Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Abszolút nem mondanám, hogy ez a hét az én hetem. Előbb Radetzky jelent meg, aztán elhagytam az egyik körmömet, aztán Elfogadhatót kaptam a beadandómra, amire két estét is rászántam a könyvtárban. Így hiába akartam ellenkezni, nem nagyon sikerült, mikor a csoporttársam felhozta, hogy menjünk el abba a buliba a Szabadkikötőben. Helyette feldobtam némi sminket, kiöltöztem és elindultam, hogy bevegyük a pécsi éjszakát. Elobb csak egy-két koktél csúszott le, aztán az egyik srác feldobta, hogy hát biztos nem is vagyok orosz, ha ennyire bírom csak az italt, szóval viszonylag hamar csúszott át a szirupos édes ital a nemzeti csodaszerbe. Vodka, tisztán, jég nélkül, mert az is csak a csicskáknak kell, nem nekem. Jó volt ez így, mert nem igazán kellett arra gondoljak, hogy milyen pokoli hetek állnak mögöttem, de kevésbé volt jó, mert Violetta, a csoporttársam, akivel jöttem, is valahol feladta a harcot és otthagyott engem egyedül. Ez azért nem egy jófej hozzáállás, de akkor épp nem érdekelt. Volt már vagy hajnali kettő, mire úgy döntöttem, hogy ideje hazatérni, már az isten se tudja milyen nevű, hányadik helyről aznap este. A macskaköves út imbolygott a lépteim alatt, ahogy egy antilop kecsességével keltem át az úton. Egy autó dudálva húzott el, mire magasra emeltem a feltartott középső ujjam, egy nagyon szép orosz kifejezést kiabálva utána. Én tehetek róla, hogy gyorsan hajt ott, ahol én leléphetek az útra? Viszont az is feltűnt, hogy olyan, mintha valaki követne. Párszor hátra pillantottam a vállam felett, aztán végül két utcával később megtorpanva sarkon fordultam.
Én nem tudom, te mit gondolsz apám, de jó lenne, ha lekoccolnál. Nem vagyok vevő a para perverzekre! - Határozott hangot ütöttem meg, de a kiállásom hagyott maga után kívánnivalót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849395#post849395][b]Irina Szuvorova - 2022.07.18. 14:04[/b][/url]

Abszolút nem mondanám, hogy ez a hét az én hetem. Előbb Radetzky jelent meg, aztán elhagytam az egyik körmömet, aztán Elfogadhatót kaptam a beadandómra, amire két estét is rászántam a könyvtárban. Így hiába akartam ellenkezni, nem nagyon sikerült, mikor a csoporttársam felhozta, hogy menjünk el abba a buliba a Szabadkikötőben. Helyette feldobtam némi sminket, kiöltöztem és elindultam, hogy bevegyük a pécsi éjszakát. Elobb csak egy-két koktél csúszott le, aztán az egyik srác feldobta, hogy hát biztos nem is vagyok orosz, ha ennyire bírom csak az italt, szóval viszonylag hamar csúszott át a szirupos édes ital a nemzeti csodaszerbe. Vodka, tisztán, jég nélkül, mert az is csak a csicskáknak kell, nem nekem. Jó volt ez így, mert nem igazán kellett arra gondoljak, hogy milyen pokoli hetek állnak mögöttem, de kevésbé volt jó, mert Violetta, a csoporttársam, akivel jöttem, is valahol feladta a harcot és otthagyott engem egyedül. Ez azért nem egy jófej hozzáállás, de akkor épp nem érdekelt. Volt már vagy hajnali kettő, mire úgy döntöttem, hogy ideje hazatérni, már az isten se tudja milyen nevű, hányadik helyről aznap este. A macskaköves út imbolygott a lépteim alatt, ahogy egy antilop kecsességével keltem át az úton. Egy autó dudálva húzott el, mire magasra emeltem a feltartott középső ujjam, egy nagyon szép orosz kifejezést kiabálva utána. Én tehetek róla, hogy gyorsan hajt ott, ahol én leléphetek az útra? Viszont az is feltűnt, hogy olyan, mintha valaki követne. Párszor hátra pillantottam a vállam felett, aztán végül két utcával később megtorpanva sarkon fordultam.
Én nem tudom, te mit gondolsz apám, de jó lenne, ha lekoccolnál. Nem vagyok vevő a para perverzekre! - Határozott hangot ütöttem meg, de a kiállásom hagyott maga után kívánnivalót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849396#post849396][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.18. 14:10[/b][/url]

i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?

Bár nem hajnal fél háromkor terveztem hazaindulni, azzal azért egy ideje tisztában vagyok, hogy a szakma nem reggel nyolc órától délután négyig tart, Marosvári meg pláne nem, és ha ő az esti előadás után azt mondja nekem, hogy akkor mi most átsétálunk az irodájába, és részletesen átvesszük az egyik kényes ügy vádiratát, akkor nem mondhatom neki, hogy bocs, tanár úr, de órák óta korog a poci vagy hogy kösz a kérdést, amúgy hullafáradt vagyok, és ha nem bánja, inkább hazamennék bedőlni az ágyba.
Pontban kettőkor sóhajtotta ki magából, hogy mára végeztünk, de az ajtóban állva még húsz percig bólogattam a listába szedett és újra elismételt támadási felületekre és érdemességük szerint arányszámított lehetőségekre. Arra persze, hogy mégis mit vár tőlem ezután, még nem derült fény, viszont abból, hogy “Menjen, Bernárd, holnap találkozunk”, pedig egyébként a héten már semmilyen közös eseményünk, szemináriumunk és előadásunk nincs, felmerül a gondolat, hogy innentől váltásalsóval kéne járnom az óráira. Vagy mindenhová.
Út közben előhúzok egy szál marlborot, az ajkaim közé csippentem, és a szél elől a kezemmel védve az áhított parázst, meggyújtom. Hallom, hogy a másik oldalon kicsit sem józanhangú lányok vihognak, és épp csak feléjük pillantva lefordulok az utcasarkon, hogy akkor meglássak egy másik, kicsit sem józanjárású, talajrészeg ismerőst. Tőle nem sokkal lemaradva meg egy nyálát törölgető srácot. Csak ez hiányzott a mai napba, Marosvári meg a nemzeti hős, akit tapasztalatból tudom, hogy egyáltalán nem nehéz rávenni egy kis vodkára. A fejemet oldalra billentve állok meg, és zsebre tett kézzel, érdeklődőn figyelem a kibontakozni látszó jelenetet; Irina úgy sétál a járdán, mintha egy ötven méter magasan kifüggesztett kötélen egyensúlyozna, majd - gondolom én - meghallja vagy megérzi maga mögött a veszélyt, megáll, hihetetlen lassúsággal és nulla kecsességgel megfordul, meredten összpontosít, hogy képes legyen beazonosítani emberünket, és szinte látom, ahogy emelni kezdi a táskáját, hogy jól tarkón csűrje az ürgét, de észbe kap, hogy ezesetben túl kicsi lett az a női ridikül. Ajajj, na most mi lesz? Azon, amit mond, vagy legyünk őszinték, kiabál a másiknak, halkan felnevetek, és a fejemet csóválva elindulok, hogy egyetlen utcasarokkal később már a srác mellett álljak meg, s jobbomat a vállára téve szánakozón megbillentett fejjel nézzek rá. A cigibe közben még egyszer utoljára mélyen beleszívok, majd elpöccintve a csikket tekintetem Irinára vándorol. Csak remélni merem, hogy emberünk is hasonlóan tesz.
- Az ízlésed kiváló, barátom - mondom neki elismerően, ugyanakkor eszembe sincs ránéznem, helyette mindvégig a nő részeg tekintetét figyelem. Aztán arcomat visszafordítom az idegen felé, és vonásaimat rendezve, fikarcnyi kedvesség nélkül, immáron csak és kizárólag ő hozzá beszélve folytatom. - De ha egy ujjal is hozzáérsz, előveszem a kedvenc bicskámat, itt helyben felváglak vele, azután pedig olyan rutinnal kötlek fel a hasfaladból kifordult beleiddel, hogy mire észbe kapsz, már vége is - ismertetem vele a programtervet, majd, miután elhallgatok, szórakozottan meglapogatom a vállát, és széles mosolyra húzom a számat. - Értesz engem, ugye? Nincs harag? Nincs? Remek, remek. Akkor jó éjt, aztán csak óvatosan. Hallani, hogy Pécsen is egyre több az állat.
Merlinke, hogy nem lehet egy nyugodt éjszakánk se… az idegen elballag, mondjuk így, én meg Irina felé pillantok.
- Vodka, tisztán, jég nélkül? - kérdezem, mintha mi sem történt volna, majd közelebb lépve hozzá, arca felé nyújtom a kezem, hogy ha engedi, ujjaimmal megsimítsam bőrét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849397#post849397][b]Irina Szuvorova - 2022.07.18. 14:12[/b][/url]

Van, hogy olyan lassított felvételben mennek a dolgok az életben, amikor tudod, hogy valami borzasztó fog történni, de azt nem tudnád megmondani, hogy mi. Csak azt, hogy valami el van cseszve, erre pedig még ebben az állapotban is rádöbbentem. Nem volt nehéz, hiszen az ismeretlen férfi úgy koslatott utánam, mint egy birka, de még csak tudomást sem véve arról, hogy nagyon feltűnő a dolog. A gyomrom egészen kicsire összeugrott, mert éreztem, hogy egy jól irányzott jobb horoghoz abszolút nem elég biztos a tartásom. A futáshoz pedig sem a cipőm, sem az egyensúlyérzékem nem készült. Maradt az egyetlen opció, amit nem is emlékszem, hogy medvék vagy részegek ellen javasoltak: fújd fel magad és legyél hangos.
Nem jött be. A következő sarkon még mindig a nyomomban volt, így már épp a telefonom után matattam, hogy hívjak egy taxit, vagy a rendőrséget, vagy a teket, vagy valami, mikor meghallottam az ismerős hangot és földbe gyökerezett a lábam. Másodpercek teltek el, mire rávettem magam, hogy feléjük fordulva Radetzkyre emeljem a zöldjeim, de akkor alaposan tettem. Lassan, kihasználva az időt, hogy az agyam mindent feldolgozzon. Miért ilyen szép öltönyben? A szívem majd kiugrott a mellkasomból, én pedig összepréseltem az ajkaim. Áruló. Azt hittem erről már megegyeztünk. De mégis hogy tudnék haragudni rá a múltkori miatt, ha ilyeneket mond valakinek, csak azért, mert nem úgy nézett rám, ahogy az neki tetszene? Az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódott, ahogy a fejem egy egész kicsit oldalra billentettem, így figyelve az előttem kibontakozó idilli képet, majd az idegen sietős távozását. Mire feleszmélhettem volna a pillanatnyi transzból, már csak ő maradt, meg én, ketten a pécsi éjszakában. Az pedig mindig veszélyes volt.
Csak nem azt akarod mondani, hogy lehet máshogy is inni? - kérdeztem vissza bizalmatlanul. Ahogy a keze az arcom érintette szinte éreztem, ahogy az elektromosság felszikrázik a bőrömön, majd végigsuhan minden idegszálamon, a gerincemen. A tenyerem a kézfejére simítottam, a hüvelykujjammal simítva végig azt. - Még mindig jól áll, mikor dühös vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849398#post849398][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.18. 14:22[/b][/url]

i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?

A mosoly mindvégig ott bujkál a szám sarkában, és mikor visszakérdez, akaratlan is felnevetek. Halkan, jólesőn. Nem törődök azzal, hogy a hét elején milyen kellemetlen jelenetbe bonyolódtunk az egyetem folyosóján és hogy végül milyen rémesen váltunk el egymástól, nem érdekel, mit csinált ma, hogy közelebbi kapcsolatba került-e valakivel annyi vodka után a buliban. Nem jut eszembe az sem, hogy jegyben jár egy orosz katonával, aki már akkor a felettesem volt, mikor aláírtam a bevonulási szerződést. Csak nézem őt, az arcát, a vonásait, melyekből az ital kioldotta az irántam érzett gyűlöletét, minden haragját és dühét, és nem hagyott maga után mást, csak kedvességet és jó érzést, a régi Irinát, akit imádtam hallgatni. Szégyellni való lenne, ha eszembe jutna, hogy van egy másik nő, akinek ígértem egy vacsorát, az ötödik hivatalos randit.
- Hát - kezdek bele, és komoly gondolkodást mímelve elpillantok a semmibe. - Az eretnekek azt mondják, a narancs egész jól passzol hozzá.
Már vigyorral az arcomon nézek vissza rá, és hozzáérve megdobban a szívem. Arra számítottam, hogy majd ellöki a kezem és akár még pofon is vág, amiért ilyen közel merészkedtem hozzá, így viszont, hogy ellenkezés helyett kezét az enyémre teszi, talán nem is tud róla, de felébreszti bennem a vágyat a továbbiak iránt. Csupán az arcához értem hozzá, és máris többet akarok, pont mint régen. Mint mindig.
- Nem tudom, miről beszélsz - kiszélesedő ajkakkal felelem, pillantásom közben tekintetéről úgy kívánt szájára esik. Azután vissza. - Csak elbeszélgettem vele, hogy tudja, mi a közös érdek. Hogy te jól legyél, ő meg életben maradjon, és mint hallhattad is, az egész teljesen nyugodt és ártatlan volt. Senkinek sem hiányzott volna, hogy bántson.
Ezen a ponton jut eszembe a leendő férje, az mondjuk hogy az én alakuló kapcsolatom továbbra sincs meg, igencsak beszédes lenne, ha tudnék róla. Hüvelykujjamat lassan végighúzom az arcán, egészen a hajvonalig visz a mozdulat, és néhány barna tincset a füle mögé rejtve rá mosolygok. Nem akarom megölni a pillanatot, és bár mintha egyre csak fogyna közöttünk a távolság, tér és a levegő, visszaélni sem szeretnék a lehetőséggel, hogy ő most részeg, és valószínűleg elfelejtette, mennyire utál.
- Ott laksz még, ahol régen is? - kérdezem, és már majdnem elindulok a járdán, hogy érezze, mennünk kell, mert késő van, vagy inkább mert túl korán, és ha nem megyünk, tenni fogok felé egy lépést, az utolsót, és annak, ami azután következik majd, reggel nem fog örülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849399#post849399][b]Irina Szuvorova - 2022.07.18. 14:41[/b][/url]

Az ismerős nevetés boldoggá tett. Olyan volt egy pár pillanatig, mintha meg se történtek volna az elmúlt évek. Bernárd nem ment sehova, én pedig nem borultam ki semmi miatt. Láttam az arcán az elgondolkodott kifejezést, mielőtt kiejtette volna azokat a borzasztó szavakat a száján. Azonnal a fülemhez kaptam a kezeim és megráztam a fejem.
- úgy teszek, mint aki ezt most nem is hallotta! - tiltakoztam hevesen, mert számomra elviselhetetlen volt a gondolat, hogy valaki így meggyalázza a kedves nemzeti italunk.
Így kellett volna ismét találkoznunk. Nem dühösen és csalódottan, hanem azon nosztalgiázva, milyen szépek voltak azok a napok, amiket együtt töltöttünk.
-Nem, én sem - ismertem be kótyagosan, a tekintetem képtelen voltam elszakítani az arcáról, a mosolyáról. Aztán csak megtettem, ám csak a csodás kékjeiig jutottam. - Tény, igazán diplomatikusan kezelted. Még csak meg sem ütötted.
Nyilván a múltban sem történt ilyen, mert valaki nem ismerte a határait. Az előttem álló férfi mindig higgadt és kiegyensúlyozott. Az érintése valami olyat ébreszt fel, aminek nem illene még életben lenni, de a vodka ezt az ellenérzést kioldotta belőlem. Már-már öntudatlanul nedvesítettem meg az ajkaim, ahogy tettem egy fél lépést felé, ám ő is pont ezt a pillanatot választotta, hogy lépjen. Grimaszba szaladt az arcom, majd eltöprengve bólintottam.
-Igen, még mindig ott. Remélem te tudod, merre, mert én kicsit megkavarodtam. - Gondolkodás nélkül nyúltam a keze után és az ujjaim az övéi közé fűztem. Mert logikus, nyilván így biztonságosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849403#post849403][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.18. 15:40[/b][/url]

i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?

Rázkódó vállakkal nevetek, ahogy őt nézem, és közben megfeledkezem az utcáról, a narancsfényükkel fölénk magasodó robosztus lámpákról, a boltsorról, a házakról, zebráról, a túloldalon viháncoló fiatalokról, megfeledkezem világról, időről, s ezzel együtt magamról is; csak a ciripelő nyári éjszaka és Irina alkohollal keveredő illata létezik, a létezésemet e kettő teszi ki. A város határvonalon áll, órák óta nyugszik már, de még éppen elkapni benne egy-egy éber lelket: téged és engem.
- Tudom, marha nehéz elképzelni, de hidd el, vannak, akik a vodkával nem az anyaméhben ismerkednek meg - jegyzem meg széles vigyorral, és már éppen ellépnék tőle, hogy irányba állítsam az estét, de hiába, ha ő belemozdul a gesztusba. Pillantásom tekintetéről az enyémhez túl közel kerülő ajkára esik, a perc megfagy, meg-megdobbanó szívemet a fülemben hallom visszhangozni. Pislogok egyet, majd nevetősen lehajtom a fejem, hogy kettőnk közé nézve eltereljem körülötte zsongó gondolataimat. Az illata bent felejtette magát az orromban, képtelen vagyok rajta kívül bármi mást is érezni, sem a hűvös szél, sem a betonból kiáramló nappali hőség nem jut el hozzám. Irina.
Aztán ujjai az enyémek közé csúsznak, mire én ártatlanul felé pillantok, csak hogy megbizonyosodjak szándékának valóságosságáról. Fogalma sincs, mit tesz velem, és hogy én mi mindent tennék ővele. Az érintésébe beleborzongva indulok el, át a zebrán, finoman magunk között lengetve egymásba kulcsolódó kezünket, majd egy csendes pillanatban homlokráncolva ránézek.
- Amúgy a nadrágodat a buliban felejtetted vagy mi történt? Valaki több vodkát ivott, mint Miss Russia? - kérdezek rá az engem - jelenleg - leginkább foglalkoztató témakörre. A meztelennek tűnő combjaira. Hmmmm, hmmmm, atttttttttyavilág.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849407#post849407][b]Irina Szuvorova - 2022.07.18. 16:29[/b][/url]

Könnyű. Ezt a kifejezést tudnám használni most a találkánkra, ami meglepő. Nem gondoltam volna, hogy valaha még fogok így beszélni vele, de most megmentette a seggem egy meglehetősen kellemetlen helyzetből. Nem vitt rá a lélek, hogy egy rossz szavam is legyen arra, mit csinált vagy nem csinált korábban. A kijelentésére elnyíltak az ajkaim, némán formálva oh-t, ahogy átértékeltem a helyiek alkoholkultúráját.
- Tényleg? Tudod, ez valahol elég elkeserítő ám - ráncoltam az orrom a macskakőre bámulva, majd felnéztem Bernárdra. Lehet, hogy benne is csak az fogott meg, hogy nem kellett neki kísérő a rövid mellé. Ahogy közelebb léptem hozzá, meg is fagyott a pillanat, ő is mint egy szobor belelassult az indulási szándékába. A kékjei lassan a számra vándoroltak, én pedig beharaptam az alsó ajkam egész lassan. Abban a percben fogadni mertem volna rá, hogy meg fog csókolni. Gondoltam, hittem, akartam. Szóval a frusztrációm elég hangosan adott jelet magáról, amikor a fejét lesunyva nevette el magát. - Mi olyan vicces?
Váratlanul érte, hogy én nyitottam felé, ezt láttam is az arcán, ahogy az ujjaim az övéi közé fűztem. Láttam az arcán a zavart, de csak elmosolyodtam kicsit, megszorítva a kezét. Végre sikerült elindulnunk, bár míg ő egy határozott katona lépteivel haladt, én leginkább egy újszülött borjú igyekezetét produkáltam.
- Rajtam van az. Ah, várjál, megmutatom - meg is torpantam ismét (szép munka, Radetzky), majd a falnak támaszkodva levettem a magassarkúim, mert rohadtul zavart, hogy becsúszkált a sarka a macskakövek közti résekbe. Majd, már szilárdan állva a lábaimon, feljebb emeltem a zakóm, hogy látszódjon a kicsivel combközép fölé érő rövidnadrág. Ha még megvan. Megvan? A nadrág kérdésen túllépve le is hajoltam a gazdátlanná vált cipőkért, nem nagyon foglalkozva a dimenzióimmal, szóval kissé megilletődve is egyenesedtem fel, miután a fenekem sikerült elég rendesen nekidomborítani Bernárdnak.
- Hopp? Mehetünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849478#post849478][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.19. 11:37[/b][/url]

Nem bírom ki, muszáj megmosolyognom az orra körül kialakuló gyermeteg ráncokat, pláne azzal együtt, amit mond. Az ajkaimat megnedvesítem, mielőtt engedem őket szétnyílni, aztán oldalra billenő fejjel, felvont szemöldökkel várom, mikor lesz végre hajlandó rám nézni. Most úgy tűnik, minden, még a macskaköves úttest is érdekesebb nálam. Lehet, nem volt elég ez a majd' öt külön töltött év, egy pár hónapot rá kéne még lapátolni, hátha akkor izgalmasabb jelenség leszek a számára.
- Azért, ha az emlékeim nem csalnak, többször is elismerted, hogy mi csóró magyarok is tudunk inni - ha akarunk - mondom neki halkan, mintha attól tartanék, hogy meghallanak minket, pedig ha lenne is körülöttünk bárki, feltehetőleg kicsit sem érdekelné, mit csinál két részeg fiatal a pécsi éjszakában. Hogy mit susmog, min nevet, miért vész bele a másik sóhajába.
Túl közel van, int a gondolat újra meg újra, vörösen villog a lámpa, és az sem segít, hogy még rá is kérdez a kis dög; mégis mi olyan vicces, hah, Bernárd? Hangosan, az ég felé emelt fejjel nevetem el magam, már kínomban, hogy még a vállaim is belerázkódnak, aztán valamiféle elnyújtott nyögéssel megcsóválom a fejem.
- Áj, jáj, Irina - tűnődöm, egyenesen belebámulva a fölöttünk zizegő utcalámpába. Jó volna nyerni magamnak némi időt, így rágni kezdem a szám, végül, mikor már nem bírom tovább nézni az égető fényt, lepillantok rá. Nem mintha látnék bármi egyebet - akár mondjuk őt is - azon a nagy, fekete, utcalámpa alakú folton kívül. Hát nem tökéletes? - Nem vicces, csak tudod... ez az egész. Az, hogy itt vagy, hogy mindketten itt vagyunk, együtt. Legszívesebben felvinnélek a dombra, hogy reggelig ott üljünk a kőpárkányon.
Itt az igazság, tessék, ezért nevettem. Mert jól érzem magam a közelében, és mert vele ellentétben egy kortyot sem ittam, így most kapok belőle egy szeletet, amihez máskülönben, ha nem volna talajrészeg a drágám, nem juthatnék hozzá, és aminek a hiányáról már régesrég elfeledkeztem, most viszont hihetetlen erővel vág mellbe. Az előttem hangyázó sötét folt lassan szertefoszlik, helyét illedelmesen visszaadja Irinának. Istentelenül nehéz levennem róla a szemem.
- Mi? - állok meg egy pillanatra, legalábbis azt hiszem, hogy egy pillanat lesz csupán, de aztán hajolgatni kezd, a mellei meg kéz a kézben tolakodnak előre, hogy kibuggyanjanak a zakóból, és míg ő ártatlan cipőtleníti magát, én borzalmas erkölcsi dilemmákon megyek keresztül. Keményen viaskodik bennem az állati ösztöneit megélni akaró férfi és a nagybetűs úriember, hát öltönyben vagy, ember!, fordulok jobbra-balra, takarom a szemem, persze csak épp annyira, hogy tökéletes rálátásom legyen a lányokra. - De nem kell ám, tényleg - dünnyögöm, bár szerintem meg sem hallja, és a következő pillanatban már mutatja is azt az aprócska shortot, huh, hálisten, hogy megvan, nagyon szép, mehetünk is tovább, de nem! - Mit csinálsz? Uram isten, hagyd őket, hagyd, hagyd, majd én hozom - mondom színtelen hangon, hiszen már minden vérem délen gyülekezik, és mire kikerülöm az ágyékomba pucsító sejhaját, ő már rég felegyenesedve pillog rám. A rohadás, lesz így némi problémánk. Balomat megkínzottan húzom végig az arcomon, dirr két új ősz hajszál, welcome, jobbommal közben megkeresem a kezét, és ujjainkat egymásba simítva teszek egy újabb próbát az elindulásra.
- Még egy ilyen, és kényszerzubbonyban viszlek haza - jegyzem meg rá se nézve, csak úgy a rend kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849499#post849499][b]Irina Szuvorova - 2022.07.19. 12:18[/b][/url]

- Tiltakozom, a csórót már te tetted hozzá, én maximum azt mondtam, szerencsétlenek - nevettem el magam, ismét felpillantva rá. De valahogy nem éreztem ezt biztonságosnak. Bernárd szemébe nézni olyan volt, mint túl közel állni a szakadék széléhez: Sosem tudhatod, mikor ránt olyan mélységbe, ahonnét nem tudsz visszamászni. Pláne az én állapotomban. Közel voltam hozzá, nagyon közel, éreztem a kölnije illatát, sőt, szinte biztos voltam benne, hogy ha kinyújtottam volna a nyelvem egy egész kicsit, még annak a hegyén is szinte éreztem volna az aromát. Ez már valószínűleg a vodkának tudható be, így csak figyeltem nagy boci szemekkel, becsukva a számat.
- Azt hittem, máshogy fogod befejezni ezt a mondatot - nevettem fel kacéran, aztán a nyakkendőjén igazítva egyet figyeltem az arcát, kissé oldalra billentve a fejem. - Akkor miért nem teszed?
Most valahogy kézenfekvő a kérdés, mert anno sosem kellett körbejárni a dolgokat tizenkétszer, csak ott kötöttünk ki és csak beszéltünk, beszéltünk, csókolóztunk, aztán ismét beszéltünk, mindenről és semmiről. Az iskoláról, Pécsről, Oroszországról, a keserédes meggysörről, a Szpecnazról. Főleg arról. Mi változott, hogy ennyire nehezen veszi rá magát még a felvetésre is?
- Mi? - kérdeztem vissza a dünnyögésre, mert a klub zenéje és az elfogyasztott alkohol mind egyből a hallásomra mentek, nem értem én, mikor valaki morog maga elé, mint egy medve a ház előtt. Pedig olyannal is találkoztam már.
- Hagyjam? Tudod milyen drága ez? Egy helyi család hónapokig elélne belőle - lengettem meg az ominózus lábbeliket, de így utólag értettem, hogy miért kezdett el egyből tiltakozni. Nem feltétlenül jól mértem fel a személyes terét. Vagy az enyémet, de valamelyik számításba hiba csúszott. - Én is örülök, hogy látlak, kedves.
Még hangosan fel is nevettem, de aztán csak hagytam, hogy a kezem megfogva húzzon tovább az utcán.
- Szürkét szeretnék, az megy a bőröm tónusához. Most sarokba leszek állítva? Mintha mérges lennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849504#post849504][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.19. 13:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849506#post849506][b]Irina Szuvorova - 2022.07.19. 14:14[/b][/url]

- Való igaz, a pálinka a vodka cserfes kishúga. Kedvelem, gyümölcsös, kicsit olyan, mint a vodka de mégsem. Mi lett a fenyőrüggyel? - szinte már túl lelkesen dobtam fel a kérdést, visszaemlékezve, ahogy a zöld hajtásokat szedtük az erdőben, és mindkét fiú abszolút nulla bizalmat szavazott nekem, pedig mi aztán mindenbe is tettünk ilyet. Méz, vodka, pálinka, ha a mama épp kapott ajándékba. Az emlék széles mosolyt csalt az arcomra.
- Lehet. Talán - haraptam az ajkamba, a tenyerem a mellkasára simult, ami határozottan keményebbnek érződött a zakó alatt, mint ahogy az emlékeimben élt. Talán csak az eltelt idő játszott a memóriámmal, talán a seregben töltött évek változtattak rajta. - Attól függ éppen megsértesz-e valamivel. Ha bocsánatot kérsz és virággal jössz, valószínűleg igen.
Sosem vártam el tőle, vagy kértem ilyet, de szerintem minden nő vágyik rá. És lássuk be, itt most nem egy elfelejtett születésnapról volt szó, hanem arról, hogy szó nélkül eltűnt, egyik napról a másikra, hogy katonásdit játsszon, engem meg itt hagyott ebben a szarban. Szinte bele is zsongott a fejem a gondolatba, talán jobb is, hogy útnak indultunk közben.
- Nem vagyok nagy Gucci rajongó, tudod, hogy csak a Louis Vuitton, meg a Hermes - néztem rá elítélően, de igazából, ha nagyon megerőltetem magam, esetleg egy Gucci vagy Chanel is becsúzhatott a gardróbba. Szigorúan rosszabb napjaimon. - Pff. Úgy csinálsz, mintha nem tudnék viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849563#post849563][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.20. 22:10[/b][/url]

Azt mondja, a vodka cserfes kishúga, hát nem hiszem el, itt van seggrészegen, annyit ivott, hogy alig bírja el a lába és hirtelen még engem is szimpatikusnak lát, virágot szeretne, az ujjai meg a mellkasomon kóricálnak, egyre-másra félredobbantva a szívem. Féloldalas vigyorral nézek le rá. Az utcalámpa sárgás fényében meg-megcsillanó szemeimben önmagát láthatja viszont; azt a kacér, mégis kérlelő tekintetét, mellyel rám néz, mellyel szavak nélkül is közelebb von magához, mely ellen semmim sincs. Vele szemben fegyvertelen vagyok, gyáva és engedékeny. Nem az, aki évekkel ezelőtt elhagyta, sem pedig akivé nélküle váltam. Ez, akinek a szíve a tenyere alatt dobban, egy új ember, akit ahogy ő, úgy még én sem ismerek. Ó, Irina, mit teszel velem már megint?
- Bocsánatot kérni? - emelkedik meg a bal szemöldököm. A hangom pimaszul cseng és pontosan úgy hangzik, mintha fogalmam sem lenne arról, miért is kellene bocsánatot kérnem. Játszom vele, csak még egy kicsit, húzom az agyát, beszéltetem, mert hallani akarom a hangját, mozdulni látni a száját, érezni a rátapadt vodkát... egyetlen tiszta gondolatom sem maradt. Közelebb hajolok, hüvelykujjammal lassan-lassan, szakasosan simítok végig ajkain. Pillantásom követi a mozdulatsort, végül találkozik az övével. - Egy csokor virágnak tényleg ilyen ereje volna? Pár rózsa és elfelejtjük a tegnapot?
Vontatottan beszélek, és közben le sem veszem róla a szemem. Kevesen múlik, hogy ne veszítsem el teljesen a fejem, hogy ne lépjem át a közöttünk láthatatlanul is ott húzódó határvonalat.
A márkák hallatán vetek rá egy mindent elmondó pillantást, de ahelyett, hogy szavakkal is véleményezném, csak megingatom a fejem. Catherine rengeteget mesélt nekem anyagokról, színekről, tervezőkről meg egy csomó olyanról, ami kicsit sem érdekelt, de valamit valamiért alapon több, mint szívesen bújtam bele a figyelmes hallgatóság szerepébe. Kedvemre való, ha egy nő ad magára, ha szereti a szépet és tudja, hogy mi áll jól neki, mert ha tudja, akkor magabiztos, vad és olyan, akivel szívesen jelenik meg a férfi. A látszattal ellentétben egyáltalán nem zavar, hogy Irina drága holmikat visel - az időm nagyrészében én is drága márkák darabjait hordom.
- Hát már ne is haragudj meg, de volna még mit csiszolgatni etikettből - jegyzem meg komoly képpel, megszorítva kissé ujjaim közt pihenő hófehér ujjait. - Sok volt a vodka, értem én, Louis Vuitton, nincs mit szégyellni ezen. Az is csoda, hogy a saját lábaidon sétálsz. Visszatérve a fenyőrügyre, tényleg nem tudom, mi lett velük. Esélyesen Pesten vannak anyáméknál, vagy Bende felszipuzta őket titokban. Majd megnézzük őket együtt, csak érj haza épségben, aludd ki magad és állj velem szóba holnap is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849575#post849575][b]Irina Szuvorova - 2022.07.20. 23:13[/b][/url]

Ugyanaz a százszor lejátszott lemez, nem szabadott volna ennyiszer átmenni rajta, ismét a lejátszóra tenni meg még annyira sem. Biztos vagyok benne, hogy a haragom vodkában oldódik, mert máskülönben most nem folytatnánk ezt a beszélgetést Bernárddal. De a szívemből a tömény alkohol kimarta az évekig ott tárolt indulatot és csak a nosztalgiát hagyta ott, meg a hervadozó imádatot, amit anno iránta tápláltam. Talán nem véletlen, hogy a virágokat is vodkás vízben tárolják.
- Uhum. Bizony. Úgy tűntél el az országból, mintha attól féltél volna, hogy a nyakadba szakasztom a... KGB-t - akadt meg a nyelvem a mondat közepén, így egy pillanatra elhallgattam, keresve a betűkombinációt. De aztán megkerült, én pedig egész büszkén böktem oda a mondat végére. Aztán az ujja az ajkamhoz ért, egy sóhaj pedig valahogy kiszökött belőlem. Erős volt a késztetés, hogy valami nagyon csúnyát csináljak, de végül csak elmosolyodtam, mindketten tudtuk, hogy ez nem sok jót jelent. - Nem, de egy csokor krizantém és talán fontolóra vesszük, hogy vezekelj, amiért képes voltál dobni. Talán.
Az egyik szemöldököm magasra is vontam, provokálón, kihívóan. Nyilván, adhatnám magam könnyen, de tudom, hogy ha az alkohol eltűnik a szervezetemből, majd ismét nehezebben bízok meg Berniben. Józan Irina nem különösebben kedveli a férfiakat.
- Ezt most úgy mondod, mintha nekinyomtalak volna az egyik ház falának - háborodtam fel rögtön, meg is ingatva a fejemet rosszallóan, de kissé szédültem a mozdulattól, nem biztos, hogy ez volt a legbölcsebb döntésem. - Mi választásom van? Ebben a tetves városban még egy taxit sem lehet leinteni. Technikailag már holnap van, Bernárd. De nem vagyok benne biztos, hogy a családod örülne nekem. Pláne, ha apád még mindig hülyeségeket beszél háborús ügyekben.
Még el is nevettem magam, hangosan, szerintem a szomszédság nem volt oda a zajongásomért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849822#post849822][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.24. 12:52[/b][/url]

Ajka ujjbegyemmel együtt mozdul, lebiggyenve engedi útjára rég nem hallott sóhaját, mire pimaszul elmosolyodom, és már-már olyat teszek, amire nekünk kettőnknek még csak gondolnunk sem szabadna, és akkor, a legtökéletesebb pillanatban kiszalad a száján a KGB, én meg hitetlen felnevetve - erre a legkevésbé sem számítottam - teszek egy lépést hátra, szórakozott meglepettségemben majd' összeesek, horkantva rázom meg a fejem, és az utca másik oldalára átpillantva halkan jajjogva veszem egyre-másra a mély levegőket. Ez a nő, édes Merlinem, hát kész vagyok tőle.
- De hisz te sosem tennél olyat, nem igaz? - kérdezek vissza ártatlanul, fél szemöldököm éppen csak, hogy elindul felfelé. Az Állambiztonságiak félelmetes és mondhatni, népnevelő formájukban rég megszűntek létezni - legalábbis papíron -, azonban mindannyian, akik az orosz katonai vagy felsőbb körökben mozgunk/mozogtunk így vagy úgy, de tudjuk, hogy más néven, más tagokkal és alapelvek szerint azóta is felügyelnek mindent és mindenkit, aki az Anyaországban lélegzik, vagy külföldre szökött, ám az Anyaország szülötte. Oroszországban mindvégig magamon éreztem jéghideg tekintetüket, azt, amelyik a vesédbe lát, és amibe ha az igazságot mondod is hazugságként hangzik. Ami pedig Ivan halála után következett, a belsős átvizsgálások, a tagok, barátok, fivérek megkínzásos kikérdezése... talán nem is csoda, hogy azóta is, mióta hazaértem, érzem magam körül a jelenlétüket. Mintha mögöttem sétálnának az utcán, a közelemben ülnének a burger kingben, és ott lennének a családi ebédeknél is vasárnaponként. Borzongató, hidegverejtékezős érzés. Erről Irina valószínűleg mit sem sejt, és őszintén, nem is vagyok benne biztos, hogy azokról a heteknek tűnő véget nem érő napokról mesélnem kell majd neki. Merthogy gondolom, az apja elfelejtette megemlíteni otthon, a délutáni tea fölött, mit tettek velünk a tisztjei. A krizantém gondolatára aztán elmosolyodom, a következő szavakra azonban kénytelen vagyok közbeékelni egy kis javítást. - Én nem dobtalak.
Soha. Szúrós pillantással nézek rá, de nem mozdulok, eszemben sincs közelebb lépni. Tudom, hogy hiba volt, ahogy azt is, hogy megbocsájthatatlan. Egyszerűen nem távozhatsz valaki életéből így, ahogy én tettem. Vezekelni viszont vezekeltem eleget; a döntés, amit meghoztam azóta is kísért, nem volt egy épkézláb kapcsolatom sem, nem tudok kötődni más nőhöz, még Catherine-nek is csak róla beszéltem, Irináról meséltem, a szemeiről, a szájáról, arról, milyen vicces és kedves volt, hogy feleségül akartam venni. Vele volt a legjobb a szex is, mert tele volt érzelemmel, ami miatt hozzáforrtam, a testében mozdulva a lelkéig hatoltam. És ő átölelte az enyémet. Nézem őt, az öt évvel idősebb Irina Szuvorovát, és rá kell jönnöm, hogy pont ugyanúgy akarom, mint annak idején. Csak most, hogy már meg is tehetném, gyűrűt húzhatnék az ujjára és életünk legszebb napján feszesre szabott öltönyben várhatnám az oltár előtt, ő már menyasszony, a leendő férjéről pedig az első gondolatom, hogy áramot vezetett a testünkbe odalent, a szibériai katakombák legmélyén. A sors fintora, mondják.
- Mondanám, hogy erősen tiltakoznék, de... - húzom féloldalas mosolyra a számat, és látványosan megvonom a vállam. Ha neki akar nyomni a falnak, hát mit csináljak vele? Egy nő úgyis mindig azt teszi, amit tenni akar, a férfinak ebbe - ahogy bármibe is - vajmi kevés beleszólása van. - Az apámnak fogalma sincs, mi történik a történelem könyveken kívül, a való életben, ne ródd fel neki. Tanult, művelt ember, a véleménye lexikális alapú. Téged viszont különösen kedveltek.
Közben lefordulunk az egyik sarkon, majd a következőn is, a kezét szorosan fogva sétálunk, hogy mielőbb hazaérjünk. Már a lakása elé, ahol megállítva őt halk, hosszú hümmentéssel, mintha csak az utolsó táncunk értne véget, megfordítom őt a tengelye körül. Végig mosolygok, csillogó szemekkel nézem, és ha nevet, vele együtt nevetek én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849911#post849911][b]Irina Szuvorova - 2022.07.25. 14:41[/b][/url]

Sikerült megtörnöm a varázst kettőnk között, és szerintem lehet, hogy sokkal jobb így, különben nem vállalok érte felelősséget, hogy nem estem volna neki egyből, itt minden szomszédnéni szeme láttára. Ugyan megemlítettem a hivatalosan már rég a múlt homályába veszett orosz egységet, de néha az az érzésem, hogy nem aknázták ki eléggé a lehetőségek az otthoniak. Egy-két magyar nyugdíjast bevonva sokkal hatásosabb lehetett volna az információszerzés, mert azok valahogy mindig és mindenről tudtak.
- Veled nem - ismertem be. Nem mondom azt, hogy nem tennék ilyet, mert néha nagyon is megfordul a fejemben, és még meg is tehetném, elvégre Viktor lánya vagyok, nem lenne rá visszakérdés. De az soha, egyszer sem jutott eszembe, hogy ártsak Bernárdnak, vagy a családjának. Még akkor sem, amikor nagyon úgy éreztem, hogy mindvégig az orromnál fogva vezetett, hogy igazából nem voltam több mint a hőn szeretett országának a helyi pótlékja. Pedig azok az idők nagyon fájtak és még most is élénken éltek az emlékezetemben. Mintha tegnap történt volna. - Hát, pedig nekem nagyon úgy tűnt. De nem veszem magamra, Matushka Rossiya világ életében nagy csábító volt.
Elfogadtam az évek alatt. Megbékéltem a tudattal és nem akartam, hogy most Bernárd pár szóval elvegye tőlem azt a belenyugvást, amit hosszú idők során építgettem. A szúrós pillantásra magasra vont szemöldökkel reagáltam, már-már arrogáns arccal. Ahhoz tehetségem volt, a legtöbb orosz lány már csecsemőként megtanulja, hogy aztán élete végéig szinte szoborként őrizze, csak lopva engedve meg magának más érzelmek felvillanását.
- Nem vitatkozol nőkkel, tudom én... - nevettem el magam, éreztem, hogy az alkoholtól és a vágytól egészen rekedtessé vált a hangom, de nem volt módom rá, hogy változtassak rajta, így csak a földre pillantottam, majd vissza Radetzkyre egészen lassan. - Nem bántom én! Tudom, hogy nem akar ő rosszat, csak a rendszer áldozata. Egyszerűbb az olyan embereket irányítani, akik keveset tudnak, vagy a tényeik nem helytállóak. Jaj, képzelem!  
Megvontam a vállamat, nem volt ebben semmi agysebészet, még így, ittasan is teljesen logikusnak tűnt. Pedig ilyenkor a legtöbb ember világnézete darabokra szokott hullani. Az enyém mégsem. Még egy horkantást is beszúrtam a mondandóm végére, megforgatva a szemeim.
Lassan a  macskakövek elmaradoztak, a helyét a modern térkövek vették át, amik meglehetősen szúrósak és kényelmetlenek voltak az előzőek kopott simaságához képest. Egészen jó analóg ez az életemre is. Az egyformán anoním házakat ismerős épületek váltották fel, ahogy végül a lakásom elé érkeztünk. Még egészen kínos is lett volna a pillanat, ha Bernárd nem nyúl a kezem után, majd fordít körbe, amire hangosan felnevettem. Akár egy hercegnő. A pillantását kerestem, majd lábujjhegyre állva hajoltam egészen közel.
- Köszönöm a megmentést - vigyorodtam el szélesen, mielőtt csókot nyomtam az arcára. Legalábbis, oda szántam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849955#post849955][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.25. 21:46[/b][/url]

Tényleg kedvelték, gondolom, ahogy pillantásom követi a törékeny mozdulatot. Az öregem értelmesnek, anyám csinosnak, a fivérem meg vodkatisztán partykirálylánynak látta, és amikor szembesültek a ténnyel, hogy elhagytam az országot, először valószínűnek azt hitték, hogy Irinával történt valami, amiért utána megyek. Talán még romantikus gondolataik (vagy inkább reményeik) is akadtak, csakhogy Irina továbbra is itt volt, én meg ki tudja, merre jártam már addigra. Sokszor eljátszottam a délibábbal, hogy egy átmulatott nyári este után hazakísérem, halkan nevetgélve megállunk a lépcsőház előtt és csak úgy, mert miért ne megpörgetem; olyankor hallottam a hangját, ahogy kacag, s éreztem a számkörnyéki izmok fáradt fájdalmát is. Olyan élethű volt, akárcsak most. Viszont most itt vagyok.
Lassú, finom lélegzetvételeim fölött figyelem megrészegült tekintetét, a felszabadultságtól csillogó szemeit. Az ujjaim még mindig az övéi között fészkelnek, eszemben sincs elválni tőle. Belemosolygok a végtelen hosszú pillanatba, és ahogy lábujjhegyre áll, zsebemben pihenő kezem megfeszül, hogy ha egyensúlyát veszítve dőlni kezdene, azonnal elkaphassam. Hagyom, hogy orra hegye frissen borotvált arcomhoz érjen, hogy meleg lélegzete felszántsa a bőröm, és ajkai búcsúzásként csókot leheljenek rám. Aztán, ahogy kissé eltávolodik, és a tekintete leheletközelről találkozik az enyémmel, én elkomorodó vonásokkal, egyik szeméből a másikba pillantva nézek rá. Ujjait szorosabbra fonom sajátjaim között, és a fejemet finoman jobbra billentve közelebb hajolok hozzá, hogy orrom orrához, ajkam pedig ajkához érjen. Puhatolózva, ismerkedősen közeledek, mintha soha ezelőtt nem csókoltam volna még, és nem ismerném teste minden pontját, az összes kis harapnivaló porcikáját. A szemeim lecsukódnak, és halk sóhajom már puha - és valóban vodkaízű - ajkai közt, az egyre csak mélyedő csókban szabadul fel. Nem akarom elengedni, akkor sem, ha ezért megöl az apja vagy a leendő férje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850025#post850025][b]Irina Szuvorova - 2022.07.27. 13:18[/b][/url]

Nem tűnt már életszerűnek, hogy ő és én itt. Annyi idő telt el, hogy szinte feldolgozni is nehéz, hogy nem egyedül próbálom részegen a zárba passzentani a kulcsot (kevés szerencsével és sok kurvázással), hanem épp a tengelyem körül pördített meg Bernárd, mintha legalábbis egy puccos bál kellős közepén lettünk volna.
A keze nem engedte el az enyém, ahogy közelebb lépve pipiskedtem magasra, hogy szintbe legyünk egymással valamelyest. Ő nem volt túl magas, én viszont mindig is kifejezetten alacsony voltam, így nem veszélyeztettem az önbizalmát azzal, hogy fölé tornyosulok. Mélyen magamba szívtam a bőre illatát, ahogy csókot nyomtam búcsúzóul az arcára, de nem voltunk elég óvatosak. A tekintete az enyémre talált, és ha ő nem hajolt volna közelebb, hogy az ajkát az enyémre tapassza, én rángattam volna szintbe magammal. Szinte pille könnyűséggel érintett, ami egyszerre volt a legcsodálatosabb dolog a világon, ugyanakkor kivett az idegből. Szerettem volna többet, közelebb tudni, minél hamarabb. A sóhaja az ajkaim közt volt az a pont, mikor a kezemből a magassarkú hangos csattanással landolt a járdán, s az így felszabadult kezem azonnal a tarkójára csúszott, hogy közelebb húzzam magamhoz. A másik kezem is elhúztam, hogy az arcára simítsam a tenyerem, szinte már olyan közel bújva hozzá, hogy azt is nehéz volt eldönteni, hol kezdődik az én testem és hol ér véget az övé.
- Jaj... jaj, úgy hiányoztál - ziháltam az ajkaira, mikor már muszáj volt levegő után kapnom.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850714#post850714][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.08. 11:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850762#post850762][b]Irina Szuvorova - 2022.08.10. 18:07[/b][/url]

Szeretnék nagyon felelős nő lenni, aki hideg fejjel gondolkozik, tudja mi a helyes és képes is tartani magát hozzá. Aki a családját és az ő hírnevüket tudja előtérbe helyezni, de soha nem voltam az a fajta, aki képes a saját érzéseit lenyomni a lelke mélyébe. Ehelyett az érzelmi világom olyan, mint egy lőtt seb. Az esemény becsapódik a lényembe és hiába próbálom a kezem a seben tartva visszatartani a kiáradó érzelmeket, a vörös így is, úgy is utat talál magának. Mint a szavak a csókok közepette, az igazság arról, hogy hiányzott, minden egyes nap.
Ahogy a magassarkúim, az éveken át kedvencként dédelgetett dühöm is az aszfalton maradt a ház előtt, az érintésébe olvadtam, a pulzusom a kapkodó légzése ritmusára dobolt a fülemben. Az ajkai a bőrömet szántották újra és újra, én pedig próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, mintha akkor sosem jönne el a reggel. Ruhák szakadnak és olyan dolgok csúsznak ki az ember száján ilyenkor, amiket nem akar kimondani, de nem rójuk fel a másiknak. A körmeim vörös nyomokat hagytak a hátán, a mellkasán, mintha az holnap meggátolná, hogy az ingén rántson egyet és kisétáljon az ajtón.

- ⚜️ -

A nap kegyetlen sugarai viszont nem vették figyelembe, hogy én ferde éjszakán vagyok túl. Vodkába áztatott Irina pedig nem vette rá a fáradtságot, hogy behúzza a sötétítőfüggönyt, így a torkomból feltörő nyökörgés kíséretében fordultam el a forró napsugaraktól, egyik oldalamról a másikra. Felrémlett előttem Bernárd, az érintése a csípőmön, az a kellemes sajgás, amit maga után hagyott. Rengeteg faszságot álmodsz részegen, Irina. A párnát jobban a fejem alá gyűrve ringattam volna vissza magam az álomvilágomba, ha nem pattannak fel a szemeim pár pillanattal később. Mert akár álom, akár nem, éreztem valaki lélegzetét a nyakamon, a karja súlyát a derekamon.
- Oh, b.szd meg. - A zöldjeimből nyomtalanul illant el az álom, ahogy a szemközti falra szegeztem őket, nem merve elszakítani onnét a tekintetem. Kit hoztál haza, te szerencsétlen? Az agyam fokozatosan hívta fel a figyelmem a testemben lejátszódó érzésekre: a fejemben lüktető másnaposságra, a nyakamon gyógyulgató véraláfutásra. Mély levegőt véve, rémülettől tág pupillákkal néztem le a derekamon nyugvó kézre. Most mímelhetnék némi tartást és tehettem volna úgy, mint aki nem tudja ennyiből, hogy ki fekszik az ágy másik felén, de nem szeretek hazudni. Az orromon és a két szemöldököm közt elmélyültek a ráncok, ahogy kínlódtam, hogy elkülönítsem az álmokat a valóságtól. Frusztráltan pillantottam be a takaró alá, hogy ellenőrizzem, Viktória Titka megőrizte-e a méltóságom, de nem volt szerencsém.
- A k.rva életbe! - csattantam fel, majd egy bizonytalan mozdulattal emeltem meg Bernárd csuklóját, hogy leemeljem magamról és felkelhessek. Az ágy széléig csúszva ültem fel, hogy dühösen meredjek a tükör felé, de a visszaköszönő látvány már-már obszcénül festett. - Gratulálok, te szerencsétlen.
Ezeket a szavakat a nem-teljesen-én, testéből nagyon jól megélő Irinának címeztem, ahogy bizonytalan léptekkel léptem közelebb a tükörhöz. Alaposabban szemügyre vettem a természetellenesen telt ajkait, a foltokkal tarkított nyakát, az este itt-ott felejtett nyomait, csak aztán vettem tudomást Radetzkyről ismét. - Jajh, mi a f.szt keresel te itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851018#post851018][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.14. 14:25[/b][/url]

Tegnap este egy korty alkoholt sem ittam - rég nem volt ilyenre példa, és hogy őszinte legyek, nem is így terveztem. Marosváritól hazatérve, a Rellon pincéjének csendjében letekertem volna a soron következő üveg whiskey csinos kis kupakját, és tiszta pohár híján azzal ültem volna le a bevetetlen ágy szélére. Azt hittem, máshogy lesz, hogy ha egy nap újra látom őt, nem fogom kívánni többé az alkoholt, hogy már nem lesz szükségem efféle feszültségoldásra. Csakhogy mióta az országban van, én - ha nem is vallom be - még többet iszom. Egyetlen este sem telik másként, a forgatókönyv mindig ugyanaz: álomba iszom magam. Egyedül, mint a szamarak, hogy elkerüljem a megszégyenítést, amit az épp jelenlévő társaság adna.
Az ablakon betűző napfénytől morcosan nyitom ki a szememet, lüktet a fejem, és az sem tetszik túlzottan, ahogy a kedves hozzámszól.
- Véletlen se legyen probléma, hogy hajnalban te kerested azt a faszt - szólalok meg rekedten, mikor megemelve a fejem pillantásom a tükörre téved, és találkozik Irináéval. - Én kérek elnézést, hogy pont volt nálam egy.
Fintorogva fordítom el tőle az arcom, és a hátamra dőlve a plafont kezdem bámulni. Émelygek és fáj a hátam is, érzem, hogy migrénem lesz. Irina is... így kell kezdeni a reggelt, ez csak természetes, hát nehogy legyen egy jó napunk. Mérgesen pillantok rá, azután hangosan felsóhajtok, és megrázom a fejemet. A faszom kivan, bázdmeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851124#post851124][b]Irina Szuvorova - 2022.08.15. 15:18[/b][/url]

Vannak cefet másnapjaim, de azokat többnyire csendesen, egyedül meg tudom élni, ez pedig jó így. Nagyon jól működött egészen mostanáig, mikor megéreztem a matracot nyomó másik test súlyát magam mellett. Részeg Irina szereti a társaságot, ő sokkal érzelmesebb és amúgy befolyásolhatóbb, mint mezei társai (én). Szerettem volna még egyedül feldolgozni egy kicsit az információt, hogy a hajnal bizony nem egyedül ért, de az ismerős hang nem sokkal később megszólalt az elgyötört selyem ágyneműk közül.
- Nyilván, jobb dolgom sem volt - horkantam fel, meg is forgatva enyhén véreres zöldjeimet, majd felé fordultam. Nem próbáltam meg takargatni magamat, vagy úgy tenni, mintha zavarban lennék, semmi újat nem tudtam volna már mutatni neki. Helyette hatalmas sóhajjal vágtam le magamat az ágy végébe, a tekintetem Bernárdon tartva. A lábaim az ágyra pakoltam, mert bár a szőnyeg puha, a hajópadló kellemetlenül hideg mellette. - Nagggyon segítőkész vagy, hogy csak így felajánlod a bajba jutott hölgyeknek.
Láttam rajta, hogy dühös, megint itt tartottunk, ami semmiképpen nem az ideális állása a dolgoknak, de ötletem sem volt róla, hogy lehetne ezen javítani. Mint a mellékelt ábra mutatja, a szex nem segít. Szinte pislogás nélkül meredtem rá, míg ő ugyanezt tette a plafonnal, de végül meguntam a nagy hallgatást és a lábammal löktem egyet az övén.
- Neked mi bajod? - kérdeztem végül, megőrizve a rezzenéstelen arcomat. Nyilván, nekem megvan az okom, miért legyek mérges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851177#post851177][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.16. 15:38[/b][/url]

Feszültség ráncolta homlokom alatt, hunyorogva figyelem a mennyezetet, meg a kinti világ rajta átvonuló kusza árnyékait. Ingerültnek és mogorvának érzem magam, és anélkül is el tudom képzelni, milyen utálatos arcot vághatok most, hogy oldalra fordítva a fejem belenéznék a tükörbe. A szemem sarkából látom ugyan, hogy Irina az ágy végébe költözik, de csak akkor nézek rá, mikor meghallom az iróniától majd elcsöppenő, édes kis megjegyzését.
A fejemet oldalra billentem, így az érzéseimtől és gondolataimtól bőszen árulkodó tekintetem rátalál az övére.
- Úriembernek neveltek, elfelejtetted? - teszem fel a költői kérdést, és már akkor tudom, hogy ezt még vissza akarom majd szívni, hogy ő egyáltalán pisloghatna egyet. - Mindegy.
Visszafordulok a plafon felé, várom, hogy a vonásaim kisimuljanak. Persze hiába, azoknak eszük ágában sincs megmozdulni. Duzzogok egy ideig, úgy, a magam vagy inkább magunk, a kettőnk csendjében, és csak azután, hogy néhány percre elbóbiskoltam szólalok meg újra.
- Mikor mész hozzá? - rekedten csendül fel a hangom, de nem nézek rá. Egyenesen felfelé bámulok; égő, fáradt szemekkel és erősen összeszorított szájjal figyelem a fehérre mázolt falat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851181#post851181][b]Irina Szuvorova - 2022.08.16. 18:02[/b][/url]

Biztos, hogy ha Bernárd kitette volna a lábát az ágyból, akkor a ballal indította volna. Látszott a fején, a vonásai jobban össze voltak gyűrve az arcán, mint egy bulldognak, pedig az már igazán nagy teljesítmény. És mégis, ott feküdt és látszott rajta, hogy fortyog valamin, holott ezt most főleg csak nekem szabadott volna.
- Ja, kibaszott úriemberesen hagytad rajtam a nyomod minden második négyzetcentin - horkantam fel, de a szám szélében éreztem azt a mosolyt bujkálni. Igen, dühös voltam rá még mindig a múltkoriak miatt, meg főleg azért, hogy annak idején átcseszett, mint nyuszibogyót a palánkon. Ettől még nem vágytam kevésbé a társaságára és ez megijesztett.
- Tudod. Rohadt szarul jött ki, hogy itt hagytál. És teljesen össze is zuhantam miatta, de most igazából akár meg is köszönhetném neked. Nyertél nekem még majdnem 2,5 évet élni. - Nem volt semmi gúny vagy irónia a hangomban, ha befejeztem volna az egyetemet, míg ő távol van, akkor vissza sem jöhettem volna az országba. Mostanra gondolom már férjnél lennék. - Sokára. A diplomaosztóm után. Így szól a megállapodás. Befejezem ezt a szart, aztán...
A mutató és középső ujjam egymásnak nyomva tartottam őket a halántékomhoz, mintha fegyver lenne. Igazából, az sem lepne meg, ha valami hasonló történne.
- Szarul nézel ki, tudod? Mi bajod van? - ismételtem meg a kérdést, ismét megpiszkálva őt a lábammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851193#post851193][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.16. 21:11[/b][/url]

i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?

Szóval van még két és fél évem. A számat tűnődve, az oké, ezzel asszem együtt tudok élni ideájával húzom oldalra, felszaladó szemöldökeim átrendezik a homlokomat keresztben-kasul szétvágó ráncokat. Meg sem próbálom elrejteni Irina elől, hogy ettől egy kicsit megugrik a kedvem, bár a hasogató halántékomon ez sem segít sokat.
- Nem kell sietned, ma már abszolút nem szégyen a bukás - mondom, ahogy felemelem a fejem, és vigyorogva átnézek rá az ágy végébe. A szemeim piszkosul csillognak. - Nincs semmi bajom, Szuvorova, csak hosszú volt az éjszaka, és kibaszott kemény lesz a mai napom is.
Visszahajtom a fejem a párnára, és bár semmi kedvem hozzá, Marosvári örökké diktáló, nyughatatlan képe bekúszik lelki szemeim elé, jaj, húzz már a bús picsába, mire néhány pillanattal később sóhajtva erőt veszek magamon, felülök, és az ágy szélére húzódva előredőlök, hogy a tenyerem belső oldalával töröljem meg viseltes arcomat. Nagyon kéne egy cigi meg egy pohárka whiskey, de nincs az az isten, hogy ezirányú vágyaimról Irina előtt is beszéljek.
Szavak helyett inkább felé fordítom a fejem, és álmos-nyúzottan, laposakat pislogva figyelni kezdem őt. A szám szegletébe hamiskás mosoly költözik.
- Ezt megismételhetnénk valamikor - vetem fel az ötletet, pillantásomat le sem véve az én egyetlen Katyusámról. - Akár úgy is, hogy józan vagy.
Meg én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851197#post851197][b]Irina Szuvorova - 2022.08.16. 21:49[/b][/url]

Azzal a kijelentéssel, hogy még legalább két évig nem megyek férjhez, a köztünk lévő feszültség hirtelen olvadt, mint a papír a vízben. Nem tudom, hogy Bernárd homlokáról miért mosta el a mérget ilyen játszi könnyedséggel, de megtörtént. Egészen magasra is csúszott a szemöldököm, ahogy figyeltem őt.
- Viccelsz? Viktorról beszélünk, a bukás az felér egy anyagyilkossággal. De a gyakorlati évem még elhúzódhat, ki tudja, biztos nem jó valami a papírmunkával - meresztettem a szemem a plafon felé, a fejfájás pedig egész lassan, de biztosan visszaszivárgott az agyamba. A tegnap elfogyasztott mindenféle ugyan a gyomrom és a lelkem nem tudta megtörni, de a nyugalmam igen. - Azt hittem mást mondasz és nem a napodat.
Megvonogattam a szemöldökeim látványosan, a nyelvemmel belülről kicsit kitolva az arcom. Vicces a helyzet, tudom, hogy nem kellene úgy tennünk, mintha az utóbbi évek meg sem történtek volna, de ma reggel nem akarok dühös lenni. Ameddig itt van, nem.
- Miiiccsoda ötletek, Radetzky. Meglátjuk.  Bár őszintén, ezért megérdemelnéd, hogy kicakkozzam a képedet - mutattam a nyakamra látványos felháborodással, de elég hamar el is múlt az onnét, helyette felsóhajtottam, majd egészen közel hajolva tapasztottam az ajkam az övére, épp csak egy pillanatra.
- Én nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem kell egy cigi, meg egy kávé - közöltem végül, majd felkeltem és inkább a szekrénybe kotortam egy ruha után, hogy magamra rántsam, mégis legyen rajtam valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851208#post851208][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.17. 09:28[/b][/url]

Halk, ritmusos ciccegéssel mosolygok át Szuvorovára. Az, hogy nemcsak az országban, de itt van, a közvetlen közelemben, hogy a gyűrött lepedőn fekszünk közöttünk az izzadtságunktól még néhol nedves paplannal, egyszerre tűnik álomszerűnek és magának a nyers valóságnak. Még érzem a számban az ízét, orromban parfümszívta bőre illatát, és nem kell megerőltetnem magam ahhoz sem, hogy felderengjen előttem az elmúlt néhány óra egy-egy libabőrös pillanata.
A bukás említésére aztán úgy néz rám, mintha teljesen hülye lennék, egy bárgyú fogyatékos, mire hangosan, jóízűen elnevetem magam.
- Az apád és a megértés, empátia, kedvesség… dá - sorolom, miközben az egyre hangosabbá váló nevetésem alatt megrázkódik meztelen, tintától sötét mellkasom. - Az idei karácsonyra vehetnél neki egy értelmező kéziszótárt. Vagy tudod mit? Majd én küldök neki egyet.
Szemtelen félmosollyal emelem fel a fejem, hogy jól rálássak Irinára. Először viccnek szántam, de ha jobban belegondolok, félig-meddig komolyan is gondolom az ötletet, mert bár már volt szerencsém találkozni Viktorral - több alkalommal is -, ahogy ünnepi hacukában megjelenek a lakásában a lánya oldalán karácsonykor, nos, szívesen megnézném az arcot, amit a folyosóra érve vág.
- Cakkozd ki, királynőm, ebben nagy kárt már úgysem tehetsz - nézek fel rá csillogó szemekkel, majd belehunyom őket az apró, finom pusziba. - A-a, nem mész sehova - dörmögöm, és magam mellé húzom, hogy szorosan a karjaimba zárhassam. Nagyon hiányzott, de most, hogy így vagyunk, és az ajkam újra meg újra az övét éri, már nem érzek sem bűntudatot, sem megállíthatatlanul burjánzó szégyent. Megcsókolom, s közben balommal a derekán simítok végig. Azt akarom, hogy kirázza a hideg, hogy ismét velem akarjon lenni. Ujjaim hasfalára kalandoznak, köldöke környékére siklanak, és közben arcommal a nyakába bújok. - Vedd le azt a kurva gyűrűt - morranva búgom bőrébe, és megkeresve az ujját, minden finomságot nélkülözve szedem le róla az ékszert, hogy aztán az ágy másik felére dobjam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851210#post851210][b]Irina Szuvorova - 2022.08.17. 10:42[/b][/url]

Szeretnem tudni, hogy mi jár a fejében. Nagyon sokszor nem tudom eldönteni, és mikor végre úgy érzem, megismertem, hirtelen előjön valami olyan húzással, hogy az ember lekönyököl tőle és hirtelen azon gondolkozik, vajon hogy gondolhatta egyáltalán, hogy ismeri. Így most csak csendesen figyeltem őt. A nevetését, meg azt, mennyire emlékeztetett az én Bernárdomra.
- Szerintem totyogós korában nem tanították meg neki, hogy ha elveszik a szomszéd gyerektől a Kátya macit, akkor nem szabad nevetni, hanem együtt kell érezni, mert lehet a tiéd a következő - forgattam meg a szemem, majd az elképzelésre belőlem is kitört a nevetés, amit megpróbáltam elfojtani. Még a szám elé is kaptam a kezem, de végül csak vettem egy mély levegőt. - Tudod, nagyon merész elképzelés tőled, hogy Viktor tud olvasni.
Nyilván, tiszt, tudnia kell, de én még életemben nem láttam nyomtatott médiát a kezében, így nem esküdnék meg rá, hogy nem felejtette el az évek alatt.
Néha fel-felvillan az az oldala Radetzkynek, amit nem szeretne, hogy lássak. Mert ebben a megjegyzésben is ott lappang az, hogy ő nem szereti az embert, aki a tükörből visszanéz rá. A fejem akaratlanul is oldalra billent kissé, ahogy rá szegeztem a tekintetem, mielőtt megcsókoltam volna.
- Ebben tévedsz, nekem jó így. De csak azért úszod meg, semmi másért - leheltem az ajkaira, mielőtt a dolgomra indulnék, de a férfinak más tervei voltak. Az egyensúlyomból kibillenve, minden baj nélkül zuhantam mellé a matracra.
- Flúgos vagy - fújtattam két nevetés között, majd felé fordultam, a lábam átvetve a csípőjén. A kezem az arcára csúszott, vegigsimítva az álla vonalán, ahogy ismét megcsókolt. A keze ismét felfedező útra indult a testemen és ha akarnám sem tudtam volna visszafojtani a feltörő sóhajt.
Elsőre el sem jutottak a szavai a tudatomig, csak mikor már egy legkevésbé sem finom mozdulattal lerántotta a köves ékszert az ujjamról.
- De határozott lett hirtelen valaki - jegyeztem meg a fülébe súgva, majd csókot nyomtam közvetlen alá. A - gyűrűtlenített -, kezem végigsiklott a mellkasán, egészen a hasáig, csak aztán vigyorodtam el. - Nem tudom, hol szedtelek össze, de... Jó hogy itt vagy.
Majd minden további kommentárt megelőzve csókoltam meg újra, egészen közel simulva hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852066#post852066][b]Radetzky Bernárd - 2022.09.02. 16:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852084#post852084][b]Irina Szuvorova - 2022.09.03. 09:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852094#post852094][b]Radetzky Bernárd - 2022.09.03. 12:25[/b][/url]