 Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
|
Médi
Odabent a kastély már nagyon klasszul fest, de odakint is ráférne már egy kis csinosítás. Órák után hamar felsietett a hálószobájukba, hogy lepakoljon és magához vegye a régi karácsonyi díszeket, amit az egyik kedves házimanótól kért el. Nehéz volt elcsípnie, mert mindig korán takarítják szerencsétlenek a klubhelyiséget, de végül sikerült. Még szerencse, hogy a manók nem dobták ki azokat a dekorációkat, amiket már nem használ az iskola. Volt vele dolga, mert majdnem az összes poros volt, a gömbdíszek között pedig több törött, repedt és megkopott darab is volt. Így mégsem vihette ki, úgyhogy apránként, de órákon keresztül elszöszmötölt velük. Még mindig nem tökéletesek, de arra megteszik, hogy messziről örömet okozzanak valakinek.
Miután felpakolt a már előre bekészített díszekkel, és valami alkalomhoz illő, meleg hacukát kapott magára, elindult a hófödte birtok irányába. Ahogy sietősen lépked lába alatt hangosan ropog a hó, a bakancsa egészen mélyen belesüllyed a játékosan csillogó hórétegbe. Útközben hógolyózó diákokba fut, ám most velük sem törődik: úgy gondolta, hogy a vadőrük megérdemli, azt, hogy feldíszítsék a kertjében álló fákat. Odaérve úgy látja, hogy nincs itthon a férfi, úgyhogy nyugodtan tud majd dolgozni, de sietnie kell majd, ha meglepetést szeretne okozni. Az sem segíti a tempós haladást, hogy hatalmas pelyhekben hullik alá az égből az újabb hóadag, miközben a legtöbbet még el sem sikerült takarítani.
A kartondobozkáját leteszi az egyik nagyobb fenyő alá, hogy minél kevesebb hó menjen bele, majd nekiáll elővenni a megbűvölt gyertyákat. Most már valamiféle fényfüzért használnak az iskolában, de azt mondta a manó, hogy nem veszélyes ez sem.
- Nem… ezt nem…-
Nem az, hogy nem hisz a manónak, de ezek a díszek nagyon régiek. Azért nem akarja felgyújtani véletlenül a vadőr házát meg az erdőt, úgy karácsony alkalmából. Így tehát a gyertyák visszakerülnek a dobozba, viszont helyettük narancsméretű, tarka gömböket húz elő a dobozból. Ezekre különösen büszke, nagyon sokat kellett dolgoznia velük. Valamelyiket újra is színezte.
- Vingardium leviosa! –
Mondja, miközben kesztyűben igyekszik pontosan használni a megfelelő kézmozdulatot. Egyik lebegtető bűbájt, követi a másik, és a nagy gömbök szépen sorjában kerülnek fel a legmagasabb lúcfenyőre.
|
|
|
Süveges Nimród
INAKTÍV
Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
|
|
Írta: 2019. december 24. 00:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=785437#post785437][b]Süveges Nimród - 2019.12.24. 00:25[/b][/url] MédiOdabent a kastély már nagyon klasszul fest, de odakint is ráférne már egy kis csinosítás. Órák után hamar felsietett a hálószobájukba, hogy lepakoljon és magához vegye a régi karácsonyi díszeket, amit az egyik kedves házimanótól kért el. Nehéz volt elcsípnie, mert mindig korán takarítják szerencsétlenek a klubhelyiséget, de végül sikerült. Még szerencse, hogy a manók nem dobták ki azokat a dekorációkat, amiket már nem használ az iskola. Volt vele dolga, mert majdnem az összes poros volt, a gömbdíszek között pedig több törött, repedt és megkopott darab is volt. Így mégsem vihette ki, úgyhogy apránként, de órákon keresztül elszöszmötölt velük. Még mindig nem tökéletesek, de arra megteszik, hogy messziről örömet okozzanak valakinek. Miután felpakolt a már előre bekészített díszekkel, és valami alkalomhoz illő, meleg hacukát kapott magára, elindult a hófödte birtok irányába. Ahogy sietősen lépked lába alatt hangosan ropog a hó, a