36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 16:31 | Link


Ahogy látom a nő arckifejezését, egyértelmű, hogy valószínűleg ő sem jókedvből van most itt. Igaz, én sem, de neki ezt nem kell tudnia és kötelességem nem éreztetni ezt vele. Szóval kedvesen csüccsenek le mellé, és szépen végighallgatom amit mondani szeretne. Pontosan tudja, mitől van, hm, ez érdekes, de nem kérdezek rá egyből, inkább hagyom, hogy mondja tovább, mert meg akarom hallgatni. Viszont amikor arra kezd rá, mennyire nem vele kéne foglalkoznom, akkor megemelem az egyik kezem.
- Zója. Zója. - Szólogatom, de azért hagyom végigmondani a mondatát, majd komolyan pillantok rá. - Ez nem vallatás, nem kínzókamra, még csak börtön sem. Nem azért vagyok itt, hogy megkínozzalak, hanem, hogy segítsek. - Gondoltam jobb lesz, ha ezt itt és most közlöm vele. Látom, a nő hajlamos túlreagálni a dolgot, elkalandozni kicsit a valóságtól, ahogy mondja a magáét, de majd én szépen visszarángatom a valóságba. Nekem segítenem kell rajta, az már más kérdés, hogy ő fel tudja-e most mérni pontosan, mi jó neki és mi segít rajta. Ilyen izgatott állapotban nem vagyok benne biztos.
- Csak pár percet rabolnék el az értékes diákkínzásból. Tudom, kicsit furcsa lehet, hogy most én vagyok itt érted, és azt is tudom, hogy nem várhatom el elsőre, hogy feltétlen megbízz bennem. De kérlek, ne nehezítsük meg egymás dolgát! Gyorsan megnézem, minden rendben van-e veled, csevegünk pár szót, mintha összefutottunk volna az egyik üzletben, és ha semmi gond, elmehetsz... ha szeretnél. - Mosolygok rá biztatóan, végig kedves, nyugodt hangszínnel beszélek vele, hátha sikerül átragasztanom rá a hangulatomat, vagy nem is tudom. Hiszen én csak annyit kérdeztem, mi baja, ő pedig teljesen kétségbeesett. Űzött vad, menekülne innen, de a lelkiismeretem (igen, nekem olyan is van, bár nem bizonyított) megölne, ha ilyen állapotban elengedném őt. Azonban nem sajnálom, nem vetek rá szánakozó pillantásokat, az ilyenkor senkinek nem hiányzik.
- Tudod, engem eskü köt, szóval amit itt mondasz, kettőnk között marad. - Teszem hozzá még csak úgy, mellesleg, miközben megkérem, hogy üljön fel, hogy megvizsgálhassam, és nyújtom neki a kezem, hogy ha szeretne segítséget, nyugodtan felülhessen.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2015. február 9. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 20:13 | Link

Kornél
Oh, my hero!
Pár héttel Jenny látogatása után

Beteg vagyok pár napja, de annyi náthás, megfázott diák fordul meg itt, nem csoda. Pedig gyakran szedek C vitamint, most is igyekszem így kihúzni, de kicsit fáradékonyabb vagyok. Az ispotályba be sem mentem a héten, jobbnak láttam, ha nem terhelem túl magam. Pontosan tudom, mekkora felelőtlenség, én pedig nem szeretném, ha egy egyszerű betegség hetekre kiütne a forgalomból. Egyszerűen most nem engedhetem meg magamnak. Főleg, hogy itt is sürgés-forgás van, egészen az esti időszakig.
Amikor is elcsendesedik a gyengélkedő. A világítást mérsékelem, hogy azért lehessen látni, de a diákokat ne zavarja. A legtöbbjük alszik, vagy éppen orrot fúj is köhög. Pár ügyes szimuláló továbbra is túl látványosan szenved. Én pedig úgy döntök, be kell mennem a gyógyítói helyiségbe, mielőtt még hazamegyek és rábízom őket valaki másra, mert ma éjjel nem leszek majd képes itt bent szobrozni, ebben biztos vagyok.
A bájitalos szekrény mellett ellépve a székemre leülni készülök, mégis inkább csak leroskadok rá. Veszek egy mély levegőt. Majd még egyet. De mégis úgy érzem, mintha semmit sem érne. Egyre szaporábban veszem a levegőt, de nem pánikolok, fogalmam sincs eleinte, mi bajom van. De aztán érzem az égető érzést az oldalamon, a szúró fájdalmat, ahogy hozzáérek. Csak egy kicsit emelem meg a felsőm, és máris pontosan tudom, mit keresnek ott azok a kiütések. Azért jöttek, hogy eltegyenek láb alól.
Nem, nem azon pörög az agyam, mit tehetnék. Lefagyok és abban a pillanatban arra gondolok, mivel fertőzhetett meg engem Jenny, amivel a szobatársait nem? Miért vagyok más? Egy légtér? Nem, az bárki más lehetne, hacsak, nem... a... hozzá... hozzáértem. A kiütéseihez. Nem tudok koncentrálni, összefüggően gondolkozni.
- A rohadt életbe. - Foglalom össze csendesen lehelve a helyzetet, na igen, körülbelül el a helyzet. Szívás. Hatalmas szívás! Próbálok felállni a széktől és eltámolyogni, hogy bájitalt keverjek, de gyenge vagyok és alig kapok levegőt, az oldalam sajog a kiütésektől.
Még mielőtt még odaérhetnék célomhoz, legalább oly' elegánsan rogyok térdre, majd dőlök el, mint egy krumplis zsák. Érzem, hogy meleg a homlokom... mégis jól esik a földnek támasztani. Ez nem lesz így jó. Nagyon nem lesz ez így jó. Lori, itt az ideje kitalálni valamit. De nagyon gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 9. 20:31 | Link

Lori

Amikor kétszer kimondja a nevét, kicsit megemelkedik a szemöldöke. Az első gondolata az, hogy mintha egy szerencsétlen bolondhoz beszélnének, és bár sosem érdekelte, kinek milyen végzettsége van, kellőképp tanult embernek gondolja magát ahhoz, hogy megértse, és megsértse az előbbi megmozdulás a lánytól.
- De nekem nincs szükségem segítségre.
Ahogy Megara a Herculesből mondaná "nagylány vagyok már, a cipőmet is magam kötöm", így eszerint élve, köszöni szépen, elbánik a dologgal. Különben is, volt már ilyenben része, és bár a mostani babavárás sokkal nehezebb, mégis úgy érzi, meg fogja tudni oldani a dolgot.
- Csak mert egy kicsit megszédültem, még nem jött el a világvége.
Elég szomorú is lenne, ha ennyin múlna a világ, mert akkor már régen kifordult volna a sarkából, és nem is egyszer. Azonban ez láthatóan nem történt meg, így nincs is oka annak, hogy továbbra is itt maradjon. Miközben nézi a nőt, magában azért fohászkodik, hogy se Mina, se Dwayne ne tudja meg azt, hogy rosszul lett, azelőtt, még mielőtt elmesélhetné nekik, hogy nincs semmi gond, csak egy kis rosszullét, amit páran túlreagáltak.
- Minden rendben van. Komolyan. És orvos is látott, nem egész két napja, szóval teljesen rendben van minden. Tudom a kiváltó okot, azonban nem tudsz úgy megvizsgálni, hogy diagnózist is felállíthass. Jól vagyok, minden a legnagyobb rendben.
Ez nem teljesen igaz. A doktornő továbbra se mond semmi biztatót, ő azonban nem fog megfutamodni. Dwayne és ő tudtak normálisan beszélgetni, Mina újra közel áll az apjához, a kicsi pedig olykor határozottan rúg egyet. Ezeket összevetve úgy véli, minden a legjobb úton halad.
- Tudom, engem is egy hasonló eskü köt a hozzám látogatókkal szemben. Én tényleg nem szeretnélek feltartani, másnak is szüksége lehet rád, olyannak, akiért tudsz is tenni. Esküszöm neked, ha kell, hogy rajtam nem tudsz. Megszédültem, a kolléga, aki ide kísért kicsit túlreagálta, és ennyi. Ezzel nem zárhatnánk ezt a beszélgetést?
Szép volna azt hinni, hogy Lori elengedi ennyivel, de nem pont úgy néz ki, mint akit ezek a kijelentések meghatnak, pedig milyen nagyon szép lenne, ha azt mondaná, "persze, igazad van, szép napot.". Nem, ő pedig nem akarja azt mondani, hogy gyereke lesz, bár hamarosan úgyis feltűnik majd a nőnek is, ahogy mindenkinek, hiszen már nem titkolhatja a sokáig. Lehunyja a szemét egy hosszú pillanatig, majd kinyitva sóhajt egyet, és kicsit megrázza a fejét.
- Kisbabám lesz. De már így is többen tudják, mint kellene, nem akarom még terjeszteni a dolgot, ezért is nem akarok beszélni róla.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 9. 20:37 | Link

Lorelai

Miután a sokadik napot, illetve estét tölti el azzal, hogy próbál elaludni, de a keze dobol és egyszerűen túl sötétnek, túl mozdulatlannak ítéli a szobáját. Ez van, teljes csendben képtelen pihenni, nem tud leállni az agya, nem tud pihenni, mert túlságosan kényelmetlen és életidegen az az ingerszegény sterilitás ami körülveszi őt. Kattog az agya, igyekszik lefoglalni magát; ő tényleg igyekszik, de még feküdni is kényelmetlen - nem jó ez a póz, nem jó sz, ha oldalra fordítja a fejét a párnán feszül a nyaka.. ha nő lenne, még azt gondolná, hogy vagy terhes vagy megjött a vörös havi mikulás.
Nem mintha nem tudná teljesen és tökéletesen pontosan a problémája okát, dehogynem tudja, hiányzik neki az az esti szertartás, hogy leüljön a számítógép elé és gépeljen, emberekkel kommunikáljon - lehetőleg egyszerre többel is -, közben a multimediális tartalmakat végtelen számban és mennyiségben fogadja be.
Unatkozik, ugyanakkor ez nem az egyszerű ember általános egykedvűsége, hanem az a frusztrált, kellemetlen, már-már elvonási tüneteket idéző unalom. Nem is csoda, hogy fogta magát és felkerekedett, hogy meglátogassa a gyengélkedőt. Ellával már jártak itt, szóval szerencsére tudja, hogy merre kell mennie, elszántan csattog a célja felé. A fejében legalábbis biztosan hihetetlenül epikus útnak néz ki, gyakorlatilag azonban csupán arról van szó, hogy meglehetősen elkenődött arccal csoszog le a lépcsősoron, aztán át a folyosón, végül be a gyengélkedőbe.

Olyan tíz percet lézeng, insomniás, nyomorult keselyűként körözve az ágyak között, néha unottan megrugdosva az egyik lábát - szóval most már a kislábujja is fáj, ha még egy legóra is rálépne mezítláb, teljes lenne az élete és folyamodhatna szociális segélyért a halmozottan hátrányos helyzete miatt.
- Héé! Milyen eüs ellátás ez? És ha nyílt töréssel jönnék? - Elsiklik afelett a tény felett, hogy ha nyílt törése lenne, akkor vagy elájult volna vagy még az ájulás előtti fázisban jajveszékelne. (Ha csinos lány is van a közelben, akkor csak lazán két fájdalomkönnycsepp között közölné, hogy "ez csak egy karcolás".)
Aztán minél inkább türelmetlenné válik, azzal együtt orientálódik egyre közelebb és közelebb a gyógyítói helyiség ajtajához. Végül fogja magát és benyit nagy svunggal.
- Elnézéstbocsánatdeazértjöttemmertazállapotomsúlyos. - Közli egy szuszra elhadarva a mondandóját, de nincs aki válaszoljon, az iskolai gyógyító ugyanis a földön hever enyhén kipirulva és nem úgy néz ki, mint akinek csak egyszerűen a földön volt kedve eltölteni a délután sziesztáját.
- What the f*ck?
Meghalt! És ő itt van? Mi van, ha őt fogják gyanúsítani? Nem csinált semmit - nade ki hiszi el azt neki? Nyurga kamasz, így elég pár lépés ahhoz, hogy átszelje a szobát és Lorelai mellé letérdelve a hátára gördítse a nőt.
...
Ilyenkor mit kell csinálni?
...
Teljesen leblokkol, csak bután néz maga elé. Normális esetben hívná a 911-et. Meg a varázsló911-et, vajon Magyarországon van varázsvészhívó? És addig neki most csak így ülnie kéne?
Varázsolni nem mer rá semmit, mert az ilyen varázslatok specifikusak, ha rosszul lövi be, hogy a nőnek mi baja és úgy próbálkozik, azzal öli meg. Márpedig nem hogy esetleg rosszul határozza meg.. fogalma sincs, hogy mi minek a tünete és mi merre hány méter az orvoslásban. Fejében megszületik a zseniális elhatározás: azt fogja csinálni, amit a filmekben látott.
Az egyik tenyerét a másik kezének kézfejére fekteti, ujjait átkulcsolja és izé.. újraéleszt.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 9. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 21:28 | Link

Kornél
Oh, my hero!

"Elnézéstbocsánatdeazértjöttemmertazállapotomsúlyos." - töri át a mondóka a tudatomra boruló jótékony, homályos fátylat. Ködös gondolatok közepette veszem a levegőt, amikor érzem, hogy valakinek a térdei koppannak mellettem, a hátamra fordítanak. Nem igazán tudok ellenkezni, lassan nyitogatom a szemeimet, miközben szaporán szedem a levegőt. Ahogy felnézek egy fiú arcra tűnik fel. Kétségbeesés, félelem ordít róla, ahogy ideges tekintettel mér végig újra és újra. Jézusom, ez a kölyök meg mi a fenét csinál itt...? Csak ne érjen hozzá... ne érjen hozzá az oldalamhoz. Egyik kezem óvatosan átveszem, hogy megérintsem az oldalam. Nem szabad hozzáérnie, semmiképpen sem!
De nem megy. Valamiben elakad a kezem, és elsőre nem esik le, mi az. Érzem a mellkasomra nehezedő súlyt, de azt hittem, a fertőzés. Nehezen kapok levegőt. De ahogy érzem a ritmikus lenyomásokat, hirtelen ki-kiszalad a tüdőmből a levegő a hatására, értetlenül nézek a fiúra, elkerekedő szemekkel. Csupán egy kis intermezzo és máris leesik, mi is történik.
- Mégis mi a sz*rt csinálsz, gyerek?! - Elfúló hangon, levegő nélkül, köhögve nyökögöm neki a kérdést, mégis megfelelően éles, metsző hangon. Olyannyira, hogy a torkát tudnám vele vágni. Pár mély, fuldokló levegő, fájdalomtól feszülő izmok, dühtől lüktető vér a fejemben.
 - Most azonnal... vedd le rólam a kezeidet... mielőtt megismertetem az arcod a végbeleddel. - Közlöm rezignáltan, meglepően nyugodtan és komolyan, már a helyzetemhez képest. Nyugodtnak, háát, nem mondanám, viszont azt hiszem komolynak sem. Nem. Ez egyszerűen nem történhet meg velem, ez csak egy komédia. Lehet, hogy elaludtam az asztalon és álmodom az egészet. Én lennék a legboldogabb ember, ha így lenne! De nem bízhatok ebben és várhatom, hogy felébredjek. Mellesleg akármilyen félholt vagyok... képes vagyok megcsinálni. Komolyan összehajtogatom, mindegy, hogy nő vagyok, és jelenleg felülni sem tudok, megoldom valahogy. Nem kell félteni.
- A pálcám, félkegyelmű! - Lehelem neki szerencsétlenül, elfúló, sípoló hangon, ami után össze kell szorítanom a szemeimet, szédülök a sok levegőtől, mégis csak veszem és veszem őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 9. 21:51 | Link

Lorelai

Mentségére legyen mondva, ő tényleg nagyon igyekszik azzal az újraélesztéssel. Igaz, nem elég erősen, de pont az Lorelai nagy szerencséje, hogy nem elég erősen, mert egy újraélesztés során borda is törhetne. A komikus jelenet azonnal átfordulhatna tragikomikusba.
Egy-két-há, egy-két-há.. gyerünk, maradj életben, soha a büdösbe' nem tudná kimagyarázni abból, ha megtalálnák a gyógyítói szobában a gyógyító hullája mellett. Egy dolog, ha a zöldért vinnék be az aurorok, na, de hogy megölt egy szegény, szerencsétlen, törékeny női lényt!
És egy dolog, hogy bevinnék, de az apjától mit kapna!
És egy dolog, hogy az apjától mit kapna, de az ANYJÁTÓL mit kapna?
Egy-két-há, egy-két-há megy ez, megy ez, kezd belejönni. Annyira elmerül az újraélesztés tudományába és Lorelai mellkasának nyomkodásába, hogy csak a második gyilkos nyöszörgés tűnik fel neki. Arra aztán kissé lefagy, megakad a mozdulatban és a nő arcába néz.
- Épp megmentem az életed! Látod, máris beszédképes vagy! - Az érvelési képességei egy politikust is megszégyenítenének. A metsző hang csak úgy elsuhan a füle mellett vagy inkább lepattan, nehéz megállapítani, hogy azért, mert általában nem veszi magára vagy azért, mert most igencsak szélsőséges érzelmi helyzetben (azaz nagyon kétségbeesett) találkoztak.
Lepillant a kezére és most, hogy Lorelai már határozottan megmarad, realizálja, hogy a tenyere meglehetősen illetlen helyen van. Felsandít a gyógyítóra és épp csak egy századmásodperccel tovább tartja ott, mint amilyen gyorsan el tudná venni a kezét. Na, hát azért ez mégis csak egy csinos nő.
Úristen, Kornél, te akkora egy beteg állat vagy, HALDOKLIK és te azon élvezkedsz, hogy rátehetted a kezed? Undorító, skandalum, fúj, KORNÉL!
Valahogy nem tudja átérezni a dolgot, mármint inkább szórakoztatja a gondolatmenete, mintsem megijeszti. Ebből a szórakozottságból nem sok minden látszik, mert arca látványos csodálkozás és megilletődés kifejezését ölti, miközben a kezeit tenyérrel a gyógyító felé, védekezően megemeli, jelezve, hogy ő bizony ártatlan.
- Már le is vettem, bocsánat, tényleg.. bocs, nem azért csináltam csak megijedtem. Jót akartam, azt hittem, hogy izé, újra kell éleszteni.
Amikor a pálcáját kéri tőle a másik, akkor eléggé vonakodva néz el a tárgy felé. Honnan tudja, hogy nem lesz mindjárt azonnal leátkozva a feje? Ilyenkor jön csak rá, hogy igazából milyen gyáva egy tetű, ez a nő gyengélkedik, ő meg azon aggódik, hogy a cicitapiért cserébe az első légzéskönnyítő bűbáj után átváltoztatják-e egy csomag papír zsebkendővé. Végül fogja a tárgyat és Lorelai kezébe nyomja.
- Tessék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 22:30 | Link

Kornél
Oh, my hero!

És igen, az első megjegyzésem a nagy lendületben észre sem veszi, csak nyomkodja tovább a mellkasom, mintha muszáj lenne neki. Olyan hihetetlen koncentrációval néz előre, mint a babák, amikor a bilin ülnek, és csőlátása, szelektív hallása elzárja tőlem, még az éles, számon kérő hangomtól is. Nem, lepattan róla, még én érzem rosszul magam. Bocs, hogy közbeszólok, amíg te itt újraélesztgetsz egy hiperventilláló, élő embert. Az én hibám, hogy megzavarom becses szertartását a második nyökögésemmel, ami már inkább fenyegetés.
Éééés a kezek végül elkerülnek, magasba lendülnek, ártatlanul. Mintha mit sem csináltak volna. Ó igen, máris egy fokkal kevésbé vagyok zabos, de akkor is, a srác helyében nem nagyon nyúlnék magamhoz. Végre az oldalamhoz tudok kapni, de érzem, hogy a kiütések már lassan a hátamon is fájnak, minden mozdulatra. Ahogy hozzáérek, kicsit összegörnyedek, felkapom a térdem. És eskü... eskü, nem direkt célzom meg a srác legérzékenyebb területét, miközben rámarkolok a... pálcámra. De most van ennél fontosabb dolgom is, mármint, az, hogy éppen megfulladok és megölhet ez a hülye fertőzés, ha nem csinálok valamit gyorsan. A mellkasomra szegezem a pálcám, ahogy légzéskönnyítő bűbájjal szedem össze magam. Nagy levegőket veszek, igyekszem minél inkább lenyugodni. De még mindig égnek a kiütéseim. Még mindig fáj.
És félek. Igazából félek, most már nagyon félek, hogy itt fogok elpatkolni, ezzel a hetedhét országra szóló szerencsétlennel egyetemben, aki valószínűleg éppen a saját kálváriáját járja... az én jóvoltomból.
 - Hé... hagyd már, gyere... izé, segíts felkelni! - Mondom, mert én nagyon keményen próbálkozok, de a felülésig is nehéz nyögések közepette jutok el, sok-sok egyensúlyozással, még mindig támaszkodok. Levegő, levegő, fájdalom, istenem, nem tudok koncentrálni. Egyre inkább pánikba esek és azt hiszem, itt érkezett el az a pillanat, amikor az oldalam szorítva, zihálva, a földön támaszkodva, kócosan pillantok fel Kornélra, könnyekkel a szememben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 9. 23:01 | Link

Lorelai

Általában a mentegetőzés és az ártatlanul tágra nyílt szemek be szoktak válni. Meg, ha rájátszik egy kicsit a szerencsétlenségére - ilyenkor általában megsajnálják; most ráadásul tényleg nem játszotta meg magát, tényleg ennyire nem ért az orvosláshoz. Mindenki másban erős és mindenki számára vannak dolgok, amikhez akkor sem szagol hozzá, ha hónapokig próbálkozik vele.
Ha pedig ez nem lenne elég, kivételesen tényleg jót akart! Eléggé önző okokból ugyan, de mégiscsak jót. Ennyi érv elég lenne ahhoz, hogy megússza a megtorlást vagy csak annak a minimumát érdemelje ki. Fejben már meg is győződött arról, hogy nem lesz itt nagy revans, a nő amúgy is éppen azzal van elfoglalva, hogy összeszedje a tüdejét meg önmagát; már miként lenne képes leátkozni a fenébe?
Na, és ahogy ez a megnyugtató gondolat átfut a fején, Lorelai azzal a lendülettel (itt a szerzőnek meg kell jegyeznie, hogy igen tekintélyes lendülettel) vitt be egy véletlen ütést a...
.. nos olyan pontra a férfi testen, amelynek sérülése esetén, lehet az illető fájdalomküszöbe olyan magas, mint Kornélé, minden valamire való hímnemű harcképtelenné válik.
- UUUHGGGHH.. - Közli ezt mind elmésen egy mély, csuklásra és nyöszörgésre egyszerre emlékeztető hanggal. A fájdalom végigcsap az egész testén, a központtól kiindulva a lába ujjáig és a feje tetejéig. Komolyan, még a füle is csengeni kezd, miközben egy elegáns ívben dől el a földön magzatpózba kuporogva és az ágyékát szorongatva. (Amitől csak még rosszabb lesz, de az ember ösztönösen ezt teszi.)
Tesz ő magasról, hogy mi baja a nőnek, most Ő FOG MEGHALNI!
- Nem látom a színeket! Nem látom a színeket!!
Esetleg amúgy ki kéne nyitnia a szemét, de ez a momentum valahol elmaradt a kétségbeesett panasz elnyöszörgése előtt, ami így is gyanúsan másfél oktávval magasabb annál a tónusnál, mint amit a halálos sérülése előtt ütött meg beszéd közben.
- Én sem tudok felkelni a k*rva életbe, éppen most intézted el, hogy sose lehessek apa!
Erre kicsit megakad és még a nagy fájdalom közepette is összeráncolja a szemöldökét. Azért ez lehet, hogy nem is olyan rossz dolog, mármint a messzi jövőre előretekintve. Most határozottan rossz dolog.
- Actually.. thanks.
Persze, ettől függetlenül még mindig ramatyul érzi magát. Felpislog nyomorultan a másikra, aki szintén nincs valami jó állapotban és a fenébe is, annyira nem önző, komolyan megsajnálja Lorelait, mert nagyon nem fest jól.
- És most akkor mit csinálunk? Én nem tudom, hogy mit kell.
Mint azt már tökéletesen be is bizonyította nemrég.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 9. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 23:55 | Link

Kornél

Hiába, a srácnak elhiszem, hogy maradandó élmény volt a véletlen mozdulat, de akkor sem kéne ennyire túljátszani. Oké, nyögés, de hogy színeket sem lát? Magzati póz, markolászás? Ugyan már! Majd ha megszül egy gyereket, na utána sírjon nekem egy kis ágyékfájdalomtól. Én nem szültem, de voltam már jelen és azt hiszem... én soha. Biztosan soha nem fogok szülni.
Sőt, amikor kérem, hogy segítsen fel, még rám is kiabál, de aztán elgondolkozik és megköszöni. Én félbehagyom a szerencsétlen próbálkozást, hogy ülő helyzetbe tornázzam magam. Hisztérikus nevetés szalad ki ajkaimon, ami legkevésbé sem jókedvű. Ahogy támaszkodok, segítségkérően pillantok rá, miközben próbálok nem rettegni és nem kislány lenni, de tudom, hogy ez a fertőzés halálos. És az egyetlen reményem ez a szerencsétlen itt, aki önző, képtelen felfogni a helyzet komolyságát.
Egészen addig, amíg meg nem látja ezt az arckifejezésem. A női könnyek mágikus ereje!
- Vagy elpatkolok, vagy csinálod amit mondok. - Válaszolom, majd veszek egy mély levegőt, oldalam szorongatása helyett inkább megtörlöm a szemeimet. Megrázom a fejem és kicsit helyrerázom magam. Koncentrálj, Lori, életösztön meg minden.
- Van itt a szekrényen, egy nagyobb kristálytégely, fura, zöld krém van benne... először is... hozd ide. - A tüneteket kell enyhítenem, hogy tudjak keverni bájitalt, amitől tényleg jobban leszek. A biztonság kedvéért még egy légzéskönnyítő bűbáj, majd amikor Kornél ideér a tégellyel, felnyitom. A krémbe mártom átellenes kezem és felhúzom a felsőm. Engem nem hat meg a látvány, ahogy a vörös bőrömön virítanak a fehér hólyagok, de kevésbé tapasztalt szemeknek talán nem lesz kellemes látvány. Viszont egyből jóleső sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy a felületet bekenem a kenőccsel. Csak lezsibbasztja, hűti, nem segít rajta. De legalább jobban tudok koncentrálni a valóságra, összeszedni magam.
 - Készülj kölyök, nem lesz egyszerű éjszakánk. - Teszem hozzá sóhajtva, miközben arra gondolok, Jenny mennyit szenvedett a bájitaltól, hogy reggelre jobban legyen. És hogy én hogy fogok ilyen állapotban bájitalt keverni? Hát persze, hogy hős lovagom segítségével!
- Na, segíts fel. - Adom ki a parancsot, amikor megfelelően összeszedtem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 10. 00:25 | Link

Lorelai

Fel sem tűnik neki, hogy a másik nem érzi át a szenvedését és a haláltusáját - ahogy bizony, Lori jól gondolja, ő sem érzi át a nő helyzetét. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy nincs annak tudatában. Elvégre, ő csak arra jött be, hogy elájult. Az bármitől lehet, egy egyszerű szédüléstől is! (Gyorsan eljutott a "klinikai halál" diagnózistól az "egyszerű szédülésig".)
Így a legkevésbé sem véli úgy, hogy itt valami nagy dolog zajlik éppen és, hogy a nőnek komolyabb baja lehet valami múló kellemetlenségnél. Persze, látszik a ramaty állapot, de a könnyek csak arra ébresztették rá, hogy talán most nem ártana visszavenni a paraszt attitűdből. Megríkatni egy nőt nem az ő stílusa. Vagyis igen, de Kornél nem szereti látni az eredményt, mert nem szándékosan vagy kicsinyességből csinálja, hanem, mert.. ilyen.
Egyelőre jobb, hogy nem tudja, hogy halálos, fertőző betegségben szenved Lori, mert ki sem várná a magyarázatot vagy annak a kifejtését, hogy ez csak érintés útján terjed - már itt sem lenne. Már a kastély másik felében járna.
Fertőző, halálos kór? Nope. Nope. Nope. Nope.
Ezért is gondolja azt, hogy az "elpatkolok" kifejezés csak amolyan költői túlzás a gyógyító részéről, amivel segítségre próbálja ösztönözni. Hirtelenjében gondolkodás nélkül rábólint a nő szavaira. Segít neki, hogyne, természetesen. Elvégre annyival tartozik neki, elsősorban ezzel a masszív sajgással az ágyékában.
Ja, ezt kéne mondania, de csak szervilisen lesunyja a fejét és néz Lorelaira a további utasításokat várva.
- Oké, kristálytégely, zöld krém, értem.
Bájitaltanból éppenséggel pont nem reménytelen eset, mert az egy elég gyakorlati alapú tárgy. Természetesen kell hozzá tudni a komponenseket és hogy mit hogyan kell előkészíteni, még a felvágás módja sem mindegy, de mindez az elmélet a gyakorlati megvalósításhoz köthető, így pedig lényegesen könnyebben fogadja be. Feltápászkodva elmegy a tégelyért, majd visszatérve átnyújtja a nőnek, figyelve, hogy mit csinál. Amikor az felhúzza a ruháját és meglátja a hólyagokat undorodva elhúzza a száját.
- Fúj, mi a sz*r ez egyébként? Még sosem láttam ilyet, elég gusztustalannak néz ki.
Ő aztán tudja, hogyan kell udvariasan bánni a hölgyekkel! Megnyúlt arccal bámulja tovább a gyógyítót és egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát kínlódva. Amúgy pedig már teljesen elfelejtette, hogy eredetileg miért is jött, az eseményeknek sikerült abszolút elvonni a figyelmét.
- Éjszakánk? Nekünk? Mert miért, nem mehetek el?
Arra számított, hogy Lori bekeni az oldalát, minden oké, minden happy, ő pedig mehet isten hírével és megcsonkított férfi becsületével a búsba; viszont legkevésbé sem gondolt arra, hogy neki most maradnia kéne bármilyen célból.
Méltatlankodás közben felsegíti Lorelait a helyéről és egyenesbe hozza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 11. 14:42 | Link


Nincs szüksége segítségre. Sajnos én sem kötözhetem oda az ágyhoz, és valószínűleg nem én leszek az az ember, aki képes meggyőzni őt az ellenkezőjéről. Nem, nem harcolni vagyok itt, nem is azért, hogy elhitessem Zójával, hogy valami baja van.
- Nem, valóban nem. - Válaszolom csendesen, hiszen ha ő nem akar engem megérteni, akkor nem is fog. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy nem ezen fáradozik, de biztos vagyok benne, hogy van ezer más gondja, amire energiát fordíthat. Nem az ő hibája. Valahol, belül hamar elkezdem kicsit szerencsétlennek érezni magam.
Főleg, ahogy hallgatom sorozatos érveit, miszerint látta két napja orvos, nem tudok majd úgysem diagnózist felállítani. Makacskodhatnék, harcolhatnék vele, lehetnék vaskalapos, játszhatnám a legyőzhetetlent, de sajnos nem így van. Viszont ez a "mással kéne foglalkoznod" mentalitás még mindig az, amivel falra kergetnek. Normál esetben az ember csak magára gondol, az a fontos, hogy jobban legyen. Viszont mielőtt még válaszolhatnék, látom, ahogy a gyönyörű nő lehunyja szemeit, sóhajt egyet, megrázza magát. Így gyorsan visszacsukom a szám, hogy csendben hallgathassam, amit mond.
- Sajnálom, hogy ki kellett erőszakolnom belőled. Mennyire örülsz neki? - Teszem fel a kérdést végül, mert nincs is annál kínosabb helyzet, amikor örömködve gratulálsz a kismamának, aki erre elsírja magát. Bár nagyon-nagyon-nagyon szívesen megvizsgálnám a picit, mosolyogva pillantok a pocakjára, pillogok kicsit. Ügyesen takargatja, nekem sem tűnt fel elsőre, de valószínűleg ez már nem maradhat így sokáig. Azt is megértem, ha nem akarja, hogy az egész kastély és az Edictum ezen csámcsogjon.
- Mit tudsz róla? - Bátorkodom feltenni a kérdést, és látszik a szememben a szokásos, érdeklődő csillogás. Mint minden lelkes nő szemében, aki egy kismamára pillant és mindent tudni akar. Nekem még mentségem is van, ez a kíváncsiság csupán szakmai ártalom.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2015. február 11. 14:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 11. 19:55 | Link

Lori

- Mennyire?
A kérdés elgondolkodtató. Senki se tette még így fel a kérdést. Mennyire. Mindenki azt kérdezte, örül-e. Persze, örül, de hogy mennyire? Az egy másik kérdéskör. Nem annyira, mint remélte. Tévedés ne essék, szeretné ezt a gyereket, mindent meg is tesz érte, hogy megszülessen, és miután megszületett, mindent meg fog tenni érte, hogy jó élete legyen. De a körülmények, borzalmasak. Mina lassan felnő, pár év és kirepül, ő pedig képes újra elkötelezni magát egy gyerek mellett, neki szánni az életét, csak, hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel, hogy egyedül van.
Örül a terhességének, de az öröme akkor lenne felhőtlenül boldog, ha a nőgyógyásza is és Adam is azt mondták volna, hogy a gyermek szépen fejlődik, egészséges, erős. Örülne, tényleg örülne, ha a gyerek nem csak jelezne, olykor, hanem szabályosan lerúgná a veséjét, mint, ahogy Mina tette. Örülne, tényleg örülne, ha egészséges gyermeket hordana a szíve alatt, ha nem attól rettegne titkon, hogy bármelyik pillanatban összetörhet a vékony álomkép azzal, hogy elvetél.
Örülne, ha Dwayne Warren akarná őt, ha nem csak egy kínos pont és történetesen két gyermeke anyja lenne az életében, hanem a nő, akire vágyik, és örülne, ha a férfi őszintén örülne a ténynek, hogy újabb gyermeke fog születni. Ezek tudtában azonban olyan negyven és negyvenhárom százalék közé saccolná a tényleges boldogságot a terhességében, és bár igyekszik mindezen felülemelkedni, ez nem olyan, hogy csak úgy túl lehet lépni rajta.
- Eléggé, azt hiszem. Persze nem könnyű, de már voltam karrierista, itt az ideje, hogy rendes családanya legyek.
Mina jól tűrte azt az időszakot, amikor az anyja éjszakába nyúlóan dolgozott. Korán megtanulta, hogy szükségük van a pénzre, és tudta, hogy az anyja jó körülményeket akar neki biztosítani. Sosem szenvedett hiányt semmiben és nem szenved most sem, még ha nem is ugyanaz a pénzösszeg kerül haza hónapról hónapra, mint ami korábban. Szerencsére van segítsége, és bár a nő személy szerint pénzt sosem fogadott el Dwaynetől, a kislány kap tőle, és hogy mit kezd vele az a lányra van bízva teljesen. Megbízik benne, és tudja, hogy ez is kell ahhoz, hogy jó kapcsolatuk legyen egymással.
- Fiú lesz, kicsit kisebb, de kezdi összeszedni magát, bizakodó vagyok, tudom, hogy megerősödik majd és olyan lesz, mint az apja. Ez határozottan vigasztal, de nem esek át a ló túloldalára. Mire elmúlik a hóemberszezon, addigra én leszek az utánpótlás.
Egy halvány mosolyt megereszt, elvégre ha gyengének is hat, de viccnek szánta a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. február 19. 18:41 | Link



Máté szavai visszhangzottak a fejében. Ne menj az erdőbe Annie! Nem volt magánál, teste és lelke mintha két különböző helyen lett volna. Furcsa érzések futottak át rajta, aztán teljes sötétség. Amikor újra tudatánál volt, még mindig a külvilág legkisebb érzékelésével feküdt valahol, valami puhán. Eleinte minden csendes volt, nem akart felkelni, csak lebegni az éterben mindentől távol. Semmi nem járt a fejében, csak néha a bátyja szavai suhantak át rajta.
Kérdéses, hogy mennyi idő telt el így, de lassan kezdte érzékelni, hogy mi is van körülötte, érezte a tompa fájdalmat a bokájában és hangokat hallott. A szemei még nem nyíltak ki, csupán sóhajtott, mint aki most ébred. Végül is így igaz.
Ujjainak mozgatása után a fejfájást is érezni kezdte. A hangok úgy tisztultak ki a szobában, ahogy a lány emlékei is. A vérfarkas, a történtek, a feszültség és félelem. Ahogy bevillant neki egy emlékkép az éjszakáról, szemei kipattantak ijedtségében. Mély sóhajjal dőlt vissza a párnájára amikor meglátta, hogy nem egy gyilkos, hanem Noak, a sárkánya igyekszik bekapni az orrát ébresztésképp.
Lágyan elmosolyodott a kis fekete lényre pillantva, aztán Haroldra és Mátéra emelte tekintetét. Szavak még nem jöttek ki a torkán, erőtlen volt, éppen csak feltudta küzdeni magát félig ülő helyzetbe. A fiú adtak neki vizet, aztán távozásra lettek kérve. Annie nyöszörögve mozgolódott arra várva, hogy mit akarnak vele csinálni most, hogy magához tért.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 28. 19:05 | Link

Kornél


A fiú végre felfogja, hogy nem játék. Valószínűleg az erőnek erejével visszatartott krokodilkönnyek ébresztik rá, hogy ez bizony nem játék. De még mennyire, hogy nem az. Ha tudná, valószínűleg már kiszaladt volna a világból, de ahelyett inkább elküldöm egy tégelyért. A tüneteimet kell enyhíteni... mit is olvastam róla? Mi volt Jenny-nél is az elsődleges cél? Nehezen forog az agyam, gondolkodva veszem el a krémet. A tünetek enyhítése, igen és... és... megvan. Fulladás. A leggyakoribb gond, hogy mire kész lenne a bájital, a páciens nem kap levegőt és megfullad. Fulladás. Erre kell odafigyelnem. Mennyivel könnyebb lenne, ha még koncentrálni is tudnék!
De most felhúzom a felsőm, hogy bekenhessem a krémmel a hólyagokat. Többen vannak, mint voltak, amikor legutóbb néztem. De majd megáll és visszahúzódnak... remélhetőleg reggelre minden rendben lesz. Nagy levegő, még egy, semmi baj. Nincs baj. Igazából nincs semmi baj. Csak le kell nyugodnom és végigcsinálni ezt az egészet.
- És imádkozz is, hogy ne láss soha többé. - Adom neki jó tanácsom és nem is tudná, mennyire bölcsen szóltam. De akkor sem engedem, hogy hozzáérjen a kiütésekhez, még ha nem is undorodna tőle. Sóhajtva konstatálom, hogy kicsit jobb lett, kicsit könnyebben lélegzek, kevésbé fájdalmas minden egyes mozdulat. Kevésbé fáj élni.
Miközben felsegít, a srác értetlenkedik az éjszakáról. Fáradt sóhaj hagyja el a számat, mert olyan kis naiv, ha azt hiszi, ennek a történetnek itt és most vége van. Amikor álló helyzetbe kerülök, elengedem, egy szék támlájának támaszkodva tántorgok. Nem fogom tudni így megcsinálni a bájitalt, az üst és az asztal felé pillantok, egyre nehezebben lélegzem, a fenébe is. Letörlöm az elgyötört arckifejezést az arcomról és Kornélra pillantok, komolyan.
- Igen, édesem, itt kell maradnod, mert egyedül nem tudom megcsinálni a bájitalt, amitől jobban leszek. És mellesleg ha össze is jön, egész éjjel szenvedni fogok, hogy reggelre jól legyek. És mivel te vagy itt az egyetlen szem segítségem - hidd el, én sem örülök neki -, igen, maradnod kell. - Fejezem be mondókámat már halkabban, kicsit elfúló hangon. Nagyobb levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam és minél több oxigén jusson a szervezetembe. Nem akarok belegondolni mi lesz velem éjszaka, ha erre a félkegyelműre leszek bízva. Azt sem, hogy mi lesz velem, ha az általa készített bájitalt kell majd meginnom. De végül is, tök mindegy, miben halok meg, nem?
- Akkor, kész vagy? - Kérdezem, miközben jobbnak látom leülni, hiszen remegek. Gyenge vagyok, beteg, szánalomra méltó, de az önbecsülésem és az elveim ilyenkor sem adom fel. Ha az én drága megmentőm azt mondja, készen áll, akkor lépésről lépésre elmondom neki, mit kell tennie és figyelem azért, amit csinál. Remélhetőleg nem fog semmit bénázni és instrukciók alapján csak össze tud hozni egy bájitalt... legalábbis nagyon ajánlom neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 28. 19:59 | Link

Zója


Látom rajta, meglepte a kérdésem. Talán azért így tettem fel, mert nem is sejti, mennyi dolgom volt már állapotos nőkkel. És ilyenkor tényleg nem az a kérdés, kitől van, akarja-e vagy örül-e neki. Hanem, hogy mennyire teszi. Minden anya örül a gyermekének, valahol, a lelke mélyén, ez belénk van kódolva, az emberi lényekbe. Hiszen ez a létezésünk célja tulajdonképpen. Ezért mosolyodik el néha még a legkomorabb, legkegyetlenebb ember egy kisbaba vagy egy kismama láttán.
És valószínűleg ezért van az is, hogy különösen lelkesen szeretnék Zójának segíteni valahogy. Mosolyogva hallgatom a válaszát arról, hogy eléggé örül neki és ideje feladnia a karrierista énjét azért, hogy igazi családanya legyen. Még akkor is, ha nem tipikus a családmodellje, nagyon tiszteletreméltó, amit mond, ahogy viselkedik és ezt az egészet kezeli. Komolyan csodálom érte.
- Csak közhelyeket tudnék rá mondani, amiket már biztos ezerszer hallottál. De azért ha bármi gond van, szívesen segítek. - Igen, taglalhatnám, hogy most ők, az egészségük a legfontosabb, ne hajtsa túl magát. Legyen egészséges, vigyázzon magára, satöbbi, satöbbi... már biztosan ki van a hócipője tőle. Nem akarom rabolni az idejét, amúgy is menne már, de azért még egy kérdést megengedek.
Várjunk, Zója, ő... félvéla, ha jól tudom. És fiút vár. Félvéla és fiút vár? Kell pár pillanat, hogy összerakjam a képet. Zója nagyon pozitív a dologgal kapcsolatban és ez jó, nagyon jó. Viszont hirtelen eszembe jut valami, egy részleg a japán intézetben, ahol tanultam. Sosem érdekelt annyira, hogy hosszasabban tartózkodjak ott, de azok az emberek... csodákat csináltak ott. Mármint csodabájitalokat, minden anyának és babának külön, személyre szabottan.
- És szedsz valamit, hogy segítsd a fejlődését? Van pár japán barátom, az iskolában, ahol tanultam, akik nagyon jók ebben. Csak egy kis vérminta kell tőled és biztos vagyok benne, hogy olyan bájitalt készítenek neked, személyre szabottan, ami a lehető legjobb nektek. - Foglalom össze tömören, a végén elmosolyodva. Ó igen, lesz egy jó kis utam, ha elfogadja a segítségem. De nem számít, megcsinálom, na meg persze, ha már ott vagyok, tanácsot is kérek tőlük.
- Én... nem akarom rád erőltetni magam, tényleg, mert tudom, hogy az ember orvosának olyannak kell lennie, akiben abszolút bízik. De hozzám tényleg bármikor fordulhatsz. Ha nem itt, a faluban megtalálsz. - Mondom végül ismét, félszegen elmosolyodva, mert jobbat nem tudok. Még ha nem is akar élni az ajánlattal, legalább a tudat kicsit megnyugtatja majd, hogy van valaki, akire számíthat. Ha esetleg, véletlen valami baj lenne. Ennél többet azt hiszem, most nem tehetek érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 4. 18:09 | Link

Lorelai K. Riviera

Sosem tudott mit kezdeni a síró lányokkal és nőkkel, mármint könnyek.. meg hüppögés meg minden. Azzal, hogy kiabálnak vele meg anyáznak neki, azzal tud mit kezdeni, de a sírásra milyen fegyvere lehet egy férfinak? "Kussolj már?" Arra meg csak még jobban elkezdenek bőgni. (Bár ebből a nőből kinézné, hogy még így is addig átkozza, míg a saját taknyán nem csúszik el Bogolyfalváig.)
A szájhúzása egy ideig nem is marad abba tényleg, viszont bunkó módon tapintatosan el sem tud fordulni a látványtól. Olyan ez, mint mikor az ember tudja, hogy nem illik a kerekesszékest nézni, mégis akaratlanul vissza-visszavándorol rá a tekintete, mert csak. Mert még nem látott ilyet. A kíváncsiság mindig felülírja a tapintatot.
Fúj, amikor megfogtam a mellét, akkor vajon a ruhán keresztül azokhoz a bigyókhoz is hozzáértem?
Ez és ehhez hasonlóan értelmes, érett gondolatok cikáznak át a fején, miközben Lori tevékenységét figyeli. Nem is kell egy tizenhét éves kölyöktől világmegváltó dolgokat és komolyságot várni, pláne, ha nem is tudja, hogy valóban tétje van a jelenlegi szituációnak.
A jó tanácsra csak lassan pislog egyet, aztán anélkül, hogy egyáltalán észrevenné a mozdulatot, flegmán vállat von. Úgy is látni fogják egymást, szóval a megkerülhetetlen végbe beletörődve, az esélytelenek nyugalmával veszi tudomásul, hogy a legközelebbi lábtörésénél biztos valami olyan kencét kap majd, ami úgy forrasztja össze a csontot, hogy közben a szokásosnál is jobban fájjon a folyamat. Mondays.
Ahogy Lori felegyenesedik és most már látható is, miként veszi egyre nehezebben a levegőt, annál inkább sikerül neki is mindinkább a nő cseppet sem biztató kondíciójára fókuszálni. Lehet, hogy tényleg valami gáz van? Eltörte egy bordáját újraélesztés közben?! Mintha rémlene neki, hogy amikor mutatták elsősegély tanfolyamon a dolgot, elmagyarázták, hogy a túl erős próbálkozás eltörheti a bordát. De inkább borda törjön, minthogy meghaljon az illető.
- Ne már. - Ez az első, ami kiszalad a száján, mármint ennyi fájdalom izgalom után mégiscsak álmosnak érzi magát, most már könnyedén el tudna aludni, erre itt tartják bájitalt főzni. Leginkább onnan tudni, hogy észre sem veszi önnan kifakadását, hogy utána úgy folytatja, mintha ez az előbbi "ne már" el sem hangzott volna.
- Végül is, oké, bájitaltanból pont nem vagyok annyira rossz. Mit kell csinálnom?
Kivételesen még csak nem is hazudik, ez a terület még olyan, ami kifejezetten érdekelni is tudja, szóval nem aludt el minden órán, csak azokon, amikor az unalmasabb bájitalokat tanulták. A komponenstanhoz meg ha nem is csodásan fantasztikus érzéke van, amivel mindenkit kenterbe ver, de az annyira elég, hogy nagyjából érezze, mit mivel nem szabad összerakni, mert robbanás lesz belőle. Fel is tűri az ingujját.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. március 11. 12:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. március 12. 09:06 | Link

Lori

- Ez kedves, köszönöm.
Még az is lehet, hogy szaván fogja a dologgal kapcsolatban, bár talán az, hogy most nem tizenkilenc éves, és hogy a gyerek apja is a közelben van, segíteni fog azon, hogy megoldja. Kriszta annak idején apja helyett apja és sokszor anyja helyett anyja volt Minának, így nagyon sok terhet levéve Zója válláról, azonban nem lehet mindig ott, hogy ő legyen az, aki segít. Ráadásul mára már Krisztának is gyerekei vannak, férje, sőt olyan apósa, akit nem sok embernek kívánna. Maga a család, amibe beházasodott is megér egy-két mesét, főleg, hogy öt évvel idősebb, mint a férje, ami eleve kiverte a biztosítékot mindenkinél. Rosszabb pozícióból indult, mint a másik testvér felesége, akit tizenhét évesen szöktetett meg a Krisztával egyidős bátyja. Kemény család az, és roppant mókás minden szempontból.
- Egy kicsit bizonytalan vagyok bármivel kapcsolatban is. Ez bonyolult, nyilván az orvosi kartonomon feltüntették, hogy nem igazán vagyok egyszerűen csak emberi lény.
Pedig hogy utálja a tényt, hogy az anyja véla, ily módon pedig ő is félig lény. Sosem tudta elfogadni, ha teheti, titkolja, és valószínűleg ez vezetett oda is, hogy sokáig Mina se tudott mit tenni a dologgal. De a kislánynak szerencséje van, még időben megismerte az apját, aki szereti őt, és ez érezhetően megkönnyítette a kislány dolgát is.
- Félek, hogy milyen hatással lehet bármi a terhességemre. Bárcsak hétköznapi lenne. Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy sikeres legyen a terhességem.
Jó lenne, ha lenne valami, amiben megbízik, és ami tényleg segít a gyereknek, mert a mostani állapot, pontosan tudja, hogy nem a legjobb. Azonban persze tenni fél, annyi rosszat hallani manapság, és ráadásul ez most olyan, mint egy második, de egyben utolsó esély is arra, hogy gyereke legyen. Ki kockáztatna ilyesmit? Senki. Kezét finoman a hasára teszi, és simogatva kicsit igyekszik reálisan gondolkozni arról, mi lenne a legjobb.
- Mennyire megbízhatóak ezek a holmik?
Teszi fel végül a kérdést, elvégre Lori mégiscsak jobban tudhatja, mint ő, hogy mit váltanak ki, milyen mellékhatásuk van, mennyi idő alatt és hogyan hatnak, és leginkább, mi történik, ha egy félig ember negyed részt lény magzata kapja őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. március 13. 19:45 | Link

Zója

Egy apró mosoly, egy biztató bólintás az, amivel reagálok a köszönetére. Nem hiszem, hogy érdemelnék ilyesmit, hiszen... én nem ezért csinálom. Sosem tudtam megmondani pontosan, miért csinálom. Azt sem gondolnám, hogy nehéz volt kicsit félrerakni magam, hogy ezért éljek, hogy pörögjek, két helyen gyógyítsam a segítségre szoruló mágusokat. Fogalmam sincs, de azt hiszem, amíg nincs szükségem okra ahhoz, hogy ugyanolyan lelkiismeretesen csináljam, addig nincs semmi baj.
 - Tudod, meglepő, mennyien kívánnak vélavért az ereikbe. Valószínűleg nem tudnak arról, hogy ezzel nem csak a szépség jár. - Mondom halvány mosollyal az ajkaimon. Megértő pillantást nem tudok nyújtani, nem tudom, milyen érzés lehet, szóval inkább csak lesütöm kicsit a tekintetem, egy pár pillanatra. Fogalmam sincs, milyen érzés lehet, hogy az, aki vagyok, a saját lényem az oka annak, hogy a kisfiam kicsit gyengécske. Bár még nem volt alkalmam megvizsgálni, pontosan tudom, mivel jár ez.
Amikor újból megszólal, ismét felpillantok rá, enyhült, csaknem elérzékenyült vonásokkal pillantok rá. Nem, nem fogom elbőgni magam itt a gyengélkedő közepén, amúgy sem vagyok anyámasszony katonája. Csak azt hiszem, ennél szörnyűbbet nem tudok elképzelni. Sosem leszek terhes. Nem bírnék nem aggódni mindenen.
 - Hát, akkor van valami közös bennünk! Én is nagyon szeretném. - Mosolygok rá végül, mert megértem a kétségeit. Sőt, az ő helyében biztosan nem kezelném ilyen korrektül ezt az egészet. Még mindig felnézek rá miatta, ó, de még mennyire.
Látom rajta, hogy kicsit bizonytalan az ajánlatommal kapcsolatban, amit megértek. Én sem lennék oda meg vissza az ötlettől, hogy valami számomra ismeretlen eredetű, spéci koktélt iszogassak nap, mint nap. Nagyon figyelnie kell most, mit visz be a szervezetébe.
- Ne fogadj el semmi ilyesmit, ha valaki rád akarja tukmálni az egyik utcasarkon. - Adom neki a jó tanácsot, bár nem igazán gondolom komolyan. A mosolyt végül eltüntetem az arcomról és előveszem a komolyságom. - De amit én hoznék neked, abban megbízhatsz, és én is megbízom a barátaimban. Ők ezzel foglalkoznak, ez a szakterületük, a személyre szabott bájitalok. Kipróbált módszer és ha jól tudom, eddig igen magas százalékban hatékonyak. - Mondom végül a kis összefoglalóm. Viszont elhúzom a szám, mert némi hátulütője is van a dolognak, amivel elő kell hozakodnom, mielőtt még beleéli magát. - Viszont nem olcsó. De van lehetőség részletekben fizetni. - Sőt, még lehet, hogy az árból is le tudok neki alkudni, majd még elválik. De csak akkor megyek el Japánig, ha Zója azt mondja, igenis kér a segítségünkből. Közben azon gondolkozom, mi tenne még különösen jót neki, egy pillanatra el is gondolkozom, majd újra rápillantok.
- Esetleg még elmehetnék hozzád hetente és tornázhatnánk. Tudom, hogy sokak szerint csak legendák keringenek a terhes tornáról, de vannak tényleg hasznos gyakorlatok, amik mindkettőtöknek jót tesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 15. 19:36 | Link

Vasil

Rosszallóan, de mosolyogva csóválja meg a fejét, most nincs itt az ideje, hogy rászóljon a másikra amiatt a bizonyos jelző miatt. No meg tényleg bélpoklos, hiába akarunk szépíteni rajta. Amit elé tesznek, azt tuti megeszi, ráadásul itt olyan kajákról is beszélhetünk, mint a finomfőzelék, ami köztudott, hogy nem is finom. Szóval igazából a szőke egy ponton túl igazi, vérbeli konyhamalac. De ez titok, mivel az esetek nagy részében ezt a szerepet a fiúk töltik be.
- Nélküled minden napom üres és szürke lenne! - égnek emeli tekintetét és igen durván ironikus hangsúlyt üt meg, de a végén kedvesen pillant a bolgárra. Talán tényleg hiányozna neki, főleg ennyi hülyeség után. Arról nem beszélve, hogy ez a szerencsétlen szomjas és, ha már a rellonos idáig elhozta, hogy jobban legyen, nem fogja hagyni, hogy itt belehaljon a vízhiányba. Oda is adja a poharat, de meg már nem itatja, szerencsére nincs is rá szükség. Valószínűleg kemény rájátszás lenne, ha mégis neki kéne intézkednie.
- Ugyan - legyint egyet. Nem új házat épített neki, hanem adott egy pohár vizet. Bár ez is nagy dolog, mert kedves volt. Akkor visszaszívjuk azt a legyintést. - Ó, tényleg - összeszaladnak a szemöldökei. Annyira az ötödikes beidegződése maradt meg, hogy elfelejtette, mestertanoncként arra jár-kel, amerre akar. - Én még ahhoz szoktam, hogy ötödikes vagyok - ez az a pont, ahol elkezd kuncogni saját magán. Gratulálunk Michelle, ez igazán szőke megmozdulás volt, de itt volt már az ideje, hogy egy kicsit te is beégj Vasil előtt.
- Tudom, hogy nagyon szeretnél velem aludni, de nem korai ez még? - felvonja fél szemöldökét huncut mosollyal az arcán, mert biztos benne, hogy erre el fog pirulni. Túl könnyű kellemetlen helyzetbe hozni a fiút, Michelle pedig túlságosan élvezi. A navinés a hálálkodás kezdésénél már kezdi nyúzni a rellonos idegeit. Venantunk tipikusan nem az a fajta, akinek bármit is meg kéne hálálni. Még akkor sem, ha a hálaadó olyan, mint a Dimitrov srác.
- Miattad zakóztunk egy hatalmasat, szóval a helyedben csendben maradnék - fenyegetően rázza meg mutatóujját a levegőben, de látszik, hogy csak tréfál. Az órára pillant és rá kell jönnie, baromira elfáradt. A korcsolyázás, Vasil felcipelése - még ha pálcával is -, aztán az izgalom, hogy mennyire marad meg a srác... Sokkal inkább idegi fáradtság ez, mintsem fizikai, mert Michelle igen jó kondiban van, ezt kár is lenne vitatni. Felsóhajt és feltápászkodik az ágyról, majd int egyet a bolgárnak.
- Azt hiszem megyek. Jó légy és gyógyulj meg! - még utoljára visszapillant és elmosolyodik, majd kilép a Gyengélkedőről és elindul hazafelé. Csak a lábai viszik előre, ő már valahol szundikál. A sors fintora, hogy egyetlen prefektusba sem akad bele, így végképp egyedül marad a gondolataival. A kusza gondolataival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. március 17. 21:20 | Link

Lori

Ahhoz, amit a nő mond a vélavérről csak bólogatni tud. Igen, nagyon sokan azt hiszik, hogy vélavérrel az ereiben az embernek minden könnyű és tökéletes, mintha a romantikus filmeknek csak a végét kapnák, pedig ez közel sincs így.
- A szépség ideája a mai világban eléggé uralkodó. Rossz irányba tereli a fiatalokat. Tökéletességre tanít, de ez a tökéletesség olyan hamis.
Persze, ő maga szerencsés, ha csak a külsőt nézzük, ez igaz, de szörnyen szerencsétlen, ha nézzük a felszín alatti állapotokat. Hiszen itt ül, terhesen, a második gyerekét várja egy férfitól, akibe szerelmes, és aki szerette egykor. Ám ő a bizalmat, amit a férfi neki adott eljátszotta, és a mai napig küzd a visszaszerzéséért, holott pontosan tudja, hogy arra már kicsi az esély. Egy eljátszott bizalmat nem lehet csak úgy visszakapni. Sőt, talán sehogy, hiszen a folytonos kétely mindenkibe beleivódik.
- Um. Anyagiak. Meg kell beszélnem a ...
Egy pillanatig habozik, minek is nevezze a férfit. Nem a párja, sem a férje. Azt mégse mondaná, hogy az exe, főleg, mert a szíve is belesajdulna a soha ki nem mondott szóba. A habozás csak pillanatnyi, szinte észrevehetetlen.
- ... a gyerek apjával. Az anyagi dolgokban közösen döntünk, de szeretném. Szerintem neki se lenne kifogása ellene, hiszen a fia.
Elméletileg, de persze az nem gyakorlatilag, mégis feltűri a felsője ujját, a nő felé tartva a bal karját, hogy vért vegyen. Vágjunk bele. Ő pedig majd még ma megkeresi a férfit, és elmondja neki a helyzetet, remélve, hogy nem mond nemet. Ha mégis igen, akkor részletre valahogy megoldja, hiszen most a gyerek a legfontosabb.  
- Szívesen tornázom veled. Most is mozgok, persze csak finoman. Könyvek és videók alapján.
Még mindig nagyon hálás Adamnek, amiért olyan sok cuccát felrúnázta, így olyan, mintha el se jött volna a muglik világából. Nem hiányzik neki annyira, mint amennyire az első visszatérésekor. Most már bármikor kikapcsolódhat egy film mellett, vagy tornázhat, ha éppen arra vágyik. Viszont az állandóság nem lenne rossz, és az sem, hogy valaki rákötelezi a rendes tornára, ne csak ilyen lárifári módra, mint amilyet űz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 23:40 | Link

Szerelmem <3


Felszínes, nyugodt tengeren lebeg. Meleg nyugalom tölti el a lelkét, egész teste semmisnek tekinthető tömeg szempontjából. Magyarul: nem érzi, hogy lenne fizikai valója. Olyan mérhetetlen nyugalom honol benne, mintha minden gondja fokozatosan megoldódott volna, és a lelki béke betölti minden egyes négyzetcentiméterét. Nem tudja, hol van, azt sem, miért, de tegyük hozzá, nincs annyi tudata, hogy ezzel most komolyabban foglalkozzon. Csak lebeg a semmi közepén. Leírhatatlanul kellemes érzés.
Valamikor beúszik érzékei tengerére az a kellemetlen tapasztalat, ami egy szúrásban kezdődik. Nem szereti a szúró érzéseket, olyan kellemetlenek, zavarják a jó kis lazulást, a semmittevést, a puszta létezését. És valamit kell kezdenie ezzel a jelenséggel. Végül is a szúró fájdalom rángatja vissza a jelenbe lassan, cseppenként, míg annyira öntudatára nem ébred, hogy kinyissa a szemeit.
Mindenütt fehérség, retináit bántó fény, orrát gyógyszerillat támadja be. Szereti a gyógyszerszagot, mert úgy hiszi, már a részét képezi a gyógyítói elhivatottságának. Ezért mindig, amikor a párizsi ispotályban jár gyakorlati hétvégén, megnyugvással szívja magába a fertőtlenítő eltéveszthetetlen aromáját. Kinek a parfüm, kinek a klór. Most viszont a fekvőhelyzetéből ítélve úgy fest, ő a páciens, és megfordultak a szerepkörök. A csípője és a karja felváltva szúrnak, égetnek- pár órája Pótcsont Rapidot itatott vele a gyógyító, csak ő nem emlékszik erre a picike részletre. Ahhoz, hogy rendbe hozz egy eltört csontot, jó módszer a csontforrasztó kúrát választani.
- 'sszameg... - Nyög fel halkan mozdulván egy picit fektében, de úgy érzi, a teste nem kultiválja a mocorgás semmilyen formáját. Ez elég sajnálatos, mert szánt szándékkal fel akart ülni. Muszáj lesz feküdnie. S ha már fekvésre ítélte a saját teste, mégis csak jó lenne körbenézni, esetleg menekülő útvonalat keresni, ha valamelyik ellenlábasa eldöntené, hogy rátámad a gyengélkedő szűzi fehérségében. Ám ahelyett, hogy ellenségeket találna, a legnagyobb meglepetésére Cyanne-nel néz farkasszemet. Emlékeztek még? Cupido meglőtte Mihaelt. A szerelem parázsló lángjai azonnal magasra törnek az ifjú sárkány szívében, legalábbis a szeme mániákus csillogása erre enged következtetni.
- Örülök, hogy nem léptél le a fenébe. - Kár volna takargatnia az elégedettségét, mert a Times New Roman, hetvenkettes betűméret így is eléggé árulkodó.
-Mióta fekszek itt? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 31. 23:52 | Link



Mert azt, hogy valakit meglőtt a Cupido, nem lehet meggyógyítani. Még a gyógyító is szinte röhögve közölte ezt az információt, én meg kissé bosszúsan fordultam el tőle, hogy a sebesült Mihaelt vizsgáljam. Pótcsont-rapid, minden lófene, amihez egyáltalán nem értek, és nem is szeretnék. Átkok, sötét varázslatok? Rengeteget ismerek - apám auror volt. Gyógyítói hülyeségek? Kösz, nem.
Már másfél órája rohadtam Mihael mellett, mire az úr végre méltóztatott pillát rebegtetni. Ezt egy sóhajjal vettem tudomásul, pont szedelődzködés közben - hátrébb húzódtam egy lépést. A végén még elkapna. Így legalább ártalmatlan.
- Jó rheggelt. 'Ogy vágyunk? - utánoztam igencsak bénán a francia akcentust. Nem kenyerem ez a nyelv. Úgy értem; fúj.
Mihael önelégült vigyora, ami szétterült az arcán, amikor meglátott, nos, az minden pénzt megért. Hirtelen nem tudtam, hogy röhögjek vagy sírjak, aztán inkább az előbbi mellett döntöttem, bár tény, hogy igen siralmas, hogy sikerült egy Saint-Venant-t kifognom.
- Csak ne örülj, Töröttváll, most készültem lelécelni. - közöltem egy igencsak kedves mosolyt küldve az említett felé, ami legalább egy vicsorral ért fel. - Másfél órája vagy kiütve. - feleltem neki kegyesen. - Egész jó, én tovább voltam.
Beletúrtam a zöld hajzatomba, ami igencsak zavart mostanában. Fenét kell nekem zöld haj. Még kevésbé hosszú. Hmmm... tudom, mit fogok csinálni, miután visszaértem a körletbe.
- Na, most lelépek, hősszerelmes, megleszel? - beletúrtam a hajamba, ismét, és felvettem a vállamra a táskámat. - Sajnos a gurkót nem tudtam elhozni neked, mint az első ajándékomat, de ha gondolod, legközelebb szívesen kézbesítem újból a pályán.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 31. 23:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 1. 00:15 | Link

Mihael

Az embereknek van egy nagyon rossz szokása. Nem mindenkinek, épp csak egy töredéküknek, nem is túl feltűnő, de onnantól, hogy a pillantásunk elkapja a mozdulatsort, mindig arra fog figyelni onnantól. Ez amolyan törvényszerűség. Mint amikor feltűnik másnál a vokális tikk, ami egész addig nem is realizálódott - attól a pillanattól fogva a fülünk ki lesz hegyezve a szakaszosan érkező hümmögésekre. Ez a rossz szokás nem más, minthogy idegességünkben, töprengés közben a szánk belső részét harapdáljuk. Talán azt remélve, hogy az apró fájdalom segít majd fókuszálni. A gyengélkedő egyik ágyán ül, hátát a támlának vetve, miközben foga közé csippent egy apró bőrdarabot. Nem mintha nem sértette volna már fel korábban.. most pedig ez a rossz szokás nem hagyja, hogy a szervezet tegye a dolgát és begyógyítsa felszíni sérülést. Nyelvével végigsimít az alsó fogsorán és a biztonság kedvéért az éjjeli szekrényén heverő asztalkára pillant. Ez most nem egy túl forgalmas éjszaka, rajtuk kívül senki más sincs itt, mostanra Barbi is elment és csak ők maradnak. Nem biztos benne, hogy ez a legjobb ötlet.
- Komolyan nem vagy normális. Azt hittem, hogy vannak dolgok, amiket csak úgy .. nem tennél meg. De nyilvánvalóan alulbecsültem az elszántságod.
Nem egészen az elszántság szót akarta használni, és a hang is, amellyel kipréseli az ajkai közül, inkább formálja a "vérszomj" kifejezést. Egyáltalán nem álmos, mindent tudna most tenni, csak épp aludni nem. Nem itt, nem most, nem Mihael társaságában. A szájáról már letörölték a vért és a zúzódást is ellátták, az a sérülés már a múlté, de az agyrázkódással, amit kapott, már nem tudtak ilyen gyorsan elbánni - így is-úgy is benntartották volna még kivizsgálásra.
- Ha legközelebb így nekem jössz.. nem, fogalmam sincs mit teszek, hogy őszinte legyek.
Még fenyegetőzni is kimerült és túl rossz hozzá a közérzete. Annak örül, hogy erről most Rémi nem tud. Képtelen lenne kezelni a gyengélkedőbe berontó öccsét ebben az állapotban. Szokásos összeszedettsége, a makulátlan kinézet és jólfésültség oda; haja borzas, a gyengélkedő hálóruhája pedig bő rá és a legkevésbé sem komfortos.
- Különben is, milyen varázslatról beszéltél végig?
Tulajdonképpen lenne tippje, gyakorlatilag biztos benne, hogy mire gondol Mihael, de az ő szájából akarja hallani. Nem kockáztatná meg, hogy egy félreértésből adódóan saját magát buktassa le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovitsné Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2015. augusztus 3. 17:17 | Link

Az SV család


Néhány óránál többet ezen az éjszakán sem voltam képes aludni, mégis kipihenten ébredtem, tudva, hogy a fiaim akiket az éjjel kaptam verekedésen a gyengélkedőn várják a halálos ítéletüket. Tudom jól, hogy ezzel aztán rendesen meg fognak gyűlölni, de látva, hogy az unokahúgom és Noel között is mi alakult ki, nem vetem el az elméletet, hogy ez majd Mihael és Ethan között is rendbe hozza.
Felsétáltam a betegszobáig és néhány mondatot váltottam a gyógyítóval mielőtt még a fiúkhoz mentem volna. Ethan ágyának szélére ültem le, ő a kevésbé veszélyes.
- Hogy vagytok? Kipihentétek magatokat? - felvontam a szemöldököm és hol egyikükre, hol a másikukra néztem. Megvártam mit válaszolnak, aztán hamar túl akartam esni a feladaton. - Nézzétek, amit csináltatok, nem fér bele sem az iskola házirendjébe, sem az emberi viselkedés normáiba. Szóval büntetés jár, de ne akként fogjátok fel. Azt szeretném ezzel elérni, hogy jobban megismerjétek egymást és csillapodjon köztetek a feszültség. Kötelező jelleggel egy hónapig tiétek a csecsemő, a családalapítás projektből. Ez azzal jár, hogy a nap huszonnégy órájában veletek lesz, etetnetek kell, pelenkázni, ellátni és mivel családalapítás - felmutattam mutatóujjamat, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy végighallgatnak -, együtt is kell lennetek elég sokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 13. 13:49 | Link

Barbi

Őszintén szólva ő nem vár halálos ítéletre, eszébe sem jut, hogy úgy, mint Mihaelt, őt is megbüntetnék. Hogy miért? Végül is Ethan ebben a szituációban nem más, mint puszta áldozat, elvégre nem ő kezdeményezte a verekedést, mindössze megvédte magát! Azt is úgy, hogy nem ütött vissza, csak meggátolta, hogy unokatestvére újabb rohamot intézhessen ellene.
Nos, hogy ez a csontok eltüntetésével történt a másik fiú lábában, egy másik kérdés, amiről nincs értelme hosszabban cseverészni. Details. Puszta részletek. A lényeg, hogy a terv bevált, mert Mihael nem érezte szükségét a további földön kúszásnak csak azért, hogy az amúgy csúnyán megtépázott állkapcsának állapotán tovább rontson. Egy szó, mint száz, gyanútlanul húzódik valamivel arrébb az ágyon, illetve húzza arrébb a lábát, hogy Barbi odaférjen - annak biztos tudatában, hogy Mihael meg lesz büntetve annak rendje és módja szerint. Aztán a nő belekezd és...
... hát nem is tudja hirtelenjében, hogy mit gondoljon.
- Elnézést, de lehet, hogy nem értettem jól. Szóval - a mostanra rendbetett állkapcsa parányit megfeszül; nem agresszívan, inkább azoknak az önkéntelen mozdulata ez, akik nagyon megütköznek vagy elgondolkodnak valamin.
- Szóval arra kötelez, hogy még annál is több időt eltöltsünk, mint amennyit eddig, ami meg kell jegyeznem, tényleg csak a miheztartás és a tisztánlátás végett, hogy nem kevés idő, tekintve, hogy együtt nőttünk fel.. tehát még többször kell annak a társaságát élveznem, aki nincs egészen huszonnégy órája, hogy megpróbálta kiverni az állkapcsomat.
Igen, úgy érzi, hogy ez egy remek summázata annak, ami az imént történt. Csak éppenséggel nem tetszik neki, ami nem látványos fintorok formájában ül ki az arcára, hanem egy diplomatikus szemöldökemelés képében.
- Eszemben sincs ágálni a feladat ellen - majd az apokalipszis egyik előszele lesz az, amikor Ethan egy rangban felette állóval pöröl face to face - de ha életünk kicsit több, mint 20 éve nem volt elég ahhoz, hogy ne érjenek meglepetésszerű támadások, akkor nem egy gyerek fog kisegíteni a bajból.
Meg aztán, igyekszik előre gondolkodni, kicsit már előre tart attól, Rémi mit fog ehhez szólni. És amúgy is Mihael, mint apa? El sem tudja képzelni, hogy ebből bármi jó kisüljön. Elnéz a terem másik vége felé, ahol Mihael ül és most először nem utálkozó, hanem valamiféle segélykérő pillantást küld neki. Ebbe ő nem mehet bele. Ugyanúgy megszívja, mint ő, most először "közös" az ellenség amit nem akarnak.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. augusztus 13. 13:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 21:21 | Link

A haldokló várja az érdeklődőket - hellosziamizuNedra
Levita-Eridon meccs után összetörve - szó szerint

Azoknak, akik lemaradtak az idény utolsó kviddicsmeccséről, nos, vázolnám a szituásziónt. Norbi gondolkodott - pedig már milliószor mondtam neki, hogy NE tegye - és kiötölte, hogy a kvaffot menetiránynak háttal, vagyis pontosan 180°-kal rosszabb szögben óhajtja megszerezni, mint azt ildomos lenne. Ezzel még nem is lett volna olyan hatalmas nagy probléma, azt leszámítva, hogy a hülyék se csinálnak ilyesmit. Így esett meg hát, hogy ő szépen, járgányán full szabálytalanul ülve beért Nedra mellé és úgy döntött, kell neki a bőr. Mármint nem Inedra, miket gondoltok? A labda a kezében már inkább. Ekkor kezdődött az üzekedés: add ide a labdát, a labdát add ideeee, én a labdát oda nem adom... Körülbelül így nézett ki, csak az agresszivitás faktort kicsit megtoltuk alulról, szóval tulajdonképpen egymást is ráncigálták a kvaffal együtt, majd az utolsó lendítés alkalmával, mikor a levitásnak már tényleg el kellett volna engedni azt a nyomorult gömböcöt nem tette: helyette elterült Norbin, ennek következményeképp mindkettejüket lesodorta a... Képszakadás. Legalábbis Norbi részéről. Szóval Yarista csiribú-csiribá csinált sarat, ők meg potty, beleestek. És igen, ripityára törték magukat. Mert a fiam nem volt eddig is elég agyalágyult, kellett még neki ez a zuhanás, tényleg, valóban.
Hogy pontosan mije és hol és mennyire törött el, azt nem is részletezem. Egyszerűbb arról beszélni, mi maradt a nyomorulton épen, ebből pedig nem sok minden van. Az agyrázódást például garantáltan, ingyen és bérmentve kapta meg, ezért lehet, hogy még mindig eszméletlen. Ami persze jobb is, mert ha felébredne, mindene fájna. Lehet, hogy még a szemgolyója is, sose tudni. Mégis, egy idő után illene felrázódnia éberségét vesztett állapotából, így eshet meg, hogy nyöszörög valamit. Aztán a szemeit is megpróbálja kinyitni, de megvan az a rossz szokása ennek a helynek, hogy fehér és fényes. Nem lesz ez így jó, inkább vakon járkál élete végéig, csak lőjék már le azt az izét. Nyöszörög még egyet, majd ismét megpróbálkozik az alagút végén lévő fényességgel és wáoh! Világ! Túlélte! Rögtön vigyor költözik az arcára: mekkora menőség volt már a csele! Oké, volna még rajta mit csiszolni, igazából az egészet ki kéne találni normálisan, de hát na. Megpróbálja oldalra fordítani a fejét, de a nyaka is fáj. Ekkor észleli, hogy kicsit ki van merevítve: aaha, akkor ez nem csak a nyaka lesz. Megpillantja maga mellett Szirát és vigyora édes mosollyá szelídül. De még ez is fáj neki. Jahj, Norbi, neked is néha lehetne eszed, mielőtt cselekszel.
- Vi... zet... - megpróbálja kikrákogni magából ezt az egyszerű szót, ami jelenleg megállíthatatlanul zakatol a fejében, főként porzó torkának okán. Közben igyekszik fejét a másik irányba is fordítani, ahol... Inedra. Szerencsétlen leányzó, ő sem járt sokkal jobban. Talán ez az a pillanat, ahogy egy hangyányi bűntudat ébred benne: részint ő okozta a balesetet. Nagy részt. Persze mindketten hibásak voltak, de ő kezdett neki az egésznek: ezért jár a bocsánatkérés. Majd ha jobban lesznek. Végtére is milyen baromi menők voltak ott a levegőben? Na, azért már na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 19. 21:44 | Link

Széjjeltörve MilyenmenőkvagyunkmárNorbi mellett

Nem nyitottam ki egyből a szememet, még vártam egy kicsit és próbáltam felkészülni a külvilágra. Meg persze több-kevesebb sikerrel megpróbáltam felidézni a pályán történteket. El se hittem, hogy voltam annyira idióta, hogy belementem a játékba. Bár ezek szerint nem csak én vagyok idióta, hanem Norbi is mert még akkor sem engedett amikor zuhantunk. Elvetemült az biztos.
Az elmúlt időkben kaptam pár levelet otthonról, hogy mi van a fiúkkal meg hogy vénlány leszek, és hogy ha nem közelednek hozzám, akkor nekem kell lépni. Hát az tuti biztos, hogy nem így értették.
 Miután Norbin landoltam már csak a sárra emlékszem, ami mindenhol ott volt, meg az éles sípszóra ami betöltötte a fejem és a hanggal egyidőben el is vesztettem az eszméletemet. Eszméletlenségem alatt azt álmodtam, hogy a piros srác elengedi a kvaffot én meg rádobok és nyer a Levita. Hát így is történhetett volna. Ehelyett most valószínűleg a Gyengélkedőn fekszem, Norbival egyetemben. Nem is akarok visszagondoloni a landolás utáni időre, mert csak Uff bácsi maradt meg, meg a szaladgálás körülöttem.
Nagy elmélkedésemből egy apró nyöszörgés ránt vissza a valóságba. Lassan nyitom ki a szemem, de ahogy bekúszik a fény a szemhéjam alá egyből fájdalom hasít a fejembe. Hoppszi, azt hiszem ez bizony agyrázkódás lesz. Szuper, hát mondjuk nem ez lesz az első. A nyöszörgés mögött felismertem Norbi hangját, hiszen a zuhanás óta az ő hangja visszhangzik a fejemben.
Még egyszer megpróbálom kinyitni a szemem már amennyire tudom. A kezeimet már megtaláltam, szerencsére mozognak a lábujjaimmal együtt.
Lassan nézek körül, először csak a szememmel, majd apró muzdulattal próbálkozom oldalra pillantani. De csak a másik ágy végét látom, ahol egy piros talár lóg. Oké ez tényleg ő, és mindkettőnk Gyengélkedőbe jutott.
-Na mi..khhmm - alig találom meg a hangomat, nem tudom mióta feküdhetünk itt - Na mi az, nem a kvaff az első szavad? - fogalmam sincs mennyire érthető a hangom, kábé mint egy döglődő, hat éve beteg pingvin nyöszörgése, azért megpróbáltam. Közben apró mosoly költözik az arcomra, belegondolva, hogy hogy nézhettünk ki a levegőben és ezt soha senki nem fogja tudni utánunk csinálni. Majd ha tudok már mozogni ez érdemel egy ökölpacsit az biztos.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 19. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 19. 21:50 | Link


Te béna, nagyon béna


Nem mondanám, hogy rajongok a kviddicsért, de mikor megtudtam, hogy Norbi is játszik, egy percig sem gondolkodtam rajta, tudtam, hogy elmegyek és végignézem a meccset. Egymagam ültem a lelátón, izgatottan rágtam a pulcsim ujját, mely már a nyálban úszott és valahogy éreztem, hogy baj lesz. Felesleges lett volna előre könyörögnöm neki, hogy ne játsszon, mert baja lehet, túl makacs Norbi ahhoz, hogy lebeszélhető legyen. Na meg amúgy is, szereti csinálni...
Az egész tömeg felhördült amikor a csel nem éppen úgy jött össze, ahogy azt a drágám eltervezte. Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel néztem végig ahogy a levita csapat egyik lánytagjával együtt zuhantak a föld felé. Szerencse, hogy Yarista időben átalakította ott a terepet és ezzel megúszták a koponyatörést.
Azonnal rohantam le, tudni akartam mi van vele. A gyengélkedőre is velük tartottam. És hát igen, órákon keresztül ültem ott mellette, az ágy melletti kis széken. Néha a kezét fogtam, néha csak az arcát figyeltem, hátha magához tér. Hosszú ideig semmi nem történt, engem pedig már ki akartak rakni a helyiségből...de kérem, hogy mennék el mikor bármikor magához térhet?
Gyomrom görcsbe rándult mikor végre mozgást véltem felfedezni a srác részéről. Egyszerre voltam meglepett és boldog, megtámaszkodtam ágya szélén és közelebb hajolva néztem Őt.
Találkozott a tekintetünk, finoman mosolyogtam rá és nyúltam a pohárért. A szívószálat toltam felé, elég ramaty állapotban volt, nem kell még az iváshoz is tornáznia.
- Jó, hogy egyben vagy - suttogtam a füléhez közel hajolva, majd egy gyors puszit nyomtam a homlokára. Éppen csak annyi ideig, ami nem zavar másokat. Ezt követően vissza is ültem a kis székemre, mert csak felügyeletnek érkeztem. Inedra szavaira én magam is elvigyorodtam. Nem semmik voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 22:05 | Link

GondolkodhattunkvolnaNedra és Szentmihályiné Szira
#hogytörneelazoldalbordám #megtörtént #menőségvan

Ó fény, te dicső fény! Elárasztod Norbi szemét, ami csíp, mar, szúr és döf. Egyszerre mindenhol. Akárki is csinálja ezt a fiúval abbahagyhatná, mert nagyon rossz neki. Nem próbálja meg mozgatni a kezeit, hiszen ha a fejét se tudja, fogalma sincs mit várjon a többi testrészétől. Mondjuk esetleg azt, hogy csoda folytán leveti láncait - azaz kötéseit és járni kezd? Hogy ez pusztán pár felejthető perc és pattan is vissza a seprűre? Ugyan. A légzésével is megvan elégedve, bár a tüdeje mintha kissé sípolna. Törött bordák valahol? Ó igen, mélyeket lélegezni tilos.
Tekintete találkozik Sziráéval és ugyan nem azzal kezdi, hogy "úgy örülök, hogy látlak hercegnőm", azért abban a finom, kissé fájdalmas mosolyban benne van ez is. A homlokpuszi ugyan édes gondolat, de fájdalmas is. Nincs olyan porcikája, ami ne hasogatna, de nem szól, inkább csak iszik. Eközben hallja meg másik oldaláról is a hangot. Nők. Nők mindenhol. Fáradtan pislog kettőt és előbb barátnőjére néz, hogy reagáljon neki. Ez persze úgy néz ki, hogy pár másodpercig forog felé és megszólal.
- Nem szabadulsz tőlem egykönnyen - próbál kacsintani, de ebből csak annyi lesz, hogy mindkét szemét lehunyja. Igazából nem értjük, mire fel ez a hódítási vágy: a lány végtére is mellette gubbasztott egész idő alatt, valószínűleg el van csábítva, ha ezt kibírta mellette. De mégis, jól esik neki, hogy törődhet picit vele. Hogy kicsit adhatja önmagát. Ekkor jön a következő fájdalmas manőver: Nedra felé fordulás.
- A víz után az lett volna a következő, de ember tervez, Merlin meg... - ez egyébként burkolt hasonlat magukra is. Hiszen úgy tervezték, hogy a levegőben maradnak és végigjátsszák az idény utolsó, mindent eldöntő meccsét, mégis itt kötöttek ki. Megpróbál sóhajtani, de meg is gondolja magát, ahogy megérzi a mellkasát szétvető fájdalmat. A turbék mindenit! - Egyben vagy? Bocs, hogy kicsit megdolgoztalak, de azért durva vagy, hallod-e... - elismerően pislog a levitásra. Igazság szerint bólintana is, de nem tud, így ennyivel kell beérnie a másiknak. Aki a kicsit nem becsüli, az próbáljon meg biccentgetni összevissza, aztán meglátjuk ki jajgat a végén. Eközben ujjait megmozdítja és megkeresi vele Szira kacsóját. Mozog és ez jó jel, az pedig még inkább, hogy meg is találja, amit keres. Egye fene, maradhatnak a nők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 19. 22:24 | Link

SzenvedjünkegyüttNorbi és SzenvedésmegfigyelőSzira

-Merlin meg elrontja a tökéletes cseledet mi?! - húzom a srác agyát. Hiszen az a csel minden volt csak nem tökéletesen kivitelezhető. Konkrétan már az elején "halálra" itélt mindkettőnket.
Nem volt még itt senki a kékségeim közül, ám biztos voltam benne, hogy nem direkt nincsenek itt. Valószínűleg tart még a meccs vagy ilyesmi, jobb ötletem nincs. Mikor legutóbb ilyen történt, a Graciával való frontális ütközésünkkor nem csak mi és egy egész csapat levitás de néhány szurkoló is itt volt mellettünk az ágyakban akikre ráestünk. Nem gondoltam, hogy lehet annál durvább balesetem de hát úgy látszik ehhez tehetségem van. Vagy csak érzékem van megtalálni az öngyilkosjelölteket.
-Nem mondom azt, hogy haragszom de legközelebb hagyd a labdákat a nőkre. - én esküszöm megpróbáltam kierőltetni egy félmosolyt de leginkább csak vicsorgásra hasonlíthatott. - Én vagyok durva Mr.Sohanemeresztemelakvaffottöbbé?
Közben a bal karom elkezdett zsibbadni, ami tutira nem egy jó jel. Mozgatni is csak az ujjaimat birom és az is rettentően furcsa érzés. Na fantörpikus, ez meg tutira egy kulcscsont törés. Már inkább bele sem gondoltam, hogy milyen állapotban lehet a testem, bár addig jó amíg nem látom.
-Igazából én is tartozom egy bocsánatkéréssel, ha van egy kis eszem maradok a seprűmön kvafftalanul. - ha így lett volna Dasha tutira felakaszt vagy máglyán éget el, de legalább nem sérültünk volna, talán csak egy gólt kaptunk volna be és annyi, mondjuk ha szerencsénk van simán visszaszerezzük kevésbé menő cseleket bevetve. - Azért jók voltunk. De most hagylak titeket turbékolni - fordítom a fejem a plafon felé, majd lehunyom a szemem így próbálva enyhíteni a fejfájáson.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 19. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet