Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egész éjszaka alig aludt. Csak forgolódott, sehogy sem találta a kényelmes pozíciót. Ha véletlenül elszenderedett egy-egy órácskára akkor a fiúval álmodott. Újra lejátszódott a vonaton történt eset, mindig egy kicsit másként, azonban ezekre az apró változásokra nem emlékezett, mire felébredt. Reggel másfél órájába telt, hogy értékelhető külsőt faragjon magának. Haját meg kellett mosnia az előző esti rohanás miatt, arcára pedig ráfért némi vakolat. Szerencsére mindig is jól ment neki a sminkelés, így a végeredmény egész természetesnek hatott. Úgy érezte, hogy azért szüksége van valami pluszra, így a neszeszerből előkerült a szempillaspirál és egy sötétbordó rúzs. Egy egyszerű fekete ruhát választott hozzá passzoló fekete magassarkúval. Nem akart semmi kirívót magára venni, hiszen csak egy vizsgára készült, nem bálba.
Ahogy belépett a terembe érezte, hogy valami más. Nem olyan mint általában. Gyomrába jól eső izgalom költözött, ahogy halk, határozott hangon bemutatkozott a vizsgabizottságnak. Míg a zongora mellett állva arra várt, hogy a zsűrielnök megmondja, három darabjából melyik kettőt kellene ma prezentálnia észrevette, hogy valaki figyeli őt. Magabiztos mosollyal kémlelt körbe a teremben, kicsin múlott, hogy nem nevette el magát mikor meglátta Zsombort. Fogalma sem volt, hogy a göndör hogy a fenébe kerülhetett oda, de nem is volt túl sok ideje ezen agyalni, mert a bizottság hamar döntésre. Beethoven C-dúr zongora versenyének III. tételét játszotta, valamint Brahms ötödik magyar táncát. Mindent beleadott, a maximumot akarta kihozni magából, hogy ne okozzon csalódást a meglepetésvendégnek. Egyszerűen tündökölt a zongora mögött,  tanárnője igazán büszke volt rá. A középkorú nő nem értette mi lelte szeleburdi tanítványát aki eddig egyetlen vizsgát sem tudott hiba nélkül végigcsinálni,  de ettől függetlenül dagadt a melle rendesen, hogy ő okíthatja a jövő feltörekvő nagy reménységét. Legalábbis Sári erre gondolt, miközben diadalittas vigyorral elhagyta az emelvényt, ahol játszott.
Tekintetét végig a fiúra szegezte, miközben végig sétált a széksorok között. Az ajtóban megállt, udvariasan beengedte az utána következő leányzót és kilépve a folyosóra leült az ajtó mellé. Hátát a falnak támasztotta és türelmetlenül várta, hogy Zsombor is kijusson a teremből. Cipősarka hangosan kopogott a járólapon, ahogy lábával idegesen dobolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tudat, hogy ma legalább jól néz ki és nem olyan szedett-vedett mint előző este valamelyest megnyugtatta. Furcsa, de nem érzett megkönnyebbülést, hogy túl lett végre a vizsgán. A fiú felbukkanása egyszerre bátorította és töltötte el nyugtalansággal, így a várva várt eufórikus érzés kivételesen elmaradt.
Nagyot sóhajtott, amikor meghallotta az ajtó halk nyikordulását. Oldalra sandítva megállapította, hogy csak a fiú az. Most, hogy alaposabban szemügyre vette úgy tűnt, neki sem volt egyszerű éjszakája, valószínűleg nem aludt túl sokat. Kíváncsi lett volna, hogy mivel töltötte Zsombor az éjszakát, de inkább nem kérdezősködött, úgy érezte, ez most nem a felesleges fecsegés ideje.
Megmosolyogtatta a fiú színpadiassága, tökéletesen felesleges volt ugyan, de jót tett a hangulatának. Valahol egy közeli teremben cselló órát tartottak, a távolban egy ügyetlen, de annál lelkesebb diák fújta trombitáját, egy harmadik helyről az ütő tanszak órája hallatszott. Ebben a csodálatos káoszban érezte magát igazán otthon. A régi épületben a falak nem szigeteltek túl jól, így szinte mindent hallani lehetett mindenhol. Sári egyszerűen imádta ezt az atmoszférát.
Ahogy azt is, mikor megérezte Zsombi közelségét maga mellett. Egyetlen hosszú másodpercig csak nézett rá, majd buksiját a fiú vállára hajtotta. Reménykedett benne, hogy a fiú nem veszi tolakodásnak, ám ha mégsem tetszett neki a helyzet megértően odébbcsüccsent.
- Köszönöm. Tényleg nem volt rossz. - Sosem volt az az önbizalomhiányos alkat, sőt, néha talán már túl sok is volt az önbizalma, de ha zenéről volt szó sose volt elégedett magával. Azt bárkinek bármikor szívesen elismerte, hogy remek ráncos, Sőt, még azt is hajlandó volt belátni, hogy egész szépen rajzol. De hogy a azt elismerje, hogy szépen zongorázott? Dehogyis. Hiszen az egyik helyen nem tartotta ki elég ideig a szünetet, aztán elfelejtette lenyomni a pedált, ha véletlenül hibátlanul sikerült eljátszania akkor az érzelmeket hiányolta játékából. Ebben a kérdésben meggyőzhetetlenül makacs volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megnyugvással töltötte el, hogy a fiú nem lökte el magától. Nem akart megint csalódni, hamis ábrándokba ringatni önmagát. Került már hasonló szituációba nem is egyszer, hogy félreértette a srácok által küldött jeleket és aztán nagy csalódás lett a vége.
- Hmm, igazad lehet - bólogatott komolyan a fiú vállába motyogva a választ. Túl kényelmesen helyezkedett el ahhoz, hogy normális módon válaszoljon. Kijött rajta az elmaradt alvás okozta minden fáradtság, úgy érezte, ott helyben a jéghideg járólapon képes lenne elaludni a fiú vállán. A zajok sem zavarták kifejezetten, a nyugodt alváshoz neki nem kellett néma csend.
- Nem igazából már végeztem. - Már majdnem. Már majdnem tényleg elaludt. De Zsombor hangja visszarántotta a valóvilágba. Nyűgösen megdörgölte szemeit és nagyot nyújtózkodott. Fejét oldalra billentve kiropogtatta nyakcsigolyáit majd valamivel éberebb tekintettel nézett a fiúra.
- Hát jó, menjünk. - Nem kérdezte meg, hova akarja vinni a másik, de elkönyvelte magában, hogy ez a csibészes mosoly kifejezetten jól áll a fiúnak. Kíváncsi volt, mit tervezget a nap hátralévő részére Zsombor. Szó nélkül fogta meg a kezét és hagyta, hogy talpra állítsák, majd lerúgta cipőit. Nagyon szép, de nagyon kényelmetlen darab volt a fekete magassarkú, így célszerűbbnek tűnt a mezítlábas gyaloglást választani. Ahogy mezítelen talpa a hideg kőre ért halkan felszisszent, de két lépés után már nem bánta a dolgot. Így viszont lábfejeit nem takarta semmi. Nem szeretett mezítláb vagy szandálban mutatkozni, hiszen az évek óta tartó balettozás megtette hatását. Lábujjai most is be voltak ragasztva, lábfejein horzsolások és zúzódások éktelenkedtek, de valahogy nem tudta érdekelni. Vagy a fáradtság, vagy a tudat, hogy Zsombornak mindegy, hogy néz ki nem hagyta hogy hiúsága felszínre törjön.
- Köszönöm szépen. - Rávigyorgott a fiúra, jól esett neki a bók. Ha külsőjét dicsérték, azzal mindig kenyérre lehetett kenni, ennek egyszerűen nem tudott ellenállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az attól függ, te mit terveztél. Én bármiben benne vagyok - vonta meg könnyedén vállait. Elég jól ismerte Pestet ahhoz, hogy bárhová is menjenek hazataláljon, szóval tényleg nem volt lényeges merre akarja vinni a fiú. Viszont szeretett ahhoz mindenképpen ragaszkodott, hogy úgy irányítsa az eseményeket, hogy útba essen Bia lakása, mert mezítláb tényleg nem szívesen gyalogolt volna végig a főváros, de mivel nem számított extra programra így váltócipőt nem hozott magával. Sőt, igazából semmit sem hozott magával és örült volna, ha legalább a legalapvetőbb dolgokat magához veheti. Nagynénje amúgy is a szomszéd utcában lakott, szóval messzire sem kellett volna menniük a cuccaiért.
- Miért ne mehetnék? Nem lesz semmi... - …bajom, fejezte volna be megkezdett mondtaát, ha lábai továbbra is tartották volna. A hirtelen jött magasság és helyzetváltozás azonban belé fojtotta a szót, esélyt sem hagyva a tiltakozásra. Ajkai csodálkozóan elnyíltak, szemébe pánik költözött. Két dolog van, amitől menthetetlenül félt mióta az eszét tudja, az egyik a magasság, a másik a sötétség. Persze gondolhatnánk, hogy a fiú karjaiban nem került olyan hajmeresztő magasságba, de az, hogy valaki másra kellett bíznia magát ilyen helyzetben, sokkal inkább elvette biztonságérzetét, mintha kiültették volna egy tízemeletes panel tetejére. Ott legalább valami szilárd és teljességgel megbízható lenne a feneke alatt.
