A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Csendes.
Még vagy már, asszimilálódik a ház nyugalmával, mintha nem is ő lenne. Pedig de, ugyan az, ugyan ott van mindene, a sebtető már rég leesett és a kötést is elhagyta, ujjai kényelmesen mozognak, a fantomfájdalom sem kínozza többet, mint a viszketés. Ugyan az, csak egyszerűen nincs kedve most hangosnak lenni. Mint a gyerek, aki kikapott és most megmutatja, tud ő rendes lenni, megenni a zöldséget, csak engedjék ki játszani kicsit, levegőt akar. Noha nincs a nyakában póráz, nem fojtogatja, ahogy megindul, manapság kevesebbet mozgott. Egy az, hogy várakozik, mit akar a férfi és mikor, de olyan csend van arról a részről, hogy az már ijesztő, aztán ott a másik is, kinek pengéje szabta fel bőrét, szintén csendben. Az egész világ elnémult talán, mióta meggyónt és bűnbocsánatot kért – szinte. Mégsem jó gyerek, talán játszani sem akar, csak kinyújtóztatni hosszú lábait, lustán cirógatva Trinket füle tövét, aki az ölébe telepedett. Ritka, mert szinte mindig mozgásban van, mármint ő, nem a macska, vagy talán érzi a feszültséget és úgy véli, nem az ő ideje ez. Néha ki is mondja, hogy ennek a macskának több az esze, mint sokaknak, egy ideje, az incidens óta néha még saját magánál is, de utóbbit már csak magában, némán morogja. Balján, a kis asztalon hever egy félig elfogyasztott kávé, egy üres pohár és a félreismerhetetlen kristályüveg, amelyben olyan jól néz ki az aranybarna ital, amelyet nem olyan rég kortyolt be. Még érzi ajkain az aromát, a kellemes bizsergést gyomortájon, ha még az agyára nem is hatott, mert nem a sokadik poharat töltötte újra, nem részeg kíván lenni, csak...
De érzi belül a nyomást, a feszülést, hogy ezt örökké nem tudja csinálni, örökké nem tud ücsörögni, háziállatot abajgatni és várni. Mert mozogni kell, mozgolódni és cselekedni, nem lehet, hogy nem. Olyan nincs. Fújtat egyet, majd a pohár mellett pihenő dobozhoz nyúl és gyújt rá végül. Fejét kényelmesen dönti hátra, szemeit lehunyva burkolja magát kissé a füstfelhőbe és épp eldönti, hogy feláll, kimegy és meglépi az első lépést az adóssága rendezése felé, megszerzi azt az apróságot, amelybe majd beletűzi a lapot a dátummal és hellyel, de ennek a gondolatmenetnek is akkor szakad vége, amikor hallja, hogy valaki érkezik. Tudomása szerint a többiek Pesten tevékenykednek, ide most csak ő jött és mégsem, mert valakinek égető szüksége van a közegre. Felmordul, szinte hallani benne, hogy menj is el és mégsem, mert csak fejét fordítja a bejárat irányába. Nem lát rá teljesen, de elég egy apró részlet, hogy tudja, ki „zavarja” meg a sziesztát.
- Már csak te hiányoztál – jegyzi meg halkan, leginkább magának és azzal a lendülettel, a szájába tűzött bagóval nyúl az üveg felé, tölt ismét magának, elengedi a macskát és kortyol egyet. Hja. Tényleg ez hiányzott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811200#post811200][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.12. 00:04[/b][/url]

Csendes.
Még vagy már, asszimilálódik a ház nyugalmával, mintha nem is ő lenne. Pedig de, ugyan az, ugyan ott van mindene, a sebtető már rég leesett és a kötést is elhagyta, ujjai kényelmesen mozognak, a fantomfájdalom sem kínozza többet, mint a viszketés. Ugyan az, csak egyszerűen nincs kedve most hangosnak lenni. Mint a gyerek, aki kikapott és most megmutatja, tud ő rendes lenni, megenni a zöldséget, csak engedjék ki játszani kicsit, levegőt akar. Noha nincs a nyakában póráz, nem fojtogatja, ahogy megindul, manapság kevesebbet mozgott. Egy az, hogy várakozik, mit akar a férfi és mikor, de olyan csend van arról a részről, hogy az már ijesztő, aztán ott a másik is, kinek pengéje szabta fel bőrét, szintén csendben. Az egész világ elnémult talán, mióta meggyónt és bűnbocsánatot kért – szinte. Mégsem jó gyerek, talán játszani sem akar, csak kinyújtóztatni hosszú lábait, lustán cirógatva Trinket füle tövét, aki az ölébe telepedett. Ritka, mert szinte mindig mozgásban van, mármint ő, nem a macska, vagy talán érzi a feszültséget és úgy véli, nem az ő ideje ez. Néha ki is mondja, hogy ennek a macskának több az esze, mint sokaknak, egy ideje, az incidens óta néha még saját magánál is, de utóbbit már csak magában, némán morogja. Balján, a kis asztalon hever egy félig elfogyasztott kávé, egy üres pohár és a félreismerhetetlen kristályüveg, amelyben olyan jól néz ki az aranybarna ital, amelyet nem olyan rég kortyolt be. Még érzi ajkain az aromát, a kellemes bizsergést gyomortájon, ha még az agyára nem is hatott, mert nem a sokadik poharat töltötte újra, nem részeg kíván lenni, csak...
De érzi belül a nyomást, a feszülést, hogy ezt örökké nem tudja csinálni, örökké nem tud ücsörögni, háziállatot abajgatni és várni. Mert mozogni kell, mozgolódni és cselekedni, nem lehet, hogy nem. Olyan nincs. Fújtat egyet, majd a pohár mellett pihenő dobozhoz nyúl és gyújt rá végül. Fejét kényelmesen dönti hátra, szemeit lehunyva burkolja magát kissé a füstfelhőbe és épp eldönti, hogy feláll, kimegy és meglépi az első lépést az adóssága rendezése felé, megszerzi azt az apróságot, amelybe majd beletűzi a lapot a dátummal és hellyel, de ennek a gondolatmenetnek is akkor szakad vége, amikor hallja, hogy valaki érkezik. Tudomása szerint a többiek Pesten tevékenykednek, ide most csak ő jött és mégsem, mert valakinek égető szüksége van a közegre. Felmordul, szinte hallani benne, hogy menj is el és mégsem, mert csak fejét fordítja a bejárat irányába. Nem lát rá teljesen, de elég egy apró részlet, hogy tudja, ki „zavarja” meg a sziesztát.
- Már csak te hiányoztál – jegyzi meg halkan, leginkább magának és azzal a lendülettel, a szájába tűzött bagóval nyúl az üveg felé, tölt ismét magának, elengedi a macskát és kortyol egyet. Hja. Tényleg ez hiányzott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811206#post811206][b]Nairobi Jones - 2020.06.12. 09:10[/b][/url]

Kimondottan jó kedvűen ér haza, elvégre éjjel megpörgette a kaszinó forgalmát és már csak pár lépés választja el attól, hogy felcsípje a vele együtt dolgozó pultos pipit. Bedobott még egy kávét, mielőtt házuk felé vette volna az irányt, így ő köszöni szépen, kicsattan az energiától IS. Könnyed mozdulattal löki be ajtajukat, majd zárja be, hogy elkezdjen pakolászni. Ekkor üti meg fülét Ruben motyorgása: megtanulhatta volna már, hogy Nairobi fülei több, mint jók. Vagy talán épp ezért csinálja? Akárhogy is, most feltett szándéka a sírba kergetni a férfit, mert az ugyebár remek program.
Hetykén lépdel be és köszönés nélkül huppan kanapéjukra, hogy aztán körmével elkezdjen körözni az asztalon. Hogy mi a célja? Hát csak egy kicsit ráncigálni az oroszlán bajszát. Ez az apró, karistoló hang pont annyira idegtépően hangos, hogy háttérzajként zavaró legyen, de mégse legyen elmondható az, hogy éktelen és kibírhatatlan. Ez még az ő hallójáratát sem sérti, bár e tény betudható annak, hogy sokkal jobban vágyja Ruben idegbaját, mintsem tudomást vegyen a saját maga keltett neszről..
- Látom izgalmas napod volt. Egy fél üveg whisky? Nem semmi. Woody büszke lenne - tovább karcolja az üvegasztal tetejét, miközben rendkívül flegmán veti oda cseppet sem kedves szavait Weissnek. Mielőtt még félreértésekbe bocsátkoznánk: nem utálja, még csak különösebben a bögyében sincs, de tud az incidensről, hogy mit tett hajszál híján, ez pedig kellően nagy csalándarab a seggében ahhoz, hogy ne jópofizzon vele. Látja a férfi tűréshatárának végét, de ha róla van szó, akkor szereti pengetni az utolsó, pattanásig feszült húrt is. Ez talán abból is fakad, hogy a bekerülése kellően halálközeli élmény volt ahhoz, hogy bármitől is féljen. Mi több, egyszer szívesen nekifeszülne a másiknak, hogy kiderüljön, melyikük a jobb. Lehet, hogy emiatt számít kölyöknek, de Ruben egy köcsög. Megérdemli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811209#post811209][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.12. 09:53[/b][/url]

