Budapest
|
|
|
A reggel egészen monoton módon indul Krisztián számára, a napja pedig ennél már csak hátborzongatóbb lesz. Az iskola falai között minden a régi, ő valahogy ma mégsem annak fogja látni a dolgokat. Még csak két nap telt el azóta, hogy tiszteletét tette szüleinél, s a kezdeti émelygésen kívül semmiféle más mellékhatást nem váltott ki belőle a szülei és közte lezajlott incidens. Ahogyan a poharába rejtett bájital sem. Ma új nap virradt, s a kötelező óráira Krisztián pontosan érkezik, ahogyan mindig teszi - vagy majdnem mindig -, a kapun belépve azonban döbbenetes dolgot tapasztal. Emlékszik még Krisztinára? Hogy is felejthetné el?! A barna fürtök, a kecses, vékony alkat, a finom kezek, a barátságos és meleg szemek, az a szeretetteljes hang, amivel beszélt hozzá... Mind megelevenedik, most azonban sokkal élesebben. A múlt más kontextusba kerül. Minden nőnemű egyed ugyanis Krisztina képében tűnik fel körülötte. A mérgező bájital és egy kis bűbáj segítségével az iskola egész területén csak és kizárólag ezt a nőt látja. Egyedül persze annyi változik, hogy más-más ruhadarabban tűnik fel, de egyebekben ugyanolyanok. Illetve van még egy eltérés, egy aprócska dolog, amire talán már nem is emlékszik... Amíg viszont eszébe jut bármilyen aprócska részlet, minden folyosón és sarkon ebbe a szimpatikus, kedves hölgybe botlik bele, aki mind újabb és újabb hangon és személyiséggel fordul felé. Olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Egy biztos: Krisztián tudja, hogy valami nincs rendben, ám a puzzle darabkái még közel sem állnak össze.
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. december 28. 16:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558500#post558500][b]Mesélő - 2015.12.28. 16:50[/b][/url] A reggel egészen monoton módon indul Krisztián számára, a napja pedig ennél már csak hátborzongatóbb lesz. Az iskola falai között minden a régi, ő valahogy ma mégsem annak fogja látni a dolgokat. Még csak két nap telt el azóta, hogy tiszteletét tette szüleinél, s a kezdeti émelygésen kívül semmiféle más mellékhatást nem váltott ki belőle a szülei és közte lezajlott incidens. Ahogyan a poharába rejtett bájital sem. Ma új nap virradt, s a kötelező óráira Krisztián pontosan érkezik, ahogyan mindig teszi - vagy majdnem mindig -, a kapun belépve azonban döbbenetes dolgot tapasztal. Emlékszik még Krisztinára? Hogy is felejthetné el?! A barna fürtök, a kecses, vékony alkat, a finom kezek, a barátságos és meleg szemek, az a szeretetteljes hang, amivel beszélt hozzá... Mind megelevenedik, most azonban sokkal élesebben. A múlt más kontextusba kerül. Minden nőnemű egyed ugyanis Krisztina képében tűnik fel körülötte. A mérgező bájital és egy kis bűbáj segítségével az iskola egész területén csak és kizárólag ezt a nőt látja. Egyedül persze annyi változik, hogy más-más ruhadarabban tűnik fel, de egyebekben ugyanolyanok. Illetve van még egy eltérés, egy aprócska dolog, amire talán már nem is emlékszik... Amíg viszont eszébe jut bármilyen aprócska részlet, minden folyosón és sarkon ebbe a szimpatikus, kedves hölgybe botlik bele, aki mind újabb és újabb hangon és személyiséggel fordul felé. Olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Egy biztos: Krisztián tudja, hogy valami nincs rendben, ám a puzzle darabkái még közel sem állnak össze.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2015. december 28. 17:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558520#post558520][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 17:46[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - MesélőmA kapuba érve leugrik gördeszkájáról, felkapja a kezébe, és elindul befelé. Az ajtót becsukva maga mögött egyből a portáshoz siet, és mint mindig, leadja neki a közlekedési eszközt. A terem felé indulva lehúzza fejéről a sapkáját, aztán megrázza a fejét. Tekintetét felemelve meglátja Krisztinát, arcán reflexszerűen megjelenik egy széles mosoly. A nő arckifejezése azonban zavart tükröz és csak halványan viszonozza a gesztust. Krisz kérdőn néz rá, de ezt ő már nem látja, mert elfordulva a barátnőjéhez szól, aki... szintén Kriszta. A srácba belefagy a vér. Hirtelen megtorpan a folyosó közepén, és dörzsölni kezdi a szemét. Érzi, ahogy a mögötte jövő meglöki a vállát, ahogy megpróbálja kikerülni. A srác bocsánatot motyog, és bólint is felé, de szédülni kezd, amikor meglátja, hogy ez a lány is teljesen úgy néz ki, mint a zenetanárnő. Sápadtan megtámaszkodik a folyosó falán, és nyel egyet. Sejti, hogy varázslat van a háttérben, de elképzelni sem tudja, hogy milyen és miért. Főként miért? Mi az értelme ennek az egésznek? Lehet, hogy csak álmodik?