- Zsombor... Tegyél le. Kérlek - motyogta pánikba esve. Halálfélelemmel kapaszkodik a fiúba, figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy alig pár centi választja el őket és hogy intéztek hozzá egy kérdést is. Agyát elborította a pánik, régen félt már ennyire.
Valószínűleg annak köszönhető a félelme, hogy az első repüléstan óráján akkorát esett a seprűjéről, hogy egy hétig a gyengélkedőn feküdt utána. Azóta nem szimpatizál a kviddiccsel sem igazán, bár lehet, ha leküzdené a félelmét és kipróbálná egyszer még meg is szeretné. Pedig előtte imádott fára mászni, minden mászókát kipróbálni, kerítésekről leugrálni, az elmúlt években azonban mindig udvariasan visszautasított minden olyan irányú programajánlatot, amiről tudta, hogy valószínűleg nem lenne jó vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vett egy mély levegőt. Majd még egyet. Kellett egy kis idő, míg teljesen magához tért a félelem sokkból. Zsombor gyengéd érintése visszarángatta a valóvilágba, halványan viszonozta a mosolyt. Nem haragudott a másikra, hogy is haragudhatott volna? Nem tudhatta, hogy Sári, a nagy bátor Eridonos egy ilyen aprócska dologtól halálra retten.
- Hát ha nem hagyod, hogy így menjek akkor visszaveszem a cipőmet - húzta el kelletlenül száját, de azért belebújt a fekete cipellőkbe. Szeretett nőiesen öltözködni, de ha csak tehette, inkább balerina cipőket hordott jeles alkalmakra, hétközben pedig tornacipőt. Áldotta azt az embert, aki a nők körében is elterjesztette ezt a kényelmes viseletet. Nagyjából öt pár, különböző színű és fazonú állt rendelkezésére ebből a stílusból, hogy minden ruhához megtalálhassa az ideális, tökéletesen passzoló darabot.
- Egyébként Bia a nagynénim, itt lakik alig egy utcára, szóval nem kell messzire mennünk. - Olyan természetesnek tűnt, hogy a fiú fogja a kezét, hogy elfelejtette elengedni, miközben elindult kifelé. Amennyiben a fiú nem engedi el az övét valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy valami furcsa.
A Nap melegen sütött, az kis utca azonban szinte kihalt volt. A legtöbben ilyenkor még dolgoztak, vagy iskolában voltak és a nagy embertömeg amúgysem az ilyen kis szűk utcákban járt, mint ez is volt. Ahogy kifordultak egy szélesebb, forgalmas utcára az emberek száma és a zaj is jelentősen megnövekedett. Sarkai hangosan kopogtak a járdán, ahogy céltudatosan igyekezett a körfolyosós régi építésű ház felé, ahogy Bia lakott.
- Szóval hová is készülünk? Csak hogy teljesen átöltözzek, vagy elég a cipőmet átvennem. - Persze, a leglényegesebb kérdés már megint a ruha. Azért mégsem mindegy, hogy az ember hova mit vesz fel. A fél ruhatárát Pesten tartotta, hogyha valami váratlan esemény közbejön, mindig legyen más választása, így már el is kezdett agyalni a különböző szetteken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hidd el, ha figyel az ember hová lép Pest sem rosszabb, mint Bogolyfalva. - Egyszer kísérte el valami megnyitóra Biát, akkor is hajnal háromkor, mezítláb és egyedül gyalogolt haza a város túlvégéről. Nem semmi éjszaka volt, azt meg kell hagyni, de azóta inkább kihagyja az ilyesfajta eseményeket, ahova szerető nagynénje rendszerint meginvitálja.
- Hidd el, lesz ez ennél rosszabb is - nevette el magát. Látszik, hogy Zsombor még sosem látott balerinát egy kétórás balett után. Ő viszont ebben nőtt fel, kiskorában még csak látta, később aztán át is élte a fájdalmakat, de minden egyes szenvedéssel teli gyönyörű pillanat megérte. Külső szemlélőként ezt nem lehetett megérteni. Miért is gyötörné magát szándékosan az ember, mikor van más választása is? De akit egyszer elkapott és beszippantott ez a világ, az később nem fog tudni szabadulni. Valószínűleg nem is akar.
- Mi a fenének akarsz te esküvőre menni? - nevette el magát. Ha értelmes és számára is elfogadható indokokkal állt elő akkor szó nélkül belement a játékba. Azonban első hallásra ez még neki is sok volt. Egy templomi esküvőben nincs semmi érdekes vagy izgalmas, sőt, sokkal inkább rém unalmas és fárasztó egy-egy ilyen szertartás. Sári hacsak tehette kerülte az ilyesfajta alkalmakat. A buli részére persze mindig vevő volt, de az ilyen felesleges hivatalos köröket igyekezett megúszni.
- Aztán nehogy itt hagyj - forgatta meg vidáman szemeit. Amúgy sem akarta erőltetni, hogy Zsombor felkísérje, így, hogy jól érezhetően amúgy sem akart felmenni csak megkönnyíttette Sári dolgát. Amilyen gyorsan csak tudott feltipegett a másodikra, hátizsákját kipakolta majd visszapakolt néhány elengedhetetlenül fontos dolgot - mint például pálca, rúzs, papírzsepi - átvette a cipőjét majd vidáman leszökdécselt a lépcsőn. A felfelé igyekvő nyugdíjas házaspár összesúgott a háta mögött, ha jól hallotta valami olyasmit magyaráztak, hogy ezek a mai fiatalok mind bolondok, de nem kifejezetten foglalkozott vele. Nagyjából öt perc alatt megjárta a lakást, elégedett mosollyal lépett ki újra a napfényre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerintem rém unalmasok. És ráadásul meg van az esélye, hogy lebukunk, rendőrt hívnak ránk és anyám nem enged el sehová soha többet. Valamint végig kell ülni egy tök hosszú templomi szertartást a bulihoz - vágott vissza. Igazából a felsorolt érvek nem voltak rosszak, de egylőre nem lett kifejezetten meggyőzve, hogy tényleg be kellene lógniuk. Szegény párnak mennyire rossz lenne már, ha tönkre tennék a nagy napjukat. Nem érzett félelmet, inkább szolidaritásból nem akart belevágni a kalandba. Belegondolni is borzasztó volt, hogy mi történne, ha az ő nagy napján valaki csak úgy belógna és belerondítana az elképzeléseibe. Bár mielőtt esküvőről kezdett álmodozni találnia kellett volna egy srácot, aki hajlandó elviselni örökös hiperaktivitását, aki megbarátkozik a félelmeivel, aki elég türelmes és akit úgy tud szeretni, ahogy még sosem szeretett senkit. Egyelőre ez csak szép álom maradt, mint a habos-babos fehér ruha, egyszerű szertartás és szabadtéri lagzi. Mert persze már előre igen részletesen eltervezte, hogy mi hogy is fog történni, ha egyszer odajutna.
- Szabad tudnom, hová megyünk, vagy ne kérdezősködjek annyit? - indult el a fiú után. Igazából a cél úgysem számított, de nem akart néma csendben sétálni a fiú mellett, mert félt a kínos csendtől. Ha a kínos csend egyszer bekövetkezik, onnantól aztán mindennek vége van. És nem akarta, hogy ez véget érjen. Túl jól érezte magát Zsomborral ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjon róla.
- Zongorázni? Azt hiszem, tizenkét éve, de nem vagyok benne biztos. Igazából két éve járok ide, mióta hazaköltöztünk. Minden félévben bejárok vizsgázni, egyébként a szünetekben tartanak nekem és a hozzám hasonlóan elfoglalt diákoknak intenzív kurzusokat. - Pontosan ezért választották ezt az intézményt, hiszen tudták, hogy az iskola mellett nem lesz ideje minden héten kétszer órákra járni. Itt viszont megoldották így, szóval a suliból nem kellett hiányoznia, viszont magas színvonalú oktatást kapott. Amíg a Herzbergbe járt magántanár foglakozott vele, aki egy az iskolához közeli falucskában lakott, de borzasztó kimerítő volt állandóan lejárni hozzá. Ezt a kényelmet már sokkal jobban szerette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Legközelebb ígérem, hogyha esküvőre megyek meghívlak, hogy ne kelljen belógnod egyre sem. Úgyis a család állandóan ezzel zargat, hogy mikor jelenek már meg végre egy fiúval - forgatta meg bosszúsan szemeit. Már nem csak a nagynénik, nagybácsik és idősebb unokatesók hozakodtak elő ezzel rendszerint, de már otthon sem volt nyugta. Meglepő módon leginkább az apukája volt ráállva erre a témára, az anyukája azért jobban óvta, de persze a kíváncsiság részéről is megvolt.
