Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Átéltem és túléltem életem első vizsgaidőszakát, ami nem abból állt, hogy egy oktató kijött hozzám, hanem én mentem be, és a társaimmal együtt vizsgáztam. Életemben először izgultam a vizsgák miatt, és izgatottan vártam az eredményeket. Persze csak egészséges izgalom volt rajtam, nem az az általános, mindenen elájulok és parázok fajta, mert akkor már bizony alulról szagolnám az ibolyát. A lényeg, hogy túléltem minden vizsgát, visszakaptam az eredményeimet, és a többsége kiváló, meg várakozáson felüli, így nincs okom panaszra. Jöhet az utolsó év, de csak is és kizárólag a megérdemelt szünidő és Párizs után. Olyan izgatott vagyok, hogy azt elmondani sem lehet, hogy tényleg elmegyünk Párizsba!
- Ezeket hoztam vissza.
Adom át a könyvtáros hölgynek a kupac könyvet, amit kivettem a vizsgákra, és egy másik kupacot is leteszek, amit Cath kért meg, hogy hozzak el, erre az adománykönyvek felirat van írva, és amikor visszavételezi a könyveimet, odatolom ezt is. Minden évben szoktak ajándékkönyveket küldeni, csak most valami határidős izét csinál, és úgy néz ki az egész nappalink, mintha egy újabb háború zajlott volna le. Tegnap Jason volt a modell, ma én leszek, ha hazaérek. De nem tudom, hogy haza szeretnék-e érni.
Amit viszont igen, hogy muglimód utazunk Párizsig, vonattal ráadásul, szóval kelleni fog a könyv, amit olvashatok, így elindulok hátra az ifjúsági irodalom felé, mert romantikára vágyom, rengeteg romantikus sorra, ahol a szereplők teljesen egymásba szerelmesednek, és boldog véget írnak az írók. A felnőtteknél sokszor nagyon durva lezárást találnak ki. Itt böngészve random kapkodok le könyveket, melyeknek szimpatikus a borítója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=774555#post774555][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.09.22. 23:38[/b][/url]

Átéltem és túléltem életem első vizsgaidőszakát, ami nem abból állt, hogy egy oktató kijött hozzám, hanem én mentem be, és a társaimmal együtt vizsgáztam. Életemben először izgultam a vizsgák miatt, és izgatottan vártam az eredményeket. Persze csak egészséges izgalom volt rajtam, nem az az általános, mindenen elájulok és parázok fajta, mert akkor már bizony alulról szagolnám az ibolyát. A lényeg, hogy túléltem minden vizsgát, visszakaptam az eredményeimet, és a többsége kiváló, meg várakozáson felüli, így nincs okom panaszra. Jöhet az utolsó év, de csak is és kizárólag a megérdemelt szünidő és Párizs után. Olyan izgatott vagyok, hogy azt elmondani sem lehet, hogy tényleg elmegyünk Párizsba!
- Ezeket hoztam vissza.
Adom át a könyvtáros hölgynek a kupac könyvet, amit kivettem a vizsgákra, és egy másik kupacot is leteszek, amit Cath kért meg, hogy hozzak el, erre az adománykönyvek felirat van írva, és amikor visszavételezi a könyveimet, odatolom ezt is. Minden évben szoktak ajándékkönyveket küldeni, csak most valami határidős izét csinál, és úgy néz ki az egész nappalink, mintha egy újabb háború zajlott volna le. Tegnap Jason volt a modell, ma én leszek, ha hazaérek. De nem tudom, hogy haza szeretnék-e érni.
