A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Csak felkaptam valamit, amíg tökéletesítettem a kosztümöm. Már egy ideje dolgozom rajta, azt szeretném, ha jól sikerülne; éppen ezért - mint ahogy évek óta - az utóbbi pár napban nem igazán szóltam senkihez, még a húgom is messze elkerült, ha meglátott a folyosón. Ilyenkor elég ijesztő dolgokat találok mondani.
Bár a tegnap esti mászkálás miatt igencsak fáradt voltam - ugyanis hajnali kettő előtt nem tudtam elaludni, és reggel hét huszonnyolckor már fent voltam -, de ez nem szabhatott határt a kreatív kiteljesülésnek. Próbáltam nem a Noeles üggyel foglalkozni, próbáltam kikapcsolni. Hiszen Halloween van, az év legszebb napja, a legértelmesebb ünnep mind közül.
Így hát, mágikus órám harsány kiáltásokkal jelezte, hogy ideje elindulnom hőn szeretett professzorunk irodája felé - ugyanis a két óra az két óra, és gyűlölök késni - így hát utómunkálatomat megszakította ez a rövid kitérő. Fehér bakancsom vaskos sarka visszhangot vert a lassan épülő halloweeni díszítéssel felruházott folyosókon, pont mint tegnap Warren cipőjének kopogása, égő cigarettájának sistergése.
Órámra pillantva konstatáltam, hogy így is előbb ideértem öt perccel, na de, jobb előbb, mint később. Habozás nélkül hármat koppantottam az ajtón, de magamban még mindig a ruha apró változtatásain, tökéletesítésén törtem a fejem. Egy-két csipkét le kéne még szedni róla, mert így nem olyan hatásos... lehet hogy kevesebb vér kéne rá... vagy esetleg pont hogy több...?
A körmeimet kezdtem fixírozni, ami alá a beszökött a művér, s oda is száradt. Mintha valakinek most kapartam volna ki a szemét.
Hát, lenne kinek kikaparni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413332#post413332][b]Cyanne North - 2014.10.29. 21:23[/b][/url]

Csak felkaptam valamit, amíg tökéletesítettem a kosztümöm. Már egy ideje dolgozom rajta, azt szeretném, ha jól sikerülne; éppen ezért - mint ahogy évek óta - az utóbbi pár napban nem igazán szóltam senkihez, még a húgom is messze elkerült, ha meglátott a folyosón. Ilyenkor elég ijesztő dolgokat találok mondani.
Bár a tegnap esti mászkálás miatt igencsak fáradt voltam - ugyanis hajnali kettő előtt nem tudtam elaludni, és reggel hét huszonnyolckor már fent voltam -, de ez nem szabhatott határt a kreatív kiteljesülésnek. Próbáltam nem a Noeles üggyel foglalkozni, próbáltam kikapcsolni. Hiszen Halloween van, az év legszebb napja, a legértelmesebb ünnep mind közül.
Így hát, mágikus órám harsány kiáltásokkal jelezte, hogy ideje elindulnom hőn szeretett professzorunk irodája felé - ugyanis a két óra az két óra, és gyűlölök késni - így hát utómunkálatomat megszakította ez a rövid kitérő. Fehér bakancsom vaskos sarka visszhangot vert a lassan épülő halloweeni díszítéssel felruházott folyosókon, pont mint tegnap Warren cipőjének kopogása, égő cigarettájának sistergése.
Órámra pillantva konstatáltam, hogy így is előbb ideértem öt perccel, na de, jobb előbb, mint később. Habozás nélkül hármat koppantottam az ajtón, de magamban még mindig a ruha apró változtatásain, tökéletesítésén törtem a fejem. Egy-két csipkét le kéne még szedni róla, mert így nem olyan hatásos... lehet hogy kevesebb vér kéne rá... vagy esetleg pont hogy több...?
A körmeimet kezdtem fixírozni, ami alá a beszökött a művér, s oda is száradt. Mintha valakinek most kapartam volna ki a szemét.
Hát, lenne kinek kikaparni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413600#post413600][b]Dwayne Warren - 2014.10.30. 10:16[/b][/url]