- Tizenkét évet éltem Németországban, fent a tengerparton - sóhajtott vágyakozóan. Szerette Magyarországot, de mindig visszavágyott Németországba. Szerette a hűvös klímát, hogyha egyedül akar lenni csak kiül a tengerparta és a hullámok minden gondját elsodorták. Hiányoztak az ottani barátai, akikkel a kapcsolata egyre csak megromlott és egy kicsit hiányzott a Herzberg is. Arca akaratlanul is kissé szomorkásba fordult, jól látható volt, hogyha nem lett volna muszáj, ő bizony nem jön haza.
- És akkor most jön az, hogy te mint a jóképű fiatal fiú voltál a csali és amit belépek azon az ajtón valaki leüt hátulról és Dubaiban ébredek prostituáltként? - vigyorgott a fiúra. Kicsit talán túl sok mugli filmet nézett, de egyébként egyáltalán nem érezte úgy, hogy félnie kellene, bár az épület tényleg nem volt a legbizalomgerjesztőbb. Ennek ellenére teljes nyugalommal követte a Zsombort be, az ismeretlenbe. Alaposan felmérte a terepet és gondosan ügyelt rá, hogy mindig a fiú fél méteres körzetében maradjon, mint egy árnyék követte a pulthoz is. Egy pillanatra kérdőn vizslatta a fiút, majd arcára széles mosoly költözött, ahogy megjelent a férfi az ajtóban. Annyira édes párost alkottak, Sári nem tudta megállni vigyorgás nélkül a duettet.
- Hello - intett kedvesen az ismeretlennek és felírta képzeletbeli jegyzetfüzetébe, hogy ne felejtse el megkérdezni, mégis honnan a fenéből ismerik egymást.
Persze, a férfi megjegyzését – vagyis inkább kérdését - nem tudta elengedni a füle mellett, arca halvány pirosas árnyalatot öltött, ami félreérthetővé tette a helyzetet. Már csak Zsomborban bízhatott, hogy kimenti magukat ebből a félreértésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyot sóhajtva visszatemette magában a németországi emlékeket oda, hova valók voltak: agya legmélyebb zugába egy jól őrzött ajtó mögé. Igyekezett nem sokszor gondolni a múltra, hiszen olyankor hirtelen mindentől elment a kedve. Agya automatikusan átállt németre és még inkább visszakívánkozott, mint bármikor.
- Talán - vigyorgott rá Zsomborra, de vigyorából egyértelműen sütött az igenlő válasz. Egyszer valami mugli újságban olvasta, hogy sosem szabad szemtől szembe dicsérni a fiúkat, még a végén elbízzák magukat és akkora egójuk lesz, mint a Hold. Sokkal inkább célszerű csak utalgatni erre, így ha elég okos a delikvens magától is rájöhet a jelek alapján, hogy a lánynak mi a véleménye.
Érdeklődve hallgatta a beszélgetést, arcáról szépen lassan eltűnt a vörös szín. Követte a fiút és újdonsült barátjukat befelé, mélyen beszívta a csodás illatokat. Egyszerűen imádta ezt a helyet, pedig alig másfél perce tette be a lábát.
A zongora láttán elállt a lélegzete. Gyönyörű darab volt, lélegzetelállító kidolgozással. Első pillantásra belészeretett, erősebb vonzalmat érzett a hangszer iránt, mint személy iránt bármikor.
- Hát talán egy kicsit értek hozzá - pislantott szégyenlősen a férfire, majd lassan és óvatosan megközelítette a hangszert. Arca egészen megváltozott, korábbi nyúzottságát őszinte csodálat vette át, ahogy leült a zongoránál álló székre. Olyan óvatosan nyomta le billentyűket, mintha attól félne, összetörik kezei alatt. Lenyomott néhány akkordot, kipróbálta a pedált és elámulva nézett Zsombira.
- Hajlandó vagyok játszani, ha énekelsz. Mit szólsz? - mosolygott rá. Az előbb megállapította, hogy a fiúnak egész jó hangja van, így szerette volna hallani még egyszer. De a fiú válaszától függetlenül leütött néhány akkordot és halkan hozzádünnyögte az első sor dallamát. Sosem volt büszke énektudására, bár közel sem énekelt olyan szörnyen, mint azt állította magáról. Reménykedett, hogy nem neki kell végig énekelnie a dalt, az ő szájából érdekesen is hangzott volna. Nem gondolkodott, mit fog játszani, ösztönösen tudta, mi lesz a legjobb választás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobban szeretett ilyen hangszereken játszani, mint a zeneiskolai nagy, fényes és túlságosan új versenyzongorán. Ezeknek a daraboknak ténylegesen lelke van, a több évtizedes vagy évszázados múltjuk tette őket méltóvá a zenéhez.
- Micsoda igények kérem szépen - csóválta a fejét bosszúsan a lány, szemében azonban vidámság csillogott. A következő kört már egy terccel lejjebb kezdte játszani, hogy megfelelő legyen rögtönzött duettpartnerének. Most először tűnt úgy, hogy zavarban érzi magát, ez igazán megmosolyogtatta volna, ha nem az akkordokra figyel. Eddig csupán egyszer játszotta ezt a dalt, még nem volt meg a kellő rutin ahhoz, hogy hosszabb ideig a fiút nézhette volna. Ahogy a másik becsatlakozott az éneklésbe ő elhallgatott, nem akarta elrontani a varázst.
Értetlenkedve fogadta, hogy miért nem énekel tovább a fiú, de rendületlenül játszotta tovább az kíséretet. Fél szemmel figyelte, hogy mit csinál a másik így az értetlenségből arcán hamar csodálkozás lett. Kiderült, hogy igazából tényleg egyáltalán nem ismerik még egymást, és hogy Zsombor mindig tud valami meglepetést okozni.
A refrén kezdősora megdobogtatta a szívét. Nem beszélt valami jól angolul, de a megértéssel egészen jól elboldogult, köszönhetően a rengeteg zenének, amit angol nyelven hallgatott. Tartotta a fiú által teremtett szemkontaktust, arca ismét pirosas árnyalatot vett fel. Úgy elmerült a fiú csodálásában, hogy az egyik akkordot elszúrta, de nem bánta. Jót mosolygott saját bénaságán, majd kelletlenül ugyan, de ismét kezeire szegezte tekintetét.
Tetszett neki ez a trió felállás. Úgy szóltak, mintha ezer meg egy éve ismernék egymást és azóta együtt zenélnének. A háromperces számból azonban nem lehetett végtelenített verziót csinálni, Sára úgy érezte, igazságtalanul hamar véget ért.
- Köszönöm - nézett fel hálásan Zsomborra. tekintetében fékezhetetlen boldogság, hála és valami... Valami megmagyarázhatatlan tükröződött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érezte, hogy élete ebben a pillanatban visszafordíthatatlanul megváltozott. Ott ült egy ismeretlen férfi zongorájánál egy ismeretlen fiúval és azt érezte, hogy ilyen jó még sosem volt. Nem érzett mást, csak vágyat. Vágyott arra, hogy ez a meg nem nevezett érzés újra és újra elhatalmasodjon rajta, hogy Zsombor újra és újra így nézzen rá. Túl hamar ért véget a csoda, a tökéletes összhang.
- Ha tehetném húst ennék hússal, ne aggódj. De mi az a jamizé? - érdeklődött kíváncsian. Még csak a nevét sem hallotta, nem hogy kóstolta volna bármikor. Kiskorában rettentően finnyás volt, alig volt egy-két étel amit hajlandó volt megenni. Nem sikerült teljesen kinőnie ezt a rossz szokást, eléggé válogatós maradt, de a helyzet érezhetően sokat javult.
- Hát az az igazság... - tűrt füle mögé zavartan egy barna tincset - évekkel ezelőtt tanultam ugyan jazzt, de az már elég régen volt. Ha gondolod azért megpróbálhatom, Vagy akár segíthetsz is - pillantott fel a fiúra és odébb csúszott a zongoraszéken helyet adva maga mellett a göndörnek. Megpróbált visszaemlékezni az improvizációs órákra, hogy mikre kellene figyelni. Miután tanárnője úgy ítélte, elég magas szinten van a klasszikus képzésben úgy gondolta, betekintést enged egy kicsit a zongorásták világának másik jelentős térületébe. Sári sosem vált kifejezetten jazz rajongóvá, de őszinte csodálattal nézett fel minden jazz zongoristára.
Zsombor válaszától függetlenül leütött egy harmóniát, majd még egyet. Tétova játéka lassan egy egésszé formálódott. Agyát kikapcsolva kezeire bízta magát, hagyta, hogy csontjait átjárja a zene. Egészen más volt ez, mint az előbbi dal. Ide teljes figyelem és összpontosítás kellett, hogy elérje azt a könnyed hatást, amit szeretett volna. Úgy alakította a dallamot, hogy felismerhető legyen a dal, amelyet igazából csak bevezetésként játszott. Érezhető volt, hogy nincs szükség énekre, a zongora önmagában is megállta a helyét.
Nem tartott szünetet a két dal között, egy egyszerű összekötőrésszel hangnemet váltott és kíváncsian pislogott a fiúra. Nem tudhatta, hogy a másik felismeri-e mit szeretne kihozni ebből, de a lehetőség adott volt, hogy ismét megcsillogtassa énektudását. Ez volt az egyetlen olyan dalamelyet szívesen hallgatott önszántából is, ezért szívesen hallotta volna a göndör szájából. Direkt lejjebb játszotta, mint az eredetiben írva van, hogy passzoljon a fiú hangszínéhez. Igazi örömzene volt, semmi más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jól hangzik. - A nyál összefutott a szájában a kaja gondolatára. Eszébe jutott, hogy utoljára tegnap délben evett és hirtelen éhesebb lett mint valaha. Gyomra hangosan megkordult, hogy mindenki tudtára adja, ideje lenne enni valamit. A vacsorát és a reggelit az idegesség miatt hagyta ki, úgy érezte, nem tudna enni egy falatot sem.
- Szerintem eléggé - mosolygott rá bátorítóan. Már pusztán az, ahogy a végtagjaik összeértek elöntötte valami olyasfajta erővel, hogy úgy érezte képes lenne megváltani a világot egyedül.
Elvigyorodott, nem gondolta volna, hogy így meg tudja lepni a fiút egy kis váltással. Az viszont őt lepte meg, hogy a fiú nem ismerte annyira a dalt, hogy tudja a szövegét. Ő kívánt jazzt, és pont ezt nem tudja? De nem zavartatta magát, úgy irányította a dolgokat, hogy a négykezesük jól szóljon a fiú hibái ellenére is.
Elvigyorodott, ahogy bentől megszólalt a mély öblös hang, ahogy kicsit stílust váltott Sári úgy alkalmazkodott a kísérettel. Áldotta a kínkeserves improvizációs órákat, sosem gondolta, hogy egyszer hasznát veszi majd. Néha, mikor Zsombor elszúrt valamit térdével meglökte a fiú lábát és szélesebben vigyorgott, mint valaha. Élvezte, hogy heccelheti a göndört és csak reménykedett abban, hogy ezzel nem zökkenti ki a másikat.
Nem akarta sokáig húzni ezt az egészet, mert az kissé kínosan érintette volna, ha kifogy az ötletekből és belezavarodik a dolgokba. Még egy utolsó megcifrázott dallammenetet játszott, keresztülnyúlva a fiú kezein is, majd egy sejtelmes szeptim akkorddal lezáratlanul hagyva lezárta a rögtönzött művet.
- Nem is rossz, nem is rossz. De ha szeretnéd megtanítalak rendesen zongorázni - öltötte rá kislányosan a nyelvét. Annak ellenére, hogy ajánlata csupán heccelésnek tűnhetett komolyan gondolta ám minden szavát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Majdnem elnevette magát, ahogy összeakadt a kezük, de arra koncentrált, hogy végig csinálja amit eltervezett. Be akarta bizonyítani, hogy tényleg elég tehetséges. Sokkal inkább magának kellett bizonygatnia, mint a fiúnak, aki már kifejezte, hogy őt bizony elvarázsolta. Imádta, ha ki tudott váltani valamit az emberekből, egy művésznek ez volt a legpozitívabb visszajelzés. Nem az üresen csengő dicsérő szavak, nem. A szín tiszta és valódi érzelmek. Ha egy zenész ugyanazt az érzést tudta kicsikarni hallgatóságából, mint amit ő is érzett játék közben, na ő igaz tehetség volt.
- Nem rossz - bólogatott elismételve a szavakat. Nagy odafigyeléssel tanulmányozta a fiú játékát és sokkal inkább őt magát. Annyira jó volt látni, hogy a fiú ugyanolyan szenvedéllyel viseltetett a zene iránt. Egy közös szenvedély igazából bárkit össze tudott hozni, de úgy érezte, itt valami más is van.
- Hmm, nem is volt rossz. De így jobb lenne - utánozta a fiú játékát némi variációval. Pont ugyan azt és ugyanannyit játszott el csak, mégis annyival másabban hangzott egyetlen apró változás miatt. Nem is értette, miért akarta megmutatni saját elképzeléseit, semmi szükség nem lett volna rá, hogy megint felvágjon tudásával. De valamiféle olthatatlan vágyat érzett az iránt, hogy megmutassa a Zsombornak, hogy mennyire ügyes és tehetséges és tökéletes is valójában. Sosem volt megfelelési kényszeres, de most a göndör kiváltotta belőle.
Ahogy felpillantott ismét átjárta a fiú közelségétől a bizsergés. Követte a fiú tekintetét és a vészcsengők megszólaltak a fejében, mégsem volt képes megmoccanni. Két nap alatt ez már a sokadik olyan pillanat volt, mikor úgy érezte, az idő megáll és ketten maradnak a világban. Nem akarta újra átélni korábbi csalódásait, egyszerre akarta azt, hogy ne legyen vége és azt, hogy csak hagyják békén, mert boldog ő egyedül.
Hálásan sóhajtott, mikor meghallotta a férfi hangját a konyhából. Szinte rögtön követte a fiút, hogy ő is segíthessen valamiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látta a fiún azt a jól ismert bizonytalanságot. Szíve szerint megszorította volna a kezét és bátorító szavakat súgott volna a fülébe, de csak ült ott bénán, mint aki kővé vált. Nem ezt akarta. Erős akart lenni, bátor és bevállalós, de a régi sérülések mindig emlékeztették, hogy nem, ő erre úgysem képes. Minek is próbálkozzon vele? Kissé mindig kívülállónak érezte magát a pirosak között. Igyekezett ugyan nagy szájával kompenzálni azt, ami tetteiben nem mutatkozott meg, de mégsem találta a helyét. Felnézett a többiekre, szinte eszményítette őket. A költözés előtt sosem voltak önértékelési zavarai, tökéletesen kiegyensúlyozott önmagával tökéletesen elégedett boldog lány volt. De aztán mikor idekerült, valami ismét megváltozott. Elhitette magával, hogy elég mélyre temette múltbéli sérelmeit, ahhoz, hogy most tiszta lappal kezdhessen, de a lelkibékéjét most sem találta.
Nagyot nyújtózkodott, mikor felállt a székről, s csak ezután követte Zsombor a konyhába. Hálásan mosolyogva pukedlizett a fiúnak, mikor a kezébe nyomta a porcelánt. Nem mintha nem tudta volna egyedül is levenni a polcról, de azért jól esett neki, hogy a másik ilyen előzékenyen gondolt rá is.
- Igazán köszönöm! - Mélyet szippantott a jó illatú gőzbe, miután helyet foglalt az asztalnál. Kivételesen igazán előnyös volt, hogy nem foglalt túl sok helyet, így kényelmesen elfért az szűkös térben is. Bizonytalanul a szájába tett egy falatot, majd némi ízlelgetés után elégedetten felnyögött. Kajával bármikor le lehetett nyűgözni, hozzá az egyik legrövidebb út a hasán keresztül vezetett.
- Ez mennyei - közölte a nyilvánvaló tényt teliszájjal. Ő meg az illem nem voltak túl jó barátok, főleg, ha az étkezési kultúrájáról volt szó. Hajlamos volt úgy enni, mint egy kismalac és közben pofátlanul érdektelennek látszani. Tényleg nem érdekelte, hogy nem tud normálisan enni, a mások erről alkotott véleménye meg végkép.
- Próbálkoztam - somolygott szerénykedve. - Ohh, nekem is elég nagy szám van...rendszerint bajba is kever. Szeretek sokat fecsegni, amit általában az emberek nem tolerálnak túl jól - vigyorgott a férfire. Észre sem vette, hogy Zsombi mennyire csendes, nem tudott egyszerre a kajára, a beszélgetésre és még a fiúra is figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepte, hogy a férfi Roosevelttől idézett. Mármint nem volt ő előítéletes meg semmi ilyesmi, csak azért egy kellemes ebéd melletti társalgásban egy zenész-séftől nem igazán vár ilyeneket az ember.
- Ígérem, akárhányszor Pesten járok meglátogatlak majd. Imádom a hely atmoszféráját, a zongorát és ezt a jamakármizét is, bocsi, borzasztó a memóriám - nevette el magát majd újabb adag ételt lapátolt a szájába. Egyszerűen nem tudott betelni az ízélménnyel, minden egyes pillanatát ki akarta élvezni, ezért olyan lassan evett, amennyire csak tudott. Igyekezett azért kultúrált körülmények közé szorítani az evészetet, elég volt ha otthon meg a sulian disznóólat csinált maga körül, vendégségben azért már mégsem illik.
- Tutira kapni fognak rajta az emberek. Ilyen finomat régen ettem már, ráadásul nem is megszokott és ezért biztosan imádni fogják. - Tessék, épp erről beszélt az előbb. Úgy csevegett itt mintha ezer éve ismernék egymást. Beszélt volna többet is, de ügyelt arra, hogy szinte állandóan tele legyen a szája. Tányérjáról rohamosan fogyott az étel, hihetetlen mennyiségű kaját pusztított el rendkívül kevés idő alatt. Ez volt az egyik szuperképessége, az evészet bárhol, bármikor, bármennyit elv alapján.
- Tényleg? - szemöldöke a homloka közepéig szaladt. Úgy gondolta, Zsombi minden barátját elhozza ide, vagy legalábbis összeismerteti Big Jimmel. Úgy tűnt, régről ismerik egymást és Zsombor rendkívüli módon megbízik benne, de persze lehet, hogy a látszat csalt.
- Hova...? - kezdte el a kérdést, de a göndör beléfojtotta a szót. A kíváncsiság felébredt benne, meg akarta tudni a mondta befejezését, de úgy tűnt, a navinés nem szívesen avatná be a dolgokba. Talán mégis igazak lennének a pletykák? Mindenképp ki kellett derítenie, de nem ott és nem akkor. Nem értette, hogy mi folyik körülötte, de be kellett látnia, nem ez volt a legidálisabb helyzet a kérdezősködésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé ijedten pislantott a fiúra, valamiért úgy gondolta, ő szúra el a hangulatot, pedig amúgy meg sem szólalt. Inkább csendben belapátolta a még tányérján lévő ételt és telehassal hátra dőlve hallgatta a másik kettő felszabadult beszélgetését. Visszatért a jó kedve, ahogy a hangulat újra felfelé ívelt. Ha már a témához nem tudott hozzászólni legalább nem próbált meg úgy tenni, mint akinek van fogalma az aprócska utalások valódi jelentésétől. Miután a fiú is befejezete az evés elégedetten állt fel az asztaltól.
- Köszönjük szépen, ez tényleg csodás volt. Segítsünk esetleg elmosogatni? Bár lehet akkor egy épp tányérod sem marad - tolta be a székét kuncogva és a háttámlára támaszkodott. Szüksége volt egy kis testhelyzetváltoztatásra, túl sokat ült egyhelyben. Amennyiben a férfi válasza nemleges volt finoman jelezte a göndörnek, hogy lehet ideje lenne menniük, s ha ő is így gondolta érzékeny búcsút vettek újdonsült barátjuktól.
Ahogy kilépett a szabadlevegőre a napfény és a friss levegő szinte arcon csapta. Hunyorogva igyekezett hozzászokni a kint uralkodó természetes világossághoz, majd miután barna íriszei megszokták a változást a fiúra nézett.
- Terveztél még valamit, vagy ennyi volt mára? Így hogy nem megyünk esküvőre - csóválta vigyorogva a fejét. Még mindig elvetemült ötletnek tartotta, de örült volna ha élvezheti még egy kicsit Zsombor társaságát. Persze, azt is meg tudta érteni, hogyha más tervei vannak, amik között ő nem szerepel. Miért is szerepelne, alig két napja ismerik egymást. Gyorsan elfojtotta magában a reménykedést, kérdése inkább tárgyilagos volt, megpróbálta nem beleélni magát a dolgokba. Ha reménykedik és utána mégsem teljesül be, akkor csalódni fog és nem akart negatív élménnyel elválni a fiútól. Bár nem gondolta, hogy a másik tudna bármit tenni, ami miatt hirtelen homlokegyenest véleménnyel lenne róla, de ő maga sem akart azért tenni, hogy ez bekövetkezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Többször összeszűrte már a levet Márkkal. Mármint átvitt értelemben. Nem tartott sokáig, hogy Sári megismerje az iskola táncos közösségének tagjait, nem telt bele két hét, hogy először lépte át a Bagolykő kapuját, máris névsora volt a hozzá hasonlókról. Szóval így került kapcsolatba a Levitással, akivel néha napján táncoltak együtt. Eléggé távol állt tőle az a stílus, amit amúgy a fiú képviselt, de néha szükség volt egy kis változatosságra, szóval kapható volt a bulira.
Múlthéten kapott egy üzenetet kedves édesanyjától, hogy lesz egy flashmob Pesten a tánc népszerűsítésére. Nem volt kérdés, hogy ott a helye. Az már annál inkább, hogy mégis mit adjon elő és akar-e vinni magával valakit. Azonnal üzent kedves iskolatársának, hogy szívesen látná ezen a kis összejövetelen, hogy színesítsék a palettát. Az előre tervezett műsorban már szerepelt néptánc, keringő, tangó, salsa, sztepp és hastánc is. Izgalmas felhozatal volt, amiről azonban hiányzott a két fő kedvence, a balett és a hip hop. Döntenie kellett, hiszen a három táncot egymás után végig csinálni talán még neki is túl kemény dió lett volna. Mert ugye ha már elhívta a fiút, akkor a swinget mindenképpen be kellett vállalnia. Hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább a hip hopot vállalja be. Egyrészt, sokkal népszerűbb és közismertebb, másrészt féltette a spicc cipőjét a Hősök tere koszos és durva kövezetétől.
Fél háromra beszéltek meg találkozót, negyed órával előbb érkezett meg. Beugrott Biához ebédelni és eljött az első metróval amit elért, mert így is fél órába telt, hogy elverekedjen nagynénjétől a térig. Furcsa izgatottság töltötte el, ahogy felballagott az aluljáróból. Szerette ezt az érzést, mindig feltüzelte és sokkal jobban teljesített utána. Laza volt, mint a rigalánc ahogy átvágott a placcon és megállt a központi emlékműnél. Egy pillanatig habozott csupán, majd könnyed mozdulatokkal felkapaszkodott a szoborcsoport talapzatára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha hajlandó vagy a továbbiakban is rám pazarolni az értékes idődet, akkor lehet, hogy van egy tervem - vigyorgott rá Zsomborra. Az igazság az volt, hogy több terve is volt, de úgy döntött, majd sétálás közben eldönti, mi legyen a nap további részében a program. Attól függően, hogy merre irányítja a sétát szóba jöhetett egy aprócska park, egy régi, elhagyatott játszótér, egy tündéri kávéház esetleg egy nagyobb sétával még a Dunapart is. Ez persze nagyban függött a fiú válaszától.
- Igen? -pillantott a másikra kérdőn. Nem tudta, mit akarhat a másik. A mondat második felét egy bólintással nyugtázta. Hát persze, hogy hallott már róla. A fiú, aki megjárta az ELMÉT. A fiú, aki ön- és közveszélyes. A fiú, aki valójában fiúk. Nem lehetett megmondani, hogy valójában ezek közül mi volt igaz. Szinte mindenkiről terjengtek gonoszabbnál gonoszabb szóbeszédek.
- Nem hallottam részleteket. Annyit mondtak, hogy valószínűleg igen komoly segítségre szorulsz, mert küzdesz ilyen-olyan problémákkal. - Ez azért a valóság sokkal szebben megfogalmazott, kissé sarkított változata volt, de azért nem akarta megbántani a fiút azzal, hogy esetlegesen olyan szavakat ejt ki a száján, amiket nem kellene. Ő is tudta milyen sérüléseket tud okozni egy-egy rosszul megválasztott szó egy hasonló kényes helyzetben és semmiképpen sem akart fájdalmat okozni Zsombornak.
- De azt tudnod kell, hogyha ezek igazak is... - tekinteté a fiúéba fúrta, drámai hatásszünetet tartott. - Engem nem érdekel. Mindenkinek vannak problémái. Nekem is, neked is, sőt annak a néninek is - mutatott a túloldalon elhaladó hetven év körüli hölgyre. Komolyan gondolta a szavait, az ő szemében ettől nem lett kevesebb a fiú. Sőt, inkább felnézett rá, hogy hajlandó volt szembe nézni velük és küzdeni ellenük. Erről persze nem szóltak a pletykák, de ha nem így történt volna, most valószínűleg nem állnának itt, ezen a csendes utcán együtt. Akkor nem ismerte volna meg, amit igazán sajnálna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mikor a fiú nem válaszolt, már tudnia kellett volna. Már éreznie kellett volna, hogy valami olyan fog következni, amire egyáltalán nincs felkészülve.
Figyelmesen hallgatta a másik szavait, eleinte nem igazán tudta, hová fognak kilyukadni. Annyi mindent nem értett és most még Zsombor is összezavarta. Felfogta, hogy mit mond neki a fiú, de elhinni nem akarta.
- Nem lehetsz annyira önző, hogy mindenkit ellökj magadtól. Hagyd meg nekünk a döntés jogát, hogy ott akarunk-e lenni veled - válaszolta meglepően nyugodtan, bár tudta, hogy minden szó hiába, a göndör hajthatatlan. Hiába is próbálta volna győzködni, úgysem sikerült volna, de mindenképpen tudatnia kellett a fiúval, hogy ennyivel nem fogja megúszni. Nem fogja feladni, csak azért, mert Zsombor megpróbálta ellökni magától. Neki ez többet ér annál, minthogy ennyi után visszavonulót fújjon. Ha akar valamit, azért meg kell küzdenie. És meg akarta ismerni a fiút, teljes valójában végre. Nem csak így, felületesen, mint amit az elmúlt két napban látott belőle. Tudni akart róla mindent és bármit.
- Ha így akarsz megvédeni... - befejezhette volna a mondatot, de inkább csak szomorkásan elmosolyodott és hagyta, hogy a fiú kezébe helyezze a nyakláncot. Lassan a saját nyakához emelte az ékszert és bekapcsolta, így már az ő nyakában lógott a pengető. Megigazította, hogy tökéletesen rásimuljon mellkasára. Nagy, szomorú szemekkel nézte, ahogy a fiú sziluettje eltűnik a távolban. Csak állt ott némán és egyedül, majd mikor már nem látta a másikat ő is elindult hazafelé. Arcán végigfutott egyetlen, magányos könnycsepp, amit egy határozott dühös mozdulattal tűntetett el. Nem volt oka sírásra, hiszen nem örökre búcsúztak el és Zsombor egy kis része most már mindig az övé. Megérintette a medálként függő aprócska tárgyat és könnyek helyett apró mosoly költözött arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Messziről meglátta az integető fiút, de addig nem ugrott le eddigi helyéről, míg közel nem ért hozzá a fiú. Elgondolkodott, hogy bevállaljon-e valami extra mutatványt, mondjuk egy szaltót vagy ilyesmit, de nem akarta nyakát szegni még azelőtt, hogy táncoltak volna. Így aztán csak egy könnyed ugrással érkezett a talajra, ahogy felállt, megigazította fehér sapkáját és leporolta a kezeit.
- Szia! Hmm, nincs semmi izgalmas, eddig ki sem másztam az ágyból, mesét nézek állandóan - közölte a tényt kuncogva. - Na és veled mi újság? Mi jót csináltál eddig? - Reménykedett benne hogy a fiú valami sokkal hasznosabbal töltötte a szünetet, mint párnák között való sírás és egész napos zombulás a Disney műremekei előtt. Még alig telt el négy nap a szünetből, de volt olyan film, amit már háromszor nézett meg. Hát igen, tipikus szünetprogram otthonra.
- Ne aggódj, az egész csak úgy harminc perc múlva kezdődik, a többiek is itt fognak gyülekezni nagyjából. Ha minden igaz, a latinosok kezdenek, utána én jövök egy másik lánnyal, aztán néptánc, sztepp, aztán mi jövünk és a műsor többi részét már csak néznünk kell - ismertette a végső programot, mert bár az üzenethez mellékelte a listát és a sorrendet, de az utolsó pillanatban persze meg kellett variálni, mert akit eredetileg az elejére akartak volna az nem tudott pontosan érkezni, az egyik lány eltörte a lábát, a harmadik esküvőre ment, de aztán kerítettek szerencsére helyettük mást. Csak így felborult az egész terv, aminek ők itták meg a levét, mert valójában nem tudhatták, végül is mi fog következni.
- Izgulsz? - pillantott a fiúra. Rövidke pulcsija már-már illetlenül felcsúszott, ahogy nyújtózott egy nagyot, amit gyorsan igyekezett visszarángatni normális állapotába. Nem akarta mutogatni magát, főleg nem ilyen nagy közösség előtt. Elgondolkodott, hogy a sapkája vajon így, vagy megfordítva lenne-e jobb, végül ez utóbbi mellett döntött. Lekapta fejéről a fehér sapkát, beletúrt hosszú fürtjeibe, hogy kissé vissza adja a tartását, majd ezúttal fordítva ismételten fejébe húzta a fejfedőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A meglepetés halvány jele látszottak arcán, mikor a fiú azt mondta, ő is élvezne egy ilyen szünetet. A legtöbb Már korabeli fiú azt sem vallaná be, hogy látott már életében egyetlen mesét is, de az biztos, hogy ilyet nem ejtene ki a száján, hiszen akkor úgy érezné, hogy oda a férfias kisugárzása! Sári nagyon értékelte, hogy ezzel szemben a fiú minden gond nélkül megvallotta, hogy ő bizony szintén meserajongó.
- Tanulsz? Ne már, szünet van – forgatta meg szemeit játékosan. A barna még iskola időben is csak nagy nehezen tudta magát rávenni a tanulásra, nem hogy szünetben, mikor megadatott neki, hogy kiélvezze a szabadságot. Ilyenkor a tankönyvek a láda mélyén porosodtak, még a pálcáját is eldugta valahova, csak hogy eszébe se jusson esetleg gyakorolni néhány varázslatot vagy ilyesmi. Bár valószínűleg amúgy sem érzett volna rá késztetést, de jobb szeretett biztosra menni. Komolyan nem tudta megérteni, hogy ki az a hülye, aki a szabadidejét arra használja, hogy ilyen felesleges dolgokkal töltse ki az idejét.
- Látszik. De ne aggódj, te jól táncolsz, én jól táncolok, nagy baj nem lehet – vonta meg vigyorogva a vállát. Már egyáltalán nem stresszelt rá az ilyesfajta komolytalan fellépésekre, tudta jól, hogy ezen aztán semmi nem múlik. Nem olyan, mint egy táncvizsga, nem szakértő közönség előtt kell színpadra állniuk, itt a cél az emberek szórakoztatása. Márpedig egy laikusnak nagyjából mindegy, hogy ők mit alkotnak, amíg szól a zene és valami táncra emlékeztető mozgás folyik előttük.
- Jaja, valami ilyesmi – erősítette meg bólogatva a fiú által elmondottakat. Ugyan még nem vett részt soha semmi hasonlóban, de magabiztosabbnak kellett látszania Márknál, hiszen mégiscsak ő rángatta bele ebbe. Bár úgy tűnt, hogy nem kellett nagyon rángatni, szívesen jött magától is. Mielőtt elindult néhányszor átismételte a lépéseket, nem volt annyira bonyolult a koreográfia, hogy ne tudta volna megjegyezni. Különben is, alig másfél perc volt az egész, szóval a rövidsége csak segített a könnyű megjegyezhetőségen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem kapkodta el a felkészülést. Bár már hónapok óta készült erre, leginkább mentálisan tréningezte magát, hogy nem sokára ismét emberek előtt kell táncolnia. Talán meg sem tudta volna mondani, hogy mikor táncolt ezelőtt utoljára emberek, de leginkább szakmabeliek előtt. Már egészen elszokott az érzéstől. A másik, amire fel kellett készülnie, hogy Zsombor és a családja először fognak találkozni. Vagyis egészen pontosan csak az anyukájával, hiszen az apukája otthon maradt Stefannal, a nővérét pedig elvből meg sem hívta. Tudta, hogy úgyis nemet mondana, innentől kezdve pedig inkább nem is erőlködött.  Volt elég baja ezzel így is.
A koreográfiát ugyanis az utolsó percre hagyta. Vagyis már elkezdett összerakni egyet, már mikor kézhez kapta a levelet, de azt három nappal indulás előtt kikukázta. Nem érezte sajátjának, az egész olyan idegen és távoli volt tőle, így hát bezárkózott a szobájába, és egész álló nap az internetet bújta megfelelő zenét keresve. Késő este volt már, mikor megtalálta A Zenét, és akkor, hirtelen, nagyjából második hallgatásra összeállt a kép. Természetesen a megfelelő mennyiségű felkészülési idő hiánya meglátszott mozdulatain, de így sokkal magabiztosabban és kevésbé idegesen kelt fel aznap reggel. Izgalma is leginkább annak szólt, hogy az anyja és a barátja ne öljék meg egymást. Nem várt csodát, hogy majd édes összeborulós nagy jelenet lesz a nap végén, mert úgy megkedvelik egymást, de bízott abban, hogy mindenki képes lesz felnőttként viselkedni, és az ő kedvéért eltekinteni minden mástól.
Szerencsére az utazással nem voltak problémák, minden a lehető legnagyobb rendben jutottak el a balettintézetig. Édesanyját rögtön el is vesztették, leragadt valahol ismerősökkel beszélgetni, így végre egy kicsit kettesben lehettek.
- Hogy érzed magad? - Nagyon furcsán érezte magát, hogy miközben körülötte mindenki németül beszélt, ő magyarul szólt a göndörhöz. Nagyon érdekelte, hogy hogy érzi magát, hogy mit gondol az anyukájáról, és hogy milyennek találja Németország azon kis szegletét, amennyit látott belőle, de úgy gondolta, hogy mindez erre az egyetlen kérdésre adott válaszból ki fog derülni, így nem csacsogott feleslegesen, a kelleténél jóval többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Furcsa volt úgy tenni a végzős bál után, mintha semmi sem történt volna, de végülis úgy váltak el az este végén, hogy aznap már őszintén tudott mosolyogni rá. Külön öröm volt számára, hogy az anyja képes volt túltenni magát minden ellenérzésén és magához képest tök normálisan viszonyult mindkettejükhöz. Az meg még nagyobb boldogságot jelentett, hogy hamar kettesben is hagyta őket. Nem hiányzott, hogy rájuk tapadva ellenőrizze minden lépésüket. Simán kinézte volna belőle, és tudta jól, hogy most is figyeli őket valahonnan de így még mindig kevésbé frusztrálta a tudat, mintha valóban ott állt volna felette.
- Hát ezzel nem vagy egyedül - csóválta meg fejét mosolyogva. Csak míg Zsombor inkább kívülállónak érezhette magát, ő úgy érezte, mintha hosszú évek után ismét hazatért volna. A sok arisztokratikus ábrázatú ember között itt-ott felbukkant néhány ismerős arc, volt tanárai, növendéktársai. Gyakorlatilag itt töltötte a fél gyerekkorát ezek között az emberek között, ezt a nyelvet beszélve, azt csinálva, amit a legjobban szeretett a világon.
- Annyira külföldinek nézel ki, hogy ettől tényleg nem kell aggódnod - igazgatta meg vigyorogva a fiú zakóját. Természetesen csak viccelt, épp olyan jól festett mint bárki más körülöttük. Sőt, igazság szerint a lánynak sokkal jobban tetszett mint akárki más, de ezt nem tervezte a fiú orrára kötni. - Nem is tudom, igazából inkább csak érted izgulok - vallotta meg őszintén. Mert egyébként egyáltalán nem volt benne semmiféle izgalom, csak az, hogy a fiú először látja majd úgy igazán táncolni.
A nagy beszélgetésben észre sem vette, hogy valaki egyértelműen megközelítette valaki, csak mikor megérezte a kezét a vállán. Riadtan fordult hátra, hogy mégis ki az és mit akar tőle, ám ő maga sem számított arra, hogy Alexanderrel fogja szembetalálni magát. Szó szerint a nyakába ugrott, szegény fiú alig tudott utána kapni, hogy ne boruljanak fel mindketten.
- Alexander! Ich habe dich lange nicht gesehen. Warum bist du hier? Es ist nicht wichtig.Régen láttalak. Miért vagy itt? Nem is fotnos - magyarázta lelkesen míg lekászálódott a fiú öléből. - Er ist mein Freund, ZsomborŐ a barátom, Zsombor ő pedig Alexander. Vele táncoltam közel tíz évig - mutatta be őket gyorsan egymásnak. Fel sem merült benne, hogy a göndörben milyen érzelmeket fog kiváltani ez a heves reakció, de nem gondolkodott, mielőtt cselekedett volna. Csak szerette volna, ha megismerik egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Komoly arccal bólogatott, hogy ő bizony úgy gondolja. Mert ha nem is tűnt volna annak, most már mindenki látta, hogy bizony vele van, róla meg az is tudta, hogy nem helybéli, aki még csak hírből ismerte. Ilyen körökben hamar híre ment a feltörekvő tehetségeknek, és Sári annak számított.
- Csapnivaló a németed, de ha szeretnéd adok néhány nyelvleckét - vonta magához vigyorogva, hogy egy rövid csókot adjon kedvesének. Mindenesetre megmelengette a szívét ez a három szó. Máskor is szívesen hallotta, de itt és így, egy ilyen megmérettetés előtt különösen.
- Meséld csak el. Nem is tudom, hogy engem vagy téged fojtana meg előbb - kuncogott fejcsóválva. Tekintetében olyan huncutság csillogott, mint a rosszcsont gyerekekében szokott. Az hiányzott volna csak igazán, hogy az anyja tudjon arról, mi mindent csináltak már ők ketten. Ami neki csupán vidám emlék volt, az mindenbizonnyal az édesanyjának már valami olyan lett volna, amin megéri kiakadni. Nem véletlenül nem tudott szinte semmiről, ami Sárival történt.
Valóban úgy tűnt, hogy nem alakulhatott volna jobban a délelőtt. Hiszen ott volt vele majdnem mindenki aki számított és három percnyire állt a sikertől. Mert úgy ment el, hogy őt ide fel fogják venni. Alex már csak hab volt a tortán. Nem várta, hogy felbukkan majd a volt párja. - Hát igen, gyakorlatilag együtt nőttünk fel. -  Jótékonyan nem mesélte el, hogy a német fiú olyan helyeken érintette meg ahol addig és azóta sem senki, hogy ő volt az első plátói szerelme, és hogy neki mesélt el egyedül részleteket abból az éjszakából. Nem ismerte a teljes történetet ugyan, de többet tudott a nővérénél is.
Sok idejük azonban nem volt kiélvezni ezt a kedves szituációt, mert jelezték, hogy a táncosoknak ideje lenne elmenni melegíteniük, hogy aztán színpadra léphessenek. Gyorsan eligazította Zsombort, hogy honnan látni rá legjobban a színpadra anélkül, hogy az anyjával kéne találkoznia, majd egy gyors búcsúpuszi után eltűnt az egyik nyitott ajtó mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem messze a világot jelentő deszkáktól volt egy kis terem, ahol a színpadra lépni készülő fiúk és lányok bemelegíthettek. Olyan ismerősen furcsán érezte magát, mintha visszacsöppent volna öt-hat évvel korábbra. Melegítés közben látta maga előtt a tíz éves Sárit, amint ugyanezt a rutint követve átmozgatja minden izmát. Van, ami nem változik.
A kötelező koreográfiát együtt táncolták mindannyian. A hely szűkös volt ugyan egy kissé, de igyekeztek mindenkinek elegendő teret adni. Kívülről egész lenyűgöző látvány lehetett, ahogy a sok táncosnövendék egyszerre lépett, fordult, emelt. Sára a lelki békéjének megőrzése miatt inkább csak magára és a zenére figyelt. Felszabadult mosollyal tekintett ki néha az öttagú bírálóbizottságra, hogy aztán tekintetét ismét a közönségre szegezze. Nem érdekelték a többiek, nm foglalkozott velük, csak magával. Lefelé menet cinkos pillantást vetett Zsomborra, tudta, hova kell néznie, hiszen ő irányította oda. Talán azért, hogy mindent a lehető legjobban lásson, talán azért, hogyha szüksége van rá tudja, hol keresse. Talán egy kicsit inkább mindkettő miatt.
Az egyéni előadások előtt sorszámot húztak, így biztosítva a kivételezés elkerülését. Örült, hogy a négyes számot húzva viszonylag előre került a sorban, de nem kellett elsőként színpadra állnia. Akkor az izgalom biztosan nem engedte volna, hogy olyan minőségű teljesítményt nyújtson, amilyet elvárt magától. Kedves mosolyt villantott az éppen színpadról távozó harmadikra, majd ő lépdelt fel, hogy mosolyával a közönséget is megajándékozhassa. Egészen addig, míg fel nem csendült a zene. Túl komolynak érezte ezt a dalt, hogy vigyorogjon közben mint a tejbetök. Mozdulatai egyébként is sokkal akrobatikusabbak és modernebbek voltak, mint az elvártak lettek volna, így már két dologban különbözött vetélytársaitól. Nem félt egyedit alkotni, valami olyat csinálni, amire senki nem számított.
Mikor már azt hitte volna, hogy minden jól alakul elrontotta az ugrást. Vagyis nem, pontosan jól tudta, hogy kifelé ez egy tökéletes arábelnek hatott. Rosszul érkezett viszont, amit bal bokája egy hangos reccsenéssel és éles fájdalommal jelzett. Egy pillanat volt csupán, míg a fájdalom átsuhant az arcán, külső szemlélőknek mindenbizonnyal fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben vele. Becsülettel végig csinálta az egészet, hogy aztán könnyeivel küszködve hagyja el a színpadot.

A hátsóajtón osont ki táskájával, hogy meglephesse a fiút a rejtekhelyén; a hangos zene és puha léptei észrevehetetlenné tették érkezését. Hátulról ölelte át Zsombort, mielőtt magával húzta volna ki, az előcsarnokba, ahol senki nem zavarta meg őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kellett neki az a bátorító mosoly. Semmi több, csak egy mosoly elég volt, hogy azonnal jobb hangulatba hozza. Nem mintha azelőtt rossz kedve lett volna, de ilyen helyzetekben mindig örült minden bátorításnak.
Talán épp ez az aprócska gesztus adott neki erőt ahhoz, hogy végig csinálja az egyéni produkcióját is. Talán ha nem lett volna ott Zsombor és nem akart volna bizonyítani neki, akkor a sérülés után otthagyta volna az egészet. Vagy legalábbis lényegesen leegyszerűsítette volna a koreográfia végét. De így volt kiért és volt miért dolgoznia, küzdenie és harcolnia. A jutalmul járó ismerős taps megmelengette a szívét, jó érzésekkel távozott a színpadról, hogy aztán meglephesse kedvesét.
- Zsombooor - kuncogott ahogy lábai elemelkedtek a talajtól. Úgy érezte magát, mint kislánykorában talán. Felszabadult volt és boldog, mindenkinél boldogabb. A fiú társaságában alapvetően is rendszerint így érezte magát, nem még ebben az eufórikus pillanatban. Alig érezhetően megbillent, ahogy talpa ismét a földdel találkozott, a bokájának nem tetszett a hirtelen pozícióváltás. – Örülök, hogy tetszett, de ezt most bekéne kötnöm, mielőtt rosszabb lesz – pillant kissé bocsánat kérően először a fiúra, majd a lábára, csak hogy ő is értse, miért lép ki az ölelésből és teszi le a fenekét egy székre. Azért nem felejti ám el magában még háromszor elismételni a fiú szavait. Gyönyörű. Csodálatos. Tehetséges.
Okos lány lévén mindig van nála egy adag fásli és fájdalomcsillapító kenőcs. Leoldotta lábáról spicc cipőjét, hogy aztán a táskájából előhalászott kellékekkel stabilabb állapotba hozza sérült végtagját. Felvette kedvenc hosszúszárú pöttyös zokniját és a legkényelmesebb tornacipőjét nem törődve azzal, hogy milyen látványt nyújthat. Így legalább kényelmesen érezte magát és a többi nem számított. Fejével intett a göndörnek, hogy üljön oda mellé, ha esetleg eddig még nem tette volna meg. - A többiek milyenek voltak? - kíváncsiskodott. Bár tudta, hogy érdemleges választ valószínűleg nem fog kapni, de azért próbálkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Csak rosszul érkeztem az ugrásból és alámfordult a bokám. Semmi komoly, csak egy kis ficam – nyugtatta szavaival a fiút, miközben rutinos mozdulatokkal kötözte be az sérült testrészét. Nem ez volt az első és biztosan nem is az utolsó eset, hogy ilyen aprócska sérüléseket szenvedett el, így nem kerített neki túl nagy feneket. – Azért, mert ez nem olyan, ami miatt érdemes lenne vállalni a lebukás kockázatát. – Sosem tudhatta, hogy mikor jelenik meg éppen egy varázstalan az ajtóban, és mivel ez nem ért annyit inkább nem kockáztatott. Amúgy sem volt igazán mit, a lábának már édes mindegy volt, hogy egy ficammal több, vagy kevesebb. Rettegett, hogy egyszer lesz valami komolyabb baja, például egy stressztörés a lábujjaiban vagy egy spiráltöréstől a középcsontban, ami után vagy nagyon hosszú ideig vagy talán sosem táncolhat többé. Az orvosok, akikkel találkozott már felkészítették rá, hogy egyszer lehet, hogy eljön az az idő, amikor a teste megadja magát, és felmondja a szolgálatot, de imádkozott, hogy ez lehetőleg minél később következzen be.
- Ne legyél már ilyen, biztos tök ügyesek voltak – válaszolt a göndör kiakadására nevetve. Jót derült azon, hogy kedve ennyire nem értékelte a többieket, holott egyébként nem is értett a tánchoz. Nagyon, de nagyon szórakoztató volt.
- Igen? – Ahogy a fiú leült mellé Sári sérült ballját a fiú lábaira fektette. Így kényelmesebb volt, és egyúttal közelebb került Zsomborhoz is. – Nem, nem kell aggódnod. De kérdezz, ha szeretnél, bármire szívesen válaszolok – válaszolt őszintén. Hagyta, hogy a mélybarna tekintet az övébe fúródjon, hiszen tudta, hogy semmi olyat nem fog találni, ami aggodalomra adnak okot. Alexander számára egy nagyon kedves barát volt a múltból, de ennél semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Annyira szeretlek – nyomott kuncogva egy cuppanós puszit a göndör arcára. Olyan fesztelenül és könnyedén ejtette ki száján ezt a komoly súllyal bíró szót. Bele sem gondolt, hogy ez mekkora jelentőségű a számára, hiszen néhány alig egy évvel korábban még talán úgy gondolta, hogy sosem fogja tudni ezt a szót őszintén mondani bárkinek is.
Némi aggodalom suhant át az arcán, ahogy Zsombor arcáról eltűnt a féloldalas mosoly és sokkal komolyabb, vagyis inkább komorabb árnyalatot öltött. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Mármint olya hirtelen történ az egész, hogy egy kicsit kétségbeesett, hogy mit ronthatott el. Aggodalmas tekintettel fürkészte kedvese arcát, míg arra várt, hogy kinyögje végre min gondolkozott.
A nevetés majdnem kirobbant belőle, ahogy meghallotta a kérdést. Számára olyan nonszensz és elképzelhetetlen feltételezés volt, hogy komolyan nevethetnékje támadt, de magába fojtotta, mert nem akarta megbántani, vagy azt éreztetni, hogy nem veszi komolyan az aggályait.
- Nem, sosem jártunk együtt. Ő volt az első nagy szerelmem – tíz éves voltam – de ő… Szóval mi egy csapatban játszunk, ha érted hogy értem. – Igyekezett finoman a tudtára adni, hogy Alex inkább a fiúkra hajtott világ életében, mintsem a lányokra. Sári az egyik első volt, akinek felfedte ezt a titkát, hiszen tényleg nagyon komoly és mély bizalmi kapcsolat volt és van köztük a mai napig. Ha nem lett volna, akkor nem tudtak volna annyira jól együtt működni a színpadon, és szétesett volna az egész produkció. – Szóval féltékeny vagy? – heccelte vigyorogva. Sosem fordult még elő vele, hogy valaki annyira mély érzelmeket táplált volna irányába, hogy megjelenjen a féltékenység. Mert biztos volt benne, hogy ez csak az igazán mély érzések mellett léphetett fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte látta, ahogy a kis lámpa kigyullad és kedvese is ráébred, hogy ez a kis homályos utalás pontosan mire is akart utalni Sári. Mégsem hangoztathatta fennhangon ezt a tényt, és tudta, hogy Zsombornak van elég esze ahhoz, hogy ha nem is elsőre, de talán némi gondolkodás után felfogja a közlendőjét.
- Igen. Szóval igazából talán… Nekem kéne féltékenynek lennem? – Elvégre ő aggódhatott volna azért, hogy Alex rámozdul majd a göndörre, de persze eszébe sem jutott ilyeneken rágódni, hiszen tudta, hogy egyikük sem az a személy, akik miatt aggódnia kellene. Talán ők ketten álltak hozzá a legközelebb, így egyáltalán nem látott okot az aggodalomra.
- Rendkívül jól. Mármint sokkal jobban a helyzethez képest – bólogatott nem túl meggyőzően. Mindenesetre a lába már tényleg nem fájt annyira, mint korábban, bár lehet inkább csak elfelejtett odafigyelni a fájdalomra és ezért nem érezte annyira intenzívnek. Meg kellett tanulnia elvonatkoztatni az ilyen aprócska sérülések okozta szenvedésektől. – Nem, majd elkezdenek kiszállingózni az emberek, amikor összeülnek tanácskozni, hogy kik lennének a legalkalmasabbak. Aztán majd szólnak – vonta meg vékony vállait, és szinte abban a pillanatban kivágódott az ajtó, hogy az embertömeg kihömpölyöghessen az előtérbe. Cinkos pillantást vetett Zsomborra - mintha csak bevonzották volna-, mielőtt felbukkant volna előttük az anyukája. Úgy tűnt, könnyen megtalálta őket.
- Ügyes voltál – dicsérte meg lányát halvány mosollyal, majd tovább állt hogy pletykálkodhasson még egy kicsit a többi anyukával. Annyira tipikus.

Végül közel negyvenöt perc várakozás után végre eltűnhetett a súlyos ajtó mögött a többi fiatallal. Nem nézett hátra még egyszer, mert félt, hogy határozott döntésében megingatta volna, ha meglátja a támogató pillantásokat. Ahogy lejött a színpadról tudta, hogy ha fel is veszik, vissza fogja utasítani az ajánlatot. Átértékelődtek benne a dolgok, és rájött, sokkal fontosabb dolgok voltak az életében, mint ez a lehetőség. Tudta, hogy az iskola elvégzése után is lesz alkalma megvalósítani az álmait azután, hogy kiélvezte kicsit a boldog éveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerintem mostantól akkor a pincébe zárva tartalak majd, nehogy valaki elszeressen tőlem – sóhajtott drámaian, mielőtt elnevette magát. Nem állíthatta volna teljesen őszintén, hogy néha egy-egy sötét éjszakán nem fogta volna el a pánik, hogy Zsombor egynap talál valaki aki szebb, okosabb, kedvesebb és fényévekkel egyszerűbb eset nála, de igyekezett szabadulni ezektől a  gondolatoktól és kiélvezni a jelent. Nem azon rágódni, ami lehet, hanem szeretni azt, ami van.
- Ha olyan leszek mint anyukám kérlek mentsd magad tőlem. – Sokat jelentett számára az édesanyja, szakmai tekintetben felnézett rá, és büszke volt arra, hogy így képes egyben tartani a családjukat és ennyire jól működik háziasszonyként és feleségként. Anyának ugyanakkor csapni való volt, három gyerek sem volt elég ahhoz, hogy belejöjjön. Szerette a gyerekeit, hát persze hogy szerette őket, csak a maga furcsa, zárkózott és rideg módján. Sári ebben a tekintetben cseppet sem szeretett volna rá hasonlítani, és bízott benne, hogy nem is fog. Elvégre már akkor annyi mindenben különböztek, hogy nem látott esélyt sem arra, hogy valaha ténylegesen hasonlítani fog rá.

Odabent mindenki izgatott volt Sárin kívül. Halálos nyugalommal ült le a többiek közé és várta, hogy felolvassák a nevét. Ahogy arra számított ott szerepelt az ABC sorba rendezett lista végén, utolsó szereplőként. Egyesek sírva, mások dühösen távoztak, míg a felvételt nyerteket megkérték, hogy fáradjanak közelebb egy bővebb tájékoztatás erejéig. Sári ezt az alkalmat választotta arra, hogy megköszönje a lehetőséget, és emelt fővel kisétáljon az ajtón. Senki nem törődött vele odakint, hiszen minden szülő azzal volt elfoglalva, hogy saját csemetéjével mi lehet. Az anyukája valahol messze járt, így zavartalanul tudott visszaslisszolni a göndör mellé.
- Felvettek. Nemet mondtam – közölte a tényeket röviden. Arcán halvány mosoly ült, kifejezetten boldognak és elégedettnek látszott. Kíváncsi volt, ehhez mit szól majd Zsombor.