Amit viszont igen, hogy muglimód utazunk Párizsig, vonattal ráadásul, szóval kelleni fog a könyv, amit olvashatok, így elindulok hátra az ifjúsági irodalom felé, mert romantikára vágyom, rengeteg romantikus sorra, ahol a szereplők teljesen egymásba szerelmesednek, és boldog véget írnak az írók. A felnőtteknél sokszor nagyon durva lezárást találnak ki. Itt böngészve random kapkodok le könyveket, melyeknek szimpatikus a borítója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=774624#post774624][b]Theon Delacroix - 2019.09.23. 14:11[/b][/url]

Összébb húzom magam, nehogy véletlenül is valaki meglásson a könyvtár e részén. Az nem titok, hogy szeretek olvasni – hála húgom folyamatos könyváradatának -, azonban azt igazán nem szeretném az emberek orrára kötni, hogy jelenleg mit találok érdekesnek. Nehéz kimondanom, de… beleszerettem a romantikus irodalomba. Oké, nevess csak amennyit akarsz, de ez az igazság. Van valami abban, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz ezekben az olvasmányokban. Valami sokkal több, mint amit a mi világunk adhat nekünk. Igaz, ártatlan szeretet. Nincs szó bennük kihasználásról, sem fájdalmas elválásról, minden olyan idilli és békés. Pont olyan, amilyenben nekem még sosem volt részem. Szerelmes már én is voltam, ám az cseppet sem adott vissza olyan érzéseket, amelyeket ettől a zsánertől kapok. Louissal való kapcsolatom heves és fájdalmas volt. Folyton veszekedtünk, aztán meg egy jó kiadós lepedőakrobatikával kibékültünk, de visszagondolva már úgy érzem, igazi, mindent átvészelő szerelem sosem volt közöttünk. Lehet a korkülönbség teszi, nem tudom. Annyi viszont biztos, hogy ő már tovább lépett rajtam. Játszom a nagyfiút, mintha nem fájna, hogy talált valaki mást, de belülről haldoklom a tudattól, hogy már nem én foglalom el az űrt a szívében. Főleg az fáj, hogy ő boldog, míg én szenvedek saját magamtól és az okozott hülyeségeimtől. Már pénzem sincs, a fél iskola utál, ráadásul az a nagy álom, amit dédelgettem sem válik majd valóra sosem.
Keserédesen elmosolyodom, majd visszateszem a kezemben tartott könyvet a polcra. Fogalmam sincs, mi volt a tartalma, nem arra koncentráltam. Zsebre dugom a kezem, majd kiveszek egy mentolos édességet és bekapom. Útnak indulnék, ám ekkor nekihátrálok valakinek, aki nagy puffanással fejeli le a könyvespolcot.
- Nem tudsz figyelni? – Fakadok ki, de rögtön visszább is veszem, amint meglátom, hogy sajnos egy hölgyet sikerült elgázolnom. Nagyot sóhajtok, amolyan  nem_tudom_hogy_mit_csináljak-fajtát, majd kihúzom talárom zsebéből egyik kezem és a lány felé nyújtom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=775823#post775823][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.09.29. 09:03[/b][/url]

Nézem a listát, amit Cath adott, és ehhez kötődően keresek könyveket, olyanokat, melyeknek érdekes a címe. Aztán persze hol bejön a dolog, hol meg nem, mert azért az ajánló sokat elárul, ahogy a random beleolvasás is. Állítólag utóbbit nem szabad csinálni, mert sokszor már kiderül a könyv egyik fő cselekményének későbbi szakasza is. Megértem azokat, akik ezt mondják, de engem meg pont ez kezd el izgatni, hogy megtudjam, hogyan jutottak el idáig.
Viszont abban biztos vagyok, hogy nem akarok sok könyvet vinni, maximum kettőt, mert az idő nagy részében menni fogunk. Igazi csajos nyaralás lesz, csak mi ketten, lányok, amíg Denis Walesben van és sárkányozik. Nagyon várom már, hogy egy párizsi teraszon ülve, kortyolgassak kávét, és hogy vásároljunk, ruhákat, ajándékokat. Sosem nyaraltam még úgy igazán, csak akkor, amikor a Payne birtokra vittek. Mondjuk az egy érdekes nyaralás volt, az is igaz.
Éppen egy újabb borítóról és ajánlóról próbálom eldönteni, hogy kell-e nekem az útra, amikor hirtelen lökést érzek, és valahogy túl nagy a másik fél lendülete, mert mire megállíthatnám a dolgot, már le is fejeltem a könyvespolcot. Fájdalmas nyögéssel kapok a homlokomhoz, és masszírozva azt csúszik ki a számon:
- Szent szalamandra!
Nem szoktam káromkodni, úgy ez a maximum képességem ezen a téren, de ez a kis szösszenet egyre többször bukik ki belőlem, legutóbb az önismeret vizsgán, de legalább a tanárnőt megnevetettem vele. Ez vagyok én, helló. Azt mondják lehetetlen, de léteznek még kedves Brightmore-ok is.
- De, tudok. Nem mintha én mentem volna neki másnak.
Javítom ki, mert én eddig is itt álltam, ő jött nekem. De legalább nem vérzik a homlokom, nagy pozitívum a másik fél számára, hogy egyik rokonom vagy barátom se akarja ezért megölni.