Valahol sejtette, hogy az idill nem tart sokáig. Hogy bármit is akarna, azt most inkább ne is erőltesse. A macska kényelmesen dagaszt, most nem mordul rá, hogy kihúzza a szálat a drága szövetből, most minden rettenően mindegy hangulatú, főleg az, hogy rajta most hozzá képest is a pihenős szett pihen, amelyből látszik, ebben ugyan nem megy ki sehova, ne is akarják, de át nem cseréli. Eszébe jut, hogy talán egyszerűen el is felejtett valamit, azt nem tudja felidézni, hogy mit, de kapar agyának hátsó felében egy apró gondolat, hogy talán mégis. Gondolatban von csak vállat rá, ami késik, az nem is siet, így aztán ideje lesz majd pótolni. Ha eszébe jut vagy juttatják.
Az ital kesernyés íze legalább azt, hogy még mindig nem a kedvence ez, lehet vicces vagy sem, nem mindenben tökéletes és ez a pohárkezelésben ki is tud mutatkozni. Miután legalább abban biztos volt, hogy a következő nap is felébred és nem egy gödörben, ivott, mocskos mód nyomta le magát a sárga földig, mint aki megérdemelte volna és mégsem. Csak el akarta tompítani a káoszt, ahogy utána még párszor, de hamar állt talpra, nem engedhetett a gyengeségnek, annak látszatának, még ha, nem is vallja meg, de elérte és szorongatta.
Mostanra már minden szép. Lenne. Ebbe sétál bele ez a drága lélek és nem, nem marad meg a vackában, egyenesen ide hozzá, esélyt sem adva, hogy a mai nap megjegyzésmentes legyen, mert nincs olyan, hogy csak elsétál mellette, valami kell, hacsak egy szó, de kell. Ez a dinamika, amire az eset csak forró olajat öntött. Amitől most már nem szabadul. Fújtat egyet.
- Nincs neked dolgod akárhol? Ma nincs napközi, kölyök – nem is reagál az általa keltett zajra, mert az inkább a másiknak lenne zavaró, sőt, ő maga mellé a körmével kocogtatja meg a kezében pihenő poharat, a cigaretta lassan serceg, majd gyorsan, ahogy beleszívva ereszti ki a nő felé a füstöt. Egy laza mozdulat, ahogy a hamutál felett pöcköli le a felesleget, majd kissé ficeregve emel a lábán, hogy bokáinál tegye keresztbe azokat – így biztos kevesebb ingert érez, hogy kirúgjon felé, mutatva, merre is van a visszafele.
- Persze. Minden napom izgalmas, sőt, ez a pohár izgalmasabb. Woody is bekaphatja, minden whisky felét ő issza meg, ez már csak tűzoltás – forgatja meg a szemeit, pont erről van kedve beszélni, de tényleg. Hogyne. Eddig se volt erről híres, eztán sem lesz. De lehet ez a nő célja, hogy most provokálja. Lapost pillantást ereszt felé, majd szusszan egyet.
- Nincs most időm rád, játssz a késekkel a konyhában, míg anyu és apu hazaér – int neki, majd egy szusszra tűnteti el az utolsó kortyot, majd a pohár alja az asztalon koccan, ahogy leteszi. Ezután pillant csak felé, amolyan „itt vagy még mindig?” pillantással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811214#post811214][b]Nairobi Jones - 2020.06.12. 10:47[/b][/url]

Elégedetten mosolyodik el és hátradől. A napközi épp itt van, a nappaliban, és Ruben az óvóbácsi. Micsoda deal! Rendes pisisként az agyára fog menni, ehhez kétség sem férhet, s ha tovább provokálják, bizisten elveti a sulykot. Abban úgyis tehetséges. Aztán tekintete a poharat kocogtató ujjra vándorol és elgondolkodik azon, hogy lecke gyanánt megszabadítja mutatójától Weiss-t. Ó igen, de szép is lenne!
- Szóval valójában féltékeny vagy Woody bácsira! Mindent értek. Elvégre, ő rendelkezik olyasmivel, mint okklumencia, titoktartás, gerinc, még ha kissé lágy is... No meg ezerszer tehetségesebb a piálásban - egyetértően bólogat, hát ő is pipa lenne rá Ruben helyében! Hogy képzeli, hogy ilyen szuperül helytáll, miközben a másik vajmi keveset tud felmutatni az elmúlt időszak eseményei alapján, már azt leszámítva, hogy majdnem elbaszta az inkognitójukat. Tulajdonképpen az a csoda, hogy még él és nem hajították Alhazred elé a csinos kis seggét. Dominik ezerszer lágyszívűbb volt vele, mint kellett volna és ezzel mindannyian tisztában vannak.
Hallgatván a gonoszkodást szinte már vicsorgásnak nevezhető görbe ível ajkaira, mielőtt ismételten elkomorodna. Nem érti, miért kell így viselkedni, de tényleg, mint egy tisztességes köcsög. Ő itt jön, hogy feldobja a napját csodás jelenlétével, aztán elzavarják. Nos, ezzel mindenesetre megnyerte magának a legkölykösebb kölyök Nairobit. Let the game begin.
- Jaj de kis morcimanó valaki - lebiggyeszti alsó ajkát szomorúságot imitálva, de bárki könnyedén megállapíthatja, hogy épp gúnyt űz a másikból. Ha ez nem lenne elég, ahelyett, hogy visszavonulót fújna, roppant elmésen, gyerekhez méltón folytatja színi előadását. - Én vagyok Ruben, büntit kaptam, ezért mindenkivel pokrócként viselkedem. Tudom, hogy megérdemeltem, de túl menő vagyok, hogy beismerjem: elbasztam valamit, szóval most utálok mindenkit, mert az olyan felnőttes - a férfi hangszínét utánozva savanyúan beszél, még arckifejezését is hozzá igazítja. A homlokán megjelenő barázdák mutatják meg gondterheltségét, amit azért érez, mert megkapta, ami járt neki. Mikor végez, vonásai ismét természetessé válnak és lesajnálóan, sőt, lenézően méri végig. Ennél szánalmasabb látványt nehezen nyújthatna.
- Mi lenne, ha köcsögösködés helyett összeszednéd magad? Nagyon gáz vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811224#post811224][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.12. 12:02[/b][/url]

Semmi jót nem takar az a mosoly, semmi jót. Hallgatnia kellett volna a B-verzióra a fejében, miszerint hagyta volna totál figyelmen kívül, sőt, inkább lett volna vele kedves, azt mondják, hogy akkor sokkal ijesztőbb, mint kellene. No de nem, azonnal reagált és így, most megeheti amit főzött, ugye? A nő nem az a fajta, akiket cirógatni kell, nem, ellenkezőleg, inkább ütné, még ha azt is mondja mindig, hogy amúgy ha nem kell, nőket nem bánt. Egyelőre azonban nincs benne kényszer és inger sem, a testtartása még nyugodt is, mondhatni, továbbra is kényelmesen henyél, csak az idegei húzódnak. Tekintete villan a szavaira, megérti azonnal, mire is céloz. Felhorkan, ahogy folytatja, ahogy sorolja, elnyomja a csikket és feljebb tornászva magát, dől előrébb. Fasza. Játsszuk ezt, tényleg.
- Igen. Az vagyok. Mérhetetlenül – forgatja meg a szemeit. Menten rohan is felhívni, hogy elmondja, mennyire is szereti. Hogyne. Erről híres, hogy féltékeny. – Amennyit iszik, ezek nagy része elkopik a francba. De az, hogy nekem mim van, téged aligha érdekelhet. Akit érdekel, tudja, hogy van – nem ez a csitri fog dönteni arról, hogy élni vagy elbukni kell, hogy veszni, vagy felemelkedni. Igen, hiba volt, egy olyan, ami beindított pár vészkapcsolót. Sőt. Mondhatni, még mindig csak magáról volt szó, mást nem látott meg. Azt már nem engedte. Meglepte a férfi döntése, nem tagadja, az már nem, hogy ő itt így reagál rá, nem tudja az egészet, nem neki vallott. Nem is kell tudnia. De szórakozzon csak, majd megjárja.
- Te jó ég, muszáj ezt? – fintorog a morcimanó kifejezésre, inkább gyújt rá megint, hogy hosszas sóhajjal engedje ki a füstöt. Meg a türelmét. Hagyja, amíg kimulatja magát, amíg beszél, baltaarccal figyel rá, sőt, még egy ásítást is eltol. Nesze.
- Ez nem volt a legjobb, de értékelem – szólal meg végül. – Lófaszt sem tudsz te arról, mit vallottam be és mit nem. Eddig is utáltam szinte mindenkit, szóval nem értem, miért lenne ez kirívó. Téged főleg imádlak, be is kaphatod tövig, addig is kussban lennél – kapja el a pillantását, amelyben a nőnek lenézés csillan, a sajátjában pedig az a tűz, amely égetni fog. Na nehogy már ő oktassa ki, erre még horkant is egyet, majd egyszeriben tör ki belőle a röhögés. Nem az igazi, inkább szarkasztikus, de megtörténik.
- Te kis hülye – hagyja végül abba, feje billen oldalra. – A nagy szád csak mondja és mondja. Nekem is lehet szabadnapom, amin azt teszek, amit akarok. Lehet gáz vagyok, de még mindig több, mint te – von vállat, lepillant magára. Annyira nem gáz, de beismerni neki, hogy teljesen rendben még nincs minden? Soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811236#post811236][b]Nairobi Jones - 2020.06.12. 15:01[/b][/url]

