38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2022. december 25. 16:46 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

Az étterem éppen kellemesen puccos, de nem kihívóan. Elég ahhoz, hogy eltöltsek egy vacsorát a téren szétolvadt Hargitával, majd menjek a kötelező eseményre, ahol szélesen kell mosolyognom olyan emberekre, akik meg sem érdemlik, hogy rájuk nézzek. Az egész legnagyobb pofátlansága, hogy Leonyid helyett kell megjelennem, mert a Sztravinszkij családfőnek hirtelen halaszthatatlan dolga lett. Az igazság? A legtöbb vélalány, akit feleségül szán a fiának, az esemény nagyra becsült meghívottja.
Kezem csúszik zakóm külsejére, így tökéletesen érzem az apró zacskót a belső zsebben. Megkönnyebbülten engedek ki egy sóhajt, könnyed mozdulattal fordítom magam felé karórámat: ha minden igaz, pár percen belül meg kell jelenniük. Hargita valószínűleg igen nagy meglepetéssel szembesült, míg először Pestre lett víve a reptérre, majd egy magángépre ültették fel, hogy eljuthasson gond nélkül Varsóba, a randevú helyszínére. Őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy ma estére esik a pofamutogatós rendezvény, ezért ajánlottam fel nagy hévvel a lánynak a ma estét. Elhamarkodott volt részemről, de megoldottam, így mikor az egyik pincér lép az asztalhoz, bólintva állok fel. Automatikusan gombolom be zakómat, halvány mosollyal ajkaimon várom, hogy a lányt bevezessék.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2022. december 25. 18:18 | Link

looks  


Te jóságos Merlin meg az összes druida, akiknek a nevét már el is felejtettem, hiába kellett bemagolni mágiatörténetre. Ha nem lett volna elég, hogy tegnap este annyira nem tudtam, hogy hol áll a fejem, hogy alig találtam haza - a Macskabagoly utcza helyett sikerült a Holdfény utczába betévednem valahogyan -, ma ezt sikerült Mihailnak teljességgel felülmúlni. Pedig én igazán határozottan eldöntöttem, hogy ma úgy teszek, mintha a színpadon lennék, akkor talán nem tud annyira könnyedén zavarba hozni. Vagy háromszor öltöztem át, mire sikerült kiválasztani a halványszürke ruhát, amit most viselek, és amiben elég magabiztosnak éreztem magam, egészen addig, amíg azzal nem szembesültem, hogy minden mágiát mellőzve először Pesten találom magam, ráadásul a reptéren, majd egy repülőn - mintha ez már bárkit is meglepne ezen a ponton -, majd Varsóban. Soha életemben nem ültem még repülőn. Nem félek a magasban, tudok seprűn repülni, de ez mégis meglehetősen új élmény volt azért, ha megmondja, hova menjek, én igazán kiegyeztem volna a hopp-hálózattal is. Az kicsit gyorsabb megoldás is lett volna, bár az igazat megvallva most egészen tetszett, hogy egyszer kivételesen nem rohanok sehová sem, mert nem tudom, hogy hová is tartok. Amikor végre meg is érkezem, nagyon igyekeznem kell, hogy tartsam magam az elhatározásomhoz.
- Jó estét - köszönök visszafogottan mosolyogva, jólnevelten, közben a táskámat viszont úgy szorongatva, mintha az valami pajzs lenne, ami megóv attól, hogy megint kínos helyzetbe hozzam magam és elkezdjek olvadozni. - Öhm... muszáj megkérdeznem, te tényleg valami nemesi családból is származol? Mármint a repülő... meg minden... - dünnyögöm a végét magyarázatként a kérdés mellé. Nem mintha az én családom nem ősi aranyvérű család lenne, még királyi vér is akad benne, de az idő felemésztette a vagyont, szóval név ide meg oda, ezt sosem tudnánk megengedni magunknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2023. január 5. 14:17 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

