Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ó, de aranyos vagy. Köszönöm. Ez is robban? - a hirtelen feltörő lelkesedés egyből átvált óvatosságba, és azért sandán pillogok arra piros kendőre. Aurél már nagyon sok félét megetetett velem, és esküszöm, csodálom a kreativitását, talán még irigykedek is kicsit miatta, de... az a múltkori robbanós, nos... pedig mondta, hogy ne faljam be egyből, mégis örök traumát okozott nekem.
Amennyiben biztosít róla, hogy ezek most ártatlanok, úgy el is veszem csillogó szemekkel.
- Mikor is mész? Kikísérjelek? Segíteni a csomagokkal, vagy ilyesmi - mosolygok halványan rá. Nálam ez megszokott, és úgyis van időm ilyesmire, Aurél meg már első óta az életem szerves részét képezi, szóval egyáltalán nem okoz gondot.
- Ohh, míg el nem felejtem.... visszahozták - leteszem a kendőt a kis gurulós asztalra, és matatok a könyvek között, míg meg nem találom azt, amit keresek.
- Tessék - a múltkor mondta, hogy szeretné, úgyhogy még szép, hogy megmentem neki, noha kissé megviselődött az előző kölcsönzője miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Még pár pillanatig bizalmatlanul méregetem, de aztán hamar eldöntöm, hogy hiszek neki. Azért az is finom volt... mikor már eljutottam oda, hogy érezzem az ízét.
- Azért nyugtass meg, hogy sima zserbót is tudsz - pislogok rá sűrű pilláimmal, és máris nem leszek annyira bátor. Csak egy aprót harapok elsőre, nem akarok én Wendy lenni, hiába kerestem gyerekként mindenhol a tündérport. Miután seprűre ültem, rájöttem, hogy nem buli a föld felett. Nem úgy, ahogy azt képzeltem.
- De a csodálatos húgod is viszed, ugye? Fel nem bírom fogni, hogy vagytok ti testvérek - óvatosak a szavak, mert tudom, hogy Aurélnak mennyire fontos, de megrázom a fejem. Az a lány... amennyire ártatlan a nagy szemeivel, annyira... annyira nem is találok rá szavakat.
A könyv is eszembe jut, szóval gyorsan oda is adom neki. Boldog mosollyal nézem, mennyire örül neki, mert az ilyesmit mindig olyan jól esik látni. Imádok másoknak örömet okozni.
- Vidd. Ne csak a leckék legyen. Cserébe, mikor visszajössz - teszem fel a mutatóujjam, hogy jelezzem, egész hamar tud törleszteni, aztán igazán fájdalmas arcot vágok.
- Kitalálhatnánk, mi legyek, ha nagy leszek. Kezdem cikinek érezni, hogy már mindenkinek tervei vannak, nekem meg még csak ötletem sem... Ezt pedig... -cinkos mosollyal az arcomon nyújtok egy másik könyvet, amolyan mindent tudó tekintettel.
- Ha szeretnél Kevintől is elköszönni - kicsit behúzom a nyakam, és nem is próbálom rátukmálni, hagyom, hogy eldöntse, elveszi-e. Még az ajkam is beharapom közben, úgy mosolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha van valami, ami tényleg hiányzott, akkor az ez a hely. Képes vagyok töménytelen időt eltölteni itt, még zárás után jóval is itt maradni, és csak rendezgetni. Most is ezt teszem, és... jó ez így nekem. Mert nincs telefon, ami megrezzen, nincs üzenet, ami elvonná a figyelmem. Most igazán van időm elgondolkodni azon, milyen rossz ember is vagyok, és mivé válhatok, ha nem húzom be a kéziféket. Ilyenkor minden olyan tiszta és világos... és üres. Szörnyen üres azok után, amiket az elmúlt időszakban átéltem.
Most is megfogom a könyvet, most is beteszem a helyére, de... valami hiányzik. A lelkesedés. Már nem lelkesít. Már gyűlölöm a gondolataim, és nem akarom őket. Eddig nyugodt szívvel merültem el bennük, mert az töltött fel, most csak lehúznak.
- Hogy tessék? - felkapom a fejem, és a hang irányába fordulok.
- Hogyne, persze - már megyek is az asztalhoz, közben leejtem a kezemben lévő kötetet, és gyorsan fel is veszem, épp csak morgok. Nos, a tanárnő pont az, akinek ez furcsa lehet. Rendszerint kétszázon pörögnék, és ajánlanék neki még hármat mellé, ez azonban elmarad.
- Még mindig káosz van? - nézek rá együttérzőn, holott megkockáztatom, jelenleg hasonlóan jól nézünk ki. Csak nekem közöm sincs a levitához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Hmmm... van eeeeeegy - kutatni kezdek a hatalmas stóc között. Igen, mind arra vár különben, hogy visszakerüljön a helyére, de meglesz az. Most viszont van egy probléma, amire fókuszálhatok, és az jó, mert nem a sajátom. Igen, erre van szükségem, azt hiszem. Nem tudom.
Amint megvan a könyv, diadalittas mosollyal nyújtom a tanárnőnek.
- Szóval ezt Valuska professzor hozta, igazából még nem néztem bele, de hátha... elvileg régebbiek a benne lévő bűbájok, mint az iskola, szóval lehet van rá megoldás. De én azért körbenéznék a diákok között. Saint-Venant igencsak kreatív tud lenni, a múltkor is két hétig takarítottam utána, de mégse akarják kitiltani innen - csak egy nagyon picit vagyok bosszús a fiúra. És nem, nem segít, hogy a malőr nem a helyre irányult, hanem a személyre, aki itt tartózkodott.
- Ja igen. Nem.. nem igazán, de majd elmúlik - nem szoktam olyasmiről füllenteni, amiről egyből levágják, hogy füllentek. Márpedig azt állítani, hogy teljesen jól vagyok, olyasmi, amit még az arc nélküli festmény se hinne el a folyosó végén. Viszont mosolygok, mert tudom, hogy minden rendben lesz. Mert el fognak múlni ezek a dolgok, napok kérdése az egész. Csak húzta volna már rá az ujjára azt a nyamvadt gyűrűt....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Átlagos nap, mikor csak saját magamat szórakoztatom, és újra ABC sorrendbe teszem a könyveket. Először azokat, amiket segítség nélkül is elérek, mert utána hamar vált kikapcsolódásból bosszankodássá, én meg vagyok annyira makacs, hogy akkor se hagyom abba, pedig addigra már nem szórakoztat.
Néha kiveszek egyet-egyet, aminek érdekesnek találom a borítóját. Van, hogy félre is teszem, mert benyúlom. Tartom, hogy életem döntése volt jelentkezni ide, akármennyire is tűnik olyan stréber dolognak.
- Segíthetek? - látszólag hirtelen fordulok a levitás felé. Nem nehéz őt felismerni, tesz róla, hogy pletykáljanak róla, na meg nem elhanyagolható, hogy szeretem a bandáját. Így bár határozottan az a célom, hogy megijesszem, arcomon csak a jól szórakozott mosoly játszik. Nem, nem vagyok vak, észre vettem én azt az óvatos közeledést, egyszerűen csak nem tudom mire vélni. Nem szoktam embereket enni.
- Vagy tudod mit? Te nekem. Leveszed azt? - mutatok egy könyvre, pofátlanul és meglehetősen gátlástalanul használva ki a magasságát.
- Meg azt is, mert hozzá tartozik - oké, ezen a ponton már azért szépen pislogok, mert túltolni mégse szeretném, de hát... mit tehetnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mosolyogva biccentek, aztán neki is látok gyorsan az adminisztrációnak, noha semmi nem indokolja, hogy nekem sietni kelljen, hisz nincs az a nagy tömeg. Év elején sose, meg úgy év közben sem. Év vége az általában, mikor mindenki hirtelen akarja megváltani a világot.
- Nem velejéig romlott... csak... nem is tudom, valahogy csinál valamit, ami aztán rosszul sül el - megvonom a vállaim, mert a tanárnő arcát látva, úgy érzem segítenem kell, hogy nehogy téves következtetéseket vonjon le. Azt is hamar megállapítom, neki is jár az Igéző. Lafayette-t meg tényleg nem tartom problémásnak, csak... szertelen?
- Neeeem, semmiség... de tényleg, csak... fiú gondok - keresem a megfelelő szavakat, és örülök is, hogy megtalálom. Mert momentán ebben az egy jelzőben vagyok biztos Damiannal kapcsolatban. Ő egy fiú.
Aztán meg abban is biztos vagyok, hogy a tanárnőt ez nem érdekli, vagy ha most mégis, utána nem fogja, én meg... nem is tudom. Ella van csak, akivel tudnék erről beszélni, de érthető, ha nem akarom szerencsétlen lány lufiját is kipukkasztani, ő még nagyon nincs erre felkészülve. Tulajdonképp én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Éreztem én, hogy ebbe nem kellene belemenni. A kérdések bár egyértelműek és jogosak, mégis zavarba hoznak annyira, hogy inkább az előttem lévő könyvekkel foglalkozzak.
- Nem... mármint...nem semmi. Igazából csak egy barát, semmi ilyesmi - azért ezt gyorsan próbálom letisztázni, de most még nem is zavar, hogy az arcomba lóg a hajam. Mégis csak egy tanár, nem kellene hogy itt téves következtetéseket vonjanak le.
- És tényleg semmi baj nincs, hamarosan eljegyez valakit - igen, kapaszkodok ebbe, a tanárnőre is biztatóan mosolygok, mert tudom, hogy az majd megoldja ezt a kusza helyzetet, amibe keveredtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Pontosan - a tanárnő nagyon jól kihámozza a lényeget. Nem fogom azért hibáztatni, mert nem érti a lelkesedést a hangomban. Tényleg... tényleg nem fogom telesírni a párnám, amiért nem jegyez el. Jó ég. Eszemben sincs ilyesmi, szerintem még arcomra is kiül a pánik hirtelen.
- Igen, valaki mást fog. Csak tette volna már meg - sóhajtok fel, mert nem gondolom, hogy ez mostanra sokkal érthetőbb, mégis könyörgőn nézek a levitás házvezetőre, mintha... mintha ő el tudná intézni, hogy rá legyen húzva valaki ujjára az a nyamvadt gyűrű.
- Hogymi? Jajj.... nem... nem... jár az iskolába - beharapom az ajkam, mert tényleg már csak az hiányozna, ha még itt is belebotlanék. Ezen a ponton már megmasszírozom az orrnyergem, mert... a segítő szándékot tényleg látom, és tudom, ha akarok valamerre jutni, akkor bizony nevet kell mondanom. De az nehéz. Ha nevet mondok, akkor minden olyan valóságossá válik.
- Damian.... Flaviu... - sóhajtok egy nagyot, az előttem lévő könyv borítóját nézve. Hát mennyire érdekes már, és milyen jól néznek ki ezek a motívumok. Nekem ez miért nem tűnt fel eddig.
- És tényleg semmi... rossz dolog. Csak nem tetszik, hogy olyasmiket teszek, amiket egyébként nem tennék - igen, a legnagyobb problémám ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem. - ezt teljesen határozottan, és hirtelen és köntörfalazás nélkül tudom állítani. Márk. Őt szerettem, ő akkor is tökéletes volt első barátnak, mondhat bármit. Jó érzéssel gondolok rá, és nem szomorkodom amiatt, hogy vége lett, csak azt kívánom, legyen boldog. És ezt neki is el tudtam mondani.
- De rettegek attól, hogy fogom - ez már inkább kétségbeesett, és halk és sebzett. Mert tudom, hogy nekem az nem kell, hogy nekem az csak fájni fog, és megint átjár a düh, mert én ezt tudom, és mégis csinálom a hülyeségeim. Egy pofon. Az kell nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tapasztalat? - nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. Láttam az arcát, és nem elhanyagolható a tény sem, hogy mégsem siklik át efelett olyan könnyedén, mint én azt hittem. Ezzel csak az a baj, hogy nekem még továbbra is beszélnem kell erről, pedig annyira szívesen berugdosnám a sarokba, és nem törődnék vele. Mert igen. Most. Most könnyű.
- Ha már csak azt vesszük, hogy aranyvérű én meg.... nos... nem, borítékolható a tűzvész - és sose hittem az ellenkezőjében, esküszöm. Egyszerűen fogalmam sincs, mi és hol csesződött el ennyire, hogy olyas valakiről beszélek, aki pár hete még a hajam fogta, mert annyira vállalhatatlanra ittam magam. Lehet, hogy pont ott. Nem kellett volna szót fogadnom, és felhívnom aznap reggel. Csak ki kellett volna sétálnom abból a nyomorult panzióból, és köddé válni. Mennyivel könnyebb lenne most minden. Felsóhajtok.
- Nem tudom. Semennyire. Barátok vagyunk. Néha lefeküdtünk, de... közöltem vele, hogy ezt a játékot nem játszom. Én nem leszek az, akivel a menyasszonyát csalja, még akkor sem, ha ez náluk bevett szokás... állítólag - megvonom a vállam, hogy biztosítsam a tanárnőt, ugyanarra a döntésre jutottam, amit ő is javasolt.
- Most már csak azért könyörgöm, hogy húzza az ujjára a gyűrűt, mert akármennyire nem szeretném, mégis játszom ezt a játékot - és igen, elérkeztünk kérem a probléma valódi forrásához. Viszont határozottan jól esett valakinek kiborulni, aki nem akadt ki már eleve azon, hogy egy Flaviuról beszélünk. Ez igazán....jó érzés.
- És most neki dolgozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- És tud azok után így mosolyogni? - döbbenet ül ki az arcomra, mert ha tényleg volt hasonlóban része, egyszerűen nem tudom, hogy tud mosolyogni. Mármint ez nem megjátszott, és nem mű. Én erre már most képtelen vagyok, ami elkeserítő egyébként.
- Nem gondolnám, hogy bármit is akar, aminek köze van hozzám - gondolkodom el, hisz semmi jelét nem adta ennek soha. Jó persze, beleláthatnék olyasmiket, amik nincsenek, de az, hogy azok a dolgok megtörténtek, az is miattam van. Ki okolna valakit azért, mert él a lehetőséggel?
- De biztos. De jobban fizet, mint az előtte lévőek, és nincs is mindig ott. Semmi nem indokolja, hogy felmondjak... ráadásul... mögöttem nincs egy stabil családi háttér, így nem igazán tehetem meg, hogy pattogok - de azt belátom, hogy talán egy cseppet meggondolatlan voltam, amikor olyan egyszerűen rábólintottam.
- Ezzel tényleg nem lesz gond, soha nem feküdnék le valakivel, akitől a fizetésem kapom. Ez elég visszatartó erő - még biccentek is mellé, mert meginghatatlan vagyok ebben. Igen. Most. Most nagyon megy nekem ez a határozottság. A gondok ott kezdődnek, mikor egy légtérben vagyok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyáltalán nem hangzik jól, amit a levitás házvezető mond, és ez akaratlanul ki is ül az arcomra. Eljutok hamar arra a pontra, mikor már csak körbenézek, merre is terelhetném el a témát, mert az hagyján, hogy kényelmetlen, de.... én ilyen mélységekbe nem gondoltam bele.
Egyszerűen nem tudom ennyire mélyen látni, hiszen pár nap, és úgyis gyűrűt húz valaki ujjára, ez a probléma meg megszűnik.
- Megijeszt - vallom be ennek ellenére suttogva, és lehajtva a fejem, kezdem a könyveket rendezgetni. Tényleg megijedek. Én... nem akarok mentális kaktusz lenni, sem újra megtalálni magam, mert ezt, ami most vagyok is irtó nehéz volt összekaparni. Még ha nem is fiú miatt, éltem már át hasonlót, és nem volt túl jó érzés. Most sem az. Most is sírnék, de rég megtanultam, hogy a könnyek aztán az égadta világon semmit nem oldanak meg.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Semmi baj, csak.... Ennyire azért nem komoly - és a szavakat hallva, biztos vagyok abban, hogy nem is kell, hogy komolyabb legyen. Most még jó. Most még senki nem tesz senki rosszat, és van a jövőben valami, ami ennek az egésznek pontot tesz a végére. És amíg mindez a szemem előtt lebeg, nem is lehet semmi gond.