Biztosan akadnak olyanok, akiket megijeszt ez a fajta színjáték, amit Ruben játszik, de a nő nem tartozik ezek közé. Talán kölyök, talán sok mindent nem ért, de lévén mindenkiről a legrosszabbat feltételezi, a másiktól pedig vélhetően már látta is, nincs mitől tartania. Nem becsülné alá, annál már jóval érettebb, de nem tart tőle különösebben. Ha mégis sor kerülne kettejük párharcára, nem lenne oly védtelen, mint amilyennek gondolnánk vékony testalkata ellenére.
- Várj, most jön az a rész, amikor nagyon titokzatos vagy - kétség sem fér hozzá, mennyire szarkasztikus és természetesen legalább annyira lefitymáló, mint Weiss. Egyébiránt élvezet hallgatni kettejük beszélgetéseit, amibe Yezebel is előszeretettel száll be, hol a férfi, hol Nairobi támogatójaként. Mondhatjuk azt, hogy túl sokat élt már ahhoz, hogy aggodalmaskodjon, de ahhoz még nem eleget, hogy ne szórakoztassa a finom kis feszültség, mely minden alkalommal kristálytisztán rajzolódik ki.
- Én is épp erre akartam kilyukadni. Muszáj ezt? - széttárja karjait, ezzel is jelezve, hogy teljesen felesleges játszani ezt az antiszociális hőst. Azzal, hogy egy üveg whisky kíséretében eret vág, nem lesznek előrébb, bár való igaz, legalább Rubentől megszabadulnak, ami mostanában egyenlővé vált a veszélyes tényező jelzővel. Sokkal többet tud ám ő erről az elbaszott kis csapatról, mint azt mutatja, s bár jószerével incselkedik és kötözködik, emellett tisztességesen végzi a munkáját és megbízható. Talán egy kicsit hirtelen természet, de senki sem élhet hibák nélkül, nemde? - Édes szívem, mi nem egy kapura játszunk. Tartogasd a farkincádat a kis barátodnak, ő úgysincs még eléggé torkig veled - finoman csücsörít telt ajkaival, hiszen éppen rátapintott a lényegre. No nem Ruben farkára, mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk, de a kedves másik megbízója hasonlóan intim terület lehet. Amíg ők buziparti közepette elmesélik egymásnak a titkaikat, ezzel veszélybe sodorva másokat, addig Nairobi azon dolgozik, hogy helyrehozza, amit szétcsesztek. Fáj vagy sem, ebben a mesében kivételesen nem ő a rossz fiú.
- Érdekes, ez a szabadnapod most már hetek óta tart. Biztos semmi köze ahhoz, hogy azóta is mormolod a miatyánkokat, mióta Dominik életben hagyott - hátradőlve keresztbe fonja karjait és mondjuk ki: elégedett fejszerkezettel néz farkasszemet Weiss-el. Jó tanácsa van? Akad, de amíg a másik fél nem vevő rá, tulajdonképpen fel is dughatja magának. Addig is, míg végre Ruben feldolgozza, hogy ezt elbébetűzte, de nagyon, ő szíves örömest táncol megtépázott idegein.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811283#post811283][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.13. 00:41[/b][/url]

Úgy volt vele, hogy oké, kell a vérfrissítés, hogy kell a plusz fő, hogy kell valami. De ha akkor tudja azt, amit most, akkor lehet megakadályozza, hogy ideérjen, merénylet, baleset, elássa, de akkor nyugodt lenne ez a délutánja is. A többieknek viszont ő kellett, senki más, a felsőbb köröknek is, így igazából bekaphatja az ellenszenvét és megeheti, mert senkit sem érdekel. A szemét forgatja, szája széle rándul, hogy fintorra vagy valami istentelen káromkodásra, azt maga sem tudja, nem is áll neki magában fejtegetni. Az ő füle közel sem olyan érzékeny, de néha úgy tudja irritálni a hangja, hogy a falat kaparná. Vagy a bőrt le, róla. Részletkérdés.
- Nem jön. Ne told túl – legyinti le, mert lehetne, igen és kicsit az is van mégis, mert miért ne lehetne valaki az, nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy épp mi és mennyire. És akkor ez most még csak a kezdet, amikor igazán belelendülnek, mint valami műsor. Akkor meg főleg, ha szövetkeznek ellene, a szemöldöke feletti ideg rángat rendesen olyankor, igen, valahol a sors a sok mocsokért biztos ezekkel bünteti meg, amelyből sosem tanul, mindig beletenyerel és bizony, most is, hiába kellett volna hagynia. De ha két percig fejhangon ordít, akkor meg azt hiszik, valami baja van.
- Mit muszáj? Fogalmam sincs, te mire akarsz kilyukadni, nem figyeltem – bár az igaz, hogy valóban nem tudja, mert az tág fogalom, meg, valahol nem is érdekli. Még mindig nem neki tartozik számadással arról, hogy miket is művel és miért. Tényleg nincs türelme most ehhez, és ez semmi jót nem fog eredményezni, tudja jól. Lehet, hogy most valóban csendesebb, aztán ha robban, az sem jó senkinek. A két véglet, szinte. Semennyire sem nyerő párosítás. Érti ő, hogy most aztán úgy kell rá nézni, mint a véres rongyra, mert mindenki más hú de tökéletes, mindig van miből tanulni és a leckék nem mindig kellemesek. Mondhatná, hogy várja azt, mikor állhat kárörvendő vigyorral és köpheti felé, hogy mennyire tudta ezt, hogy eljön. De nem mondja, mert nem várja, nem érdekli, nincs kedve újabb hibához, mert akkor borul minden.
- Hát ha egy kapunk is lenne, te csak a kispadon ülnél – nem feltétlen azért, ami a külső, inkább a belső az, amely távol tartaná. Van, amikor szórakoztatónak tartja ezt, van, mikor már szimplán csak ki kell kerülni. Neki mindegy, hogy merre és kinek a kapujába akar bejutni, nem is kedvességből ajánlotta fel. - A kis barátomnak? Ugyan kérlek... - röhög fel. Persze, pont az a lényeg, hogy mindenkinek azt kínálja. - Oda közel sem kell a farkam, ne aggódj emiatt – mintha tényleg megtörténhetne, hogy egy ilyen „kapcsolat” miatt tetőzzön a baj. Hah. Na az elég amatőr dolog lenne, elismeri. Szó sincs róla, de nem ítéli el, mert tudatlan. Annyira nem. Mindenki azt hisz amit akar, ameddig a pofájába nincs tolva más, akkor meg ja, meg vannak lepődve egyből.
- Semmi köze hozzád, ez a biztos. Nem vagyok vallásos sem – imádkozni, hogyne. Majd pont isteneket keres, bár tény, hogy nagy a szusszanás még mindig a tény felé, hogy él. Kezdi tényleg idegesíteni, orrnyergét dörzsöli meg, a macska most dönt úgy, hogy neki jobb lesz megnézni, van-e még a tálkájában pár ínyenc falat. - Nincs jobb dolgod, mint azt lesni, mit csinálok? A dolgomat, válaszolok is. Neked is az lenne a legjobb és akkor nem beszélsz faszságokat. Mint mondtam, szart sem tudsz, engedd is el – hogy a másik elégedett, ő egyre sötétebb pillantással illeti őt. - Mi a szart akarsz még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811330#post811330][b]Nairobi Jones - 2020.06.13. 21:26[/b][/url]