Ujjaim siklanak le a zakó gombjáról, mikor megérkezik. Elismerő mosolyt villantok, automatikusan közelebb lépve simítom kezemet felkarjára, ahogy lehajolva csókot lehelek arcára. Ellépve tőle pillantok le.
- Szép estét - biccentek aprót, miközben a székhez lépek, amit lassan húzok ki neki. Önkontrollomról ad tanúbizonyságot, hogy nem nevetek fel hangosan a kérdésre - vagy hogy nem csinálok belőle becsületi kérdést. Pedig megtehetném, hiszen valamilyen szinten sérti az önérzetemet, hogy egyetlen újságban sem vélt felismerni ezek szerint. Megvárom, míg leül, foglalok helyet én is, majd pillantok rá.
- Így is mondhatjuk - ingatom meg fejemet. - Nemzetközi modell vagyok a szüleimmel együtt - láthattál is minket magazinokban akár -, akik jelenleg Finnországból irányítják a családi üzletet, miután eljöttünk Ukrajnából még gyerekkoromban. Apám és anyám is igen neves emberek több országban is - vonom meg vállamat. Soha nem volt szükségem rájuk ahhoz, hogy megálljam a helyemet, Leonyidnak is csak a nevemet köszönhetem, aminek több a hátulütője, mint a pozitívuma, lássuk be.
- Meg is ragadnám az alkalmat, hogy elnézést kérjek az igencsak mugli megoldásokért. Valószínűnek tartom, hogy egyszerűbben is meg tudtad volna oldani, de szerettem volna megadni a hangulatot - kapom el tekintetét. - Gondolom nem repültél még. Hogy tetszett? - billen oldalasan a fejem a kérdés közben, miközben intek egyet és kerül elénk az itallap.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2023. január 5. 21:04 | Link


Biztos vagyok benne, hogy elpirulok, amikor közelebb hajol és csókot lehel az arcomra. Esküszöm, hogy nincs üldözési mániám, de mégis kezdem úgy érezni, hogy élvezi, hogy zavarba hozhat. Mondanám, hogy magamat nem tudom csak játszani, mert azért a színpadon nem vagyok különösebben béna, de tulajdonképpen pont, hogy ilyen vagyok. Mély levegőt veszek, és nagyon igyekszem uralkodni magamon, bár ez az első olyan helyzet, ahol legalább kiskanál van a közelben, ha elolvadnék esetleg. Már egy jó pont ez kezdetnek. Udvariasan kihúzza nekem a széket, én pedig helyet foglalok.
- Köszönöm - mondom egy picit halkan, de talán azért mégiscsak hallotta, remélem. Az ölembe teszem a táskám, és megigazítom a ruhám, kicsit eltűnődve rajta, hogy vajon nem túl rövid-e. Lehet, hogy mégiscsak a rózsaszínt kellett volna választanom? Az visszafogottabb. A hülye kérdés meg már kicsúszott a számon, de nem nevet ki, hanem válaszol. A válasza hallatán meg nem tátom el a szám, bár erre koncentrálnom kell kicsit, inkább ösztönösen behúzom a nyakam kicsit.
- Le vagyok maradva - vallom be kicsit szégyenkezve. Lehet, hogy láthattam már plakáton esetleg valahol, de különösebben ilyesmikre nem figyelek, kivéve, ha nem egy regény borítóján szerepelt. Azt leszámítva pedig eléggé el tudok veszni a tanulmányaimban és a feladataimban, amiből bőven van, rohanok is folyton. Közben meg egy rakás mindenről lemaradok, egyebek mellett meg egyszerűen elmegyek. Közvetlen közelről mellette viszont elég nehéz csak úgy elmenni, ezt tagadni se lehet.
- Ühm... tényleg nem repültem még. Mármint így nem, seprűvel azért tudok. De izgalmas volt. Meg... fura is kicsit, hogy végre nem rohantam sehova sem. Meg azt se tudtam, merre megyek, szóval nem könnyíted meg az ember dolgát - válaszolom és kicsit zavartan kuncogok halkan a végére, a hajamat közben a fülem mögé igazítva. Most legalább nem madárfészekre emlékeztet. Kész megkönnyebbülés a gondolat is, hogy se nem iskolai egyentalárban vagyok, és végképp nem edzés után, mint tegnap. - Meg lenyűgözni is sikerült, ha ez volt a cél - jegyzem meg még közben inkább az éppen elém tett itallapot fürkészve, mert ha felpillantok, megint vetekedhetek a végén egy főtt rákkal, hogy melyikünk vörösebb.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2023. január 7. 12:42 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