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. december 28. 18:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558537#post558537][b]Mesélő - 2015.12.28. 18:14[/b][/url] Nem csoda, hogy Krisztiánnak az az érzése, a maradék józan eszét is elvesztette valahol a kapun kívül. Rosszulléte érthető, ámde ettől még a bűbáj él. Krisztinák sora sétál el előtte és mind elég furcsán méregeti a fiút, hiszen egy sápadt ember a falnak támaszkodva az álmos könyv szerint semmi jót nem jelent, de még az álmatlan szerint sem. Az egyik Krisztina, aki vélhetően nem az igazi végre megszánja és megáll mellette. Nagy barna szemeit ráemeli, de egészen más tükröződik tekintetében, mint az eredetinek. Nem kedves, inkább sajnálkozó, segítőkészsége is abból eredhet, hogy már neki kínos ez a rosszullét. - Minden oké? - elhúzza száját és picit megveregeti a srác vállát, aztán inkább tovább áll, neki túl fura a helyzet. Aztán egészet üt az óra és hirtelen a folyosón lézengők száma jócskán lecsökken, alig marad a nőből három-négynél több. De vajon köztük van az igazi? Krisztiánnak minden bizonnyal sejtelme sincs, de mi a legegyszerűbb verzió? A titkárság. Valaki csak meg tudja mondani, merre találja őt...
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2015. december 28. 18:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558546#post558546][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 18:44[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - MesélőmA karját megcsípve meggyőződik róla, hogy ez nem álom, vagy, ha az, hát nagyon makacs fajta. De, ha ez varázslat, talán valami módon megszüntethető a hatása, vagy megtörhető valahogy, ha átok. ~Kell, hogy legyen valami megoldás rá!~ Rosszulléte láthatóan eléggé feltűnő, de nem lát senkit, akinek a tekintete kicsit is hasonlítana a keresett nőére. Persze az is lehet, hogy olyan kínosan viselkedik, hogy Kriszta inkább elkerüli, minthogy segítsen neki. De nem, őt nem ilyennek ismeri. Bár mennyire ismeri egyáltalán? Mondhatja azt, hogy tudja, hogyan is viselkedne ilyen helyzetben? Teljesen elbizonytalanodik, és bár az egyik Kriszta mégis megkockáztat egy gyors kérdést, egyelőre nincs ereje válaszolni. Ahogy ott áll, lassan kiürül a folyosó, de nem érdekli az óra, amiről éppen késik, ennek a rejtélynek most kell a végére járnia. Agya lassan feldolgozza a történteket és elkezd kutatni a megoldás után, de nem nagyon jut semmi eszébe. Valahogy meg kell találnia Krisztát. Az igazit. De hogy, és hol? Nem nyithat be minden terembe. Különben is, a többsége tele lenne a nővel, nem segítene semmit. Meg kell tudnia, hol van éppen órája. Azt pedig a titkárságon fogják tudni megmondani neki. Siet is a megfelelő emeletre, a megfelelő ajtóhoz. Bekopogtat, de csak akkor lép be, amikor bentről erre engedélyt kap.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. december 28. 19:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558560#post558560][b]Mesélő - 2015.12.28. 19:02[/b][/url] A titkárságon unottan klimpírozó Márta cseppet sem örül a kéretlen látogatónak. Hallja a kopogást, de mielőtt bármit tenne, megigazítja keretes szemüvegét, hátrasimít egy ősz tincseit és kipiszkálja fogai közül a megmaradt brokkolit. Gusztustalan nőszemély, annyi már biztos. Kivételesen ő helyettesíti az általában itt lévő Pirit, aki egy fiatalos és jó humorú nő lenne, csak adatna már meg neki az annyira áhított gyermek! Végül egy percnyi várakoztatás után mogorván kivakkant, hogy befáradhat az illető, akárki fia-borja is legyen. A belépő Krisztiánt ellenszenvesen