A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865749#post865749][b]Mesélő - 2023.07.27. 20:50[/b][/url]

- Drágám, Adél egy szegény, összezavarodott kisleány, aki a hormonjai miatt olyan csúnya képzelgések áldozatává vált, melyekkel félő, hogy veszélyezteti a gyermeke életét. Képtelen históriákat ad elő, mindenféléről. Kérlek, hiszen, hol is a mi drága Adélunk nem is olyan rég? Pihennie kellett egyet, nem igaz?
Nem kimondottan kedveli a vélavérűeket, azonban ez egyszer kapóra jön, hogy Adél is az, hiszen köztudott, hogy a vélák nehezen viselik a stresszt, eltorzult fejjel, idegbajjal küzdenek. Milyen szomorú, roppant mód szomorú. Még sóhajt is egyet, ami stresszlevezetés annak okán, hogy ne akarja azonnal felpofozni a fiút, amikor az újra kinyitja a száját.
- Jogod akkor van, William, ha nem vered a feleséged. Jelenleg egy szakadék szélén egyensúlyozunk, és csak úgy maradhatunk fent, ha a másik partner ebben, ha ő nem kockáztatja az életét. Ha a mélybe veti megát, megnézve, hogy tényleg olyan mély-e, mi is ott pusztulunk. A házasságotok egy vékony fonal, mely összetartja a két családot, és mely egyetlen rossz lépéssel a mélybe ránt.
Ráadásul a Flaviukkal nem először. A korábbi esetnél, valami csoda folytán a levegőben maradtak, míg híd nem épült közöttük, ám Adél és Will a találkozásuk percében lángra lobbantották a masszív építményt, és lett megint a peremen keringőzés a program.
- Én leszek az, aki beszél vele. Személyesen. Hogy az anyjával vagy nélküle, azt majd Adél eldönti, lássa, hogy tárt karokkal és megértéssel fogadom. Hogy mikor és hol találkozom vele, az az én ügyem, de, ha hajlandó vagy a feleséged visszaszerzéséért némi áldozatot hozni, akkor jó eséllyel visszahozom őt neked. Az én célom az örökös. Egy lehetőleg épeszű, nem vérfertőzésből született fiú gyermek. Ehhez pedig Adél kell. Csak bízz benne, hogy a vállalkozásom sikeres lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865804#post865804][b]Mesélő - 2023.07.30. 08:24[/b][/url]

- Nagyszerű. Hidd el, egy nap, remélhetőleg nem is olyan sokára, minden elrendeződik majd, és nyugodt életet élhetsz, előítéletek és negatív események nélkül. Én ezt szeretném, Will, és erre fogok törekedni. Az unokám vagy, nincs olyan, amit ne tennék meg érted.
Fontosnak érzi elmondani, hogy kész harcolni érte, bármi legyen is az ár. Az unokái, különösen Martin gyermekei nagyon fontosak a számára, és szeretné mindegyiket jó helyzetbe tudni, jó körülmények között. Sokszor megharcolt már, különösen Williamért, nem most fog másként cselekedni. Főleg, hogy ebben a pillanatban ennyire hasonlít a szeretett fiúra. Ennyire talán még sosem látta őt azonosnak az apjával. Bárcsak ne lett volna Adél túl jó opció az adott helyzetben. Bárcsak találtak volna nyugodtabb lányt neki. Túl kevés idő volt arra, hogy rendesen megfontolják az opciókat.
- Menj csak. A legutóbbi szobádat készítette elő Clara a számodra, remélem megfelel.
Ezzel pedig részéről el is engedi a fiút. Muszáj gondolkoznia, egyedül lennie, így egy disaudio társaságában teljesen kivonja a hangokat a szobából. Csak a saját gondolatait szabad most hallania. Fel kell építenie egy megfelelő stratégiát Magda ellen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865815#post865815][b]Mesélő - 2023.07.30. 13:21[/b][/url]

Mostanra már a lánynak a dolgozószobájában kellene lennie, sőt, lassan indulási idő van, ő mégsem bukkant fel. Talán felesége tartotta fel? Beles a dolgozószobába, de hiába szól hozzá, nem hallja, majd nem sokkal később érzékeli a mágiát is, vagyis esélye sincs. Nem érzi problémának, tudja, hogy akkor tesz így, amikor igazán csendre van szüksége, helyette tovább indul, hogy Esther-nek szóljon, most már igazán jönnie kéne. Az ajtó zárva, ahogy benyit, úgy kopog, és köszönne, de a látvány, ahogy a két gyerek az ágyon ül, túl közel egymáshoz, egy csukott ajtó mögött, a torkára forrasztja a szót, és érzi, ahogy elönti a düh.
- MÉGIS MIT KÉPZELTEK TI?!
Nem csak az egyik, vagy a másik, mind a kettő. Megmondta, hogy nem jó ötlet, és úgy néz ki, igaza van. Aki egyszer megtette, megint megteszi, és pontosan sejtette, hogy ez lesz egy nap, hogy minden tiltás és távolság ellenére újra meg fog történni. Ő még emlékszik arra, hogy milyen keservesen sírt a kislány, ahogy meztelen teste összegömbölyödve rázkódott. Nem, ezt megint nem fog megtörténni. Becsapja maga mögött az ajtót, és dühösen lép közelebb hozzájuk.
- Ebből most már legyen elég.
Lépései alatt a zsebében lévő kulcscsomó egyik kiálló fémjével, amit ezer éve le kellett volna már szednie róla megsebesíti a gyűrűsujját, és amikor eléjük ér a véres ujjbegyét a pecsétgyűrűjéhez nyomja, amin a hold nappá válik, és a kavargó, ezüstös háttér kiáramlik, hogy helyette aranyos szín vegye át a helyét. A gyűrű eredeti kinézete, és bármilyen látványos is a pillanat, mégsem szabad megfeledkezni az ezüstös távozókról, a vékony fonalakról, melyek most két fiatal halántékába fúródnak minden ellenkezésük ellenére is. Hiszen hozzájuk tartoznak, csak hazatértek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865818#post865818][b]Mesélő - 2023.07.30. 14:00[/b][/url]

Talán elhamarkodott lépés volt, de most jött el az a pont, amikor elege lett abból, hogy sosem magyarázzák meg ennek a kettőnek, hogy miért kell kerülniük egymást, hogy mi az, ami miatt mindenki idegessé válik, ha egy helyen tudják őket. Talán nem kellett volna ezt tennie, de már belefáradt ebbe az egészbe, és unja a saját frusztráltságát a témában. Talán önző lépés volt, talán most először cselekedett helyesen. Ez nem most fog kiderülni, hanem idővel, amikor elválik, hogy az első érzelmi sokk után, ami Esthernél a menekülés, miként éreznek majd. A fiúra néz, és kicsit megingatja a fejét.
- Hát ezért lettetek teljesen szétválasztva.
Teszi hozzá még a kapott emlékekhez, ha ez nem lenne világos a fiúnak.
- Minden igaz, nincs megmásított emlék benne, az emlékeiteket nekem kellett őriznem, mert rám senki se gondol, hogy bármit is titkolok.
James a maga módján minden unokáját nagyon szereti, és mérhetetlen fájdalommal tölti el mindaz, amit Esther mondott az előbb, de reméli, hogy idővel meggondolja magát, megenyhül majd az irányukba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866092#post866092][b]Mesélő - 2023.08.14. 14:24[/b][/url]

- Mindig örömmel látlak, Adél.
Mosolyodik el természetes kedvességgel, és valóban így is gondolja, a lány némiképp hisztériás, nem kevésbé gyerekes, és talán haragudhatna is rá, de mégsem tsszi. A saját gyerekei se voltak jobbak ebben a korban, másrészt szánja is őt, elég baja van neki azzal a ténnyel, hogy Magda az anyja.
- Milyen kár, azonban én is úgy vélem, hogy ezt ketten meg tudjuk beszélni. Jobb is így, Will olyan szomorú volt, amikor hazajött, kétségbeesett, így én őt megkértem, hogy ne jöjjön, sőt, megkértem a nagyapját, hogy ma vigye magával, nem tesz jót neki, hogy csak úgy gubbaszt, így nem zavarthatja meg a te nyugalmadat sem.
Nem is szeretné, elvégre egy gyermek növekszik benne, egy lehetséges Krise örökös, aki Martin vérvonalát viszi majd tovább. Ennél neki nem is kell több. Szenvedélyesen szerette a fiát, és minden apró vonásért hálás, amit utódaiban felfedez. Különösen most, amikor félő, hogy egyet elveszített közülük.
- Van kedved sétálni egyet? Úgy terveztem, hogy ma a rózsakertbe megyek, hihetetlenül megnyugtató hely. James nemrég néhány igen ritka példánnyal örvendeztetett meg, most nyílnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866095#post866095][b]Mesélő - 2023.08.14. 16:02[/b][/url]

Túl könnyű győzelemnek hat az, amit a lány a száján kiejt, s Madlen nem egy tapasztalatlan fruska, aki ennyinek olyan nagyon könnyen hinni tudna. Szép is lenne, ha ilyen könnyű lenne minden az életben. Néha nem bánná persze, de alapvetően kifejezetten élvezi azt, hogy meg kell küzdenie. Nem róhatjuk fel neki, az egész élete arról szólt, hogy csak az igazán a sajátja, amiért megdolgozott. Tetszik neki Adél energikussága, de óhatatlan is keresi a jeleket, amik azt mutatják, hogy az anyává formálódó kislány veszélyes a születendő gyermekre. Ő maga is azt kívánja, hogy ne találjon semmit, ami ezt igazolná, egy gyereknek az anyjánál van a helye.
- Szerencsére igen. Ebből a szempontból nyugodtak lehetünk, azonban én mindig arra törekedtem, és a jövőben is arra szeretnék, hogy a gyermekeim és unokáim boldogok is legyenek. Súrlódások minden kapcsolatban vannak, de kell lennie a szeretet mellett tiszteletnek és elfogadásnak is. William hibázott, amikor bántott téged. Elmondta, ahogy azt is, hogy te kezdeményeztél. A házasság nem egyszerű, ahogy a fellobbanó indulatok sem.
Ezeknek köszönhetően van ő maga is jelenleg örökös nélkül, hiszen végig úgy tervezte, hogy Esther lesz majd az, aki átveszi a helyét a családban, ha vele valami történik, de a lány az eset óta nem reagál a megkeresésekre, pedig a nagyapja személyesen is járt nála, hogy beszéljenek.
- Szeretném megtudni, Adél, hogy mi segítene abban, hogy te boldog légy. Mit vársz a házasságodtól, a férjedtől. Egy gyermek növekszik benned, egy örökös, akinek a jól léte attól függ, hogy te miként érzed magad. Will tudom, hogy kész változni, de segítenünk kell neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866099#post866099][b]Mesélő - 2023.08.14. 17:20[/b][/url]

- Egy anya tudja, hogy mikor szeretné felfedni, hogy gyermeket vár, főleg, ha voltak már sajnálatos események korábban.
Adél esetében pedig voltak, egyetlen pillanatig sem hibáztatja. Az igazság az, hogy a ténnyel magával, hogy Will megütötte őt, nem ért egyet, legyen Adél állapotos vagy sem, és Adél erőszakosságával sem, még akkor sem, ha indokolt.
- A másik megvan még?
Nem hajlandó a szájára venni a szeretője nevét, holott elég sokat hallott már Júliáról. Nem szívleli azt, ahogy manapság ennek a természetességét kezelik. Évtizedek során megesik egy-két ballépés, talán, van, ahol még annyi sem, azonban az, hogy egy házasság szerető nélkül menjen, mostanság mintha kihalni készülne, ami igen sajnálatos tény. Érzékeli, hogy Adél mondani kíván valamit, ezért is javasolta a kertet, ilyenkor itt kint nincs senki, bent viszont fülelhetnek és fecseghetnek, amit a legkevésbé sem szeretne. Ha Adél olyat mond, amibe nem egyezhet bele, akkor azt nem akarja, hogy Will is megtudja idő előtt.
- És mi a másik kérés?
A leszokás kérése indokolt, a lány a gyermekét és magát is védi ezzel. Willből életképes, erős családfenntartóvá kell válni, és onnantól, hogy Adél azt mondja, szereti az unokáját, Madlenben is elindul egy folyamat, ami kívülről ugyan nem látszik, de bent erős érzelmeket indít el. Szereti az unokáit, a múltjuktól, a jelenüktől függetlenül, és bár tény, hogy Adél éppenséggel roppant előnyös feleség volt, nem mehet el amellett a tény mellett, hogy remélte, egy nap megszereti Willt, aki egyáltalán nem rossz ember a szemében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866101#post866101][b]Mesélő - 2023.08.14. 17:43[/b][/url]