Soha nem esett nehezemre a családomat ért alapvető kérdésekre válaszolni - természetesen teljesen más, ha mélyebbre szeretne valaki ásni, mert akkor a lehetőséget úgy vágom el, mintha soha nem is létezett volna. Szeretem meghúzni a határokat, amiket a másik ember is tökéletesen érez.
- Ugyan. Vagy csak nem ismertél fel - mosolyodom el halványan. - Néhány képen még én sem ismerem fel magam - nevetek fel halkan. Bár nem tudom miért, de előszeretettel használnak sminket még rajtam is, még akkor is, ha csak minimálisat, azonban a rám aggatott ruhák valóban megnehezítik, hogy felismerhető legyek. Főleg, ha olyan kerül kiválasztásra, amin az arcom nem is látszik jól. Utálom, hogy ez ennyire összetett.
- Szeretek meglepetéseket okozni így, ha már a mágia nem az én oldalamon áll - vonok vállamon aprót. - Örömmel hallom, hogy végre nem siettél sehova, remélem így az izgalmadat is sikerült kicsit kordában tartanod - kapom el tekintetét, miközben arcomon a szemtelen mosoly indul el, majd teljesedik ki. Fejemet biccentem félre. Előre nyúlva nyújtom ki mutatóujjamat, hogy arca elől húzzam lejjebb az itallapot: látni szeretném. Ha sikerül, kapom el tekintetét.
- Máshogy is lenyűgözhetlek majd - arcom komoly, mindössze kék tekintetem csillan jelentőségteljesen, ahogy fél szemöldököm rebben meg. Oldalra pillantva húzom vissza kezemet, a pincérre nézek, bólintok, majd vissza Hargitára, hogyha sikerült választania, adja le a rendelését nyugodtan, utána teszek én is így.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2023. január 16. 00:00 | Link


- Ühm - hümmögök beleegyezősen, és nem túl illedelmesen válaszul, de igazán nem tudom, mit is mondhatnék. Túlságosan sok plakátra és hirdetésre nem figyelek, mert általában gondolataimba merülve rohangálok, mint valami mérgezett egér. Ha nem így lenne, tegnap azelőtt vettem volna észre, hogy szó szerint belerohantam. Erről viszont kár is beszélni. Már megígértem magamnak, hogy kicsit lassítok, amint sikerül elvégezni a művészetiben az utolsó évet, mert ezt a tempót hosszútávon egyáltalán nem bírnám. Azért kicsit elkerekedik a szemem arra, amikor azt mondja, hogy némelyik plakáton ő sem ismerné fel magát, de bölcsen úgy döntök, inkább nem kérdezek rá, inkább elmosolyodom. Mégiscsak szórakoztatónak hangzik. Talán csak egyszerű poénnak szánja, hogy ne érezzem túl hülyén magam, mert olyan vagyok épp, mint aki most jött egy másik bolygóról.
- Kicsit jobban rákészültem, mint a tegnap esti találkozásra - válaszolom kicsit zavartan. Szerintem el is pirulok már csak attól is, hogy belegondolok, tegnap este milyen szedett-vedett állapotban sikerült összefutnom vele, de ezt most úgy hiszem, sikerült kellőképpen ellensúlyozni a megjelenésemmel. Azért megpróbálok elbújni az itallap mögött, de nem igazán hagyja. A fülem mögé igazítom a hajam zavaromban. Ez a Debodor főzet igazán csodát tett mellékesen, minden tincsem nyílegyenesen hullik a vállamra.
- Má-máshogy? Nem volt ez még elég? - bukik ki belőlem a kérdés akaratlanul is, és leengedem az itallapot teljesen az asztalra, meglepetten pislogva rá. Szerintem már annyiszor mondtam el, hogy ő a megtestesült szőke herceg, hogy már unhatja, és hogy a nyálam nem csorog, az kész szerencse, mert úgy festenék, mint egy óvodás a cukorkabolt kirakatára tapadva. Belegondolni is ciki. Szükségem is van egy pillanatra, hogy összeszedjem magam, mielőtt egy pohár fehérbort kérnék. Nem merem bevállalni a vörösbort, mert ha azzal sikerül leönteni magam, az nagyon is látványos lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2023. január 29. 19:21 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

