Budapest
|
|
|
Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlemAz idő tíz óra nyolc perc, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy fél órája szemezek azzal a kis helyes fürtössel a pult mögött, eddig nem sok sikerrel. Az én kacérkodó pillantásaimra általában megrökönyödött tekintet a válasz, na meg a tipikus mit adhatok kérdés, amire nekem csípőből jön a… - Téged – nyögöm oda ismét, páratlan tehetségem mutogatva, mely’ kimerül a szemöldököm hullámoztatásban. Álom pasi vagyok én, tudom. Kisbarátom egy percre megáll a koktél rázogatásában, aztán szinte látom, ahogy töri azt az édes kis buksiját, hogy most mi is lenne a legmegfelelőbb válasz. Szeme ide-oda jár, mígnem végül barnái visszatérnek az arcomhoz, ám hiába várom, a szemkontaktus nem történik meg. Helyette látómezőmbe becsúszik a… vodka? Felemelem a poharat, majd mielőtt a számhoz érhetne, beleszippantok. Szívtam már meg így, most nem akarok bájitalmérgezést kapni. Ám a várt szúrós, az alkoholra jellemző szag helyett, egyszerűen nem vár semmi. - Még is mit vártál? – Szólal meg a másik, mielőtt még az én résre nyitott ajkaimon kicsúszhatna valami. – Vodkát? – Azzal az angyali arc tenyérbe mászó, hatalmas mosolyba torzul, majd a legfülsiketítőbb visítás tör elő belőle. Vicsorog, szemeiből könnyek csorognak, bennem pedig egyre jobban csak gyűlik fel a bugyogó méreg. Kezeim között remeg a kis üvegcse, s talán, még ha elég erős lennék, össze is tudnám roppantani. - Nos… - szűröm ki a szót az idegtől elkékült számon át, látásomat érzem, hogy kezdi elborítani a vörös köd, s az ördög odabenn üvölti, hogy ugorjak neki. Azonban csak nyelek egyet, ajkaimat megpróbálva ugyanolyan kibírhatatlan mosolyra húzni, mint ahogy az előbb ő is tette. Majd azzal a mozdulattal megemelem a poharat, s úgy a képébe öntöm annak tartalmát, hogy egy pillanatra a hangulat szinte megfagy a bárban. A fiú szemei kikerekednek, először nem is mutatva semmilyen érzelmet bámul vissza rám, mígnem - BIZTONSÁGIAK! – Még köpni-nyelni sem tudok, már két megtermett alak áll a hátam mögött, erős markukkal gúzsba fogva az alkarom. Elmosolyodom, lábammal elkezdem cirógatni az egyik pasas lábfejét, de esküszöm ezeknek az anyjuk valami kőből készült vízhányó volt, mert nemhogy számomra kecsegtető reakciót nem tudok kiszedni belőlük, de még egy aprócska szemöldökrándulást sem bírok elérni. Helyette inkább az egyik megindít engem, ügyelve, nehogy a kis sikamlós ujjacskáim ki tudjanak csúszni a fogás alól. - Nos, fiúk… Öröm volt veletek találkozni – várom, hogy a kezek felemelkedjenek az enyémekről, amint az ajtó irányába keveredünk, azonban nagy meglepetésemre elfordulunk, mígnem egy lépcső felé érünk, ahol egy újabb tag fogad, eldünnyögve az orra alatt, hogy adjam le nálam a pálcámat. Az egyik férfi a zsebemben kezd motoszkálni, mire én csak elmosolyodom, olyan jó perverzen, de nem sokáig tudom élvezni a régen várt fenékmasszázst, ugyanis a varázseszköz kikerül a tulajdonomból, mi pedig tovább indulunk, mígnem egy ajtó elé érünk, távol a lenti őrület keltette zajoktól. A magasabbik tag leveszi az egyik kezét az enyémről, majd hármat kopog az ajtón, mígnem belülről megszólal egy erőteljes férfihang…
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2020. augusztus 9. 14:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=815374#post815374][b]Theon Delacroix - 2020.08.09. 14:08[/b][/url] Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlemAz idő tíz óra nyolc perc, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy fél órája szemezek azzal a kis helyes fürtössel a pult mögött, eddig nem sok sikerrel. Az én kacérkodó pillantásaimra általában megrökönyödött tekintet a válasz, na meg a tipikus mit adhatok kérdés, amire nekem csípőből jön a… - Téged – nyögöm oda ismét, páratlan tehetségem mutogatva, mely’ kimerül a szemöldököm hullámoztatásban. Álom pasi vagyok én, tudom. Kisbarátom egy percre megáll a koktél rázogatásában, aztán szinte látom, ahogy töri azt az édes kis buksiját, hogy most mi is lenne a legmegfelelőbb válasz. Szeme ide-oda jár, mígnem végül barnái visszatérnek az arcomhoz, ám hiába várom, a szemkontaktus nem történik meg. Helyette látómezőmbe becsúszik a… vodka? Felemelem a poharat, majd mielőtt a számhoz érhetne, beleszippantok. Szívtam már meg így, most nem akarok bájitalmérgezést kapni. Ám a várt szúrós, az alkoholra jellemző szag helyett, egyszerűen nem vár semmi. - Még is mit vártál? – Szólal meg a másik, mielőtt még az én résre nyitott ajkaimon kicsúszhatna valami. – Vodkát? – Azzal az angyali arc tenyérbe mászó, hatalmas mosolyba torzul, majd a legfülsiketítőbb visítás tör elő belőle. Vicsorog, szemeiből könnyek csorognak, bennem pedig egyre jobban csak gyűlik fel a bugyogó méreg. Kezeim között remeg a kis üvegcse, s talán, még ha elég erős lennék, össze is tudnám roppantani. - Nos… - szűröm ki a szót az idegtől elkékült számon át, látásomat érzem, hogy kezdi elborítani a vörös köd, s az ördög odabenn üvölti, hogy ugorjak neki. Azonban csak nyelek egyet, ajkaimat megpróbálva ugyanolyan kibírhatatlan mosolyra húzni, mint ahogy az előbb ő is tette. Majd azzal a mozdulattal megemelem a poharat, s úgy a képébe öntöm annak tartalmát, hogy egy pillanatra a hangulat szinte megfagy a bárban. A fiú szemei kikerekednek, először nem is mutatva semmilyen érzelmet bámul vissza rám, mígnem - BIZTONSÁGIAK! – Még köpni-nyelni sem tudok, már két megtermett alak áll a hátam mögött, erős markukkal gúzsba fogva az alkarom. Elmosolyodom, lábammal elkezdem cirógatni az egyik pasas lábfejét, de esküszöm ezeknek az anyjuk valami kőből készült vízhányó volt, mert nemhogy számomra kecsegtető reakciót nem tudok kiszedni belőlük, de még egy aprócska szemöldökrándulást sem bírok elérni. Helyette inkább az egyik megindít engem, ügyelve, nehogy a kis sikamlós ujjacskáim ki tudjanak csúszni a fogás alól. - Nos, fiúk… Öröm volt veletek találkozni – várom, hogy a kezek felemelkedjenek az enyémekről, amint az ajtó irányába keveredünk, azonban nagy meglepetésemre elfordulunk, mígnem egy lépcső felé érünk, ahol egy újabb tag fogad, eldünnyögve az orra alatt, hogy adjam le nálam a pálcámat. Az egyik férfi a zsebemben kezd motoszkálni, mire én csak elmosolyodom, olyan jó perverzen, de nem sokáig tudom élvezni a régen várt fenékmasszázst, ugyanis a varázseszköz kikerül a tulajdonomból, mi pedig tovább indulunk, mígnem egy ajtó elé érünk, távol a lenti őrület keltette zajoktól. A magasabbik tag leveszi az egyik kezét az enyémről, majd hármat kopog az ajtón, mígnem belülről megszólal egy erőteljes férfihang…
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. augusztus 9. 17:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=815380#post815380][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.08.09. 17:51[/b][/url] T H E O N D E L A C R O I X “It's okay to be brave. Not okay if you be disrespecful.” 08.09., Saint bár, look at meSzenvtelen meredek a papírhalomra magam előtt. Ajkaim meg-megránganak, ahogy visszajátszom fejemben az előző megbeszélés részleteit. Időpocsékolás volt az egész, ami nagyon nehezen viselek, főleg az elmúlt időszakban. A két életstílusban megfelelni, mindig is nehéz volt, de valahogy könnyedén vettem őket, hiszen mindkettőben tökéletesen állom meg a helyemet, különösebb megerőltetés nélkül tudok jelen lenni mindkét oldalon. Azonban ahelyett, hogy az érdemi dolgokkal tudnék törődni, papírhalmok felett görnyedek, amik csak a jóváhagyásomra várnak az új bárral kapcsolatban. Többször rágtam át magam rajtuk, a tervrajzok tökéletesnek tűnnek, a helyszín is megfelelő lehet, valami mégsem stimmel. A kellemetlen érzés nem szeretne bennem kiapadni, a probléma gyökerét mégsem találom. Ha belevágok, de az egész balul sül el, és az én nevem köthető hozzá, az nekem egyáltalán nem megfelelő. Olykor kockázatokat kell vállalnom, beletenyerelni olyan dolgokba, amikhez nem fűlik a fogam, de ez most másnak érződik. Nagyon másnak. Minden ügylet előtt számításba veszem az esetleges buktatókat, amik felmerülhetnek, és tudjuk, hogy a számok soha nem hazudnak. A számok itt is tökéletesek, de a kellemetlen érzés nem hagyja, hogy azonnal cselekedjek. Pedig a számok nem hazudnak. Kelletlen dörzsölöm meg szemeimet, ujjaim folytatják a dobolást a kristálypoháron, ahogy a hamis ablak felé fordulok, ami ismét csak sötétséget mutat felém. Egyáltalán nem segít, vagy könnyíti meg a mindennapokat, ha nem partner benne. Hangosat szusszanok, amikor kopogás üti meg fülemet a tömör fa ajtó felől. Visszafordulok asztalom felé, nagyot sóhajtok, fejemet döntöm hátra pár másodperc erejéig. Elfelejtettem volna egy időpontot? Lehetetlennel egyenlő. Intek egyet, Lóránt invitálja be őket emeltebb hangon, miközben én a hamis ablak elé lépkedek és koppintok rá kettőt. A fejemben két hang szólal meg egyszerre, automatikusan emelem fel kezemet, hogy mindkettő elhallgasson. Fáradtan fordulok feléjük, majd pillantom meg a szőke kisfiút karjaik között. Hidegség tükröződik tekintetemben, ahogy végig pillantok a fiún, felső ajkam akaratlan húzódik fel kissé. Szóval ő volt a mai kitartónk... - Elmehettek - lágy, mégis erőteljes hangom tölti meg a szobát, piszkos kékjeim járnak fel s alá az érkezőn. Felfoghatatlan számomra, hogy mégis mit tudnék adni egy ilyen kis semmirekellőnek, amiért hónapok óta a nyakamra jár, mint egy jól beidomított kiskutya. Szó nélkül, elégedetten ülök vissza székemre, miközben a hamis ablakban szeli át a kellemes szellő a mezőt. Sokkal jobb látványt nyújt, mint lelkem sötétsége, nemde? Ujjaim közé fogom újra poharamat, aprót kortyolok az aranyló italból, mielőtt kékjeimet emelném a fiúra. - Alfred Nathan Declaire, személyesen - dőlök hátra kényelmesen. Bal térdemen vetem át jobb lábamat, amin a whiskys poharat pihentetem. - Miben állhatok rendelkezésére? - ha az első teszten nem mész át - pedig nagyon kérlek, hogy abszolváld, mert nemrég tisztíttattam ki a kárpitot, nem szeretném még egy hétig nélkülözni, miután összevérezted, te szőke cukiság -, akkor mérges leszek. Minden rajta múlik, a lehetőséget ismét tálcán kínálom vendégemnek, az már rajta múlik, hogy mennyire kíván vele élni.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2020. augusztus 22. 16:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816049#post816049][b]Theon Delacroix - 2020.08.22. 16:17[/b][/url] Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlem- Te ki a f*szom vagy? – Ráncolom össze szemöldököm, kicsit még szenvedve a pasasok karja között, mígnem a csávó parancsára elengednek. Megrázom magam, ahogy figyelem, hogy a két melák egy röpke biccentés után tovább áll. Legyek alpári köcsög, de kedvem lett köpni utánuk egyet. Azért álljon meg a menet, a lópaci himbilimbijének is van vége. A testem egy templom, szóval tessék csak szépen szent relikviaként bánni vele. Vagy minimum gyónni alatta. Kékjeimmel követem a férfi alakját, ahogy a lazaság és a kimértség furcsa kavalkádjával sétál végig a szobán, majd foglal helyet a karosszékben. Nagy főmufti lehet ez a csávesz, ha még ilyen flancos irodára is telik. Mit is mondott, hogy hívják? Nathan… Hubaszdmeg! Oké Theon, nem bizonytalanodunk el csak azért, mert a valószínűleg a leendőbeli főnöködet küldted vissza az édesanyjába néhány másodperccel ezelőtt. - Ömm… - Egy cseppet azt hiszem, elszúrtam. Na, már mint nem most, kábé tizenhat évvel ezelőtt, mikor anyám világra hozott, de ez már csak mellékes. Általánosságban nem szoktam figyelni a számra, olyan ez, mint egy mocskos cipő talpa, viszont most ha jobban belegondolok, kellett volna. Mert mégis csak munkáért jöttem ide. - Megadom a megtiszteltetést Tüncikém, hogy felvehetsz dolgozni – egy röpke törökköszörülés után kihúzom magam, testtartásomból csak úgy árad a magabiztosság, ám szemeim másról árulkodnak. Lélekben máshol vagyok. Végtére is nem véletlen járok inni egy bárba hetek óta az istenért. Kell egy kis változás, valami, ami kirángat a kastélyból. Esküszöm, kezdek már begolyózni, és ha azt hitted, hogy alapból őrült vagyok, akkor még semmit sem láttál, mikor elgurul az a bizonyos gyógyszer. - Addig csapj le az alkalomra, míg még van kedvem hozzá. Ilyen jó muffost sehol nem találhatsz - ölbe tett kezeim egyikét felemelem, majd unottan kezdem el bámulni és pöckölgetni szabad ujjaimmal a mutatóujjam. Istenem, mint valami hisztis tini lány. Az igazság viszont az, hogy mindent egy jó előadásért, nem igaz? Valahogy el kell adnod magad, tisztességből pedig nem fogsz megélni.
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. augusztus 23. 18:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816068#post816068][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.08.23. 18:59[/b][/url] T H E O N D E L A C R O I X “It's okay to be brave. Not okay if you be disrespecful.” 08.09., Saint bár, look at meParancsol? Rögtön ez fogalmazódik meg bennem, ahogy a srác ajkai elnyílnak egymástól, és még hang is kijön köztük. De még milyen hangok. Ahelyett, hogy a szobát valami kellemesen lágy szivarfüst töltené meg, ami szinte elmozdul a háttérben szóló halk jazz hangjától, hogy az iroda minden négyzetcentiméterét megtöltse. De nem. Egy egér abszurd cincogását kell meghallanom, ahogy az ajtó kinyílik, és ha a hang nem lenne elég, mellé társul az időpocsékolás élő példája. Fáradtan veszem el róla kékjeimet, miközben az embereim kimennek, és én helyet foglalok. A bőr kellemes nyikorgása tölti meg körülöttem a levegőt pár pillanatig, de ezt sem élvezhetem ki sokáig, mert vendégem a második hibát is elvéti, nekem pedig akaratlan vándorol feljebb a szemöldököm. Előre dőlök, könyökeimet támasztom asztalomra, összekulcsolt ujjaimat támasztom számnak, miközben hallgatom a sok sületlenséget, ami elhagyja a száját. Felvehetem dolgozni. Amíg neki van kedve. Ezek mind olyan dolgok, te drága, amit nem dönthetsz el. Még akkor sem, ha nagyon elhiszi, hogyha kifelé magabiztosságot mutat, akkor az úgy is van, és szinte már agya is elhiszi. De ha a magabiztosság hamis, akkor nagyon csúnyán megütheti az ember a bokáját, és sajnos, amit eddig letett elém a szőkeség, nem sok jót sejtet. Mármint neki. Mintha kétségbeesetten könyörögne térden állva, hogy csináljunk úgy, mintha ő tenne nekem szívességet, de egy ember tekintete túl sok mindent elárul. Ellágyult mosollyal szusszanok egyet és dőlök hátra a széken, miközben jobb kezem ujjai kopognak az asztalon. Óvatosan rázom meg a fejem lehunyt szemekkel, poharamért nyúlok. Kékjeimet le nem veszem az újratöltött aranysárga italról. - Nagyon vigyázz a szádra, amikor velem beszélsz, Theon Delacroix - egyszerű mosolyomba kerül elnézés, ahogy rávillan tekintetem. - Eddig kétszer metszettem volna ki a nyelved, de mint látod és hallod, még beszélsz, és nem tetszik, amit mondasz - aprót kortyolok a pohárból, ami az asztalon koppan. Könnyedén kelek fel, majd ugyanolyan könnyedséggel szelem át a kettőnk közti távolságot és állok meg előtte. - Megkérdezem még egyszer, rendben? Miben állhatok a rendelkezésedre? - itt az utolsó lehetőség, és nagyon remélem, hogy élni fog vele. Egyelőre az összes teszten, amit elé gördítettem volna, megbukott, pedig még szinte az ajtón sem lépett be, de ahogy mindig is mondtam, és igyekszem tartani magam ehhez; megadom a lehetőséget. Lehet korlátozottan, lehet nem olyan színesben, mint ami a másiknak megfelelne, lehet nem olyat, amit tetszetős, de megadom. És ha elfogadja, akkor talán mindennemű sérülés nélkül távozhat, hiszen a kor mindegy, ha tiszteletlen vagy az előtted állóval. Az mindenkit ugyanúgy érint, így elkerülhető az is, hogy igazságtalannak legyek titulálva. Borzalmas lenne.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2020. augusztus 30. 00:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816348#post816348][b]Theon Delacroix - 2020.08.30. 00:23[/b][/url] Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlemx x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális utalás fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Unottan kezdem el egyik kezem körmeit piszkálni, számmal csücsörítek is a művelethez. Mindannyian tudjuk, hogy csak játszom a szőke libát, de egyelőre még nincs kedvem komolyabban foglalkozni a férfivel. A felesleges erőfitogtatáson kívül ugyanis mást még nem mondhatni, hogy láttam. Gyakorlatilag ez az egész hely bűzlik az egójának fényezésétől. A háttérben szóló jazz, a cigarettafüst, a székből feltett lábak, valamint az az istenadta, pökhendi, – bár mindjárt magam alá pisilek – fej és a hozzá tartozó tekintet mind-mind üvölti, hogy én. Hogy nekem ez meg az is van, és hogy én ezt és emezt is megtehetem. Mit ne mondjak… elismerésem. Nem sűrűn mondok ilyet, sőt, belül irigylem is mint az állat, hisz valami ilyesmit akartam én is elérni az életben, hogy én csicskáztassak másokat, nem pedig hogy én legyek az emberek szajhája, de hát azt kapod amit. Elmosolyodom, tekintetemből süt a dögölj meg, ahogy lassan, de biztosan megindulok az asztal felé. Alapból elég szegényesen öltözködöm mostanság, még a melegtől eltekintve is kevesebb ruhát teszek fel magamra, főleg ha a bárba jövök. A fekete, alul hálóba végződő felsőm után nyúlok, majd kínosan komótos mozdulattal kezdem el felhúzni, egy pillanatra sem véve le a tekintetem a másikról. - Gondold meg, Cicus. Ahogy mondtam, ilyet nem mindennap kaphatsz meg – figyelek rá, hogy minden szavamat jól megformázva, érthetően értsek ki, egy-egy szónál még meg is nyomva a hangsúlyosságot. Nem kell sokáig sétálnom, lassúságomnak hála be sem érem az asztalt, mikor a férfi már előttem áll. Gondolkodás nélkül emelem fel a kezem, majd kezdek el az ujjaimmal lefelé gyalogolni a testén. - Oho, szóval már a nyelvemre gondolsz? – Nézek bele kékes szemeibe, egy pillanatra megállva kezeim játékával. – Hidd el, sok mindenre képes. Ki akarod próbálni? Hisz tudod – közelebb hajolok a füléhez, hogy szavaimat egyenesen oda tudjam suttogni, mintha csak valami titokról lenne szó. – Az árut először vétel előtt ki szokás próbálni – megálltam, nem karjaim nem szánkáznak tovább. Közel sem vagyok még a csomaghoz, hisz minek is. Végtére is nem ezért jöttem ma. Nekem munka kell, viszont ha egy kis megjátszás szükséges hozzá, én hajlandó vagyok játszani.
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. augusztus 30. 19:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816374#post816374][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.08.30. 19:15[/b][/url] T H E O N D E L A C R O I X “It's okay to be brave. Not okay if you be disrespecful.” 08.09., Saint bár, look at meMinden gondolatára akaratlan mosoly kerül fel ajkaimra, amint érzékelem őket a agyamban. Mintha én járkálnék vendégünk fejében látok és hallok mindent, félő, ebből a helyzetből nem én fogok kijönni vesztesként, de hiszen tudta, nem? Tudhatta, hogy aki elém kerül, annak valamit az asztalra kell tennie ahhoz, hogy ne érezzem; az időmet vesztegetik. Egyelőre ezt érzem, nehezményezem, és mindennek tetejében üt meg olyan hangot az előttem álló, amitől csak a kényszer jön rám, hogy vérző testrészekkel térdeljen előttem, miközben felrepedt ajkai közül esik ki a szó, hogy sajnálom, tekintetében látnám meg a könyörgés csodálatos csillogását. A kérdés csupán annyi, hogy ez elég lenne-e, mindezek után? Elég lenne a bocsánatkérése és a megbánása azért, amit mondott és ahogy azt tette, miközben valaki ezért már réges-régen lógna a mellettünk lévő szobában. Azzal egy időben mozdul, ahogy én felkelek asztalom mögül. Könnyedén döntöm csípőmet az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt, miközben nézem a komótos mozdulatokat, ahogy az igencsak lenge felső kerül le róla. Majd az érintés. Felső ajkamat húzom fel, vicsorgás szerű hang hagyja el ajkaimat, az undor ül ki arcomra, ahogy ujjai szánkáznak lejjebb és lejjebb testemen. Nem engedem el hamis magabiztosságtól tükröződő tekintetét, megerőltetve magamat kerítek egy óvatos mosolyt ajkaimra, ahogy közelebb hajol és minden egyes szavát olyannyira hallgatok, félek, beszakad a dobhártyám. Halkan nevetek fel, mielőtt én mozdulnék, hogy kissé közelebb hajolva vendégemhez, ő értse tökéletesen szavaimat. - Ezzel... - hangom mély baritonja tölti be a szobát, simogatja Delacroix dobhártyáját és kelt félelmet az ajtó előtt álló újoncban egyszerre. Összhang. - Annyit vagy képes elérni nálam, hogy elveszítsem a türelmemet - kezem hirtelen mozdulattal csúszik tarkójára, hogy egy erőteljes és határozott mozdulattal húzzam magamhoz közelebb. - Mondd ki mit szeretnél Delacroix, mert az lehet az utolsó esélyed arra, hogy ne lógassalak fel. Még megmentheted önmagadat - forró leheletem engedi el végül, ahogy kezem is visszacsúszik a másikba, így ismét keresztbe font karokkal állok előtte. - Ne húzzuk egymás idejét - fél karral nyúlok hátra magam mögé, hogy poharamat tarthassam ujjaim között, amiből aprót kortyolok is. Időpocsékolás.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2020. augusztus 30. 23:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816405#post816405][b]Theon Delacroix - 2020.08.30. 23:53[/b][/url] Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlemBelenézek szemeibe, testem megremeg, ahogy közelebb ránt magához, majd forró lehelete csiklandozni kezdi meztelen vállaimat. Már készülnék arra, hogy na, akkor most már nyert ügyem van, hisz Theon csáberejének nem sok mindenki tud ellent mondani, mikor is hirtelen fordul egyet a világ. Testem a pillanat töredéke alatt fagy meg, az érintés a tarkómon, mint tüzes vas égeti meg bőröm. Késztetést érzek ahhoz, hogy elugorjak és kiviharozzak innen, mint egy jól nevelt díva, ám a megkeményedett izmok a lábamban egyszerűen nem engednek. Nyelek egyet, szemeimet becsukom. Nyugi, Theon. Lassan, de biztosan kezd körvonalazódni előttem, hogy amit akarok, azt valószínűleg nem fogom elérni. Nem kellesz senkinek, Theon. Ültetik belém azok a keménységtől sugárzó kékeszöld szemek a maguk igazát. Olyan ez számomra, mint valami méreg, a kígyó, pedig aki belém fecskendezte azt, épp előttem áll. Kezem megáll a játszadozásban, szinte az összes vér kifolyik belőle, ahogy a mellkasának közepébe ütök egy nagyot. Nem a legszerencsésebb döntésem amit eddig tettem, de mióta ebben a bárban tartózkodom, csak növelem a halálom eshetőségét. S mivel, csak egyszer élünk, itt az ideje, hogy szépen intézzem el ezt az ügyet. Akár egy igazi, díva. Hamis mosoly kerekedik számra, kékjeim az elszántságtól csillannak meg egy pillanatra. Aki már ismer, tudhatja, hogy ilyenkor semmi jóra nem lehet számítani. Eddig nem volt olyan, akin megkönyörültek volna zafír íriszeim, és bizonyára nem ő lesz az első, aki majd megváltja a világom. Az elcseszett, kicsavarodott világom, amit ez az idióta, csak még jobban le akar süllyeszteni a mélybe. Majd akkor én megmutatom, mivel vagy éppen kivel szórakozz! - Mi mást? – Húzódik még nagyobb, szinte már tenyérbe mászó grimaszba az arcom. Közelebb hajolok hozzá, egy pillanatra sem levéve róla a szemem, ahogy egyik kezemmel megfogom az állat, a másikkal pedig a poharat tartó keze után nyúlok. Csókra hajolok, ám még mielőtt összeérhetne ajkunk, megnyalom a száját, majd azzal a lendülettel kapom ki a wiskyet tartalmazó üvegcsét az ujjai közül, hogy tartalmát egy jól irányzott mozdulattal az arcába önthessem. - Hoppácska – csinálok úgy, mint valami valóban belül is szőke liba, ám a hatalmas mosoly az arcomon mindent elárul. Egyáltalán nem bánom, amit tettem, gondolom, ahogy a poharat úgy, ahogy van, teljes erőből nekivágom a földnek, mígnem az nagy, darabokban esik szét a szőnyegen, furcsa esztétikai illúziót varázsolva a szobába, amint egy-egy fénysugár rávetül.
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. augusztus 31. 13:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816433#post816433][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.08.31. 13:30[/b][/url] T H E O N D E L A C R O I X “It's okay to be brave. Not okay if you be disrespectful.” 08.09., Saint bár, look at me Kérlek olvasd el;
A tartalom 18+-os besorolást kapott, mert olyan elemek lehetnek benne, amelyek a tiszta és aranyat érő lelkednek nem tesznek jót, így ismételten megkérlek, hogy csak akkor olvasd el, ha valóban felkészültnek érzed magad erre. Köszönöm! Tetszenek a döntéseid. Ráérsz később?;
Minden egyes másodperccel biztosabb lehetek abban, hogy meg fogom ezt bánni. Fogy a türelmem, hogy percek óta, mióta csak betette ide a lábát és kinyitotta a száját, az időmet pazarolja, amelyet sokkalta fontosabb dolgokra is fordíthatnék, mint egy tizenéves fiú felesleges hisztijére és drámai viselkedésére. Nem fűlik ehhez a fogam, félek, hogy olyanra kényszerít, amit nem szeretnék megtenni. A lehetőség adott volt, még mindig tálcán kínálom neki, mindössze annyit kértem tőle, hogy átgondoltan döntse el melyikkel kíván élni. Hamar eldöntetett. Gondolatban adom ki a parancsot, hogy álljanak meg. Theon minden gondolata előttem van, olvasok benne, még ha csak közvetetten is, mégis hagyom, hogy mellkasomnak csapódjon ökle. Levegőm reked bent egy pillanatra, ahogy csattan keze a felületnek, arcomon azonban semmilyen fájdalom jele nem látható. Sokkal többet éltem már át és meg ahhoz, hogy egy ilyen elvétett próbálkozás bármilyen fájdalmat kiválthasson belőlem, így ehhez tartva magam mosolygok le rá, immár türelmesebben várom a folytatást, mert a döntés lehetőségét megadtam. Az, hogy nem kíván vele élni, inkább a bizonytalant, és a bukás lehetőségét választja, nem rajtam múlott. Tekintetében csillan valami olyasmi, ami olyat vált ki belőlem, amit régen tapasztaltam; kíváncsiságot, mely ugyan nem látszik rajtam, mégis elemi erővel lobban fel bennem. Több is van a tarsolyában, amit most szeretne hasznosítani, töretlen hagyom, hogy elmélyedjen piszkos kék tekintetemben, ahogy én teszem ugyanezt az ő tiszta kékjeivel. Macska-egér játék, ahol bizonyosan tudjuk, melyik fél fog nyerni. Szórakoztass, Theon, kérlek! Folytasd! Érintésére dörren fejemben a parancs ismételten, meg ne próbálják megzavarni szórakozásomat, mikor a kíváncsiság nőttön nő bennem, ahogy az események haladnak előre. Meleg nyelvének érintésére mosolyodom el szélesen, pedig az undor hatalmas elánnal kerít hatalmába, a kíváncsiságot rögvest elnyomva, végül az undort váltja fel a meglepettség, ami mindössze pár másodperc erejéig ül ki rám. Arcomon folynak le aranyló italom cseppjei, arcélemről cseppennek le ingemre. Lassú, szinte már lusta mozdulattal pillantok le a mellkasomnál fellelhető foltokra, onnan rebben tovább tekintetem a pohárra, amely darabokban terül el a kárpiton. - Nos... - lököm el magam az asztaltól, hogy másik oldalára kerülvén húzzam ki a felső fiókot és rongy zsebkendőmet kihalászva belőle álljak neki letörölni arcomat. - Ez azt jelenti, hogy nem élsz a felajánlott második eséllyel - halotti nyugalommal törölgetem magamról italomat, miközben kivágódik az ajtó, és borzasztóan sajnálom, őszintén, de mire vendégem felfoghatná mi történik, elméje bénul meg egyik legilimentorom hatására, míg a másik játszi könnyedséggel teszi le lába mellé a vödör vizet. - Ebben az esetben nincs több lehetőséged, Delacroix, bármilyen célból is szándékoztál bejutni hozzám - srégen állok meg mellette, válla mögött még, jobb kezem markol rá tarkójára, nemes egyszerűséggel taposok bele térdhajlatába, szorosan tartva, hogy a földre kényszerítsem pontosan a vödör víz fölé. - Van elképzelésed arról, hogy mi jön most? - felelete nélkül szakad ki a legilimentor a fejéből, hogy azzal egy időben nyomhassam fejét a vízbe, melynek sima felületén láthatta az utolsó pillanatban féloldalas mosollyal ékesített arcomat. Erősen tartom nyakánál fogva, ujjaim mélyednek a húsba elfehérítve az amúgy is már-már albínó bőrt, miközben segítőkezet nyújtok ahhoz, hogy mélyebbre juthasson. Elúszott a lehetőséged. Elnézést kérek érte.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2020. szeptember 8. 14:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816741#post816741][b]Theon Delacroix - 2020.09.08. 14:41[/b][/url] Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlemx x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális utalás fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Játszi könnyedséggel, apró kacajt hallatva haladok lejjebb, ám hogy húzzam az agyát, nem megyek el odáig, ameddig kellene ilyenkor. Szenvedj, köcsög, szenvedj. Megadod nekem az esélyt, mi? Ne csináld, mert elveszítem a türelmem, brühü. Baszd meg! Azt csinálok, amit akarok! Fellógatnál? Csak rajta, nem félek tőled. Csinálj, amit csak akarsz, engem nem törsz meg. Mert én vagyok az, aki mások életét pokollá teszi, maga az ördög egyesek szemében. Lucifer a spanom te állat! Nyelvem végigszánkázik ajkain, forró leheletem csiklandozza arcát. Mosolyba húzom szám, ám cseppet sem a barátságos fajtába. Ármány és gonoszság sugárzik minden egyes mozdulatomból, ahogy hosszú ujjaim a karján vezetem lejjebb, hogy a kezében pihenő poharat hirtelen kikapva tartalmát a férfi arcába öntsem. Démoni kacaj tör elő belőlem, ahogy nézem az aranyló cseppeket legördülni vonásain, testemet elönti egy percre az elégedettség áramlata, ám hamar hideggé válik testem. A pillanatok töredéke alatt vesztem el minden boldogságomat és marad meg bennem valami keserű, gyűlölethez nagyon hasonló érzelem. Kezem egyre görcsösebben szorítja a poharat, ujjaim elfehérednek a rá kifejtett erőtől. Újra üresnek érzem magam, tehetetlennek a férfivel szemben. Mielőtt még leesne, mit teszek, teljes erőből nekivágom az üveget a földnek, darabjai a szőnyegen terülnek szét. Fújtatok a dühtől, az angyali arcom utálatba torzul, agyam a vörös köd kezdi ellepni. Szemeim ugrálnak a méregtől, mégis középpontjában a férfi marad. Még akkor is, mikor elmém valami oknál fogva eltompul, minek következtében iszonyú fejfájás tör rám, én pedig a fájdalomtól összegörnyedek. Homályossá kezd válni a világ, szürkévé, mígnem újabb inger ér, ez alkalommal a térdhajlatomba érzek valaki szúró fájdalmat. Felszisszenek, de mire észbe kapok, mi is történik, már egy vödör víz felett térdelek. Saját tükörképem pislog vissza rám, érzelemmentes arcomat szőke tincseim keretezik. Aztán egyszer csak kivillannak fehér fogaim, vonásaim eltorzulnak, s valami vicsorhoz erősen hajazó mimika kerül rájuk. És ekkor rájövök valamire; élvezem, amit a férfi velem tesz. Nagyon is. - Szóval durván szereted? – Nevetek fel, érezve az egyre keményebben tartó kezet a tarkómon. Testemen jóleső bizsergés fut végig, majdhogynem fel is nyögök az inger hatására. – Most jön az a rész, mikor kigombolod a gatyád és megdugsz – vonom meg a vállam a kérdésére, hisz nem egy mugli pornófilmet láttam már ahhoz, hogy tudjam, hogyan is működnek az ilyen jelenetek.
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. szeptember 20. 13:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=817254#post817254][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.09.20. 13:57[/b][/url] T H E O N D E L A C R O I X “It's okay to be brave. Not okay if you be disrespectful.” 08.09., Saint bár, look at me Kérlek olvasd el;
A tartalom 18+-os besorolást kapott, mert olyan elemek lehetnek benne, amelyek a tiszta és aranyat érő lelkednek nem tesznek jót, így ismételten megkérlek, hogy csak akkor olvasd el, ha valóban felkészültnek érzed magad erre. Köszönöm! Tetszenek a döntéseid. Ráérsz később?;
Szinte már aranyosnak találom, hogy teljes mértékben elhiszi; nekem van szükségem rá. Mióta felnőttem, mióta fel tudom fogni a körülöttem lévő világ változásait és történéseit, soha nem szorultam senki másra. Egyedül oldottam meg a felmerülő problémákat, egyedül néztem szembe a saját gyengeségeimmel, egyedül álltam ki a csúnya és gonosz világ elé, hogy szétmarcangolhasson. És megérte, mert mára már kinőttem magam annyira, hogy a nevemet ismerhessék világszerte. Elértem egy olyan szintre, amikor akarják ismerni a nevemet, mert megérdemlem, és szeretnék, ha ők is megérdemelnék. Vannak olyanok, akik megerőltetés nélkül kiérdemelhetik ezt, majd vannak azok, akiknek kisebb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy felfigyeljek rájuk. Az éppen beszélő is a második kategóriába tartozik. Szeretném hinni, hogyha valaki nem fontolja meg a döntéseit, akkor igenis okkal kapja meg a következményeket és azokat viselnie kell. Nincs választása, mert meghozta a döntést, annak ellenére, hogy többször is kapott választási lehetőséget. Ha felelősséget nem is vállalhatok mások döntéseiért, de megérteni megpróbálhatom őket. Túl gyermek még, hogy felfogja, nem minden úgy lesz, ahogy ő szeretné, főleg nem ebben a világban. Az én eltorzult, sötét világomban a dolgok úgy vannak, ahogy én szeretném őket, és ha ezt nem fogja fel, nem érti meg, akkor a következmények villámcsapásként érkeznek a nyakába, amikkel együtt kell tudnia élni. Mert így, hogy mielőtt keskeny ajkai a vízfelszínt érintenék, mielőtt a szőke tincsek tapadhatnának arcára, megszólal. Hangosan és szívből nevetek fel a megállapításra. Előre görnyedve hajolok füléhez, hogy szavaim hatására keltett levegő csiklandozza meg fülét. - Nem egy pornófilmben vagy, kedvesem - ujjaim markolnak rá erősebben tarkójára, hogy egy könnyed mozdulattal kényszerítsem lábra ismét. Könnyelmű mosoly kerül fel ajkaimra, miközben Lóránték lépnek be az irodába és ültetik le a fiút a székre, amely asztalom előtt helyezkedik el. Somolyogva követem végig, ahogy leteszik a fiolát az asztalra, a székre könyökölve hajolok előre Delacroix arca mellé. - Figyelj rám nagyon - hangom kellemes búg, megtölti a helyiséget, mint a nemrég elnyomott szivar kellemesen kesernyés füstje. - A fiola tartalma hasonlít a sósavéhoz, azonban kicsit fel van… hm… - ízlelgetem meg a szót, mielőtt kimondanám azt. - Turbózva. Igen, ez megfelelő lesz - bólintok egy határozottat, miközben jobb kezem nyúl el vendégem válla felett, hogy az üvegre mutathassak. - Ugyanis, ha emberi bőrre kerül, nem elég, hogy szétmarja azt, még a szöveteken keresztül apró, húsevő férgeket juttat a véráramba - szinte már szeretetteljes tekintetem emelem Delacroix-ra. - Nagyra vagy magaddal, Delacroix, mert azt hiszed, a hamis önbizalmad lerombol mindent körülötted, de mi van akkor, ha a külsőd már nem lesz meg az önbizalmadnak? Akkor mire támaszkodsz majd? - oldalra billentett fejjel, könnyedén lépkedek az asztalhoz, hogy ujjaim közé fogjam a fiolát. Vállam felett, lesajnálóan mosolygok vendégemre, miközben derekamat döntöm az asztal szélének, piszkos kékjeimet le nem véve a fiúról.
|
|
|
|