A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Annál, mikor nem csinálhatok semmit, csak az rosszabb, mikor csinálnom kell valamit. De komolyan, egész eddig ott ültem és vártam a feltámadást, most meg alig várom, hogy visszamehessek számolni a repedéseket a plafonon, mert ha itt kell maradnom, még lehet, hogy felkötöm magam. Nem mintha okom lenne panaszra, egész egyszerűen vinnyogok, mert legalább huszonnégy órája nem aludtam semmit és ez kezdi megviselni a szervezetemet. Még a lány se vidított fel, aki aláíratta a pólóját, mert hogy "én vagyok az a szexi instás csávó". Hát... jó. Ha ő mondja...
Szóval toporogtam egy sort a kasszánál sorban állva és tök indokolatlan dolgok kerültek végül a kosaramba, mert a néni a sírjából kelt ki azért, hogy a kettes pénztár nyitva legyen. Hiába, ha a tizenöt éves csitri nem tud bejönni, Linda néni saját kezébe veszi az ügyet. Más kérdés, hogy hozzá képest a biztiőr is gyorstüzelő lenne. Szóval egyre bizarabb dolgok kerültek a szalagra, előbb csak két snickers, majd két kindertojás, ez még érthető, de a Kinga feliratú rágót már utólag nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem problémáim vannak.
De végre sikerült rájönnie, hogy nyissa fel a kazettát és úgy tűnt, a dolgok lassan a helyükre kattannak. Kifizettem és a kórházba visszatérve kicsit megint éreztem a kényszeres migrént, ami rám akart törni a fertőtlenítőszerek szagától és a neonfénytől. Egyiket sem tűröm túl jól, úgy tűnik. Szomorú, nem?
Végül beléptem a szobába, ahonnan épp hiányzott a babakocsi, szóval asszem megjöttek Vesznáék is, Maja felé sandítottam, hogy alszik-e. De ébren volt, így kissé bágyadt mosollyal emeltem a kezemet intésre, mielőtt leültem volna az ágy mellé vontatott fotelembe.
- Ugye tudod, hogy a fagyi hivatalosan nem számít ebédnek, hiába darabos? Hoztam amúgy több félét, a maradékot majd betolom a fagyasztóba, vagy valami. Megvagy azért? - kérdeztem egy csókot nyomva a homlokára. Utána visszaültem a fotelba, elővadászva a kindertojást, majd az ágy szélére tettem.
- Bocs, a néni a pénztárban szerintem kétszáz és a halál közt volt valahol...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726654#post726654][b]Lewy Bojarski - 2018.06.26. 19:27[/b][/url]

Annál, mikor nem csinálhatok semmit, csak az rosszabb, mikor csinálnom kell valamit. De komolyan, egész eddig ott ültem és vártam a feltámadást, most meg alig várom, hogy visszamehessek számolni a repedéseket a plafonon, mert ha itt kell maradnom, még lehet, hogy felkötöm magam. Nem mintha okom lenne panaszra, egész egyszerűen vinnyogok, mert legalább huszonnégy órája nem aludtam semmit és ez kezdi megviselni a szervezetemet. Még a lány se vidított fel, aki aláíratta a pólóját, mert hogy "én vagyok az a szexi instás csávó". Hát... jó. Ha ő mondja...
Szóval toporogtam egy sort a kasszánál sorban állva és tök indokolatlan dolgok kerültek végül a kosaramba, mert a néni a sírjából kelt ki azért, hogy a kettes pénztár nyitva legyen. Hiába, ha a tizenöt éves csitri nem tud bejönni, Linda néni saját kezébe veszi az ügyet. Más kérdés, hogy hozzá képest a biztiőr is gyorstüzelő lenne. Szóval egyre bizarabb dolgok kerültek a szalagra, előbb csak két snickers, majd két kindertojás, ez még érthető, de a Kinga feliratú rágót már utólag nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem problémáim vannak.
De végre sikerült rájönnie, hogy nyissa fel a kazettát és úgy tűnt, a dolgok lassan a helyükre kattannak. Kifizettem és a kórházba visszatérve kicsit megint éreztem a kényszeres migrént, ami rám akart törni a fertőtlenítőszerek szagától és a neonfénytől. Egyiket sem tűröm túl jól, úgy tűnik. Szomorú, nem?
Végül beléptem a szobába, ahonnan épp hiányzott a babakocsi, szóval asszem megjöttek Vesznáék is, Maja felé sandítottam, hogy alszik-e. De ébren volt, így kissé bágyadt mosollyal emeltem a kezemet intésre, mielőtt leültem volna az ágy mellé vontatott fotelembe.
- Ugye tudod, hogy a fagyi hivatalosan nem számít ebédnek, hiába darabos? Hoztam amúgy több félét, a maradékot majd betolom a fagyasztóba, vagy valami. Megvagy azért? - kérdeztem egy csókot nyomva a homlokára. Utána visszaültem a fotelba, elővadászva a kindertojást, majd az ágy szélére tettem.
- Bocs, a néni a pénztárban szerintem kétszáz és a halál közt volt valahol...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726697#post726697][b]Maja Bojarska - 2018.06.26. 22:55[/b][/url]

Nem éreztem magam jól most már, és nem azért, mert olyan brekijövősen fájna a derekam és a hasam alja, meg a világ is, hanem mert nem történt semmi. Nem szeretem a kórházat, büdi, nyomasztó, félek benne és rossz érzéseket is hoz elő. Néha elbóbiskoltam, de nem volt sehogy jó a fekvés, kényelmetlen volt és rossz, hogy majdnem egész nap egyedül fekhettem, mert amíg nincs kint a breki, nem mehetünk a rendes szobába, ahol az apucinak is van ágy. Már annyira bele voltam keseredve az egészbe, hogy a kacsómba csepegő infúziót számolgattam, ahogy Klara mellettem csücsült az ágyon és firkálta a kis lényt, amit rajzoltam neki. Még tanítgattam, hogy fogja a ceruzát, de most nem bántottam, csinálja csak, ahogy szeretné. Az apu elment boltba mi meg kettecskén vártuk, hátha most megjön a tesó. De nem. Volt éjjel egy kis probléma, amiről utólag kiderült, hogy csak a tökfőzeléktől morgott a hasam, meg nagyon rugdosott a pici, de ki nem indult el. Anyáék is aggódtak, Lewy szenvedett, én meg nem éreztem valami jól magam, hogy lehet miattam nem történik semmi, pedig semmi olyat nem ettem, ittam vagy csináltam, amit ne lehetne.
Olyan nagyon sokat nem maradtam magamra, mert a férjecske leszaladt, anyáék meg pár percre rá fel. A szerelmetesemé Klarat csomagolta össze, az enyém meg befonta a hajam még mielőtt elindultak volna sétálni a brekilányommal. Ekkor húztam elő a színezőm és ékeltem ki a hátam párnákkal.
- De ettől legalább nem pánikol be a fél kórház, hogy akkor most jön a breki, mint a főzeléktől - motyogtam neki, aztán inkább magamhoz húztam a dobozt és a műanyag kanalat is. Akartam valami édeset enni, meg ettől mi baj lehet. Úgyis tök meleg van, ha nem itt lennénk és nem kérték volna külön, hogy legyen pizsim, azt is leráncigáltam volna már félig. - Most olyan nyugi van, nem csinál semmit - vontam meg kicsit szomorkásan a vállam. Pár órája nem rugizott vagy mozgott, úgy legalábbis, hogy érezzem. De más se történt, nem éreztem olyat, mint Klaranál.
- Azt mondta a TV-zős néni, hogy jön egy óra múlva megint. Nem maradtál le semmiről, ha így haladunk, kiderül, hogy olyan, mint én, és ki se jön, még nem érzi jónak - mosolyodtam el egész picit, mert én se tenném. Sose szerettem sehova menni csak úgy. - Nem vagy álmos? Mármint, alhatsz nyugodtan... úgyis szólok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726728#post726728][b]Lewy Bojarski - 2018.06.26. 23:41[/b][/url]

Mire visszaértem, a nagyik elvitték kicsit Klarat kikapcsolni. Nem szerettem, hogy itt van, ez a szoba nem volt sem szimpi, sem kényelmes, meg ki tudja, mennyire steril, jobb, hogy most vigyáznak rá. Maja éppen a hátát kitámasztva állt neki színezni, mikor betoltam az ajtót, hogy amúgy hm, heló.
- Nem is a fél kórház volt, csak a negyede, a többiek unatkoztak, mert nem történt semmi. Hallottam a recepción, mikor kávéért mentem - forgattam kicsit a szemeim, de aztán csak elvigyorodtam egy kicsit. Igazából vicces is lehetne ez az egész, ha nem lennének alvás-elvonási tüneteim és nem stresszelnék azon, mit is kéne csináljak. - A maradékra majd igényt tartok.
Mert főzni nem fogok hazamenni, a büfés kajájuk rettenetesen szar és rendelni lusta vagyok. Ez aztán a nagy siker. Más kérdés, hogy ha rendelnék, jönnének a firkászok is, azt meg végképp nem igénylem. Még a pandával hozathatok délután valami ehetőt, ha mást nem. Vagy Hannaht, mert a panda, amilyen függő, betaggelné hol vett, mit, kinek és hogy hova viszi. Szeretem, de megbízhatatlan ilyen szempontból. Nem értem Helmutékat hogy nem mártotta még be az összejövetelekről.
- Az jó? Mármint, ha eltekintünk attól, hogy kint kéne már legyen napok óta - vettem elő a saját fagyimat és betoltam belőle egy nagy kanállal, odébb dobva a tetejéről a fóliát.
- Ne bántsd, csak szereti kihasználni az idejét. Jó helye van, lehet hang alapján betájolta, hogy a dokibácsi csúnya és vár, hátha jön valaki szebb - nevettem el kicsit magam, mielőtt betoltam volna egy újabb kanál fagyit. Kicsit gyorsabban fogyott a banános, diós, csokis cucc. Lehet, hogy rohadékdrága, de ezek az amcsik tudnak valamit a fagyiról... hm. - Mi? Hm, most épp nem, meg amúgy is csak a gerincem állna be tőle, majd kint alszom, ha arról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726741#post726741][b]Maja Bojarska - 2018.06.27. 00:25[/b][/url]