bakancsa egészen mélyen belesüllyed a játékosan csillogó hórétegbe. Útközben hógolyózó diákokba fut, ám most velük sem törődik: úgy gondolta, hogy a vadőrük megérdemli, azt, hogy feldíszítsék a kertjében álló fákat. Odaérve úgy látja, hogy nincs itthon a férfi, úgyhogy nyugodtan tud majd dolgozni, de sietnie kell majd, ha meglepetést szeretne okozni. Az sem segíti a tempós haladást, hogy hatalmas pelyhekben hullik alá az égből az újabb hóadag, miközben a legtöbbet még el sem sikerült takarítani. A kartondobozkáját leteszi az egyik nagyobb fenyő alá, hogy minél kevesebb hó menjen bele, majd nekiáll elővenni a megbűvölt gyertyákat. Most már valamiféle fényfüzért használnak az iskolában, de azt mondta a manó, hogy nem veszélyes ez sem. - Nem… ezt nem…-Nem az, hogy nem hisz a manónak, de ezek a díszek nagyon régiek. Azért nem akarja felgyújtani véletlenül a vadőr házát meg az erdőt, úgy karácsony alkalmából. Így tehát a gyertyák visszakerülnek a dobozba, viszont helyettük narancsméretű, tarka gömböket húz elő a dobozból. Ezekre különösen büszke, nagyon sokat kellett dolgoznia velük. Valamelyiket újra is színezte. - Vingardium leviosa! – Mondja, miközben kesztyűben igyekszik pontosan használni a megfelelő kézmozdulatot. Egyik lebegtető bűbájt, követi a másik, és a nagy gömbök szépen sorjában kerülnek fel a legmagasabb lúcfenyőre.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák
hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
|
|
Írta: 2019. december 24. 17:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=785528#post785528][b]Radetzky Médi - 2019.12.24. 17:58[/b][/url] NimródMost, hogy a falut feldíszítettük a családdal - ilyen ez, ha a család khm, befolyásos -, azon a sor, hogy csodáljam a művet itt is, ott is. A kastély még néhol üres, én többet és színesebbet pakolnék az összes folyosóra, de így is szemet gyönyörködtető. Úgy gondoltam, kihasználom a szabadidőmet és csatlakozok a réten egy hógolyócsatához. Fel is öltöztem rendesen, ahogy anya elvárja. Vízhatlan kabát, kesztyű, sál, de még bundásabb csizma is van a lábamon. Kicsit úgy érzem magam, mint egy hóember, jó pufinak, csak répa nélkül az orrom helyén. Kicsit sietősen hagyom el a kastélyt és lépek ki a hóesésbe. A nyelvemet egyből kidugom, szeretem a hideg pelyheket eszegetni. Kicsit el is foglal ez a tevékenység, nem veszem észre, hogy valaki pont az utamba épített barikádot egy nagy kupac hóból. Megbotlok benne és azzal a lendülettel, amivel orra bukok, gurulok is le a dombon. Sikoltok, mert imádom ezt és nevetek, mert szédülök. Nem messze a vadőrlaktól, a fenyőknél állok meg, ott fekszem a hóban és nevetek, amikor megpillantom a díszeket az egyik tűlevelűn. Ezek biztos nem voltak tegnap még itt! - Hű! Szia, Nimród! Te csináltad? - felülve, a szememből a sapkát és a hajamat szedegetve pillantok fel a fiúra.
|
|
|
|
Süveges Nimród
INAKTÍV
Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
|
|
Írta: 2019. december 25. 01:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=785728#post785728][b]Süveges Nimród - 2019.12.25. 01:28[/b][/url] Médi
Miután elfogytak a nagyobb díszek, azután áttért a kisebb, de díszesebb mintázatú darabokra. Talált egy olyat köztük, amelyiken még meg is van bűvölve a minta, a csillámpor hóesésként jelenik meg a festett házikó körül. Ez a darab kifejezetten megdobogtatta a szívét, nagyon meg volt kísértve, hogy megtartsa, vagy hazavigye az otthoni karácsonyfájukra, de végül úgy döntött, hogy a karácsonynak nem a saját vágyainkról kell szólnia, így azt is kihozta ide.