méri végig, egy cseppnyi segítőkészség sincs benne. Ami azt illeti, ebből a fiú mit sem vehet észre, hiszen ezt a fonnyadt kórót jelenleg egy hamvas Krisztaként látja, ami valljuk be, durvább torzítása a tényeknek, mint azt bárki el tudná képzelni. - Miben segíthetek? - hangja végtelenül ellenszenves, legszívesebben kipenderítené a szobából ezt a hitvány diákot. Már megkezdődtek az órák, semmi keresnivalója itt. Tűzvörösre festett körmei dobolnak az asztalon, ezzel is sürgetve a szükséges rosszat, amit Krisztián érkezése okoz. Hogy mit keres itt egy olyan alkalmazott, aki tojik a diákokra? Igazán jó kérdés.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2015. december 28. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558575#post558575][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 19:25[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm- Elnézést én csak... - kezdi Krisz, de aztán megakasztja szájában a szavakat az a tekintet, amivel a szobában ülő Kriszta vizslatja. Rémálmaiban látott hasonló arckifejezést a lányon, de ezt élőben látni... egészen borzasztó számára. Megborzong, aztán a fejét rázva próbálja elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Tudatosítja magában, hogy ez a nő itt nem Kriszta. Ebben ugyanis teljesen biztos. Emiatt kezd is reménykedni, hogy mégiscsak meg fogja találni a nőt. Bár azt még nem tudja, mit is fog tenni, ha egyszer meglesz, és ott áll előtte. - Szóval csak szeretném tudni, hogy egy bizonyos tanárnő melyik teremben tartózkodik - mondja felocsúdva merengéséből, de rögtön hozzá is teszi: - Vele lenne órám, de elkéstem, és még elég új vagyok, szóval, nem igazán tudom, hova is kellene mennem. Krisz bízik benne, hogy ez elég lesz a nőnek, és nem fog utánanézni, hogy ő valóban tanulja-e azt a bizonyos tárgyat. - Szűcs Krisztinának hívják - mondja még, hogy egyértelműsítse, kit is keres. Aztán már csak magában fohászkodik, hogy gyorsan vége legyen ennek a káprázatnak.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. december 28. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558588#post558588][b]Mesélő - 2015.12.28. 19:47[/b][/url] Márta, ha lehetséges még barátságtalanabbul méregeti a fiút. Mintha az megrökönyödne tökéletes valóján, amit még ráncba is szedett. Semmi brokkoli, vagy kiálló hajtincsek. Ez a mai fiatalság, mind ugyanolyan otromba és neveletlen. Most pedig, hogy mindezt megállapítja, kihúzza magát ültében még jobban - már ha ez egyáltalán lehetséges - és megvető pillantással "ajándékozza" meg Kriszt. - Talán ha nem hagyná el az órarendjét maga is, mint az összes többi és pontosan érkezne, akkor most nem kéne itt elnézést kérnie - tipikus zsémbelés. Feddőn beszél és esze ágában sincs egyáltalán a látszatát kelteni annak, hogy a titkárság elvileg egy tanulóknak járó szolgáltatás. Mert hát az, ha jól meggondoljuk. A nő neve hallatán megforgatja szemeit, már biztos abban, hogy ez is (mármint a fiú, csak mondom) csak azért iratkozott be ide, hogy csinos fiatal nőket stíröljön. És igen, a fejében is pontosan ugyanígy hangzik el ez a gondolatmenet. - Ott a falon az órarend, keresse ki - félvállról veti oda, de aztán vissza is fordul számítógépéhez, amiben beírja a google keresőbe, hogy google képek. Igen emberek, ez létezik. Aztán rájön, hogy nem is ezt akarja, és inkább rászörcsöl a kötőtűkre, ezzel lezártnak tekintve dolgát a fiúval. Eközben Krisztián könnyen megláthatja, hogy Krisztinának már tíz perce zajlik egy órája a harmadik emeleti 302-es teremben. A szükség nagy úr, így talán megzavarhatja...