Fogalma sem volt róla, hogy az európai gyerekek is ennyire komolyan veszik a Halloweent. Az elmúlt két ünnepen, sosem tartózkodott a kastélyban, így erről fogalma sem lehetett - tehát nem minimálisan rökönyödött meg, mikor reggel a nagyterembe igyekezve először meglátta az épülő díszítést.
Kölyök volt, amikor utoljára beöltözött az ünnepre, tíz éves kor fölött feléjük ez nem volt akkora divat, így értelemszerűen meglepték a halottnak öltözött tizenévesek. Ő fele, sőt, negyede annyira sem veszi komolyan ezt az egészet, ha már munkaköri kötelességből muszáj megjelennie.
Látott már halottat eleget. Igazit. Egyáltalán nem érez kísértést rá, hogy a szabadnapjain is rájuk gondoljon.
Azt a pizsamaszerű jelmezt, amit a leggyobb gonddal választott a jeles alkalomra, a kopogást hallva a barna kanapéra dobja. Számára nem jelent programot a beöltözés majd, egyszerűen felveszi a mostani póló és farmer elegáns kombinációjának tetejére, ha elérkezik az idő. Ahogy az ajtóhoz sétál, még ránéz a karórájára.
Milyen pontos kicsi lány.
   -  Na gyere - int neki könnyedén, kinyitva az ajtót előtte. Meg kell tenni, amit muszáj, aztán mindenki mehet a dolgára szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413652#post413652][b]Cyanne North - 2014.10.30. 11:47[/b][/url]

Kinyitotta az ajtót, s rögtön kihúztam magam, arcomra udvarias mosolyt varázsoltam.
- Jó napot. - udvarias közöny sütött a hangomból, s mintha tegnap mi sem történt volna, libbentem be a férfi irodájába.
Ahogy körbenéztem a meglehetősen minimalista helységben, a bőrkanapén lévő kezeslábasra siklott a tekintetem. Nos, egy pillanatra elvesztettem a gondosan kiművelt bájt az arcomról, szemöldököm összehúztam a hanyagul ledobott ruha miatt - ki gondolta volna, hogy Warren nem veszi komolyan a Halloweent?... -de gyorsan visszarendeztem vonásaimat a kellő kedvesség látszatát keltve.
- Úgy látom, a professzor úr is beöltözik az este. - jegyeztem meg egy illedelmes kislány módjára.
Alapjáraton az a véleményem az ilyenről - mármint aki ennyire nem veszi komolyan a Halloweent -, hogy maradjon otthon... de mindennek van oka, hogy ki hogyan öltözik be; ez kicsit tükrözi a személyiséget. Ha azon kezdenék el filózni, hogy Warren miért nem veszi komolyan ezt az ünnepet, arra jutnék, hogy: a) gyerekesnek tartja; b) rossz emlék fűződik hozzá; c) mert amúgy is sokszor találkozik a halállal. Tény, hogy ez aurorként valószínűleg helytálló.
Ezen a ponton gondolkodtam el azon, hogy miért kezel ilyen bunkó paraszt módjára mindenkit a drága professzorunk. Mert ennyire megrázza a halál mindennapi jelenléte az életében? Mert - már ahogy tudom - egyedülálló apaként neveli a lányát? Mert gyengének hiszi magát, s ezzel próbál védekezni?
Na, nem mintha jó lennék az emberi érzelmek felmérésében.
- Szabad érdeklődnöm, hogy a büntetőmunkám esetleg meddig tart? - kérdeztem csevegő hangnemben, eljátszva az alárendelt szerepét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413675#post413675][b]Dwayne Warren - 2014.10.30. 12:01[/b][/url]

   -  Be bizony. Ki nem hagynám.
Motyogja az orra alatt, miközben még egyszer kipillant a folyosóra, majd becsukja az ajtót a lány mögött. Épp időben ahhoz, hogy a kastélyban repkedő, megbűvölt papírdenevérek közül (aminek néhány kivégzett példánya a parkettáján hever már) egy se röppenjen be az irodába.
Összedörzsöli a tenyereit, átlépi a már említett denevérek egyikét, hogy visszagyalogoljon az asztalához. Jack, a törpebagoly egészen szürreális, félrebillent testhelyzetben szunyókál a tisztításra szoruló, fény ülőrúdon, apró kobakján egy méretes papírcsákó billeg, ami majdhogynem nagyobb, mint az egész madár.
   -  Passz - válaszol Dwayne a lánynak, megkerülve az asztalt, hogy kihúzza annak fiókját.
   -  Órákig, vagy napokig. Ameddig kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413710#post413710][b]Cyanne North - 2014.10.30. 12:39[/b][/url]

Válaszára meglepetten vontam fel a szemöldököm, és nem kicsit akadtam ki arra a gondolatra, hogy a szülinapomon, Halloweenkor Warren irodájában kéne rostokolnom.
De csak higgadtan. Nem tarthat fogságban napokig, még akkor sem, ha auror. Mármint, ezt nem teheti meg.
- Ehm... ezt mégis hogy értsem? - kérdeztem még mindig az udvariasság határán egyensúlyozva. - Mármint, csak nem leszek étlen-szomjan bezárva a pincébe...
Vagy ha mégis, szólok az apámnak. Dwayne akár ismerheti is, hiszen auror, Anglia és Magyarország közt ingázik, általában nemzetközi ügyeken dolgozik. Nem tudom, melyikük a nagyobb fejes, de őszintén remélem, hogy az apám. Jó érzés lenne, ha tudnám, ő egy kicsit meg tudja sz*****ni Warrent.
Kedves mosolyt villantottam rá.
- Mert hát, remélem nem leszek elzárva Halloween estéjén. Elég sokat készültem rá.
Vajon Warren milyen volt fiatalként? Mi történhetett vele, ami miatt auror lett? A professzor szemébe néztem, mialatt ezen tűnődtem - Lacey szerint ilyenkor olyan tekintetem van, mintha az emberek veséjéig látnék. Miért egyedül neveli azt a kislányt? Mikor szokott rá a dohányzásra?
Ja, igazából nem érdekel. Csak szeretem találgatni az emberek eddigi sorsát. Az információ hatalom. Minél többet tudsz egy emberről, annál könnyebben tudsz belerúgni. Éppen ezért játszom most előtte is, és mindenki előtt, aki a közelembe jön. Taktika. Színtiszta taktika.
Megigazítgattam a szoknyám szegélyét, miközben vártam, hogy reagáljon valamit; tekintetem a groteszkül alvó bagolyra siklott.
Szerencsétlen állat. Mindkettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413716#post413716][b]Dwayne Warren - 2014.10.30. 12:50[/b][/url]

   -  Az étlen- szomjan elzárásra sajnos a diri bától nem kaptam engedélyt.
Mormogja, ahogy visszazárja a fiókot és kissé lehajolva kihúzza az alatta lévőt, ellentétes kezével az asztalra támaszkodik. Ebből nyilvánvalóan egy árva szó sem igaz, sosem tervezte, hogy gyerekeket kényszerítsen a pincébe büntetés gyanánt. Tény, hogy nincs tanári végzettsége, mégis tudja, hogy az a cselekedet nagyon, nagyon helytelen lenne. Különben pedig... a rellonosok eleve ott alszanak mindig, hát hol lenne ebben a büntetés?
   -  Persze, hogy nem - forgatja meg a szemét könnyedén, arrébb tolja a fiók kacatjait, láthatóan keresve valamit - Ahhoz még nekem sincs szívem. A tinédzser lányoknak ez az egyetlen nap, amikor büntetlenül öltözhetnek úgy, mint eeeegy...
Megpillantja a vékony, bőr madzagfélét, egy rántással húzza ki a javítani váró dolgozatok alól, melyek kupaca összedől, kaotikus halmot alkotva. Egy lökéssel zárja vissza a fiókot.
A kezében vékony, sötétbarna szíjféle tárgy függ, két végén vékony aranyszínű csattal, mint egy dísztelen, egyszerű karkötő. Ha azonban igazán közelről megnézi az ember, a felületé apró fekete vésetek húzódnak. A fény felé tartva szemléli meg, majd veszi át a másik kezébe.
   -  Kapsz egy kis ajándékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413743#post413743][b]Cyanne North - 2014.10.30. 13:48[/b][/url]

Egy kis ideig szemléltem még a baglyot, aki groteszk testhelyzetben aludt egy papírzacskóval a fején. Azt hiszem, ebben a kastélyban nem csak a Rellon ház népe az diliházba való, hanem jó pár tanár is az, Warren köztük az első.
Ahogy elővette a karkötőt, s kinyilvánította, hogy valamiféle ajándékot kapok, legszívesebben pofán röhögtem volna. Vagy nagyon hülye, és megbolondult, vagy csak valami hátsó szándéka van ezzel az egésszel. Vagy, ami még rosszabb, gyenge nőnek tart, akinek ápolni kell a lelkét... ez valami kárpótlás akar lenni az elfogadhatatlan stílusa miatt?
Aztán, ahogy a fény felé emelte a bőr darabot, megláttam a fekete kis jeleket, az apró rúnákat, amik körülölelték a szalag egészét.
Valami elátkozott tárgy, amitől megőrülök? Vagy amitől csak jótét, kedves szavakat fogok tudni kimondani? Ez volt az első gondolatom, s ösztönösen távolabb húzódtam a tárgytól.
- Ó, professzor úr, igazán kedves, de inkább én vagyok az, akinek ajándékot kéne adnia a borzalmas viselkedése miatt. Nem fogadhatom el.
Magam mögött átfogtam a bal csuklómat. Nem létezik, hogy rám adja azt az izét. Nem is illik a jelmezhez, meg különben is, nem fognak holmi felrúnázott karkötőket rám adni. Nem, nem, semmiképpen sem. Végigmértem a karkötőt, az összes rúna közül egyetlen egyet ismertem fel, a fényesítő rúnát. Jelezni fog nekem a karkötő?
- Nem tudom, milyen rúnák azok, professzor úr, de nem szeretem az ilyen formán megbűvölt tárgyakat. Van bennük valami baljóslatú. Igazán, tényleg nem fogadhatom el.
Különben is, arany csatt egy sötétbarna bőrszalaghoz? Mit képzel ez magáról? Nem fogok én ilyen ortó kiegészítőket felvenni. Lehetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413751#post413751][b]Dwayne Warren - 2014.10.30. 14:12[/b][/url]

Könnyedén elneveti magát. Elsétál az asztala mellett, hogy megálljon a lánnyal szemben, megtartva az egészséges távolságot. Arra már rájött, hogy a legtöbb rellonos afféle északi nagyúrként viselkedik, különben még a kisujját is eltartja a teáscsészétől, hát nem árt kiterjeszteni az intim zónájukat, ha nem akar hisztériát hallgatni.
A tenyerét felfelé fordítva nyújtja ki a lány felé, a másikban a karkötőt az oldala mellett lógatja, mint holmi kacatot.
   -  Rendben van, sz*rul fogalmaztam. Ez a büntetésed.
A hangja könnyed, szinte már-már baráti. Türelmesen várja, hogy Cyanne beadja a derekát, bármennyi időbe is telik mndez.
   -  Nem fog bántani, vagy megátkozni, ha attól tartasz - magyarázza tovább, a lány vonásait fürkészve - Legalább is nem úgy, hogy kárt tegyen benned. De az éjszakai járkálásnak ára van, kicsi lány. Ha ezt felveszed, márpedig muszáj lesz, akkor meglátod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413754#post413754][b]Cyanne North - 2014.10.30. 14:30[/b][/url]

Közelebb lépett hozzám, én pedig ismét hátrálni akartam, csak hogy nem tudtam; már így is a bőrfotelnek nyomódott a lábam. Összehúztam a szemem, immár a legkevésbé sem kedves tekintettel nézve a férfire, aki várakozóan kinyújtotta a kezét.
Adott egy pár információt a karkötőről, közben pedig eljátszottam a gondolattal, hogy hányféleképp próbálhatnék megszökni innen. Persze, nem teszem meg, annak komoly következményei is lehetnek, de milyen jó lenne! Beleeresztenék egy villámot Warrenbe, a bal oldalánál elslisszolnék a karja alatt, és kifutnék. Vagy szimplán szétvillámoznám a bőrkarkötőt. Bár, mivel Warrenről van szó, biztos ezeregy védőbűbáj van rajta...
Mérgesen fújva Warren keze fölé helyeztem a csuklóm - mert nem, én nem akarok hozzáérni ehhez a tökfejhez - ő pedig rám rakta a bőrzsineget. Biztos vagyok benne, hogy nem lehet kicsatolni, sőt, nem fogok addig szabadulni ettől az undormánytól, amíg neki nincs kedve leszedni rólam.
Nem éreztem semmi furcsát a bőr érintése nyomán. Bár szokatlan volt, de nem voltam tőle se kedvesebb, se agyhalottabb, sőt, ugyanúgy megvolt a jellemem is, mint ahogy a karkötő-mentes napokon lenni szokott.
- Akkor hát... végeztünk? - kérdeztem dacosan, s megdörzsöltem a bal csuklómat, kissé feljebb tolva a karkötőt. - Ennyi? - kérdeztem kissé bizalmatlanul.
Lesz ez még rosszabb is, tudom. Már előre félek. Idegesen toporogtam bakancsomban, s igyekeztem távolabb húzódni az előttem álló professzortól. Kész őrület ez az egész. Hogy csak úgy, random felrúnázott tárgyakat adhat ránk minden tanár kénye kedve szerint! Nem hiszem el...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=413766#post413766][b]Dwayne Warren - 2014.10.30. 14:56[/b][/url]

Végül a lány sem lát más megoldást, mint hogy engedelmeskedjen a néma kérésnek. Kezdi megérteni, hogy néha a türelem is lehet épp annyira célravezető, mintha erőszakkal kényszerítette volna együttműködésre. Minden nap tanul valami egészen újat.
Akkor veszi le a tekintetét a lány szemeiről, amikor az végül bizonytalanul kinyújtja a kezét. Szinte csodálja, hogy nem égeti a bőrét az ellenálló passzivitás, ami minden mozdulatáról süt, mintha azt is utálná, hogy egyáltalán itt kell lennie. Nagyon helyes, a büntetésnek végtére is ez a lényege.
   -  Amíg ez rajtad van, bőven lesz alkalmad éjszaka sétálgatni. Ez nem fogja hagyni, hogy elaludj - magyarázza monoton hangon - Akkor fogom levenni, ha bocsánatot kérsz. Tudod, miért.
Óvatosan illeszti a vékony csuklóra a bőrt, ügyetlenül, mintha ő is tartana tőle, hogy a lányhoz érjen. Talán így is van. Egy pár pillanatig még csodálja a művet.
   -  Akkor jó szórakozást estére - fejezi be a beszélgetést könnyedén, az ajtó felé intve. Viszlát, Kismadár, még úgyis visszajössz.