Most éppen a boák kicsomozásánál jár – megesküdne rá, hogy a kastélyban még katonás rendben álltak, fogalma sincs, hogy ezek milyen partit csaptak amíg ideértek. Ahogy a sokadik gordiuszi csomót bontja, valamiféle furcsa zajra lesz figyelmes. Az első gondolata az volt, hogy túlzottan korán ért haza a vadőr, őt hallja. Aztán bevillan neki, hogy a vadőr nem női hangon sikongatna a látványtól, így a gyomrában egy gombóccal keresni próbálja a hang forrását. Ez most sírás? Nevetés? Mi van, ha neki kell megvédenie ezt a szegény lányt valami rémisztőtől, ami az erdőből idáig kikergette? Szegény pára a vadőrhöz jön menedékért, erre ezt a szerencsétlent találja itt boával a nyakában. Nagy nehezen sikerül összeszednie magát, és tekintetével felkutatni a hang forrását.
- JAJ! – Összegzi a látottakat, és olyan gyorsan megindul a domb aljához, amilyen gyorsan csak tud, ám Médi már pont megérkezik, mire odaér.
- Ne haragudj! Jól vagy? – Kérdezi, miközben a kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. Ha nem tökölt volna annyit, talán még időben ide is ért volna, hogy elkapja szegény párát. Miután meggyőződik róla, hogy rendben van a rellonos, már nyugodtabban válaszol neki.
- Szia Médi! Igen, de még nincs kész. Gondoltam meglepem, annyit tesz értünk. Remélem tetszeni fog neki.–
Feleli finom mosollyal a szája szélén. Büszke arra, amit csinál. No, nem arra, hogy díszít, hanem arra, hogy milyen szépen sikerült rendbe hoznia a díszeket. Legközelebb a manókat is meg kéne lepje valahogyan.
- Te hogy estél le idáig? Gondolom nem ide indultál. –
Érdeklődik húga évfolyamtársától. Ha nem töri össze magát az ember, egyébként nem lenne rossz lecsúszni azon a dombon, mondjuk egy szánkón. Lehet, hogy még kihozza ide Lilit.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák
hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
|
|
Írta: 2019. december 25. 15:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=785776#post785776][b]Radetzky Médi - 2019.12.25. 15:13[/b][/url] NimródNem így terveztem, de néha akkor történnek a legjobb dolgok, mikor nem is várnánk. A gurulás pont ilyen. Nem bírnék még lábra állni, a nevetés megy, de a fókuszálás még nem. A díszeket látom és a fiút is, aki a megmentésemre sietett. - Nagyon jól vagyok - széles mosollyal bólintok, félig már felülve a hóban. Elfogadom a segítségét, megfogom a kezét és talpra állok. Lesöpröm magamról a havat, ahol tudom és elhúzom a kabátom gallérját, ami alól a remegő Tekergő dugja ki a fejét. - Igazán sajnálom - súgom neki és visszaterítem a bólintérre a kabátot, mint védőréteget. Ő ragaszkodott hozzá, hogy kihozzam magammal, de talán jobb is, ha a kabát rejtekében marad és duzzog tovább. - Honnan vannak a díszek? Nagyon szépek - csodálom, hogy tudott ilyen szépségeket szerezni, látszik, hogy nem mai darabok. Talán a vásárban kapni még ehhez hasonlókat? Anyának biztosan tetszene egy olyan, mint a hógömbhöz hasonló. - Hógolyózni indultam és lecsúsztam. De ha már itt vagyok, csatlakozhatok? Imádok díszíteni. A Boglyas teret az unokatesómmal díszítettük ketten - büszkén húzom ki magam és ha engedi, közelebb araszolok a díszekhez megnézni, mivel lesz meglepve a vadőr.
|
|
|
|
Süveges Nimród
INAKTÍV
Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
|
|
Írta: 2019. december 25. 16:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=785783#post785783][b]Süveges Nimród - 2019.12.25. 16:14[/b][/url] Médi
Megkönnyebbülten sóhajt, és elmormol egy „akkor jó”-t, amikor a lány is megerősíti, hogy jól érzi magát. Ha már nem sikerült elkapnia, akkor lesben áll, hogy ha még szédülne, akkor ne zúgjon véletlenül sem vissza.
- Szánkóval amúgy nem lenne rossz ez a domb, nem? Vannak szánkói az iskolának? –
Kérdi azt a szakaszt méregetve, ahol a lány nem sokkal korábban legurult. Nem tűnik túl meredeknek, de azért kényelmes tempóban tudna rajta haladni a szán. Lilit ki tudná hozni egy kis bátyó-húgi programra karácsony előtt, ráadásul meg is mutathatná neki a fát, amit csinált.