Nem kell túltolnia semmit: Ruben minden szavából süt, hogy mennyire kiismerhetetlennek tartja magát, hogy az inkognitója oly tökéletes, melyen nem lehet átlátni. Csak éppenséggel azt felejti el, hogy egy csónakban eveznek, s ha van is olyasmi, amit nem tudnak egymásról, túl sokat már nem befolyásolna. De persze, higgye csak azt, hogy ő irányítja ezt is, mint minden mást az életében.
- Jézusom, egy aranyhalnak jobb a memóriája - megforgatja szemeit, miközben továbbra is ignorálja a tényt, hogy a férfi kötélből készült idegei egyre vékonyodnak. Tulajdonképpen nem is baj, ha picit edzi őket, jó ideje nem volt, aki próbára tegye ilyen téren is. Eközben az asztal karistolását már rég befejezte, az sajnos nem érte el a kívánt hatást, így lemondóan konstatálta, hogy másképp kell Weiss agyára mennie. Jelentem, már megtalálta a módját és jó úton halad, nem kell félni!
- Valld be, hogy jobb pasi vagyok nálad, annak ellenére, hogy nőnek születtem. Fatökű vagy - olyan tenyérbemászóan mosolyogva hányja szembe a másikat, hogy az már bűncselekménynek számít. Márpedig tény és való, hogy ért a nők nyelvén, legyen az szó szerinti vagy átvitt értelem. Ennek örömére ujjai végigszántanak haján, melyből néhány tincs már elszabadult és huncutul homlokába lógott. - Óóó, szóval a kapcsolatotokban ő a férfi? Bár pardon, melyik kapcsolatodban nem...? - úgy tesz, mintha komoly dilemma lenne a kérdés, még párszor állán is végighúzza ujjait, hogy aztán könnyedén zökkenjen vissza a beszélgetésbe. Jogosan teszi fel bárki a kérdést: mi értelme tettlegességet kiprovokálni Rubenből? Értelme nincs, de have fun! Márpedig a morcimanó Ruben igazán szórakoztató.
A választ negédes görbével hallgatja végig, még néhányszor bólint is, hogy aztán, mintha csak bizalmaskodni akarna, közelebb hajoljon, hasonló pozitúrát felvéve, mint a férfi. Ízlelgeti szavait, gondolatait rendezett sorokba helyezi, majd felpillantva a másikra már nyitja is a száját. - Ha már ennyire szart sem tudok, világosíts már fel... Ha mondjuk meglátogatnám a másik megbízódat és a saját kontómra, nem is tudom... megszabadítanám egysmástól, akkor is ilyen komor arccal próbálnál nagyfiú lenni, vagy sietnél, hogy kinyalhasd a seggét? Ha az utóbbi, szívesen kitépem a nyelved - a hirtelen beálló metsző csendet megtöri, mielőtt Ruben akárcsak levegőt vehetne a szóláshoz. - Elfelejtetted a helyed, Weiss. A bűnbánó kiskutyaszemed kevés ahhoz, hogy jóvá tedd a spicliséged - szavai rendkívül halkak, azonban ahhoz elég hangosak, hogy a férfi kristálytisztán értsen minden egyes szót. Nairobi zöld íriszei szinte lyukat égetnek belé és nem úgy tűnik, mint aki mozdulni készülne vagy elnézést kérni. Talán azért, mert nem is áll szándékában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811369#post811369][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.14. 10:22[/b][/url]

Teljesen mindegy, mit mond, úgy forgatja ellene, ahogy nem szégyelli. De mit is várt tőle? Pontosan ezt, még ha fejében egyre jobban kaparászik a tudat, hogy ennek nagyon hamar véget kell vetni. Tud dolgokat, eleget, szóval a titokzatosság része itt nem játszik és mégis, van, amit nem és ha tudná se lenne nagyon semmi, a lényeget ismeri, mivel itt van, részese neki, még ha inkább kívánja azt, hogy ne lenne. A háta közepén sem. Amúgy simán megtűri a jelenlétét, felőle legyen, csinálja, kell, most, ilyen helyzetekben azonban már nem, nagyon nem tolerálja.
- Nincs itt erről szó. Nem figyeltem, mert nem érdekel – nagyon is jó az a memória, ha tényleg fókuszál és nem hagyja, hogy füle mellett csak úgy elússzanak a szavak. Túl jó néha, de megesik, hogy szitássá válik, attól függ, milyen állapotban éri a behatás, de ezzel nincs egyedül, az emberi elme már csak ilyen, főleg, ha kicsit nehezebb, sötétebb vagy épp más miatt tér el az átlagtól. És most ez a kis takony ezt edzi, gyűri, lehet ki lett neki adva, azért ennyire lelkes, miközben műveli? Már csak az kellene, hogy már csapatszerűen másszanak az idegeire. Persze, mondja csak, mondja, ameddig még itt van, mondjuk, felmerült benne, hogy feláll és elsétál a faszba, viszont tudja, hogy akkor azt ő menekülésnek és győzelemnek fogja fel, dagadna a büszkeségtől és a világnak kiabálná ki. Na azt már nem, még a gondolattól is tikkelni kezdene a szeme szinte, szóval, marad a seggén és próbál egyelőre nem okot keresni arra, hogy a nő fejét abba az asztallapba verje, amit az előbb csesztetett.
- Juuuj – erre nem tud nem röhögni. - És ezt el is hiszed? Aranyos. Persze, megint a tökömmel van baj, meg velem, mert te épp büszke vagy arra, hogy ügyesek az ujjait meg a nyelved. Áhá – prüszköl egyet gúnyosan, ámbár a férfi hiúságát kicsit felcseszte ezzel, de nem, nem adja meg erre az örömöt, nem lesz jobb pasi, mert mindig nő, nincs átpakolva semmije sem és felőle azzal és azt csinál, amit akar. Inkább szórakoztató ezen gondolata, ha a következő már koránt sem az. Nevetése eltűnik, arca megint szoborszerűen merev, ahogy a hülyeséget tovább folytatva önti egy újabb kérdésbe. Nem moccan, csak egy nagyobb sóhajt enged magának.
- Először is, mindig én vagyok a férfi – szögezi le, bár nem most volt a napja, hogy a saját oldaláról került bárki is alá, sőt, az a ritkább eset, még ha nem is zárja ki, hogy megeshet, nem is tagadja, hogy ha úgy van, él vele. Na de ez... - Nincs ilyesféle kapcsolat, akármennyire is hiszed. Koránt sem – forgatja meg a szemeit, mert valószínűleg a nő azt hiszi, azért történt bármi, mert ő ilyesfélébe keveredett. Hát nagyon nem, a közelébe sem volt, sőt, olyan messze, amennyire lehetett. A vágás pillanatában érzett nyers érzelmek inkább öltek volna, mint egy pillanatig is bármi mást sugalltak. Kapcsolat. Ugyan már... Kapcsolatai sincsenek igazándiból, csak ideig-óráig, hát róla feltételezni olyat, ami állandó, az egész érdekes. Főleg így.
- Ha valamit nem értesz, nem kell rögtön fantáziálnod arról, mi is lehet az. De elnézem, még gyerek vagy – meg egy kis idegölő, mert ezt inkább játssza azért, hogy valami történjen. Épp nem is érdekelné a dolog tovább, amikor mozdul a másik is és belekezd. A pohárért nyúl, inkább tölt és veszi fontolóra a távozást, legalább a szobáig, hogy felvegyen valamit, amivel kint is lehet és keres egy nyugodtabb helyet. Jobb lenne ez, de ujjai az üvegfelületre szorulnak, az szinte belereccsen az erőbe, amelyet kifejt rá. Most már nem fogja vissza villámló tekintetét, mégis némán hagyja, hogy befejezze. Van valami vészjósló abban, ahogy a végén egy apró mosoly ül ki ajkaira, vihar előtti csend. Aztán, ahogy eddig tunya és valóban semmi nem volt, úgy kap ki felé, gyorsan csak le, mint valami mérges kígyó és kapja el a torkát, hogy közel rántva magához, csakis rá figyelhessen. Ujjai épp annyira szorongatnak, hogy tudja, egy kicsi, és elpattan a húr.
- Na idefigyelj, te kis görcs – sziszegi felé, nem, nem fog játszadozni. - Elmondom, hogy a csökött agyad is megértse – ha szabadulni akar, szívesen küzd meg azért közben, hogy ujjai között maradjon, de akkor is befejezi. - Semmit nem kell jóvá tennem, neked főleg nem. Ameddig csak engem lát, addig én vagyok a fal, és hidd el, tettek róla, hogy még az sem legyen teljes. Akadnak véletlenek, hibák, és bizisten, azt a hibámat imádni fogom, amikor még egy ilyenért én tépem ki a nyelved. Fogalmad sincs, semmiről. Csak azt hiszed, játszod a nagyot és tudod miért? Mert gyenge vagy, abban a pillanatban, amint ez a szar kimászik onnan – nyom rá a fülében pihenő ketyerékre, ha kell, ellene fogja fordítani, de jelenleg csak ujjai szorongatnak, majd löki a földre, ha eddig nem tekerte ki magát belőle. Nem, nem fejezték be, most kezdődik csupán, de ha ezt akarta, megkapja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811376#post811376][b]Nairobi Jones - 2020.06.14. 13:16[/b][/url]