- Rendben - mosolygok rá hálásan, mert nagyon jól esik az ajánlata, épp csak semmi nem indokolja, hisz a házába se járok. A szavai persze nem kopnak csak úgy ki, bármennyire is szeretném, így még akkor is a fülemben zengenek, mikor szót fogadok és kiteszem a táblát.
- Epres fagyira sose tudok nemet mondani - vallom be neki halkan, mintha legalábbis bűncselekményt készülnénk elkövetni.
- Tényleg köszönöm. Magamtól sose gondolkodok a jelennél tovább - ami mint az ki is derült, nem feltétlenül jó tulajdonság. Szerencsére csak a magánéletemre terjed ki, és nem a tanulmányaimra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nos. Nem állítom, hogy nincs benne valami - nevetek halkan, de nem sokáig.
- De kérem, ne jöjjön azzal, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, mert nem... - azért ezt gyorsan hozzá kell tennem, mert jobb szeretem a pszichopatákat a személyes teremen kívül tartani. És abszolút nem vonzanak azok az emberek, akiktől félek. Sőt... nálam ez még bonyolultabb is.
- Nem is feltétlenül ez. Én.... Még ha valami csoda folytán úgy is alakulna, akkor sem tudnék a barátnője lenni. Nem csak neki. Senkinek sem. Egyszer voltam valakinek a barátnője, és... nekem az nem megy... Amíg ez van, addig tényleg jó. És jegyezzen is csak el valakit, talán egyszer majd én is férjhez fogok menni, de... ha barátnő lennék, elrontanék mindent, és csak megutálna -  vonok vállat, de tényleg ez csak ilyen szomorú beismerés. Nem lehet mindenki alkalmas ilyen kapcsolatokra, nekem meg tényleg jobb, ha egyenesen kerülöm őket. Messziről. És nagy ívben.
- Mégis milyen jövőnk lehetne így? - fintorgok is, mert megint ott a számban az a keserű íz. Újonnan mindig érzem, ha csak ilyesmire gondolok, szóval maradok a bevett módszernél. Nem gondolok semmire.
- Eddig mindig olyan könnyű volt. Mert fogtam magam és eltűntem. Vagy a másik fél. Tudtuk, hogy senki nem akar többet. Ez most már más. És fogalmam sincs, mit rontottam el, vagy hogy hol. Csak azt tudom, hogy valahogy elmosódtak a határok - és igazából ez az, amitől én nagyon félek. Kellenek a határok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bár nem szólok semmit, sűrű pislogásom jelzi, hogy érdekelnének a részletek. És ebbe csak azért nem megyek bele, mert akkor be kellene vallanom, honnan tudok én a Wattpadról, de hát... valahol megnyugszom, hogy nem csak én építem le az agyam saját akaratból.
- Nem kell messzire menni. Apakomplexusom van. Jó, Damian nem annyival idősebb, de... nyugodt, és határozott, és mindig tudja, mit akar és... - nem, meg kell állnom, nem lovalhatom bele magam, mert amúgy sem ez a lényeg.
- És baromi jó vele a szex - és még csak nem is szégyenkezem amiatt, mert ez elhagyja a szám. Ha valami nagyon működik köztünk, akkor az az, és... csak nem kell lemondanom róla hülye gondolatok miatt, nem? Úgyis hamarosan vége lesz.
- Nem, neeeem én értem. De nem szeretek kísérletezgetni, és tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Tudja, hogy egyedül vagyok, hogy.... igazából nincsen senkim, tök szépen berendezkedtem erre az életre, megvan a magam kis rutinja, a saját kis dolgaim, és meg tudok állni egyedül a lábamon... többé-kevésbé. Ebbe nem fér bele valaki más. Nem is akarom, hogy beleférjen. Nem akarok mástól függeni, nem akarok mást az életembe, mikor egyedül is tök jól elvagyok. Abból csak problémák lennének, ez így.... kényelmes, és nem tartós - megvonom a vállam, hisz tényleg képtelen vagyok lemondani az önállóságomról csak azért, hogy valaki máshoz tartozzak. Nem állítom, hogy nem játszok el olykor a gondolattal, és azt sem, hogy nem lenne nagyon jó egyébként tartozni valakihez, vagy valahová, de nekem már megvan az, amiért nagyon sokan még mindig harcolnak, nem tudom eldobni olyan könnyedén. Ezzel szerintem a jövővel kapcsolatos terveim is megválaszoltam.  Vannak. Sajátok. És igyekszem tenni is értük, de... megint nem szerepel köztük más.
- Most azt mondja, hogy túlgondolom? - próbálom én megragadni a lényeget, és ha nagyon magamba nézek, talán igazat is adok neki. Mondjuk mindenben. Mondhat bárki bármit, elfutni sokkal egyszerűbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Óhatatlanul kiszökik belőlem a nevetés, amint látom, hogy elérem a célom. Oké, gyerekes. Oké, nem is túl átgondolt, lévén le is csaphatott volna.
- Sajnálom, de nem bírtam kihagyni - pislogok rá bocsánatkérőn, mert csak nem akarom magamra dühíteni. Gyanítom, nem szofisztikált szavak hagyták el a száját az idegen nyelven, így kénytelen vagyok a vonásaim is rendzeni.
- Persze - elvégre ezért vagyok itt, épp csak előbb én kérem az ő segítségét, és használom ki alattomosan a magasságát.
- Belevágsz a magyarba? Elismerésem - biccentek,  mert mindig mondják, nehéz nyelv ez. Meg hogy beletörik az ember bicskája, meg sok a betű és a ragok. Én meg mindig vállat vonok, és hozzáteszem, hogy akkor ők még nem találkoztak a latinnal. Számomra annál nehezebb nyelv nincs. Jó, talán a lengyel. Fogalmam sincs, ott is hogy lehet azokat a szavakat kimondani, mikor jóformán magánhangzó sincs bennük.
- Irtó jók voltatok a karácsonyi bulin - muszáj megemlítenem, még a szemeim is csillognak, elvégre én miattuk mentem, jobban mondva hagytam Noelnek, hogy elcibáljon, ami így utólag belátva, szintén nem volt életem ötlete.
- Nagyon szeretem a zenéiteket - osztom meg, aztán megállok az egyik polc mellett, és rámutatok a könyvre, amit keres. Nem, ez igazából nem tehetség, csak túl sok időt töltök itt. Sokszor szünetekben is, vagy épp mikor nincs órám, de hát... én igazából szeretek elbújni.
- Te piszok mázlista vagy, hogy így megnőttél. Köszönöm szépen. Gyere, akkor megmutatom, hol van amit te keresel - azzal megindulok az útvesztőben, de határozottan húzva ki magam, mert jó a tudat, hogy én ezt nem egy labirintusnak látom, ahogy sokan mások.
- Fogtok még valahol fellépni mostanában? - persze, rá is kereshetnék a neten, de mennyivel egyszerűbb így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nyugodj meg, ha Ella kap rajta, őt lekenyerezem - nevetem el magam halkan, ahogy kinyitom a konyha ajtaját. Alapból is tovább voltam bent, mert a könyvtárban kicsit elúsztam, aztán meg... Nem volt nehéz partnert találni a sütizéshez. Bencét amúgysem nehéz kedvelni, szinte szöges ellentéte a testvérének, akivel bár szintén nincs semmi bajom, azért tartom tőle a három lépést.
- Mióta láttam a mugli matek érettségit, islert akarok enni - Aurél meg írt, hogy gondoskodott arról, hogy ez az álmom valóra is váljon, így teljesen nyugodtan nyitom ki a hűtő ajtaját, tudva, hogy ott van bent, amit keresünk.
Nem, olyan apróságokkal, hogy elmúlt takarodó, én nem foglalkozok. Szerencsére a mi prefektusaink nem olyan vérmesek, mint a zöldek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Bence. - még szusszanok is mellé, mert az ő parázását kicsit alaptalannak tartom. Mármint ez még messze nem a világ vége, és az sem lenne meglepő, ha hamar szembesülnénk azzal, még most sem vagyunk egyedül.
- Nyugodj meg. Még senkit nem vágtak ki azért, mert kilógott takarodó után, és lehet, hogy itt már járőröztek is - pislogok rá, tényleg próbálva megnyugtatni kicsit. Ha ez nem lenne elég, végzősök vagyunk és egyikünk sem renitens. Jövő ilyenkor mindezt már teljesen legálisan tehetjük meg.
- Naaagyon. Ilyen... két csoki korong, és lekvár van közötte. Még sose ettél? - meglepődök, mert ez azért elég alap süti. Szinte bárhol lehet kapni. Én is szépen kiveszem, és megmutatom Bencének.
- Viszont óvatosan, mert ezt Aurél csinálta, szóval nem tudhatjuk, hogy robban-e - itt kicsit én is elbizonytalanodok, mert imádom a barátom kísérletező kedvét, de az első falat előtt mindig rám törik a félsz.
Bence pedig irtó aranyos, ahogy lelkesedik, nehéz is megállni, hogy mosolyogjak rajta.
- Ezt mind felvihetjük. És szerintem nincs, mert most nagyon islert akartam, de legközelebb mondd, mit szeretnél, és lesz az is - Aurél konkrétan bármit meg tud sütni szerintem, és piszok szerencsés vagyok, amiért van egy ilyen dílerem.
- Te nem pánikolsz a VAV miatt? Tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel? - szegezem neki a kérdéseim csillogó szemekkel, közben meg elveszem az egyik sütit és nagyot harapok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- És nagyon jól teszed. Nem kevernélek bajba, esküszöm - a lehető legszebben pislogok rá, mert a tapasztalat hiánya itt látszik is. Nem, én sem tartom magam nagy rebellisnek, de egy éjjeli sütizésből se csinálok problémát, főleg hogy akarok sütizni.
- Miért? - elvigyorodok természetesen, hisz ha ne kérdezz rá, az ilyen burkolt provokáció, csak meg kell tenni. Bencével meg amúgy is szeretek beszélgetni, szeretem, hogy ő ennyire... nyugodt. Talán az a megfelelő szó rá, én sem érzek mellette késztetést arra, hogy pattogjak, csupán a szajrét veszem elő.
- Biztos nem egyszerű ennyi tesóval együtt élni - mélázok el, miközben be is zsebelem az első sütit. Persze óvatosan harapok, mert fogalmam sincs, mire számítsak, de mikor aztán biztonságosnak érzem, felcsillannak a szemeim, mert tényleg marha finom.
- Még a kókuszosat is? - lepődök meg, mert én azt azért nem. Sőt. Kifejezetten finnyás tudok lenni, ha sütiről van szó, főleg mert nem ehetek sűrűn. Nem is értem, mi szükségem arra a diétára, de már csinálom jó ideje, és teljesen beálltam rá.
- Nekem jó jegyek kellenek, hogy tovább tudjak menni, de ha elakadtál valamiben szólj nyugodtan, szívesen segítek - van annak is egy előnye, ha ez ember lánya ösztöndíjas, és meg kell lennie az átlagának ahhoz, hogy megtartsa azt. Szóval nem, határozottan nem vagyok rossz tanuló, bár az évfolyam elsőségre se hajtok.
- Hmmm Magizoológus? Akkor lehetnél csomót állatkertben - persze, másoknak könnyű ötletelni, én meg talán év elején határoztam el magam teljesen.
- Úristen, ez nagyon rossz volt - mégis jóízűen nevetem el magam a molyos poént hallva, de aztán csak a fejem rázom.
- Neeem, én ennél unalmasabb karrierben gondolkodtam. Ügyvéd szeretnék lenni. Talán családjoggal foglalkoznék, vagy gyermekvédelemmel, vagy mindkettővel - azt tudom, hogy nagy szükség van az ilyen emberekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Büntetést sem kaptam még soha, és tényleg nem a végzős évemen szeretném eltanácsoltatni magam, Bencét meg főleg nem, így csak mosolyogva veszem tudomásul, hogy megbízik bennem. Az meg majd idővel kiderül, mennyire volt jó ötlet ez, figyelembe véve, hogy nekem sincs túl sok rutinom éjjeli szökdösésben.
- Persze, hogy megtudnálak. Teljesen más a kisugárzásotok - pislogok rá értetlenül, mert bár tényleg nem lógok sokat a rellonos Markovits fiúval, azért ha elém állnának biztosra veszem, hogy tudnám, melyikük Bence.
Valahol meg megértem a kérdést, biztos nem lehet neki könnyű úgy, hogy szaladgál belőle mégegy a kastélyban, főleg, hogy újonnan mindenki baromi egyedi akar lenni. Sose fogom megérteni ezt, de ez megint csak az én problémám.
A süti természetesen jobban leköt, hisz csak ez tud rávenni a szabályszegésre. Sose lehetek elég hálás Aurélért és Noelért, ezt bármikor határozottan állítom, ha van itt családom, akkor azok ők ketten.
- De a kókusz olyan.... eeeeeew - még fintorgok is mellé, persze rájátszva kicsit. Teljesen normális, hogy két ember ízlése különbözik, és legalább nem fogunk összeveszni, én az összes kókuszos sütit rátukmálom Bencére, amivel összesodor a sors, azon ne múljon.
- De Bence, segítséget kérni sose ciki - szűkítem össze a szemeim, szinte leszidva a háztársam, mert ezzel a mentalitással sose fogok dűlőre jutni szintén.
- Határozottan imponáló, ha valaki fel is meri vállalni azt, hogy nem tökéletes - ezt meg csak úgy megjegyzem, hisz csak szerény személyes véleményem.
- Tudod mit? Kössünk alkut. Te segítesz nekem a sárkánytannal, mert fogalmam sincs, miért vettem fel, még Brightmore tanár úrtól is lever a víz, nemhogy egy sárkánytól, én meg segítek... másban - vonok vállat, nem tudom, melyik tárgyakból áll rosszul, de a VAV az VAV, ott meg elvileg bármire rákérdezhetnek.
- Nem tudom, sose voltam állatkertben - ráncolom a homlokom, egyetlen kósza emlék után kutatva, de... semmi. Nincs. Engem a szüleim maximum a Balatoni nyaralóinkig vittek el, aztán ott le is passzoltak.
- Ez jó. Majd felírom a referenciáim közé.... sokat olvasok - bár ez vitathatatlan, mégis a nevetésembe beleszökik némi el, nem feltétlenül esik ezt jól hallani. Mintha csak ennyiből állnék. Lilla sokat olvas.
- Szép világ is lenne, ha pillarebegtetéssel pereket lehetne nyerni, máris visszaszorulna a korrupció - sóhajtok fel, eltüntetve közben a sütimet, de a mosoly ott marad az arcomon.
- Aurél. És nem tudom, valamit mindig süt, kész tehetség a fiú, de komolyan. Most kifejezetten kértem islert, de a múltkor valami málnásat hozott, az is valami isteni volt. Én képtelen vagyok nekiállni sütni, maximum zöldség chipset - húzom el a szám, de... az legalább tényleg finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nyugodt. Aranyat ér melletted lenni - biccentek határozottan. Nem feltétlenül bóknak szánom, épp csak felvilágosítom arról, mennyire jó egy nyugodt ember közelében lenni, tényleg szinte fellélegzek belül, amennyi minden történt mostanság. El sem hiszem, hogy egy tilosban sütizés a hetem fénypontja.
- Akkor fogadd el. Mármint... ne érts félre, nekem semmi közöm hozzá, de miért szenvednél egyedül, ha itt van egy háztársad? Ilyenkor úgyis mindenki összekovácsolódik kicsit a "túlélés" érdekében - egyáltalán nem tartom én ezt ördögtől valónak, inkább több esélyem van arra, hogy úgy sikerül a vizsga, ahogy azt én akarom. És ha mindenki hozzáteszi a magáét, simán nem lesz bukás.
- Látod? Neked a Sárkánytan, nekem a Mágusjog... tuti rá fog kérdezni a szuverenitásra, állítólag az minden évben benne volt eddig - kihúzom magam, mert tavaly is K-ra írtam.
- Jajj képzeld. Annyira jól sikerült tavaly a mágusjog vizsgám, hogy most dr. Laines mellett gyakornokoskodom - nem igazán meséltem ezt még senkinek, most viszont jól esik büszkén kihúzni magam. Tudom, hogy az a vizsga sokat hozzá tett, meg a tudat, hogy mégsem a nulláról indulok. És tényleg szeretem, kicsit okolom is magam, hogy a hülye büszkeségem miatt csak most kezdtem rágyúrni.
- Nagyon jó diák vagyok - bólintok határozottan, hisz muszáj is annak lennem, de az már egy másik történet. A hála pedig tényleg a tekintetembe költözik, amiért a sárkánytanos problémám is megoldódni látszik.
- Hogymi? Neeeem, nem azért mondtam - hárítok egyből talán kissé kétségbeesetten, mert irtó kedves Bencétől, de... fogalmam sincs, mit kell ott csinálni.
- Igazából ráérek, de miattam nem kell magadnak programot csinálnod, már azért hálás vagyok, hogy ide ellógtál velem - a lehető legkedvesebb mosolyom veszem elő, csak  hogy tényleg megnyugtassam, semmi szükség az én hátrányos helyzetemet kézbe vennie.
- Köszönöm - továbbra is jót nevetek, amint megtudom, még csini is vagyok. Noha látom a pirulását, nem teszem szóvá, és nem is kezdek élcelődni rajta. Nem szeretném ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Mondanám, hogy gyere át, és csinálok, de... a Prambergeren lakok, oda pedig inkább ne gyere - egyre határozottabban tudom ezt az emberekkel közölni, már én is várom, hogy el tudjak menni onnan.
- Nem is értem, miért nem - vigyorgok, mert azért elképzelni eltudom. Meg is tenném, ha nem zavarnának meg a hangok.
A kérdésre a fejem rázom, hisz a prefektusok nem szoktak ilyen zajosak lenni, az benne a szomorú. Ha így járkálnának a folyosón, mindenki tudná, mikor ütnek rajta. Annyira az ajtóra fókuszálok, hogy szinte fel sem tűnik az, hogy Bence a fülembe susog.
- Az apukád egy legenda - fordítom a fejem felé, és csak akkor szembesülök azzal, mennyire közel van. Hamar tágra is nyílnak az enyémek, de elmosolyodom.
- Nem vagyunk veszélyben, nyugi - tényleg próbálom halkan nyugtatni, még mielőtt megint pánikba esne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Azért kicsit jót mulatok Bence zavarán. Az ember azt hinné, a Markovits fiú meg egész hozzászokott ahhoz, hogy nem kerüli el a lányok figyelmét. A testvére láthatóan még élvezi is a figyelmet, de ebből is látszik, hogy csak a külsejük hasonlít.
- Szerintem azt a posztot Balázs már bevállalta. Én sem szeretem magam körül a tömeget, és nincs is ezzel semmi gond. Néha egész hasznos, csak a sarokban figyelni - biztatóan mosolygok rá, noha nekem megvan a motivációm is arra, hogy ne akarjak kitűnni a tömegből. Jó nekem ez így. Biztonságos.
- Nem az. A szüleim is ügyvédek, ez olyan.... olyan, mint neked a kviddics, tuti jól repülsz, és simán lehetnél... hajtó. Velem meg szorzótábla helyett paragrafusokat gyakoroltattak - vonok aprót a vállamon, mert minden szülő ahhoz nyúl szerintem, amihez a legjobban ért. És valamiért személyes küldetésüknek tekintik, hogy ezt átadják a gyerekeknek is.
- Ösztöndíjas vagyok, nem veszíthetem el. Ahhoz pedig kell a sárkánytan is - ha ez a téma másfél évvel ezelőtt vetődött volna fel, most igazán zavarban lennék, de... fejlődök, és belátom, hogy én attól nem vagyok kevesebb. Jó, biztos sok köze van hozzá a Mihaillal töltött óráinknak is, mert noha még korántsem vagyok az út végén, azért kezdek kibékülni magammal, aminél most nincs is fontosabb. Kezdve azzal, hogy erre sem tekintek hátrányos helyzetként, hisz itt vagyok, semmilyen megkülönböztetés nem ér, és biztos van itt olyan, aki felé sokkal nagyobbak az elvárások.
Irtó aranyosnak tartom a lelkesedését, mégis ösztönösen lépek egyet hátrébb képzeletben, mert nem tudom ezt hogy kezelni. Már azon túl, hogy kedves felajánlásnak tartom.
- Tudod mit? A fagyival megvettél. Menjünk - biccentek némi töprengés után, és el is mosolyodok, mert mi bajom származhatna belőle? Noha nem volt soha bakancslistás pont, azért jó lenne látni egy állatkertet.
- Viszont azt közölnöm kell, én is imádom az állatokat - muszáj megemlítenem, hogy ne érje váratlanul, ha gyerek módjára kezdek majd visítozni, mert sajnos... megeshet.
Gonosz dolog tőlem, de jól szórakozom Bence pánikján, egészen addig, míg meg nem érzem, mennyire közel került hozzám. A reakció ösztönös, és cseppet sem átgondolt, ahogy beharapom az ajkam, mert kérem szépen, szemem az nekem is van, és most már tudom azt is, a szaglásommal sincs semmi gond, mert hamar az orromba szökik az a kellemes illat, így néma hálát rebegek, mikor a háztársam észbe kap, és növeli a távolságot.
- Nem égő, csak furcsa... öt év alatt még egyszer sem maradtál kint? - nem nehéz tartani a szemkontaktust, a döbbenetet sokkal nehezebb palástolni, így szépen ki is ül az arcomra, és ott is marad, ahogy a navinés nulláról pörög fel szinte százhúszra pillanatok alatt.
A döbbenet is addig tart, míg meg nem érzem a kezeit magam körül, mert azt hamar sokk követi. Egyszerűen nem bírja az agyam követni a lépéseket, és ahelyett, hogy bármi érdemi reakciót produkálnék, csak állok lefagyva, és próbálok rájönni, mi a franc folyik itt.
- Szeretek társasozni - bukik ki belőlem hosszú másodpercek után, és még a fejem is megrázom.
- Fogalmam sincs. De mondd csak, jól vagy? - tényleg aggódva vizslatom a fiút, mert most úgy viselkedik, mint az unokaöcsém, aki annak ellenére ivott kólát, hogy az meg lett neki tiltva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Lehet, hogy.... akik összekevernek vele, azoknak igazából mindegy is, melyik Markovits, csak Markovits legyen - próbálom megválogatni a szavakat, és tényleg sajnálkozva nézek Bencére, de vitathatatlan, hogy a kastélyban van egy csomó ilyen lány. Mondjuk sose fogom megérteni ezt a mentalitást, erre is rájöttem már. Minél ismertebb valaki, annál több a probléma és a komplikáció. Az meg kinek a nyakába hiányzik, ugye?
- Mi bajod a rellonosokkal? - a kérdés kiszökik, én pedig ráncolom a homlokom. Nem gondolnám, hogy Bencét bármi atrocitás is érhetné tekintve, hogy két testvére is abban a házban van, és mindkettőről el tudom képzelni, hogy bevernék bárki képét. Valahol jó, ha vannak testvéreid.
Nem is kell olyan sokat győzködni, bár nem olyan látványosan, mint ő, de én is lelkes leszek állatkert gondolatától.
- Két kutyám, csak most... nincsenek velem - sóhajtok fel szomorúan, mert hiába tudom, hogy a nagyszüleimnek egyáltalán nem okoz gondot vigyázni rájuk, sőt nagypapa biztos el fogja kapatni Sámlit a sok sétával, mégis hiányoznak. Gyűlölöm azt a csendet, ami a lakásban fogad.
- Mert a szüleim nem olyan emberek, akik így... kirándulgatnak, és mivel soha fel se merült, így nem is hiányzott - vonom meg a vállam, de elmosolyodok, mert anyámat egyáltalán nem tudom elképzelni egy olyan helyen... sportcipőben, és nem irreálisan szoros konttyal. Nem, ők dolgoznak. Sokat.
- Erről le kell szoknod. Mármint... kellenek a tilosban járások, különben sose lesznek ciki sztorijaid, amin majd húsz év múlva röhöghettek - biccentek is, mert tényleg kellenek. Hát nézzetek meg engem, mennyit összeszedtem az utóbbi időben? Mondjuk... biztos, hogy nem fogok róla beszélni, de attól még vannak.
Akarva-akaratlan feszülök be, ahogy viszonylag rövid idő alatt történik nagyon sok minden. Részben örülök, hogy Bence feloldódott, épp csak.. jó, nem vagyok én hülye, veszem a jeleket, épp csak nem tudom, akarok-e vele bármit is kezdeni, és ez okozza a kellemetlen pillanatokat. Túl sok és túl gyors, így hamar engem is elfog a menekülhetnék. Az arcom szinte felragyog a navinés ötletétől, és nagyot bólogatva, csomagolni is kezdek, persze két felé, és igazságosan.
- Akkor ezt ma már ne edd meg - nyomom a kezébe az ő sütijeit, még halkan nevetek is mellé.
És ahogy megkapom a tiszta jelzést, el is köszönök Bencétől, és a navine helyett, hazafelé veszem az utat. Van egy hatalmas előnye annak, ha már nem laksz a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Megint ott tartok, hogy magamra vállalok bármit, csak a problémámmal ne kelljen foglalkoznom. Egyszerűen dühít, hogy akármennyire szeretnék segíteni anyámon, nem tudok. Meg persze nagyon szívesen megkérdezném az apámat, hogy mégis mit képzelt, de továbbra sincs még csak ötletem sem, hogy merre keressem.
Ezek után igazán nem okoz gondot beenni magam a polcok közé, és rendet vágni. Már-már kikapcsol a tevékenység maga is, hát még mikor megszólítanak, hogy segítsek nekik.
Az egyik ilyen alkalommal veszem észre a belépő rellonost.
- Szóval tényleg igaz, visszajöttél - annak ellenére uralkodik el arcomon a lelkesedés, hogy igazából nem sok mindent tudok róla. Épp csak felületesen ismerem azokból az alkalmakból, amikor bejött ide néha napján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Halkan elnevetem magam, mert sose okozott gondot felismerni az íróniát, azt meg be kell ismerni, van ennél jobb üdvözlési forma is.
- A rajongótáborod meglehetősen lelkes és aktív - biccentek. Valahogy mindenkinek van, azt vettem észre, de egyszerűen képtelenség nyomon követni, ki van benne épp a top ötben, és ki nem. Részemről én ettől a témától menekülök, ahogy csak tudok, hisz akármennyire szomorú is, egyik topom se koptatja már a padot. És ez túl sok mindent elárulna.
- De gondolom, nem feltöltődni jöttél ide, szóval segíthetek? - próbálom közben kisimítani az ingemből a gyűrődést, hátha ettől tettre készebbnek tűnök.