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2015. december 28. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558617#post558617][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 20:31[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - MesélőmAz álkriszta továbbra sem erőlteti túl magát kedvességgel, és ez máskor legalább egy csípős megjegyzést kihozna Kriszből, de jelenleg sokkal nagyobb problémái vannak egy udvariatlan titkárnőnél. - Köszönöm - leheli hát valódi gondolatai kimondása helyett, aztán az órarendhez lép. Ujjaival irányítja tekintetét a mai napra, aztán már csak Kriszta nevét kell megtalálnia. Keresése eredményeként végre elindulhat a teremhez, ahol reméli, hogy megtalálja Krisztát. Gyorsan elköszön a mogorva nőtől, és szinte rohan fel a harmadik emeletre. A 302-es terem előtt megtorpan. Tudja, hogy a nő jelenleg órát tart, és úgy gondolja, nem kellene megzavarnia. Ugyanakkor kezd teljesen bedilizni attól, hogy mindenhol őt látja, és nem a szerelem hevétől. Hirtelen elhatározással nyit be a terembe. Űzött tekintettel néz körbe, próbálja megtalálni a sok nő között azt az egyet.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. december 28. 21:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558675#post558675][b]Mesélő - 2015.12.28. 21:34[/b][/url] Talán ez Krisztián szerencsenapja, ugyanis Krisztina ma két fiatal fiút oktat. Az óra már javában folyik, mikor az ajtó kivágódik. A tanítványok meglepetten rontanak játékukban és fordulnak egy emberként a bejárat felé, míg a nő csak ijedtében felpattan. A fény éppen megcsillan a nyakában lógó ezüst kulcson. Rémülten néz Krisztiánra és legalább annyira átveszi az idegességét ő is, így hirtelen megszűnik tanárnak lenni, kellenek a másodpercek, hogy szóhoz jusson. - Folytassátok kérlek, pár perc és jövök - mosolyt gyűr az arcára és gyorsan kitaszigálja a fiút a teremből. Szinte azonnal csípőre vágja a kezeit, de még így is túlzottan aranyos ahhoz, hogy akárcsak a félelem egyetlen szikráját is csiholja Krisz bensőjében. Hiába, édesnek születni kell. - Azt hittem, hogy ég az iskola, mi történt? És miért nem kopogtál? - el is felejti így hirtelen, hogy ők most tanár-diák viszonyban állnak, így a köztük lévő távolság sem megfelelően tisztes. Nem is igazán jutnak érvényre most gondolatai, csak abban biztos, hogy baj történt és Krisznek segítség kell.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2015. december 28. 21:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558697#post558697][b]Kolf Krisztián - 2015.12.28. 21:52[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm~Mázli!~ Hatalmas sóhajtás hagyja el az ajkait, és néma köszönetet rebeg az ég felé, mikor meglátja, hogy Kriszta - ő már valóban ő kell legyen! - ma fiúkat tanít. Egyéb esetben talán felüti fejét benne a féltékenység szörnye, de most inkább csak a nő szemeibe fúrja kétségbeesett tekintetét, és némi könyörgést is vegyít bele, hogy Kriszta számára egyértelmű legyen, itt most gáz van. Azt azonban nem tudja, hogy innen hogyan tovább. Megijeszteni nem akarta őt, és a nő éppen dolgozik, valószínűleg nem az ő problémája neki az első. Kellemes meglepetésként éri, hogy Kriszta kiterelgeti a teremből, és vele is megy. - Bocs, teljesen elfelejtettem. És valóban, kopogni azt eszébe sem jutott. Már annak is örült, hogy be mert nyitni, nemhogy még várjon is rá, hogy vajon hány Kriszta nyit neki ajtót. - Én... nem vagyok valami jól - morogja, aztán elfordul. Ezt nagyon nem gondolta át korábban, így fogalma sincs, mit mondjon. Nem beszélhet a lánynak varázslatról, meg klónokról, mert a végén még őrültnek nézi. De egy egyszerű betegség miatt kihívni őt az órájáról... nem hangzik valami jól. Nem tud mit mondani, szemét a lány nyakában lógó láncon függő medálra szegezi, figyeli a kis kulcs csillanását.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. december 28. 23:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558789#post558789][b]Mesélő - 2015.12.28. 23:04[/b][/url] Várakozva pislog Krisztiánra, aki úgy tűnik nem tud értelmes és elfogadható válasszal szolgálni a történtekre. Talán épp emiatt sugárzik szemeiből kicsivel több kétségbeesés. Mi lelte a fiút? Pont azért kedvelte meg, mert annyira... Más volt. De jó értelemben, vagyis nem egy őrült, aki csak úgy ráront! Akkor is kell lennie magyarázatnak. - Semmi baj, de mi történt? - kit érdekel a kopogás? Ezen már réges-rég túl vannak. Íriszeit a fiúéba fúrja egészen addig, míg az el nem fordul. Karjait teste mellé engedi és úgy figyeli Krisztián szenvedését. Gyengéden maga felé fordítja aztán és egyik kézfejét a homlokához érinti, ezzel igazolva, hogy tán lázas. De semmi. Csak ezután követi a fiú tekintetét, mely a nyakláncon nyugszik. Egy pillanatra összepréseli ajkait, majd elmosolyodik. - Nem vagy lázas, menj le az orvosiba, talán ott többet mondanak - hiába minden nyugtató szó, érzi a másikon, hogy riadt vadként menekül. Fogalma sincs hogyan oldhatná a hangulatot, ezért inkább rátér az ezüst kulcsra, ami láthatóan érdekli a fiút. - Még a dédimtől kaptam nagyon régen - lemutat rá, sőt, le is veszi nyakából, hogy átnyújtsa a fiúnak. Különös, de mintha ez nem az eredeti lenne. Még Kriszta sem igazán vette észre, hogy ez a kulcs, nem az a kulcs. Az igazi ott lapul az éjjeli szekrénye fiókjában, ez pedig talán nem is az, aminek látszik. Talán van is benne valami. De ki tudja, észreveszi-e már most Krisz, amikor ilyen zaklatott állapotban van? Biztosan nem. De a furcsaság belevésődik emlékeibe, ahogy kezei közé kapja a láncot. A megoldást.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2015. december 29. 18:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=559042#post559042][b]Kolf Krisztián - 2015.12.29. 18:07[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - MesélőmHogy ő mekkora egy ökör! Teljesen megijeszti a lányt. Mégiscsak ki kellett volna találnia valami jó indokot a tetteire, mielőtt rátört. Bár ez most már késő bánat, a kesergés helyett a jelenlegi helyzettel kell kezdenie valamit. Hiába érdeklődik azonban Kriszta, a fiú nem tud mit felelni. Hiszen végül is nem beteg. A gyors lázellenőrzés után valószínűleg a lány is hasonló véleményre jut, de az érintése legalább hasznos Krisz számára, kicsit felélénkíti őt. - Nagyon szép - bólint a kulcsot nézve, aztán nyel egyet. Agyal a megoldáson, de nem jön a megvilágosodás. Megfogja a felé nyújtott kis ékszert, ujjai között forgatva szemügyre veszi a medált. - Nyit valamit, vagy ez csak egy ékszer? - kérdezi, hogy addig se csak álljanak itt. Fél, hogy a nő megelégeli a bénázását, és egyszerűen itt hagyja. De amíg nézegeti a kulcsot, erősödni kezd benne egy furcsa érzés: valami nem stimmel.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2016. január 2. 01:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560160#post560160][b]Mesélő - 2016.01.02. 01:52[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián (zárás)Krisztina Krisztát a legkevésbé sem győzi meg a fiú reakciója, de mit tehetne? Ha nem mondja meg az igazat, úgysem tudja kiszedni belőle erőszakkal. Még szerencse, hogy észreveszi, a nyakában függő kulcsot figyeli folyamatosan a másik. Leveszi hát, hogy átnyújtsa. - Köszönöm - valóban szép tárgy, Krisz számára pedig sokkal, de sokkal fontosabb, mint azt el tudná képzelni. Majd egyszer - a nem túl távoli jövőben - rájön ő is, lehetőleg azelőtt, hogy megőrülnie. - Szerintem nem nyit semmit. Ha mégis, nem tudok róla - megvonja a vállát és egy pillanatra eltöpreng a kérdésen. Nincs olyan zár, amibe illene náluk, de mégis kell lennie magyarázatnak erre. - Lehet, hogy a szívemet - drámaian emeli égnek tekintetét, kezeit szívére szorítja, mintha valóban így lenne. Kár, hogy aztán elneveti magát. - Nekem most mennem kell vissza, jobbulást - kinyújtja kezét a láncért és miután visszakapja, kissé zavartan tűri füle mögé egyik hajtincsét, hogy aztán félszegen intve visszamenjen a terembe. Krisztián pedig egyedül marad a gondolataival, amik bizony vannak. Itt volna az ideje, hogy felkeresse Kriszta lakását és körülnézzen. Nem szép dolog, de a szükség...
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|