Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=466622#post466622][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.23. 19:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=466640#post466640][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 19:44[/b][/url]

A lány rohant ahogy csak a lábai bírták. Mér éppen azon járt a fejem, hogy megdicsérem ha végre megáll, amikor újra eltűnt a szemem elől. Szitkozódva néztem körbe vajon merre is mehetett. Arra vettem az irányt amerre sejtettem és nemsokára ráleltem a nyöszörgő, lihegő és földre rogyott lányra. Nem mentem közelebb, adtam neki néhány percet, hogy összekaparja magát. Sejtéseim szerint a pia és az átkozódás tett be neki, de ki tudná ezt jobban megmondani mint ő maga. Idővel kezdett alábbhagyni a hisztije és a levegőért való kapkodása, de még vártam egy kicsit. Türelmes ember vagyok, ez az egyik jó tulajdonságom a kevéske közül ami van. Na persze ha nem vesszük figyelembe azt, hogy olykor bedühödöm... Elindultam felé kicsit sem sietve, adva neki még egy kis időt a lehiggadásra, ám olyan hirtelen pattant fel, hogy elgondolkodtam rajta hogyan nem esett el annyi pohár pia után. Talán az éjszakai levegő tehetett róla, vagy csak szimplán erősebb a csajszi mint eddig azt hittem. Nem tudtam eldönteni, habár nem ez volt az ami a legjobban foglalkoztatott vele kapcsolatban. Ugyan a fényviszonyok nem voltak kedvezőek, de azért ki tudtam venni a félelmet a tekintetében. Kellet pár másodperc míg rájöjjek, hogy nem sokat lát belőlem, így nem tudja ki is vagyok.
- Csak én vagyok, ne parázz. - közlöm vele és közelebb sétálok szemrevételezve őt. Nem láttam hogy baj lenne vele, habár a pia miatt a tekintete eléggé olyan volt, mint aki szellemet látott, de én ijesztettem meg,tehát nem tehetett róla.
- Ugye nem tervezel tovább futni. Nem mintha nem élvezném az éjszakai kiruccanásunkat, de azért igazán jó lenne ha nem kellene végigfutnom az egész környéket miattad. - Na hát szuper volt, sikerült belekötnöm. Gondolatban megtapsoltam magam, de azért nem örültem a kialakult helyzetnek. Bár vissza lehetne szívni az efféle megnyilvánulásaimat.
- Figyelj.. csak próbállak megvédeni. - térek rá egy másik témára, habár számítok egy kelletlen hisztire tőle az előbbiek miatt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=466660#post466660][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.23. 20:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=466835#post466835][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 23:07[/b][/url]

Mély lélegzetet veszek, várok a lányra hogy felismerjen. Ahogy azt sejtettem, vagyis sejteni véltem egy gúnyos mondat hagyja el a száját.
- Legalább nem a szőke akit rendesen helyben hagytál. - vágok vissza, habár én nem gúnyosan, inkább tárgyilagosan közlöm vele az alapvető tényt. Tényleg utánunk jöhetett volna az a három balfék, szóval ebben igazam volt akár kiakad rajta, akár nem. Arra hogy meg akarom védeni elég hisztérikusan reagált, szinte láttam magam előtt hogy ez nem lesz könnyű menet, ráadásul még nagyon az elején vagyunk. Ahogy sejtettem Szira vállba vágott amit meg is éreztem ám nem mutattam jelét, nem viszonoztam. Nem fogok megütni egy lányt, pláne nem őt.
- Elég volt? - érdeklődöm továbbra sem mozdulva, csak nézve rá semleges arckifejezéssel. Vele ellentétben én nem fogok kiabálni, hisztérikusan üvölteni és gyűlölettől lángoló tekintettel meredni rá. Végighallgattam amit mondott és nem mozdultam el, pedig lehet jobb ötlet lett volna, viszont nem fogok elmenekülni a lány haragja elől...
- Nem képzelem magam a testőrödnek, bármennyire helyesnek találod is a kifejezést. Nem követlek mindenhová és nem fogadok el parancsokat sem tőled, sem mástól ezt jól vésd az eszedbe... - mondom nyugodt hangsúllyal, szinte úgy mintha valami kellemes kis csevegést folytatnánk, nem pedig vitatkoznánk. Vagyis... nem vitatkozunk. Ahhoz két ember kell és én ebben nem veszek részt. - A jogokról pedig... akár tetszik akár nem a testvérem vagy. Pontosabban a mostohatestvérem. Ami pedig az otthagyásodat illeti semmit sem tudsz! Ne ítélj el úgy, hogy nem tudod mi van emögött! - most először lehetett némi dühöt felfedezni a hangomban, a véleményem szerint jogosan. - Hogy mi bajom?! - idegesen túrtam a hajamba némileg megemelkedett hangszínnel párosítva a mondandóm. - Jézusom Szira, vedd már észre magad! - mély sóhaj hagyja el az ajkamat, majd ellépek a közeléből. Nem fogok elfutni, nem hagyom magára. Csupán várom a következő kirohanását a lánynak, mivel ismerem már annyira, hogy tudjam ennyivel nem vagyok képes hatni rá. Olyan makacs mint egy öszvér, sőt le is körözi azt a szegény állatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=466837#post466837][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.23. 23:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=467111#post467111][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.24. 20:58[/b][/url]

