[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=765983#post765983][b]Theon Delacroix - 2019.08.06. 09:01[/b][/url]

Magyarország elég... érdekes egy hely. Az biztos, hogy százszor különb azoknál az országoknál, ahol előzőleg járt, ám nem tudja megmondani, hogy jó, avagy rossz értelemben. Előzőleg már megtapasztalta a vasúthálózat gyönyöreit, amely’ egy eléggé elkeserítő sétakocsikázással ért fel, azonban első látásra a híres főváros sem kecsegtet számára semmi érdekessel. Jó igaz, hogy a nevezetességek elég látványos elemei a metropolisznak, de ezeken kívül még egy normális éttermet sem tud felmutatni. Komolyan, ez a sajtburgernek nevezet szörnyedvén valami rettenetesen rossz. A tejterméknek nem is igazi sajt, hanem műanyag íze van, és hiba mondta, hogy ő uborka nélkül kéri a szendvicset, csak a kezébe nyomták az étket, majd elküldték őt a pulttól. Nos, mi ez, ha nem felháborító?  Mondjuk legalább a kiszolgáló lány jól nézett ki. Egy csillag az ötből, csodás, micsoda egy putri.
Sebaj, legalább helye lesz, mivel előzetesen kinézett magának egy párducmintás topba bújtatott nőegyedet és a nála éktelenkedő ürességet. Kit érdekel az, hogy valószínűleg egyedül akar lenni, azért ült egyes helyre! Ennél lehetetlenebb szituációkat is megoldott már.
Magabiztosan közelíti hát meg áldozatát, s egy szó nélkül odahozza a lány elé a legközelebbi széket, mely’ a keze ügyébe akad, nem foglalkozva a ténnyel, hogy már valaki elfoglalta azt. Következő lépésben pedig jó nagyot harap burgerébe, mire elszörnyedve konstatálja, hogy bizony ebben nem csak uborka, de hagyma is van. Finnyás kisfiú módjára kezdi szétfeszegetni az étket és egyesével
kipécézni a nemkívánatos darabokat. Néha egy-egy hagyma lehet, hogy nem a legalkalmasabb helyen, a tányéron landol, hanem a leány térfelén, de ez már csak járulékos veszteség.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767600#post767600][b]Theon Delacroix - 2019.08.18. 17:07[/b][/url]

Theon és a zöldségek egy olyan párosítás, amely talán még az apokalipszist is elhozhatná a világra. Most komolyan, ki az az idióta, aki elnyammog egy szelet hagymát, aztán boldogan kijelent, hogy hű, ez milyen finom volt. Csak büdös lesz tőle a szád, csíp is mint a nyavalya, egyszóval abszolúte kizárt dolog, hogy ő valaha is megegye azt az izét. Ugyanez igaz az uborkára is, azzal a különbséggel, hogy igaz az nem fejt ki olyan hatást a szájpadlásra, mint előbb említett társa, ettől független ugyanúgy undorító. Meg kell szabadulnia tőlük, vagy különben nem bírja megenni az ebédjét, és ha nem eszik, nagyon, de nagyon morcos lesz. Olyankor előjön a hárpia, és azt senki sem szeretné látni. Így hát kipécézi a burgerből a nemkívánatos elemeket, majd nemes egyszerűséggel amerre éri, arra dobja. A párducleány nagyon szerencsés, hogy felvette azt az étlapot, ugyanis egy megpöckölt zöld trutyi egyenesen azt veszi célba. Pontosan a két menü közötti feliratra. Kacsing! Tíz pont a Rellonnak!
- Mifakars? – Pillant fel pár percre étkétől, hogy az undorodva és nem mellesleg flegmán reagáló lányra nézzen. El kell telnie pár pillanatnak, míg eszébe jut, honnan is jött és hogy ezért otthon mekkora pofont kapna, így nyelve egy nagyot, eltünteti szájának tartalmát. Amint végzett, megtörli száját a szalvétájával, amit egy rövidke pillantás után rögtön el is hajít.
- Legalább akkor egy dzsungelből jöttünk – jegyzi meg epésen, lábait keresztbe rakva, egyik kezével pedig az eridonos felsőjére mutatva. Már megint egy hisztis libával kellett összehoznia az égnek. Miért van az, hogy ezek mindenhol megtalálják őt? Vagy éppen ő találja meg őket? Biszexualitás ide vagy oda, a férfiak sokkal épelméjűbbek ezeknél a hárpiáknál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=815374#post815374][b]Theon Delacroix - 2020.08.09. 14:08[/b][/url]

Az idő tíz óra nyolc perc, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy fél órája szemezek azzal a kis helyes fürtössel a pult mögött, eddig nem sok sikerrel. Az én kacérkodó pillantásaimra általában megrökönyödött tekintet a válasz, na meg a tipikus mit adhatok kérdés, amire nekem csípőből jön a…
- Téged – nyögöm oda ismét, páratlan tehetségem mutogatva, mely’ kimerül a szemöldököm hullámoztatásban. Álom pasi vagyok én, tudom. Kisbarátom egy percre megáll a koktél rázogatásában, aztán szinte látom, ahogy töri azt az édes kis buksiját, hogy most mi is lenne a legmegfelelőbb válasz. Szeme ide-oda jár, mígnem végül barnái visszatérnek az arcomhoz, ám hiába várom, a szemkontaktus nem történik meg. Helyette látómezőmbe becsúszik a… vodka? Felemelem a poharat, majd mielőtt a számhoz érhetne, beleszippantok. Szívtam már meg így, most nem akarok bájitalmérgezést kapni. Ám a várt szúrós, az alkoholra jellemző szag helyett, egyszerűen nem vár semmi.
- Még is mit vártál? – Szólal meg a másik, mielőtt még az én résre nyitott ajkaimon kicsúszhatna valami. – Vodkát? – Azzal az angyali arc tenyérbe mászó, hatalmas mosolyba torzul, majd a legfülsiketítőbb visítás tör elő belőle. Vicsorog, szemeiből könnyek csorognak, bennem pedig egyre jobban csak gyűlik fel a bugyogó méreg. Kezeim között remeg a kis üvegcse, s talán, még ha elég erős lennék, össze is tudnám roppantani.
- Nos… - szűröm ki a szót az idegtől elkékült számon át, látásomat érzem, hogy kezdi elborítani a vörös köd, s az ördög odabenn üvölti, hogy ugorjak neki. Azonban csak nyelek egyet, ajkaimat megpróbálva ugyanolyan kibírhatatlan mosolyra húzni, mint ahogy az előbb ő is tette. Majd azzal a mozdulattal megemelem a poharat, s úgy a képébe öntöm annak tartalmát, hogy egy pillanatra a hangulat szinte megfagy a bárban. A fiú szemei kikerekednek, először nem is mutatva semmilyen érzelmet bámul vissza rám, mígnem
- BIZTONSÁGIAK! – Még köpni-nyelni sem tudok, már két megtermett alak áll a hátam mögött, erős markukkal gúzsba fogva az alkarom. Elmosolyodom, lábammal elkezdem cirógatni az egyik pasas lábfejét, de esküszöm ezeknek az anyjuk valami kőből készült vízhányó volt, mert nemhogy számomra kecsegtető reakciót nem tudok kiszedni belőlük, de még egy aprócska szemöldökrándulást sem bírok elérni. Helyette inkább az egyik megindít engem, ügyelve, nehogy a kis sikamlós ujjacskáim ki tudjanak csúszni a fogás alól.
- Nos, fiúk… Öröm volt veletek találkozni – várom, hogy a kezek felemelkedjenek az enyémekről, amint az ajtó irányába keveredünk, azonban nagy meglepetésemre elfordulunk, mígnem egy lépcső felé érünk, ahol egy újabb tag fogad, eldünnyögve az orra alatt, hogy adjam le nálam a pálcámat. Az egyik férfi a zsebemben kezd motoszkálni, mire én csak elmosolyodom, olyan jó perverzen, de nem sokáig tudom élvezni a régen várt fenékmasszázst, ugyanis a varázseszköz kikerül a tulajdonomból, mi pedig tovább indulunk, mígnem egy ajtó elé érünk, távol a lenti őrület keltette zajoktól. A magasabbik tag leveszi az egyik kezét az enyémről, majd hármat kopog az ajtón, mígnem belülről megszólal egy erőteljes férfihang…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816049#post816049][b]Theon Delacroix - 2020.08.22. 16:17[/b][/url]

- Te ki a f*szom vagy? – Ráncolom össze szemöldököm, kicsit még szenvedve a pasasok karja között, mígnem a csávó parancsára elengednek. Megrázom magam, ahogy figyelem, hogy a két melák egy röpke biccentés után tovább áll. Legyek alpári köcsög, de kedvem lett köpni utánuk egyet. Azért álljon meg a menet, a lópaci himbilimbijének is van vége. A testem egy templom, szóval tessék csak szépen szent relikviaként bánni vele. Vagy minimum gyónni alatta.
Kékjeimmel követem a férfi alakját, ahogy a lazaság és a kimértség furcsa kavalkádjával sétál végig a szobán, majd foglal helyet a karosszékben. Nagy főmufti lehet ez a csávesz, ha még ilyen flancos irodára is telik. Mit is mondott, hogy hívják? Nathan… Hubaszdmeg! Oké Theon, nem bizonytalanodunk el csak azért, mert a valószínűleg a leendőbeli főnöködet küldted vissza az édesanyjába néhány másodperccel ezelőtt.
- Ömm… - Egy cseppet azt hiszem, elszúrtam. Na, már mint nem most, kábé tizenhat évvel ezelőtt, mikor anyám világra hozott, de ez már csak mellékes. Általánosságban nem szoktam figyelni a számra, olyan ez, mint egy mocskos cipő talpa, viszont most ha jobban belegondolok, kellett volna. Mert mégis csak munkáért jöttem ide.
- Megadom a megtiszteltetést Tüncikém, hogy felvehetsz dolgozni – egy röpke törökköszörülés után kihúzom magam, testtartásomból csak úgy árad a magabiztosság, ám szemeim másról árulkodnak. Lélekben máshol vagyok. Végtére is nem véletlen járok inni egy bárba hetek óta az istenért. Kell egy kis változás, valami, ami kirángat a kastélyból. Esküszöm, kezdek már begolyózni, és ha azt hitted, hogy alapból őrült vagyok, akkor még semmit sem láttál, mikor elgurul az a bizonyos gyógyszer.
- Addig csapj le az alkalomra, míg még van kedvem hozzá. Ilyen jó muffost sehol nem találhatsz - ölbe tett kezeim egyikét felemelem, majd unottan kezdem el bámulni és pöckölgetni szabad ujjaimmal a mutatóujjam. Istenem, mint valami hisztis tini lány. Az igazság viszont az, hogy mindent egy jó előadásért, nem igaz? Valahogy el kell adnod magad, tisztességből pedig nem fogsz megélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816348#post816348][b]Theon Delacroix - 2020.08.30. 00:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816405#post816405][b]Theon Delacroix - 2020.08.30. 23:53[/b][/url]

Belenézek szemeibe, testem megremeg, ahogy közelebb ránt magához, majd forró lehelete csiklandozni kezdi meztelen vállaimat. Már készülnék arra, hogy na, akkor most már nyert ügyem van, hisz Theon csáberejének nem sok mindenki tud ellent mondani, mikor is hirtelen fordul egyet a világ. Testem a pillanat töredéke alatt fagy meg, az érintés a tarkómon, mint tüzes vas égeti meg bőröm. Késztetést érzek ahhoz, hogy elugorjak és kiviharozzak innen, mint egy jól nevelt díva, ám a megkeményedett izmok a lábamban egyszerűen nem engednek. Nyelek egyet, szemeimet becsukom. Nyugi, Theon.  
Lassan, de biztosan kezd körvonalazódni előttem, hogy amit akarok, azt valószínűleg nem fogom elérni. Nem kellesz senkinek, Theon. Ültetik belém azok a keménységtől sugárzó kékeszöld szemek a maguk igazát. Olyan ez számomra, mint valami méreg, a kígyó, pedig aki belém fecskendezte azt, épp előttem áll. Kezem megáll a játszadozásban, szinte az összes vér kifolyik belőle, ahogy a mellkasának közepébe ütök egy nagyot. Nem a legszerencsésebb döntésem amit eddig tettem, de mióta ebben a bárban tartózkodom, csak növelem a halálom eshetőségét. S mivel, csak egyszer élünk, itt az ideje, hogy szépen intézzem el ezt az ügyet. Akár egy igazi, díva.
Hamis mosoly kerekedik számra, kékjeim az elszántságtól csillannak meg egy pillanatra. Aki már ismer, tudhatja, hogy ilyenkor semmi jóra nem lehet számítani. Eddig nem volt olyan, akin megkönyörültek volna zafír íriszeim, és bizonyára nem ő lesz az első, aki majd megváltja a világom. Az elcseszett, kicsavarodott világom, amit ez az idióta, csak még jobban le akar süllyeszteni a mélybe. Majd akkor én megmutatom, mivel vagy éppen kivel szórakozz!
- Mi mást? – Húzódik még nagyobb, szinte már tenyérbe mászó grimaszba az arcom. Közelebb hajolok hozzá, egy pillanatra sem levéve róla a szemem, ahogy egyik kezemmel megfogom az állat, a másikkal pedig a poharat tartó keze után nyúlok. Csókra hajolok, ám még mielőtt összeérhetne ajkunk, megnyalom a száját, majd azzal a lendülettel kapom ki a wiskyet tartalmazó üvegcsét az ujjai közül, hogy tartalmát egy jól irányzott mozdulattal az arcába önthessem.
- Hoppácska – csinálok úgy, mint valami valóban belül is szőke liba, ám a hatalmas mosoly az arcomon mindent elárul. Egyáltalán nem bánom, amit tettem, gondolom, ahogy a poharat úgy, ahogy van, teljes erőből nekivágom a földnek, mígnem az nagy, darabokban esik szét a szőnyegen, furcsa esztétikai illúziót varázsolva a szobába, amint egy-egy fénysugár rávetül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816741#post816741][b]Theon Delacroix - 2020.09.08. 14:41[/b][/url]