- Helyes.
Ez a legőszintébb reakció, amit adni lehet arra, hogy nincs előtérben a harmadik. Ha már nem látszik, könnyebb minden, de még jobb lenne, ha egyenesen eltűnne. Nem kell felesleges izgatottság egy várandós nőnek, csak annyi, hogy a babája szépen fejlődjön.
- Nem, sajnos nem tudtam.
Hozzá mindig csak akkor mennek, amikor negatív dolgokat közölnek, pedig abban reménykedett, hogy majd olyan nagymama lesz, akit szeretnek az unokái, és akit egy-egy örömhírrel látogatnak majd meg. Ehhez képest jelenleg Martin gyerekeinél szinte kivétel nélkül rosszul szerepelt. Benjamin és McKenzie az ég tudja, hogy merre járnak, Alexandra gyerekei túlságosan elkényeztetettek ahhoz, hogy időben megállapodjanak, Samantha lányai túl kicsik, Isabelle gyerekeiről nem is beszélve.
- Csak néhányba. Szeretek jól aludni.
De az a pár, ami valójában szinte az összes volt, is bőven elég volt ahhoz, hogy ne tudjon hetekig rendesen pihent lenni.
- Gyanítom, hogy te is ismered a tartalmukat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866103#post866103][b]Mesélő - 2023.08.14. 18:23[/b][/url]

- Will nagyon szerette őt.
Belphengard is szerette Willt, ebben biztos, ahogy abban is, hogy meglátott benne valamit a férfi, ami arra késztette, hogy magával vigye ezen az úton, és aminek meg is lett az eredménye. Will pedig tett róla, hogy ne csak ő maga legyen sérült, hanem a testvérei is. Senki sem tehetett arról, ami a szüleikkel történt, és mégis, mindenkin megtorolta azt. Ennek pedig jelen pillanatban súlyos következményei vannak, főleg Esthernél, de csak idő kérdése, hogy Nate is megtörjön. Ha megtudja, hogy mi történt a húgával, erős a gyanú, hogy ő következik majd.
- Vagy megnyugszik, vagy maghal. A fiamat már elvesztettem, az unokámat nem hagyhatom.
Ez az egyetlen biztos dolog, amit tud, hogy nem veszítheti el Willt, holott sokan úgy gondolhatják jelen pillanatban, hogy nélküle könnyebb lenne. Valahol mélyen Madlen tudja, hogy jogos ez a gondolat, de mégsem tud sem nyíltan, sem rejtetten egyetérteni ezzel. Will is, mint mindegyik leszármazottja, a kincse, akiket óvni kíván.
- Ez nem csak a nagyapja, ez Will dühe. Anno azért került a nagyapjához, hogy távol legyen a testvéreitől, mert a haragja egészségtelen tettekre sarkallta.
Nem képes kimondani, hogy mi is történt. Nem tudja, hogy bármelyik fél is, valaha is beszélne róla, megértené, ha egyik se tenné. Ha Esther a szavánál kíván maradni, vagyis, nem tartozna a jövőben a családjukhoz, az, ha csak nem megy most rögtön férjhez, magyarázatra szorulna, és jelen pillanatban ő maga sem tudna semmilyen más indokot felhozni, hogy miért, mint azt, ami valójában történt.
- Próbáltam megóvni a börtöntől, és amikor kijött, reménykedtem benne, hogy túllendült, hogy felnőtt a feladathoz, hogy férj, apa és a társadalom hasznos, megbecsült tagja legyen.
Ez egy kudarc, nincs mit szépíteni rajta. Rimánkodott, de James hajthatatlan volt egy ponton túl, azt mondta, a fiúnak felelősséget kell tanulnia, és ezzel nem tudott vitatkozni, csak éppen reménykedett benne, hogy előnyt tud majd kovácsolni az ottani évekből.
- Nem dönthetek helyette, Adél, nem dönthetek arról, hogy egy hibás lépést követően meghal, azonban elmondhatom neki úgy ezt, hogy ő is megértse. Nem vagyok benne biztos, hogy most eredményes lenne az, ha te kommunikálsz vele, azonban hátha az, hogy csak akkor kaphat vissza, ha megteszi mindezt, segít. Azonban nekem is van kérésem hozzád, ha megengeded.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866107#post866107][b]Mesélő - 2023.08.14. 20:05[/b][/url]

- Talán, ha elég nagy pofont kap az élettől. De kicsi erre az esély.
Nem beszéltek arról, hogy visszakapta az emlékeit, amiket jobbnak látott annak idején elvenni tőle. James azonban túlzottan hirtelen és teljes mértékben nélküle döntött arról, hogy mind a két gyerek visszakapja az emlékeket, és ki tudja, hogy ez milyen következményekkel jár.
- Nőj fel, Adél. Már nem csak egy kis csitri vagy, aki, ha valami nem jó, hazaszalad, és ráhagyja a felnőttekre, hogy oldják meg. Fiatal vagy, de feleség és anya is. A testedben nő egy gyermek, akire vigyázol, és van egy férjed, akit szeretsz, és akit nem szeretnél elveszíteni. Ezt csak úgy tudod megtenni, ha Will és a világ azt látja, hogy sziklaszilárd támasz vagy, olyan, akit nem tudnak összetörni. Légy irányító, határozd meg a vágyaidat és ne adj alá, ne egyezz bele kevesebbe, mint amit akarsz. Az élet nem mindig kegyes, minket sok veszteség ér, van, hogy tárgyként kezelnek, van, hogy megpróbálnak semmibe venni, de ezt csak addig teszik, amíg hagyjuk. Will csak addig teszi, amíg hagyod.
Szent meggyőződése, hogy ha az unokája nem lát félelmet a szemében, nem hall megingást a hangjában, és nem tudja ledominálni őt, Adélt, akkor elkezd egy másik viszonyt kialakítani vele, egy érdekes, partneri felállást. Ha ez megvalósulna, Adél előtt számos lehetőség nyílna meg, ebben biztos.
- Tudom, hogy szereted az édesanyádat, de gondolj csak bele, hogy hány ember fordított már hátat Hévíznek, és mit tudnak felmutatni? Boldogságot.
Elindul a rózsák között, egy-egy kinyílt fejet megszagolva, szeretetteljes mosollyal az arcát pillantva rájuk. Mindegyiknek története van, és nem mindegyik boldog, mégis, nagyon szereti őket.
- Krise vagy, ez a hely mindig az otthonod lesz. A nők, akik ebben a családban élnek, akár születésüktől, akár házasság révén, mind melletted állnak, és mindenben segítenek. Itt sosem maradsz egyedül, Adél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866160#post866160][b]Mesélő - 2023.08.17. 07:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866275#post866275][b]Mesélő - 2023.08.23. 20:53[/b][/url]

Túl sok minden történt az utóbbi időben, túl sok fájdalmas pillanat, és Madlen, bármennyire határozott nőnek is tűnik, valójában most az események legalább felében nem tudja, hogy mitévő legyen. Esther kijelentése különösen zavarja, hiszen néhány hete egészen biztatóan tudtak tárgyalni, és kihozni egy olyan megállapodást, mely nem volt olyan vészesen rossz, sőt, időt adott neki magának is, miközben a lány úgy érezhette, hogy a teljes szabadság felé halad. Megfelelő döntésekkel talán meg is lett volna a vágyott szerelmi frigy, ami valójában éppen olyan elrendezett lett volna, mint minden más. A mai reggelen azonban egy bagoly a birtok kulcsait és számos bankkártyát hoztak, egy rövid levél kíséretében, melyen leginkább tételek szerepeltek, iskoláztatási, ruháztatási költségek, amiket nem tippelt meg rosszul, Madlen maga szomorú is lett volna, ha ennyi mellette töltött évvel nem látja reálisan a költségeket. Fájdalmas volt azonban látni a száraz, tételes felsorolást. Madlen nem ahhoz van szokva, hogy ne hódoljanak be neki, de Jamestől fél tanácsot kérni, vagy egyáltalán elmondani neki, hogy mit kapott reggel.
- Jobb kérdezni, mint bizonytalanságban őrlődni. - biccent egyet, nem is figyelve igazán, elméjében Nathaniel mostanában tanúsított viselkedése az, ami megjelenik, és azon elmélkedik, hogy vajon a fiúnál is érik-e valami. Testvérek, ha kettőnél éppen dráma van, a harmadik miért maradjon ki belőle.
- Mindenki életében vannak történetek, amiket nem tud. Ha arra vagy kíváncsi, hogy van-e még emlék, amit nem kaptál meg tőlünk, a válaszom az, hogy nem. De attól még, hogy birtoklod, nem is biztos, hogy tudod is őket. - erre nem is olyan rég Adél maga világította rá, aki felidézte azt, hogy mit látott Belphengard esetében, és amelyekről feltételezi, hogy William nem tud.
- Le kell szoknod, William, a részegeskedésről. Annak érdekében, hogy a fiad és a feleséged megmaradjon. Főleg a fiad. Erre koncentrálj. És amennyiben Adélt is meg kívánod tartani, úgy azt javaslom, az ital helyett valóban válaszd a családod. Hamarosan élő bizonyítéka lesz annak, hogy termékeny vagy, szaporodj, családot szeretnél, erre vágysz. Adél megadná neked. És mi a nagyapáddal hálásak lennénk azért, amiért a családfánkat biztosítod. Az unokatestvéreid vagy túl fiatalok vagy túl elkényeztetettek, hogy rendesen végezzék a dolguk. - Madlen fejét csóválva igazít meg néhány rózsát, különös jelenség, ahogy kesztyű nélkül, a fájdalom legkisebb jele nélkül rendezi őket, holott a tüske többször is a húsába vág.
- Adélnak van egy másik feltétele is. Egy megszeghetetlen eskü. Amit csak a születendő gyerekeire kért. Hogy őket ne bánthasd. - az ostoba, tenné hozzá, de ki tudja, Adél talán élvezi ezt a fajta bánásmódot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866319#post866319][b]Mesélő - 2023.08.26. 17:40[/b][/url]

- Én is sok mindent mondtam már az életben, sok mindent hittem, hogy úgy lesz, de természetesen tévedtem. Van az a pont, Will, amikor nem elég csak mondanunk, hogy nem úgy lesz, meg kell cselekednünk. A nagyapád azért adta vissza az emlékeket, mert féltette Esthert, neki ő a legkedvesebb unokája, és te bántottad őt. Hiába mondtam neki, hogy nem fogod újra megtenni, azt mondta, túl elfogult vagyok veled, a kedvencemmel.
Sokáig azt mondogatta, hogy neki magának nincs kedvenc unokája, de ez nem igaz, hiszen van, a lányok közül Alina, a legtalpraesettebb, a fiúk közül William, a legjobban Martinra hasonlító az. Minden unokáját szereti, de nem egyformán, ami miatt sokáig bűntudata volt, aztán elengedte a dolgot, mint oly sok mindent az életben.
- Megnézte az emlékeket. Nem tudom, hogy veled vagy nélküled, de megnézte őket. Talán az összeset is, nem tudom, de gyanítom. Utalt rájuk, és ha így tett, akkor tényleg fontos az, hogy megváltozz, Will, sőt, az is, hogy letedd az esküt. Csak a fogalmazásnak kell pontosnak lenni.
Leguggolva beszél hozzá, miközben néhány gazt húz ki a kisebb rózsatövek közül, majd felegyenesedve szembe néz a fiúval.
- A testvéreid ugyanúgy elveszítették a szüleiket, mint te, csak nekik még emlékük sincs róla. A húgod rajongásig szeretett téged, és szerette volna, ha te is szereted. A kérdésedre a válasz pedig, hogy ő is egy gyerek volt.