Egy pff hangot hallatva forgatja meg újra szemeit, hiszen ki hitte volna, hogy a nagy és tekintélyes Ruben nem ereszkedik le hozzá, hogy meghallja mondandóját? Ez a forgatókönyv előre meg volt írva, ő viszont újító alkat, így semmiképp sem hagy nyugtot a férfinak.
- Mindenki azzal gazdálkodik, amije van. Egyszer kipróbálhatnánk, hogy a nyelvem vagy a farkad teljesít-e jobban. Meglepne az eredmény - kaján mosollyal arcán fonja keresztbe kezeit, hiszen teljesen biztos saját győzelmében. Van egy tagadhatatlan előnye: nem tartja legendának a női orgazmushoz kapcsolódó pontokat a testen, legyen az kívül vagy belül. A férfiak ehhez jószerével nem értenek, a nőknek ugyanis igen csekély, csupán harminc százaléka ér el életében hüvelyi orgazmust és csiklóorgazmust is csak picivel több, mint a felük. Valószínűleg a másik csak rontja ezt a statisztikát. - Hát jó, mondogasd csak ezt magadnak. Én aztán nem kérdőjelezem meg - felemelve kezeit jelzi, hogy felőle azt ismételget, amit akar, a maga véleménye megvan. De vajon érdekel-e ez bárkit is? Rubent láthatóan igen, elvégre határozottan idegesíti ez a diskurzus. Baj van a pöcörővel, muci?
- Köszi apuci, hogy ilyen megértő vagy és segítesz abban, hogy felnőjek - kiskutya szemekkel pislog fel rá, majd elneveti magát. Igen, sok szempontból kölyök, de van, amihez nagyon is ért. Például a gyilkoláshoz és a kémkedéshez. A kaszinóban dolgozva ugyanis több jelentést adott le két hónap alatt, mint Woody fél év alatt. Ebből is látszik, hogy az aurorok segg hülyék és a sötétben tapogatóznak. Ez persze nekik nem probléma, mi több, előnyükre fog válni. De addig is, míg ezeket kiélvezik, segít elpattintani a legendás utolsó húrt.
Ahogy torkához kapnak, noha egy pillanatra kiszakad belőle a levegő, hamar ível mosoly ajkára. Szorítsd csak, te köcsög. Egy pillanatra sem ereszti el Ruben tekintetét, úgy hallgatja végig, hogy ne szakadjon meg a közöttük lévő kapocs. Csak akkor villannak meg eszelősen íriszei, mikor a füldugóját kezdi piszkálni a másik. Kevés dolog van, ami jobban triggereli a nőt, mintha a hallásával baszakodnak, ez viszont egyenlő egy halálos ítélet aláírásával. Hagyja, hogy ellökjék, azonban még lendületében elkapja a férfi másik karját, hogy visszarántsa testét, míg másikkal a combjára erősített tartóhoz nyúl, és az egyik pengét egyenesen a családi ékszerhez szorítja. Olyan közel hajol a másikhoz, amennyire csak magasságkülönbségük engedi, márpedig Ruben egy jó fejjel magasabb nála.
- Ha még egyszer a füldugóimhoz nyúlsz, megesküszöm, hogy a nagyra becsült farkadat tömöm a helyére - láthatóan nem viccel, gyilkos örvény kavarog lélektükreiben, miközben lassan elmosolyodik és felnevet, hogy hátralépjen és visszavonulót fújjon. Úgy tesz, mintha csak játszottak volna. Ez valamelyest így is van. - Mindig is tudtam, hogy imádod a fojtogatós játékot. Legközelebb kipróbáljuk fordítva is - rákacsint és lép még egyet hátra, de mozgásán érezhető, hogy nem félelemből teszi. Korántsem menekül, inkább csak lanyhán zárja kettejük vitáját. Merthogy mindketten elmondták, amit akarnak. Ettől függetlenül, ha Weiss folytatni kívánja a balhét, Nairobi semmi jónak nem lesz elrontója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811393#post811393][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.14. 14:49[/b][/url]

A plafon felé mereszti a tekintetét. Most komolyan, ilyet mondani is csak ő képes felhozni, az orrnyergét masszírozza meg, mint aki épp nem is akarja elhinni, hogy mit hall. Apró, gúnyos mosoly ül végül ajkaira.
- Szarok az eredményedre, őszintén. Azt hiszem, ez nem verseny kérdése. Mindenki azt ad, amit tud. Én nem kaptam panaszt, bizonyára te sem. Csihadj – legyinti le, hogy felőle aztán legyen az katarzis élmény, amit a nőkkel művel, így van vele ő is, mert nem csak csinálja és öt perc múlva kész. Mindennek megvan a módja, ideje, szereti kiélvezni és nem csak a farkával tud cselekedni ő sem, szóval totál felesleges ebbe a gyerekes valamibe belemenni. Elmúlt az az időszak, hogy bizonyítania kell kiket és mennyire tud megdöngetni, nem mintha olyan öreg lenne vagy épp nyugodt, lehet őt is meglepné az eredmény, de, erre nem ad lehetőséget. Na még csak az kellene, bár, az is igaz, hogy bár nincsenek egy térfélen, egy esélyes harmadik vagy akár kettő bizonyára érdekes megmozdulás lenne egy fülledt éjszakán, ha nem is a vele szemben lévő mozgatja meg a fantáziáját, a többesszám igen, megejtheti azt bőven nélküle, sokkal kellemesebb lenne, mint beszélni róla. Nos, tény, sosem volt egészséges a gondolkodása, ha mégis ilyenre kerülne valamiért sor, nos, nem tiltakozna annyira, mint most.
- Nem kell mondogatnom. Te tényleg agyalágyult vagy – szusszan egyet, mert persze, miért is lenne az, hogy ő ennyiből majd rögtön másképp vélekedik és majd jaj, hát elveti a hülye kis teóriáit. Nem, ezt egy percig sem remélte, de nem göngyölíti tovább, hiszen akkor adná meg neki végképp. Visszahúzza az agyarait, egyelőre, még, ha itt annyiban maradna a dolog, egész békés lenne az egész, mondhatni, és mégsem, mert közben bizonyára egyikük szándéka sem békés. Sőt. Ez már megszokott, mondhatni.
- Már csak egy-két jó atyai pofon és jobb is leszel. Szívesen kiváltom, ha tovább húzod – megemeli a kezét, amelyet valóban olyan parasztlengőt ígérnek, amelyet szavai, elvégre, nem épp kiskezű és erőtlen, lehet nem is kellene ilyennek próbálkoznia, mert semmi jó nem sülne ki belőle, de azt nem tagadja, hogy határozottan kellemes revans lenne, legalább pár mondatára. El van ismerve, amit csinál és kicsit az agyára is ment ezek szerint, mert azt hiszi, ezzel most ő a világ közepe és a mindenség, amit követni kellene. Esni fog ő még pofára.
Ha nem is most, végül azt mégis elérte, amit akart és amelyet piszkált. A hirtelen helyzetváltás előnye egyelőre az övé, ahogy az is, hogy próbálja tényleg féken tartani magát, mert az már tényleg nem lenne a legjobb húzása, ha valóban addig szorítaná a nyakát, ameddig elkékülve mered meg a teste a padlón. Annyira talán nem is gyűlöli, még, vagy fogalma sincs, csak felidegesítette és másképp hogyan adhatná ki? Kiabálhatna, ó igen, az is kellően fájna, még így is, de kényelmesebb számára az, amelyet művel. Mégis elengedi végül, visszatartva a kényszert, hogy további kárt okozzon. Ellöki, hogy aztán most őt kapják el és rántsák vissza. Először most ő nevet, hát hajrá, aztán megérzi, miért is kell ez a helyzet. Mordul egyet, ahogy lepillant, nem moccan, mégis tökéletesen érzi a fém hűvösségét. Persze. Rögtön a lényegre menni. Hűvös és mégis metsző tekintetével pillant vissza rá, ujjai ökölbe szorulnak.
- Ahhoz túl nagy. De rettegek, remegek – suttogja felé, gúnytól fröcsögve, de vicsorog, mert ha kell, akkor azonnal támad. Végül mégis elengedi, elengedik egymást, hogy feltápászkodva, kiegyenesedve nézzen rá. Nem kell sok, hogy a vörös köd ellepje most a nőt, csak lehet őt nem lenne képes ereszteni.
- Na gyere. Tedd le azt a szart és mutasd meg. Azok nélkül csak a szád nagy, csitri – vicsorogja ismét felé, majd zilált tincseit lapítja hátra, mintha mi sem lenne természetes annál, hogy az előbb késsel fenyegették. Megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=812047#post812047][b]Nairobi Jones - 2020.06.22. 13:25[/b][/url]

Duzzogó gyerekként fonja keresztbe karjait, mint akinek szent meggyőződése, hogy a másik szándékosan pattintja le. Fél egy esetleges kísérlet eredményétől, de hát végső soron ez is Nairobit igazolja. Az már más kérdés, hogy mennyire beteg dolog azon versenyezni, vajon ki tud jobban kielégíteni egy nőt, hiszen eleve nem indulnak egyenlő esélyekkel, meg hát nem is lehet a kettőt összehasonlítani. Egyesek szerint.
- Azért ezt a helyedben újra átgondolnám - szemtelen mosollyal felel az agyalágyult kifejezésre, hiszen melyikük fejecskéjébe is kellett beletúrni, hogy megfésüljék azokat a fránya, összekuszálódott agyráncokat...? Ja hogy Rubenébe! Micsoda meglepetés kérem szépen, erre a hihetetlen fordulatra senki sem számított.
- Amikor apám utoljára megpróbált megütni, majdnem odalett a feje. Biztos, hogy szeretnéd, ha behelyettesítenénk téged? - felvonja fél szemöldökét, hisz a családon belüli erőszak neki nem túl ismeretlen dolog. Egészen kiskora óta állnia kellett a sarat és jelenlegi halláskárosodása is részben a drága jó rokonnak köszönhető. Kellemetlen, ha Ruben azt hiszi, meg tudja ijeszteni egy ilyen semmitmondó fenyegetéssel. - Bár persze, ha levágnám a fejed, amúgy sem érné nagy veszteség a művésztársadalmat. Minek, ha nem használod? - szórakozottan forgatja meg szemét, miközben széttárja karjait. Feszítené még tovább is a húrt, ha a férfinál nem pattanna el útközben és nem menne szó szerint torokra.
A legtöbben ilyenkor mocorogni kezdenek, megpróbálnak kiszabadulni, de nem úgy Nairobi. Önelégült, győztes mosoly ül ajkain, hisz Weiss pontosan azt teszi, amit akar: ha azt akarja, hogy legyen ideges és támadjon, támad. Ha azt akarja, hogy hátráljon meg, meghátrál. Olyan, mint egy kedves kis báb, s el kell keserítsen mindenkit, nem csupán Dominik tudja mozgatni ezeket a láthatatlan kis damilokat. Éppen ezért a következő pillanatban már ő kapja el a férfi tökét, méghozzá pengéjének élével: hihetetlen, hogy a dolgok milyen hamar változnak, nem? Az előbb még ő volt felül, most pedig már a családi ékszert félti... De Nairobi csak játszik, nem bántja, s el is lép tőle, hisz a maga részéről befejezte az oktatást mára. Viszont amikor elhangzik, hogy a farka túl nagy, nevetésben kell kitörnie. - Nyugalom papi, a remegés a korral jár - rákacsint és miközben kezében forgatja a kését, már érkezik is a kihívás. Ohó! Szinte már vicsorogva néz a másikra, azonban nem őrült meg: pontosan jól tudja, hogyha verekedésbe fognak, akkor alulmarad majd. Ki az a marha, aki olyan csatába indul amelyben nincs fegyvere? Nos, nem a nő, maradjunk ennyiben.
- Komolyan képes volnál megverni egy nálad lényegesen rosszabb fizikai adottságokkal rendelkező nőt? Ez nagy bátorságra vall ám, dicsőséges győzelmedet minden bizonnyal sokáig zengenék az égiek - színpadias hangsúllyal felel neki, majd ismét elneveti magát. Hergeli? Talán egy picit. De esze ágában sincs eltenni a pengét, még mit nem! Ha csak megkísérli lerohanni őt Ruben, kérdés nélkül szúrja le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813398#post813398][b]Weiss Arion Ruben - 2020.07.15. 20:22[/b][/url]

Elnyomja az újra meg újra feltörő kényszert erre az egész témára, miszerint most fogja és lecsapja a francba, majd élvezi a csendes. Nem, majd pont őrá fog hallgatni abban, hogy vitassák meg, meg úgy egyáltalán beszélni kelljen róla. Ő egy hiú pöcs, aki alatt elegen nyögtek valójában, hogy tudja, amit kell, azt nagyon is jól tudja, ha most aztán a nő és a nő közötti megértés varázsa, meg ők tudják mi a jó a testüknek és bla, bla, bla a téma, leszarja. Legyen, sírjon felőle a következő bige, akit az égbe juttat, nem érdekli, mert irritálja, jelenleg főleg. Meg na, pöcsre mindig szükség lesz és az ő mindensége nyugodt a biztosságban.
- Dehogy gondolom. Gyerek vagy, elhiszem, hogy érdekel ki köp messzebbre és ki pisálja szebben a nevét a hóba, de na. Engedd el – forgatja meg a szemeit, és ez inkább a jobb, ha elengeded, mert unlak hangsúllyal mondja ráadásul. Oké, sejti ő, megint mire akar kilyukadni, de nem, nem adja meg neki azt az örömet, hogy elismeri megint a témát, azt, hogy megtörtént és vele történt. Nem, kikerüli hanyagul, tereli rá, minden másra, miért is ne alapon, mert megteheti. Ő már eleget rágta át magában mit és hol cseszett el, mit kapott érte és mennyire érte meg vagy sem, vagy kevés volt, esetleg sok. Nem, erről senkivel sem „lelkizett”, magának oldotta és oldja meg, még ha most ez a kölyök itt azt köpködi, mennyire szarul áll és szedje össze magát. Persze, mert nem azt műveli, amit szokott, érti ő, de nem, nem fog neki ugrálni. Még mit nem.
- Az az apád volt, én meg én vagyok. Különbség – nem mintha érdekelné, hogy milyen volt az öreg és azt se hitte, hogy egy után nem torolná meg akár azt, hogy csak hozzáért, hát még hogyan. Sőt, benne volt szint a mondat vonzatában, nem ostoba, hogy azt higgye egy pillanatig is, hogy hagyná magát. Ó nem.
- Na kezdődik megint. Ez a kedvenc témád? - horkan fel, hogy megint utal és megint üti a vasat. - Tehetek fejet az ágyadba, mire felkelsz, lovat, emberit, amit kívánsz. Ha használom, ha nem, szeretem a helyén tudni – még a saját nyakát is megtapogatná, ha lenne rá idő, azonban a pillanatnyi nyugalom szinte máris átcsap vérmes acsarkodásba. Nem mintha nem lett volna jele és valószínűleg erre is ment ki a játéka. Ám legyen. Beledől abba, ami a másik akarata és ami ellen oly annyira lázadt és azt mondja, nem és nem. Lehet tényleg csak egy báb, amely visszapofázik és akaratos, de közben pedig ha olyan kapja el, akkor oda lehet tenni, ahova kell. Hiába a „botlás”, a hiba, még mindig itt van, nem ott és azzal, nem máshol, nem a föld alatt. Tény, hogy egyelőre egy felület, amit csépelni lehet az ilyeneknek, mint Nairobi, de tény az is, hogy tesz ellene és visszaszerzi a renoméját. Ahhoz előbb nem árt megtartani a tökeit, ha már szerencsétlennek nézi, nem fogja magát abban hagyni, de egy lágyéki vérzés, nos... igencsak halálos. Morog, miért ne tenné, elpattanna ha az a kicsi is, eltűnne, ami fogja, vérmes tekintet, ha vissza akart valamit hozni, akkor ennyi sikerült.
- De jól mulatsz – persze hogy, úgy megy, ahogy mennie kell, nem? Megadta neki a műsort, kusza tincseit tűri hátra, nem ül le, úgy nyúl a dobozért és gyújt rá, legalább ujjai le vannak foglalva és nem kívánkoznak simán a nyakára. Szorosan. Most rajta a sor a röhögésben.
- Hogyne. Ennyire azért ne áss már el – forgatja a szemeit. Csak parancsra cselekszik olyat, de semmi élvezet nincs benne. Nem olyan az. - Azt mondtam, tedd le azt a szart és mutasd meg, mit tudsz. Mert ha nem lesznek a kések, csak a nagy szád marad és más bizisten kiklopfol. Bár nem mondom, hogy nem tenném meg, amúgy is, nő. Az előbb bizonygattad, hogy farok nélkül is pasi vagy, hát akkor miről beszélünk? Sokat hiszel magadról néha – vigyorodik el, próbál nem figyelni az agya hátsó szegletében ülő kattogásra. Azért direkt közelebb lép, várva, mi a reakció rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813423#post813423][b]Nairobi Jones - 2020.07.16. 11:53[/b][/url]