- Odafigyelhetnél egy kicsit jobban, hiszen elég szűkek itt a folyosók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=776385#post776385][b]Theon Delacroix - 2019.10.01. 19:33[/b][/url]

Vissza kell fognom magam, nehogy teljes torokból kezdjek el röhögni. Brightmore kishúga. Én fellöktem annak a mufurc pénisznek a testvérét! Hát mi ez, ha nem halálian humoros? Jó, tudom, nem nevetünk azon, hogy valószínűleg megöl az a pöcs, amint visszajött a világ végéről vagy a pokolból a fene tudja melyik a neki való hely igazán. Oh, hogy honnan tudom, hogy hol van most Denis? A pletykákból, mi másból? Egyáltalán nem stalker-kedem szabadidőmben vagy mi. Khmm… szóval, hol is hagytam abba? Oh, igen! Ott, hogy épp a kezem nyújtom Lorinnak, miután bunkó módon megpusziltattam őt az egyik könyvespolccal.
- Igen anyu, jó kisfiú leszek. Még valami? – Rebegtetem meg pilláimat a lánynak, miután elfogadta mancsomat. Bár ha nem tette, az sem hat meg, én megtettem, amit tudtam. Odalépek mellé, majd felszedem az elejtett könyvét, aztán egy szó nélkül a kezébe nyomom. Sarkon fordulok, hogy én akkor most távozni is fogok, mikor bevillan az épp az előbb a kezeim közt tartott olvasmány borítója és annak neve.
- Az… - lehalkítom hangomat, hogy lehetőleg csak Lorin hallja – az ott a Szellemszerelem? – Oda is hajolok hozzá, miközben bőszen mutogatok a borítóra. Ugyan nem mutatom ki, de belül tombol bennem a fanboy vagy girl, tudom is én minek lehetne engem jelenleg nevezni. Egyszerűen élek-halok ezért a könyvért, de tényleg. Egyszer még Theory ruháit átkutatva találta rá erre az irományra és első látásra beleszerettem, komolyan mondom. A lapokat tanulmányozva mindig reménykedtem benne, hogy majd egyszer nekem is lesz egy dögös halott pasim, akibe csak úgy bele botlom, de se eltávozottat, se élőt nem sikerült eddig szereznem. Igen, emlegesd csak fel Louist megint, köszi, de őt ide most nem számítjuk be. Viszont elismerem, dögösnek nagyon is dögös volt. Huhú, de még mennyire! Esküszöm, már csak attól magam alá csinálok, hogy rá gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=776431#post776431][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.10.01. 22:52[/b][/url]

Mondanám, hogy mivel Brightmore vagyok, vannak kiváltságaim, de egy, nincsenek, kettő nem mindig érzem magam Brightmore-nak - Denis a falnak megy ettől, de szerintem én inkább vagyok Payne, vagy max keverék -, három, a bátyám nincs itt. Sem itt, sem az országban, szóval mondhatom, hogy majd én jól megmondom őt neki, de mire megyek vele? Hat hét múlva majd csúnyán néz rá? És? Ráadásul végzős vagyok, amit sem az egészségi állapotom miatt, sem a szobalét miatt nem hittem, hogy egyszer elmondhatok magamról, szóval jó lenne, ha kicsit összeszedném magam. Felnőttesebb lennék. Na meg aztán ott a másik része is a dolognak, hogy remélem Cath gyűrűje nem mutatja, hogy éppen bajban vagyok, és rohan azonnal a segítségemre, mert annyira nem érzem magam rosszul, csak maximum egy kicsit szédülök, de az a bevert fejem miatt van.
- Ennyi.
Mondom határozottan, gondolatban sűrűn veregetve a hátam, hogy milyen kis ügyes vagyok, hogy megmondtam a dolgot. Bizony kérem, csak határozottan, úgy, ahogy azt kell. Jól megmondom én neki, hogy nincs több kívánságom, mint egy igazi Brightmore. De amúgy nem, sosem tudnék olyan határozott lenni, mint Denis, vagy apa, vagy anya, ha már itt tartunk. Nincs bennem semmi Brightmore-ság, ami eléggé frusztrál, ezért nyugtatom magam azzal, hogy én inkább a Payne családból való vagyok. Lehet ez ám ilyen csere dolog, hogy Denis elvett egyet, és cserébe adnia kellett egy másikat. Gyereke nincs, így én lettem, akit Cath helyett adnia kellett. Mondjuk ez így nem lenne rossz, de túl szép indok. Mindegy, mindenki életben maradt, az a lényeg. A könyv felé fordulok inkább, aztán majdnem felsikkantok, amikor a srác az aurámban van, pedig az előbb elment, mindenféle köszönés nélkül mellesleg.
- Um, igen. Keresek valami jó könyvet. Vagyis kettőt, mert a bátyám feleségével Párizsba megyünk a szünidőben, és muglimód utazunk majd.
Azt nem teszem hozzá, hogy máshogy nem is tudnánk, mert jól belehalnék, meg amúgy is, felesleges fecsegés lenne. Szóval inkább csak maradjunk a lényegnél, hogy muglimód utazunk.
- Jó könyv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=778177#post778177][b]Theon Delacroix - 2019.10.15. 14:36[/b][/url]

Semmi baj Theon, befúj, kiszív. Nem mindenki ismerheti a kedvenc könyvedet, csak nyugi. Elvégre kit érdekel, hogy ez a varázsvilág egyik legnevesebb ponyvaregénye? Talán mugliivadék a kölök? Nem, ez sem fogja felmenti bűnei alól. Elég sokat kémkedek a bátyja iránt, de a származásukat eddig nem sikerült kiderítenem. Az mondjuk nem is olyan izgi tényező, minthogy pontosan mekkora is van neki. Csak a lábára gondoltam, nyugi.
- Még hogy jó könyv e? – Nyelek egy nagyot, szemeim becsukom, hátha a vizuális csillám pónik le tudnak nyugtatni. Mély levegő, bent tart. Aztán olyan lendülettel fújom ki, hogy szerintem még a kastély pillérjei is beleremegnek. – Észnél vagy te, Asszony? – rázom meg erőteljesen vállait, miközben őrülettől csillogó íriszeimet az övébe fúrom. – Ez itt – rántom ki kezéből a könyvet, majd hevesen mutogatni kezdek rá – A világegyetem legeslegjobb, leggyönyörűbb és legérzékibb alkotása, amit valaha is ember a világra teremtett.
Hónom alá csapom az olvasmányt, majd elterelem Lorint a legközelebbi asztalhoz. Valószínűleg semmi kedve nem lesz hozzá, és már az első perctől a Pokol kénköves bugyraiba kíván engem, ha nem valami szebb és békésebb, de melegebb éghajlatra, viszont engem most ha törik, ha szakad, de végig fog hallgatni. Lehetőségem akadt arra, hogy fangörcsöljek valakinek, aki ráadásul még újonc is ezen a téren, szóval megeshet, hogy sikerül berángatnom ennek a fandomnak a rabbit hole-jába. Ezt a kínálkozó alkalmat pedig nem fogom csak úgy elengedni.
- Nos, soha nem is hallottál a Szellemszerelemről? – Ültetem le az egyik székre, most már sokkal nyugodtabb, de még mindig felcsigázott állapotban.  Jómagam is helyet foglalok a lánnyal szemben lévő ülőalkalmatosságon. Karjaimat összefonom az asztalon, majd ráhelyezem kobakom, hogy aztán így pisloghassak fel a lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=778537#post778537][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.10.20. 08:31[/b][/url]

Azt nem mondhatom egy pillanatig sem, hogy unalmas tanévem volt, de valahogy a vége az, ami ezt az egészet megkoronázza. Mert ahhoz képest, hogy az előbb vertem be a homlokomat egy könyvespolcba, és lüktet, mert lüktet, helyette teljesen természetesen beszélgetünk arról, hogy nem olvastam egy könyvet, ami a srác szerint tökéletes. Oké, engedjük el a "bocs, hogy úgy közlekedem, mint egy elefánt" problémakört, mert Denis nincs itthon, Cath vagy Jason meg szépen majd helyrerakja a szemöldököm. Sőt, Jasont kérem meg, mert ha Cath emlékei között Denis megtalálja ezt, akkor ki fogja nyírni a fehér hajú fiút. Azt meg senki sem szeretné.
- Igen, ezt kérdeztem.
Erősítem meg a visszakérdezését, és a reakciójából nem tudom megállapítani a helyes választ. Mert lássuk be, a helyes válasz bármi lehet. Az is, hogy jó könyv és imádja, meg azt is, hogy ilyen szennyet senki sem olvas, és csak a sátán ivadékai szeretik. Nos, remélem, hogy inkább az első, mert az önéletrajzom a kastélyi pletykákból és Edictum szösszenetekből már így is kimeríti a túlzás fogalmát.
- Hé!
Emelem meg ösztönösen a hangom, ahogy rázni kezd, mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy a srácnak van egy furcsa szuicid hajlama, és éppen öngyilkosságot fontolgat, mivel nekiáll megrázni engem. Hú, ezért egészen biztos, hogy a bátyám meg fogja ölni. Durván, hosszan megkínozva. Nem is kellene megkérnem rá, csak ránézni, és ő megtenné. Mintha lenne egy saját bérgyilkosom. Ez egyrészt menő, más részt eléggé kétségbeejtő.
- Ööö... oké.
Akkor biztos jó könyv, és alkalmas arra, hogy Párizs felé elolvassam, felkészítve magam a látványra, amit a világ egyik legromantikusabb városa okoz majd. Végül aztán ez mégsem lesz elengedve, mert a következő pillanatban már egy asztalnál ülök, és azt hiszem már tudom, hogy milyen az, amikor felébresztem az alvó sárkányt. Meg kell, hogy mondjam, eléggé durva.
- Nem. Nem is hallottam róla soha. De akkor gondolom nem rossz könyv.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780568#post780568][b]Theon Delacroix - 2019.11.11. 19:08[/b][/url]

Japp, kétségtelen hogy szuicid vagyok. Most ez, legközelebb meg egy toronyból fogok halálugrást produkálni egy csinos lánnyal az oldalamon. Persze csak akkor, ha addig Denis nem nyír ki. Vagy ő lesz majd az, aki kihajít a felhőkarcolóból, ki tudja. De tudjátok mit? Cseszettül nem érdekel és inkább csak felizgat a helyzet. Az a méretes fallosz elmehet a fenébe, hisz örökre csak nem védheti a húgát. Példának okául, például most sincs itt. Jaj, mit tenne a csúnya gonosz sárkányos bácsi, ha a rossz Theon véletlenül mondjuk megcsókolná az ártatlan kis Lorint? Há! Semmit, ugyanis most a még az országban sem tartózkodik, szóval azt tehetek, amit csak akarok. Akár meg is rángathatom a lányt. És meg is teszem. Frusztrációmat rajta vezetem le, plusz erre az is rájön, hogy a másik nem ismeri a kedvenc könyvemet és ha még drasztikus módszerekhez is kell folyamodnom, akkor is bele fogom verni a fejébe a saját igazamat. Pont.
- Khmm... köszörülöm majd meg torkomat, amint a lányt is valamint magamat is leültettem az egyik asztalhoz. Szava járásából úgy tűnhet, hogy érdekeli amit mondok, de egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, hogy Brightmore-vér csordogál az erekében. Egyszerűen képtelen vagyok jót és szépet gondolni róla. Nem, azok után, hogy a bátyja olyan fájóan elutasított. Érted itt a poént. Elutasított. Engem. Mégis ki lehet olyan hülye, hogy ne éljen egy magamhoz hasonló csodával? Na, ugye? Senki.
- Szóval... - teszem a könyvet ismét az asztalra, miközben felállok a széktől, ezzel totálisan semmisé téve előző cselekedetemet. Nem baj. - Akkor gondolom a történettel sem vagy tisztában - nézek rá a másikra, ám nem kell válaszolnia, elveszett tekintetéből és a magabiztosság abszolút nulláját sugárzó tartásából rögtön rájövök, hogy bizony úgy van és a másiknak halvány lila gőze sincs az előttünk heverő olvasmányról.
- Kornyik Bettina írta és egy a húszas éveinek végén járó lányról, nevezetesen Alexis-ról szól. Tudom, eddig uncsinak tűnhet, de csak várj! Szóval hősnőnknek eléggé maradi ősei vannak, akik a 21. századra fittyet hányva, el akarják venni lányuk szabad akaratát. Röviden férjhez akarják adni. Elég gáz, tudom. Szerencsére Alexis sem gondolja másként és lelép otthonról. Pont úgy, ahogy én is tettem, de ez most nem lényeg. Azonban a lány seprűje megbolondul és egy sötét erdőben köt ki ahol végül el is veszti az eszméletét. Amikor megint magához tér, egy régi, ódon háznál ébred fel. Na, és most jön a jó rész, ugyanis a házban egy észveszejtően dögös - nem mellesleg halott - pasi fogadja be a lánykát - fújom ki végül a levegőt, majd foglalok ismét helyet a nemrég magára hagyott ülőalkalmatosságon. Kicsit el tudom magam ragadtatni, ha olyan dolgokról van szó, amit szeretek is. Persze mindenkivel dumálok mindenről, de amikor erről a kötetről kérdezik a véleményem, komolyan mondom, megint szűz kislány leszek.