- Jé, egy bólintér? Milyen divatos itt valaki. Örülök, hogy neki sem lett baja. – Nagyon cukinak találja a kis jószágot ilyen mérgesen, még szerencse, hogy nem lett baja. Nem ért hozzá ugyan, hogy mennyire stramm jószágok, de annyira rémisztően vékonyka testük van. Még szerencse, hogy szívós kis bestiák.
- Ez egy hosszú történet. -Kezd bele a boa utolsó csomójának kibontása közben. – Hajnalban megvártam az egyik házimanót, hogy megkérdezzem tőle, hogy vannak-e a lomosban olyan régi díszek, amiket már nem használ az iskola és kidobásra van ítélve. Miután megkaptam őket, egy csomót foglalkoztam velük, hogy újra szépek legyenek. Tudod, reparo, trullus meg ilyenek. Ma lettem kész az utolsóval. –
Fejezi be büszkén a mesét. Hosszú projekt volt, az biztos, de megérte. Reméli, hogy a férfi, meg általában az erre járók fogják értékelni a gesztust.
- Van megbűvölt, díszesre faragott gyertya is, a manók szerint biztonságos, de félek, hogy rágyújtom a kunyhót. Ki tudja, hogy működik-e még a védővarázslat. –
Sok mindent megcsinált ezeken az elhanyagolt díszeken, de védővarázslatot azért nem képes húzni köréjük, ahhoz még nagyon elől jár a tanulmányaiban.
-Persze, együtt sokkal izgalmasabb lesz. Még pár kisebb dísz van hátra, a szalagok meg a boák. –
Feleli a dobozban lévő boacsomóra mutatva. A nyakában lévő kibogozott óaranyszínű boát játékosan a lány nyakába tekeri, ha engedi azt. – Neked is jól áll! – Mondja mosolyogva, majd a dobozhoz lép, hogy szétszedjen egy újabb adag boacsomót. – Majd megnézem a falut, még úgyis kell vennem ajándékokat. Tuti klassz lett! Fényeket is tetettek fel? – A füzérek a kedvenc részei az egész karácsonyi dekorálásban. Bármit egy szinttel magasabbra tud emelni egy hangulatos világítás.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák
hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
|
|
Írta: 2020. január 14. 18:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=789178#post789178][b]Radetzky Médi - 2020.01.14. 18:15[/b][/url] Nimród
- Szerintem vannak. Biztosan vannak - bólintok, hisz kétlem, hogy egy ekkora iskolának ne lennének a diákok számára játékszerei. Bár ha engem nézünk, hát megoldottam szánkó nélkül is a lejutást, nem is biztos, hogy szükség van rájuk. - Igen, ő Tekergő. A testvérei, hogy úgy mondjam...nem igazán kedvelik szegényt. Pedig nem mindig ilyen undok - jegyzem meg, hogy ő is hallja odabent. A hideget nem szereti, inkább elbújik a lustaság, én pedig felfedezem a szépen feldíszített fát, amit Nimród alkotott. Míg hallgatom a történetet, alaposan megnézem az összes díszt, a gömbökben látom a tükörképem, így biztos vagyok benne, hogy sok időt beleölt, míg a régi fényüket visszakapták. A vadőr biztosan örülni fog, ha ezt meglátja. Én biztos nagyon boldog lennék a helyében. Majd meg is kérdezem, nem lenne-e kedve az én ablakom alatt is feldíszíteni egy fát, ha már ennyire lelkesen állt ehhez. - Azt inkább ne! Egyik évben a faluban is felgyulladt egy fa. Szerencsére időben észrevették még és eloltották, még vissza lehet állítani, de az az ijedtség, nem volt semmi - megrázom a fejem a végén, szerintem nem jó ötlet veszélyes dolgokkal játszani itt az erdő és a sok állatka közelében. Akkor már inkább odabent, ahol könnyebb a bajt elhárítani. Közelebb sétálok a dobozokhoz, aztán a nyakamba kerül egy boa. Elmosolyodok és egyik végét feltartom miközben manökenes pózba vágom magam. Ezt most egy ideig nem tervezem visszaadni a fának, helyette előveszek egy pirosat és megállítva a fiút ugyanúgy, ahogy azt ő tette, a nyakába tekerem. - Eridonosok lettünk. Neked is jól áll a csillogás - nevetem el magam. - Egyébként igen, este minden ki van világítva. Feltétlenül nézd meg és ha a vásárban jársz, ne hagyd ki a forró csokit.
|
|
|
|