Gondoltam, hogy nem pár perc lesz, mire a drága végez a boltban. Lehetett volna nagy sor, nem csak nagyon lassú néni, meg hát itthon vagyunk, bárki megállíthatja egy képért vagy hasonló. Általában, ha kiteszi a lábikóit az utcára, ha vele is vagyunk megesik. Olyankor ki kell várnunk még elül a sikítós lánylelkesedés. Nem szeretem, tudom, hogy a brekik se, mert a mi apucink, nem kell rajta csüngeni másnak.
- Majd nem lesz unalmas, mikor itt nagyon kell segíteni, nem is értem őket - ingattam a fejem, mert én kicsit sem tudtam úgy látni ezt a helyzetet. Én is szerettem volna, ha már történik valami, meg közben nem is. Azért hiába volt már egyszer alkalmam ezen túlesni, nem egy olyan érzés lesz, amit vissza szeretne várni bárki. Én sem. Tudom mennyire fogok félni, és sírni meg csak nem. Kicsit talán ideges voltam ettől, ilyenkor mindig olyan mereven csücsültem és éreztem, hogy fezsül még a hasam is. - Meeeglátjuk, túl jó - dugtam ki a nyelvem, ahogy kibontottam a dobozt és a málnás csodába nyomtam a kanalam. Pont eléggé kiolvadt, mire ideért vele, hogy szépen lehessen enni.
Tisztában voltam vele, hogy nem túl jó, kellene rendes hami, de igazándiból a jégkrém is csak pici falatonként tudott lecsúszni a torkomon, nem voltam éhes, tegnap sem. A reggelit is ott hagytam, az ebéd se járt jobban, bár az nem is nézett ki valami jól, de azért igyekszem. Közben kitaperoltam a tojást is az ágyban.
- Azt mondta meghallgatjuk hogyan dobog a szíve, nem-e akar kijönni, meg megnézzük hogyan fekszik. Hát gondolom kényelmesen, ha nem jön - emeltem fel a kanalat billegtetve a fejem. Nem igazán értettem ez mire jó, de én nem voltam doktornéni, ő ért hozzá. - Hát, ez a bácsi, aki legutóbb bejött, mert nem volt a mi nénink, tényleg csúnya volt. Meg morcos is.
Nem szerettem rosszakat mondani, most is suttogósra fogtam, pedig zárt ajtó mögött voltunk. Összefogtam a színezőm meg a ceruzáim és letettem az asztalra, aztán a kacsóimon megtámaszkodva elcsúsztam a helyem széle felé szorongatva a tojásom.
- Nem akarsz idejönni? Csak egy kicsit. Nem mondom meg a megtiltós néninek, ígérem - mert ugye ilyen is volt. Nem volt oda érte, hogy Klara bemászik az ágyneműmbe, vagy hogy itt csücsül velem a férjecske, azt mondta ez nem az a szoba. De én így nem érzem jól magam. Egyedül vagyok, mióta bejöttünk. Vagyis van fagyim, de az nem ugyan az. Inkább kanalaztam még egyet belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726745#post726745][b]Lewy Bojarski - 2018.06.27. 00:46[/b][/url]

- Mi az, hogy meglátjuk? - kérdeztem, elnyílt ajkakkal felháborodást mímelve, de aztán csak rosszalló pillantással megráztam a fejemet. Nem sajnáltam tőle a fagyit, összességében a sajátomat sem szabadott volna egészben megennem és valahogy mégis ez volt tervben. Legalábbis, ha azt vesszük, hogy máskor három kanál után elrakom, most meg négy lecsúszott anélkül, hogy akár csak gondoltam volna a tartogatásra. - Legalább eszel valamit, just do it.
Halványan még el is mosolyodtam, mielőtt még a jégkrémes poharamba bámultam volna pár pillanatig, Voltak benne tök nagy darabkák, amik kellemesek voltak, közben meg csak... nah. A nénit sem értettem, mit akar minden áron hallgatgatni, gondolom, ha jönni akarna, nem kéne itt feküdni és azon gondolkozni, passziánszozzak-e. Nem mintha kedvem lenne hozzá.
- Addig legyen morcos, míg van állása. Aztán hirtelen nem lesz, akkor oka is lesz morcogni - horkantam fel, a szemem forgatva kicsit. Már akkor sejtettem, hogy mire megy ki a játék, mikor Maja odébb csúszott, kint is volt a sóhaj, amit bent akartam tartani, de valahogy nem sikerült. Tudta, hogy szeretném, meg azt is, hogy jó lenne, ahogy azt is, hogy nem szabad. Ördögi nőszemély.
- Nyuszi nem könnyíted meg a dolgom, tudod? - kérdeztem felkelve a fotelből, nagyot szusszanva és kicsit olyan elgyötörten figyelgettem. Nagyon szeretem, még akkor is, ha akkora, mint egy túlfújt lufi. Utáltam ezt a szobát is, meg a tényt is, hogy mindenért morognak meg hurrognak, hogy nem szabad. - De egy perc, nem több.
Nem vagyok elég határozott, asszem, nincs rá fölös energiám, helyette csak letettem félig a formás seggemet az ágy szélére, az egyik lábammal a földön támaszkodva még mindig, a másikat lazán lelógatva az ágy széléről, őt figyelve.
- Jobb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726850#post726850][b]Maja Bojarska - 2018.06.27. 23:24[/b][/url]

- Hát, megnézzük mennyi kell nekem, meg a pindurlánynak, te csak utána jössz a sorban - bólintottam nagyokat, hogy igazoljam is magam. Nem mintha annyira éltünk volna bármit a napokban. Valahogy megint olyan kevésbé evős időszaknak látszott, pedig most rosszul sem voltam. Azért ha kicsi kanalakkal is, de belekezdtem a málnás csodába, még kicsit tátva is hagyva a szám egy nagyobb kanálnyi után, ahogy a kezemmel csapkodtam, hogy uh, ez hideg, lefagy a szám meg minden. Pont ezért a megjegyzéséről le is maradtam kicsit, de talán nem volt akkora baj. Tudom, hogy nincs oda a tényért, ha valami nem klappol, de szerintem csak a várakozás. Izgultam, olyan jó lett volna már két brekizni és túl lenni azon, ami még el sem kezdődött.
- Én nem akartam a bácsit megsérteni, de se kedvesnek, se olyan szimpatikusnak nem tűnt. A pizsim láttán is csak elfintorodott. Azt mondták szabad sajátot, most mi a baj vele? - Lehet, hogy nem túl jó méret, a pocim alja is kint van még egyelőre belőle, de szeretem, megnyugtat és Angeles. Miért kéne a csúnya, lehangoló kórházbavaló fehéret felvennem? De most nem volt morci bácsi, még egy ideig ultrahangozós néni se, csak mi ketten, olyan pihenős pár óra, de unalmas volt nagyon. Nem élveztem a fekvést, pláne egyedül. De sétálni is csak kétszer mehettem eddig. Azt hiszem részben ezért is ficeregtem arrébb, aztán a tojásom meg a fagyit is szorongatva néztem a helyre meg rá nagyon elszontyolodva.
- Én nem akarok rosszat - akkor sem, ha ez nem jó. Nem értettem, milyen dolga nem könnyű, azt hiszem nem rontottam el semmit, de azt tudtam, hogy nem volt túl szerelmetes meg apucizós ez az elmúlt két nap. Nem szerettem. - Csak egy picit, mondjuk kettőre... vagy kettő és félre... - mondtam fél szemmel hunyorítva, ahogy próbáltam kicsit többet adni ahhoz az egyhez, aztán csak néztem a lábaira, meg arra, ahogy csak éppen csücsül ott, pedig neki is lenne háttámasz mert ott vannak a párnák, és elférne a lába is.
- Nem tudom - vonogattam kicsit a vállam, aztán lenyelve a fagyifalatom a minivödröt a lábaimra tettem. Nem zavart, hogy vizes leszek, majd megszárad és inkább elkezdtem kibontani a tojásom felé nézegetve, hogy most tényleg csak ilyen félcsücsülés lesz-e. Vagy hiába is várok bármit. - Nem fogsz idefeküdni mellém, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727086#post727086][b]Lewy Bojarski - 2018.07.02. 01:03[/b][/url]