- Atyám, mit meg nem adnék én is egy jóképű, halott pasiért! Oké, lehet élő is - két kézfejem közé fogom fejemet, majd rázni kezdem azt. Fangirl-özök. Igen, én, Theon Delacroix. Hova fajulhat még ez a világ?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780740#post780740][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.11.13. 09:46[/b][/url]

Nagyon furcsa ez a fiú. Nagyon nagyon. De nem aggódok annyira, mint más tenné, mert nyílt terepen vagyunk, vannak itt mások is, szóval nem tud bántani. Nem tudom, hogy miért pont a bántás jut az eszembe, talán a könyv miatt, amit a legutóbb olvastam. Nem szokásom krimiket olvasni, de nem vettem észre, hogy az a könyv, és mire már rájöttem, addigra érdekelt a vége. Igazából ilyen romantikus krimi volt, szóval félig elérte a célját. Viszont Denis is és Cath is azt mondta, hogy idegenekkel olyan helyekre, amiken más nem jár, ne menjek. Nem megyek. Ezt egy életre megtanultam, hogy nagyon oda kell figyelni, merre járok.
Viszont tudom, hogy valami nem oké vele, és fogalmam sincs, hogy miért éppen engem kapott ki, akit megráz meg lefejelteti vele a polcot. Nyilván, az én bátyám nem dicsekedik nekem olyan dolgokkal, amik történtek, és az a nagy helyzet, hogy ez így van jól, mert az én lelkem ezt nem biztos, hogy nagyon elviselné, sőt. Nagyon nem viselné el, és tudom, hogy teljesen kibuknék, ha ezeket elmondaná nekem. Denis pedig ezt tudja. Sokszor, mikor Cath-tel beszélgetnek, hangosan hallgatok zenét, hogy ne halljam még csak véletlenül se, hogy miről folyik a diskurzus.
- Nem, nem ismerem.
Erősítem meg a feltételezését, mert valóban nem tudom, hogy miről van szó. Ha tudnám, akkor gondolom most nem itt lennénk. Lehet, hogy sokkot kaptam az ütéskor, mert egyelőre még nagyon tompának érzem magam, nagyon olyannak, aki nem tudja hova tenni a dolgokat, és teljesen meg van lassulva. Lehet, hogy el kellett volna futnom. Elszaladni, és keresni valakit, aki megvéd. Vicces vagyok én is, éjjel egy ismeretlen és gyönyörű alaktól nem félek, sőt, feltételezem, hogy ő maga a halál, de nappal, nyílt helyen egy sráctól elég nagy fenntartásaim, sőt, aggodalmaim lesznek.
- Szóval Alexis családja olyan, mint a legtöbb aranyvérű család, például a bátyám is azért házasodott meg, mert a feleségét máshoz akarták férjhez adni, ő meg megjelent és elvette feleségül.
A szívem nagyot dobban, amikor eszembe jut, hogy milyen is volt Denis ott. Ő nagyon önelégült volt, mi meg nagyon boldogok, amiért ez az egész így alakult. Emlékszem, nagyon büszke voltam rá, hogy ott áll, és megteszi ezt, hogy ne veszítsük el Cath-et. Mert az lett volna, elveszítette volna ő is, én is, mindenki is. Csak sajnos nem nagyon könnyű velük, mert így is hajlamosak arra, hogy elveszítsék egymást. De remélem, hogy nem így lesz, hanem a végén szépen majd rájönnek, hogy nekik együtt kell maradniuk, és boldogok lesznek.
- Halott?
Nem tudom, hogy a halottak hogyan lehetnek dögösek, szerintem én sem leszek szép látvány, amikor majd meghalok, még ha most tudom is magamról, hogy nem vagyok csúnya, sőt, amióta ugye különböző öltözködési és sminkpraktikák birtokába jutottam, eléggé széppé avanzsálódtam itt.
- Mit lehet csinálni egy halott pasival?
Nem nagyon értem, mert hát ugye ha meg van halva, akkor oszladozik, vagy szellem, és akkor meg hozzá sem lehet érni. Szóval kicsit értetlenül nézek Theonra, mert hát ő ismeri a könyvet, és látom, hogy eléggé tetszik neki, hát biztos meg is tudja magyarázni akkor, hogy mit lehet vele kezdeni.