Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lorelai K. Riviera

Magabiztos mosolyába mintha árnyalatnyi szégyellőség költözne a jó tanács hallatán, egy fél pillanatra még szemeit is lesüti. Úgy tűnik, számára az, hogy mestertanoncként jár itt először sokkal inkább egy kellemetlen fiaskó, mint olyasvalami, amire méltán lehetne büszke. Hát hogy a fenébe tudta mindig megúszni?!
Gondolatai válaszokat várva ostromolják kusza, egyre sápadtabb emlékeit, szája széle meg-megrándul néma merengése alatt. Pedig nem egyszer megsérült, de... de valahányszor hozzáértő gyógyító segítségére szorult, ő akár egy makacs öszvér, inkább a feketepiacot jól ismerő Kowaihoz fordult. Egy alkalommal olyan mélyre süllyedt a gyógyszerszükség miatt, hogy könyörgésre vetemedett, majd pedig dühében - mivel a lány többször is elutasította - életében először teljes testét felgyújtotta.
A felismerésre tekintete ismét élénkké válik, ajkai kiszélesednek. Az arca felderül, vonásai újra markánsak lesznek.
- A bíróság... - ismétli meg az emlékeiben kutató nőt, s pillantását ráemelve kiegyenesedik. Látja az arcára kiülő értetlenséget és a felé irányuló vibráló feszültséget is érzékeli, így jobbnak látja megválaszolni a még fel sem tett kérdést. - Igen, én vagyok az a srác.
Noel csípőjét az ablakpárkánynak dönti, ujjait lábai előtt kulcsolja össze, s kissé megbillentett fejjel figyeli az egyébként egyre ismerősebbnek tűnő arcot. Az arc pedig továbbra is értetlen, a nő mozdulatai óvatosak, lassúak. A fiatalember megmerne esküdni arra, hogy valahol már találkozott a gyógyítókisasszonnyal. Ez biztos.
Aztán a barna tekintet rászegeződik, mire a rellonos mestertanoncban abban a szent minutumban megáll az ütő. Igen, ezekre a szúrós szemekre tökéletesen emlékszik. Méghozzá ragálytan óráról.
- Tanárnő! - a nővel egyszerre hördül fel, azonnal ellökve magát a párkánytól. Száját eltátja, szemöldökeit úgy ráncolja, mint aki még éppen nem rakta össze a képet, de aztán csak sikerül... Hú de ciki!
- Ombozi Noel vagyok, tudja, ... izé - bal mutatóujjával ráérősen megvakargatja pajeszát - éppen időt nyer magának-, majd előrébb lépve egy elegáns mozdulattal kinyújtja a kezét. Udvariasan, nem feltűnően mentve a menthetőt. - Csak - mutat a haja és szőrös arca felé - levágattam a hajam meg nem borotválkoztam meg. De... hú ha - elneveti magát kínjában, jobb tenyerével végigsimít egész arcán. - Gondolhattam volna, hogy itt találom Önt. El kell mondjam, tök jó ez a hely, a hangulat is kiváló, és amilyen pompásan kézben tartja itt a dolgokat, hát... Tanárnő, minden elismerésem.
Komolyan bólogatva pillant körbe a gyengélkedőn, beszéd közben kezeivel sűrűn gesztikulál, majd megkerülve Riviera kisasszonyt elindul az ágyak között, hogy a hármas számú betegnél megállva belekapaszkodjon az ágyvégi rácsba. Megmozgatja, stabil.
- A berendezés is... - fejét hátraveti, a mennyezetet kezdi bámulni, mintha onnan remélne segítséget - hát hm, olyan amilyen, de... - a tanárnőhöz fordul - oké, abbahagyom, csak ne haragudjon, hogy indokolatlanul benéztem. Légyszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Izabella érkeztééig Rubya kisasszonyt és Rothman urat érintve
Megjelenés

- Nem akarok mást - feleli a bejárati csarnokban szembefordulva ragyogó kedvesével, és egy utolsó csók után, némi hezitálással ugyan, de átnyújtja az addig sajátjában pihenő törékeny kezet Haroldnak. - Aztán vigyázz rá!