- Hát... jó, egye fene, ezt a felállást még esetleg elviselem - biggyesztettem le az ajkamat, mert ritkán hagytam, hogy háttérbe szoruljak... de most a nőimről volt szó, egye fene. Amúgy sem hiszem, hogy a Bohemian egy olyan lenne, amiben nincs laktóz. Most nem hiányzik egy kör haldoklás itt, attól tartok.
- Szerintem semmi, én szeretem a pizsidet, de te is tudod, hogy ez nem igazán mérvadó... már hogy az, amit én gondolok... - Mert a doki jobb, ha nem azt gondolja, amit én, ha meg akarja tartani még a golyóit egy darabig, a helyükön. És nem mondjuk egy befőttes üvegben a polcon az élete hátralevő részére. Közben teljes lelki nyugalommal kanalaztam a fagyimat tovább, mintha ez az eszmefuttatás nem történt volna meg.
- Tudom, hogy nem, azért vagyok itt - szusszantam fel kicsit hangosabban, mint terveztem, de ha egyszer nem akartam én sem rosszat neki? Hogy mondod meg a terhes nőnek, hogy figyike, szeretlekimádlak, de a doki azt mondta, ezt nem szabad én meg szót fogadok? Felnőtt ember leszek, pár éven belül harminc - te szent isten, meg fogok halni - erre egy vén trotty mondja meg, mit csinálhatok és mit nem?  - Hááát jó...
Azzal fel is ültem az ágya szélére, de csak oda, nem feküdtem mellé, meg semmi. Kicsit tartottam tőle, mert a cuccom se volt valami steril, meg amúgy is... Láttam, ahogy nézeget és tudtam, hogy szeretne valamit, örülne, ha tényleg idefeküdnék, szóval végül lemondó sóhajjal rúgtam le a cipőm és pakoltam be magam mellé óvatosan, minire összehúzva magam.
- Csak ne mondd meg senkinek, mert ki fogok kapni.. - biggyesztettem le az ajkaim kicsit

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727090#post727090][b]Maja Bojarska - 2018.07.02. 14:55[/b][/url]

- De azért hagyunk ám biztos - tettem még hozzá, ahogy kicsit nyalogattam a hideg kanalat. Ehhez legalább nem fagy oda az ember nyelve, mint más dolgokhoz tud. Nem lehet kellemes. Egyik évben, mikor még együtt táncoltunk Keve egy téli edzőtáborban megnyalogatta azt a fémkorlátot, ami ilyen kapaszkodó volt az ebédlőbe menet. Ő majdnem ott maradt! Akkor vicces volt, de utólag elég rossz lett volna és sírás, ha nem lesz jó a vége.
- Miért nem? Nekem fontos - mondtam kicsit a fagyimba fordulva, ami elég közel volt, lévén tartani se kellett, elég volt a pocimra tenni. Mondjuk lehet nem kéne hűteni a picilánykát, de eddig sose panaszkodott a fagyik miatt. Volt már itt hideg pedig! A bácsi említése ettől még nem tett boldoggá, tudom, hogy estére már itt lesz a néni, aki az előző brekit segítette megszülni, de ha addig kezdődik meg csak ő marad. Én meg ettől is tartottam. Rossz érzésem volt tőle és éreztem azt a kellemetlen szúrást az oldalamban. Inkább csak simizgettem a tojást tartogató kézfejemmel a hasamat, hátha legalább választ kapunk mi újság van vele. Már mindenki várta, de ő tényleg nagyon kis kényelmes. Nem úgy, mint ez az ágy egyedül.
- Nem kellene neki szólnunk, hogy tényleg kijöhetne már? - néztem a szívecskére, aztán vissza a pocimra két falat fagyi között, mielőtt letettem volna azt inkább a szekrényre. Éreztem a pici talpakat - vagy mancsokat - amire el is mosolyodtam és apuci keze után nyúltam ha hagyta, hogy odahúzzam.
- Én nem fogom, senkineksenem - ingattam meg a fejemet, aztán picit kitoltam a popsim, így befelé dőltem valamennyire felé, pont a vállának tudtam dönteni a fejem meg átkarolni a kezét. Félbe is hagytam addig a tojásbontást. - Kicsit azért félek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727291#post727291][b]Lewy Bojarski - 2018.07.04. 14:59[/b][/url]

- Ja, annyira nem fontos, eszegess csak, piszkállak - vontam meg a vállamat, kicsit törölgetve a vízcseppeket a poharam pereméről. Nem szerettem, hogy ilyen undi szottyos lesz tőle a papírpohár, ha rajtam múlt volna, tuti tervezek ez ellen valami megoldást.
- Igen, de én egy szál bugyiban is ugyanannyira imádlak, mint egy többezres estélyiben. Azért - mutattam rá a dolgok lényegére, kezemben a kis műanyag kanállal hadonászva. Persze, nem vészesen, csak úgy kifinomultan ide-oda. Figyeltem, ahogyan a pocakján tartja a kezét, meg a fagyis vödröt is. Kicsit hihetetlen volt, hogy a kicsi lányunk bármelyik pillanatban itt lehet és kalimpálhat nekünk a kicsi kacsóival, hogy sziaanyu, sziaapu.
- És azt mégis hogy szeretnéd, kicsim? Beszéljek nonstop a hasadhoz, hogy "Ania, nem illik megváratni az ohanát?" - kérdeztem felvonva magasra a szemöldökömet. Mert ezen kívül egy módja volt, amit az előző körben sikerült is elsütni, nem feltétlenül direkt. A keze az enyémre csúszott, majd a pocakra húzta, aminek a másik oldalán ott volt határozottan a kicsi kacsó.
- Helyes, ameddig nem mondod el, maradhatok. Aztán kidob a buta bácsi... de talán estére már megjön a doktornénid és akkor megint nem lesz ránk furcsán nézve... - cirógattam meg az állát finoman, miután letettem a saját fagyimat az ágy mellé. Remélem nem olvad oda... - Nem kell félned, littlegirl, itt leszek, végig és nem hagyom, hogy bármi baj legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=727359#post727359][b]Maja Bojarska - 2018.07.04. 20:09[/b][/url]

- Tudom - dörmögtem leginkább a számban lévő kanállal, sokat amúgy sem érthetett, ettől még így volt. Én se éreztem jól magam, hogy nem megy a hamizás, attól sem, hogy a breki még odabent van. Sok ijesztő és fura dolgot olvastam arról, ha a baba nem tud megszületni, én ilyet nem akarok. Sem azt, hogy még több cuccot folyassanak a kacsómba. Ki fogok ennyi víztől, vagy mi ez durranni. Undi volt és a kezemen is csúnya, lila folt éktelenkedett már a kötés alatt.
- Nem szabad annyit költeni egy ruhára. Meg bugyira se, de Hannahnak szerintem csak azok a pici masnii a cicitartóin annyit érnek, nem még a többi - magyaráztam kicsit ide meg oda tologatva a fagyispoharam, hogy aztán jól végignézzek magamon és a pizsimen. Nem éltem ilyenekkel. Mármint vannak, csak nem szeretem, főleg az említettet. Csak megnyomja a pánt a vállam és a hátam, kényelmetlen, bele se férek a régiekbe. Jobb nélküle.
- Hát… az segít? - sandítottam rá, kicsit hunyorogva aztán a pocimra is, de nem tűnt valami hatásosnak semmi. Sóhajtottam is egy nagyot és mintha minden levegő is ki jött volna, olyan nagy hanggal járt. Nem szeretek várni és hiába mondták, hogy türelem, én csak szeretném már őt is a kezemben megfogni, bemutatni Klaranak, szétpuszilni, megölelni, mert az enyém, a miénk, ohana. De még csak ott van bent és élvezi.
- Akarom, hogy maradj, senki nem tudja meg - ingattam is a fejem, nehogy itt félreértés legen, hogy nem gondolom komolyan. Pedig de. Nekem kellett,hogy itt legyen, az én apucim. A miénk, és ez nem olyan, ahol nagyon egyedül szeretnék lenni. Nem is tudom mi lenne akkor. Persze mondták az anyáék, hogy megkérdezhettem volna itt szeretne-e lenni, de én nem lennék jól, ha most egyedül maradnék. Vagy akkor, mikor a rossz része jön. - Csak fogd majd a kezem, jó? Tudom, hogy nem mész el, de… azért ha bármi lesz, majd a az összes tsum tsumom add oda a brekiknek, meg a dobozt, amibe a kinderfigurás hercegnők vannak, meg a színezők és a rajzok…tudod, ott vannak a cipők alatt és mögött a szekrényben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728061#post728061][b]Lewy Bojarski - 2018.07.09. 16:27[/b][/url]

- Jó, de tudod, hogy Hannah klinikai eset, engem meg jóformán ő nevelt fel, jobb, ha minket nem veszel alapnak - forgattam kicsit a szemem, mert akármilyen bizarrul is hangzott, a szőke ott volt mellettem, mióta az eszemet tudom és nagyban rányomta a bélyegét a személyiségemre. Bele sem akartam gondolni, hogy ezzel a lendülettel Helmut egy apafigura volt, aki most csak kezdte kicsit komolyabban venni a szerepét. Bah!
- Nem hiszem, eleget beszélgettem vele az elmúlt napokban és még mindig ott van bent - világítottam rá a lényegre nagy elgondolkozva, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy összességében elég mindegy is, mert most itt vagyunk, aztán a napokban muszáj lennie valaminek. Különben lehet, hogy nem leszek soha többé barna. Lássuk be, jól áll a fehér, de kicsit még fiatal vagyok ahhoz,hogy életem végéig a tükör előtt varázsolgassam barnára a frizurám. Hiú kis...
- Akarod? - doromboltam vissza, ez egy olyan szó volt a szájából, amit nem lehetett sűrűn hallani éppen ezért nagyon meg is becsültem. Kicsit talán jobban is, mint az normális lenne, valahogy a gyengém volt, mikor ilyen határozottság félét mutatott ki. Szóval apró szusszanással feküdtem el mellette az ágyon, ugyan eléggé nagyon figyelve mindenre, de megtettem, csak elnyúltam, majd apró csókot nyomtam a hajába, hogy éreztessem, minden rendben lesz itt.
- Serduszko, úgy hangzol, mint aki éppen végrendelkezik. Inkább ne csináld, jó? Itt leszek és nem lesz semmi baj. Fogom a kezed és túl leszel rajta és itt lesz a csodaszép kicsi lányunk. Ne aggódj! - csúsztattam a kezem az arcára, lágyan végigsimítva rajta párszor a hüvelykujjammal, a tekintetét keresve a sajátommal. - Vigyázok rád. Mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728825#post728825][b]Maja Bojarska - 2018.07.13. 23:05[/b][/url]

- Nincs bajom Hannahval, tud ő szerintem aranyos...abb lenni, mint amúgy. Csak furi, hogy többe kerül a harisnyája, mint nekem az egész ruhatáram. Mármint amit egyedül vettem - gondoltam át kicsit a dolgot. Nyilván már van sok másik ruhám is, amiket ajándékba kaptam, vagy éppen a szőke meg Lewy vettek nekem. Olyan is, amit én választottam de régebben biztos nem vettünk volna anyuval, mert másra költöttünk.
- Nem vagy valami hatásos - ingattam a fejem egy lemondó sóhajjal, aztán csak megsimogattam a pocakom egészen elmosolyodva. Hiába félek és aggódok, tudom, hogy mennyire jó lesz, mikor már itt fekszik a kis mini ágyikójában és figyelhetem, várhatom mikor sír és szól, hogy engem szeretne, vagy enni, vagy csak úgy. Nincs már sok, akkor sem, ha elég kényelmesen ücsörgél odabent. Talán pár órája fájt elsőre picit a pocim, de mivel nem történt egy órán át semmi, nem is szóltam senkinek, biztos csak nem kellett volna a joghurt a céklás leves után, amit Levendula csinált nekem. Erre a gondolatra bele is kanalaztam egy utolsót a fagyimba, hogy aztán letegyem a szekrényre és szépen helyet csináljak neki. Ameddig vissza nem kérdezett, észre sem vettem, hogy is szólaltam meg. Be is szívtam az ajkaim kicsit elpirulva ahogy ránéztem.
- Igen, eléggé nagyon - még bólintottam is egy picit, ahogy megpiszkáltam a takarónak eladott huzatot magam mellett. Az oldalam felé dőlve fordultam kicsit el, de azért vigyáztam a kezemre, mert ha kicsúszik ez az izé, megint megbökdös a néni, és így is majdnem lehánytam, mikor csinálta. Nem szeretem a tűket. Ő is elhelyezkedett és egy puszit is kaptam, amire kicsit nyugodtabban szusszantam mellette hozzá is bújva.
- Azt csinálják halál előtt? - kérdeztem kicsit bután, bár a cél az volt. Mármint hogy meglegyen mindennek a maga helye, ha a ma nagyon rossz lesz. Amikor olyan nagyon fájt Klaranál is én tényleg azt hittem sose múlik el és nem bírom ki. Szóval már az emléktől kiráz a hideg és lesápadok. - Jó, majd igyekszem - sóhajtottam kicsit, aztán csak nagyon erősen karoltam őt át és bújtam hozzá. Kicsit még a kindertojást is túlszorongattam, de végül a Nyuszó hasára tettem a szépen ketté szedett papírt, majd szétnyitva az elpuhult csokit mindkét darabba tettem egy felet. Aztán szenvedni kezdtem a sárga műanyaggal mert sehogysenem akart kinyílni. Pedig ez hercegnős tojás, mindig menni szokott és aranyos meg lányos dolgok vannak benne.
- Tudom. Mert te vagy a legjobb... de... tojást is tudsz nyitni? - tartottam felé kicsit elkedvetlenedve, ahogy nem igen jutottam semmire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728840#post728840][b]Lewy Bojarski - 2018.07.14. 00:42[/b][/url]

- Remélem a jövőben nem lesz ennyire szófogadatlan, utálok szigorú lenni a családban - sóhajtottam fel, mert hát, a csapatban ment, de az egy külön lap, nem ide tartozott, ott mások is voltak az erőviszonyok. De hogy mondjam akár Klaranak akár Anianak, hogy ezt meg azt nem csinálhatnak, ha nem fogadnak szót? Szívtelennek érezném magamat miatta.
Aztán kicsúszott a száján, hogy bizony, ő akarja, mire visszakérdeztem dorombolósan, majd nagy nehezen beügyködtem magam mellé az amúgy nem valami hatalmas ágyba. Hogy fér el ezen egy nagyobb darab ember? Vagy nekik szélesebb ágy jár? Diszkrimináció.
- Édes vagy, amikor ilyeneket mondasz - vigyorogtam elragadtatott mosollyal, mielőtt még inkább csak őt figyeltem volna. Jó volt látni, hogy ő is figyel, nehogy valami benézzen a mancsával kapcsolatban, mert a nővérek közül se volt mind aranyos, nem hiányzott volna, hogy kicsússzon, fel kelljen kelnem és még meg is bökjék. A-a.
- Aha... - Nem volt egy vidám téma, én nem éreztem annak és nem is akartam, hogy ennyi idősen ilyet csináljon. Rosszul tolerálom az ilyet, főleg azoktól, akik fontosak és ez nem az első eset lenne. Khm. - Nem csinálhatsz belőlem szingli apukát. Felejtsd is el!
Még a kisebb baj lett volna a szingliség, itt az volt a baj, hogy nem akartam olyan életet élni, amiben ő nincs ott mellettem minden reggel. Nyálas, tudom, és nem érdekel. Inkább óvatosan simogattam és hagytam, hogy nagyon közel bújjon hozzám, majd a hasamon boncolgassa az olvadt kindert. Bár, ha összeken, olyan leszek, mint aki elcseszte a pelenkázást.
- Bizony! Abban vagyok a legjobb! - vettem el tőle a golyóbist, majd egy erősebb szorítással ketté pattintottam, így már nyugodtan hozzáfért a benne lévő ajándékhoz. - Jó lesz? Mi van benne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728953#post728953][b]Maja Bojarska - 2018.07.14. 22:56[/b][/url]

Kénytelen voltam kicsit elnevetni magam, ahogy aggodalmaskodott rajta, mi van, ha  a pindurka majd nem úgy akarja a dolgokat, ahogy kellene. Nem tudom azért, mert én ennyire nem voltam ilyen, vagy mert szerintem Klara ebben talán rám hasonlított, de nem tudtam elképzelni olyan brekit, aki majd csúnyán néz apura és komolyan azt mondja neki én nem eszem meg a spenótot. Még nekem is le kell ülni megenni. Undi, olyan trolltakonyszerű és jaj, nem szeretem az illatát. De meg kell enni, ha ő azt mondja és ez elég kellemetlen mégse mondtunk soha rosszat. Maximum utána Klara tejcizett én meg megettem a fagyiadagom.
Közben nekem is feltűnt, hogy nem éppen a méretünk az ágy, az, amibe költöztettek legutóbb a szörnyű délután után, kényelmes volt és puha és sokkal szélesebb. Ott pont oda tudott jönni mellénk és együtt nézhettük a minikénket, az első csodánkat ahogy éppen hamizott vagy csak nézelődött éjjel fel a fényekre.
- Én csak... tényleg nagyon szeretném. Nem érzem jól magam - böktem ki végül pici sóhajjal. Attól se igazán, hogy ilyeneket beszélek, mert most milyen az, ha ráparancsolok valamire, hogy de én ezt akarom. Kicsit a kelleténél jobban meg is szorongattam a huzatot, hogy aztán rá tudjak nézni. Közben meg a kezemmel az oldalát simizgettem, aztán csak elnyújtottam a kezem a combjáig és ott is felejtettem kicsit.
- Nem mondok többet ilyeneket. Megígérem, de tényleg... egyszerűen tudom, hogy rossz lesz - piszkálgattam a saját ujjaim a pocimon, hogy előbb a plafont nézegessem, majd oldalra kifelé fordulva az infúzió helyét. Tudom, hogy lassan az is jön és undi lesz. - Én nem szeretnék ilyet, semmit, ami nem egész ohana. Sosem lenne jó, ha szétesne - még ingattam is kicsit dünnyögve beszélve az egészet leginkább az oldalába, amihez hozzábújtam. Bár attól a nagy dinnyétől nem igazán ment. De szeretem.
- Csaaak abban? - kérdeztem egészen elpirosodva, ahogy beszívva az alsó ajkam felpillogtam rá. Még a mutatóujjam is a számhoz emeltem mielőtt lehunyva a szemeim inkább rá billentettem a fejem. Megvártam, hogy kinyíljon a buta műanyag, de addig valami rejtélyes módon az egyik fele a tojásnak egészben eltűnt. Éppen a számban. Hopp. - Méf nemf tufom - mondtam kicsit teli szájjal, aztán mikor leküzdöttem a tenyerembe borítottam papírostól a tartalmát. De béna voltam és valahova begurult közénk, ami benne volt. - Nyeh... még mindig nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=730755#post730755][b]Lewy Bojarski - 2018.08.01. 04:00[/b][/url]

A kórházi ágyak akárhogy is nézem, nem két emberre lettek méretezve. Ezek, a normál ágyak legalábbis biztosan nem. A VIP-ben persze akadtak olyanok, amik kényelmesek és puhák voltak, olyan hívogatóak, hogy az ember maradjon, de ez nem az volt még és Ania nem is igen siette el az érkezést, nehogy hamar elkényelmesedjünk.
- Tudom, Kochanie, tudom, de majd minden rendben lesz megint, nemsokára - nyomtam nagy csókot a hajába, ahogy közelebb bújtam hozzá egy egészen kicsit. Be is feszültem rendesen, mert butaságokat beszélt arról, hogy mit csináljak, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy kéne nekik. Gyakorlatilag végrendelkezett nekem a Tsumokról meg a kirakókról és ezt annyira nem viseltem jól, az agyvizem pillanatok alatt szökött fel az egekbe és le se akart onnan nagyon jönni. De nem akartam, hogy ez rajta csattanjon, mert bár ő az oka, nem direkt csinálta.
- Rossz lesz. De te erős nő vagy és meg tudod csinálni és minden rendben lesz. Tudom - azzal a kezemet az övére csúsztattam, am a pocakján pihent és finoman megsimogattam. Hozzám tartozott és nem akartam úgy elképzelni az életemet, hogy ő nincsen benne, főleg nem a kicsi brekikkel, mikor nekik talán még nálam is nagyobb szükségük van rá. - Nem is fog, nem, ha rajtam múlik.
Afféle ígéret volt, neki, nekem, mindenkinek, aki ismert minket, hogy jóban és rosszban ott leszek mellette és fogom a kezét. Mert ez a dolgom, ezt fogadtam meg neki.
- Mi másban kéne még jó legyek? - kérdeztem vissza álszerényen, miközben átnyújtottam neki a műanyagot. Persze, volt pár dolog a fejemben, amiben szintén hasonlóan tehetséges voltam, de egyik sem volt olyan kiemelkedő, mint ez a bontás. Aztán Maja kis szerencsével beborította közénk, én meg felnevettem és felültem, de csak addig, hogy ki tudjam szedegetni a darabkákat és a markomba zárva őket tartottam fel a kezem, hogy akkor nyújtsa a tenyerét, én meg odaadom. - Majd most kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731116#post731116][b]Maja Bojarska - 2018.08.03. 21:58[/b][/url]

Egyre kényelmetlenebbül és rosszabbul éreztem magam, ahogy a szobát újra és újra felmértem, vagy csak éppen megint az ágyat vizslattam. Nem szeretek kórházban lenni, egyedül sem, most meg fogták és összemixelték nekem ezt a kettőt. Mintha Stitchtől a kávé után a sárga lasztit is elvették volna. Éreztem a gyomromban a gombócot, mert tényleg el voltam keseredve ettől meg mérges. Nem a kislányra, tudtam, hogy neki jó helye van és rendben is lesz. Vagyis hittem ebben, ezért is simogattam őt lelkesen a pocimon keresztül, néha még érezve is, hogy éppen rúg vagy taperol. Eleven volt, de annyira nem, hogy elinduljon, ezzel meg nem segített nekünk. Inkább csak eldőltem a párnákra miután arrébb csúsztam, hogy odaférjen a férjecske is.
- Már egyszer sikerült, most se lehet olyan nagyon nehéz, ugye? - néztem rá, bár szerintem én nem vártam választ, ő meg úgyse mondana mást, mint eddig. A sóhaj is kint volt azért, de a kindertojás kicsit segített a hangulaton meg az a puszi is. Most már Klara is hiányzott. Szerettem is hogy itt van velem, meg nem is. Neki se kórházban kéne lenni, hanem otthon játszani a kis sátrában vagy a puha szőnyegén a nyuszicsaláddal. Meg firkálni, mert már ügyes és tud ilyeneket. De most nem tudunk együtt, mert nem lehetek ott még, majd később.
- Neeem tudom, hm. Strasszragasztásban, hajbogozásban, cipzárfelhúzásban, fürdésben, főzésben... - aztán egy darabig még sorolgattam, de ez eleve mind olyan volt, amit ő csinált vagy ő segített benne, szóval csak elnevetgéltem rajta, mielőtt eltüntettem a kindert, és nekiestem a másik felének is. DE azért egy harapás után eszembe jutott ő is. Mármint amúgy is, csak ez tojás, nehéz ilyenkor gondolkodni. - Kérf?
Ameddig válaszolt, addig rásóztam a sárga műanyagot is, mert nem akart kinyílni, utána meg megadta magát és elszóródott az ágyban. Találtam valami rózsaszín, szívecskés dolgot, ami kinyitható volt a popsim alatt, a többit csak vártam, még összeszedi. Feljebb tornáztam magam hogy oda tudjak hajolni és megnézni, ha kinyitja a tenyerét mi az.
- Meg is mutatod, vagy csak te fogod megnézni? - kérdeztem kicsit talán türelmetlenül, aztán még egy grimasz is kicsúszott, de az nem neki szólt, az a pocim volt, és valamit vagy nem jól csinál Ania, vagy nem olyan baráti, de éppen nem volt jó érzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731490#post731490][b]Lewy Bojarski - 2018.08.08. 15:02[/b][/url]

Azt hiszem, egy nem túl széles ágy a legkisebb kellemetlenség kell legyen, amit elvállalok azért, hogy az asszonykám jobban érezze magát. Mert ugye kettőnk közül ő nézett elébe nehezebb napoknak és én nem igen örültem ennek, a minimum, amit megtehetek, hogy támogatom és segítek, amiben tudok. Még ha ez azt is jelenti, hogy beleáll egy ágykeret a hátamba.
- Pooontosan - helyeseltem lassan és megnyugtató hangon, kicsit bólogatva, de azt is csak leginkább amolyan komótos tempóban, nem sietek sehova. Bár a fagyim lehet, hogy megolvad, ha így folytatom.
Azt hiszem, nem kellett volna megkérdezzem, hogy miben legyek még jó, mert felsorolt egy rakás dolgot, amire elnevettem magam kicsit. A pasik nagy része asszem ettől egyből plafonon lett volna, hogy kikérik maguknak, ez nem az ő dolguk.
- És mi van, ha ezekben nem vagyok jó? - kérdeztem kíváncsian, miközben a mutatóujjammal rajzolgattam a vállára. Nem is hiszem, hogy volt olyan benne, amiben kiemelkedően szar lettem volna, de azért... nem lehettem mindenben ügyibügyi. - Nem, nyuszika, edd csak meg.
Aztán inkább kibontottam neki a sárga műanyagot, de nem valami profin, mert szétszóródott a tartalma, én meg elnyomtam magamban egy hangosabb káromkodást. Nem ez a mai az én szerencsenapom, azt hiszem.
Végül szétnyitottam a tenyereim kicsit, hogy megnézhesse, mielőtt még elkapja a gallérom és megrángat, hogy nem is látja.
- Szerintem... fogalmam sincs, mi ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731529#post731529][b]Maja Bojarska - 2018.08.08. 20:07[/b][/url]

Egy sóhajjal süppedtem a párnákba, ahogy próbálta megerősíteni a kételyeim valótlanságát, vagy legalábbis biztatni, azt hiszem. Tudom, hogy ilyenkor mondja anya, hogy ez csak hiszti, de tényleg érzem mennyire feszült vagyok és már attól fáj furán néha mindenem, hogy olyan sokat gondolok rá, mikor történik végre valami. Még a fagyim is félbehagytam, pedig nem szoktam ilyet tenni.
- Olyan nincs - fordultam felé meglepetten, mert tényleg. eleve többnyire olyat sikerült szerintem felsorolni, amiben már tudom hogy jó, akkor is, ha ő nem figyelt oda, én igen. Tudom mennyire szeret mondjuk Klara vele ülni a konyhában, mikor főz, vagy azt, hogy Volt mennyire éli a futós sétákat. Velem is szokott, de abba azt hiszem nem fárad el úgy és ezt nehezményezi is. Meg velem jó kis ideje nem tudja csinálni, más kérdés. - Bivtov?
A szám éppen tele volt, bár az így való beszéd nem újdonság, de én azért mindent elkövettem, hogy értse. Végül azonban a maradék csoki is a számban találta magát én meg elég gyorsan eltüntettem. Átruháztam rá a nemes feladatot, így ő nyithatta fel a műanyagot, az azonban még nem derült ki, mi is van benne. A csomagolása szerint valami hercegnős, mert hát nem simát kaptam ám, de ettől még bármi történhet. A kis rózsaszín, szívecske alakú tokot én szedtem össze, de ami bele való, azt még nem tudtam micsoda. De lehet nem is bele, hanem rá. Honnan tudhatnám? Volt benne egy kis mélyedés, lehet oda pattintható minden. Nem értek hozzá.
- Ühm.. na, nem látom - nyitottam ki az ujjait jobban, mert így aztán nem megyünk semmire, kicsit meg is emelkedtem, mire össze is kellett szorítanom a fogaim, mert nagyon rosszul kezdett fájni a hátamban egy ponton. Illetve tudtam mi ez, találkoztam már vele, még mielőtt Klara megszületett is volt ilyen előtte nap. Meg is álltam a mozdulatban, aztán csak kimarkoltam a kezéből és feltoltam magam ülő helyzetbe. - Ez Sziporka. Pindurpandúr. Van egy Csuporkánk otthon, amivel festeni lehet, de ez nem tudom mit csinál - nyökögtem végig, hogy aztán az egyik lábam magam alá húzva billegjek kicsit jobbra meg balra. Amúgy is rossz már ez az állandó várás. Utálom.
- Nyuszi, fáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732458#post732458][b]Lewy Bojarski - 2018.08.20. 14:58[/b][/url]

Szerettem, hogy ennyire pozitívan állt a dolgaimhoz, egyike volt azoknak a keveseknek, akik feltétlenül bíztak abban, amit csinálok, akkor is, ha éppen orbitális baromság volt. Kivéve, ha spenóthoz volt köze, akkor ugye azért fenntartásokkal kezelte a dolgokat.
- Én sem vagyok jó mindenben, te is tudod. - Egy szó. Tánc. És ezzel mindent elmondtam, amit rólam és a tehetségtelenségeimről tudni érdemes. Mert ez volt az egyik olyan dolog, amit ha lehet soha nem csinálnék, pláne nem emberek előtt. Mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Teljesen - bólintottam rá, mert ha szerettem volna, akkor egész könnyen veszek még egyet a polcról, belerakom a kosárba és kifizetem, de nem történt semmi ilyesmi. Nem kellett, hogy visszaöklendezze a tenyerembe a félig megrágott csokit. Nem a higiéniával volt a problémám, csak nem lett volna anyagi csőd, ha veszek még egy tojást.
- Szeretem, hogy milyen kis türelmes tudsz lenni - nevettem el magamat, de aztán hagytam, hogy szétnyissa az ujjaimat és megnézhesse jobban a benne lapuló kindertojásos ajit. Már csak ez hiányzott. Pindúrpandúrok. - Akkor már csak puszedli nincs. Melyik puszedli?
Sose tudtam megmondani, hogy melyik-melyik, azt hiszem, hogy nem érdekelt hozzá eléggé.
- Mi fáj, kicsim?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732650#post732650][b]Maja Bojarska - 2018.08.22. 22:09[/b][/url]

- Shhhhhhhhhhhhhhhhhh - sziszegtem elég sokáig, még már biztos nem volt hallható a kijelentése, utána meg tele is lett a szám csokival. Az is jó, meg az édesség is. Ilyenkor nem beszélek annyit, meg butaságokat se, maik azért néha kicsúsznak a számon. Most erről szó sem volt, de tény, hogy annyira nem éreztem mesecsodásnak a kórházazást. Ezer meg egy más dolgot csináltam volna nagyon szívesen. Csak az apucimmal is meg úgy egyébként. De nem, Ania kicsit lustább ezért engem máris itt nézegetni kell. Csak tudnám minek. Néztem is nagy szemekkel a férjecskére még megrágtam a falatokat, de túl sok türelmem nem volt, így leginkább nekiálltam kifeszegetni az ujjait, mert miért szorítja, elszökni biztos nem fog. Azt hiszem egyre türelmetlenebb voltam és nem is csak a tojás tartalma okozta. A falat lenyelése közben már a nálam lévő darabokat akartam átlesni, mert jobb program, mint csak feküdni és még puszit se kapni. Nem, nem a hajasat vagy homlokosat. A rendeset, a nem jött, de inkább nem szóltam, nem szeretem, mikor kimarad, rossz érzésem van tőle. Tudja mindenki milyen ez. Előbb csak a puszi, aztán az ölelés, a simogatás, a szeretlekek, a becézés...és a végén nem marad semmi.
- Mi baj a türelmemmel? - kérdeztem rá pillantva, de már meg is fejtettem idő közben, mit rejtett a tojás. Addig viszont nem jutottam, hogy nagyon fejtegessem, mert jött az a fájás. Tudom, hogy az, csak nem akartam, hogy ott legyen. Próbáltam is felülni inkább meg lelógatni az ágyról a lábaim, de nem annyira segített meg el se jutottam addig. Ültem törökülésbe húzva a mancsaim és billegtem kicsit. - Ania. Mármint...úgy fáj, olyan fájó...
Ahogy vettem egy nagyobb levegőt csak a figurára bámultam a kezemben, aztán csak kint volt a könnyem is, azt le is töröltem gyorsan és inkább elmeséltem a pindurokat, még éppen jó volt így ülni.
- A rózsaszín Sziporka, a zöld Csuporka, és kék Puszedli. Ő ilyen gyűrű a kindertojásban - meséltem picit elhalkulva, hogy aztán összerakjam a festőállványos figurát és az asztalra toljam a fagyi mellé. - Nem szeretném, hogy fájjon...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732710#post732710][b]Lewy Bojarski - 2018.08.23. 01:51[/b][/url]

- Apu vagyok, nem kígyó, nem beszélem ezt a nyelvet - öltöttem ki rá a sajátomat kis vigyorral, de aztán csak figyeltem csendesen, ahogyan a csokit tömi az arcába. Szerettem nézni, ilyenkor olyan elégedettnek tűnt, még  ha csk az extra adag cukor teszi is. Nekem is szükségem lenne rá a helyében, mert nem egyszerű napokon megy keresztül.
Aztán lefeszegette az ujjaim a tojás tartalmáról, ami kifejezetten szórakoztató volt, ha úgy vesszük. Nem akartam én megtartani a tenyerembe mélyedő, kis, szökdösős műanyagokat, így nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges volt így erősködnie.
- Leginkább az, hogy nincs - nevettem el magamat, mielőtt még elsimítottam volna egy tincset az arcából, ami útban volt és zavarta az OCD-met. De én csak őszinte voltam, a nejem sok minden volt, de türelmes az csak nagyon ritkán és ez sem az a nap volt. Ő közben felült, én pedig aggódva pillantottam rá, összevonva kissé a szemöldökeimet. - Babygirl... hívjak egy orvost?
Azzal már fel is ültem, az ágy szélére csúszva, ha már ő helyben maradt, hogy ha kell, csak felkeljek és már siessek is a dolgomra. Azaz, most speckó az orvosért, hogy nézzen már rá szegény nőmre, minden rendben van-e. Nem szerettem, mikor nem tudok semmit tenni azért, hogy jobb legyen. Láttam azt a könnyet, ami kint volt, így közelebb hajolva csókot nyomtam az arcára, megcirógatva kicsit az arcát.
- Nyuszkó, megvagy? Szerintem lehet jobb lenne, ha szólnék az orvosnak... - feszengtem egy kicsit, ott az ágy szélén ülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732743#post732743][b]Maja Bojarska - 2018.08.23. 14:09[/b][/url]

Azt hitte vicces, pedig nem, még próbáltam úgy is nézni rá, mintha most nagyon haragos lennék, csak nem sikerült. A csoki is lehetett az oka, az is, hogy végül tele volt a szám, de nem kerestem kifogásokat, én szeretem őt, ennyi az egész. Nehéz olyan embernek rosszat mondani, ártan vagy sokkal tragikusabb dolgot tenni vele, akit igazán szerelmetesen imádsz. Nem is egyszerű ez a helyzet lássuk be, pedig igyekszem.
- Ez nem... nem teljesen... duh - fújtattam egy nagyobbat, aztán ki is vettem mindent a kezéből, hogy a pocim tetején lesegessem meg jobban, vagy szereljem össze. Előbb a papírt kellett volna átnézni. Mikor kihajtogattam jól kipotyizott a két kis matricás lap, szóval még ragasztani is kell. Miért nem készen van a tojásban? Kicsit nagyobb lenne a sárgája, de akkor a tojás is. Nekem nagyon tetszene, meg lehetne ízes tojás. Mondjuk belülről még epres bevonattal. Uh, az de finom lenne.
Reméltem, hogy csak az étel gondolatától furcsáskodik a pocakom, de amikor két ponton is olyan volt, mintha valaki taposgálná az egész gerincem és a csípőmtől a nyakamig szaladt a fájdalom, tudtam, hogy nem. Muszáj volt felülnöm rendesen és kicsit homorítani a hátam, mintha működne. De nem, semmi, az a labdán ülős se volt jó már legutóbb se, butaság az egész.
- Nem tudom - mondtam leginkább őszintén, fogalmam se volt mi legyen. Reggel sem szóltam, akkor ő sem volt éppen itt, mert Klaraval kimentek telefonálni valamit, elmúlt és ebédig vissza se jött. Órák teltek el, azt mondták az a fontos, mikor nem sok percek vannak ilyenek között. Régen volt az előző már, vagy két-három órája. De jött még egy hullám, én meg csak a számat összepréselve akartam, hogy ez ne történjen többször, a könnyem is csepegett, de aztán letöröltem és kicsit a férjecske felé dőltem, mikor megcsókolta az arcom. - Nem tudom, lehet. De a morgós van, és megint kiküld téged, én nem akarok egyedül maradni - motyogtam össze meg vissza, ahogy tényleg eltört a mécses is és szipogtam egy kört. Most pillanatok alatt összetörték a szép felhőim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732934#post732934][b]Lewy Bojarski - 2018.08.25. 01:51[/b][/url]

Azt hiszem, neki kimaradt a tréfarépa a reggeli salátából, mert nem igazán értette a dolgok vicc részét. De mentségemre legyen mondva, hogy én megpróbáltam kicsit oldani a feszkót, még ha nem is igazán sikerült. Le is biggyesztettem az ajkamat, mintha nagyon megviselt volna a gondolat, hogy Maja megpróbált csúnyán nézni rám.
- Megmondtam. - Mert még cáfolni sem tudja, hogy türelmetlen lenne, leginkább tudja, hogy ha megpróbálja, bizonyítom, hogy nincs igaza, így elengedi és nem is próbált meg tovább cáfolni. Nem mintha ettől boldogabb lettem volna, szerettem, mikor ő vidám és ez most nem volt igaz. Persze, érthető okokból.
Nem sokkal később fel is ült, mint aki rugóra jár és látszott, hogy nincs minden rendben vele, szóval engem egy pillanat alatt vert le a jeges víz és hajoltam kicsit közelebb, szintén felülve.
- Pedig nem lenne rossz, ha tudnád... - sóhajtottam fel, mert éppen ki akartam ugrani az ablakon az ideggörcstől. Ezek a pillanatok a legrosszabbak, ha lesz még belőlük egy pár, lehet, hogy estére teljesen megőszülök. Láttam a legördülő könnycseppeket is, ami csak még inkább aggasztott.
- Nem maradsz egyedül, semmi baj nem lesz, de nyuszi, nem akarom, hogy baj legyen, mert nem szóltunk időben... - néztem rá aggódón, nem tudtam, mi is lenne a helyes cselekedet és nagyon nagy stressz volt ez így hirtelen. Fel is vettem egy zsepit, hogy megtörölgessem óvatosan az arcát. - Ne sírj, szívem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=732947#post732947][b]Maja Bojarska - 2018.08.25. 18:45[/b][/url]

Ha van olyan, hogy az izgalom rossz, most nekem is ilyenem volt, ráadásul furán is viselkedtem tőle. Szoktam érteni, vagyis igyekszem, mikor vicceskedik, arról nem is beszélve, hogy nem vagyok olyan keserű lány se, mint akik még mosolyogni se tudnak, de nem tett örömtelivé a türelmem hiányának feszegetése.
- Nyöh - adtam hangot, tudta hogy igaza van, így nem volt mit mondjak rá. Inkább nézegettem egy darabig a papírost, hogy a matricákat felmérjem. Volt mit és hova rakni a műanyag darabokon, de nem annyira ment a koncentrálás, pedig próbáltam. Legutóbb is jobb volt kicsit, mikor másra figyeltem. Meg azok a fura csípőtekergések, meg mikor a guggolósat játszottam a nénivel, aki ilyen nővér volt. De most ő sincs, a doktornénim sincs, csak morgós emberek, akik nem hagynak a szívecskével lenni meg békében. Ezért se voltam hangos vagy bármi az első apróbb szúrásoknál. Nem volt erős, csak a hely, ahol ért érzékenyebb volt, mint hittem. Inkább a pici polcra csúsztattam a pindurt a fagyi mellé, aztán kicsit nyomogattam az oldalam, mintha attól jobb lenne.
- Én próbálom, nem tudom. Nem pisiltem be, az biztos - nézegettem le magam elé, nem mintha a hasamtól annyira sokat látnék, de ha bármi folyna, arról tudnék, érezném. - Igazából már reggel is fájt egyszer. De nem jött új, azt hittem megint csak olyat ettem - mondtam kicsit lehajtva a fejem, nem akartam feleslegesen szólogatni, meg hozta a brekiket és anyáék is jöttek be, nem lehettem volna velük lehet, ha vizsgálódnak. Sóhajtottam egyet, mert tudtam, hogy ez így rossz és nem szabad hallgatni. A doktornénim Klaranál tavaly azt mondta ezek jóslók és ilyenkor már csak 1-2 nap, nem mintha ezt Ania érdeklődve várná.
- Én se akarok bajt, nem akarom, hogy rossz legyen neki - ingattam is meg a fejem, ahogy csak újabb cseppek törtek elő. Mikor törölgette felé is fordultam és csak kicsit görcsösen összehúzva magam bújtam hozzá. - Ne haragudj rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733686#post733686][b]Lewy Bojarski - 2018.09.09. 07:32[/b][/url]

Az a nyöh afféle "igazad van, de nem fogom belátni és nem akarom, hogy azt hidd, ez változni fog" jelzés volt. Nem készültem beleveszni ennek kapcsán, éppen elég baja volt a szerencsétlennek és nehéz napok előtt állt, akkor miért kéne még nekem is piszkálnom? Undorító lépés lenne a részemről, inkább nem, köszi.
A figurát a polcra száműzte, itt már vili volt, hogy valami nem oké, kicsit beljebb is toltam, hogy tutira ne essen le, mert nem mászok be itt az ágy alá, hogy előkerítsek egy pindúrpandúrt. Ez is halálbiztos, legalább annyira, mint hogy Maxi megint be fogja taggelni azt a Lionel gyereket Kevéék új képe alatt. Szóval csak néztem felülve és meglehetősen aggódva, hogy Majus éppen mit is csinál és legfőképpen, miért csinálja azt.
- Végül is, ezt már könyvelhetjük el sikernek. - Kikadhattam volna, hogy még jó, hogy nem pisilt be, hát felnőtt nő, de ez is csak hozzátartozott ehhez a breki-terhesség-szülés triumvirátushoz. - Nem hiszem, mert hát... mit is ettél? Nem is emlékszem már, éppen az automatára voltam mérges, mert nem adta ki a kitkatemet.
És most még egy terromágus sem volt kéznél, hogy kirázza belőle egy földrengéssel, pedig lássuk be, az határozottan menő tud lenni. Még ha az amberek szeretnének is mást elhitetni veled, főleg a minisztériumban. "Fokozott óvatossággal kezelje az elemi mágust, labilis, Ön-, és Közveszélyes lehet." F.szság.
- Tudom, hogy nem akarod, nyuszi, éppen ezért szólni kéne az orvosnak - állapítottam meg a számat elhúzva kissé. Még akkor is, ha ez az orvos egy g.ci. És idegesít. És el tudnám ásni. Attól még orvos. Eltört a mécses, én meg aggódva kezdtem törölgetni az arcát, csitítgatva kicsit, hogy semmi baj nincsen. Mert hát, összességében nem is volt. - Sose tudnék haragudni, Dziewczynka. Szeretlek. Csak nem akarom, hogy baj legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733732#post733732][b]Maja Bojarska - 2018.09.09. 19:49[/b][/url]

Bár azt, hogy türelmes vagyok-e avagy sem nem firtatta tovább, éreztem, hog ha újra fel is merül ez lesz a vége. Azért nem volt teljesen mindig nagyon igaz, hogy nem tudtam várni. Voltak dolgok, amikre igen, amiknél szépen kivártam mondjuk a sorom, mert tudtam, hogy ezt kell tenni, de nyilván nehéz volt. De gondolom, ha nem lett volna egy pici-mini se soha bennem, ott sem tartanánk ahol. Vagy nem csak itt tartanánk. Most nehéz eligazodnom a ki, hol mennyi lenne között, főleg, mert még a kinderrel se nagyon sikerült foglalkoznom, hála annak, hogy olyan volt, mintha beszakadna a hátam, a hasam pedig le. Csípett, szúrt, fájt egyszerre. Nem is nagyon tudtam értékelni a támogatását...
- Hé, ez nem is igaz. Csak egyetlen egyszer fordult elő, akkor is baleset volt - motyogtam a végét nyomogatva a derekam - már ami megvolt belőle - oldalról. Nem estem szét, csak jóval szélesebb voltam, mint szerettem volna. gondolom senki se szereti magát elefántnak érezni. Bepisilős elefántnak meg pláne. Mikor az első brekit vártam egyszer elmentünk kiállításra és nagyon sokat kellett várni. Véletlen volt, én nem akartam. De nem is erre gondoltam éppen. - Nem olyan pisi.... az a babás. Olyan nincs, nem is fájhatna ennyire - nyöszörögtem ki leginkább, mert éppen ennyire tellett. Már az bőven rossz volt, hogy tudtam, ha ilyen nagyon érzem, az nem csak olyan szellőcske. De lassan kicsit jobb lett. Még éreztem, de mintha már csak lüktetett volna.
- Jó, szóljunk. De ha kiküld úgyis sírni fogok, akkor mindegy hogy fáj - mondtam végül a kezeimmel valamennyire körülfogva a pocim ahogy kicsit összehúztam magam az ágy szélén. Már most is potyogtak azok a sós cseppek, de nem akartam, nem szeretek ilyen lenni. Az egész brekivárásban az a legrosszabb, mikor csak úgy hirtelen rám jön ez. Vagy a mérgesség, nem is szoktam az lenni máskor. - Biztos? De tudsz, hát mindenki csinál rossz dolgokat. Én nem akarok, most se rosszból nem szóltam, de kellene valakinek... mióta fáj nem is érzem, hogy mocorogna - billent le a fejem és csak vártam a csodát, nem volt jó és nem akartam, hogy bármi rosszabb legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=734434#post734434][b]Lewy Bojarski - 2018.09.18. 23:19[/b][/url]

- Tudom nyuszi, nem is volt egy rossz szavam sem, nem a te hibád volt. Az állapotodban ez bárkivel megeshet - vontam meg a vállamat, rápillantva, mert attól még, hogy egyszer bepisilt, nem adom be a válókeresetet. Terhes, nem tehet róla, van, akinek a tüsszentéskor is becsurran, mégis mit csinálhatnának bele? - Igen, tudom, hogy nem, csak vegyél mély levegőket nyuszi és talán jobb lesz...
Ennél biztatóbb nem igen tudtam volna lenni, még akkor sem, ha akarok. Pedig én szerettem volna, mert imádtam ezt a nőt, és erre? Hát ennyi, tessék, ez van.
- Majd beszélek vele, ne sírj nyuszóka, minden rendben lesz - sóhajtottam fel, miközben eligazítottam a cuccaim, meg a hajamat is, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki most mászott ki az ágyból. Azért tuti nem lennék megdícsérve, mondjon aki, amit akar. Talán a saját dokinőnk, de ez a pasi nem egy kedves alkat, szívesen megmutatnám neki is a wc kagyló belsejét.
- Higgadj le és vegyél mély levegőket! Nem haragszom, csak aggódok értetek, te butus! Sietek vissza - nyomtam nagy csókot a homlokára, a két kezem közé fogva az arcát, majd el is siettem a dokiért, aki nem volt túl messze, éppen az orvosi pihenőben Chillelt nagyban, valami filmet nézett. Nem mondhatnám, hogy örült nekem, de aztán mint Lassie elvezettem a szobáig és ott az ajtó mellett a falnak dőltem belül, úgy figyelve, hogy mi is történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=734471#post734471][b]Maja Bojarska - 2018.09.19. 17:17[/b][/url]

Nem egy megnyugtató mondta az, hogy bárkivel megeshet, hiszen ettől még nem történik. Velem meg már igen, és nem lettem tőle kevésbé rosszul. Mármint nem a helyzettől, inkább ilyenkor magamtól, furán érzem magam és nem is szeretem ezt a részét a korlátaimnak, mert ugye nekem is vannak. A breki se akart rosszat, amikor annyira mocorgott, én tudom.
- Levegő, tudom, a számon - sóhajtottam is egy nagyot, ahogy kicsit remegő szájjal sikerült ezt is elmondni. Én nem akartam így válaszolni neki, mintha baj lenne, hogy szólna, csak... rossz volt. Most éppen nagyon és nem tudtam vele mit kezdeni, tudom, hogy ő sem, és a buta levegők se. Eddig se segítettek. Pont olyan volt, mintha nagyon nagylány lennék, csak fel volt sok jó nagy számmal szorozva. Úgyse tudnám kiszámolni, de biztos hogy valami óriási lesz a vége, különben nem gyűlt volna újra meg újra a könny a szemembe. Nem akartam sírni, vártam már, túl akartam lenni és örültem volna, ha már a kezemben van a piciminibreki, de az olyan messzinek tűnt.
- Minden jól, igen - bólogattam kicsit magam elé tovább nyomingázva a derekam meg simogatva a hasam, ahogy picit összehúztam magam. Igazából nem is ott fájt, de a hátamnál nem tudok mit kezdeni, lejjebb meg csak szúrt és nagyon nem volt kellemes. Azt hiszem az se segített megnyugodni meg nem erre gondolni, hogy eszemben volt a bácsi, aki most az orvos. És nem kedves, meg morgós, meg hangosan beszél és gorombán, meg mindig csúnyán is néz - szerintem.
- De tényleg siess - szusszantam nagyot, a többire nem is reagálva, csak visszatornáztam magam az ágyba el is fekve, úgyis azt kell, ennyit tudtam, de nem szeretek várni, nem vagyok jó a türelemben, ő is megmondta.
Nem tudom mennyi ideig csepegett a könnyem és törölgettem a nem szuris kézfejemmel, de visszajöttek, én meg csak csendben csináltam a mit kértek, meg leginkább néztem a férjecskére, mert messze volt és nem tudtam én sem mi van vagy lesz. Elmondtam mi fájt meg hol, aztán megnézték ők is a babavíz dolgot, kaptam valamit a kezembe meg bejött a kedvesebb néni az ultrahanggal. - De visszajöhet? - Már persze a szívecske mellém, mert nem akarok egyedül lenni itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735416#post735416][b]Lewy Bojarski - 2018.09.29. 18:53[/b][/url]

Nem is kellett volna mondanom, tudta már magától ő is, ha másra nem is volt jó a terhestorna, erre nagyon is. Meg arra, hogy csúnyán nézzen ránk a többi pár két veszekedés közben, amiért jól éreztük magunkat. Ez baj? Miért baj, hogy szeretem a nejem, aki a szíve alatt hordja a gyermekemet?
- Tudod, hogy a meséknek nincsen rossz vége - ráztam meg kicsit a fejemet, mielőtt még megcirógattam volna az arcát a hüvelykujjammal. Szerettem és a kicsilányt is, aki nem igen méltóztatott kimászni onnan. Pedig tényleg nagyon várva volt már, nem is értettem, miért nem akart kijönni. Mondjuk azt hiszem, az sem sokat segített a helyzeten, hogy a mi orvosunk még nem ért ide, és csak ez a vén Grincs volt bent, aki nem volt valami túl barátságos.
- Kettőt pislogsz és már itt is leszek - ígértem, holott tudtam, hogy ez nem így lesz, de szerettem volna megnyugtatni. Mert én nem voltam az, utáltam az egészet, itt lenni is, meg az idegességet, hogy mikor lesz baja a brekimnek vagy a szerelmemnek, ez nem így működik.  
A vizsgálatok már olyan rutinszerűek voltak, az orvos elég hamar le is lépett, mintha jobb dolga is lenne, pedig tudtam, hogy csak az érdekli,  mi lesz Luciával és Fernandezzel. Köcsög. Fel kéne csak nyomnom az illetékeseknél, hogy nem készséges és nem jó végzi a munkáját.
- Visszajöhetek? - néztem a nénire, aki az ultrahangot szerelgette még, a hangom leginkább olyan volt, mint egy két hónapos, árva kölyökkutya, ahogy reménykedve pillantottam rá. Az ajtó felé pillantott, majd aprót, szinte észrevehetetlent bólintott, én meg kát másodperc múlva már fogtam is Maja kezét, az ágy szélén ülve. - Ha hazamegyünk, majd tartunk disney maratont, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735479#post735479][b]Maja Bojarska - 2018.09.29. 23:52[/b][/url]

A mesékben mindig győz a jó, nem csak szó szerint, képletesen is mindig jutnak valami olyanra, amiért jön a boldogság. Majdnem mindben, van, ahol nem annyira sikerül, de annak még biztos nem ez a vége. Reméltem legalábbis. Ami az én mesém illeti, valahol ott jártunk ha ez a Némó, mikor a Cápával kergetőznek, és itt még hírben sincsenek a vegán uszonyosok. Félelem, rettegés és kétségbeesés. Meg most éppen fájdalom volt. De csak csináltam szépen, amiket már tudtam jól levegővételeket. Kicsitugyan kénytelen voltam csak úgy dülöngélni, mintha attól jobb enne, de sokra nem mentem. Még felé billentettem a fejem, aztán csak néztem utána kicsit leszegve a fejem. Tudtam, hogy ezt kell tenni, hogy ő majd gyors lesz és utána segítenek, mégis minden perc olyan kellemetlen volt egyedül ezen a helyen. Sosem szerettem a kórházakat és még mindig nem lett jobb a viszonyom vele.
Nem mondom, hogy nagy türelemmel vártam ki azt, még visszaér, vagy hogy örültem a bácsinak, de legalább arról biztosított, hogy a babával látszólag minden rendben. Majd a TV-s néni legalább biztatóbb lesz, mert ott meg is lehet nézni, mi a helyzet. Ez a bácsi továbbra is olyan, mint aki itt se szeretne lenni. Ha megnyugtatja, én se. Szeretnék már a brekimmel a kezemben hazamenni a nagyobb babumhoz és az apucim mellé bújva végre aludni, meg pihenni és boldog ohana lenni.
- Szabad? - kérdeztem még egész halkan a nénire nézve, még a hasamra rakta a furi és hideg tappancsokat én meg csak szorongattam a mellkasomra felgyűrt pizsifelsőm egyik kézzel, a másikkal már vártam. Azt a bizonyos pont oda illő darabot, a férjecskéjét. Üres volt nélküle a kezem és féltem is úgy. Nem is tagadtam, bár nem ismételgettem sehol. Szerettem volna, ha nem jön rossz hír sem, meg azt is, ha most kicsit lenyugszik minden. Részben így is lett.
Oldalra dőltem a karjnak döntve a buksim, ahogy a monitort lestem, amin békésen, mint akinek semmi dolga szuszogott a kislányunk leginkább. Nem úgy nézett ki, mint aki készül valahova, fel is szusszantam, a néni is. A szívecskéje is nagyokat dobbant meg jó ütemben, szóval végül kaptam infúziót, aztán magunkra hagyott minket, hogy ha nem történik holnap délig semmi, akkor ők fogják elindítani, most meg pihenjünk. Én még felnéztem a szívecskére, hogy akkor ugye itt marad, ha már a nővérnéni többesszámban beszélt, és úgy nézett ki igen, szóval kicsit nehézkesebben, mint eddig arrébb is mentem, hogy odaférjen és nagyon szorongatva a kezét bújtam oda. Rossz érzésem volt, hogy nem jön ki a pici breki és féltem is, hogy akkor minden olyan gyorsan fog-e menni mint elsőre, vagy rossz lesz. De ő itt van velem és mindig lesz is.
Tudom.