Zoli

Napról napra jobban tűz a nap, és ezzel párhuzamban napról napra elviselhetetlenebb a hőség a tornyokban. A diákok menekülnek hűvősebbnél hűvösebb helyekre, már, ha létezik ilyen egyáltalán... A forroság szinte már elviselhetetlen, és a kastélylakók közül sokan talán már a pokolba is kívánták a napot... Kevés olyan ember van, aki még bírja ezt a kánikulát, de szerencsére Alina pont ezen kevés emberek egyike. Ő élvezi a kitűnő időt, még akkor is, ha a tanulás néha belerondít a vakító napsütésbe.
Az utóbbi napokhoz hasonlóan a lány most is imádott könyveit bújja, szinte már ki sem látszik belőlük, de úgy van vele: ami muszáj az muszáj, nincs mit tenni, a lazítás ráér majd a vizsgák után, addig meg a Leivta nevéhez hűen magol éjjel-nappal. Sajnos azonban néha szükség van egy kis kikapcsolódásra, különben begőzöl az ember... Ez történik most a szőkeséggel is, hiszen késő estig tartott  ategnapi randevú az SVK könyvvel, és most bármennyire is szeretne, képtelen koncentrálni. Így hát úgy határoz, hogy megajándékozza magát néhány óra szünettel. Összecsapja a tanulnivalót, majd a szekrényhez rajtol, ahonnan az öltözékéhez-zöld maxiruha, papucs, zöld gyűrű- egy szalmakalapot és egy napszemüveget bányász elő. A kalapot fejébe húzza, majd a tükör elé ballag, ellenőrzi az összeállítást, haján-melyet most is, mint általában kiengedve hord-igazít egy kicsit, majd nekivág a hosszú, szinte már-már végtelennek ható folyosóknak.
Nagy nehezen kikeveredik a kastély falai közül. Az irányítást megszokott mondon lábaira bízza, akik egy imserős helyre, a Fénylő Lelkek Udvarára hozták őt. A szökőkút csobogása örömmel tölti el. Bár a kút az udvar közepén helyezkedik el, ahol semmi árnyék nincs, a lány első lépései mégis ide vezetnek. Kezét a vízbe mártja, majd felfrissülés gyanánt felhevül bőrére csepegtet néhány cseppet, és helyet foglal a kút káváján.

Zoli

Napról napra jobban tűz a nap, és ezzel párhuzamban napról napra elviselhetetlenebb a hőség a tornyokban. A diákok menekülnek hűvősebbnél hűvösebb helyekre, már, ha létezik ilyen egyáltalán... A forroság szinte már elviselhetetlen, és a kastélylakók közül sokan talán már a pokolba is kívánták a napot... Kevés olyan ember van, aki még bírja ezt a kánikulát, de szerencsére Alina pont ezen kevés emberek egyike. Ő élvezi a kitűnő időt, még akkor is, ha a tanulás néha belerondít a vakító napsütésbe.
Az utóbbi napokhoz hasonlóan a lány most is imádott könyveit bújja, szinte már ki sem látszik belőlük, de úgy van vele: ami muszáj az muszáj, nincs mit tenni, a lazítás ráér majd a vizsgák után, addig meg a Leivta nevéhez hűen magol éjjel-nappal. Sajnos azonban néha szükség van egy kis kikapcsolódásra, különben begőzöl az ember... Ez történik most a szőkeséggel is, hiszen késő estig tartott  ategnapi randevú az SVK könyvvel, és most bármennyire is szeretne, képtelen koncentrálni. Így hát úgy határoz, hogy megajándékozza magát néhány óra szünettel. Összecsapja a tanulnivalót, majd a szekrényhez rajtol, ahonnan az öltözékéhez-zöld maxiruha, papucs, zöld gyűrű- egy szalmakalapot és egy napszemüveget bányász elő. A kalapot fejébe húzza, majd a tükör elé ballag, ellenőrzi az összeállítást, haján-melyet most is, mint általában kiengedve hord-igazít egy kicsit, majd nekivág a hosszú, szinte már-már végtelennek ható folyosóknak.
Nagy nehezen kikeveredik a kastély falai közül. Az irányítást megszokott mondon lábaira bízza, akik egy imserős helyre, a Fénylő Lelkek Udvarára hozták őt. A szökőkút csobogása örömmel tölti el. Bár a kút az udvar közepén helyezkedik el, ahol semmi árnyék nincs, a lány első lépései mégis ide vezetnek. Kezét a vízbe mártja, majd felfrissülés gyanánt felhevül bőrére csepegtet néhány cseppet, és helyet foglal a kút káváján.

Alina

Számomra kezd elviselhetetlenné válni a meleg, ezért amikor csak tehetem, hűvös és árnyékos helyen tartózkodom. Ma rövidnadrágot és rövid ujjú pólót veszek fel.  Most bent olyan fülledt meleg van, hogy egyszerűen ki vágyok. Sietős léptekkel ballagok kifelé az épületből, ahol még a diáksereg beszuszogja az amúgy is forróvá váló levegőt. Kiérek és végre szellő lengedez, ami nem sokat ér a nap tűző sugarai ellen. Eszembe jut, hogy van egy park, ahol árnyékot adó fák vannak, alattuk padokkal és egy szökőkúttal a közepén, ahol kicsit felfrissülhetek. Utam egyenest odavisz, majd mikor odalépek a kúthoz Alinát pillantom meg.

- Szia! Te is a meleg elől menekültél ide?

Míg válaszát figyelem addig a kút vizével lehűtőm felhevült testem.  Ezután azon helyeket keresem, ahol pad is van és árnyék is.  Jó volna olyan helyet találni ami lehetőleg közel van a kúthoz, hogyha még melegebb lenne, akkor le tudjuk magunkat hűteni.
Hirtelen belém bújuk a kisördög és óvatosan és apró cseppekben kezdem Alinára fröcskölni a vizet, közben nevetek.

- Így jobb ugye? Leüljünk vagy sétáljunk?

Adom a kezébe a választás lehetőségét.  Míg arra várok, hogy döntsön addig megint hűtöm magam a kút vizével, törölgetem vele a homlokom, a tarkóm és a csuklóm. Kellemesen hűvös és szinte azonnal hat.  A meleg szinte azonnal visszaveszi a támadást, a hirtelen melegtől észrevétlenül megszédülök így kéntelen vagyok a kút kávájára ülni. Nem is rossz, kicsit megszusszanok, majd ahogy a lány döntött felállok és mosoly kíséretébe követem.

A lány csenedesn ücsörög a kút káváján, nézi a felhőtlen, ragyogó eget, a fákat, melyek most gyönyörűen zöldellnek, a kis fűszálakat, ahogy megadóan lengedeznek az enyhe fuvallattal. A mélázásba teljesen belefeledkezik, olyannyira, hogy szinte már észre sem veszi az eléje toppanó ismerős alakot, Zolit. Meglepődik a fiú láttán, hisz a majális óta nem is látta. Rámosolyog, majd szívélyesen üdvözli őt.
-Hahó idegen! Téged is lehet látni?! A majális óta mintha a föld nyelt volna el! Mesélj, mi újság veled? Sikerült kiheverned a gumicukrot?
Az édességet emlegetve felidéződik benne a savanyú békás cukorka íze. Komiszan elvigyordoik, amikor tovább fűzve az emlkékeket felötlik benne a bohóckaland okozta rémület... Egy darabig még a múltban mereng, ám Zoli nem hagyja sokáig nosztalgiázni Linát, ujjával apró vízcseppeket pöcköl a lány felhevült bőrére. Na persze a szőkeséget sem kell félteni, viszonozza a kedvességet. Aztán jön a választási lehetőség: tovább csücsülni a kút forró káváján vagy sétára indulni a hűs lombok alatt. Alina természetesen az utóbbi mellett dönt, felpattan, és belekarol a fiúba, majd elindulnak. Néhány perc hallgatásban telik el, amit a lány arra használ ki, hogy figyelmet szenteljen a bájosan trillázó madárkáknak. Majd mikor kigyönyörködte magát bennük újabb kérdésekkel bombázza a fiút.
-És hogy állsz a felkészüléssel a vizsgákra? Tudom, hogy messze van még, de én személy szerint ki sem látszom a könyvekből. Most is épp a lazítós óráimat töltöm, mert tegnap olyan sokáig tanultam SVK-t, hogy ma már képtelen voltam bármire is koncentrálni, pluszba még jött a verőfényes napsütés... Nem tudtam a fenekemen maradni és kuksolni a Gólyalakban, szerintem ez egyszerűen képtelenség... Téged is a könyvek űztek ide, vagy spontán rádjött a sétálhatnék, esetleg megérezted, hogy itt vagyok, és aggódtál, hogy nehogy belefussak néhány elkóborolt bohócba?
Az utolsó variáció kimondása után először szélesen elvigyorodik, majd mikor már végképp nem bírja magát tartani kitör belőle  a hahota. Miután jól kiröhögte magát igyekszik Zoli válaszára koncentrálni.

Alina

Meglepődök azon, hogy ő meglepődik, majd hirtelen mosoly húzódik az arcára. Nekem is hiányzott már nagyon Alina, főleg azért, mert csak a majáliskor találkoztunk. Elnevetem magam a megszólításon, elvégre annyira nem is vagyok idegen, de neki igen, elvégre nem sűrűn futunk össze. Magamra nézek, mintha szellem volnék, csupán, hogy kicsit viccelődjek vele. Újra nevetek hiszen nem is emlékszem földrengésre, magam alatt pedig nem is szokott megnyílni a föld, pedig pár alkalommal nem is ártott volna. Azután rólam kezd faggatni, így megvárom mire az utolsó kérdést is felteszi és így majd egyben válaszolok neki.

- Igen, lehet, hacsak nem vagyok szellem és nem megyek át a falon. –
Kacsintok a lányra. – Rám fért volna párszor, de nem nyelt el a föld. Nem tudok semmi különöset, kijöttem egy kicsit levegőzni. Bekerültem a színjátszós körbe, illetve pár szorgalmit megírtam. Kiheverni az a finomat? Nem tudtam, hiányolom az iskolából, de majd felkeresek egy boltot hátha ott lehet kapni.

Tudom, hogy kérdésre ne m szerencsés kérdéssel válaszolni.  De azonnal kompenzáltam, egy normál válasszal. Ezzel nyugtatom magam.
Sétálunk, mert a lány úgy döntött. Menet közben ismét kérdésekkel halmoz el, ami nem is zavar, elvégre meleg van, nem úgy forog az agyam, csoda ha válaszolni tudok, nem hogy sok kérdést feltenni.

- Tanulással nagyritkán foglalkozok, de a készülés folyamatos. Szorgalmikkal voltam elfoglalva. Kicsit messze, de minden nappal egyre közelebb. - válaszoltam a vizsgákkal kapcsolatban, majd folytattam - Szegényke, ennyire ne vidd túlzásba, nem tesz jót. Na ez egy jó ötlet, hogy a tanulásaid között tartasz szünetet, mert egy idő után az ember agya zsong a sok tanulástól. Engem nem a könyvek űztek ide, a meleg egyrészt, másrészt valóban mintha megéreztem volna, hogy itt vagy és nem hagyhattam, hogy bohócok zavarják meg pihenőidődet.

Mondom a lánynak, néhol rá kacsintok, néhol pedig széles mosollyal kísérve mondandóm. Amikor a lány elneveti magát én sem bírom magamban tartani így vele kacagok.  Pár izzadságcseppet letörlök a homlokomról és a fák hűs árnyékába képzelem magam. Kicsit enyhül a hőségérzetem, majd töprengek, hogy most mit is mondjak, vagy milyen kérdést tegyek fel.

- Írtál már szorgalmit?  Mit csináljunk eme szép napon itt a sétán kívül?

Csúsznak ki a szavak a számon, de nem is bánom, így mosollyal minden sokkal jobban hangzik, szerintem. Remélem, nem haragszik meg a bizonytalanságomért, de melegben sokkal kevesebb ötlet születik meg a fejemben, pláne, hogy ilyenkor igyekszem hűs helyet keresni, ahonnét egy tapodtat sem mozdulok.

Zoli

Zoli türelmesen kivárja, amíg a lány minden kérdést rá zúdítja, csak aztán kezd el válaszolgatni szépen sorban. A mondatokba némi humort is csempész, amin Alina szemmel láthatóan jól szórakozik, talán időnként túlságosan is... Aztán elindul a séta, a fiú itt is hősiesen tűri Lina faggatózásait, majd kicsit megdorgálja a szőkeséget amiért nem figyel oda jobban arra, hogy kipihent legyen. Alina szégyenlősen elmosolyodik, majd mikor a szorgalmiírásra, illetve arra terelődik a szó, hogy Zoli nem viszi túlzásba a tanulást hangján talán egy lehelletnyi meglepődöttség érződik.
-Eddig csak egyet, SVK-ból. Próbálok időt szakítani a szorgalmikra, de annyira be vagyok rezelve a vizsgáktól, hogy az már csúcs! Még az álmaimban is elöjön, de komolyan! Ne nézz hülyének, de tényleg ez van... -Itt pici szünetet tart, amdj rátér a fiú tanulására.-Szóval te nem stresszeled túl ezt a tanulásosdit... Jó neked, hogy nem vagy az a túl izgulós típus! De azért időnként előveszed a tankönyveket, nem? Mondjuk te már másodikos vagy... Szerencsés vagy, hogy már túl vagy az első nagy megmérettetésen! Lennék a helyedben... Na jó, abbahagytam a panaszkodást.
Szélesen elmosolyodik, majd a séta egy darabig csendben folyik tovább. A némaságot Zoli töri meg, még pedig egy kérdéssel, ami arra irányul, hogy mivel üssék el a nap hátralévő részét. Lina törni kezdi a kobakját, majd mikor úgy érzi jutott valami eredményre, gyorsan szólásra nyitja ajkait.
-Mit szólnál hozzá, ha leülnénk és beszélgetnénk? Hallottam ám ezt-azt a folyosón rólad.-Huncutul a fiúra kacsint majd folytatja.-Ment a sus-mus rólad és Gwenről. A bökkenő csak az, hogy én nem tudom ki ez a lány. Ha szépen megkérlek beavatsz?
A lehető legbocibb szemekkel és angyali mosolyával próbálja szóra bírni háztársát, és reméli, hogy sikerül megtudnia mi igaz a kastélybeli pletykákból. Kicsit túlcsordultnak érzi kíváncsiságát, és indiszkrtének a kérdést, épp ezért még egy monadot intéz Zolihoz, mielőtt még némaságba burkolózna.
-Természetesen akkor sincs harag, ha nem szeretnél erről beszélni!