- Mondhatom, hogy látható a különbség - tekintetem lassan ereszkedik lejjebb felsőtestén, majd vissza arcára. - De tegnap sem panaszkodtam - jelentem ki szemrebbenés nélkül, ajkaimra egyetlen pillanatra csal mosolyt a tegnapi lány látványa. Ki gondolta volna, hogy ennyire ki tud tenni magáért? Megmerném kockáztatni, hogyha az élet és egy bizonyos helyzet úgy hozná, még nyilvánosan is megjelennék vele.
Tekintetem csillanása mellé társul egy szemtelen és igen széles vigyor a kérdésre. Fejemet ingatom meg, könyököm huppan a terítőn, ahogy elkapom tekintetét, és államat támasztom tenyerembe, miután kezemet húztam vissza tőle.
- A fejemben világosan él még egy helyzet, amiben ugyan elképzelni eltudlak, de kötve hiszem, hogy megfelel a valóságnak, így kíváncsi lennék milyen a gyakorlatban - nem engedem el tekintetét. Legalábbis nem tervezném, de mikor a pincér az asztalunkhoz lép, felpillantok rá, megvárom, míg Hargita rendel, majd közlöm, hogy ír whisky-t kérek és pillantok vissza rá. - Mit gondolsz, lesz lehetőségem megtapasztalni azt a nőt is? - onnan folytatom, ahonnan abbahagytuk: hangom éppen elég hangos ahhoz, hogy biztosan meghallja, de kellően halk ahhoz, hogy mondandóm intimitását megtartsa.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2023. január 31. 00:39 | Link


- Nem is mondtam, hogy te... - nem fejezem be a mondatot. Érzem, ahogy felkúszik a forróság a nyakamon, aztán átterjed az arcomra. Kezdem azt hinni, hogy élvezi, hogy mennyire valószerűtlenül könnyen zavarba tud hozni. Valamiért mégis kényszert érzek arra is, hogy elmosolyodjak azon hitetlenkedve, hogy ez ismét megtörténik, hiába határoztam el, hogy ma megpróbálok úrrá lenni a helyzeten. A kezemet a szám elé téve igyekszem az itallapra fókuszálni ahelyett, hogy őt bámulnám a szemtelen mosollyal az arcán. Mi tagadás, nagyon is vonzó jelenség, meglehetősen komoly kihívásnak bizonyul, hogy ne tévedjen vissza rá a tekintetem. Úgyis zavarba tud hozni azzal is néha, ha csak megszólal. Azt hiszem, nagyon is tudatában van a saját erősségeinek, míg én a saját tökéletlenségemmel vagyok tisztában. Most is azon aggódom, hogy mi lesz, ha leöntöm magam, vagy ha rúzsos a lett a fogam, vagy már nem is tudom. De miért is?
- Tessék? - kérdezem felpillantva. Hirtelen nem igazán értem, hogy mire céloz, vagy éppen értem, de az is lehet, hogy talán csak én gondolok rosszra? Közben odajön a pincér, én meg a fehér bor mellett döntök. Az egész biztonságos választás, mielőtt még tényleg leönteném magam. Most már én sem értem, miért olyan fontos, hogy ne legyek béna vagy nevetséges, esetleg mindkettő. Mi van, ha nevetek inkább magamon, mint ahogy máskor is szoktam? Lehet, hogy tényleg úgy kellene most is. - Lehet, hogy legilimenciát kellett volna tanulnom, de most mire is gondolsz pontosan? - kérdezem olyan határozottan, amennyire csak telik tőlem. Hátha a bor is segít majd ezen? Persze már megint érzem, hogy vörösödöm. Nem hiszem el, hogy ezt nem tudom megugrani.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2023. március 5. 19:00 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

Felsandítva rá mosolyodom el mindent tudóan. Mindketten pontosan tudjuk - legalábbis remélem, hogy mindketten - mire gondolok. Egyáltalán nem azért mondok dolgokat, mert mindenképpen magyarázatot várok rá, éppen ellenkezőleg. Nekem csak elég, ha elfogadja és továbblépünk.
A visszakérdezésre billen félre fejem, arcomat támasztom tenyerembe.
- Jól hallottad - felelem egyre szélesedő mosollyal, mert most legalább biztosan meglátja, hiszen nem bújik az itallap mögé. A rendelést leadva fordulok a nő felé ismét. Halkan, szinte már lemondóan sóhajtok. Vajon nem voltam elég egyértelmű, vagy csak nem szeretne arra gondolni, ami a szavak valós jelentése? Bármelyik is legyen, nem tudom meddig van ehhez türelmem: mindig egyértelmű vagyok, és általában a velem szemben ülő is tudja, mit szeretnék. Hümmentek, hátradőlök.
- Hagyok időt, hogy átrágd a szavaimat - mosolyodom el végül féloldalasan. - Valószínűleg tudni fogom, mikor értek be, mert mindig minden az arcodra van írva - körözök kicsit mutatóujjammal, ahogy arca felé mutatok. Ahogy a vörössége most is tökéletesen látszik, és bóknak fogom fel, hogy ezt én váltom ki. Hozzászoktam, de játszani mindig szeret az ember, főleg, ha ilyen éles reakciókat vált ki. Régen tapasztaltam ilyet, és minden másodpercét élvezem.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2023. március 10. 21:55 | Link


Mihaillal eddig minden találkozásom olyan volt, mint egy hullámvasút. Az elején eldöntöm, hogy rendben leszek, össze fogom szedni magam és nem visítok, mint egy ijedt kisgyerek, aki csak az anyukája kezébe szeretne kapaszkodni, de elérünk az első kanyarig, és nem tudom ehhez tartani magam, a végén meg nem is értem, miért alakult ez így. A visítás ugyan túlzás lenne, de hogy mindig ennyire elképesztően zavarba tud hozni, az hihetetlen. Most elhatároztam, hogy összeszedem magam, mintha a színpadon lennék, erre már az is félig-meddig elég, hogy csak megjelenik, aztán mond egy ilyet, és komolyan mindjárt kelleni fog az a kiskanál, hogy valaki összekaparjon a földről. Sejteni vélem, mire céloz, de nem akarok hinni a fülemnek, viszont kár volt visszakérdezni. Most már biztos vagyok benne, hogy egyetlen pillanat alatt rákvörösre vált az arcom, ahogy elönti a bőrömet a forróság. Egy pillanatra elnyílik a szám, nem akarok hinni a fülemnek, aztán megpróbálok elrejtőzni a kezem mögé. Ahogy előre hajtom a fejem, még a hajam is részben az arcomba omlik. Jaj, de jó, hogy véletlen sem kötöttem kontyba mára. Mély levegő, Gitta, nagyon mély levegő, kifúj, egy, kettő, három, négy, beszív, szép lassan, ismét kifúj. Óvatosan pillantok ki az ujjam között, hogy felmérjem, most esetleg remekül szórakozik-e rajtam. Tudom ám, hogy a balett világában egyébként meglehetősen gyakori közelebbi kapcsolatba kerülni a táncpartnerrel például a még hatékonyabb közös munka érdekében, de én még soha senkivel, mert a szőke herceget vártam. Itt ül velem szemben, de hát ez nem egy romantikus regény, mint amiket olvasok.
- Te most ugye csak szórakozol velem? - kérdezem meg végül halkan, még mindig nem bújva ki teljesen a kezeim rejtekéből. Körbe is pillantok, mindjárt előugrik valahonnan valaki azzal, hogy átverés, ugye? Vagy mégse? Lehet, hogy komolyan beszél?
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2023. március 12. 16:12 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

A feltett kérdésre egyébként igen egyszerű a válasz. Sokszor megkérdezték már tőlem, de a szórakoztatási értéke soha nem veszít. Mint aki elgondolkodik pillantok a plafon felé egy pillanatra, végül ismét vissza rá.
- Nem mondanám - ne essünk félreértésekbe: a helyzet maga nagyon szórakoztató, imádom ezt csinálni. Az emberek különböző fokú zavara jó kedvre derít, de legyen bármilyen hihetetlen, ha már ennyire messze merészkedem, a szavaimat általában komolyan gondolom. Ha nem teszem, időben kiderül a másik fél részére is: leginkább abból, hogy nem viszem el vacsorázni egy másik országba, vagy, ha el is jutunk eddig, a beszélgetés első húsz percében hagyom itt.
- Egyszerűbb lenne úgy beszélgetni, ha látom az arcod - jegyzem meg mellékesen, mikor a pincér lép az asztalunkhoz a kért italokkal. Hargita elé kerül a boros pohár, amibe tölt is a pincér, elém pedig a whisky-t csúsztatja, végül arrébb lépve vár.
- Rendelj, kedves - emelem ajkaimhoz a poharat és kortyolok bele aprót.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2023. március 18. 23:45 | Link


Még hogy nem... márpedig szinte biztos vagyok benne, hogy egyébként nagyon jól szórakozhat rajtam, különben nem kérdezne ilyeneket, amitől úgyis biztos, hogy zavarba jövök. Meg célozgat itt olyan dolgokra, amiket még anyuval se beszélnék meg vagy a legjobb barátnőmmel se, nemhogy vele. A tenyerembe rejtem az arcom, miközben próbálom összeszedni magam fejben és megnyugodni. Ez így olyan... olyan, nem is tudom. Most biztos ki is nevetne bárki, ha elmondanám, de én mindig is úgy képzeltem, hogy ez valami nagyon különleges lesz, mint a romantikus könyvekben, amiket olvasni szoktam, és ahol a szereplők többnyire már első látásra tudják, hogy a másikkal fogják leélni az életüket. Én meg még tizenévesen eldöntöttem, hogy majd megvárom az igazit, de honnan is tudja az ember, hogy ki az igazi? Jaj, Merlin meg a kerekasztal összes lovagjai. Azt hiszem, mégiscsak beszélnem kellene anyuval erről legalább. Rengeteg gondolat zúg át a fejemen, ott kavarognak, amíg hozzám nem szól megint. Nem lesz nagyobb hajlandóság úrrá rajtam, hogy előbújjak az előre omló hajam és a tenyereim rejtekéből, de mégiscsak kikukkantok az ujjaim között, aztán mély levegőt veszek és zavarom csak nő a felbukkanó pincér láttán. Nagyot nyelek, igyekezve kihúzni magam, mintha csak minimum egy hercegnő lennék. Tulajdonképpen lehetnék is, amilyen illusztris felmenőim vannak. Talán erre kellene gondolnom. Kifújom a levegőt és igyekszem úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Mit is kérjek?
- Cézár salátát kérek, köszönöm - mondom végül a legtökéletesebb brit angolságommal, amint kiszúrom az első szimpatikus tételt az étlapról. Megpróbálok arra koncentrálni, amiket anyutól tanultam az etikettről. Mégiscsak aranyvérű volnék végül is. Talán a bor is segíthet. Majdnem bele is kortyolok, de még épp időben jut eszembe, hogy felé emeljem, amint ő is elmondja, mit is kér.
- Egészségedre - mondom, aztán belekortyolok a borba. - Mmm, meg egyébként köszönöm ezt a... hát, azért nem vagyok annyira oda, hogy folyton zavarba hozol, de szóval... érted - mondom, igyekezve úgy mutatni körbe, hogy a pohár is a kezemben van, és majdnem ki is löttyen a bor. Hajszálon múlik, hogy mégsem. Inkább még egyszer belekortyolok, majd leteszem. Biztos, ami biztos. -Miért lett éppen Varsó?
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2023. április 14. 11:44 | Link
Hargita
11.14., Varsó / somehow

Még mindig szórakoztató látvány, ahogy haja és tenyere mögé bújik, de nagyban megkönnyítené a beszélgetés őszinte menetét, ha láthatnám az arcát. Nagyon úgy tűnik, hogy nem partner benne, így csak elfogadom a sorsom, ami jelenleg az, hogy nincs esélyem választ kapni a nemrég feltett kérdésre - valószínűleg nem akarattal, de gyönyörűen tereli le, én pedig hajlandó vagyok úgy tenni, mint akinek nem tűnt fel. Szívesen.
- Ugyanazt - tolom ki az asztal szélére az étlapot. A pincér lép el tőlünk. Mosolyogva emelem meg felé poharamat, nevetésemet fogom vissza a majdnem kiöntött borra, és kortyolok.
- Nem szándékos, hogy zavarba hozzalak - ingatom meg fejemet. - Én köszönöm, hogy megtisztelsz a jelenléteddel. Remélem nem érzed magad feszélyezve, szeretném, ha jól éreznéd magad - mosolyodom el kedvesen. Halkan hümmentek a kérdésre.
- Itt van dolgom, amitől csak egy ebéd erejéig tudok elszabadulni. Elnézést kérek a kellemetlenségért, de ha már megígértem, mindent megteszek azért, hogy meg is tartsam azt neked - kapom el tekintetét.
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 260
Írta: 2023. április 20. 22:50 | Link


Nem könnyíti meg a dolgom, azt már meg kell hagyni. Mondjuk már eleve nem egyszerű, hogy ha felbukkan, én megpróbálok azzal a lendülettel elolvadni. Úgy meg igazán nehéz normális beszélgetéseket folytatni ugye, ha én egy kis tócsává igyekszem változni éppen bárgyún mosolyogva és fülig vörösödve, mint egy főtt rák. Szerencsére megjön a pincér is közben, én meg kiválasztom az első szimpatikus ételt a menüből. A meglepően normális fél percet követően pedig már vissza is tér béna kiskacsaságom, majdnem sikerül leönteni magam, ahogy a borral a kezemben igyekszem nagyon okosan mutogatni.
- Majd egyszer megszokom... talán... mármint én sejtem, hogy nincs rá valami extra mágia, hogy direkt sugárzik belőled ez a valami, amitől képes lennék elolvadni, ha lehetne... - válaszolom nagyon is őszintén. Már csak egy kis zavart kuncogás hiányzik a mondat végéről, hogy olyan legyek, mint egy csitri, de ezt elkerülendő belekortyolok inkább a borba. Mégiscsak huszonegy leszek nemsokára, ne viselkedjen már úgy, mintha tizenhárom múltam volna éppen. A pohár mögül mondjuk azért lelkesen pislognék rá, és ha beleférne az időmbe, még akár fanklubot is alapíthatnék. Vagy az is lehet, hogy van már neki, csak meg kellene találnom a tagjait, mint ahogy ráakadtam a kedvenc könyveim kedvelőire.
- Ugyan, ez már így is... nagyon kedves, és panaszra meg főleg nincs semmi okom. Nem sokan küldenek repülőt. Várj, ezt vehetem a hintónak? - kérdezem meg most már tényleg kuncogva. - Még egy tündérkeresztanya kell, és máris lehetek Hamupipőke a végén.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek