Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Zselyke segített neki megcsinálni a telefonját, így most tud már zenét hallgatni. Legtöbbször edzés közben szokott, így futás közben is. Agya kikapcsol teljesen, és csak annyira figyel a külvilágra, amennyire muszáj. Például, hogy ne lökje fel a többi arra járót.
Már a bejárat felé tart, az utolsó pár lépését teszi meg futva és már lassítana amúgy is... De most egy ütközés kényszeríti erre. A lány váratlanul lép elé, és Timinek nincs ideje reagálni - beleütközik. Zavarodottan lép kettőt hátra és pislog a lányra, annak kék szemeibe.
- Bocsi - veszi ki aztán kapkodva a foszló fülesét. - Megvagy? - Kezeit a fülessel együtt dugja zsebre. Úgy hajol picit előre, hogy ellenőrízze, megvan-e a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856189#post856189][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.09. 21:39[/b][/url]

Zselyke segített neki megcsinálni a telefonját, így most tud már zenét hallgatni. Legtöbbször edzés közben szokott, így futás közben is. Agya kikapcsol teljesen, és csak annyira figyel a külvilágra, amennyire muszáj. Például, hogy ne lökje fel a többi arra járót.
Már a bejárat felé tart, az utolsó pár lépését teszi meg futva és már lassítana amúgy is... De most egy ütközés kényszeríti erre. A lány váratlanul lép elé, és Timinek nincs ideje reagálni - beleütközik. Zavarodottan lép kettőt hátra és pislog a lányra, annak kék szemeibe.
- Bocsi - veszi ki aztán kapkodva a foszló fülesét. - Megvagy? - Kezeit a fülessel együtt dugja zsebre. Úgy hajol picit előre, hogy ellenőrízze, megvan-e a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856192#post856192][b]Kobán Emma - 2022.11.09. 22:40[/b][/url]

Ha egyszer beleütköznek az emberbe, az a véletlen műve, de ha néhány héten belül már másodjára, akkor őszintén jogos, ha magunkban keressük a hibát. Ez futott át az agyamon, miközben az ütközés után kezeimmel egyensúlyozva sikerült szerencsésen talpon maradjak. Mély gondolatokból szakított ki a váratlan találkozó, és féltem, hogy ez az arcomra is kiült. Szörnyen mogorva tud lenni a mimikám, amikor "nem vagyok a testemben", a hallásom és a látásom is minimálisra csökken, valószínűleg ezért is történt az ütközés. Mivel mindketten talpon maradtunk, gyorsan kicsit megrázva lehajtottam a fejem, megigazítom a kontyom, és már rendezett arcvonásokkal nézek fel a baleset másik résztvevőjére. Nem kérdés, hogy én voltam a hibás, mégis ő kér bocsánatot... meglepő ellentéte a nem is olyan rég történt hasonló esetemnek.
-Jajj, dehogyis. Én bocsánat!- Pislogok nagyokat a lány őzike szemeibe, és magamat is meglepve érzem, ahogy elönt a szégyenérzettel kevert pánik hangulat. A legtöbb esetben már nem érint meg különösebben, ha apró kellemetlenséget okozok másoknak. Egy őszinte bocsánatkéréssel képes vagyok elintézni a dolgot és nincsenek álmatlan éjszakáim emiatt, de az már biztos, hogy ezt a szituációt kifulladásig fogom újrajátszani magamban. -Nagyon sajnálom tényleg, megint nem itt jártam fejben.- magyarázom túl szokásomhoz híven a mondandómat -Ugye neked sem esett bajod?- kérdezem őszinte aggodalommal, a pulcsim ujját szorongatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856252#post856252][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.10. 15:35[/b][/url]

Teljesen úgy érzi, ő volt a hibás, hiszen ő volt az, aki futva érkezett, és nem is figyelt, mi történik körülötte. A másik mégis bocsánatot kér, és ez valami furcsa melegséggel tölti el. Szereti, ha az emberek kedvesek és udvariasok, még ha ő nem is mindig az. Talán pont ezért lepi meg sokszor, hogy mások udvariasok. Mindig próbálták ezt belé nevelni, de ezek szerint sikertelenül.
- Nem, nem megvagyok. Én sem figyeltem - ráz óvatosat a fején. Nem akarja, hogy a navinés önmagát hibáztassa az esetért. Épp annyira volt ez Timi hibája is, ha nem jobban. - A futás sokszor kikapcsolja az agyam teljesen - magyarázkodik ő is. Közben kezével fejére mutat, gondolataira utalva, amik valahol máshol jártak. Még maga sem tudja, pontosan hol, de egy idegen területen, valahol egy közelmúltbéli eseménynél. Furcsa érzést hagytak benne ezek a gondolatok, bár az ütközés teljesen kivakuzta azt, hogy mik is voltak pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856266#post856266][b]Kobán Emma - 2022.11.10. 16:39[/b][/url]

Visszasírom azt a szőke eridonos pojácát, aki a fecsegő dámáknál ütközött belém. Hiába volt kissé beképzelt és rendkívül nyers, vele szemben legalább nem jött elő ez a mérhetetlen szorongás. Jobban belegondolva még sosem éreztem magam ennyire furcsán, mint az őzikeszemű lánnyal szemben. Egyszerre akart minden porcikám menekülni és mellette maradni. Tudtam, hogy az elkövetekező másodpercek nem lesznek elegek megoldani ezt a kérdést, az agyam mégis félig lezsibbadt a próbálkozásban.
-Hála égnek.- felelem nagy sóhajtással, miután megerősítette, hogy neki sem történt baja, és egy apró kis mosoly is felkúszik az arcomra. Annyira más a kisugárzása, mint a többieké, egy csomó kérdésem lenne hozzá.
-Nekem már a gondolkodás is néha elég ehhez.- reagálok egy szélesebb mosoly kíséretében. Ezek után viszont ahelyett, hogy felvettem volna a beszélgetés fonalát, nyert a menekülési kényszerem, és úgy éreztem a legegyszerűbb ha szimplán elindulok abba az irányba, ahonnan ő érkezett, mintha lenne bármi dolgom arra. -Tényleg nagyon örülök, hogy nem lett semmi baj.- teszem hozzá miközben elhaladok mellette -Vigyázz magadra hazafelé.- érek hozzá egészen apró mozdulattal a vállához és még utoljára belenézek a szemébe. Emma, ez mégis mi a franc volt? Visítja minden megmaradt értelem a fejemben, és nem tudok semmi magyarázatot adni rá. Gyűlölök tapogatni random embereket és azt is gyűlölöm ha ők tapogatnak engem. Mire volt ez jó?! Egy újabb látogatásra Gófitz úrnál?!
Jónéhány lépésig visszanézni sem merek, mert szinte biztos, hogy épp lángol az arcom. Az egyetlen logikus magyarázat az lenne, hogy részben véla, de csodálatos barna ha van, úgyhogy tényleg nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856536#post856536][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.13. 16:58[/b][/url]

Halványan mosolyodik el a másik mondataira. Csak egyre kedvesebb a lány. Jól esik Timinek, hogy törődik az ő épségével is, és nem kiakadt rá, hogy véletlenül nekiment. Pont az ellenkezőjét tette, és ez ritka. Valahogy megnyugtatja a navinés kedvessége és törődésé. Még egy apró nevetést is megenged magának, ahogy a gondolkodásról mesél a másik.
Végül nem Timi, hanem a másik töri meg a kis találkozójukat, elindul mellette. Na és közben mit csinál? Megérinti eridonosunk vállát. Timin valami furcsa bizsergés fut végig, ahogy a másik hozzáér. Viszonozza a szemkontaktust, így Emma láthatja azt a rengeteg zavarodottságot, ami a tekintetébe gyűlt. Ahogy láthatja az izgalmat és csillogást is. A halvány mosoly visszaköltözik az arcára, és hátra fordulva válaszol:
- Te is.
Lassú léptekkel indul meg aztán a kastély felé, és ismét felgyorsulni érzi az eseményeket. Mert az az érintés csupán egy pillanatig tartott, de olyan érzés volt, mintha órákig ottálltak volna.