Alina

A hőségbeli társam válaszát hallgatva ámulattal adózom e táj gyönyörűségén. Megtudom, hogy eddig egy szorgalmit írt. Nem baj, az is ponttal gazdagítja a házunkat. Örülök, sőt egyenesen büszke vagyok, hogy a pontokkal eddig mi vezetünk és ezt a lánynak is köszönhetjük. Fél a vizsgáktól, pedig azok nem is harapnak. Szegény annyira stresszel, hogy már álmaiban is előjön a dolog. Ismerős a helyzet, ugyanis velem is előfordult sokszor. Mire kérése eljut a fülemig, abban a pillanatban tart egy leheletnyi szünetet. Ami eszembe jut, azt bizony ki is fogom neki mondani, de nem szeretnék a szavába vágni. Magamban közben jót derülök azon, amiket gondol rólam. Mire a végére ér, veszek egy mély levegőt és eleinte halkan kezdem a mondandóm.
- Nem szabad félni a vizsgáktól, mert csak annál rosszabbak! Vizsgákra még szép, hogy készülök, nem érdekem megbukni, ahogy senkinek – odahajolok a füléhez majd ezt súgom neki – Azért van amikor eléggé tudok izgulni – majd elhajolok onnan és normálhangon folytatom. – Igen, másodikos, mert sikerült a vizsga. Ha gondolod, szívesen segítek a vizsgákra készülni. Egyedül uncsi, társaságban több minden marad meg a buksidban.
A mondatom végén a lány fejére teszem az ujjam, nyomatékosítva azt.
Majd amikor rákérdezek mi legyen ezután, azt választja, hogy üljünk le és beszélgessünk. Egy remek árnyékos helyre esik a választás, leülünk.
- Mit hallottál?
Kezd érdekelni mit suttognak rólam a kastély folyosóin. Nem tartom magam akkora sztárnak, hogy lenne miért suttogni rólam. Majd kiejti azt a nevet, akit már annyiszor emlegettem és annyi mindenkinek, hogy már a kisujjamból kiráznám a választ.  Mikor észreveszi a lány bociszemeit, nem tud neki nemet mondani.
- Ugyan, nem szeretném, ha kimaradnál olyanból, amit elég sokan tudnak, már pletyka szinten is. Gwen, igen. Eridonos lány, épp a madárfészekben futottunk össze és láss csodát Cupidó is arra járt. Aztán úgy néz ki, hogy lesz köztünk valami – majd hirtelen ötlettől vezérelve eszembe jut egy kérdés. – Neked van már kiszemelted? Ki az? Természetesen feléd is áll, ha nem szeretnél beszélni róla, akkor nincs harag.
Teszem fel neki a kérdést, majd a madárfüttyöt hallgatva a fák lombjainak táncát fürkészem.

Lina kicsit tartott attól, hogy Zoli esetleg lenézné azért, mert a lány olyan szinten tart a vizsgáktól, hogy azt elmondani szinte képtelenség, de szerencsére nem így történik. A fiú kedvesen bíztatja és nyugtatja a lányt, hogy minden rendben lesz, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, mert bár elképzelhetetlennek tűnik, ezek a megmérettetések mégsem túlélhetetlenek, példa rá a minden felsőbbéves. A szőkeség kicsit megnyugszik, de a kisördög már ott bújkál benne, már ami a Gwen-Zoli témát illeti. Szegény Alinát majd megöli a kíváncsiság, persze ezt igyekszik palástolni, kisebb-nagyobb sikerrel. Nagy nehezen választ kap a faggatózásra, és úgy tűnik a folyosói pletykák igaznak bizonyulnak, az eridonos leányzoó és Zoli között tényleg alakulóban van valami. Lina elmosolyodik, hiszen imádja a boldog befejezéseket. Néhány pillanatig csend honol köztük, majd ezt a szótlanságot a lány töri meg.
-Szóval most az egyszer igazak a pletyik! Örülök nektek! Azt mondtad Cupido a ludas... Ha ő nincs, észre sem vetted volna őt? Vagy a szárnyas szerelem mester csak a hab volt a tortán?
Elvigyorodik, és hálát ad az égnek, hogy ő még nem futott össze a pelenkás angyallal, hisz akkor nem maradna idő a tanulásra... Imsét beáll néhány perce a hallgatás, ám ezt most Zoli kérdése zavarja meg, ami arra vonatkozik, hogy Linának van-e már valaki kiszemelt. A lány mindenféle arcpír nélkül válaszol.
-Nekem még nincs. Tudod olyan szinten leköt a tanulás, hogy, ha az orrom előtt állna a nagy ő lehet, hogy akkor sem venném észre... De azt hiszem van még időm, nem vagyok még olyan vénlány, hogy aggódnom kellene. De ígérd meg, hogy, ha majd látsz rajtam néhány szarkalábat idejében figyelmeztetsz, különben életem végéig átkozni foglak, hogy miattad kellett huszönt macskával élnem.
Huncutul a fiúra kacsint, miközben szélesen vigyorog.

Alina

Szegényke, kicsit lemaradt a pletykák terén, hiszen Gwennel nem sikerült összejönni. Sebaj, bepótoltuk. A vizsgák is lassan lezáródtak már, nem is baj. A lány felé halvány mosolyt ejtettem.

- Részben igazak a pletykák! Ugyanis Gwennel nem sikerült - itt elszomorodok, egy kicsit - ugyanis, egy szellem nem túl kedvesen közbeavatkozott.

Nah, miután frissítettem a pletykák terén az információit, mintha a felhők eltakarták volna picit a napot. Épp kapóra jött, hiszen így is eléggé zavarban voltam, főleg, hogyha lányokról volt szó. Ilyenkor mindig elkezdtem izzadni és az nem túl előnyös dolog. Reméltem nem vette észre és ezzel próbáltam magam nyugtatgatni. Kérdeztem tőle, hiszen természetes, hogy egy háztársam vizsgákhoz való viszonya érdekelt. Míg válaszát hallgattam a madarakat és a felhőket figyeltem. A felhők lassan és komótosan cammogtak az égen. Kisebb koromban mindig örömmel néztem azt, ahogy a felhők lomhán sétáltak a magasban. Talán még vágyakoztam is közéjük.

Lina figyelmesen hallgatja Zolit, aki épp arról mesél, hogy tréfálta meg őt Cupido. A kis szemtelen, szárnyas szerelem mester azért jócskán csőbe húzta Zolit, hisz egyszerre két hölgyet is a nyakába szabadított: Gwent és egy szellemlányt.
-És végül, hogy sikerült kikászálódni a kellemetlen helyzetből? Gondolom Cupido téged sem mentesített a nyílzápor alól… Melyik lányt választottad?
A szőke lány talán egy kicsit túlontúl kíváncsi, de, ha egyszer Alina belendül, nincs megállás, minden apró részletet tudni akar. Talán épp itt lenne az ideje, hogy jelentkezzen az Edictumba, mint önkéntes faggató, fut át a gondolat az agyán, aztán bevillan a vizsgák dátumának kezdete, illetve az, hogy mennyi mindent kell még addig tanulnia, illetve az sem mellőzhető tény, hogy az edzője által előírt edzésterv sem a legkönnyebben teljesíthető, valamint a szabadidőből is rengeteget elvesz… Ergo, Edictum fellélegezhetsz, a szőkeség még csak a szerkesztőség közelébe sem fog menni.
Ezek a fránya gondolatok szépen elkalandoztak, szóval talán illendő volna visszatérni Zolihoz, és a Cupidós történethez. Picit megrázza fejét, pislog néhányat, mikor feltűnik neki, hogy partnere sem igazán a jelenben él, valahol elveszett a felhők tanulmányozásába. Kicsit megköszörüli torkát, ezzel hívva fel magára illedelmesen a fiú figyelmét.
-Pokoli meleg van! Nem folytatjuk a társalgást valahol a kastélyban egy jeges tea mellett?
Ha Zoli beleegyezését adja, elindulnak az épület felé, hogy egy hűvös zugot keresve traccsoljanak tovább.