38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 25. 20:33 | Link

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Léptei hangosan visszhangoznak a folyosón, mely most egészen kihalt. Minden diák örül, hogy végzett a vizsgáival, elutazott, vagy csak a szobájában gubbaszt és virul, hogy évfolyamot léphetett, vagy épp tör-zúz, mert nem. Renée, aki csak most érkezett, egyelőre érdeklődéssel figyeli a kastély minden szegletét, kezében súlyos mappái, jegyzetei, a tantárgy óráinak kupacba szedett összese, a szorgalmi lista, meg minden egyéb.  Az igazgatóval már beszélt, felvették, itt lesz, ráadásul olyasmit taníthat, ami számára különös élvezetet jelent. Mivel mégis ez az első napja itt, nem szórakozott a különböző hajkölteményekkel, egyszerűen meghagyta hosszúra, kiengedve, ráadásul teljesen egyenesre, így szőkés-barna haja finoman keretezi arcát és omlik hátára. Ritkán engedi meg magának ezt a fazont, jobb szereti, ha rövid, úgy nem lóg a szemébe, nem kell igazgatni, ma azonban különleges nap van.
Amint elér a tanári szoba ajtajához, könyökkel nyitja ki, ugyanis kezei teljesen megteltek a sok irattal. A helyiségben senki sem tartózkodik már, ami nem is csoda, elég későre jár, ráadásul a vizsgaidőszaknak vége. Miért is ülne az asztalánál valaki ilyen sokáig? Körbepillantva felfedezi a saját asztalát, ami egyelőre még üresen áll. Ügyesen átszlalomozik a többi bútordarab között, mire végre leteszi súlyos terheit a falapra. Újra végigjáratja íriszeit a szobán, ami egészen barátságos. Kíváncsi már a kollégáira, de az is biztos, hogy nem ma fogja őket megismerni, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Hatalmas sóhaj kíséretében fordul papírjaihoz és elkezdi rendezgetni őket, miközben egy dalocskát dúdol. Nincs is olyan rossz hangja, hogy ne legyen szórakoztató…
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 25. 21:13 | Link

Renée Célestine Blanche
/zárt játék/

Örül, hogy végre döntött a kis köpcös diri, és megszabadulhat a Csárdából, ahol csak a két szép szemért hosszabbították meg pár nappal a szobaár akciót. Nem, mintha Zoltán nyomorogna, csak éppen spórolós, pláne, ha magáról van szó, meg a lakhatásról. Az igazgatóval is azt beszélte meg, hogy a lehető legkisebb szobát kapja meg, ne vonjanak le sokat a munkabéréből feleslegesen. Zoltán szerint a lakás arra való, hogy ott aludjon vagy dolgozzon az ember, s ha alszik úgy sem látja a szobát, ha meg dolgozik, akkor meg a munkájára figyel, ezért aztán elég egy ágy, szék, asztal, és néhány polc a könyveinek, meg egy ócska szekrény, ahol a ruháit tartja majd. Az ablak is totál felesleges, éjszaka az ember úgyis elhúzza a függönyt, nappal meg csak a meleg szökik ki rajta, ha nagy nehezen sikerült elfogadható hőmérsékletre felfűteni, akár mágiával, akár máshogy. A spártai szigort nem csak másokra, saját magára is kiterjesztette, hiszen így igazságos. Egyéni nézetek, az már igaz. Arra gondol, így még kora este, ami csak neki korai, ahhoz, hogy lefeküdjön, hogy még dolgozgat kicsit az órarendjén és az óravázlatain, de előtte leszállítmányozza a dolgait a tanári szobába, mert ott nagyobb a hely, és addig sem kopik a szobájában a padló, a világításról nem is beszélve. Jókora paksamétával a kezében nyit be a tanári ajtaján. Bent először is teljes sötétség volt és áporodott levegő. Belépve vödrökbe és portörlőkbe botlik, ebből rájön, hogy rossz ajtón ment be. Sejtése be is bizonyosodik, amikor visszahátrál, és megszemléli a feliratot: Raktár. ~ Ez nem az, a fenébe...~ konstatálja a tévedést, amit nem fog elárulni senkinek, majd a következő ajtón ismét benyit, ezúttal sikerrel. A szobában dudorászás hallatszik, ő pedig ledöbbenve áll meg az ajtóban. Nem, nem a dallam cseng számára ismerősen, még csak a hangok tisztaságával sincs problémája. A megrökönyödés, amit az első pillanatban lebénítja, hamar oldódik, ezután pedig szavakat is formál ajkaira.
- Ökhm...Ha jól tudom, az az én asztalom, már elnézést. Megkérhetem, hogy tegye arrébb a dolgait egy másik helyre? - Zoltán nem ismeri az előzékenység egy hölggyel fogalom körét, főleg nem akkor, ha a munkájáról van szó, mert egészen más körülmények között, pár pohár ital után, másképp állna a hölgyeményhez.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. október 6. 13:37
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 26. 21:14 | Link

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Halkan dúdolgatva, szórakozottan rendezgeti papírjait, mit sem törődve azzal, hogy bárki rányithat. Miért is érdekelné? Jókedvért még senkit sem zártak Azkabanba, és feltételezhetjük, hogy nem ő lesz az első, akivel megteszik. Épp végez a tanórai jegyzetek csoportosításával, mikor nyílik az ajtó és krákogás hallatszik. Kökény szemeit veti a hang irányába, ahol egy magasra nőtt férfit lát, kezében egy rakat irattal és… Nem túl kedves modorral. Fél szemöldökét felvonja és automatikus reakcióként csípőre vágja kezeit. Na nehogy már.
- Persze. Megkérhet. A kulturáltabbik verzióban – oldalra billenti fejét és fürkészően figyeli a kollégát, akivel már most megalapozódni látszik a fergeteges kapcsolat. Könnyed mozdulattal pakolgat tovább, majd, mintha csak elfelejtette volna, újra a férfira pillant és gondolkodóan vizslatni kezdi a termet. Mikor megtalálja, amit keresett, lazán int kezével.
- Az Ön helye egyébként ott van. Látja? – ekkor már haragnak, vagy felháborodásnak jele sem mutatkozik, inkább kedves és segítőkész a hangnem, amit úgy is gondol. Sosem volt egy kötözködős típus, jobb szerette csendesen elintézni a konfliktusait, megkockáztatom, még soha életében nem kiabált senkivel. Most is ártalmatlanul kedvesen pislog az ismeretlenre, majd további kommunikáció nélkül folytatja a pakolgatást, ezúttal viszont a szorgalmikat szedi össze évfolyamonként, órák szerint. Remélhetőleg a kollégának sem lesz túl sok kifogása ez ellen. Bár, ha lesz sincs baj, mert Renée-t kihozni a sodrából szinte lehetetlen.
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 27. 07:00 | Link

Renée Célestine Blanche


Jókora adag papírral a hóna alatt készül a nagy munkára. Már hatszor átnézte az órái jegyzeteit, felírta mindegyikhez, milyen illúziókat tervez. Gyakorolnia semmit nem kell, a kisujjában van, ezek úgy is csak alap dolgok, amiket ezerszer csinált már. Az a tanítási módszer, amit szándékozik bevezetni, a legmodernebbek közé tartozik. Bár alapjában véve Várkonyi hagyomány tisztelő és nem kedveli a nagy változásokat, ám a munkáját a lehető legjobban szeretné végezni és azt olvasta egy szaklapban, hogy ez most a leghatékonyabb, amit eddig alkalmaztak és ez mutatja a legpozitívabb eredményeket. Kicsit ugyan túlzásnak tartotta, és furán érezte magát, hogy Hamupipőkéről és Pán Péterről fog szólni az első órák egyike, Micimackóról és társairól nem is beszélve, ám olyan erős benne a kötelesség tudat, hogy átlépett ezen magában, és nekilátott. Ha beválik, elkönyvel magának egy újabb sikert. Azért is jött most a tanáriba, hogy néhány jelentést és tanulmányt átnézzen még, valamint Harry Potter és barátai jelleme után kutasson a szakirodalomban, összevesse a horoszkópjukat. Az Igazgató úgy tájékoztatta, hogy az ajtó felőli harmadik asztal az övé, erre most azt látja, hogy elfoglalták előle.
- Óhhh, szerintem megfelelően kulturált voltam. Lehettem volna sokkal...- gondolkozik a megfelelő szón - póriasabb is. - Nem, mintha ez az asztal, különbözne bármelyiktől a teremben, de hát rendnek kell lenni, mert Várkonyi szereti a rendet, nagyra nőtt büszkesége pedig nem engedi, hogy ne neki legyen igaza. Terhét leteszi egy közeli székre, amíg a hölgyemény átpakolja magát kibírja, a cuccai meg jó helyen vannak ott is. Nézi a nő hátát, meg ahogy dudorászva rendszerez, semmi jelét nem mutatva a józan észnek, mikor egy Várkonyi vár arra, hogy odébb tegye a székhelyét, sőt még őt küldi el máshova. Felhorkan a intéssel kísért közlésre, majd a jelzett irányba tekint.
- Nem szoktam tévedni kolléganő - közli száraz hangon, aztán, hogy ne essen rajta csorba, az illúziómágiát használva, elhiteti a hölggyel, hogy az téved. Csak kicsit kell arra koncentrálnia, hogy az asztal kiírásban szereplő neveket, felcserélve lássa, Előre örül a szitunak, amikor majd zavartan kér elnézést, nőnemű társasága, ő meg végre elfoglalhatja az őt megillető helyet.
- Ha közelebbről megnézné a neveket, talán jobban látná és egyértelműbb lenne az ön számára, hogy ahova engem akar száműzni, az az önnek kijelölt hely, és ebben a pillanatban az enyémet bitorolja. De nem haragszom, előfordul az ilyen, segítek átpakolni. - Várkonyi nem talál az apró csalásban semmi kivetni valót, elvégre ő csak helyreállítja a feje tetejére állt Világot, hiszen ez az ő, sors által elrendelt helye, neki szánták, a huncut betűket meg ki tudja, hogy ki kavarta össze. Semmi probléma, visszaállítja a Világrendet és csókolom.
- Az a sarok, kevésbé huzatos, kellemesebb hosszabb távon, mint itt az ajtó mellett. Nem gondolja? - Még egy ünnepi mosolyt is hozzábiggyeszt, tőr döfő mondatához, aztán tettre készen várja, hogy átcipelje a nő pakkját.
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 27. 18:06 | Link

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

- Lehetett volna, valóban. De mivel feltételezem, hogy érzi magát annyira érettnek és intelligensnek, így nem volt. Ha nem haragszik, nem köszönném meg – ugyanaz a szelíd mosoly társul ahhoz a nem kissé csípős megjegyzéshez. Nem így tervezte az ismerkedést, de végül is jobb tudni, hogy ki milyen, ez a pasas pedig számára inkább szórakozási lehetőséget jelentett, mint ellenfelet. Valahogy minden szavából sütött, hogy lenézi Renée-t, mert ő „csak egy nő”, tanárnőnket viszont ez a szemlélet nem villanyozta fel különösebben. A sosem konfliktuskereső énje mintha szertefoszlott volna, helyette pedig a mosolygó gyilkos állt volna pódiumra.
Az igazi meglepetés azonban csak ez után következik. Azonnal feltűnik neki, ahogy a betűk változnak. Figyeli, ahogy illúzió áldozatává válik, ami kissé meglepi. Na erre nem számított. Az viszont felettébb nagy vakmerőségre vall, hogy egy képzett, ötös szinten álló illuzionistát akarnak átverni. Ez már valóban páratlan próbálkozás, ami dicséretes bár, de elég botor tett is.
- Nem mondja? - kis híján a szája elé emeli kezét, majd hallgatja, ahogy a férfi magyaráz, rápillant a cetlire, hevesen bólogat, mint aki tényleg elnézte. De belül már nevet. Nevet, mert egy lépéssel partnere előtt jár, ez pedig nagyban megkönnyíti dolgát a következőkben. Mikor érzi, hogy a másik mondandója befejeződött és elkönyveli magának, hogy nyert, bátorkodik óvatosan Zoltán szemébe nézni és huncut mosolyra húzni a száját.
- Megtenné, hogy válaszol egy kérdésemre? – tök nyugodtan fordul a férfi felé, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt és olyan szórakozottan mosolyog, hogy az már vicc. Valószínűleg kollégája abszolút hülyének nézi, hogy ilyen kedélyesen fogadja a költöztetést, nem háborog, vagy hasonlók. De csak azért, mert még nem tudja azt, hogy az újdonsült illúziómágia tanárral van dolga. Fontos alappillére a jó mágiának a megfigyelés. Na ez az, amit Renée minden esetben megtesz és ez az, amiért a másik hatalmas pofára esésben fog részesülni.
- Ön mennyire néz tudatlannak engem? Ezt azért is kérdem, mert jelenleg is épp egy pók mászik a vállán, amit én undorból kifolyólag nem fogok onnan eltávolítani, viszont ha ez megcsípi Önt, amire igen nagy a valószínűség, Ön belehal… - miközben bólintásra mozdítja lefelé a fejét, közben szemöldökei is a magasba szöknek. A férfi vállán ugyanis egy tölcsérhálós pók jelenik meg, amelyik csáprágóit egyenesen a nyak finom bőréhez karcolja. Szinte érezheti a férfi a pók érkezésének súlyát - ami hiába csekély, mintha tényleg ebben a percben ugrott volna rá. – Ő a háziállatom és nem szereti, ha szórakoznak velem, ugye megérti? – ártatlanul pillog Zoltánra, miközben könnyeden tartja fenn a nyolclábú illúzióját. Érezni lehet, ahogy a vállon helyezkedik kicsit lábaival, és a belőle áradó támadási kényszert is, az ölésre való vágyat. Bár mindez csak játék, Renée ezt sem csinálja kisstílűen. Ugyanis míg ő tudja, hogy ez illúzió, addig a másiknak erről fogalma sincs.
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 27. 22:09 | Link

Renée Célestine Blanche
  /zárt játék/

Akkor most nem igazán értem. Bunkó voltam vagy nem voltam bunkó? Ne zavartassa magát, nem vártam el a köszönetét, se pro, se kontra nem izgat a dolog. - Magabiztos mosoly az arcára ég lassan, ha nem vigyáz. Pedig jó, ha óvatos, nem szokásos, begyakorlott foglalatossága az arcmimika ezen típusa, talán még be is görcsölhetnek az arcizmai. Igazából nem vár választ a kérdésre, ugyanis szerinte léteznek olyan kérdések, amikre jobb, ha nem válaszol az ember és Zoltán szereti az ilyen kérdéseket feltenni. El kell ismerni, hogy Várkonyi stílusa nem egy matyóhímzés, de van, aki például ezt szereti. Elég ritka eset, még a 38 éve alatt kevés akadt, aki vette volna a fáradtságot, hogy mélyen rejtőző értékeit kibányászta volna, most sem számíthat ilyesmire a kolléganőtől. Tekintete nem barátságosságot sugall, sokkal inkább dühöt lát benne megvillanni, ám ez hamarosan átcsap mosolygós hisztisbe. ~ Nem egy vonzó tulajdonság ~ gondolja a férfi, ám nem is azért jött ide, hogy bájaival arasson babérokat. Ő csak egyszerűen a helyére szeretne ülni és ha ezt valaki nem képes tolerálni, arról megvan a véleménye. Az, hogy nem nyeri el a tetszését, még rendben van, de hogy még ki is akad rajta, mikor a jogosan neki járó helyét akarja elfoglalni, akkora pitiánerségre vall, mint egy ház. Ilyen jellegű gondolatok futnak át az agyán, mikor a nő szemében különös fényeket lát villanni, és valamit érez is. Szimata rosszat sejt, mert ritkán esik meg vele, hogy illúziómágusba botlik, de ismeri az érzést. Ismeri, még sem biztos benne. A nő kérdését, amire felelnie kéne, nem is érti, de oldalra fordul azért óvatosan és megszemléli a szerencsétlen állatot.
- Nem attól nézem tudatlannak, hogy egy pók mászik a vállamon, csak megjegyzem, hogy ennek a fajnak csak a hím példányai marnak. Ám, ha mégis megtörténne a lehetetlen, mivel ez egy nőstény, akkor van nálam ellenméreg. A csípés általában nem halálos, ha idejében érkezik segítség, egyébként pedig nem félek a haláltól. -  Mivel a férfi asztrológus, tisztában van vele, mikor lehetnek "halálos napjai" és ez a mai, nem szerepel feketével keretezve a naptárában. Felveszi a szemkontaktust a nővel, csak semmi hátsó szándék kedves hölgyem! Zsebéből elővesz valamit, amit egy ampullának vél látni beszélgető társa, persze Zoltán műve és ez is csak illúzió. A félelem érzet, ami egy pillanatra megjelenik a tudatában, el is múlik, ahogy felismeri, hogy nem a sajátja, így annyiban is marad az egész. Ebből most már biztosan tudja, hogy a másik is illúziómágus.
- Én sem szeretem, ha szórakoznak velem, úgyhogy maximálisan megértem, hölgyem - válaszolja nyugalommal. Ő van előnyben, mert jobban tudja az érzéseit kontrollálni, mint a nő, így egy igazi küzdelemben veszélyben lenne, de Zoltánnak nem áll szándékában támadni. Nem irgalomból, hanem egyszerűen azért, mert nem akarja harccá alacsonyítani a mágiát. Persze egy kis turpisság belefér, és ha a nő tovább támadja, ki fog találni valamit, hogy leállítsa.
- A halálom előtt azért bemutatkozom, Várkonyi Zoltán vagyok. Idén tanítok először ebben az iskolában. Kit tisztelhetek a gyilkosomban? Áh és még egy kérdés. Elhagyná végre a helyemet vagy bűvészkedik még kicsit, mert akkor leülök, és tapsolok majd. -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. szeptember 28. 16:47
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium