Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az embereknek van egy nagyon rossz szokása. Nem mindenkinek, épp csak egy töredéküknek, nem is túl feltűnő, de onnantól, hogy a pillantásunk elkapja a mozdulatsort, mindig arra fog figyelni onnantól. Ez amolyan törvényszerűség. Mint amikor feltűnik másnál a vokális tikk, ami egész addig nem is realizálódott - attól a pillanattól fogva a fülünk ki lesz hegyezve a szakaszosan érkező hümmögésekre. Ez a rossz szokás nem más, minthogy idegességünkben, töprengés közben a szánk belső részét harapdáljuk. Talán azt remélve, hogy az apró fájdalom segít majd fókuszálni. A gyengélkedő egyik ágyán ül, hátát a támlának vetve, miközben foga közé csippent egy apró bőrdarabot. Nem mintha nem sértette volna már fel korábban.. most pedig ez a rossz szokás nem hagyja, hogy a szervezet tegye a dolgát és begyógyítsa felszíni sérülést. Nyelvével végigsimít az alsó fogsorán és a biztonság kedvéért az éjjeli szekrényén heverő asztalkára pillant. Ez most nem egy túl forgalmas éjszaka, rajtuk kívül senki más sincs itt, mostanra Barbi is elment és csak ők maradnak. Nem biztos benne, hogy ez a legjobb ötlet.
- Komolyan nem vagy normális. Azt hittem, hogy vannak dolgok, amiket csak úgy .. nem tennél meg. De nyilvánvalóan alulbecsültem az elszántságod.
Nem egészen az elszántság szót akarta használni, és a hang is, amellyel kipréseli az ajkai közül, inkább formálja a "vérszomj" kifejezést. Egyáltalán nem álmos, mindent tudna most tenni, csak épp aludni nem. Nem itt, nem most, nem Mihael társaságában. A szájáról már letörölték a vért és a zúzódást is ellátták, az a sérülés már a múlté, de az agyrázkódással, amit kapott, már nem tudtak ilyen gyorsan elbánni - így is-úgy is benntartották volna még kivizsgálásra.
- Ha legközelebb így nekem jössz.. nem, fogalmam sincs mit teszek, hogy őszinte legyek.
Még fenyegetőzni is kimerült és túl rossz hozzá a közérzete. Annak örül, hogy erről most Rémi nem tud. Képtelen lenne kezelni a gyengélkedőbe berontó öccsét ebben az állapotban. Szokásos összeszedettsége, a makulátlan kinézet és jólfésültség oda; haja borzas, a gyengélkedő hálóruhája pedig bő rá és a legkevésbé sem komfortos.
- Különben is, milyen varázslatról beszéltél végig?
Tulajdonképpen lenne tippje, gyakorlatilag biztos benne, hogy mire gondol Mihael, de az ő szájából akarja hallani. Nem kockáztatná meg, hogy egy félreértésből adódóan saját magát buktassa le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Őszintén szólva ő nem vár halálos ítéletre, eszébe sem jut, hogy úgy, mint Mihaelt, őt is megbüntetnék. Hogy miért? Végül is Ethan ebben a szituációban nem más, mint puszta áldozat, elvégre nem ő kezdeményezte a verekedést, mindössze megvédte magát! Azt is úgy, hogy nem ütött vissza, csak meggátolta, hogy unokatestvére újabb rohamot intézhessen ellene.
Nos, hogy ez a csontok eltüntetésével történt a másik fiú lábában, egy másik kérdés, amiről nincs értelme hosszabban cseverészni. Details. Puszta részletek. A lényeg, hogy a terv bevált, mert Mihael nem érezte szükségét a további földön kúszásnak csak azért, hogy az amúgy csúnyán megtépázott állkapcsának állapotán tovább rontson. Egy szó, mint száz, gyanútlanul húzódik valamivel arrébb az ágyon, illetve húzza arrébb a lábát, hogy Barbi odaférjen - annak biztos tudatában, hogy Mihael meg lesz büntetve annak rendje és módja szerint. Aztán a nő belekezd és...
... hát nem is tudja hirtelenjében, hogy mit gondoljon.
- Elnézést, de lehet, hogy nem értettem jól. Szóval - a mostanra rendbetett állkapcsa parányit megfeszül; nem agresszívan, inkább azoknak az önkéntelen mozdulata ez, akik nagyon megütköznek vagy elgondolkodnak valamin.
- Szóval arra kötelez, hogy még annál is több időt eltöltsünk, mint amennyit eddig, ami meg kell jegyeznem, tényleg csak a miheztartás és a tisztánlátás végett, hogy nem kevés idő, tekintve, hogy együtt nőttünk fel.. tehát még többször kell annak a társaságát élveznem, aki nincs egészen huszonnégy órája, hogy megpróbálta kiverni az állkapcsomat.
Igen, úgy érzi, hogy ez egy remek summázata annak, ami az imént történt. Csak éppenséggel nem tetszik neki, ami nem látványos fintorok formájában ül ki az arcára, hanem egy diplomatikus szemöldökemelés képében.
- Eszemben sincs ágálni a feladat ellen - majd az apokalipszis egyik előszele lesz az, amikor Ethan egy rangban felette állóval pöröl face to face - de ha életünk kicsit több, mint 20 éve nem volt elég ahhoz, hogy ne érjenek meglepetésszerű támadások, akkor nem egy gyerek fog kisegíteni a bajból.
Meg aztán, igyekszik előre gondolkodni, kicsit már előre tart attól, Rémi mit fog ehhez szólni. És amúgy is Mihael, mint apa? El sem tudja képzelni, hogy ebből bármi jó kisüljön. Elnéz a terem másik vége felé, ahol Mihael ül és most először nem utálkozó, hanem valamiféle segélykérő pillantást küld neki. Ebbe ő nem mehet bele. Ugyanúgy megszívja, mint ő, most először "közös" az ellenség amit nem akarnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lapos oldalpillantást vet Mihael nehézkesen vádló szavaira. Mindketten elég lestrapáltak és fáradtak is ahhoz, hogy pattogó, gördülékeny párbeszédet folytathassanak egymással, helyette marad az - őket leszámítva üres - gyengélkedőben uralkodó csönd. Igyekszik átérezni a fiú felháborodását, talán valahol, mélyen egy egészen parányit jogos is az, amivel Mihael végül rátámadt. Azonban...
- Teljesen ártalmatlan varázslat, semmiben sem befolyásolt.. volna. Ha nem akarsz elárulni.
Le sem tagadja, hogy mit tett, ám most rajta a sor, hogy fejével teljesen a másik felé fordulva állja unokatestvére tekintetét, anélkül, hogy akár megrezzenne. Nincs bűntudata. Nincs benne a haragnak az a hullámzó, fékezhetetlen és szinte bőrön érezhető orkánja, mint ami Mihaelt jellemzi. Hűvös és tárgyilagos, s csak a halkan, vontatottan kiejtett szavak mögött sejtet magából valamit a neheztelés.
- Nem bántam meg. Pont bebizonyítottad, hogy a lehető legtökéletesebb döntés volt részemről, hogy rád tettem.
Nem veszi fel Mihael vagdalkozó fenyegetéseit, igen, megértette a mostaniból, hogy képes lenne rá a másik, nem kell verbális megerősítés hozzá, vagy ilyen-olyan cifra metafora és körülírás. Visszaejti fejét a párnára és elcsigázottan hátratúrja a haját, ujjaival fésülve bele a sötét tincsekbe. Félig lehunyt szemekkel hallgatja tovább a jól ismert passzusokat.
- Erre még ne fogadj, előttünk az élet egymás kicsinálására.
Fanyar cinizmus vegyül a hangjába, ahogy felszusszan a konklúziót leszűrve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A társalgó kanapéján ücsörög, kivételesen bármilyen társaságot mellőzve, egyedül, maga előtt egy mágikus sakktáblával. A tábla mesterségesen mágikus intelligenciája ellen folyik a játék éppen, egyelőre fej-fej mellett. Közel annyi báb pihen az oldalsó "temetőben", a játékpályán kívül mindkét térfélen, és egyelőre stratégiailag fontos szereplőket sem sikerült leütni. Előre hajolva, egyik lábfejét a másik lábának térdén megtámasztva gondolkodik. Az a jó a játék ezen formájában, hogy senki sem sürgeti, annyi ideje van megfontolni a következő lépést, amennyit nem szégyell. Valljuk be, ez a rendes élethelyzetekre és szituációkra nem érvényes. Üdítő hát az ilyesfajta magányos időtöltés számára is. Közösségi ember ide vagy oda, pont azért van szüksége néha egy csendes pihenőre, hogy feltöltekezzen és később újult erővel vesse bele magát a társasági életbe. A délelőttöt így töltötte, lassan már mehetne vissza a rellonos körlet felé, de nehéz elszakadni ettől a nyugalomtól most, így míg "rá nem kényszerítik", addig megengedi magának azt a luxust, hogy elvonultan maradjon. Már amennyire el lehet vonulni egy olyan népszerű közösségi helyiségbe, mint a társalgó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nyílik az ajtó, és beszűrődnek a kinti beszélgetés, kiáltozás zajai. Semmi különleges vagy természetellenes. Ha ennyi diák van összecsődítve egy helyre, nehéz lenne könyvtári körülményeket fenntartani, főleg a közös tereken. Már ezzel a csendes társalgóval is felettébb nagy szerencséje volt. A hangok után aztán egy közelebbi is felhangzik, megáll az ajtóban, még visszanéz és visszaszól.
Aztán befordul ide, Ethan pedig felfedezni véli benne azt az új diákot, akit nem olyan régen kísért le a rellon klubhelyiségbe, eligazítva jó előre a főbb helyekkel és tudnivalókkal kapcsolatban. Igenigen, meg is van, a művészpalánta. Nem meglepő módon jobb memóriával rendelkezik az embereket illetően, főleg, ha az a valaki ráadásul az egykori iskolájából érkezett. Mivel társasága akadt, megváltoztatja a testtartását, jobban érződik a kiegyenesedett hátból, hogy tudatában van az ittlévőnek, és megadja neki azt az udvarias figyelmet, amit illik másnak megadni ilyenkor. Ezt a hivatalosságot az tompítja le és teszi egyszerű barátságos gesztussá, hogy azért közben nem felejt el lépni a sakktáblán.
- Nem, cseppet sem zavarsz. És ez a hely mindenkié. - Kis szünetet hagy a legutolsó mondata után, végül mégiscsak hozzáteszi hangosan is az imént észrevételezett megállapítását.
- Hallom, kisebb szóváltásba keveredtél odakinn .. ?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Eleinte nem is nagyon hívja fel a figyelmét az a tény, hogy összezördülések adódnak a csapat tagjai között. Ilyenek vannak, főleg a rellonban, ahol sok karakán személyiség igyekszik megférni egymás mellett. Önmagában ez nem a világvége és nem is katasztrófa.
- Hogyhogy zaklatnak? Avatják az új fiút vagy zavarja valami őket?
Közben figyeli, hogy a játék mágikus intelligenciája milyen újabb lépéssel örvendezteti meg. Aztán azt is elfelejti figyelni, mikor a "Mihael" név mellé csatlakozik a pontosítás, mely szerint terelő. Összeráncolja a homlokát, úgy dől hátra ültében, elhatárolódva a játéktól, és inkább Aimére figyeljen. Azt elhagyja egyelőre, hogy sikerült tökéletesen rossz vezetéknevet megjegyeznie a másiknak. A lényeg így is érthető.
- Sajnos ismerem, az unokatestvérem. És nem Savaire, hanem Saint-Venant. Csinált is valamit, vagy csak szóban inzultál?
Ismeri Mihael heves természetét (és ezzel milyen szépen írta körbe), így el tudja képzelni, hogy milyen gátlástalanul rosszindulatú megjegyzéseket kell elviselnie a másiknak, ha a rokona kipécézte magának valami miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Annyira jó, hogy Aimé nem mondja ki hangosan ezeket a lehetetlen neveket, amikkel gondolatban hívja őt. Nem tenne éppen jót az egojának, az biztos. Sőt, a jelenleg a fiú felé tanúsított viszonylagos együttérzésének sem. Senki sem mondta soha, hogy Ethan olyan áldott jó lélek, és feddhetetlen jellem lenne, hogy még az önérzetét sértő dolgokat félretolva is hajlandó lenne a jóindulatra. Így azonban egyre növekvő megértéssel, és ebbe keveredő irritáltsággal hallgatja a másikat. Na persze ez nem Aimének szól, sokkal inkább a kuzinjának.
- Néha jó lenne, ha csak csomót kötne tudni a nyelvére. - Mormogja az orra alatt kelletlenül, miközben az állán lévő borostán simít végig a kezével eltöprengve.
- Ne aggódj emiatt, nem normális sem Magyarországon, sem otthon Franciaországban az ilyesmi. Ez nem földrajzi jellegzetesség, mindössze a kuzinom egy faragatlan alak. Konkrétan fenyegetett meg? Netán történt már valami komolyabb is?
Annyival csak nem mehet oda beszélni Míneával, hogy ejnye bejnye az egyik csapattagod kellemetlen megjegyzéseket tett a másik csapattagodra. Ez nemhogy a rellonban nem állná meg a helyét, mint tényleges jog a panaszra, de sehol sem, ahol 13 évesnél idősebb emberek vannak napi kapcsolatban egymással.
- Nos, az, hogy a rokonom, egy meglehetősen kellemetlen tény a számomra. Ne vonj semmiféle relációt le ebből közte és köztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Hogy megütött volna másokat? Ez már komolyabb dolog. Beszélni fogok erről Míneával, hogy tartsa jobban a szemét majd rajta, nem csak mint csapatvezető, hanem mint prefektus is. Mihael inkább az ő.. hatásköre.
Van valami egészen egzotikus abban, amit Aimé csinál. Valószínűleg egyáltalán nem hiába került a rellonba. Nagyon természetesnek hatnak a gesztusai, ahogy leszegezi a szemét a földre, de még ezekkel együtt is, a jó megfigyelőnek viszonylag egyértelmű, hogy mit csinál. Rosszindulatú pletykákról beszél elítélően, de valójában ennek ellenére mégiscsak továbbadja ezt egy prefektusnak. Nehéz eldönteni, hogy szándékosan vagy csak ösztönösen ilyen körmönfont a másik, de őszintén szólva Ethant ez nem is érdekli különösebben. Még csak nem is zavarja, talán inkább ponthogy megmosolyogtatja. Az biztos, hogy elérni elérte, amit szeretett volna, már elhatározta magában, hogy utána fog menni ennek a dolognak. Azért is, mert nem szereti, mikor Mihael így viselkedik, és azért is, mert irritálja, ha egy ilyen kölyköt inzultálnak, jobbára ok nélkül.
- Helyes, örülök, hogy ezt hallom. -  Biccent egyet elégedetten, mert mindig jó hallani, hogy ő és ez az erőszakos alak nem hagynak hasonló benyomást egy emberben. A maga módján amúgy nem utálja Mihaelt, meglepő módon még a viszálykodásaik ellenére is családtagként tekint rá. Ugyanakkor tény, hogy nem könnyű a kuzinjával bánni.
Ha Aimé aztán távozóra fogja, ő is visszatér a saját sakkmeccséhez, amiben némi szünet állt be a beszélgetésük miatt, de az ellenfél szerencsére türelmesen kivárta. Nem mintha más lehetősége lett volna.
- Valószínűleg. - Legalábbis éppen nyerésre áll, valamit nagyon el kell rontania ahhoz, hogy innen megforduljon a mérkőzés állása. Az elmenőben lévő fiútól még elköszön, aztán ténylegesen visszatér addigi elfoglaltságához.