A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek. A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Rufus Saron és Ombozi Sára Április 1-je, dél körül
Egy átlagos tanítási nap ez a mai. A folyosókon nyüzsgés, nevetgélés, néhol morgás a tanárok szigorúsága miatt, de legfőképpen: fáradt arcok jönnek velünk szemben. Ez az idei első tanítási nap, megszokták az emberek, hogy későn fekszenek le és egész nap az ágyban tivornyázhatnak. Mindenfelé kisebb- nagyobb csoportokban álló diákokat láthatunk, akik közül néhányan az élményeiket mesélik, megint mások pedig az idei órarendjük miatt panaszkodnak. Az iskola forgatagában senkinek nem tűnik fel egy elhagyatott dobozocska, mely a bejárati csarnokban hever a padlón. Ma reggel, amikor a baglyok hozták a postát, az egyik ügyetlen jószág véletlenül nekirepült egy páncélnak, ami meglazította rajta a kötést, s a cél előtt elhagyta a pakkját. Sajnos a barna madár hiába próbálkozott, hogy újra felkapja terhét, nem sikerült neki, így sorsára hagyta a küldeményt, ami az Eridon és a Levita ház homokórái között landolt. Külsőre igazából nem látszik rajta semmi különös, egyszerű barna papírba csomagolt dologról van szó, melyet gondos kezek kötöttek át spárgával. Fekete tintával és cicomás betűkkel vésték fel a címzettet: Kumagoro plüssnyúl. A körülbelül 30 centis dobozka olyan, mintha időnként meg-megrezzenne.
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1289
|
Írta: 2014. április 2. 00:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=264525#post264525][b]Mesélő - 2014.04.02. 00:54[/b][/url] Rufus Saron és Ombozi SáraÁprilis 1-je, dél körülEgy átlagos tanítási nap ez a mai. A folyosókon nyüzsgés, nevetgélés, néhol morgás a tanárok szigorúsága miatt, de legfőképpen: fáradt arcok jönnek velünk szemben. Ez az idei első tanítási nap, megszokták az emberek, hogy későn fekszenek le és egész nap az ágyban tivornyázhatnak. Mindenfelé kisebb- nagyobb csoportokban álló diákokat láthatunk, akik közül néhányan az élményeiket mesélik, megint mások pedig az idei órarendjük miatt panaszkodnak. Az iskola forgatagában senkinek nem tűnik fel egy elhagyatott dobozocska, mely a bejárati csarnokban hever a padlón. Ma reggel, amikor a baglyok hozták a postát, az egyik ügyetlen jószág véletlenül nekirepült egy páncélnak, ami meglazította rajta a kötést, s a cél előtt elhagyta a pakkját. Sajnos a barna madár hiába próbálkozott, hogy újra felkapja terhét, nem sikerült neki, így sorsára hagyta a küldeményt, ami az Eridon és a Levita ház homokórái között landolt. Külsőre igazából nem látszik rajta semmi különös, egyszerű barna papírba csomagolt dologról van szó, melyet gondos kezek kötöttek át spárgával. Fekete tintával és cicomás betűkkel vésték fel a címzettet: Kumagoro plüssnyúl. A körülbelül 30 centis dobozka olyan, mintha időnként meg-megrezzenne.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Ombozi Sára INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára offline RPG hsz: 229 Összes hsz: 678
|
Írta: 2014. április 2. 23:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=265287#post265287][b]Ombozi Sára - 2014.04.02. 23:36[/b][/url] Rufus és MeglepiSára nyugodtan sétálgatott az első napján. A diákok java fáradt volt, ő viszont tele volt erővel. Miben is fáradt volna el? A pihenésben? Ha valami, hát ez aztán igazán távol állt tőle mindig is. Nem is értette, a többiek miért ilyen kedvetlenek. Hiszen valaminek még csak az elején álltak, még neki is lesz ideje bőven, hogy megunja ezt az egészet. Biztos ő is nyavalyogni fog majd, karikás szemmel mászik kávéért, kétoldalú hisztirohamot kap és kaparássza a kastély falát majd egyszer az év vége felé. De addig még van idő, lehet szép, jókedvű, kipihent, igazi Sára. Azonban a sétálgatás közben a diákok unott arcáról lejjebb vándorolt a tekintete. A tömegben meglátott