál arra, amit keres, de csak pókhálót markolt. Miután felkelt tűnődött egy kicsit körbenézve a szobában, míg végül megakadt a tekintete egy méretes földgömbön.
- Nem ilyenekben szokták az italokat tartani..? - mondta ki hangosan a kérdést, de inkább csak költői szándékkal, semmint választ várva. Hamar oda is lépett a lakkozott gömb mellé és felnyitotta.
Láthatóan itt is keresgéltek, a poharakból némelyik megrepedt vagy kicsorbult, mert nem a megfelelő helyre került vissza, de több üveg alkohol is volt a szekrényben. Sebastian egyesével kézbe vette őket, és némi helyett csinálva az asztalon kipakolta őket különszortírozva. Két bor azonnal kiesett a pixisből, mert ezeket nem szokás kinyitva tárolni, de minden alkalommal elfogyasztani egy-egy üveggel, mikor kedves vendég érkezik, kicsit overkill lenne. A másik oldalra egy szinte teljesen üres pálinkás üveg került, amit minden bizonnyal azokra az alkalmakra tartogattak, mikor az édesanyja családjához tartozó érdekeltségi kört kellett valamivel megkínálni. Ezen felül maradt egy fél üveg gin és egy harmadáig telt whiskey.
- Talán ezeknek lehet a legjobb esélyük. Mit gondolsz? - fordult Greg felé a kezében a két palackkal.

Sebastian

Greg

Fel sem veszi a másik beszólását, most fontosabb dolgokkal van elfoglalva, na meg egyébként sem szokatlan, hogy odamondogatnak a másiknak, ha alkalom adódik rá. Miután Sebastian rálelt két ígéretes üvegre, visszafordult a másikhoz, aki a mágiaügyi minisztérium alkalmazottjához méltó módon természetesen tartott magánál az egyik legjobb, mérgeket kimutató bájitalból. Vagy inkább csak Greg legendás balszerencséje lehet az oka az óvatosságnak..?
- Úgy tűnik nincs gond vele - állapította meg Sebby, miután az egyik italból töltött egy kevésbé poros pohárba. Mikor az italt a másik felé mutatta, hogy Greg is megbizonyosodhasson problémamentes mivoltjáról, akkor viszont a másik kissé félreértette a gesztust és elvette a poharat, amivel egy pillanatra úgy kizökkentette a szőkét, hogy oda is adta. A következő pillanatban már a saját csuklóján érezte a férfi karkötőjét, majd legnagyobb döbbenetére Greg beleivott az alkoholba.
- Még ki akartam forralni... az alkoholt...... - A végét már némi késéssel tette hozzá a mondat végéhez, mert közben a másik már a kezébe nyomta az üres poharat. Pár pillanat telt csak el csendben, miközben a szőke felocsúdva döbbenetéből azt figyelte, hogy mi fog történni ideiglenes útitársával, majd mikor már-már azt lehetett sejteni, hogy minden rendben van, akkor Greg egyszerűen összecsuklott.
Sebastiannak mindössze annyi ideje volt, hogy megakadályozza, hogy a férfi feje a padlón koppanjon, de a térdét jó alaposan beverhette.
- Hát te teljesen hülye vagy - közölte egyszerre mérgesen és némileg ijedten az eszméletlen másik féllel, miközben próbálta az oldalára fordítani, mert egy lenyelt nyelvvel nem igazán akart most megbirkózni. - Teljesen és kolosszálisan idióta - szidta Greget teljes stresszben, miközben a következő gondolta már ott járt, hogy próbálta felidézni, hogy mégis milyen varázslattal lehet valakit magához téríteni, majd miután az ég világon semmi hasznos nem jutott eszébe, jobb híján a pálcáját kvázi slagként használva lelocsolta a másikat, remélve, hogy ez felkelti.
Egyébként, miért nem tanítják, hogy mit kell csinálni valakivel, akinél beüt az epilepszia...?

Sebastian
ahw, look who's being cute

Greg

Rémülete lassanként váltott át bosszankodásba majd dühbe, amikor látta, hogy a másiknak nem esett valószínűleg semmilyen maradandó baja. Először éberen figyelte az éledezést, persze rögtön abbahagyva a locsolást, miután Greg a pálca hegyét felé billentve az ő térdét is összevizezte, de ahogy egyértelművé vált, hogy csak idő kérdése, hogy ismét felbootoljon az auror elméje, az arcára is kiült, hogy legszívesebben agyoncsapná.
- Te teljesen meg vagy hibbanva! - jelentette ki, miközben felpattant a másik mellől, ahol eddig guggolt. - Ezt mégis hogy a fenében képzelted? Mintha nem közöltem volna előre, hogy ki akarom forralni az alkoholt az italokból, mielőtt megiszod!
Persze lett volna némi létjogosultsága a gondolatnak, hogy vajon a forralás okoz-e bármit a feltételezett varázslatokon, de Sebastian minden varázstani és bájitalfőző ismerete arra engedett következtetni, hogy nem kellett volna problémát okoznia a hőnek. Nem úgy, mintha egy epilepsziás alkoholt iszik.
Sebby vasvilla tekintettel nézett a másikra egy töredék pillanatig, mielőtt új levegővétellel folytatta.
- Arról már nem is beszélve, hogy szóltam, hogy nem vagyok otthon a medimágiában. Erre elkezdesz nekem itt kísérletezgeti?! És ha nem vagyok elég gyors és szétvered a fejed, akkor mit gondolsz, mit csináltam volna veled?? Ha már feltétlenül hazárdírozni akarsz, akkor legalább valami puha mellett tedd, te idióta, van itt elég kanapé!
A szőkének egészen kipirult az arca, mire mindezt a másik fejéhez vágta. Hirtelen nem volt több mondanivalója és nagyrészt kiadta a mérgét, úgyhogy jóval normálisabb hangnemben, de kicsit sem kedvesebben kérdezte:
- Megmaradsz?

Sebbycsek

Greg

- Pfff! - hallatja nemtetszését, mikor a másik egy tízpontos logikai bukfenccel eljutott addig a gondolatig, hogy tulajdonképpen elég furcsa lenne itt egy auror hullája Sebastian társaságában, és bizonyos kérdéseket vetne fel, mert a szőke kobakban ez csak másodlagos gondolat volt. Egyébként sem szeretné, ha valaki a szeme láttára purcanna meg, főleg nem úgy, hogy ő az egyetlen elérhető "orvosi" segítség közel s távol az angliai erdő közepén. Innen még hoppanálni is csak azután lehetne, hogy végigcipeli a nálánál nagyobb másikat a birtok határáig, úgyhogy nem, egyáltalán nem volt jó ötlet Gregtől az előző mutatvány.
A Stimulás megjegyzésre csak a fejében villant fel egy kis villanykörte, avagy "ja, tényleg, EZ az a varázslat...", de azon kívül, hogy még sötétebben nézett a másikra, és az arckifejezése tisztán elárulta, hogy vagy befogja most már, vagy mégis csak holttesté fog avanzsálni, nem kommentálta a hallottakat. Hát na, ő azokról az órákról hiányzott, ha jól rémlik neki épp az apját próbálta eltenni láb alól, ugye ez meg éppen a Stimula ellentéte. Senki sem lehet tökéletes.
- Mi? - zökkent viszont ki egy kicsit a puffogásból, mikor a Selwyn vérre terelődött a szó. - Még mindig nem vagy magadnál, vagy zagyváló átkot kaptál az italtól? - kérdezte, hangjában még mindig némi éllel, mert azért ennyire gyorsan nem tudta megbocsátani a másik felelőtlenségét. Nyilván mivel kellően zaklatott volt épp csak az imént, ráadásul mindeddig italokhoz és a házhoz köthető varázslatokról beszéltek, eszébe sem jutott, hogy esetleg vérmágia is lehet a dologban.

Sebby
hey, I found your spirit animal

Greg

Nem felelt a kijavításra, egyáltalán nem érdekelte épp a jó modor, úgyhogy egyszerűen elengedte a füle mellett Greg kötözködését. Ellenben mivel a másik egyértelműen kezdett helyrejönni, ha már volt kapacitása nem is egyszer szólni be kábé két perc alatt, abból sem csinált nagy ügyet, hogy az auror még mindig a földön üldögélt, és nem is tűnt úgy, hogy különösebben készen lenne a mozgásra. Előbb utóbb valószínűleg helyrejön, Sebby empátiája pedig valahol a "jól áll a vörös"-nél szabadságra ment.
A magyarázat viszont egy kicsit meglepte, mert bár simán benne volt a pakliban efféle tiltott mágia használata is a családi kúriában, azért az italként való használat kicsit több volt, mint amit Sebby elképzelt.
- Hát fúj - jegyezte meg. Nem egy olyan szokás és varázslat létezett, amit kicsit józanabbul belegondolva egészen undorítónak ítélt az ember, de valahogy az a tény, hogy lehet, hogy Greg épp az apja véréből ivott, egészen fölkavarta a gyomrát.
Az auror első megállapításai hallatán automatikusan szétnézett, de nem igazán találta azokat a furcsaságokat, amiket a másik észrevett. Mondjuk logikus, hogy ha valamit valaki egész életében lát, azt nem szúrja ki könnyedén. Már feltételezve, hogy máshol is vannak ilyen dolgok a házban, mert az apjuk dolgozójába Sebby sem nagyon járt be.
- Na gyere - nyújtotta aztán a kezét a másik felé, mikor segítséget kért, aztán erősen tartotta a karjánál fogva, amíg közelebb mentek az egyik szabad falfelülethez.
Közelről nézve, amikor a másik rámutatott, Sebbynek is feltűnt valamilyen fémes, arany színű csillogás, ami mintha nem tartozott volna az eredeti mintához. Félredöntötte a fejét, hogy más szögben lássa a tapétát, és pár pillanat után összeállt a szeme előtt a kép.
- Oh, valóban - nyugtázta, majd azzal a tudással felvértezve, hogy már megvolt, hogy mit kell keresnie, újra szétnézett a szobában, és több helyen is hasonló villanásokat vett észre a falon.
A kérdést követően röviden mérlegelte, hogy mi legyen velük.
- Megtartani nem hiszem, hogy meg kellene, de rettentően érdekel, hogy mire valók - felelte. - Szuper lenne, ha ki tudnál róluk deríteni valamit, de Seth-et is meg fogom kérdezni. Szerinted eltávolítható úgy a tapéta, hogy még vizsgálható maradjon a minta?

Sebby