Annak ellenére, hogy a fiú Annelie testvére és csak a nagyteremig viszi, Noelben gyorsan felébred az egész nap altatgatott csendes szörnyeteg, valami egészen apró, de annál kellemetlenebb érzés; hiányérzet és dac keveréke, amiért nem az ő oldalán táncolja el Annelie a végzősök táncát.
Őrlő gondolatainak azonban nem ad hangot, hátra sem pillantva indul el a Rellon irányába, hogy egy kis pihenő után belebújjon a legmegfelelőbb öltönybe. Az tőle szokatlan módon egyszerű, letisztult darab, amiben viselője egyszerre érezheti magát elegánsnak és sportosnak. Úgy tűnik, az Ombozi fiú valóban kezd felnőni.
A pompába öltöztetett termen aztán körbehordozza elégedettségtől fénylő tekintetét, szemüvegén meg-megcsillannak a fények. Kezeit nadrágzsebébe csúsztatva sétál beljebb, de egyelőre igyekszik mindentől távol maradni, és csak a nagyterem legszéléről figyelni.
És hoppá! - elismerő szájtartással dönti oldalra fejét, amint megpillantja a mélyvörös ruhában tündöklő Tanárnőt, oldalán egy látásból már ismert férfival. Ha jól tudja, az aurorként tevékenykedik, az viszont már nem rémlik neki, hogy Balatonnál találkozhattak-e?
- Tanárnő! - lassú léptekkel közelíti meg a párost, arcán széles vigyor ül. Meg sem próbálja titkolni, mennyire odáig van a nőért - természetesen csak az udvariassági kereteken belül. - Imádom a mai dresszét! Gyönyörűen fest - őszinte bókját halvány biccentés és sejtető pillantás kíséri, majd a férfihoz fordul, biccentése mélyebbre csúszik. - Uram, Önnek csak gratulálni tudok partneréhez. Hogy vannak ma este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kornél

A házak asztalai előtt, éppen csak belépve a nagyterem ajtaján áll meg, és pillant el a navinések irányába. Tekintete végigsuhan néhány ismeretlen és mintha láttam volna már valahol arcon, majd egy különösen csinos pofi hívogatása ellenére a mellette csámcsogó, már jól ismert, torzonborz fejen állapodik meg. Szája derűs mosolyra húzódik, de mielőtt még elindulna Kornél felé, gyorsan leemeli orráról fekete, vastag keretes szemüvegét, a márkajelzéssel ellátott szárait összehajtja, és egy óvatos mozdulattal farmerkabátja belső zsebébe rejti. Noha már egy ideje kénytelen szemüveget hordani, erről ezidáig elfelejtett szólni az ötödéves srácnak. Már nem azért, mert azt gondolja, hogy cikizni fogja emiatt, csak... hát de, talán mégis.
Míg sietős léptekkel elindul, meglapogatja párszor kabátja mellkasrészét, megigazítja a farmeranyag alól kikandikáló inggallérját, végigsimít pulóvere hosszán, aztán világosodó tincsei közé túr, és ide-oda simogatva azokat próbál kikezdhetetlen összképet elérni.
- Csá - huppan le végül drága barátja mellé úgy, hogy teljes testével felé forduljon, és mindenféle kertelés meg felesleges cicomázás nélkül kezd bele az interjúztatásba. - Hallod, milyen érzés itt lenni, távol a mugli környezettől? Gatya, fain, vagy tudom is én... megrázó?
Őszinte érdeklődést erőltet zöldjeibe, amiket le sem vesz a másikról, még ajkait is összepréseli, nehogy ásítani kezdjen véletlen, vagy elröhögje magát, hiszen ez nagy jelentőséggel bíró dolog - még akkor is, ha a látszat nem ezt mutatja. Mondhatná, hogy sejti: nem, nem Kornél a legjobb alany erre a tesztre, de minek, úgyis mindenki tudja. Csakhogy nem ismer senki mást, aki olyan profi szinten lenne jártas a varázstalanok furcsaságaiban, meg egyébként is, elég ideje ismerik már egymást, megérett a kapcsolatuk némi komolyságra, érzelemre meg... efféle értelmetlen kérdésekre.