Erre a leintésre ismét csak fel kell nevetnie, de most sokkal gonoszabbul, mint korábban. Nem tart sokáig, de nem is tűnik el nyomtalanul, megtörténtének bizonyítéka az a bujkáló mosoly, mely jelenleg is nevetőráncokat hagy szemei sarkában.
- Miért érzed szükségét annak, hogy ennyiszer kihangsúlyozd: gyerek vagyok? Mit akarsz ezzel bizonygatni? - és tényleg. Minden második mondatában terítékre kerül, hogy milyen kemény férfi, hogy mennyire felnőttes, meg hát úgy összességében felnőtt férfi. Lehet, hogy Nairobi a maga huszonhat évével kimondottan fiatalnak számít, de annyival azért nem gyerekesebb, hogy lépten-nyomon az orra alá kelljen dörgölni... Hacsak nem szeretné meggyőzni magát, hogy jobb, mint a nő, de erre meg kár szót fecsérelni, hisz nem igaz.
- Különbség. Na az nincs sok köztetek - megforgatja szemeit, s csak egyetlen hajszál választja el attól, hogy kibukjon belőle: mindketten ugyanolyan szar emberek, csak Ruben magasabbra jutott a ranglétrán. Bár ez is nézőpont kérdése, mert az eddig látottak alapján komoly mélyrepülésbe kezdett, s noha Nana épp csak most kezdett, már most többet tett, mint a férfi egész idáig. Hupsz. - Legalább Te szereted a helyén tudni - az is több, mint a semmi, nem igaz? Egy embert már boldoggá tesz a fejével, ami így is pontosan eggyel több a szükségesnél. Amúgy azt említettem már, hogy alapvetően nem utálja őt? Jogos a kérdés: mi lenne, ha esetleg nem szívlelné, ha ilyen akkor, mikor éppenséggel megtűri, netán kedveli? Senki se akarja tudni, néha jobb a boldog tudatlanság.
S provokációja végre célba ér, szinte már kéjes elégedettséggel fogadja a nyakára fonódó ujjakat. Szemeiben ott csillog a kihívás, egy pillanatig sem fél attól, hogy valóban baja esnék, hisz amennyiben vesznie kell, vinné magával társát is. Dominik nem biztos, hogy örülne, ha két halottat találna itthon, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Ne haragudj, ha ismét beletapostam a hamvas lelkedbe - drámaian kap a szívéhez, egy pillanatig még hihető alakítást is nyújt, csakhogy utána vonásai rendeződnek és cseppet sem kedvesen néz farkasszemet Rubennel. - Tanulj már meg értelmezni Weiss. Azt mondtam farok nélkül is jobb pasi vagyok, mint te. Ez inkább vonatkozott az én tökösségemre és a te balfaszságodra, de miért is lepne meg, hogy ismét értelmi fogyatékos vagy? - töprengőn mered a plafonra egy pillanatra, majd, mintha csak megvilágosodna, tovább fűzi a gondolatot. - Lehet, hogy a mester közbenjárása kellett ahhoz, hogy megcsillanjon az a kőkemény három agysejted, ami matchboxot játszik a bent maradásért - széttárja karjait, mintha csak találgatna egy madárcsicsergős reggelen, finom angol tea és keksz társaságában. Szinte várja, hogy a férfi ismét támadjon, de közben kezdi unni is kettejük kakaskodását. Hogy is szokták mondani? Okos enged, szamár szenved.
- Na de depizz tovább, én addig dolgozom helyetted is - azzal hátat fordít neki, hogy meginduljon szobája felé, átöltözzön, majd készítsen kaját magának. Szinte már kedélyesnek mondható, s túlontúl lazának a korábbi diskurzushoz képest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813711#post813711][b]Weiss Arion Ruben - 2020.07.20. 01:28[/b][/url]

Az egészre megint előveszi az „ez hülye” nézését, és szusszan. Oké, ehhez neki már nincs türelme, se kedve, eleve nem is volt hozzá, de Nairobi mestere annak, hogy akkor és úgy találja meg, amikor nem kellene. Talán tökélyre fejlesztette, bár az sem utolsó szempont, hogy ő se szokta megkönnyebbíteni a dolgokat, sőt. Nagyon nem, ha épp harsány és elemében van, ott vág oda és alá, ahol nem szégyell. De ez már csak ilyen, két dudás egy csárdában effektus, nincs ezen mit nézni. Aida más volt, vele máshogy lelte meg a közös hangos, de tény, ő nem Aida és nem is lesz az sosem, azonban nem azért nem bírja, vagy épp érdekes tűri meg, mert ő van itt most. Annyira nem érzelgős, sőt lelketlen inkább, mintsem ilyen ok miatt legyen olyan, amilyen.
- Mert az vagy és nőj fel végre, mert ez a gyerekes piszkálódás taknyosoknak való – mondja ő, aki ugyan úgy beleáll, de mindegy, mert ő most a sértett fél és ilyenkor mindig a másik a hibás. Mivel a hiúság kurva dolog és visszaüt, így mutatkozik, ezt leginkább azok látják, akik ismerik. Mivel sokáig, sokat fürdött benne, ez már megragadt, de a világ nem fekete és fehér, nem szent senki sem, így aztán felesleges a miérteket keresni. Felhorkant inkább arra, hogy mi a különbség és mi nem. Sablonszöveg helye jöhetne, azonban csak figyeli, de nem mondja tovább. Ám legyen.
- Gonosz apuka és a szegény kislány. Mindjárt megsajnállak a szar gyerekkorért  - mert annak, akinek végig aranykanál volt a szájában, valóban nehéz megérteni egy olyat, ahol rossz történt, szegénység, nyomor, akármi negatív. Nem volt abban része, hogy megverik, hogy nagyon fenyítik, megcsinálta a dolgát, amit elvártak tőle, aztán azt tett, amit akart. Meg is lett az eredménye, ahogy a másik múltjának is, szóval ha az út ide vezet, kurvára mindegy, hogy ki honnan jött és miből. Sosem érdekli és érdekelte, empátia pedig nem alakult ki benne. Sok mindenben sekélyes és felszínes, szegényes, van bőven olyan jellemhibája amit elismer és még több, amit nem, mert fel se fogja igazán.
- Kelleni fog az még, szóval igen, jó lesz a helyén – mert ha még él és lélegzik, akkor kelleni fog, nem valami hiú ábránd, ha egyelőre parkolópályán is van vagy nincs ott, de éppen csak várnak a dolgokkal, már az is azt mutatja, nem temették el teljesen. Nem rántotta ki mindenki alól a talajt és talán pont az bosszantja, hogy a nő teheti, lehet hasznos, ő pedig egyelőre még nem, még húzza meg magát és kussoljon. Igen, talán a legnagyobb gond ez, valamiféle irigység. De ki nem fogja mondani.
Inkább kiengedi másképp, egy kicsit csak, mert ha valóban elengedi magát, akkor nem lenne esélye, erre utal is, hogy azért a felállás nem egyenlő. Nyúlánk alkat, nem egy kolosszus, de szorult bele erő, tudás, amellyel tudna törni és rombolni, egy testet is főleg, egy hiba pedig elég volt egy jó időre, mindörökre ahhoz, hogy ne engedje ki a vörös felleget, azt, aki valójában, még ha úgymond itthon is van. Nem lehet. Pedig arra vár, hogy kapjon olyan utat, olyan helyzetet, hogy végre kinyújtózhasson.
- Ó, rendben, hidd azt, felőlem – legyinti el a másikat, hát most amennyit bizonygatja, felőle aztán. Jobb ez a felfogás, ebbe erőszakolja magát, mintsem abba, hogy megint elkapja a torkát. - A fogaidat még kiüthetem, ha nem fejezed be. Szállj le, neked ahhoz semmi közöd, még mindig. Megtörtént, mégse dőlt össze a kártyavár én meg kapom amit kapok. Ennyi. Majd járhatsz örömtáncot, ha esetleg még jár nekem egy kiadós nyúzás, de addig akadj le rólam. Ha annyira kurvára fontosnak képzeled magad, akkor csináld a dolgod – förmed rá, mert már végképp türelmetlen, hogy ezért nyúzza. Nyúzza másért, akár azért, mert nem tetszik neki a képe, de hogy folyamatosan emlékezteti... Aztán lehet ez a dolga, az élő retkes lelkiismeret, ami romlott. Kiköp mindjárt oldalra, olyan undormányos gondolat.
- Lehet. Rakott már helyre nem egyszer. Tudod, mindenki volt fiatal, vad, csiszolni mindig kell. Ez ilyen, fel nem tudod fogni, mert neked elég ha visítok és már szenvedsz – von vállat, lehet kedve támad megint előszedni a jó öreg muzsikát. Beint ahogy távozik, majd végül mégis követi, na de nem oda, ahol öltözik, hanem amint nekiáll kaját alkotni. A konyhába masírozik a poharával és röhög egy sort.
- Ez a nagy munka? A kaja? A ház cselédje lettél tán? Akkor szendvicset, tányérra, kösz – int neki, nem mintha remélné, hogy megkapja, a pohár koccan a pulton. - De ha már annyira helyettem akarsz bármit is, nem ártana tudni is, mit nem? - mondjuk az a keserű, hogy ideérkezve csendre lettek intve és nagy dolgot még nem tettek. Kár érte. Már érik, nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814454#post814454][b]Nairobi Jones - 2020.07.27. 11:48[/b][/url]

- Ugyan Weiss, ne etessél már. Legalább annyira gyerekes vagy te is, mert beleállsz a vitába - legyint, mintegy lesöpörve magáról a vádakat, melyekkel őt illették. Hogyan is veszekedhetne valakivel, aki nem hajlandó beleállni a taknyosoknak való interakcióba, ugyebár... Ennyit a nagy Rubenről és a felnőttes hozzáállásáról, de azért szép próbálkozás volt. - Mit tudsz te a szar gyerekkorról? Világ életedben kinyalták a segged, egy fűszálat se kellett arrébb tenned. Mások miatt tartasz ott, ahol - gazdag család, szórakozásból illúziómágia, ugyan kérem, aki megteheti, annak lehet. A nő is szívesen tanult volna többféle különleges képességet, lehetne Európa császára és tehetné, amit akar. De nem így lett, helyette kapott egy csodás fülsérülést, egy rákos édesanyát, plusz egy iszákos, szerencsejáték függő apát, aki napra nap agyonverte őket. Hát persze.
Grimaszol egyet, hisz nem tartja valószínűnek, hogy a férfi egyhamar használni fogja. Eddig sem tette, ehhez a rossz szokásához pedig minden bizonnyal tartani is kívánja magát. Ez alapvetően nem zavarná, csak hát együtt kell dolgoznia vele, viszont egy fejetlen csirkével nehéz. Mindegy, majd Dominik kezd vele valamit, ha megint elkattan, amire sajnos igen sok esély van, legalábbis amíg annak a másik faszinak a csicskása. Pff, de utálja az ilyet.
- Nincs hozzá közöm? Egy csapatban vagyunk, ember! - kínosan röhög fel. - Képzeld, ha te mész a süllyesztőbe, minket is veszélybe sodorsz. Hogy lehetsz ennyire sötét...? - egy könnyed facepalmot követően középső ujját mutatja a férfinak, hogy végre tovább indulhasson. Komolyan, hihetetlen, hogy még mindig nem érti mit tett és, hogy ez mennyire van kihatással dolgokra. Mert persze, Dominik közbelépett, intézkedett mindenről, de ha csak ki nem bukik egészen véletlenül Weiss-ből, hogy mi a helyzet, akkor most hagyhatnák, hogy terjedjen az infó. Nem is érti, hogy lehet még életben az a tag. - Mindenkinek van gyenge pontja. Azért, mert ismered az enyémet, ne érezd magad nyeregben. Szart se tudsz te a fájdalomról.
Lelép, hogy átöltözzön, végül, ha már hozott kaját, akkor össze is dobná, hogy elfogyassza, de miért is lehetne nyugta, miért hiszi, hogy ez a köcsög nem jön utána? Unottan pillant fel Rubenre és várja, hogy mondandója végére érjen. - Aki nem dolgozik, ne is egyék. Úgyhogy takarodhatsz vissza az odúdba - ez minden kérdésre választ ad. Arra is, hogy ő miért éhes és arra is, miért nem kap ez a gyökér szendvicset. Egyébként csodálatos bejárónő lehetne, ha azzá akarna válni, de lássuk be, jóval hasznosabb ő ennél jelenleg is. - Hát, ha lenne munkád, csinálnám helyetted. De nyugalmaztunk, mert rossz kisfiú voltál - megvonja vállát, miközben elkezdi összedobni reggelijét. Van, aki whisky-vel nyitja a napot, van, aki értelmes kajával: mondanom sem kell, Nairobi melyikbe tartozik. Nyilván nem a bánatok csoportjába.
- Különben is, ha én csinálnék neked szendvicset, nem kelnél fel többet abból a fotelból. Kopj le Weiss és hagyj engem békén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=816094#post816094][b]Weiss Arion Ruben - 2020.08.24. 19:55[/b][/url]

- Persze, mert ha nem teszem, akkor mint valami kiskirály, elhiszed, hogy nyertél – forgatja meg a szemeit, mert való igaz, kicsit olyan ez, hogy mind a ketten magukénak akarják az utolsó szót és nem, nem engednek abból az egyből sem, nemhogy többől. Ez a gond, hogy mint a kettő erős személyiség és nem bírnak békében meglenni egymással, főleg inkább Ruben az, aki ettől jobban idegbe jön, Nairobi pedig élvezi, ha gitározhat azon a feszülő idegszálon. De lesz majd még nemulass…
- Ilyennek is kell lennie, ez van – nem szégyelli, még ha tudatában is van annak, hogy valóban így történt, ez vitte oda, amerre és ahogy, nem pedig a véres verejték. Mivel azonban neki ez természetes, nehezen képzeli magát másba, főleg a szarba és a nélkülözésbe. De nem azt jelenti, hogy fogalma sincs a dolgokról. – De ezzel sincs probléma, teszek rá – ha egy csapat nyomorú sorsú gyerek lenne, akkor elcseszettebb nem is lehetne. Kell a francnak, még ha tényleg a kényelem szülötte, aki ettől bőven beképzelt és gőgös. Sokak örömére vagy épp bánatára.
Felhorkant, ahogy orrnyergét masszírozza, ahogy folytatja, megint kezdi, mindegy, de lovagol rajta tovább. Kezét leejtve lapos pillantással ajándékozza meg és sóhajt egyet, mielőtt a bús francba küldené, élből.
- A következményekhez van, sok dologhoz nem. Fogadd el. Ez az én meccsem, de abban igazad van, egy csapat. Nem igazoltam máshova – forgatja a szemét, mert igaz, van ott az a kötés, de az csak egy apró szelet, minden más tagja még mindig és örökké ide fogja kötni. Meg fogja oldani azt is, nem kell aggódni. – Nem megyek a süllyesztőbe, nem kell félned. És nem hiszem, ameddig csak engem lát, csak én veszek oda. Az lesz neked az összes ünnepnap egybe, gondolj így rá, milyen szép álom – röhög egy sort a feltartott középső ujjra, csinálja csak. Az, hogy felszakadt valami, és látott egy darabot, nem az egész világ. Igen, lehet, ha akarná, eljutott volna egészen idáig, de az nem történt meg, arról más tett és nem is tagadja, hogy nem volt hibás a dologban. Sőt. De hirtelen történt, kétes pillanatban, de legalább már minden a helyén a fejében. Követi azért is, mert ha már ennyire pöfeteg, ne legyen azonnal nyugta, meg azért az ő idegeit is megnyúzta kissé, jár a revans?
- Miért ne tudnék? Ugyan már – horkant fel, majd hagyja öltözni, a fene akarja pont őt kukkolni, de a konyhában már ott van, mintha jobb dolga se lenne. Akad? Lehet. Lehet tényleg kéne már valamit tenni, valami aprót legalább, abban igaza volt ennek a vakarcsnak.
- Bekaphatod most már komolyan – nyúl le egy felvágottat és kapja be, hogy azon nyammogva dőljön a pultnak. Persze, csinálná, addig álljon itt fél lábon. – Nem vagyok nyugalmazva, nem tudom mit hiszel néha – az, hogy rossz, nem kétség, mikor milyen kontextusban. Szemét forgatva löki el magát a pulttól, és legszívesebben olyan szép ívben köpne arra a reggelire, hogy utána nem lenne kedve hozzá már. De most jól nevelt. Ja nem.
- Jaj de hisztis vagy. Jól van, klimaxolj magadban meg hisztizz. A nyugitabletta a felső fiókban. Mára elegem van belőled – legyinti le, a méregben pedig teljesen biztos. Eg ypohár vizet se. Beint neki, csak úgy, ahogy előbb a nő neki, majd miután ő is magára húz valami élhetőbb viseletet, el is hagyja a házat, aki éhes, az keres magának, és hátha akad szórakoztatóbb is mára, mint egy kölyök, aki felcseszte. Egyszer még biztos kinyírják egymást.