Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Nem volt feltűnésmentes érkezés. Amint beléptem a kapun, női sikoly hangzott fel, a nyakamba kaptam egy adag vizet is - így némiképp kedvtelenül fáradtam be a Nagyterembe az évnyitóra kicsit később. Taláromon - azért felhúztam, jófiú vagyok - még nem díszelgett címer, de hamarosan megtudtam, hogy a sárkányos, azaz a Rellon házban fogom élni az életem elkövetkezendő pár évét. Pince, ijesztő aura, meg minden. Úgy láttam, mikor az iskola történetét olvastam, hogy jó kviddicsesek, sokszor viszik a kupát, meg hogy nagyjából ugyanaz lehet, mint a Mardekár, csak még annál is radikálisabb. Mindegy, a radikalizmus általában utat talál hozzám, ilyen vagy olyan formában.
Azért a dobverő ott figyelt a zsebemben, mikor leültem a zöldek asztalához, hogy végre nekilássak a kajámnak. Bevallom amúgy, cheateltem egy kicsit, mert mikor a sámánbot filózott, hogy most Eridon vagy Rellon, hosszasan győzködnöm kellett róla, hogy ne holmi hőskomplexusos idióták közé osszon. Ezt nem engedhetem meg magamnak, mondtam neki gondolatban, az imidzsem sokkal fontosabb annál, mint hogy jellememnek tökéletesen megfelelő klubhelyiségben cigizhessek. Amúgy is lehetetlen vállalkozás, hogy mindenkinek beilljen valahova a jelleme, hogy akkor te most eridonos vagy - mekkora faszság már, hogy négy csoportba besorolhatóak az emberek! Utálom a címkéket. Te ilyen vagy! Te olyan! Nem mondom, hogy nem művelem ennek ellenére, hiszen a madaras házat is hőskomplexusos csoportosulásnak könyveltem el, de csak azért, mert egy volt Bagolykős ismerősöm mesélte.
Levágódom tehát az egyik székre, kortyolok egyet a kávémból így vacsi mellé, aztán szedek magamnak. Valamiért mindenki elhúzódott előlem a szomszéd asztalnál, mikor jöttem erre. Nem is értem, miért. Azért biztos volt egy bemutatkozás - ott állok a pódiumon a sámánbottal a kezemben, tetovált arc, minden, kuss van a teremben, és hirtelen - "Rellon". Vicces lesz az első pár hét.
Egy-egy rellonossal azért szóba elegyedem, ha kérdeznek, még azt is elárulom, honnan jöttem a messzi Magyarországra. Alig várom a következő edzésem. Ez az egész ittlét alapból felbassza az idegeimet. A hülye apám miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806426#post806426][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.21. 11:49[/b][/url]

Nem volt feltűnésmentes érkezés. Amint beléptem a kapun, női sikoly hangzott fel, a nyakamba kaptam egy adag vizet is - így némiképp kedvtelenül fáradtam be a Nagyterembe az évnyitóra kicsit később. Taláromon - azért felhúztam, jófiú vagyok - még nem díszelgett címer, de hamarosan megtudtam, hogy a sárkányos, azaz a Rellon házban fogom élni az életem elkövetkezendő pár évét. Pince, ijesztő aura, meg minden. Úgy láttam, mikor az iskola történetét olvastam, hogy jó kviddicsesek, sokszor viszik a kupát, meg hogy nagyjából ugyanaz lehet, mint a Mardekár, csak még annál is radikálisabb. Mindegy, a radikalizmus általában utat talál hozzám, ilyen vagy olyan formában.
Azért a dobverő ott figyelt a zsebemben, mikor leültem a zöldek asztalához, hogy végre nekilássak a kajámnak. Bevallom amúgy, cheateltem egy kicsit, mert mikor a sámánbot filózott, hogy most Eridon vagy Rellon, hosszasan győzködnöm kellett róla, hogy ne holmi hőskomplexusos idióták közé osszon. Ezt nem engedhetem meg magamnak, mondtam neki gondolatban, az imidzsem sokkal fontosabb annál, mint hogy jellememnek tökéletesen megfelelő klubhelyiségben cigizhessek. Amúgy is lehetetlen vállalkozás, hogy mindenkinek beilljen valahova a jelleme, hogy akkor te most eridonos vagy - mekkora faszság már, hogy négy csoportba besorolhatóak az emberek! Utálom a címkéket. Te ilyen vagy! Te olyan! Nem mondom, hogy nem művelem ennek ellenére, hiszen a madaras házat is hőskomplexusos csoportosulásnak könyveltem el, de csak azért, mert egy volt Bagolykős ismerősöm mesélte.
Levágódom tehát az egyik székre, kortyolok egyet a kávémból így vacsi mellé, aztán szedek magamnak. Valamiért mindenki elhúzódott előlem a szomszéd asztalnál, mikor jöttem erre. Nem is értem, miért. Azért biztos volt egy bemutatkozás - ott állok a pódiumon a sámánbottal a kezemben, tetovált arc, minden, kuss van a teremben, és hirtelen - "Rellon". Vicces lesz az első pár hét.
Egy-egy rellonossal azért szóba elegyedem, ha kérdeznek, még azt is elárulom, honnan jöttem a messzi Magyarországra. Alig várom a következő edzésem. Ez az egész ittlét alapból felbassza az idegeimet. A hülye apám miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806665#post806665][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.22. 20:58[/b][/url]

Az évnyitóknak mindig túl nagy feneket kerítenek. Pedig semmiben sem tér el bármelyik másik tanítási naptól, csak a vezetőség reményteli és általában végtelenül unalmassá nyújtott beszédei teszik kirívóvá. Meg az új diákok érkezése. Nos, ez utóbbi már tartogathat izgalmakat.
És valóban. Egy kimerítő próba után visszaérkezve a kastélyba mást sem hallani, mint egy srácról, akinek az egész arca ki van varrva és olyan gorombán mordul mindenkire, hát hogy engedhetnek be ilyen javítószökevényeket?! Fontos kiemelni, hogy ezek nem a navinés szavai, csak a folyosón és egyéb kis zugokban hallható hüledezés. Olyan pletykás ez az iskola, hogy az nem igaz. Vacsoráját fogyasztva azonban azon kapja magát, hogy időnként a nagyterem bejárata felé les, minekutána az asztaloknál határozottan nincs jele a tetovált arcúnak. Állati kíváncsi a srácra. Aki természetesen nem is olyan sokára megjelenik, léptei nyomán pedig újra elhalkulnak, majd összesúgnak a diákok - és Csongor hazudna, ha azt állítaná, egy meglepett szusszanást sem váltott ki belőle az idegen extrém külleme. Végigköveti tekintetével, amíg leül újdonsült háztársai körébe, és meg kell állapítsa: de hát nem is félelmetes.
Így történhet, hogy igazít talárján, majd tányérjával együtt kel fel, hogy túrjon magának egy kis helyet a sárkányok asztalánál, a frissen beosztott fiú mellett.
- Máris híres vagy, tudtad? - olyan zavartalanul és könnyedén szólítja meg, mintha legalábbis ismernék egymást. Jókedvű görbe ül ajkain. - Az pedig - rámutat az előtte lévő kávéra - ilyenkor már nem túl egészséges.
Bár utóbbi megjegyzését szinte abban a pillanatban megbánja, hogy kimondta, hisz sejtése szerint nem fogja túlságosan lenyűgözni a másikat az azonnali anyáskodás, de… már kijött, nincs mit tenni. Eszik egy falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806682#post806682][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.23. 10:29[/b][/url]

Azért arra nem számítottam, hogy ilyen nyugodt lesz az első napom. Jó, ne kiabáljuk el, persze - de egyelőre talán egy beszólást, ha kaptam, és egy skindheaddel sem találkoztam még. Remélem, ez azt jelenti, hogy nem is fogok. Az egyébként legalább egyértelmű volt a Slipknotos pulcsimból a talár alatt, hogy melyik műfajt képviselem - most ki is oldom az elegáns viseletet, a kajához -, remélhetőleg senki sem fog emósnak, vagy ami még rosszabb, skinheadnek bekategorizálni. Ez a rövid haj dolog kevéssé jó ilyen szempontból, de már úgyis növesztem.
Lényeg: a bakancsom magam mellett a széken, félig törökülésben válaszolgatok hébe-hóba az esetleges kérdésekre körülöttem. Mikor felröhögök az egyik háztársam óvatos beszólására, kilátszik majdnem az összes fogam. Érzem a rám ülő tekinteteket, a hátamba marnak, vigyorom pedig kicsit szélesebbre húzódik, mint kellene, s talán egy pillanattal tovább is van az arcomon.
Egészen addig, amíg valaki le nem huppan mellém. Én fel se pillantanék, de meghallom a kedélyes cseverészést, hogy ez van, meg az van... Lassan emelem oldalra a tekintetem, és egy vágottszemű navinés... ömm, a mellmérete alapján valszeg' fiút pillantok meg, akinek mozog a szája, és egyértelműen hozzám beszél.
- Majd hírhedt is leszek. - Válaszolom, aztán beleiszok a kávémba. Erre is kommentárt kapok, mire enyhén felvonom a szemöldököm; a CryBaby felirat meggyűrődik a homlokomon.
- Akkor ne igyál kávét ilyenkor. - A házcímerre siklik a tekintetem. - Téged küldtek, hogy idomíts?
Hátrafordulok a másik asztal felé, s nézem a döbbent navinéseket, akik figyelik háztársuk harakrijét (csak hogy stílusosak legyünk). Hirtelen mozdulok, harapással vegyes mordulással ajándékozom meg a kíváncsi szempárokat, akik ijedten rebbennek el. Csoda, hogy ők nem sikítottak fel, mint az a zavart levitás lány. Halványan elmosolyodom.
- Biztos aggódnak érted, Törpe. - Egyelőre nem értem, miért közelített meg ez a srác, de amennyiben cirkuszi attrakciót vár, csak kíváncsiskodik, hamar asztalt kell váltania. Most nem vagyok abban a hangulatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806781#post806781][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.24. 17:24[/b][/url]

Mosolya haloványan még szélesebbre rezzen a fiú megrendülésén, már ami a váratlan érkezést és csevegés-kezdeményezést illeti. A méricskélő pillantásra nem reagál különösebben, már megszokta az europidok értetlenségét és az ázsiai vonások felé mutatott kritikus hozzáállást, miszerint mind ugyanolyanok. És őszintén, az időnként elég hangsúlyos sminkeléssel nyilván nem is segít túl sokat. Mintha a fehérek amúgy nem csinálnának ilyesmiket. Na mindegy.
Fesztelenül néz fel, tekintetét elszakítja a másiktól és az arcán lévő tetoválásokat fürkészi. A kíváncsiság és nyitott érdeklődés mellett kontrollálhatatlanul átsuhan vonásain valamiféle… nem is igazán rosszallás, inkább csak meg-nem-értés, még ha láthatóan egyáltalán nem szándékozik ítélkezni. De miért pont arcra?
 - Kétségtelenül - bólint egy aprót. Nem ironizál. Egészen szórakoztatónak találja a tényt, hogy a másik mennyire épít az átlagot elborzasztó külsejére és esze ágában sincs elvitatni terveit vagy azok sikerességét. Márpedig éppenséggel nem tűnik egy visszahúzódó, csendes valakinek. Pedig lehetne. Mekkora plot twist lenne, hah.
 - Nem is iszok. - Közli a teljesen nyilvánvalót, mintha nem értette volna a beszólást.
 - De kicsinálja a keringésedet, felborítja a szervezeted normális körforgását és szorongást idézhet elő. - Szavai valahogy mégsem hangzanak kioktatásnak, vagy tudálékosnak, tiszta jóindulat húzódik meg mögöttük; csak úgy ártatlanul kibuknak a száján anélkül, hogy különösebben átgondolná, mit mond.
 - Oh, szerinted idomítást igényelsz? - összepréseli enyhén ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Eszik egy újabb falatot. Elveszi az újonc elől a poharát, beleles, majd fejjel lefelé fordítva ráz rajta egyet, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nem használta, tölt magának vizet. Felles.  - Mintha tudnék rád hatni bármivel.
A kedvesség nem egyenlő az ostobasággal, hiába hajlamosak valahogy összemosódni.
Aztán letörpézik. Láthatóan elkomorodik a becézés hallatán; a másik anélkül tapintott rá az érzékeny pontra, hogy különösebben tudatában lehetne, hisz ültében kizárt, hogy fel tudja becsülni Csongor magasságát. - Tudok vigyázni magamra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806953#post806953][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.26. 13:19[/b][/url]

Nem értem ezt a megkörnyékezést. A cirkuszi attrakció hozzáállást már megszoktam, de nem kedvelem, ha ezzel akarnak a közelembe férkőzni. Addig vicces, amíg nem szólítanak le miatta. Ez a srác viszont láthatóan pusztán jóindulatból oktat ki a kávézás rossz hatásairól.
- Akkor ne igyál. - Ismétlem el, miközben rápillantok. - Én meg azzal mérgezem magam, amivel csak kedvem tartja. - Zárom le a témát negédesen rámosolyogva, majd megemelem a kávét és belekortyolok. A nyilvános cigizést egyelőre későbbre halasztom. Azért nem vagyok egy állat… - A szervezetem normális körforgása pont olyan, mint ahogy kinézek, Szende.
Elvigyorodom ezen a becenéven, a hét törpéből ez elég jól illik újdonsült társalkodómra. Amíg nem mondja el a nevét, addig sajnos nekem kell előállnom valami kreatívval és szellemessel.
- Amúgy meg, úgy látod, hogy kifejezetten szorongós típus vagyok? - Vigyorgok rá, kivillantva a fogaimat. Nem undorítóskodom épp, azt viszont el kell ismernem, hogy a mimikáim nem épp visszafogottak.
Az idomításra csak elhúzom a szám, de nem lehet eldönteni, hogy ez egy félmosoly vagy vicsor akar lenni, ami megakadt félúton. Beleeszek a kajámba, teli szájjal válaszolok.
- Azt mondják. - Vonom meg a vállam. Igen, apám például határozottan ezen a véleményen van, meg a volt iskolaigazgatóm, pár tanárom, még pár haverom is, néhány exbarátnőm sem vétózná meg az állítást. A szájkosarat poénból kaptam egyszer a basszerosunktól, de nem tartom kizártnak, hogy komoly üzenet volt mögötte - néha még hordom is. - Lehet rám hatni, csak nem egyszerű. - Nyilatkoztatom ki a véleményem. - Intelligens érvelésre nyitott vagyok. Arra nem, ha át akarnak nevelni, és arra sem, mikor csak megforgatják a szemüket, mert már nem tudnak értelmes érveket felhozni.
Látjátok? Könnyen szocializálódom. Rögtön belementem egy elméleti vitába egy navinéssel. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a szerencsétlen - úgy hallottam, hogy ők a szivárványhányáson túl kevés dologra képesek. A rellonosok meg az abuzív szemetek. Elég sztereotíp egy hely. Lesz dolgom.
Mikor azt mondja, ő tud vigyázni magára, rápillantok.
- Ahogy gondolod, főnök. - Bólintok, és ismét beleharapok a szalonnába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806992#post806992][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 18:16[/b][/url]

Makacsságban vetélytársára akadt, ezt már ennyiből is határozottan meg tudja állapítani; szusszan. Ismét bólint egyet, megerősítve az újdonsült híresség szavait.
 - Egészségedre. - Belenyugszik, úgysem tudja meggyőzni az igazáról és őszintén szólva esze ágában sincsen így tenni. Amúgy is akkor tanul az ember, ha saját kárán teszi és neki sem lenne túlságosan szimpatikus, ha bárki bevágódna mellé ismeretlenül és elkezdené megmagyarázni, mit hogyan csináljon.
Lesújtó pillantással jutalmazza az újabb becenevet, miközben evőeszköze megáll félúton, aztán a szükségesnél épp egy kicsit hangosabban csörren tányérján.
 - Csongor. A nevem Csongor - mutatkozik be, rákényszerülve a lenyűgöző megnevezések miatt, hátha ezáltal elkerülhetik őket a továbbiakban. Nem is pici! Teljesen átlagos magassággal rendelkezik, még az Európai mércét tekintve sem számít különösen alacsonynak, mégis… Mégis valamiért mindig ide lyukadnak ki.
 - Határozottan - dacos ironizálás, kétségtelen. - Az inszomnia is egy szorongásos tünet egyébként, azt pedig valahogy simán kinézem belőled, hogy éjszakai bagoly vagy. - Azonnal enyhül a hangszíne, gyorsan túltette magát a mérsékelt dúlás-fúláson, bár Dusán még nem tudja, hogy szavai és mozdulatai a tökéletes ellenkezőjét érik el annak, mint amit feltételezhetően szeretne. Csongornak ugyanis most már esze ágában sincsen visszamenni a navinésekhez.
Kíváncsian pillant rá, és várná a folytatást az idomítással kapcsolatban, de nem érkezik, úgyhogy enyhén félrebiccenti fejét érdeklődő pislogás mellett. - És?
Tekintetében szinte láthatóan csillan az izgatottság, el is mosolyodik; kihívás elfogadva. A fiú szavai hallatán közvetlenül eztán elneveti magát, a vonásairól leolvasható elhatározás olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy megjelent.
 - Intelligensen érveltem annak kapcsán, miért nem a legmegfontoltabb dolog vacsora mellé kávét inni - jókedvűen emlékezteti a másikat, hogy pontosan az történt, amit Dusán felhozott. Valószínűleg kap pár teljesen megrökönyödött pillantást a saját asztaluk felől, amiért láthatóan tök jól érzi magát a nagy és félelmetes tetovált taggal. Mosolya pedig kiszélesedik, nagyon elégedetté válik a soron következő megnevezést hallva, és hogy nem kérdőjelezik meg rátermettségét. Végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807026#post807026][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.26. 22:54[/b][/url]

Megemelem a kávéspoharat, hiszen épp egészséget kívántak a tartalmához, majd három nagy korttyal ürítem ki a bögrét. Na, erről ennyit, Morgó, remélhetőleg mostanra elveszted az érdeklődésed, vagy ki fogsz hozni a sodromból.
- Szóval Csongor - vonom össze a szemöldököm, majd kezet nyújtok. - Dusán vagyok.
Mondjuk nem sértésnek szántam a beceneveket, ő biztos annak vette, a tetovált pofa nem épp azt sugallja, hogy barátságos kisfiú vagyok, sőt. Nézem pár pillanatig a mellettem ülőt, a kicsi, arányos pofit, az egyszerű, de influencerekre emlékeztető ruhákat. Mit akarhat tőlem Csongor? Pont tőlem, úgy értem. Az eddigiek alapján az ő fajtáját (úgy értem, típusát, azokat, akiknek ilyen a stílusuk) általában taszítani szoktam, okkal.
- Leszállhatnál erről a témáról, kismadár, semmi közöd hozzá, mit iszok és mit nem. Ha nem tetszik, le lehet kopni - rá sem nézek, ahogy ezt közlöm, inkább eszek még egy falatot a luxuskajából, amit ebben az iskolában szolgáltatnak. Látnátok a körleti hálószobákat, atyaég, mintha valami szar hotelbe jöttem volna.
- És? - rápillantok, látom, hogy izgatott lesz. Ugye azt most nem mondod komolyan, hogy bébiszitter leszek? - A legtöbben ezt mondják. Én erről… máshogy gondolkodom. - Halvány mosoly. Mintha lenne emögött valamilyen utalás, valami, amit csak a beavatottak tudhatnak, valami vészjósló. A mosolyom, nagy fogaim sem segítenek a komfortérzet növelésében. - Nem ajánlom, hogy megpróbálja bárki.
Hamarosan már megint a kibaszott kávéval kell foglalkozni, én betikkelek, hogy az első ember, aki egyedül ide mert hozzám jönni, ráadásul egy apró, photoshop-arcú koreai törpe épp kioktatni kíván a szokásaimról egy nagyjából két perce tartó beszélgetésben.
- Na jó, ezt kurvára meguntam, húzás van. Leszarom az érveid, ez egy annyira jelentéktelen téma, hogy ha még egy percig foglalkoznom kell vele, elhányom magam. Viszontlátásra. - Intek is neki, hogy az útjára engedjem, mert egyszer figyelmeztettem, és még az is több volt, mint amennyire ideális esetben szükség van. Érted, ha legalább az lenne a baja, hogy tetovált vagyok, vagy ijesztő, vagy undorító, barbár, vagy punk - bármi, de ez a kávézás, kiborít. A legellenszenvesebb attribútumom volna? Tényleg? Idáig jutottunk? Sátánt kell varratnom az arcomra, hogy megértsék? Vagy tényleg ennyire hülyék az emberek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807027#post807027][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 23:13[/b][/url]

Valamiért nem számít arra, hogy nevet is kap válaszul így kapásból, azt gondolta, a fiú majd fenn szeretné még egy ideig tartani a misztikusságot. Bár ha hírhedtségre gyúr, ahhoz valóban nem árt mielőbb megalapozni a helyzetet, az első alapkő pedig a név.
 - Örvendek a szerencsének - kedvesen elmosolyodik és kezet fog a fiúval; Dusán hosszú ujjai közt elég aprónak hat keze, szinte elveszik benne, fogása ennek ellenére meglepően határozott. A sok becenévnek köszönhetően eléggé tudatában van a különbségnek, egy pillanattal sem húzza hát tovább a kontaktot a szükségesnél, hátha kevésbé tűnik fel a másiknak, de nem is kapja el sietősen. Még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy tart tőle, mert nem teszi.
Nyitja a száját, majd inkább becsukja és megvonja a vállát. Nem azért ült ide, hogy azonnal leírja magát az újonc szemében és valamiért az az érzése, hogy jelenleg ez a legbölcsebb, amit tehet. Egyértelműbb nem is lehetne, hogy nem akart rosszat, alig láthatóan beharapja ajkát zavartan - most bocsánatot kéne kérnie?
A legtöbben ezt mondják. Szóval már akad reputációja. Vagy csak szeretné, hogy ezt higgyék, tulajdonképpen mondhatna bármit, senki nem fog utánajárni.
 - Mások mondhatnak bármit - általánosságban érti, igazándiból nem is gondolja túl a dolgot, mégis sokat elárul róla ez a félvállról tett megjegyzés, jelezvén, hogy nem hisz az ilyesmikben, míg meg nem győződött a hitelességükről. Nem szeret ítélkezni, és bár az ember ösztönösen megteszi, próbál sosem ebből kiindulni. Az viszont, hogy róla mit gondolnak mások, nos, az nagyon is fontos. Kicsit ellentmondásos, igen. Kiérzi a figyelmeztetést, a már-már fenyegető hangnemet Dusán szavaiból; bólint. - Nekem biztosan nem célom ilyesmi, ezt garantálhatom.
A hirtelen felindulásra megilletődik, enyhén elnyílnak ajkai, ahogy felnéz a másikra, és pislog néhányat, amíg alkalmazkodik a változáshoz, végül megcsóválja fejét.
 - Nem akartam tolakodó lenni, ne haragudj - csak a szükséges mennyiségű szabadkozás, mivel ezek szerint átlépett egy olyan határt, amit nem érzékelt. Megesik időnként. Egyébként nem különösebben zavartatja magát, és ijedtnek sem tűnik, úgy pedig, mint aki távozni készül, végképp nem. Egy újabb másodperc telik el csupán csendben, majd további magyarázkodást mellőzve, mintha nem is förmedtek volna rá, vagy adták volna ki az útját, felles. - Hogyhogy a Bagolykő? Vagy, ha kényes téma, akkor felejtsd el. Hányadikos leszel? - óvatosabbra váltott, ami az érintett területet illeti, de fesztelen nyugalma és érdeklődése újra a régi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807028#post807028][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.26. 23:17[/b][/url]

Rohadtul megelégelem a kicsinyes csevejt, mi vagyok én, társalkodónő? Ennek hangot is adok, azonban Tudor, pardon, Csongor nem mozdul a helyéről - csak oldalra pillantok rá, felvonom a fél szemöldököm a tolakodásra, azt hiszem, nem érti jól a problémám.
- Nem a tolakodásról van szó, öcsém, a kioktatásról van szó, hogy idejössz egy ismeretlenhez, és negyed órán keresztül magyarázod neki, hogy mit csinál rosszul. Vedd már észre magad. - Adom fel azt a mondatot, amit nekem is gyakran mond az anyám, aztán megvonom a vállam. Ez a gyerek véletlenül sem tűnik úgy, mint valami irányításmániás fasz, szóval egyelőre ennyiben hagynám a kérdést. Szerintem szimplán nem veszi észre, mit csinál; tulajdonképpen csak megdorgálom.
Társalgási témát váltunk, érzem, hogy én vagyok az attrakció, a furcsa új állat az állatkertben - nagy is az -, egyelőre kevésbé zavar. Úgy érzem, olyan ez a srác itt mellettem, mint az öcsém, mikor kérdezget a világról.
- Ide száműztek Hollandiából. - Válaszolom. - Kibasztak az előző sulimból. - Tisztázatlan körülmények közt. A szülős dologba nyilván nem megyek bele, mármint hogy a kitagadás szélén állok, nem akarom, hogy ez legyen az első, ami keringeni fog rólam. Fontos, hogy elhintsük az információkat, ez a kissrác pedig pont olyannak tűnik, mint aki alkalmas a hírterjesztésre. - Harmadikos, mindenki legnagyobb örömére. Megőrülnének tőlem a felsőbbévesek. - Nyilvánítom ki, majd még egy falatot veszek a számba, de csak akkor szólalok meg, ha lenyeltem, tisztelettudó srác vagyok.
- A kis barátaid szívrohamot kapnak, ha nem adod tudtukra, hogy nem szívtam ki a véred. - Mondom, mert még mindig érzem a hátamba szúródó pillantásokat, egyre többet és többet, azonban lusta vagyok hátranézni. Biztos vagyok benne, hogy háztársai egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a köztünk zajló kommunikációt, és egyre inkább meggyőződnek arról, hogy Csongort épp kiszervezem Hollandiába. Ja… hogy holland vagyok? Nem, akkor sem tennék ilyesmit.
Elég sokat tájékozódtam Magyarországról, mielőtt huzamosabb ideig betettem volna ide a lábam, bár tény, hogy a rendszeres magyarnyelvű hírolvasás és a magyar punk elég jól megmutatta a politikai helyzetet, de ahhoz, hogy a közbeszédben is jártas legyek, ez nem volt elég. Hát honnan tudnám, hogy amikor a Hollandiába utazással viccelődik valaki, akkor arra gondol, hogy rengeteg prosti áramlik ki országunkba? Meg kellett ismernem ezeket a dolgokat valahogy, jobb híján a gyerekkori barátaimmal skypeoltam, bár ők is eléggé ki voltak bukva azon, hogy nézek ki.
- Ha idejönnek a pajtásaid attrakciót bámulni, téged is elküldelek, ez egy egyszeri interjú. - Tájékoztatom még Csongort, aztán szedek magamnak még egy kicsit a vacsorából. Luxi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807029#post807029][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 23:18[/b][/url]

- Nem… - a szóvégi mássalhangzó képzés közben félúton elveszik, meglétét csak összezáródó és újra elnyíló ajkai sejtetik. Ezen felül nem is vág közbe a dorgálásnak azért jóindulattal nevezhető monológba, jó gyerekként végighallgatja, tekintetében zavarodottság tükröződik, némi megbántott makacssággal vegyülve és egy pillanatra lesüti szemeit. Nem tehet róla, először ösztönösen a közelben ülőkre les lopva, csak aztán Dusánra, ahogy végül bólint egyet, jelezve, hogy felfogta. – Nem állt szándékomban ezt a benyomást kelteni, sajnálom. – Diplomatikusra vált és elfogadja, hogy valahol hiba csúszott a számításaiba, még ha valóban egyáltalán nem akart kritikusnak hangzani, sőt. Életmódja miatt tud a táplálkozás és egészség kapcsolatáról a szükségesnél jóval többet is, habár maga sem ragaszkodik olyan szigorúan a követendő sémához, azt gondolta, talán… segíthet?
Néha túl sok. A jelenléte, a fecsegése. Tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy ezt nem mindenki tudja vagy akarja tolerálni, és ez rendben is van. Megértette. Ezek után pedig okosabb annál, minthogy azonnal egy miérttel nyisson a kirúgás említésére, habár egyértelműen érdekelnék a részletek. Nem kifejezetten azért, hogy a vacsora után azonnal útnak indíthasson egy pletykafonalat, egyszerűen csak kíváncsi.
Ráérős szúrásokkal pakolgatja villájára az ételt, ahogy hallgatja és bólogat mellé, megjegyzi magának az elcsepegtetett infókat, de különösebben nem tud mit hozzászólni, hiszen még csak egy évfolyamba sem járnak, faggatózni már nincs kedve.
- Vagy mondhatnám azt is, hogy pontosan ezt tetted, hiszen azt szeretnéd, hogy gyorsan terjedjen a híred – épp utánpótlást szed sült krumpliból, mert évnyitó van és majd ezt még párszor elismétli, hátha meggyőzi magát arról, hogy teljesen belefért a bűnözés. Csak a mondat végére néz fel Dusánra, és lassan, majdhogynem cinkosan elmosolyodik. Szíves-örömest hint el légbőlkapott alaptéziseket a hollandról, eljátszva a teljesen megrettent és összetört báránykát. – Nem tudom, mennyit tudsz erről az iskoláról, de… a közbenjárásommal, vagy anélkül… készülj a pletykákra. Itt mindenki mintha éhezné az idióta szóbeszédet, ja, és a falnak is füle van. Persze általában teljesen félreért és kicsavar mindent.
Már csak saját neve tisztázásából kiindulva is tájékoztatja Dusánt azzal kapcsolatban, mire számíthat főleg így a kezdetekben, amíg még friss és ropogós újdonság.
- És senkinek sem vagyok a nagykövete, hogy folyamatosan a pajtásaim kapcsán figyelmeztess – jegyzi meg szinte mellékesen. Jobb tisztázni, hogy ő aztán nem vállalja másért a felelősséget és nem is küldték ide böködni az ismeretlent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807316#post807316][b]Bakker H. Dusán - 2020.05.01. 17:28[/b][/url]

Úgy néz ki, a kölyöknek átjött az üzenetem - bár általában mindenkinek átjön, elég egyértelműen szoktam megfogalmazni a véleményem. Bólintok, elfogadom a bocsánatkérést. Csongor tényleg egy kiskölyöknek tűnik, de lehet csak azért, mert az ázsiai népek általában tizenötnek tűnnek kortól függetlenül.
- Semmi baj, csak gondoltam szólok, hogy mi jön le. - Mondom már majdnem teljesen nyugodtan; amilyen gyorsan jött a dühöm, olyan gyorsan el is szállt, úgyhogy ezt megkoronázva bekapok egy falatot az időközben kiszedett repetámból.
Valahogy belém költözik a menni és csinálni érzése, ami általában előrehajt ha például zenét írok, dobolok, vagy épp hangszeren tanulok, de egyelőre visszafogom magam, és nem kezdek el dobolni az asztalon. Inkább körülnézek a Rellon asztalánál, felmérem magamnak a prefektusokat - sokszor fogunk találkozni -, aztán a többi ház asztalánál teszem meg ugyanezt. Velük kell jóban lenni, első sorban a zöldekkel, aztán majd talán a többivel is, ha szimpatikusnak találom őket. A tanári asztalnál ülő házvezetők és helyetteseik úgyszintén megérdemelnek egy-egy hosszabb pillantást - Volkov, aki profi kviddicses, nyilván ismerős, talán még pár interjúját is olvastam régen. Előbb-utóbb számíthatok elbeszélgetésre tőle is.
- Mit tudsz a HV-mról? - kérdezem csak úgy mellékesen Csongort. - Te már régebb óta ide jársz, ugye?
Ideje belekezdeni az információgyűjtésbe, igaz, még be sem rendezkedtem normálisan, de sosincs elég korán. Egy teljesen új környezet, új ország nem kevés alkalmazkodókészséget vár el, én meg nem szeretném, ha hónapok mennének rá arra, hogy próbálom kitalálni, ki milyen. Akkor már egyszerűbb megkérdezni.
Csongor később valami olyan mosolyt enged el, ami tőlem is kivált egy már-már barátságos, értő görbületet - igaz, ez inkább tűnik ijesztőnek a fogaim miatt.
- Mondhatod azt is, kis barátom - mondom még mindig mosolyogva. - Megtisztelnél vele.
Rövid beavatást kapok a pletykás falakról, amire bólogatok is, ez igazából nem jön rosszul. Az előző sulimban sem volt ez másképp, mondjuk Csongor szavaiból arra kell következtessek, hogy nem készültem fel eléggé az itteni pletykaáradatra.
- Jól informáltnak tűnsz, mesélhetnél egy-két szaftos pletyit. Pizsit sajna nem hoztam meg popcornt, de nyitott vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807781#post807781][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.05.05. 19:02[/b][/url]

Ahogy a mellette ülő is láthatóan lenyugszik és a felé intézett szavak éle is lényegesen enyhül, Csongor feszélyezettsége is alábbhagy lassanként. Felles Dusánra, majd picit előrehajolva a tanárok asztala felé pillant.
– Elsőtől, igen, bár az előző évem nagy részét külföldön töltöttem és a tanári kar viszonylag gyakran frissül. Volkov vezeti az iskolai kviddicset és elvileg a Durmstrangban is edzősködik. Edzősködött? Most, hogy házvezető lett, nem tudom. – Kezdi az alapvetőkkel, hiszen nem tudhatja, hogy az új fiú mennyire tájékozott; és őszintén szólva iskolai vonatkozásban körülbelül ennyiben ki is merülnek az információk, lévén a bolgár jelenléte eddig teljes mértékben a kviddicsre korlátozódott. – A helyettese, a hosszú nevű nőci… ő is idén érkezett, és elég tudományos tárgyai vannak, úgyhogy talán nem minden a látszat. Mutatós páros, az tuti – szórakozottan mosolyogva vonja meg a vállát. Karizmában nem szenvednek hiányt a rellonos vezetők, ez vitathatatlan.
Mosolya elégedetten szélesedik ki Dusán szavaira és a maradék feszültsége is elpárolog; talán nem indult zökkenőmentesen az ismeretségük, de amint az látható, bárkivel jól szót tud érteni, ha egy kicsit is megerőlteti magát.
- Nem is csoda, hogy kirúgták – kezd bele hápogva a színjátékba, aggodalmasan összevonva szemöldökét. – Kényszerített a maradásra, megfenyegetett és láttátok már közelről? Édes Merlin, hát azt hittem, meg fog harapni! – Egy dramatikus szusszanással aztán rendeződnek vonásai az általánosnak tűnő nyitott, mosolygós állapotba. Kétségtelenül véletlenszerűen összehordott bullshit ez csak, pontosan olyasmi, amire a BK-sok vevőek és megfelelő alapként szolgálhatnak kicsit kiszínezett és továbbköltött sztorikhoz a későbbiekben.
A pletyis pizsiparti említésére felnevet, arcán jól láthatóan megjelennek gödröcskéi, szemei összeszűkülnek, az összhatás pedig… csak még fiatalabbnak tűnik.
- Ha tudnád, mit hagysz ki! – csettint nyelvével lemondóan. Már a hamisítatlan kibeszélős körülmények meg nem létére utal. – Bár legalább nassolnivaló bőségesen akad. Szóval… - lopva körbefuttatja tekintetét a helyiségen anélkül, hogy különösebben forgolódna. Épp ihletet merít, kiről beszéljen, a választást követően feltűnésmentesen leheletnyit közelebb húzódik Dusánhoz, mégsem akar a zöldek asztalánál fennhangon híresztelni kétes hitelességű dolgokat. – Úgyis érdekelnek a házvezetőid, nos, azt rebesgetik, egyikük sem veti meg a diákokkal való khm… közvetlenebb kapcsolatot. Állítólag Volkovnak több itteni tanonccal is viszonya van. És még mielőtt nagyon beleélnéd magad a dologba, az a hír járja, hogy Eleanora …néni? Szóval, hogy amikor ráunt, megmérgezte a vőlegényét. Pedig aztán egy „szakítsunk” mennyivel egyszerűbb már… Nők. - Csóválja meg fejét mosolyogva. Könnyed hangneméből egyértelmű, hogy ezeket a szóbeszédeket tényleg pontosan aként kezeli, amik… Persze elsők közt van, akik megrendülten hallgatják az aktuális helyzetjelentéseket, nem alapoz rájuk, már csak annak tudatában sem, milyen rosszindulatúak itt egynéhányan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808041#post808041][b]Bakker H. Dusán - 2020.05.08. 21:57[/b][/url]

Az a jó abban, hogy ezt a kisnyuszit fogtam ki itt magam mellett, hogy láthatóan szeret beszélni, így bármit, amiről kérdezem, kétszer olyan részletesen fejt ki, mint az ijedős kislányok, vagy hasonlók. Beszélgetőpartneremnek láthatóan nincs baja azzal, ha a saját hangját hallja, én is csak figyelem, mit mond el az itteni személyzetről.
- Azt tudom, hogy nagy kviddicses volt az ibse. - Szúrom közbe. Azért mégiscsak szeretem ezt a sportot, meg az iskolai bajnokságban is játszottam otthon, az ilyesmikkel illik tisztábban lenni - meg persze, tájékozódom, mielőtt új helyre jövök. - Azért jól néz ki a tanárnéni. - Fűzöm hozzá, mikor a rellonos HVH-ra siklik a tekintetem. - Aha. Mit is mondott az igazgató, valami... káros szerek ismerete? Feltétlenül jelentkeznem kell rá, még nem ismerem őket eléggé... - Mondom, majd iszok még egy kis kávét, aláhúzva a szavaim. Tekintetem egyelőre nem szakítom el a tanári asztaltól, lustán figyelem az ott ülő felelős felnőtteket.
- Az igazgatóról meg a helyetteséről tudsz valamit? Milyen róluk a közvélemény? - Elvégre valószínűleg meg fogom őket látogatni egyszer-kétszer, tudnom kell, kinek kell hízelegni, kinek ígérgetni és kinek nyíltan beszélni. Van, ahol az jön be, ha csak elmondom, hogy mit gondolok, ilyen volt a BBT tanárom a Leeuwban, a Mágiatörisnek meg, aki az igazgatónk is volt, csak el kellett mondanom, hogy utálok én rosszfiú lenni, de tudja, olyan rossz a helyzet otthon, és már kész is volt.
Mikor Csongor elkezdi előadni a szövegét rólam, elmosolyodom. Csak olyan halványan. Kedvtelve nézek a gyerekre, aztán visszapillantok a tanárokra.
- Inkább azt mondd, hogy azt hitted, szét fog tépni. A megharap inkább... aranyos. - Javítom ki, illetve teszek javaslatot. Akár még meg is tudnám kedvelni a kölyköt. Egy találkozásból nehéz megállapítani, egyelőre még a motivációit sem értem - ki tudja, lehet, hogy ennyire magányos -, de úgy tűnik, legalább érti, mi erre a módi.
Hallgatom a pletykákat a Rellon vezetőségéről.
- Azt hallottam, egyszer voltak halálfalók a vezetőségben, nem igazán lepne meg, ha mérgezgetnének jobbra-balra - vonok vállat, de azért alaposan megnézem magamnak a házvezetőhelyettest. - Nem sok gyilkossal találkoztam, nemtom'. Lehet. - Ezt szinte csak magamnak motyogom, ahogy figyelem.
- Szóval diákokkal dugnak. Érdekes tanáraitok vannak - jelentem ki. Még az is lehet, hogy megérne egy próbát; elfedett pofával odamenni a PoisonQueenhez. - Gyakori ez errefelé?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808368#post808368][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.05.12. 23:45[/b][/url]

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819536#post819536][b]Bakker H. Dusán - 2020.10.18. 12:37[/b][/url]

Még vetek egy utolsó pillantást a nőre, majd az igazgatóra és a helyettesére nézek, miközben a srác mellettem, Csongor részletes bemutatásba kezd. Auror, mhm. Elismerően bólintok, elvégre aurornak csak a legjobbak mehetnek, és kicsit nagyobb biztonságban érzem magam a kastélyban így, hogy tudom, vannak szakképzett védelmezők a falai közt; már csak azért is, mert olyan vad pletykák keringenek erről a helyről, hogy a rohadt magas tandíj ellenére is először valami kisegítőintézetnek hittem, amikor az egyik haverom beszélt róla.
- Az király, ha auror. - Véleményezem a dolgot, de ennél több figyelmet nem szentelek rá, habár az az infó, hogy a lánya is idejár, megüti a fülemet. - Várffy-Zoller. Nem, nem hallottam róla. A zellerről megjegyezném - biztosítom Törperőst, tekintetemet meg le sem veszem a nagy és ijesztő Várffyról. Megjegyzem az arcát, de a történetekről, amik róla keringenek, nem kíváncsiskodom, mert biztos, hogy hamarosan hallani fogok közülük párat, ha ennyire fontos az ibse.
Érdekes, ahogy ez a kissrác abszolút nem parázik az ő lelkivilágához mérten durvának tűnő megjelenésemen. Egyszerűen csak idejött csacsogni, pedig abban is biztos vagyok, hogy lenne jobb dolga ennél. A javasolt szavakra bólogat jókedvűen, csicsereg, mint a kismadarak, én meg csodálkozom, mennyire oldott egy ilyen fura szerzet társaságában, miközben a kis haverjai tényleg aggodalmaskodva pillantgatnak utána, vagy legalábbis nem értik, hogy jön ő össze ezzel a csávóval.
- Igazad van, lehet, hogy nem jó feketére feketével festeni - utalok az erősebb szóhasználatra. - Csócsálás. Ezt nem ismerem. - Pillantok rá szemöldökömet összevonva, mert valljuk be, a magyarom még mindig hiányos, törten beszélem, szóval nem lehet olyan meglepő, hogy nem vágom, mit jelent ez a kifejezés.
- Kínzókamra? Viccelsz velem - pillantok rá kissé meglepett arccal. - Azt mondanám, hogy már semmi sem lepne meg, de mi a faszért építene valaki egy kínzókamrát egy iskolába? - Értetlenkedek ezen az egészen egy enyhe fejcsóválás kíséretében. A halálfalós ügy után tényleg nem kéne csodálkoznom, hogy ilyenek történtek ezen a helyen. Mindent fenntartással kezelek, ami huszadik szájból jut el hozzám, legyen az nő vagy pletyka, de ezt még el is tudnám hinni, ha arra kerülne a sor.
Bírom, ahogy a gyilkosos dologra reagál. Én nem nézek rá, inkább a tanári asztalt fixírozom, majd beleiszok a kávémba, mintha mi sem történt volna, mintha semmi érdekeset nem mondtam volna. Mondays, ya know.
- Az iskolaújság - veszem tudomásul a tényt, hogy itt bizony ilyen is létezik. - Tényleg van egy bulvárlapotok? - Emelem meg a szemöldököm. Ez azért elég olcsó, hogy arról beszélnek egy ilyen lapban, hogy ki szexel kivel, nem?
Aztán felnevetek - a tetoválások eltorzulnak az arcomon a mimikától. Ha kirúgnak. Ebben már sok tapasztalatom van.
- Ha elég jól csinálod, ilyenért nem rúgnak ki - mondom még mindig vigyorral az arcomon. - Meglátjuk - vonom meg a vállam, mert azt aztán biztos nem kötöm Csongor orrára, hogy kivel tervezek hemperegni szabadidőmben. - Te már próbálkoztál ilyennel? - Mintha a holnapi időjárásról kérdezném. Szeretem zavarba ejteni az embereket.