Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Nem tudom megint miért én érdemeltem ki a bébicsőszködést. Talán mert sose büntetek meg senkit. De ennek oka van. Ha büntetsz, plusz munkát csinálsz magadnak, órákat vesztesz el az életedből, amiket felhasználhatnál másra. Mint mondjuk egy könyv elolvasására. Nagy sóhajjal léptem hát be a konyhába, ahol a manók azonnal nagy szemeket meresztve pásztáztak. Unottan néztem rajtuk végig, Zalán jutott eszembe. Nélküle már nem is volt olyan jó ez a hely. Érthető ez a konyhára, de egész Magyarországra is.
- Mikes Marcellt keresem, itt van már? - kérdeztem a hadsereget, mire rázni kezdték hevesen a fejüket. - Remek. Jól kezdünk - csaptam csípőmre a kezem, és újabb megszólalás nélkül levetettem magam az egyik székre, és olvasni kezdtem.
Az ajtó nyitódására egyáltalán nem néztem fel. - Késtél - közöltem egyszerűen. - Láss munkához - adtam ki az ukászt. Tényleg nem értettem miért mindig nekem kell őrködni. Még csak nem is vagyok jó benne. A könyv jobban lefoglal mint az áldozat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849656#post849656][b]Autumn Rue Danvers - 2022.07.22. 23:28[/b][/url]

Nem tudom megint miért én érdemeltem ki a bébicsőszködést. Talán mert sose büntetek meg senkit. De ennek oka van. Ha büntetsz, plusz munkát csinálsz magadnak, órákat vesztesz el az életedből, amiket felhasználhatnál másra. Mint mondjuk egy könyv elolvasására. Nagy sóhajjal léptem hát be a konyhába, ahol a manók azonnal nagy szemeket meresztve pásztáztak. Unottan néztem rajtuk végig, Zalán jutott eszembe. Nélküle már nem is volt olyan jó ez a hely. Érthető ez a konyhára, de egész Magyarországra is.
- Mikes Marcellt keresem, itt van már? - kérdeztem a hadsereget, mire rázni kezdték hevesen a fejüket. - Remek. Jól kezdünk - csaptam csípőmre a kezem, és újabb megszólalás nélkül levetettem magam az egyik székre, és olvasni kezdtem.
Az ajtó nyitódására egyáltalán nem néztem fel. - Késtél - közöltem egyszerűen. - Láss munkához - adtam ki az ukászt. Tényleg nem értettem miért mindig nekem kell őrködni. Még csak nem is vagyok jó benne. A könyv jobban lefoglal mint az áldozat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849659#post849659][b]Mikes Marcell Flórián - 2022.07.23. 00:17[/b][/url]

Először képen röhögte a tanerőt, aki az irodájába hívatta, asztalra rakott lábakkal, rágót csócsálva hallgatta a példabeszédek huszonháromezredik fejezetét, és csak egy vigyor kúszott a szájára, oda sem nézett, csak malmozott és várta, hogy végre mehessen. De mikor szembesítették azzal, hogy a viselkedése tarthatatlan, és az intézmény nem tolerálja az ilyen szervezett bulikat, mely során még kárt is okoznak, arra azért már morcosan nézett oda. Már csak emiatt is hiányzott neki Amerika, ott nem voltak ilyen erkölcscsőszök. Itt viszont büntetést szabtak ki rá, amit először el sem akart fogadni, de miután szóba került, hogy az apjának is üzennek, úgy Mikes kénytelen volt összepréselt ajkakkal fogadni az ítéletet.
Másnap megkapta a baglyot, hogy hová és mikorra kell mennie, s nagyjából mennyi időt kell a büntetőmunkával töltenie, ami egyébként konyhai munkálatokból áll majd. Mindössze ennyit tartalmazott a levél, mást nem. Mikesnek meg nagyon nem akaródzott lemászni a konyhába, sőt, büntetőmunkát sem akart csinálni, de mivel továbbra is tartott attól, hogy az apja fülébe jut a botrány híre, összekapta magát, s végül némi késéssel, de megjelent a konyha ajtajában.
Látta odabent a sürgő-forgó manókat, ahogyan a neki háttal ülő lány barna üstöke is felcsillant. Ahhoz pedig jött a már jól ismert hang, és jól ismert ridegség. - Ennyire ne vedd komolyan a szereped, Mami - szólt oda, mintha már el is feledte volna azt, hogy a lány korábban megmentette a seggét. Akkor egy szót sem tudott kipréselni magából, most viszont visszatért belé az élet, beljebb lépdelve megkerülte a széket, s háttal a konyhapultnak dőlve, tenyereivel annak szélére támaszkodva, keresztezett lábakkal kémlelte a hajcsárnőt.
- Harcicica bőrszerkó nélkül? - kíváncsian vonta fel szemöldökeit, aztán látványosan körbenézett. - Szerintem vésd be a könyvedbe vagy tudom is hova szoktátok, hogy megcsináltam amit kellett, és mehetünk haza - még rá is mosolygott Ruera, ami ritkaságnak számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849660#post849660][b]Autumn Rue Danvers - 2022.07.23. 00:32[/b][/url]

Bolondság lenne azt állítani, hogy ez a szituáció bárkinek is jó. Én nem akartam bébicsőszködni. Mikes nem akart dolgozni - természetesen. A manók meg utálták, ha más hozzányúl a cuccaikhoz. Akárki találta ki ezt a büntetőt, mindenkivel ki akart cseszni. És sikerrel is járt.
- Nem vagyok az anyád, ne szólíts maminak - szóltam monoton hangon, ahogy még mindig a könyv sorait bújtam. Lapoztam, de elvesztettem a mondat első felét az újabb megszólalása hallatán.
- És végképp nem vagyok cica. Szólíts Ruenak. És annak - jelentettem ki jelentőségteljesen, de még mindig nem néztem fel. Olvasni már nem tudtam, de nem volt kedvem hozzá. A színlelés meg jobban ment, és egy hajszálnyi esélyt láttam rá, hogy talán ha nem veszek róla tudomást, nem beszél hozzám. Naiv gondolat volt.
Egy nehéz sóhaj kíséretében becsuktam a könyvet. - Nézd, ez a szituáció egyikünknek se kedvez, de nem véshetem be a könyvecskébe, amíg nem csináltad meg, szóval ne húzzuk sokáig egymás idejét, és állj neki. Capisce? - tettem fel a költői kérdést, majd elnéztem a távolba.
- Héj manók. Kérlek adjatok a bájos fiatalembernek valami munkát. Lehetőleg valami nehezet, hogy ne tudja közben jártatni a száját. - Talán a mondat végére egy gonoszkás félmosoly megcsillant a szám sarkában. Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=849663#post849663][b]Mikes Marcell Flórián - 2022.07.23. 00:58[/b][/url]

- A nejem még lehet..nél, de sajnos nem lehet róla szó, nem estél át a rostán - színlelt sóhajjal csóválta a fejét, miközben tekintetével mindvégig a lányt figyelte, kíváncsi volt, hogy mikor veszíti el a másik az idegei fölött való uralmat. Kár lett volna tagadni, hogy élvezte, ha piszkálhat másokat.
- Igen, feltűnt, hmm - állát kezdte dörgölni, ahogy az olvasó lányt kémlelte.
- Most hogy így innen jobban megnézlek, sokkal inkább hasonlítasz egy elefántra, akárcsak Hettie nénikém - vigyorogva szúrt oda, s még mintha kezeivel is mutatta volna a képzeletbeli kilókat.  Pedig a korábbi cicás verziót még mondhatni, kedvességből szúrta oda, ezen utóbbit inkább már bosszúból.
Mikes eddig jól szórakozott, de a lány felettébb bosszúsnak tűnt, mintha feszült lett volna. Ettől függetlenül nem érezte úgy, hogy most hirtelen bocsánatot kellene kérnie, hisz tulajdonképp a lány indított sértő stílusban. Talán ha kedvesen köszön, és érdeklődik, hogy mi újság, akkor még Marci is máshogyan állt volna hozzá.
A lány magyarázatára egyszerűen csak megforgatta a szemeit, majd ellökve magát a pulttól,  egy széket nyakon fogva húzott a lány közelébe, majd vele szemben telepedett rá, karjaival a támlára támaszkodva.
- Ne legyél már ennyire merev és szabályokhoz görcsösen ragaszkodó, baromira nem áll jól. Mondhatnád, hogy okés, behúznád a füzetbe, hogy jelen voltam, aztán meg innánk egy piát és nem lennél ennyire befeszülve. Mit szólsz? - megpróbálta a lehetetlent, mert hát, az ital az sok mindenre jó, és talán a csaj gátjait meg mindenféle problémáját is feloldaná. Ám ekkorra már a manók is megkapták a feladatukat, akik persze azon nyomban rohangáltak ide-oda, mindenféle edényt pakolásztak a csap mellé, és mutogattak, hogy azt mind el kellene mosogatni.
Nagyon úgy tűnt, hogy a nagyszemű Mikesnek magyaráz, de rosszallóan nézett vissza a manóra, aki hirtelen lesütötte a tekintetét. - Ne már, f…om akar mosogatni, tényleg muszáj ezt? Mit olvasol? - inkább kikapta a lány kezéből a könyvet, és beleolvasott a sorokba.  - Nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek. Na látod, éppen erről van itt szó, ha neked lenne türelmed, nekem meg időm ilyen szarságokra, akkor működne ez a vágjuk puccba a konyhát dolog. De sajnos, ez nem megy így. Javaslatom, Te beírod, hogy megjelentem, elvégeztem a melót, én meg adok egy feszültségoldó vállmasszázst ééés, és vérszívás nélkül meghallgatom, hogy mitől vagy ennyire toprongyon. - a könyvet persze egyelőre még nem is adta vissza, sőt, távolabb is nyújtotta, amennyiben ki akarták venni a kezéből.