A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=392949#post392949][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.26. 22:10[/b][/url]

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=392962#post392962][b]Dwayne Warren - 2014.09.26. 22:24[/b][/url]

A kastély üres és csöndes ilyenkor. A folyosókat nem népesíti be a szünetről visszatért kölykök zaja, nem repkednek a feje fölött megbűvölt papírrepülők és galacsinok, egyetlen elsős sem varázsol véletlenül mágikus takonytócsákat a kövekre. Most nyugalom van, mozdulatlanság és sötét. Pont, ahogy szereti.
Ma éjjel ő van ügyeletben a tanári karból - na nem mintha nem tartozna minden egyes nyomorult nap az ő ügyeleti rendjébe. Ám ezen az estén az oly' egyoldalú járőrözés is rá hárult, így két- három óránként körbejárja a kastélyt, ezzel biztosítva a gyerekek álmát.
Egy farmer kabátot vett szürke, kapucnis pulóvere tetejére, a kezeit a zsebébe süllyeszti, így ballag emeletről emeletre, ahogy pedig azt remélte, szinte semmi sem mozdul. A néha az árnyak között elillanó, tilosban járó szerelmesekkel egyáltalán nem törődik - ugyan, hisz' ő is volt fiatal, pontosan tudja, hogy megy ez egy bentlakásos, koedukált iskolában. Hadd tegyék. Az ő felelősségük.
Jack álmosan huhog egyet a vállán ülve, aprót csíp gazdája fülébe, aki egy türelmetlen legyintéssel hessegeti arrébb. Éjjelente gyakran hozza magával a baglyot. kihasználva az állat jólátását és hallását, amivel olyat is észrevehet, amit az ő emberi érzékszervei nem. Még. Elnyom egy ásítást, elhaladva biccent az ismerős sakkozó portréalaknak, léptei visszhangzanak, ahogy befordul az irodájára vezető folyosón.
Majd megtorpan.
Jack felborzolja a tollait, Dwayne is egészen hasonló mozdulatot tesz, ahogy felismeri a padlón kuporgó alakot.
   -  Ki fog fagyni valamid úgy. Baj van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393014#post393014][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.26. 22:58[/b][/url]

Már majdnem feladja a reményt, és akkor végre megjelenik a férfi, akinek tökéletesen igaza van, ezért nem kezd el vitatkozni fele, csak talpra szökken, és végignéz a baglyon, meg a gazdáján.
- Hogy tudtad beidomítani a baglyot, hogy annyira utáljon, mint te?
A kérdés őszinte, hiszen csőrike rondábban néz rá, mint amikor Mina megtudta, hogy azzal, hogy Kriszta férjhez megy, elköltözik tőlük. Az volt akkor az év veszekedése, hiszen a kislány azt hitte, mind együtt költöznek, pedig Kriszta akkor nem ment velük, amikor Zója egy évig férjnél volt. Leemeli tekintetét a szárnyasról, hihetetlen, hogy szempárbajt vív egy bagollyal, majd megint a férfire pillant.
- Gondoltam megvizsgálhatnád a láncot. Bemegyünk?
Hajnali kettőkor a férfinek nincs is jobb dolga valószínűleg, mint azt mondani, hogy „persze, én is pont arra gondoltam, hogy most még neked láncokat fogok vizsgálgatni, kész esetleg egy kávét addig, mesélj valami izgit, én meg alvás helyett vizsgálgatok neked”. Viszont érezhető a feszültség a nőben, így talán nem küldi el azonnal a francba a reszkető nőt. Nincs meleg ezeken a folyosókon, nagyon nincs. Kezeit a zsebébe dugva néz kérlelőn a férfire fáradtan csillogó kékjeivel. Végül győz, a férfi legyint egyet és kinyitja előtte az ajtót, hogy bemehessen rajta. Itt sokkal jobb idő van, így kényelmesen leveti a kabátját, és a kanapéra teríti.
- Amikor a nagyapámat elküldtem hozzád és visszajött, azt mondta, elküldted, majdnem megverted. Nem érti, hogy könyöröghetek neked, hogy bocsáss meg nekem. Hogy durva dolgokat vágtál a fejéhez, ócsároltad a származását, és engem is. Hittem neki, mert nagyon megbántottalak akkor, amikor eljöttem. Kedveskedve adta oda néhány nappal később ezt a láncot.
Előhúzva az ékszert a férfihez lép, és átadja neki a kis csomagot, amiben található.
- Arra gondoltam, hogy ha Mina nagyobb lesz, majd odaadom neki, de aztán veszekedtünk. Azt mondta, keres nekem egy vélát, hogy a folyamat, amit anyám elkezdett, visszafordítható, hogy Mina egy kis tévedés, de nem baj, majd ő mindent elintéz, én csak legyek nyugodt, egy hét múlva senki se fog erre a kis problémára emlékezni. Megijedtem, hogy valamit tenni fog Minával. Csak arra tudtam gondolni, hogy eljöjjek onnan, de arra nem gondoltam, hogy hazugság minden.
Összefonja maga előtt a karjait, ajkait összeszorítva fáradt-szomorúan pillant fel a férfire. Nem tud elmenni mellette, hogy mi lehetett volna, ha egy kicsit több esze van, ha nem csak azon jár az esze, amit a nagyapja mondott neki, de annyira felfordult a gyomra, hogy inkább nem ment tudott okosabb lenni.
- Ez…ez tőled van, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393026#post393026][b]Dwayne Warren - 2014.09.26. 23:14[/b][/url]