Szira kitörései megszokottak voltak számomra, a négy év leforgása alatt már nagyjából mindent láttam tőle. Nem zavartattam magam a rám utalás miatt, hidegen hagyott. Nem tehettem róla, hogy lehetetlen alakokkal kezd ki, hiába is érte el a tizenhetedik életévét még mindig gyermek gondolkodással rendelkezik az én szememben. Persze ő valami olyasmire gondolhat hogy mennyire akadályozom a szórakozás és a bulizás szempontjából, vagy az is megeshet hogy éppen melegebb éghajlatokra kíván... Egy kissé szórakoztató volt a helyzet, de ez nem látszott rajtam, inkább magamban tartottam az efféle véleményemet. Mondanám a magamét ám a szavamba vág, viszont nem zavar össze vele, meghallgatom. Pontosan tudom mit és hogyan fogok elmondani, ahogy mindig. Nem tud összezavarni, kettőnk közül nekem higgadtabb a stílusom, ő inkább afféle hirtelen haragú leányzó. A nevemen szólított, így a gondolataim elsöpörve valahova hátra a fejemben érdeklődve mégis semlegesen figyelem őt. Az utolsó szavai olyanok akár egy pofon, épp olyan fájdalmasak, habár nem mutatom jelét annak, hogy megsértett. Nem szokásom az efféle megnyilvánulás. Csupán egy kissé megfeszülnek az izmaim, éppen egy hangyányit és várok. Tudom, még nem fejezte be a mondandóját, tehát nem állok neki vitába szállni vele, sőt az előbbieket valószínűleg hagyni fogom, tudom hogy rá fogom hagyni hogy pontosabb legyek. Már ezerszer próbáltam elmagyarázni neki, de őméltósága képtelen hinni nekem ami sértő, de nem hibáztatom, tele beszélték a fejét ostobaságokkal. Mikor hozzáteszi hogy ő már nem egy kilenc éves kislány elmosolyodom, habár ez nem egy meleg és barátságos mosoly.
- Tudod... - mondom és újra semleges, komoly az arcom. - Ha így viselkedsz akkor örülj ha kilencnek nézlek. - mondom hűvösebben mint terveztem, de a sértés, mármint az amelyik olyan volt akár egy pofon még mindig fájt. Ugyan külsőleg nem mutattam sok jelét, de ő az egyetlen aki képes megbántani úgy isten igazából és most össze is jött neki... Mondjuk hamar feladom a gyermeteg sértettségem, de azért ennek nyoma marad, ott mélyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=467157#post467157][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.24. 21:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=467288#post467288][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.25. 17:33[/b][/url]

Olykor még én is hibázhatok... Erre akkor jöttem rá, mikor kimondtam azokat a szavakat. Szinte rögtön tudtam mire számíthatok a lánytól, nem kellett kivárnom míg felpattanjon a hintából és láthassam ahogy felém igyekezik azzal a szándékkal, hogy egy isteneset odavágjon nekem. Nem léptem hátra mikor belelépett a magánszférámba, hagytam. Lepillantottam rá, vártam a pofont, ám ehelyett egyetlen szó hagyta el az ajkát, amelytől megfeszült minden izmom. A pofon egy pillanatnyi csípő érzés, majd a jól megérdemelt bizsergés, semmi több. Minden ereje benne volt, vagy legalábbis a nagy része, mert vissza kellett fordítanom a fejem, hogy rápillantsak. Tényleg eléggé mérges volt, láttam rajta. Szira folyamatosan olyan, akár egy bármikor robbanó bomba amivel óvatosan kell bánni. Sajnos nekem ez olykor nem jön össze, sőt mint most is, megint sikerült magamra haragítanom, ám ezúttal elég rendesen. Elsőre nem is tudtam mit mondjak, inkább a bizsergő érzésre összpontosítottam az arcom azon felén, ahol a lány keze találkozott vele. Nem kaptam oda a kezem, nem láttam neki üvöltözni a lánnyal, csupán higgadtan néztem rá, várva. A pofon nyomán valami megmagyarázhatatlan okból éles fájdalmat éreztem a szívemtől nem messze, habár nem tudtam hova tenni. Úgy köszöntöttem ezt az érzést, mint régi cimborámat, hiszen az is volt. Már nagyon rég éreztem bűntudatot bármi miatt is amit teszek, de most jelen volt amellett a fájdalmas nyilallás mellett, amelyet a szavai okoztak. A bűntudatot hamar elsöpörtem mélyre magamban, ám a szavainak a hatását már nehezebb volt leküzdenem, de helytálltam. Majdnem olyan nehéz volt, mint feldolgoznom azt, hogy akkor... azon a bizonyos napon elküldtek. Mély lélegzetet veszek, érzem ahogy a tüdőm megtelik a hideg éjszakai levegővel, majd lassan ki is fújom azt, a lány tekintetét kutatva.
- Rendben van. - ez a két szó volt az, amelyet ebben a helyzetben ki tudtam hozni magamból. Így nem mondtak semmit, de a tekintetem sem segíthetett ennek a rejtélyes kijelentésnek a megoldásába, így a lány segítségére siettem. - Ha számodra a jelenlétem ennyire derogál... békén hagylak. - elfordulok tőle, ellépek zsebre vágva a kezem és az éjszakai égboltot figyelem. A pofonra emlékeztető érzés halványul, de a szavainak súlya ott lebeg közöttünk, biztos vagyok benne. Nem kérek bocsánatot azért amit tettem, nem állok le könyörögni azért, hogy bocsásson meg. Eleget könyörögtem azoknak, akiket egykor a szüleimnek neveztem. Még egyszer nem követem el ezt a hibát...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=467464#post467464][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.25. 21:31[/b][/url]