a földön egy dobozkát, ettől megtorpant. Valaki neki is ment a hátára, ő morogva küldte el a szabadkozó elsőst. Szem elől vesztette a csomagot, így az embereket félretolva az útjából abba az irányba indult, amerre feltételezően lehetett. Neki abszolút nem jelentett gondot tolakodni kicsit, pillanatok alatt siklott át mások között. Volt ugyan, akinek ez nem tetszett, de azok mellett egyszerűen elment. Odaérve úgy látta, mintha más is kiszúrta volna a csomagot. Odalépett hozzá, lehajolt. Elolvasta a címzést, furán nézett rá. Kumagoro? Még nem is hallott róla. Éppen nyújtotta a kezét a dobozkáért, amikor az kicsit megrezzent. Gyorsan visszahúzta a mancsát, váratlan mozdulat volt. Nem akarta egyből elkapni a földről, először azon gondolkozott, jó ötlet-e. Mi van, ha valami csúnya áprilisi tréfa az egész? Akkor bizony elég mérges lenne, ha belesétál. A nagy gondolkodás közepette még le is guggolt és átkarolta térdeit. Nagy zöld szemekkel pislogott a csomagra, nem is érdekelte, hogy az emberek megnézik emiatt.
|
WE'RE THE OMBOZIS Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
|
|
|
Rufus Saron INAKTÍV
offline RPG hsz: 88 Összes hsz: 716
|
Írta: 2014. április 7. 16:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=268801#post268801][b]Rufus Saron - 2014.04.07. 16:25[/b][/url] Sára és a Meglepi Szinte felfoghatatlan számomra, hogy eltelt egy újabb év, és Jézusom, megint öregebb vagyok egy évvel, bár még letagadhatom. Már három éve vagyok itt, de az évkezdés még mindig nem változott semmit. Az újak megtudták, hogy melyik házba kerültek, azok, akik nem most kezdtek, találkoztak a régi barátaikkal, az új tanárokkal, és megköszönték a régieknek, hogy egy Elfogadhatóval átengedték őket a vizsgán, jó tudom, kivételek mindig is vannak. Mindenki máshogy reagál az évkezdésre: van, aki sír, van, aki szomorú, van, aki ásítozik, és ugyebár mindenki előtt ott van a kép, ahogy a stréber kis visszahúzódó fiú indiánszökdelés közben énekel, fütyül, és már úgy érezzük magunkat, mint "A muzsika hangja" című film forgatásán, még a madarak is kedvet kaptak dalolni, és mindenki aki eddig szomorú volt, erőt merített az éneklő fiút látván, és az iskola már együtt énekli a klasszikus film betétdalát. Na ilyen itt nincs, de itt vagyok én, aki nyugodtan sétálgat a bejárati csarnokban, és várom a csodát, azt a csodát, amikor az igazgató lesétál a lépcsőn, kezet ráz velem, és mosolyogva gratulál, amiért megnyertem a lottót, és engedélyt kér, hogy kifizethesse az utamat Hawaii-ra, ahol wellnes hétvégén vehetek részt, de ez nem átlagos hétvége, mert itt a varázsvilágban, egy ilyen jutalom egy évre szól, és ráadásul nekem soha többet nem kell vizsgákat írnom, sőt órára se muszáj bejárnom, de sajnos hiába állok ott a lépcső alján gróf Wickler György nem jön le, és nem is gratulál nekem. De ma mégis rám mosolyog a szerencse, érzem, pontosabban hallom, hogy valami mozog a hátam mögött - hiába kételkedtek, tényleg ilyen jó hallásom van, elvégre zenész vagyok vagy mi a szösz -, elindulok a hang irányába, és sikeresen átvergődve két diákon megpillantom a dobozkát, felszívom magam, hogy keményebbnek tűnjek, de pechemre még minimum ötven diákon át kell gázolnom, hogy elérjem a dobozkát, ezért inkább megkerülöm azt, és mire odaérek épségben a csomaghoz, már ott áll egy lány is, odalépek a legközelebbi kijárathoz, és ekkor veszem észre, hogy a hölgy Rellonos, na felcsillant a szemem, van Isten. -Nem nyitod ki?-teszem fel a kérdést, tudom, hogy nem az övé, mert ha az övé lenne, akkor nem árválkodott volna a padlón a doboz, és ő most nem vizsgálgatná a csomagot. Kezemmel a pálcám felé nyúlok, de közben a kijáratot nézem, hogy ha a lány kinyitja a dobozt és valamit elszabadítani itt, akkor gyorsan letudjak lépni, inkább őt, mint engem. Én még fiatal vagyok, és nem akarok áldozat lenni.
|
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1289
|
Írta: 2014. április 10. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=271440#post271440][b]Mesélő - 2014.04.10. 22:24[/b][/url] Sára és RufusMazsika kedvesAz egyik homokóra megmozdul menet közben - valaki egy halom pontot szerzett épp a Navine háznak. A tömeg szép lassan kezd feloszlani – minden bizonnyal hamarosan elkezdődik egy újabb óra. A hömpölygés kezd alábbhagyni, már csak egy-egy késlekedő diák kóvályog a bejárati csarnokban. A dobozka újból megreszket, de mintha most sokkal nagyobbat mozdult volna a benne lévő dolog – lehet, hogy érzi, hogy van valaki a közelében? A csarnok fokozatosan elhalkul, s ezzel párhuzamosan mintha egyre hangosabb zajok szűrődnének ki a dobozból. Puff, puff… bamm… bamm. Bármi is van benne, nagyon ki szeretne már szabadulni. Nincs túl sok híja annak, hogy meglépjen a börtönből, erős jószág ez. A csomagolása megsérült, amikor a homokórák közé szorult, így egy újabb suhintással kitárult a doboz, s elbújt belőle egy szőrös fejecske, aki hatalmas barna szemekkel mered a két diákra, miközben oldalra biccenti a buksiját. Az első csodálkozás után cérnavékony hangon szólítja meg az ott álló fiút és lányt. - Hahiiiii! Hol vagyook? Te vagy Kumagoro, vagy te? Kérdi gyanakodva figyelve őket. Neki azt mondták, hogy egy társához küldik, de ezek közül egyik sem tűnik plüssnek. - Vagy ti szerelmesek vagytok? Folytatja a csipogást a hódocska – mert bizony ő hódból van. Mazsi nagy utat tett meg idáig abban a méreteihez képest kis dobozkában, így nem bánna, hogy ha sikerülne kinyújtóztatni a végtagjait. Picit esetlenül mozog, de megpróbál kimászni a fogságából, a farkával segíti kilökni magát a ládikájából.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Ombozi Sára INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára offline RPG hsz: 229 Összes hsz: 678
|
Írta: 2014. április 13. 17:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=274020#post274020][b]Ombozi Sára - 2014.04.13. 17:58[/b][/url] Rufus és Mazsika - Hm...? - Pillantott fel, amikor egy srác jelent meg szintén a csomag mellett. - De, csak... nem tudom, kicsit fura. Nyelt egyet, de nem félt, csak bizalmatlan volt. Végül óvatosan kezecskéit nyújtotta a csomag felé. Rufusra pillantott még egyszer, mielőtt belekezdett volna. Abban a pillanatban azonban megmozdult a csomag még inkább. A bejárati csarnok is elcsöndesedett, egyre hangosabban dobolt valami a dobozból. Sára fintorogva emelte egyik kezét védekezve maga elé. Azonban a kíváncsiság is dolgozott benne, egyre inkább várta, hogy megtudhassa, mi van benne. Amikor kibújt a plüsshód a dobozból, zöld szemeivel nagyokat pislogott rá. Egyik szemöldökét felvonva pillantott fel Rufusra, aki valószínűleg még mindig ott tátotta a száját. Aztán Még inkább meglepődött, amikor a kis állat beszélni is elkezdett, cérnavékony hangon. - Nem. - Válaszolta a kérdésére helyből. - Legalábbis én biztos nem vagyok semmiféle Kumagoro. A kíváncsiskodó srácot nem tudta, elég fura névnek tűnt és nem hitte, hogy ő Kumagoro... de mintha hallotta volna már ezt a nevet. Nem ő az a plüssnyúl, aki folyton a kastélyban flangál? Nem tudja, de nem is számít. A következő pillanatban a plüss azt gondolja róluk, hogy egy pár, ő pedig képtelen visszafojtani a nevetését. - Ő és én? - Mutatott hüvelykujjával Rufus felé. - Dehogy, nem is ismerem. Kuncogott még egy kicsit, majd bátorkodott megsimogatni a kis állatot. Tetszett neki a puha bundája, elmosolyodott. Első mancsai alá nyúlt és megemelte, hogy jobban hallja, amit mond és amúgy is. - Na gyere, Kicsi. - Mosolygott szélesen, ahogy kezeiben tartotta. - Meséld el, mit csinálsz itt. Igazán aranyosnak tartotta a kis állatot, valahogy első látásra megbabonázta. Úgy érezte, mintha egy új kistestvért kapott volna, egy negyediket.
|
WE'RE THE OMBOZIS Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
|
|
|
Rufus Saron INAKTÍV
offline RPG hsz: 88 Összes hsz: 716
|
Írta: 2014. április 14. 23:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=275318#post275318][b]Rufus Saron - 2014.04.14. 23:55[/b][/url] Mesélő,Sára, MeglepetésNagy nehezen kibontja a lány a csomagot, bár nem gondoltam, hogy megteszi, de végülis megtörtént. És lám, egy plüss állatka jött elő a dobozból. ~Na, de jó!~ sóhajtottam egyet, és tovább néztem az eseményeket. Az állatka Kumagorót vagy kit, kereste, és először azt hitte, hogy valamelyikünk az. - Én Rufus vagyok, tehát nem engem keresel.-és a is kiderült, hogy nem is a lányt keresi, de azért folytatta a kis társalgást, ami számomra, kezdett egy kicsit ciki lenni, hisz azt feltételezte rólam, hogy a rellonos lánnyal járok, de még mielőtt tagdni tudtam volna az egész félreértést, a lány megelőzött és hallván amit mondott, gyorsan kihúztam magam, és bedobtam egy poént, ha már Sára ennyire tagadja az állítást, akkor nekem már tk felesleges az egészet tagadnom, ezért inkább bizonygatom, zt, hogy a lány totál belém van zúgva. -Valóban nem ismerem, és nem vagyunk együtt, bár az előbb szerelmet vallott nekem, de én inkább elutasítottam.-kacsintottam egyet Sárára, és kíváncsia várta a lány reakcióját, aki időközben állatsimogatót hozott létre az előcsarnokban, azzal, hogy ölébe vette a meglepetést. -Mi ez, állatsimogató? Jézusom!-forgattam szemeimet. -De most komolyan! Képes vagy az öledbe venni! Azt se tudjuk, hogy ki ő és honnan jött, lehet, hogy egy vérszomjas bestia, aki csak arra vár, hogy aranyos, jó lányok vérét kiszívja, amitől megfiatalodhat! Már, bocs- nézek a meglepetésre, majd folytatom. -Nyugi, plüss mókus, ebben az iskolában éhen halsz, ha tényleg ez a célod! És mi van, ha veszett, vagy valami betegsége van? Én nem simogatnám a helyedbe, de te tudod! Én szóltam.-ezzel befejezem kis mondókámat, és hátat fordítok nekik, de még nem megyek el, várom azt a valamit, ami miatt azt mondhaom a lánynak, hogy "na, én megmondtam!"
|
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1289
|
Írta: 2014. április 18. 01:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=277931#post277931][b]Mesélő - 2014.04.18. 01:25[/b][/url] Sára és RufusNem sokat látott még a világból ez a kicsiny szőrös hódocska, hiszen nem olyan régen gyártották le, előtte pedig csak élettelen bábu volt. Semmilyen emléke sincs korábbról, így most aztán csuda sokat akar belőlük gyűjteni. El sem tudja képzelni, hogy milyen lehetett az élet korábban, mielőtt még lennének emlékei. Nem sok mindent meséltek neki az emberek, pedig neki voltak kérdései. Sok kérdései. De nem sokat tudott meg arról, hogy hogyan is készül egy plüssjáték, vagy, hogy milyenek az emberek. Neki csak elmondták, hogy mi a küldetése és Mazsinak azt teljesítenie kell. Miután megtudta, hogy egyikük sem az, akit ő keres lebiggyesztette a varrást a száján és elszontyolodott. Tudta, hogy őt keresse, de az első alkalommal elrontotta. Hát erre tanították őt be? Érdeklődve kezdi figyelni a fiú válaszát, kifejezetten izgalmasnak találja az emberek társaságát. Elégedett prüttyögő hangot ad, amikor a lány megsimogatja. Biztosan van a szőkeségnek valami kisállata, mert nagyon tudja, hogy mire van szüksége. Sok-sok szeretetre és simogatásra. Csipogva válaszolja azt a kérdésére, hogy Kumagorot keresi. Mi más lenne a dolga? - Akkor most igen, vagy nem?Kérdezi tágra nyílt szemekkel, miközben majd kiugrik a szíveként funkcionáló plüssgomolyag a mellkasából, amikor megemelik. Annyi sok órát töltött abban a sötét, hideg, kietlen dobozban, hogy mindennemű szeretettől ki tudna bújni a bőréből meg vissza bele. Rövidke lábaival a boldogságban úszva kapálózik a levegőben, majd a mellső lábai megállapodnak a lány felkarján. Száját eltátja a bejárati csarnokot szemlélve, lentről nem tűnt ilyen szép helynek. - Ti itt laktok? Hol az ágyatok?Tudakolja gyermeki ámulattal a tekintetében. Sosem látott még ilyen szép helyet, meg ezek a színes homokórák. Hééé! Az ott, az a gyöngy! Az megmozdult! Juuuj, vajon fog még felfelé repülni abból? Ebből a gondolatmenetből a fiú undok viselkedése lendíti ki. Pofikájára szomorúság ül ki, és még inkább igyekszik belebújni a lány védő karijaiba. Riadt pillantásokat küld a fiú felé, nem igazán tudja, hogy miért mondta ezeket. Tátott szájjal hüledezik, fogalma sincs, hogy mit mondjon, most először akadt el úgy igazán a szava. Nem tud sírni, mert ő jókedvre született, de ha képes lenne rá, akkor most megtenné! Hüppögve megnyalja a lány kézfejét, egyfajta megnyugtatást keresve. Reméli Kumagoro lány lesz, mert ezek a fiúk egyáltalán nem kedvesek. Mazsika döntött! Elhatározza, hogy a fiú szeretni fogja őt! Nyüsszögve feltápászkodik a lány kezéből és a háttal álló fiúhoz ágaskodik, majd jól megnyalja a tarkóját. Ágaskodás közben egy sárgás cetli lesz látható a bal combtövébe varrva belülről. Barátságooos, nem ízlel. Mazsi aranyos! Miután kihízelegte magát, úgy gondolta, hogy kötelessége felkeresni Kumagorot, így magukra hagyja az immáron cuki diákokat. Reméli, hogy beköltözött a szívükbe a szeretet és a béke. Mert szivárvány.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|