   -  Jack okos madár.
Pár pillanat némaság után végül int neki, majd odalép, hogy kinyissa az ajtót a nő előtt. Ez nem udvariasság, mindössze az irodájának ajtaja semmilyen más módon nem nyitható, csak ha annak a tulajdonosa ezt így akarja.
A szobában félhomály van, az íróasztali lámpa azonban én, mint mindig. Nem szereti a teljes sötétséget, az a paranoiás érzete támad, mintha a sarkokból az általa elpusztítottak bámulnának rá, arra várva, hogy magukkal ragadják. Egyetlen aurornak sem tiszta a lelkiismerete.
   -  Tökre nem ér rá holnapig...
Az orra alatt morogja mindössze, miközben becsukja az ajtót maga mögött. A bagoly rekedten huhog egyet, majd szárnyra kap, hogy a válláról pár tollat elhullatva az ülőrúdra röppenjen. Ismét fölborzolja a tollait, idegesen összecsattintja a csőrét Zója felé.
Dwayne fáradt és merev mozdulatokkal veszi le a kabátját, hogy az egyik szék támlájára dobja. A mozdulata pár pillanatra áll meg, amíg a szeme elidőzik a nőn, megütközve állapítja meg, hogy a kabát alatt minimum pucéran, maximum pizsamában van. Tagadhatatlan, hogy nem hagyja hidegen a gondolat - de hát férfi, hogy hagyná? Nyel egyet, leül a bőr kanapéra, az egyetlen díszpárnát hanyagul ledobja a földre.
Átveszi az apró csomagot, ügyetlenül bontja ki, amíg hallgatja a nő szavait.
   -  Egyszer sem jött hozzám a nagyfaterod. Egyszer láttam, amikor elmentem hozzátok. De ja. Asszem akkor mondtam neki egy pár dolgot.
A csomagolásból a vékony, szinte folyékonynak tetsző aranylánc az ölébe hullik. Óvatosan veszi a kezébe, hogy a fény felé tartsa, nézze, ahogy az vibrálva megcsillan a finom véseteken.
Hogy mennyi ideje nem látta ezt.
   -  Tőlem - szárazon közli, fölpillant a nőre - Azt hittem, már nincs meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393037#post393037][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.26. 23:32[/b][/url]

- Ha okos lenne, kedvelne engem, csodás személyiségem van, és gyönyörű vagyok, amikor magamból kikelve ordítozok.
Érzi magán a férfi pillantását, de nem fordul meg, nagyon reméli, hogy nem azért érzi, mert éppen a pálcájával egyensúlyozva azt próbálja betippelni, hova átkozzon, hogy aztán ne feltétlenül gondolják a bírák, hogy nem önszántából távozott az élők sorából.
- Technikailag már holnap van.
Bár ez nem segít azon, hogy hajnali kettő van, sőt talán már el is múlt. Most, hogy itt van bent a szobában, kezdi érezni, hogy nem is olyan aktív, a küldetését beteljesítette, hiszen itt van a lánc is, a férfi is, most már mehet nyugodtan aludni. Ja, hogy az a faluban oldható csak meg? Hát igen, ez megint egy rosszul átgondolt terv.
- Voltál nálunk? Nem is ő ment hozzád? Olvastad a levelet, amit neked írtam?
Most már ebben se biztos, hiszen ha minden más hazugság, akkor ez miért ne lenne az? Közelebb lép a bagolyhoz, aki még mindig úgy néz rá, mint egy gyilkos, és egyik pillanatról a másikra kitátja a száját és nagy adag levegővel felfújja az arcát, mintha lufi lenne, és hozzá bandzsít is egyet, hátha a madár ennyitől szívrohamot kap vagy megkedveli, ám valahogy egyik sikerét se érzi.
- Papagáj.
Hagyja rá a dolgot, és elhátrálva tőle – nem, gyilkos tollasnak nem fordít hátat, inkább leül a kanapéra a férfi mellé, és a kezeit megtámasztva a térdén, tenyereibe helyezi az állát, amíg a férfi vizsgálja.
- Én is, de valahogy sosem tudtam megválni tőle. Csak egy doboz mélyén pihent, és csak egyszer vágtam neki egy ajtónak.
Ami lehet nem volt a legjobb megoldás, de nagyon jól esett. Aztán Kriszta felvette, és eltette a láncot, azóta meg végig velük volt. Egyszer majdnem felvette, hogy megnézze, átkozva van-e, de aztán belegondolt, hogy a lányát nem kéne félárván itt hagynia, úgy, hogy nem is ismeri az apját, aztán amikor megismerte, nem volt meg a lánc, most meg előkerült és lám itt van, a férfi mellett kuporogva, mint egy rakás szerencsétlenség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393049#post393049][b]Dwayne Warren - 2014.09.26. 23:58[/b][/url]

   -  Persze, hogy voltam.
Hátradől, a láncot a tenyerébe folyatja, majd rákulcsolja az ujjait. A fém alig érzékelhetően megremeg majd megmelegszik a kezében. Szórakozottan nézi végig Zója magánszámát a madárral, nyűgösen megdörzsöli a szemét, hagyja, hogy a nő nyugodtan leüljön mellé, bár mindezt kellő távolságban.
Túlságosan késő van már számára ahhoz, hogy azoknak a helyén érzékelje és értelmezze a dolgokat. A múlt, megint az a nyavalyás múlt... a nő társaságában néha úgy érzi, mintha másfél évtizeddel korábban egy mocsárba gabalyodott volna, az pedig nem engedi, akárhogy kapálózik. Felejtene. Már nagyon rég, Zója mégsem engedi. Gonosz boszorkány, a méregfogait újra meg újra belé kell fúrnia.
Ma is.
   -  Nem kaptam semmilyen levelet. Mármint tőled nem.
lejjebb csúszik, a fejét megtámassza a háttámlán. Ismét kinyitja a tenyerét, a lánc égén ringatózó medált bámulja, ami meg- megrezzen a szíve ütemére. Furcsa félmosolyt csal az arcára a látvány. A fáradtság beletörődő mosolyát.
Különös pillanat ez a mostani. Itt van a nő, akit utálnia és megvetnie kellene, mégsem megy, eljött hozzá az éjszaka közepén szinte egy szál semmiben. Ajtót kellene mutatnia neki, tudja, hogy az lenne a helyes. Mégsem teszi. Helyette tompa, rekedt hangon magyarázni kezd.
   -  Minának szereztem. Ezek a rúnák itt benne - az ujjával a vésetre mutat, ami csak haloványan látszik a gyér fényben - megvédik őt. Régi varázslat. Erős varázslat. Családi varázslat. Az apa mindig megvédi a gyerekeit, vagy így, vagy úgy. Nálunk így szokás - oldalra billentett fejét a nő felé fordítja - a nagyapád megígérte, hogy odaadja majd. Azt mondta, te nem akarsz látni, de talán ezt elfogadod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393061#post393061][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.27. 00:25[/b][/url]

- Tudom, hogy a testvéred írta meg, hogy lányod született. Miután úgy tudtam, te nem vagy kíváncsi rám, nem akartalak zaklatni, de vele megbeszéltük, hogy majd szólok. Szeretem betartani azt, amit megígérek.
Nézi, ahogy a férfi lejjebb csúszik, és azon gondolkozik, hogy igazán kényelmes pozíciót választott, ám utánozni nem akarja, így csak lerúgra a cipőjét, és felhúzva a lábait vált törökülésbe. Ez máris kényelmesebb, mint ülni, letett lábakkal.
- Végül is, odaadta. Csak a saját módján, hazugsággal, fájdalommal. Ezekhez nagyon ért. A levélben, amit küldtem, bocsánatot kértem, amiért hülye voltam, kértem, hogy találkozz velem, beszéljük meg, mert szeretlek. Elég pocsék belegondolni, hogy ott volt az esély, hogy együtt legyünk, és csak mert nem gondoltam át mindent, elszalasztottam. Ezt Minának nem kellene elmondanunk, soha többet nem beszélne velem.
Így is nehéz néha megértetnie vele mi miért történt, hát még ha kiderülne, hogy az egész csak a bénasága miatt történt, akkor biztos, hogy nem lenne kegyelem. A gyerek amióta beszélni tud, két dolgot kért, az apját és egy testvért, a tény, hogy mind a kettő megadathatott volna, ha…elég szomorú.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy ennyire számít az apaság. Mina nagyon szerencsés.
Nézi a láncot, majd a kezét kinyújtva, finoman megérinti, milyen érdekes, ahogy finoman mozog.
- Szóval azt mondod nincs megátkozva, odaadhatjuk neki? Odaadhatnád te, biztos nagyon boldog lenne tőle, ha te adnád át neki.
Mosolyogva húzza vissza a kezét, csak most jön rá, hogy pizsamában van, és hogy nem kent magára semmit, mielőtt elindult. Milyen nevetségesen nézhet ki így, mennyire nem az, akit a külvilágnak mutatni szokott, és mégse zavarta most, egy pillanatig sem. Szemeit becsukva sóhajt egyet, majd lassan kinyitva elpillant az ablak irányába.
- Jobb lenne, ha mennék, ha sietek, talán nem fagyok halálra.
Nem tartja vonzónak, hogy kimozduljon, elvégre kint nagyon hideg van, fölfelé még fűtötte a tettvágy, ám lefelé már nem sok minden maradt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393063#post393063][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 00:34[/b][/url]

Összeszorítja az ajkait, a száját kezdi el belülről rágcsálni, mint mindig, amikor ingerült vagy zavarban van. Most azonban leginkább... nyűgös és nyomott, valamilyen megfoghatatlan oknál fogva pedig ellökné, ám át is ölelné a mellette ülőt. Az érzés pedig megrémíti és elborzasztja őt.
A láncot még egyszer átveszi a másik kezébe, majd a nő felé nyújtja, hogy a tenyerébe eressze. A keze hűvös, ahogy a nőéhez ér, épp csak egyetlen pillanatra.
   -  Csak simán add oda neki. Biztonságban lesz tőle.
Nagyon rövid ideig állja a tekintetét. Zavartan elpillant, megköszörüli a torkát, feljebb tornássza magát ültében. Mondania kellene valamit, érzi, tudja, ám nem csak a szavak, maguk a gondolatok sem jönnek. Ha a lelke legmélyére néz, még csak meg sem lepte az, amit most hallott. Úgy kellene éreznie, hogy az élete egy elcseszett, kiforgatott hazugság, az egész mögött pedig egyetlen ember áll, aki kicsivel több, mint tíz éve a megfelelő szavakat adta a megfelelő emberek szájába. Mégsem lepődik meg.Túl sok gennyes igazságtalanság van már ebben az egész történetben, túlságosan sok ahhoz, hogy feldolgozza és megeméssze. Így hagyja, hogy az információk átlebegjenek a feje fölött.
Behunyja a szemét.
   -  Most pedig menj el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393068#post393068][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.27. 00:52[/b][/url]

- Jobb lenne, ha ezt Minának nem mondanánk el. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy meg akarom védeni magam, talán így is van, de tudod haragszik már rám emiatt épp eléggé, még ha nem is mondja ki,  nem akarom, hogy gyűlöljön is.
Márpedig könnyen ez lehet, ha nem vigyáz arra olyan kínosan, mint eddig, hogy mit mond a lányának az apjával kapcsolatban. El kellene mondania talán, de fél, hogy a gyermeke annyira megharagudna rá, hogy teljesen elveszítené.
- Sajnálom, hogy nem hagytalak pihenni, remélem nem nézel komplett őrültnek.
Zója keze ellenben meleg, így amikor a férfi keze találkozik az övével, egész testében megborzong egy pillanatra. Csak nyugalom, igyekszik leküzdeni a hirtelen jött zavarát, és bár mondana valamit, akármit leginkább, a férfi azonban gyakorlatilag elzavarja.
~ Legalább nem ordítunk. ~
Szeretett volna még beszélni is vele, de érzi, hogy ennek most nem lenne itt a megfelelő ideje. Jogos is, hiszen már így is több, mint pofátlan azzal, hogy az éjszaka közepén ráront, amikor nyilván lenne jobb dolga is, mint a nő hülyeségeit  hallgatni. Szomorú mosoly jelenik meg az arcán, miközben bólint egyet, amit a férfi nyilvánvaló okokból nem láthat, hiszen csukva van a szeme.
Elpillant a madara felé, hátha okosabb lesz tőle, de a bagoly olyan csúnyán néz, mint eddig. Jobb lenne, ha tényleg megindulna. A láncot visszacsúsztatja a kis tartóba, amit összezár, és a zsebébe tesz, mielőtt hirtelen vezérelt gondolatoktól közelebb hajol a férfihez, hogy a fejét kezével megtartva egy puszit nyomjon az arcára.
- Köszönöm, hogy megvizsgáltad nekem.  Igazán hálás vagyok érte.
Ösztönösen a fülébe suttog, nem pedig beszél hozzá, a megindulásra azonban még mindig nehezen veszi rá magát, talán kicsit kétségbeesettnek mondanám, ahogy a homlokát finoman Dwayne arcához nyomja, és egy kicsit ő is lehunyja a szemeit.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393074#post393074][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 01:29[/b][/url]

Mintha bármit is meg kellett volna vizsgálnia ezen a medálon. Megnézte, felbolygatta azokat az emlékeket, amiket nem kellett volna, végeredményben pedig elcsüggedt és elálmosodott a kanapén. Csukott szemmel a szeméhez emeli a kezét, összeráncolja a homlokát, majd végül teljesen felül.
Zója arca nagyon közel van az övéhez. Érzi, ahogy kiszárad a szája, arrébb húzódna, mégsem mer. Szólni készül, ám nem teszi. Összerezzen, ahogy a nő ajkai az arcához érnek, majd a bőre az övéhez simul.
Hallja a saját mély lélegzetvételét és valahonnan messzebbről azt, ahogy a bagoly rosszallóan csattogtatja a csőrét, kora hajnali reggeli reményében. Ökölbe szorítja, majd elernyeszti az ujjait, a tenyere végül nagyon óvatosan siklik a nő derekára, mintha az törékeny üvegből lenne.
A húsz éves Dwayne az állánál fogva emeli föl a lány arcát, bizonytalanul néz bele azokba a szép szemekbe, zavarodottan neveti el magát, a bátorsága egy pillanatra ismét az inába szál, mint előtte annyiszor. Hiszen semmit sem tapasztalt, ha mégis, az nem volt kellemes. A kietlen határban egymást túlharsogva ciripelnek a tücskök, őket leszámítva a tó partján egy lélek sem jár...
Megcsókolja. Nem kellene. Mert nem szabad. Megígérte. Nem is akarja. És mégis. Tíz év ide vagy oda, van, ami bizonyára sosem változik meg, ő pedig egyre valószínűbb, hogy semmiből sem tanul.
A világ pedig négy halovány falra szűkül hajnalig.