Előredőlve - Kornél aurájának határmezsgyéjét rég átlépve - mered a másik arcába, pislog néhányat, közben feltűnés nélkül előhúz a zsebéből egy gyűrött, dohos pergament meg tollat tintával. Aztán sunyiban lepillant rá, majd nagyra kerekített szemeit visszaemeli az alanyra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Ugyan nem kérdezett rá, mégis hallott olyan dolgokat Minától, amik több mint biztosan nem tartoznak rá. A defenzor esküvőjén csámcsogó pletykák az iskolai folyósokat is ellepték mostanra, de ami őt illeti, a sugdolózások az egyik fülén be, a másikon ki - rendeltetésszerűen. Számára Mina mindkét szülője tabu, csakúgy, mintha a sajátjairól lenne szó.
A férfi válaszára szemeit, mintegy tisztelete jeléül lesüti egy pillanatra, és csak akkor néz fel ismét, mikor Dwayne rákérdez a sárkányokra.
- Ezen a nyáron is alkalmaznak Romániában - mosolyodik el, majd szemöldökeit összevonva, ismét szóra nyitja hirtelen kiszáradó száját. Akkor azonban, mikor belenéz a szemben ülő szemeibe, a torkára fagy a kikívánkozó kérdés. Pedig nincs mitől tartania.
Mégis... Dwayne egyetlen lányáról van szó. Ez nehezebb, mint a rezervátumi munka. Arcához kap, gyorsan megvakargatja halántékát, majd hallhatóan nagy levegőt vesz és ujjait szorosan a karfára fonja.
- Szeretném magammal vinni Minát - mondja határozottan, végig tartva a szemkontaktust. Legszívesebben magyarázkodni kezdene, elmondaná, hogy a lány mennyire vágyik a kalandra, mennyit beszélgettek sárkányokról, és hogy megígérte neki, amint alkalma nyílik rá, elviszi magával. De nem teszi. Úgy érzi, a rövid, tömör és mindenekelőtt egyszerű kéréssel ez esetben többre megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

A rájuk telepedő csendben levegőt is alig mer venni. Nem azért, mert fél a férfitól, hanem mert van némi sejtése kérésének súlyáról. Konkrétan nem tudhatja persze, milyen érzés ez egy apának, az viszont biztos, most azért ül itt, hogy a férfi lássa: kész felelősséget vállalni Mináért. Elsősorban nem is a lányt jött elkérni. Warren úr engedélye azért kell, hogy megbizonyosdjon arról, a defenzor megbízik már annyira benne, tartja már annyira felnőttnek, érettnek, felelősségteljesnek, hogy a lányát elengedje vele.
- Oda - bólint, karfát szorongató ujjai elsárgulnak. - Sokat meséltem neki a rezervátumbeli élményeimről, és egyik alkalommal elárulta, hogy szívesen meglátogatna.
Elcsendesül, a karfát elengedi. Némi habozást követően kissé előrébb hajol, Dwayne szemeit keresi.
- Mina nagyon vágyik a világra - rekedt hangon szólal meg, a szíve a torkában dobog. Attól tart, ezzel elárulja a lányt, hogy egy olyan határvonalon gázol keresztül, amihez nincs joga. - És én meg tudom mutatni neki a világ sárkányokkal tűzdelt szegletét.
Máshoz sem ideje, sem lelki ereje nincs. A romániai rezervátumot viszont már úgy ismeri, mint a tenyerét, és ha arra nem is adná a fejét, hogy az száz százalékosan biztonságos, azt megígérheti, hogy olyan helyre nem viszi Minát, ami egy pillanatig is kockázatos lenne a számára.
- Az engedélye nélkül nem viszem el - jelenti ki egyszerűen. Ez így van, különben el sem jött volna.
Így tiszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Annak ellenére, hogy a helyzetet valahol kellemetlennek, valahol meg rémisztőnek érzi, az ugyan csak félig-meddig, de kimondott engedély hallatán szélesen elmosolyodik.
- Természetesen - bólint, majd mint akit ebben a pillanatban szabadítottak fel a vállát nyomó teher alól, kényelmesen hátradől. Éppen csak abba nem gondol bele, hogy valójában most vállalta, hogy vigyáz egy másik életre.
Fejét az ablak felé fordítja, majd mikor eszébe jut valami, amit korábban senkivel - márhogy férfival - sem tudott megbeszélni, tűnődve fordul vissza Dwayne-hez. Szemöldökét ráncolva, hangjában őszinte értetlensséggel szólal meg.
- Maga szerint tényleg görénység valakivel tiszteletből együtt lenni? - kérdezi. -  Úgy értem... - kezeit lassan felemelve kezd gesztikulálni - Tegyük fel, nagyon szereti azt a lányt, és nagyon jó vele együtt, egyszerűen klappolnak a dolgok, csak aztán, egy nap találkozik egy másik lánnyal, akibe azonnal beleszeret, viszont... - szemeit lesüti egy pillanatra, keresi a megfelelő szavakat - ...a barátnőjét nem akarja érte elhagyni, mert annyira szereti. Nem szerelemmel, csak úgy. Mert az a lány olyan jó hozzá, mint addig senki.
Már nem csak szemöldökei, de homloka is ráncban áll, szája elnyílva marad. Hülyén érzi magát, mint aki hiába adja ki önmagát, ha az érzéseiről csak rébuszokban képes beszélni.
Igazából abban sem biztos, hogy Dwayne megértette. A halántékát vakarva, kérdőn pillant fel rá, szemeiben most először tűnik fel árnyalatnyi kétely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

A férfi kezében pihenő tollat kezdi figyelni. Egyszerűen fél belenézni a másik szemébe, hiszen úgy érzi, túlságosan is kitárulkozott előtte, holott abban is teljesen biztos, hogy nehézkes, kusza gondolataiból Dwayne csak vajmi keveset érthet. A személyekről fogalma sem lehet, a lényeg viszont... a lényeget tudja, és ez éppen elegendő. Hiába, az asztal túloldalán helyet foglaló férfi véleménye nagyon is számít neki.
- Egy rohadék vagyok - nyögve foglalja össze végül, miután letisztázta magában a defenzor rövid, de velős válaszát. A székben, mint aki alól egyik percről a másikra eltűnik a talaj csúszik lejjebb, fejét hátraveti. A nyakát megtöri a támla. - Dwayne?
Noel tekintete meredten figyeli a plafont. A beázott, ilyen-olyan foltos részletekben vesztegel, majd lassan felemeli a fejét, hogy azt megrázva nézzen a másikra.
- Egyszer valaki apja iszonyúan el fog átkozni - jelenti ki, még jobbját is felemeli, és amolyan bizisten' mozdulatot tesz. Aztán felegyenesedik, sóhajt egyet, majd combjára csap. - Na jó, nem tartalak fel tovább. Köszönöm a bizalmat meg... mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy tűnt, ahogy csípőmmel a korlátnak támaszkodtam abban a csúnya karácsonyi pulóverben, amit még a nővérem elsőbbségi bagolypostával küldött, hogy engem is elért az ünnepi hangulat. Mi tagadás, ez volt az utolsó karácsonyom a kastélyban, és ha eddig egy évben sem vettem részt a készülődésben, legalább most illett úgy tennem, mintha valóban hasznára válnék a hatalmas fenyőt körberajongó diákseregnek. Ha ez máshogy nem is nyilvánult meg, a kezem legalább tele volt kisebb-nagyobb díszekkel, és mikor a fára véletlenül ferdén került fel egy éneklő gömb, még odaszólni is hajlandó voltam a pálcáját egyelőre még ügyetlenül használó elsős lánykának.
A háttérben ünnepi dalok szóltak, és odalent, a bejáratnál egyre ingerültebb manók sürögtek, újra meg újra feltakarítva a sáros cipőtalpak nyomait. Hiába, azok nem akartak elfogyni. Miután szófogadón odaadtam a mutatóujjamon lógó csiklandozáskor sivító csengőt az egyik navinés srácnak, megfordultam, és alkaromat rátámasztottam a széles korlátra. Mindenki sietett, úgy éreztem, csak nekem nincs semmi dolgom. Ráérősen figyeltem a kilincset egymásnak adó diákokat. Volt, akinél már bőrönd volt, volt, aki véget nem érő percekig ölelte a barátnőjét. Talán még sírtak is.
Elmosolyodva lehajtottam a fejem, és hogy leplezzem zavarom, ujjaim között egy vékony cukorbotot kezdtem forgatni. Annak ellenére, hogy három lánytestvérem volt, és az évek során nem egy könnycseppet láttam, képtelen voltam hozzászokni az egereket itató lányok látványához. Kezelni meg aztán pláne nem tudtam őket. Sem a helyzetet.
Az érzelmes búcsúzkodás - még, ha a fejem udvariasan el is fordítottam, és a piros-fehér csíkos bottal játszottam - beférkőzött a bőröm alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Míg a csarnok bejárata előtt kibontakozó búcsújelenet helyett gálánsan inkább az ujjaim között forgatott karácsonyi cukorbot útját figyeltem, észre sem vettem, hogy gondolatban pillanatok alatt a régen látott fehérvári otthonunk falai között jártam. Mostanra a legkisebb húgom, Bori is felnőtt, komoly udvarlója volt, aki miatt persze kétnaponta könnyáztatta baglyokat kaptam. Hol azt kérte tőlem, hogy menjek haza és kotyvasszunk valami áldásos mérget, amivel egy péntek esti gyertyafényes vacsora keretein belül szolidan kinyuvaszthatja Richárdot, hol meg azt, hogy rakjunk máglyát anya virágoskertjében és úgy égessük el szerencsétlent. Hiába mondtam neki számtalanszor, hogy spórolnunk kell az aranyvérű ifjakkal, mert vészesen megfogyatkoztunk, és nem biztos, hogy talál még egyet, aki ráadásul önként el is viseli, ő csak a szemeit forgatta. Hát, nálunk már csak így mentek a dolgok. Senki sem rendelkezett túlzottan egyszerű személyiséggel.
Gondolataimból egy közeli, kiábrándult hang rántott vissza a valóságba. A cukorbot még mindig az ujjaim között forgott, a szám szegletében pedig egy aprócska, még a húgomnak szóló mosoly ült.
Alig hallhatóan sóhajtottam egyet, és nyakamat egy határozott mozdulattal kiroppantva a mellettem támaszkodó lány felé fordultam. Magamban még gyorsan megfogadtam, hogy amint időm engedi, hazamegyek, de ebben az ígéretben már én magam sem hittem. Ha az év legszebb ünnepén szívesebben maradtam a kastélyban, hogy idegeneknek segítsek egy idegen fa díszítésében, akkor vajon mikor lesz alkalmas időpont arra, hogy a családommal töltsek egy kis időt? Az apám már abban sem hitt, hogy valaha újra belépek a kapun.
Pillantásom a korlátszomszédomról a búcsúzkodó lányokra esett. Igen, sírtak, most már egyértelműen látszott. Reszketett a válluk, hangosan szipogtak, és újra meg újra egymás nyakába borultak.
- Ezt nevezik érzelemnek. És képzeld, néha még az is előfordul, hogy ebben a formában mutatkozik meg - magyaráztam a lányokat nézve, a mellettem ácsorgó nehogy a végén enélkül a bölcselet nélkül haljon meg. A vonásaim komolyak maradtak, igaz, nehezen tudtam elfojtani a kitörni készülő röhögést. Sajnos a számszéle így is megrezzent, de bíztam benne, hogy ez elkerülte a sevörössebarna lány figyelmét, és a szemében tovább tündökölhetek a suli okostojásaként. - Legalábbis úgy hallottam.
Pont úgy mondtam, mint aki életében addig még soha nem tapasztalt meg egyetlen érzelmet sem. Kifürkészhetetlen arccal, higgadt, színtelen hangon, kissé értetlen pillantást küldve az indulni készülő lánykák felé. Aztán visszasandítottam újdonsült társaságom felé, és féloldalas vigyorra húztam az ajkaim.
- Menő a pulcsid - jegyeztem meg, majd a vállam fölött az engem, mint "Hé, te... ott, a díszekkel, a korlátnál, a... izé pulóverben" szólító srácra néztem, és odaadtam neki a kezemben tartott maradék díszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sápadt halántékomon egy árva izzadtságcsepp kacskaringózik lefelé, és én a fejemet lehajtva, ajkaimat összeszorítva markolok rá a farkasfejet formáló fa markolatra. Rég nem kellett már nagyapám botjára támaszkodnom, de néhány napja újra erős fájdalom gyötör. Az a sok évvel ezelőtti kocsmai baleset, mikor kielégíthetetlen éhségemnek köszönhetően mérgezett sárkányfoggal a vesémben amputoportáltam a csárdából, úgy tűnik, minden évben felbukkan, hogy a testemet kínban fürösztve emlékeztessen arra, milyen törékeny is az emberi élet. Hogy halandó vagyok. Ó, de még mennyire, hogy az!
- Ne haragudj - szűröm fogaim között halkan, és kézfejemmel megtörlöm forró homlokom. Nem célom András idejével játszani, épp ezért sem mondtam le a mai alkalmat, még annak ellenére sem, hogy Nadine a fejét csóválva fordított nekem hátat, mielőtt kibicegtem az ajtón. - Habár tudod, hogy Zarathustra próféta minden tanítása lenyűgöz, úgy érzem, most az egyszer nem fog elkapni a flow.
Hiába, a fájdalom nagy úr, főleg, ha feketemágiából ered, amit egyetlen gyógyító, de még javasasszony sem tud csillapítani. Elfojtott, néma nyögéssel egyenesedem ki, és a pohár vízért nyúlok, amit még Kapor, Bagolyköves éveim legkedvesebb házimanója hozott az előbb.
- Igazság szerint van - mondom eltűnődve, és András tekintetét keresve folytatom. - Csak nem tudom, mennyire vág témába. Mit gondolsz, azokkal az emberekkel, akikhez a jelenlegi életünkben kötődünk, lényegtelen, milyen formában, azokkal előző életekben is találkoztunk már? Azért van velük most dolgunk, mert előzőleg valamit nem fejeztünk be? Vagy talán akkor olyan mély gyökereket eresztettünk egymásban, hogy most ha... ha minden erőnkkel is azon vagyunk, hogy ne kötődjünk... tehetünk bármit, akkor is egymásba ivódtunk már. Már túl mélyen vagyunk ahhoz, hogy elszakadjunk.
Így, hangosan is kimondva hatalmas zagyvaságnak érzem a gondolataimat, de remélem, András legalább sejti, hova is szeretnék kilyukadni. Zöldjeimben izgalom csillan, úgy nézek át az asztal szemközti oldalán helyet foglaló férfira. Érdekes, külső jegyeiben mennyire hasonlít apámra. Áldás, hogy minden másban különbözik tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Már el is felejtettem, hogy a kastély falain belül még a nagy nyári meleg ellenére is milyen jólesően hűvös van. Festmények, folyosók, szobrok és lépcsők váltják egymást, én mégsem nézelődök; úgysem ismerek egyetlen szembejövő arcot sem, ahogy ők sem tudhatják, én ki vagyok. Egy idegen, valamikori öregdiák, akiből még mindig képes rossz érzést kiváltani a defenzori irodába vezető út.
Nem tudom, miért szorul össze a torkom, hogy miért reszket meg két ujjam között az ingem legfelső gombja, mikor a jellegzetes, családi kopogtatási minta előtt igazítok egyet rajta. Dwayne a kamaszkori emlékeim biztos pontja, soha nem bántott. Mégis, az iránta érzett tiszteletem keserű tartással vegyül.

- Szia - köszörülöm meg a torkom, és rápillantva behajtom magam mögött az ajtót. Az orromba doh meg régi bútor elnyűtt bőr és szövet szaga tolul. - Reméltem, hogy van rám néhány perced, kettesben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba