Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy

A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.

- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.

A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.

Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?

A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?

Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?

Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ametrin csak némán rázza a fejét, úgy érzi, minden perc számít, nem magyarázhatja el, hogy az ő képességei nem terjednek ki mindenre. Inkább megrántja Paya karját, hogy kizökkentse a lányt a sokkból. Sosem látta még ennyire gyengének és esetlennek teremtőjét, és most Ametrin úgy érzi, kicsit sem tud segítségére lenni. Paya az elementál érintésére felnéz, pislog egyet, mintha ezzel ki tudná űzni a rettegést a tekintetéből, aztán megrázza magát.
- Vákuum, értem - mondja, és már csinálja is. Az épület azonban túl nagy, és a lángoknak is volt már ideje elterjedni, egyedül nem bír az egésszel. - Segíts! - néz könyörögve Victoriára. - Te is levegőmágus vagy!
Ametrin közben próbál bejutni az épületbe, hogy kimentse a síró hang tulajdonosát.

A lány szerencsétlenségére - vagy szerencséjére? - ezek a sárkányok nem olyanok, mint a mi világunkban. Ahogy az órán már többen is rájöttek, Albert világai néha kevésben, néha sokban, de mindenképpen elütnek attól, amit ismerünk. A kis sárkány elrohan a tűzlabdáért, majd visszahozza a lánynak. Ledobja elé, fejét férehajtva mosolyog föl Álliára. Hegyes fogai és nem éppen nevetésre kitalált szájformája nem kissé ijesztő, de legalábbis furcsa képet mutat.
A nagyobb sárkányok látva, hogy nincs vész, megállnak, majd folytatják azt a tevékenységet, amiben korábban megzavarta őket a lány látványa. A kölyöksárkány azonban nem tágít. Farkát csóválva, a tűzlabdát néha orrával gurítgatva követi a rellonost.

Mivel kitartóan próbálkozol, végül sikerül megpillantanod a hang tulajdonosát magasan a fejes felett egy fa ágán. Nagy sárgászöld szemeivel és hosszúkás pupillájával merőn téged néz. Kerekded, a végén hegyesedő füleit finoman forgatja a hangok irányába. Hosszú, szőrös farkát szorosan az ág köré tekeri, azzal kapaszkodik, pár mancsainak végén a karmok sem csak dísznek vannak. Pisze orra meg-megrándul, ahogy próbálja kiszimatolni a szagodat, bajszai a szélben finoman vibrálnak. Nagyon hasonlít egy sima házimacskára, csak éppen a cicák viszonylag ritkán szoktak a mi világunkban énekelni. Főleg emberi hangon. Beszélni meg aztán pláne nem.
- Üdv - mondja, majd farkával elengedve az ágat hatalmasat nyújtózik, aztán leugrik melléd puhán érve földet. - Várlak már egy ideje.
Hangjából nem tudod megállapítani a nemét, férfinak túl magas, nőnek túl mély. Szemei pajkosan csillognak, nyelvét végigfuttatja jobb mancsán, aztán módszeres tisztálkodásba kezd. Egyáltalán nem tűnik izgatottnak a vulkán miatt.  

Hatalmas termetű férfi állt a lányok előtt, bár valószínűleg páncélja tette ki szélességének nagy részét, egyértelműnek tűnt, hogy jelentős mennyiségű izom kell már csak ahhoz is, hogy egy lépést meg tudjon tenni a rengeteg acél és vas alatt. Karjait felnyújtotta sisakjáért, s mikor levette a két diák egy igencsak tekintélyes arcot pillanthatott meg. A katonák vezetője olyan ember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy rendet és fegyelmet teremtsen, jelenléte is éppen elég hozzá. Arca dühösnek tűnt, bár ezt láthatóan próbálta leplezni.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? És hogy merészeltek tiltott mágiát használni Uhrta királyságában? - zengte barlangmély hangján, melynek olyan erőt tudott adni, hogy az emberben az a képzet merült fel, hogy ezzel az orgánummal hegyeket lehetne porrá omlasztani.
- Fogjátok el őket! - intett a parancsnok a katonáknak, majd a harmadik lányra rá sem nézve felpattant lovára, és elindult.
A lányok vajon szembeszállnak a katonákkal, megpróbálnak elmenekülni, vagy hagyják, hogy elhurcolják őket?

- Varázslat - suttogta ámulva a gyerek, mintha attól félne, hogy ha hangosan is kimondja, elillan a mágia. A felnőtt arcokon inkább szkepticizmus volt látható, de nem szóltak bele, mélyen belül ők is vágytak a csodára.
A kisfiú izgatottan nyúlt a vázáért, hogy beleízleljen, bár ez a víz alatt nem is volt olyan egyszerű dolog. Mégis, mikor az almaíz a nyelvére került, kacagva tapsolta meg Norina mutatványát.
- Én is tudok ám trükköket - mondta rejtélyessé változtatva a hangját, majd egy furcsa bugyborékoló hangot hallatva magához intette a kiscápát.
- Theoval sokat gyakoroltuk - tette még hozzá, majd megmutatta, hogy az állatka milyen ügyesen ad pacsit az uszonyával, és hogy mennyire menő mozdulatokat tud. Az egyik ilyen például, amikor a hátára fordul, majd oldalra kezd "gurulni". Kifejezetten furcsa látvány a vízben.
- Ha akarod, megsimogathatod - mondta a kisfiú, egészen el is felejtve, hogy a lány idegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egész órán a furcsa erdőben bóklásztok, s a szellő tapodtat sem mozdul mellőletek. Szavaitokat összekeveri, hajatokat összegubancolja, ruháitok szélét meglibbenti. Az erdő elemi mágikus lényei lassan megszoknak titeket, és bátran közelednek felétek. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és az erdőt többé nem látjátok...

A továbbiakban a sárkányok nem figyelnek rád, és neked lehetőséged adódik felfedezni a területet, bár a kölyök nem tágít mögüled. Utánad cipeli az eldobott tűzlabdát, farkát csóválva eléd fut, igyekszik lábad alá kerülni, legalábbis számodra így tűnhet. A táj egyébként hatalmas füves terület, amin a sárkányok éppen pihennek, így rengeteg fajtájukat figyelheted meg akár közelebbről is. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és a táj a sárkányokkal eltűnik. Az utolsó, amit még látsz, az a kissárkány legörbedő szájszéle...

A tengerfenéken csillogó valami nem kelti fel figyelmedet, helyette a tenger élővilágát veszed szemügyre. Kiélvezed, hogy nem kell levegőért felúsznod a felszínre, és, hogy sokkal természetesebbnek érzed a vízben való mozgást, mint a való világban. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és eltűnik szemed elől a tenger...

A lány fenyegetésnek veszi megjelenésedet, párnája alól egy hosszú pengéjű kést vesz elő. Mivel Albert nem szeretné, ha bárkinek is baja esne az ő világaiban, így kihoz onnan mielőtt baj történne, szemeid előtt pedig újra megjelenik a színkavalkád...

Az eső továbbra is hullik, te pedig dideregve sétálsz az erdőben, keresve a szárazabbnak tűnő helyeket. Az idő lassan telik, te pedig végül csuromvizesen és fáradtan veszed tudomásul, hogy megjelenik előtted a színkavalkád, vagyis vége van az órának.

A macskalény elindul előtted, láthatóan csalogat valahova, s te követed, mert kíváncsi vagy, odaérni azonban nem érhettek, mert az idő letelik, s szemeid elől eltűnik a vulkán. Megjelenik azonban a színkavalkád...

Végigülöd az órát, és sok hasznos dolgot megtudsz a levegőmágusokról. Azonban a valóságban lassan a végéhez közelít a tanóra, kezd elmosódni körülötted a táj. A holló még utánad integet, de te már csak a színkavalkádot látod...

A lányok igencsak veszélyes helyzetbe kerültek, bár talán nem mérték fel megfelelően a dolgokat. A katonák láthatóan nem törődnek a kislánnyal, akit a lányok olyan vehemensen védenek, ők azonban felkeltik az érdeklődésüket. Bár próbálkoznak a katonák legyőzésével, azok sokkal képzettebbek a lányoknál harc terén, így hamar feléjük kerekednek. Végül Albertnek kell kimentenie őket a világból.

A cápasimogatás még éppen megtörténhet, de már le is járt a tanóra időtartama. Norina visszatér a tanterembe, és az említett kimerültség is úrrá lesz rajta. Szerencsére Bert ott áll mellette, segít neki megtámaszkodni, ha végtagjaiból eltűnne az erő.

Végül a fiú sikeresen kijut a sivatagból, s megpillanthatja az óceánt. Ennek partján marad mindaddig, míg vége nem lesz az órának. Akkor megjelenik szeme előtt a színkavalkád, s elfelejtheti a sivatag forró levegőjét és az óceán sós illatát.

A támadók egy részét a lányok győzik le, másik részüket az elemi mágus vadászok, végül közös erővel az ellenség vezetőjét is legyűrik. A harc alatt elég sokat használták erejüket, s ezzel sokat segítettek is a világ lakosainak. Az idő azonban múlt közben, így hamarosan megjelenik előttük a színkavalkád elmosva az erdő színeit...

A madarak barátságosan fogadnak, végignézheted, ahogy a felnőtt példányok repülni tanítják fiókáikat. Egyikük téged is a szárnyai alá vesz, próbálja elmutogatni hogyan is kell tökéletesen repülni. Végül aztán lejár az idő, megjelenik körülötted az ismert színkavalkád, de füledben még jó ideig a jégfőnixek hangja szól...

- Tudom, hogy sikerülni fog! - kiáltja Paya, akinek arcán végigfolyó izzadtsága összekeveredik könnyeivel. Ametrin végül be, majd ki is jut az égő házból, karjaiban tartva egy fiatal nőt. Ő halkan - sírással és köhögéssel gyakran meg-megszakítva mondandóját - elrebegi, hogy mi történt. A király kiadott egy rendeletet, miszerint halál az elemi mágusokra, és elkezdték felszámolni a táborokat, házakat, megölve mindenkit, akit találtak. A nő egyébként nem elemi mágus, ő csak segíteni volt itt. Paya tekintete megkeményedik, arca merevebbé válik, elhatározást hozott.
Vicnek azonban lejárt az ideje, még egy utolsó pillantást vethet a lányra és elementáljára, majd szeme előtt megjelenik a színkavalkád. Vajon egy hős vagy egy gonosztevő születésének volt tanúja?

Hirtelen kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha rengeteg világ suhanna el a melletted. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ és te újra a tanteremben találod magad. Merkovszky professzor aggódva tekint végig a tanulókon, nem sérült-e meg valaki súlyosabban. Azt ugyanis hiába hitték a diákok, hogy a prof majd megmenti őket egy-egy szorultabb helyzetben, mert erre maximum Albertnek lett volna esélye.
Mivel úgy tűnik, mindenki életben és többé-kevésbé egészben van, a tanár úr kiosztja a pontokat, majd megköszöni a részvételt.

Köszönöm szépen az órai figyelmet, én nagyon élveztem a játékot, remélem, jövőre is hasonlóan nagy számban jelentek majd meg rajta. Köszönöm Lugosvölgyi Albert segítségét is!

Ha szeretnétek, írhattok ti is egy-egy zárást, de nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A nyár jót tett nekem, végre valóban újra én irányítom az elemeimet, és már a lerombolt házamat is sikeresen újjáépítették. A régihez amúgy sem fűznek túl kellemes emlékek. Érdekes, hogy ebben az évben már két dimágust is taníthatok, ami érdekes gyakorlat lesz számomra, hiszen ezek a képességek még ritkábban, mint a monomágusi. Ami még furcsább, hogy ugyanaz, levegő és tűz, vagyis fény elem mindkettő.
De ezért érdekes a tanári munka, minden nap új kihívásokkal kel szembenézni, és a nehézségekért kárpótolja az embert az, ha láthatja, hogy diákjai sikerélményét. Én legalábbis ezért csinálom még mindig. Úgy gondolom, ha már nem fogom élvezni a tanítást, abbahagyom. Fél szívvel nem érdemes azt várni, hogy mások nyissanak az ember felé, márpedig az elemi mágia oktatásához különösen nyitottnak kell lennie mind a két félnek.
Ma Kivához igyekszem. Kifejezetten örülök, hogy ő az egyik dimágus tanítványom, bár ő talán nincs ugyanígy ezzel, elvégre az elemeket nem ingyen kapjuk sosem. Viszont mióta visszajött, nekem is könnyebb, több olyan terhet is levett a vállamról, amiről nem is gondoltam, hogy annyira nyom.
Bár a tüzet már elég jól irányítja, a köztük lévő ideiglenes mosolyszünet ellenére is, de a levegő még viszonylag új neki. Nekem ez a fő elemem, talán ezért érkezek meg vigyorogva a terembe.
- Szép, jó napot! - köszönök hangosan, aztán már lebegek is. - Ma megtanulunk tárgyakat a levegőbe emelni - mondom, majd felé hajítok egy kavicsot, amit még a faluból idefelé jövet szedtem fel. Persze nem pontosan neki dobom, szóval, ha sem a kezével, sem az elemével nem kapja el, akkor sem fog megsérülni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a nap, amikor az iskola falai között elementált fogunk idézni. Azt meg pláne nem, hogy Noel lesz az első, aki megteheti ezt. Kifejezetten kedvelem őt, de elég sokat szenvedett az elemével, és az túl is, és bár kifejezetten szorgalmas - hiszen még akkor sem hagyta abba a gyakorlást, mikor javítóba került -, néha valahogy nem látszott az út végén a cél.
Most mégis itt vagyunk, közeledik a vizsga is, és ha minden jól megy, pár hét múlva már egy elemi mágikus igazolványt is a kezében tarthat. Persze addig még hátravan néhány kemény edzés, egy kevésnyi magolás és persze az elementállal való összecsiszolódás. Néha ez az, ami a legnehezebbnek bizonyul. Te alkotod meg, benne van a szíved, a tudásod, a vágyaid, de attól függően, még lehetnek problémák személyiségügyileg.
Amikor megidéztem Boreiát, akkor még eléggé... éretlen voltam. Szóval igen, az elementálom nem véletlenül egy csinos női alak. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy mellette anyáskodó, pimasz és tudálékos is lett. Pedig én csak azt akartam, hogy védelmező, szabad gondolkodású és intelligens legyen. Szóval egy elementál esetében kéréseinket nem biztos, hogy a nekünk tetsző formában kapjuk vissza. Ugyanakkor pont ezért kell összecsiszolódni. Az ember jobb esetben egész életét az elementáljával tölti, ő egy olyan társ, aki nem hagy el, aki sosem hagy cserben. Talán kicsit kevésbé emberi, de nagyon fontos része egy elementalista életének.
Noelre várva megidézem elementálom, hiszen nagy segítség lehet a későbbiekben:
- Boreia!
A semmiből fehér füst jelenik meg, majd formálódik karcsú női alakká. Boreia nyújtózkodik egyet, majd felnevet:
- Annyira izgatott vagyok már.
Körbesuhan a szobában, egy pillanatra megállni képtelen. Mosolyogva figyelem, amíg a fiúra várunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A terem tűz elemű részén egy kisebb szélvihar keringőzik a levegőben. Alakja néha egy nőéhez hasonlítható, de a legtöbbször csak kusza levegőörvény, szemmel alig észlelhető. A tanár az egyik falnál ül, törökülésben, gondolatait szedi össze, érzelmeit rendszerezi, és próbálja figyelmen kívül hagyni elementálját.
- Oh, ez annyira érdekes, egy újabb elementál születésének lehetek tanúja. És neked pont most kell már megint kicsellóznod az életeddel - sóhajt Boreia csípőre tett kezekkel lebegve a férfi előtt, pár pillanatig élesen látszik a lény, majd alakja újra elvész a semmiben.
- Megértő vagy, mint mindig - válaszol nyugodtan a férfi, majd feláll, feladva ezzel a meditációra való törekvést.
- Én csak aggódom érted. Ráadásul a munkád nagyon fontos, teljesen erre kellene koncentrálnod! - szól szigorúan a nő, majd int is egyet a férfi ruhája felé - Ráadásul sikerült összekoszolnod magad.
- Jézusom, ugye tudod, hogy nem vagy az anyám? - forgatja a szemét Ádám, miközben gyorsan leporolja fekete talárját. - Figyelek a munkámra, ne aggódj! Inkább neked kéne egy kicsit figyelmesebbnek lenned, mielőtt elveszed a tanoncok kedvét az elementáljuktól. Tudod, a legtöbben nem vágynak még egy aggodalmaskodó szülőre a meglévők mellé.
- Hmpf - húzza fel az orrát a lény, majd odébb rebben a pasastól.
Mivel az ilyen jelenetek gyakran lejátszódnak közöttük, ez a kapcsolatukat kicsit sem sérti. Persze valaki, aki nem ismeri őket, könnyen hiheti azt, hogy nem kedvelik egymást túlzottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Semmi gond - áll össze újra kicsit távolabb a levegőasszony, majd kíváncsian körülrepüli a lányt. - Remélem, te is készen vagy. Nem lesz olyan egyszerű a dolog, elvégre mégiscsak életed egyik legfontosabb társát igyekszel megidézni, és...
- Gondolom, levezetnéd helyettem a megidézést is... - szól közbe a férfi fáradtan felsóhajtva.
- Hah, nem illik közbeszólni, ha valaki éppen beszél - válaszol szemrehányóan a légelementál, majd fehér füstből jobban látható formát ad a testének, karjait a melle alatt keresztezi.
Erre a tanár csak legyint, és inkább a lányhoz fordul.
- Most még meggondolhatod magad - álsuttogja Ádám Kivának, majd Boreia durcás arca láttán felnevet. - Azt hiszem, eleget sokkoltunk. Térjünk a lényegre, mielőtt tényleg elmegy tőle a kedved. Először is az oltárt kell létrehoznunk. A fő elemed a tűz, ilyenkor általában tábortüzet szoktak használni. Persze nem akármilyent. Fontos lehet például a fa, amit égetsz. Például, ha rózsafát választasz, megeshet, hogy az elementálod is rózsaillatot fog árasztani a későbbiekben. A megidézés körülményei, a gondolatok, amik közben megfogalmazódnak benned, a tudattalan érzések mind, mind hozzáadódnak az elképzeléseidhez.
A férfi elővesz egy zsákot a talárja zsebéből, majd annak a száját kinyitva megmutatja tartalmát a lánynak:
- Ezek mind más fajta fák. Persze nem túl szép dolog arra nevelni egy fát, hogy aztán eltüzeljük, de elementálidézéshez kifejezetten alkalmas lehet olyan faanyag, aminek a növekedését is elemi mágus serkentette. Ha szükséges, ezek közül választhatsz. De ahogy látom, te is hoztál magaddal valamit - int a lány kezében lévő zacskó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Nem is féltem igazán, hogy visszatáncolnál - mosolyodik el a férfi. - Nem hiszem, hogy túl sok dolog lenne, ami megrettent téged.
Nem olyannak ismerte meg a lányt, aki olyan könnyen megijed, és sutba dobja elképzeléseit, terveit. Ráadásul az elementálidézés minden elemi mágus által nagyon vágyott esemény, amire legjobb esetben is három éven át készülnek.
- Oh, ez nagyon jól hangzik. Természetesen fel fogjuk tudni használni. Ha megolvasztod, mint ahogy a szigeten tettük, kifejezetten jó oltár lesz belőle. Persze azzal számolnod kell, hogy ez valamennyire beleivódik majd, mármint, hogy lávában születik. Sajnos az elementálidézés tudománya nem olyan logikus és jól ismert szabályokra épül, hogy meg tudjam mondani előre, hogy milyen hatásai lehetnek, de talán Boreia tud nekünk mondani pár tippet - fordul a szélnőhöz.
- Bezzeg most kell a tanácsom, mi? - morog egy kicsit, aztán már el is felejti duzzogását, izgatottságától vibrálni kezd körülötte a levegő. - Hm... Hadd gondolkozzak! Kihathat például a lángai erejére, főként a hőjére, vagyis megeshet, hogy képes lesz forróbb lángokat létrehozni, mint te. Ha adsz neki olyan személyiségjegyet, ami kapcsolódik a hirtelen haragúsághoz vagy a forrófejűséghez, előfordulhat, hogy ezek átbillenek a negatívabb irányba, és akár agresszív is lehet a lény. Persze ez nem biztos, és lehet rajta finomítani. Ha majd megismeritek egymást, alakulhat még a dolog. Hm... esetleg előfordulhat, hogy, ha lávát eszik, visszanyeri az erejét. Vagy, hogy működő vulkánok közelében erősebb. De ugyebár nem lehet megjósolni, hogy ezek közül mi jön be a végén. Az is lehet, hogy semmi különösebben észlelhető változás nem lesz, hiszen nem valószínű, hogy sokat járnál vulkánok közelébe.
- Köszönjük - bólint a férfi a nő felé, majd Kivához fordul. - Akár el is kezdheted. Azt azonban tudnod kell, hogy én ma néző vagyok. Sem az oltár elkészítésében, sem a megidézésben nem segíthetek, maximum a tanácsaimmal vagy utasításaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sokáig tart a lánynak, mire egyedül megolvasztja a kőzetet, de Ádám türelmesen kivárja, közben némán kommunikál az izgága szélelementállal, és figyel arra is, hogy Kiva mennyi energiát használ fel. Nem túl célszerű az előtt kimerülni, hogy a tényleges idézés megkezdődik, bár megtartani az elkészült oltár tüzét és a formát, sokkal fárasztóbb, mint csinálni és gyorsan "túllenni" az egészen.
A férfi érdeklődve figyelni, milyen lény jelenik meg a lány mozdulatai, gondolatai nyomán a lángokból. A formálódó testből gyorsan rájön, hogy valamiféle patás állat lesz, de csak akkor lesz teljesen biztos abban, mit is lát, mikor Kiva elkészül vele. Ádám érdekes választásnak tartja. A lánytól minimum valami szárnyas, repülő lényt képzelt el, de végül is a ló is tökéletesen egybeforrasztja a két elemet, még, ha alapvetően tűzből is van.
Ezek az állatok gyors vágtára képesek, némelyek már-már szárnyalnak. Na, és hát mi is lenne jobb jelkép a levegő szabadságára a lónál?
- Gyönyörű táltos lett - bólint elégedetten a férfi, és hagyja, hogy Boreia elérzékenyülve közelebb bújjon hozzá. Annak ellenére, hogy a szélnőt mindig is furcsa teremtésnek találta, aki könnyen dühbe gurul, de legalább olyan gyorsan zavarba is jön, akinek a nevetése úgy hangzik, mint a szélcsengők játéka, és aki nem átallott korábban hívás nélkül is megjelenni, ha úgy érezte jónak, hogy ellegyezzen gazdája mellől egy-egy túl csinosnak és könnyűvérűnek talált nőt. Mégis, bár sok gondot okoztak egymásnak, az elmúlt húsz évben igazán össze is forrtak. Talán ezért is kellemes most együtt nézni azt, ahogy egy új életre szóló társ megszületik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kiva már láthatóan fárad, de már nincs is sok hátra a szertartásból. Ádám még addig igyekszik elmondani pár fontos dolgot, mielőtt a fiatal nő befejezi az idézést, mert utána úgyis egymással lesznek elfoglalva az elementáljával.
- Mikor megidézed, ő tudni fogja ki vagy, nem kell bemutatkoznod, mert ösztönösen érzi, hogy te vagy a teremtője, tudni fogja a te nevedet, és a sajátját is. Tisztában lesz azzal is, hogy micsoda ő, mit tud, akár tételesen is fel tudja neked sorolni. Kicsit talán mechanikusnak, gépiesnek tűnhet az első megidézéskor, még nem fog annyira egybeforrni a jellemvonásaival. Ezzel ne törődj, próbálj meg pozitív képet kialakítani magadról benne. Az oltárod minőségi, így nem fog sértődötten megjelenni, ezért kiengesztelned sem kell, de valami kedves gesztus sosem jön rosszul.
A férfi megáll gondolkodni pár pillanatig, nem tudja hirtelen, mit mondhatna még. Talán a fontos dolgokat már mind tudatta a lánnyal. Ebben az esetben az elmélet amúgy is vajmi keveset segít, csupán mankók az ismeretlenben, korlátok, amik segítséget nyújtanak, de a gyakorlatban fog úgyis kiderülni, hogy a létrehozott lény milyen is lett valójában.
- Előszörre még nem fogod tudni sokáig itt tartani, de mostantól érdemes lesz, legalább napi egyszer előhívnod. Mondjuk két hónapon át. Hogy jobban megismerjétek egymást, és ő jobban tudjon alkalmazkodni hozzád. Most az lenne a legjobb, ha csak röviden ismerkednétek, aztán elküldenéd őt.
Ez után hagyja, hogy Kiva tegye a dolgát, és a megidézés szépen halad is: nevének hallatán "megjelenik" az elementál. Most, hogy már minden készen van, értelem költözik a lószemekbe, melyekkel kíváncsian körültekint, mielőtt megidézőjéhez fordulna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ma gyakorolni fogjuk a lángok formálását, és hozzávesszük a színezésüket is - mondja a professzor, majd feltűri zöld talárjának ujjait a könyökéig. - Először is próbálj meg létrehozni egy alapformát. Legyen gömbölyded, mert azt könnyebb, mint a szögleteseket!
Jó példával jár elől, megmutatja, miként is kell ezt. Bal kezét kinyújtja maga elé tenyerével felfelé, míg jobbjával formáló mozdulatokat tesz, akárha a levegőt simogatná. Elméjében a hőre, a tűzre koncentrál, ekkor megjelennek tenyerében a lángok, ujjaival gömböt formál belőlük.
- A mozdulatok segítenek még. Majd csak harmadikban kell eljutni odáig, hogy mozdulatlanul is képes legyél megcsinálni ugyanezeket a gyakorlatokat.
Figyeli Ellát, várja, hogy ő is megteremtse a saját formáját, és csak akkor halad tovább, ha a lánynak sikerült a feladat.
- Most kicsit át fogjuk alakítani. Készíts ebből bármit, ami eszedbe jut, egyelőre maradva a gömbölyded formáknál! - utasítja a tanár, aztán "kifarag" a saját tűzgömbjéből egy medvét. Nem olyan igazira hasonlítót, inkább plüssmacit. A gömb tetejét felhúzva kialakul a feje, majd annak két oldalán felül a fülei. A kezeit az alapláng két oldalából, lábait az aljából készíti. Még farka is lesz, és bár erősen elnagyolt a figura, felismerhető.
Kíváncsian várja, hogy Ella mit készít a saját lángjaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Lehetnek - egyez bele, elvégre ő is valami olyasmit készít, aminek vannak lábai. Furcsán is nézne ki egy mackó lábak nélkül. Csak egy pillanatra tűnődik el választásán, de az is elég ahhoz, hogy szíve összeszoruljon, és izmai megfeszüljenek. A lángjai vibrálóbbak, élénkebbek lesznek, de ugyanakkor kevésbé tűnnek biztosnak. Végül a férfi sóhajt egyet elengedve ezzel a feszültséget.
Közben Ella is végez, az alkotás folyamatát a professzor nyomon követi, a végén még fel is vidítja a lány próbálkozása.
- Ügyes vagy... és kifejezetten kreatív is - nevet fel Ádám a magyarázkodást hallva. - Hát akkor gyorsan tanuljuk meg aranyszínűvé változtatni, hátha attól boldogabb lesz szegény madár.
Félrehajtja fejét, gondolkozik, hogyan is kellene belekezdenie, majd bólint:
- Képzeld el a kedvenc színedet! Ne csak gondolj rá! Ne csak a neve lebegjen a fejedben, képzeld el magát a színt! Akár tárgyakat, amiket kedvelsz, bármit, amit ehhez a színhez tudsz kapcsolni. Az elemi mágia nagyrészt a képzeletre épít, ezért fontos, hogy azt folyamatosan fejlesszük.
Hogy ne csak beszéljen, megmutatja, hogyan gondolja. Barnára szeretné színezni a mackót, ezért a barna színt képzeli maga elé. A házuk előtt álló öreg tölgyfa kérgét, a gyerekkori ágya fakeretét, egy ismerős barna szempárt, a fényben szőkének tűnő, de nagyon is barna tincseket...
A medve lassan színt vált, alulról felfelé változik meg. A fülei kicsit sötétebbek, a hasa halványabb. A lángnyelvek lassú hullámzása fodrozódó keretet ad, akárha a plüssmedve szőrszálait mozgatná a szellő.
- Nehéz csak egy színre koncentrálni, mert az embernek akaratlanul is eszébe jutnak róla olyan dolgok, amik nem olyan színűek. Ez ronthatja az összképet. Ki kell zárni minden más színt. Egyelőre próbáld meg a kedvenc színedre színezni a madaradat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Sok éves gyakorlás után neked is így fog menni - vonja meg a vállát a férfi, de mosolyát rávillantja a lányra a bók viszonzásául.
Aztán csak figyeli Ella próbálkozásait, erőlködését, nem szól közbe, nem akarja megzavarni a koncentrációját. Az arany valóban nehéz, ő valószínűleg a kupákra gondolna, amiket a különféle csapatokkal megnyert, magára a győzelemre, a diadalra, és az érzéssel együtt már jönne is a szín.
Neki, mint a legtöbb férfinek az árnyalatokkal és a különlegesebb színekkel lenne gondja. Barack... padlizsán... elefántcsont... Még a felismerésükkel is gondja lenne, nemhogy a megvalósításukkal. Ezekhez nem tud mit kötni, így aztán előállítani sem valószínű, hogy tudná.
Ismer egy elemi mágust, aki színházban speciális effekteket állít elő. Ő rengetegféle színt és formát meg tud jeleníteni, sokkal többet, mint amennyit Ádám valaha meg szeretne tanulni. Ő mindenhez ért egy kicsit, de szinte semmiben sem szakértő, de talán éppen ezért tud jól tanítani.
- Gondolhatsz fogalmakra is, érzésekre. A tárgyak vezethetik a gondolataidat olyasmik felé, amik csak számodra olyan színűek. Én ismerek személyeket, akik valamilyen színűek. Persze nem mindenkinek, de nekem igen. Például a legjobb barátom kék. Olyan nyugodt ember, és kifejezetten békés érzést kelt, bizonyára azért, mert pszichológus. Emellett hollóhátas volt.
Mégiscsak beleszól, elvégre szavaival vezetni szeretné a lányt a megoldás felé. Sokkal nehezebb ez a gyakorlat, mint azt bárki első hallásra gondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az idézés rendben zajlik le, és bár a lányt láthatóan rettentően kimeríti a dolog, az elementálon nem látszik idegenkedés vagy harag. Kezdeti egymás felé lépegetésük sem bátortalan, inkább olyan, mintha már ismernék egymást, és ez jó jel. A professzor nem hiszi, hogy bármiféle nagyobb gondjuk akadhat ezek után, mert az elementál és mágusa közötti kötelék sokkal egyszerűbb, mint bármilyen ember-ember közötti kapcsolat.
Mikor a lány elküldi táltosát és összerogy, a férfi mellé lép, hogy segédkezet nyújtson, ha szükséges.
- Nagyon jól csináltad. Gratulálok! Mostantól a gazdája vagy egy elementálnak, vagy egy második szülőnek, ha kevésbé vagy szerencsés - pislog barátságosan saját lénye felé, majd annak orrfelhúzásával mit sem törődve fordul vissza a lányhoz. - Mint ahogy mondtam, érdemes lesz majd többször is megidézni mostantól, de, ha lehet, akkor inkább olyan helyen és szituációban, ahol kevés a sima varázstudó, vagy több az elemi mágus. Az egyszerű varázslók és boszorkányok még mindig fenntartásokkal kezelnek minket, legalábbis az idősebbek. Egy elementál megjelenése sok esetben kellően felborzolhatja a kedélyeket. Másrészt a minisztérium eléggé figyelni fog téged, hiszen dimágus vagy, aki elementál létrehozására is képes. Nem mondom, hogy mostantól mindig követni fognak, de random ellenőrzésekre készülj fel!
A férfi kicsit elhúzza a száját, láthatóan neki sem fűlik a foga az ilyesmihez, ráadásul sok esetben eléggé megalázó számára az ország vezetőinek bizalmatlansága az elemi mágusok iránt, még ha bizonyos szempontból érthető is.
- Na, de mára nem fárasztalak tovább. Ajánlom pihenj le, akár a gyengélkedőben, akár a szobádban, de ha gondolod, szívesen lekísérlek hozzánk is, de az, azért nem a szomszédban van.
Ezek után segít felállni a lánynak, és vele marad, amíg nem találnak egy olyan helyet, ahol némileg kényelmesebb körülmények között szedheti össze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Valóban, de akkor ne is személyeket vegyünk, léteznek színes fogalmak is, meg szimbólumok. A sárga irigység, a zöld szabadság, a fehér ártatlanság. Vannak, akik az érzelmekhez kötnek színeket. Például, ha számodra a zavar lila, akkor onnantól, ha lilára akarod színezni a lángokat, csak gondolnod kell valami zavarba ejtőre. Számomra ez a módszer nem működik, de ismerek elementalistát, aki csak ezzel képes színezni az elemét.
Közben a lány halad a madarával, csukott szemhéjain nem láthat át, de a professzor nyomon követi azt, ahogy az apró figura lassan rendezettebbé, majd nagyobbá válik. Egy darabig még villognak rajta a különböző színek, néha inkább sárga vagy vörös, mint lila, de a legvégére sikerül nagyrészt egyszínűvé változtatni a kis lényt.
- Gratulálok, ez szép teljesítmény! - nevet rá a szemét kinyitó lányra, majd áttér a további feladatokra: - Mára azt hiszem, ennyi elég is lesz, de kapsz tőlem néhány gyakorlatot és feladatot. Először is, próbálkozz a szabadidődben egyszerű formák létrehozásával és színezésével. Kocka, gömb, kúp... Ha már ezek magabiztosan mennek, jöhetnek a bonyolultabbak. A következő óránk elején majd bemutatod, hogy mennyit gyakoroltál. A másik feladat, hogy meditálj, gondolkozz egy kicsit a színeken. Melyik mit jelent számodra, mely színekhez nem tudsz társítani semmit? Melyik az, amelyiket egyértelműen meg tudod jeleníteni? Akár jegyzeteket is készíthetsz, de ezeket nem kell majd megmutatnod nekem, csak segítség lesz saját magadnak. És ezennel zárom is soraim, na meg az órát.
A koncentrálást abbahagyva, el is tünteti a medvét, és pillantásával erre biztatja a lányt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kártyajátékot játszani nem túl gyerekes dolog. Elvégre ott vannak a különféle szerencsejátékok is, mint például a póker. Na, de játék közben nyakon önteni az ellenfelünket egy pohárnyi vízzel, na, az már gyerekes. Főleg akkor, ha az ember majdnem 40 éves, a játékostársa meg fele annyi.
De Ádámot nem zavarja. Az évek során megszokta már Luca stílusát és érdekes ötleteit, és hát ő sem nőtt még fel, minden vele történt dolog ellenére próbálja őrizni magában a gyermeket, így elég könnyen rábeszélhető volt a vizes csatára.
Miután megértette a játékszabályokat, rábólintott a dologra, és meg is beszélték a harc helyét és időpontját, ami pont most érkezik el az elemi mágia teremben. Ott legalább nem zavar senkit, ha valami vizes lesz.
Még éppen időben fut be, köszön a lánynak, majd levágódik a Lucával szembeni székre. Vigyorogva veszi szemügyre az előkészületeket, és még csak eszébe sem jut, mi lesz akkor, ha igazgatóhelyettesi feladatai támadnának, miközben ő tocsog a vízben.
- Kezdhetjük? - kérdezi, és egyik kezét a saját paklija fölé tartja, hogy minél gyorsabban emelhesse le a tetejéről a legfelső lapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egyesek szerint az ember kora fejben dől el. Ha ez igaz, Ádám valószínűleg tizenöt éves kora óta nem nőtt semmit. Lélekben legalábbis. Már az sem szokványos, hogy az ember képes legyen rávenni ilyesmire a tanárát, de ha sikerül is neki, azt nem gondolhatja komolyan, hogy a pedagógus majd lelkesen veti bele magát a játékba, és természetesen győzni akar.
Ádám arcán kölykösen boldog mosoly terül szét, amikor felcsapott kártyáikat meglátja. Luca megjegyzésére pedig gonoszkássá formálódik a vigyor.
- Majd meglátjuk, hogy a végén is bírni fogsz-e - mondja, aztán képessége segítségével kiemeli az egyik pohárból a vizet, és egy laza kézmozdulattal a lányhoz hajítja. Igyekszik nem az arcát célozni, mert kevéssé tűnik sportszerűnek számára rögtön az elő adagnyi vizet az ellenfele arcába bombázni. Arra remélhetőleg később is lesz még lehetősége.
- Azt hiszem, ezzel nem segítem elő tanári hírnevem öregbítését - nevet fel hirtelen, és igyekszik leplezni, hogy az immár csuromvizes Lucát találja viccesnek.
- Jöjjön a következő! - veti bele magát a játékba még nagyobb lelkesedéssel, de a visszaszámlálást ezúttal is a lányra bízza. A hármat meghallva mozdítja a kezét, de csak a szó elhalása után fordítja fel a legfelső lapot. Ökölbe szorított kezét a magasba löki egy "Ezazz!" felkiáltás kíséretében. Maga előtt egy treff kilencest lát, míg Luca egy újabb, ezúttal kőr ötöst húzott.
Egy kissé bocsánatkérő arccal erejével a következő pohár tartalmáért nyúl, majd a lány feje fölé irányítva a vizet lassan rácsorgatja azt.
- Na, mennyire hideg a víz - cukkolja tanárhoz nem méltóan Lucát, épphogy a nyelvét nem ölti rá. De persze sejti, hogy ezt még nagyon vissza fogja kapni, ha a navinésnek végre esélye nyílik rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Persze, ebből is lehet hírnév, csak milyen? - mondja Ádám, aztán végül megvonja a vállát. Aki egy ilyen szituációból von le messzemenő következtetéseket, az nem is akar a dolgok mögé látni, a férfi pedig az ilyen emberekkel sosem szokott foglalkozni.
A fröcskölés nem zavarja, elvégre Merkovszky Ádám csak akkor lesz vizes, ha ő is azt akarja. Érdekes, de rég volt már amikor ennyire nagyképű gondolatok járták meg  az agyát.
- Hogy lehetne az ilyesmiben csalni? - nevet fel hitetlenkedve, de nem akadályozza meg a lányt a paklicserében. Végül is mindegy, az egész csak a szerencsén múlik, nem számít, melyik pakli van nála.
A szerencse pedig mint tudjuk forgandó, egyszer fent, egyszer...
- Oh, azt a... - természetesen nem fejezi be a mondatot, az nem illene egy olyan érett felnőtt... akarom mondani tanárhoz, amilyen ő.
- Essünk túl rajta - sóhajtja, aztán várja a vizet. Megfordul a fejében, hogy elemi mágiájával megakadályozza, hogy elérje a nedvesség, de aztán lemond erről a meglehetősen szemét lépésről, és hagyja, hogy a víz végigfolyjon az arcán.
- Haladjunk! - kiált fel, miután egy gyors fejrázással a víz nagy részét máshová juttatta, például Lucára. Megvárja míg a lány elhelyezkedik, kezét a pakli fölé emeli, visszaszámol, és...
- Szerintem most te csalsz - röhög fel, aztán csak várja Lucától az újabb áldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az elmúlt pár hétben, hónapban hullámhegyről hullámvölgybe csúsztam, majd vissza a csúcsra. Egyik pillanatban még aggódtam amiatt, milyen lesz majd egy csecsemőről gondoskodni, a következőben meg már mámorosan - tényleg centikkel a föld felett - lebegtem a boldogságtól, hogy kisfiam születik.
Az iskola ellenőrzése némileg belerondított ebbe a furcsán keserédes helyzetbe, főleg, hogy Rabbot sokszor tartózkodik házon kívül mostanában, így nekem és Bercinek kell főként helytállnunk. Jelenleg éppen egy megbeszélésről érkezem a gyakorlati elemi mágiára, és eléggé sietek, hogy még időben érkezzem. Korábban kaptam értesítést arról, hogy az egyik felügyelő szeretné ellenőrizni, vagy legalábbis megfigyelni ezt a bizonyos órát, semmiképp nem akarok késéssel indítani.
Mivel a terem előtt nem látok senkit, sejtem, hogy már odabent találom őket. Egy kissé aggódom, hogy Ricsi mennyire bírja az "összezártságot" bármelyik felügyelővel. Nem lenne különösebben jó, ha rosszul lenne, és az óra helyett inkább az ő ispotályba szállítása lenne a program.
Belépve a terembe az első, ami feltűnik, hogy valami nincs rendben. A levegő változásait mindig jobban megérzem, mint bármelyik másik elemét. A fiúra pillantok, aki egyáltalán nem tűnik nyugodtnak. Mosolyogva a felügyelő felé fordulok, de amikor ellépek Ricsi mellett, kezemet a fejére teszem, és egy simogató mozdulattal összeborzolom a haját. Csak jelezni akarom neki, hogy itt vagyok, és talán azt is, hogy nem kell félni. Ennél többet nem nagyon tehetek jelenleg.
- Merkovszky Ádám - mutatkozom be, kezemet a férfi felé nyújtva, bár sejtem, hogy tisztában van vele, ki vagyok. Igyekszem higgadtnak mutatkozni, és most, hogy láttam Ricsit, nyugodt is vagyok. De azt csak remélni merem, hogy elemeim lassú kavargása kicsit átragad a fiúra is.
- Kezdhetjük az órát? - nézek körbe a helyzethez képest vidáman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A rágót visszautasítva megrázom a fejem. Elég nehéz lenne úgy tanítanom, hogy közben folyton csócsálok valamit, és igazság szerint nem is vagyok kimondottan az a rágózós típus.
- Hát akkor talán menjünk beljebb - intek főként Ricsinek az aeromágusoknak fenntartott teremrész felé. Remélem, hogy el is indul befelé, és igyekszik majd egy kicsit megnyugodni. Én addig is a felügyelőhöz fordulok:
- A maximális biztonság érdekében az órákat az elemi mágusoknak fenntartott részeken szoktuk tartani. Sajnos oda csak azok léphetnek be, akiknek van ilyen képességük. De a fala üveg - mutatok is arrafelé, csak, hogy biztosan ne értsük félre egymást -, úgyhogy végigkövetheti az órát.
Egy kicsit elmerengek, nem egészen tudom, mivel is kellene kezdenünk. Közben némiképp a felügyelőt is szemügyre veszem. Nem tudom, mivel sikerült így kiakasztania Ricsit. Bár felmerül bennem a gondolat, hogy ő nem is csinált semmit, elég volt annyi is, hogy érezte az alap nyomasztó hangulatot, és az, hogy megfigyelik az órán, félelemmel töltötte el. De persze mondhatott is neki valamit a fickó. Az embereken mindig is kevésbé igazodtam ki, mint a gurkókon. Mivel tanácstalan vagyok, nem érzem úgy, hogy ezzel most többet kellene foglalkoznom, inkább hagyom elúszni a problémát.
- Mivel ez a szünet utáni első óránk, valószínűleg ismételni fogunk, mivel mindig ezt szoktuk tenni. Nagyjából az elsőéves anyagra kell számítani - közlöm vele, aztán fordulnék el, amikor rádöbbenek, hogy nem is biztos, hogy a férfi tudja mit jelent ez. - Levegő hőmérsékletének változtatása, tárgyröptetés, illatok létrehozása. Ilyesmi - teszem még hozzá, hogy tisztább legyen számára a kép, ha eddig nem volt az. - Ha bármit szeretne kérdezni, vagy valami, csak jelezzen, látni fogjuk!
Nem mintha szeretném, ha megszakítaná az órát, de, ha már ellenőrizni jött, nehogy azt mondja, hogy nem voltunk vele együttműködőek. Ha nincs semmi, amit el akarna mondani, ott hagyom, és belépek az aeroterembe, ahol remélhetőleg Ricsi már vár rám.
- Minden okés? Felkészültél? - kérdezem kedélyesen akárha arra lennék kíváncsi, mi a véleménye az időjárásról. Nem tudom, mennyire hallatszik ki a hangunk, így aztán nem is kezdem el kérdezgetni arról, mi a gond. Ráér ez majd később, mondjuk otthon. - Először szeretném, ha felmelegítenéd, majd lehűtenéd a termet. Lehetőleg ne főjünk meg, de legyen forróság, mintha a sivatag közepén állnánk. A hideg pedig legyen valós hideg, amolyan fogösszekoccantós, reszkettetős. Szeretném, ha mind a kettő közben létrehoznál egy illatot is, ami szerinted jellemző a meleg, illetve a hideg helyekre. Rád bízom, mi lesz az.
Veszek egy mély levegőt, aztán a zsebembe nyúlok. Talán meghökkentő, de a taláromból egy öklömnyi követ húzok elő. A korábbi órámon a terromágia képességeit mutattam be az elméletiseknek, és ez nálam maradt. Úgy érzem most hasznát fogjuk venni.
- Kapd el ezt! - kiáltom odadobva neki a követ. Nem túl nehéz, gömbölyded, de nem lecsiszolt. Mélyszürke, göcsörtös felszínébe könnyen belekapna a szél, ha lenne rá lehetősége. - Szeretném, ha az erőddel felemelnéd, és felém hajítanád. Akárha egy labda lenne, de nem érhetsz hozzá kézzel. Ez lesz az első feladatod.
Tudom, nem kellene ennyire összezavarnom őt a rengeteg feladattal, de muszáj változtatnom. Kell valami, amivel kicsit levezetheti a feszültségét, mert különben nem lesz koncentrációja, és az egész óra gajra megy. Ricsi tehetséges aeromágus, szeretném, ha továbbra is bátran használná a képességét. Elvégre nem a középkorban élünk már, ahol még bátran le lehetett vadászni a magunkfajtát. Amennyiben mindent a szabályok szerint csinálunk, nem tehetnek velünk semmit, és nem is valószínű, hogy akarnak. Ez a munkájuk, megcsinálják, elmennek. De akár itt vannak, akár nincsenek, az elemi mágia nem egy olyan képesség, amit félvállról lehet venni. Nem olyasmi, amiben bizonytalannak lehet lenni.
- Nyugodtan dobhatod erősen is - biztatom a fiút, és talán ennyiből meg is érti, miért kapta ezt a feladatot, mit is szeretnék valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mikor megérzem a felém suhanó kő erejét, és a szelet, amit haladás közben kavar, akkor tudom biztosan, hogy jó ötlet volt változtatni a feladaton. Néha az embernek jól esik valamit megütni. Nem kifejezetten azért, mert agresszív típus, egyszerűen valahogy muszáj levezetni a feszültséget.
Remélni merem csak, hogy Ricsi ettől a gyakorlattól kicsit nyugodtabb már. A követ jóval magam előtt állítom meg, majd odalebegtetem magamhoz, és újra elrejtem a zsebembe.
- Vegyél egy mély levegőt, aztán jöhet a következő feladat! - mondom, aztán tényleg megvárom, míg Ricsi eleget tesz a kérésnek. Néha ennyi is elég, hogy kitisztuljon a fej, elvégre az agynak a működéshez oxigénre van szüksége.
- Emlékszel, előbb melegítés, aztán hűtés. Hőség, aztán fagyos hideg. Mindkettőhöz egy-egy hozzáillő illatot is generálj! Ha úgy érzed, kész vagy, kezdheted is.
Ellazult testtartást veszek fel, elemeimet kicsit visszafogom, hogy kavargásuk ne zavarja meg az érzékelésem. Nekem nem látnom kell, amit Ricsi tesz, hanem éreznem. A levegő változásait, az energiákat, amik beindítják és véghezviszik a folyamatot, az éter alakulását, mozgását, szintjének növekedését, csökkenését. Ha valami balul sül el, azt már azelőtt lehet érezni, hogy valóban megtörténne. Persze csak akkor, ha az ember nagyon, nagyon figyel.
A felügyelőre csupán szemem sarkából tekintek rá, nagyrészt igyekszem kizárni őt, és azt is, amit csinál. Felelősséggel tartozom Ricsiért, azért vagyok itt, hogy tanítsam. Ebben a helyzetben nem szabad, hogy bármi elvonja a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám éppen az egyetemi jelentkezési lapjait nézi át, amikor meghallja a kopogást. Felnézve kikiált, belépésre kérve a tanítványt. A papírokat összerendezgeti, mert bár már bejelentette a távozását, azért ezt igyekszik nem a tanoncok orra alá dörgölni.
Mosolyogva fogadja a lányt, megállapítja, hogy jót tett neki a külföldi tanulmányút, valahogy biztosabbnak látja és érzi őt. Kicsit sajnálja, hogy neki nem sok köze volt ahhoz, hogy Izzy végül nagyrészt egyensúlyba került az elemével, de öröme sokkal nagyobb ennél az érzésnél, hiszen a legfőbb az, hogy a lány láthatóan sokat fejlődött.
- Készen állsz? - kérdezi, bár talán ostoba kérdés, hiszen, ha nem lenne biztos abban, hogy akar elementált, eleve nem is kellett volna megbeszélniük ezt a találkozót. - Kitaláltad már, milyen lesz az oltárod? Illetve remélem, az elmélettel tisztában vagy - húzza fel kicsit a szemöldökét kérdőn. Nem szeretné, ha most derülne ki, hogy semmit nem tud az egészről. Az elementál idézése első évfolyamos anyag az elméletiseknél, és a gyakorlatisoknak az elméletet álmukból ébresztve is magabiztosan képesnek kell lenniük elmondani.
Persze, ha fel kell frissíteni az emlékezetét, Ádám szívesen segít neki benne, elvégre ez még nem a vizsga, bár a férfi szerint ez több szempontból fontosabb, mint az. Az elementál sokkal nagyobb felelősség, sokkal biztosabb tudást igényel, és nem utolsósorban sokkal nagyobb buli, mint megfelelni a hivatalos szerveknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Rámosolyog a terembe lépő lányra, majd mikor Izzy megöleli őt, Ádám is átkarolja tanítványát. Megsimogatja a lány fejét, és megvárja, míg Izzy elkezd kibontakozni az ölelésből, ő maga nem tolja el a lányt. Ki tudja, mikor fognak újra találkozni, lehet, hogy évekig nem látja újra a kislányt. Számára pedig fontosak a tanoncai, fogadott gyermekei, akikre mindig számíthatott, és akik reméli, mindig számíthattak rá.
Túltéve magukat a találkozás érzelmi részén, neki is kezdhetnek az elementálidézés elméletének felidézéséhez. A lány táskájából előkerülnek a vulkándarabok, amiket Ádám alaposan megszemlél, majd elégedetten bólint.
- Tökéletes lesz ez alapnak. Hogy gondoltad? Ezt melegíted fel izzásig, vagy használsz hozzá valami könnyebben gyulladó anyagot? - kérdezni, majd a terem egy sarkába mutat, ahova előre felhalmozott minden lehetséges anyagot a papírtól a bambuszágig.
- A vulkáni törmeléket nehéz lesz hevíteni, sokáig fog tartani és fárasztó lesz, de persze végül meghálálja a belé fektetett munkát. A szívósságból kicsit kapni fog az elementál is. Ugyanakkor, ha nem akarod magad annyira kifárasztani már a konkrét idézés előtt, akkor érdemes valamivel táplálni a meggyújtott tüzet, majd azzal felforrósítani a vulkáni törmeléket. Ebben az esetben fontos lesz, milyen anyagot használsz hozzá.
Ádám türelmesen várja a választ. Ő most nem fog tudni segíteni a lánynak, legalábbis az erejével semmiképp. Csak támogatni tudja őt.