Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hihetetlen ez a hely. Nemrég fedeztem fel, egész kellemes, és nem olyan unalmas, mint a mugli iskolám tanulószobája.
Pillanatnyilag semmi másra nem vágytam, mint a macskám, Cili társaságára, két hatalmas tábla csokoládéra, és arra, hogy végre eszembe jusson, mit is írhatnék anyáéknak... aj, nincs ihletem...
Azért mégiscsak kezembe emeltem a tollat, meg a levelezőlapot – áh, bolond leszek rászokni a pennára, meg pergamenre. Az olyan oldschool, és sima golyóstollal sokkal könnyebben tudok olvasható macskakaparást odabiggyeszteni a papírosra.
Na, igen... itt miért nem lehet elektronikusan, vagy legalább gépelten beadni a beadandót? Annyival egyszerűbb lenne, és nem lenne panasz arra, hogy milyen rondán írok.
Ez van, nem én leszek az évszázad kalligráfia-mestere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hmpf...grrr. Nagyon nem örültem annak, hogy megváltozott a zene, ez a Kelly Family-dal a nagy kedvencem, erre ez a rémes metálszerűség elrontja a hangulatom. Rögtön az ajtó felé pillantottam, hogy lássam, ki az, aki ilyen zenei ízléssel vagyn megáldva/verve.
- Uhm... helló. Bodza Edina Gyöngyvér vagyok. – Ja, persze. Nem is kéne csodálkoznom, a fiúk mindig valami ilyesmit hallgatnak, jó, nem kéne általánosítani, de még lány ismerőseim közül senkit se tudnék felmutatni, aki ilyen zenét szeretne.
- Nem zavarsz, de válthatnánk zenét? Nem tetszik ez a műfaj, bocsi – pillogtam rá bűnbánóan. Attól, hogy nekem nem tetszik a zene, nem biztos, hogy az tényleg rossz is. Csak nekem nem jön be. - Most fejeztem be, nyugodtan beszélgethetünk, ha szükséges.
Hátradőltem az ülőhelyemen, közben az ölemben doromboló maccsomat simogattam. Olyan hangosan dorombolt, hogy tisztán kivettem a kis hangocskáját. I-má-dom ezt a macskát.
- Csokit? - kínáltam meg a kis nassolnivalómból, ha már itt van, úgy illik. - Ha szomorú vagyok, vagy csak egykedvű, ez nekem rögtön segít.
Reméltem, hogy csacsogós természetem miatt nem fogja megbánni, hogy beszélgetni akart velem... ezen tényleg javítanom kéne, de ha egyszer szeretek beszélgetni...
Olyan jó érzés, úgy érzem közben, hogy tényleg élek, és nem csak úgy leledzek az éterben.
Annyira új még nekem ez a varázslás, kisit nehéz felfogni, hogy nemcsak álmodom ezt az egészet. Pálcám van, varázskönyvek, egyenruha, ház... és sok új arc.
Remélem, a tanév végére már beleszokok az új kerékvágásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egész szimpatikus a fiú, úgyhogy szívesen szóba álltam vele. A zenei ízléséről és a szoba varázslatáról valóban nem ő tehetett, és arról sem, hogy én még tudatlanka voltam.
- Elnézést, nem tudtam, hogy ez ilyen. Mugli környezetből jövök, nekem ez az egész egy csupa újdonság. Mint a kisfiúnak a Polar Express, kb. ilyen szinten – szabadkoztam. Nem kellett volna letámadnom szegényt az ízlése miatt, na. Reméltem, hogy nem írt ezek után a tahók közé.
- Hogyne, szívesen meghallgatlak, ha tudok, még segítek is – szívesen engedtem kérésének, szerettem beszélgetni, és igaz, néha inkább csak beszélni, de a kedvéért igyekezni fogok befogni a csőröm. A kommunikációs skilleket nem árt gyakorolnom.
- Rossz kedvem? Ne viccelj, csak egy levelet írtam a hazaiaknak, hogy ne aggódjanak, még egyben vagyok, nem lett hét fejem, és tüzet sem köpködök sárkány módjára. Nehéz nekik, hogy én vagyok a család egyetlen boszija – a fenébe, már megint megeredt a nyelvem. Ha elindulna az ajtó felé, nem csodálkoznék rajta. Egyszer az a nagy szám fog a sírba vinni.
- Egészségedre váljék. Mindkettőt használom, úgyhogy amelyik szimpatikusabb neked, azon hívsz. Rád bízom. És én hogy szólíthatlak téged? Melyik házhoz tartozol?
Ezt a dumafolyamomat aputól örököltem, ő a nagy beszélőkés nálunk még, meg Donát, a tesóm. Csilla, az egyszem lánytesóm, na, ő totál az ellentétünk, időnként a harapófogó is kevés hozzá, hogy szóra bírjuk. Írásban viszont tök jól kommunikál, úgyhogy vele kitaláltuk, hogy Facebook-on chatelünk. Nem tudom, hogy fogjuk kibírni itt, hacsak a mobiltelómnem rúnáztatjuk, de az kicsit drága nekünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Aranyos ez a fiú, kimondottan udvarias és segítőkész. Tetszik az ilyen, bár én pörgősebb vagyok nála, úgy érzem, még beszédben is. Nekem a lelassítással szokott gondom lenni, a kapkodás sajnos lényem része, és elég sűrűn hibaforrás is. Lásd a borzalmas macskakaparásom, amit kézírásnak merek csúfolni.
- Wow, köszönöm szépen, kicsit jobb lett a kedvem – és tényleg. Szerettem volna több sorstárssal megismerkedni, úgyhogy ebben az évben, bárhogy is tiltakozik anyu meg apu, a szociális életem lesz az első, a tanulás másodlagos. Egy hasonló származású jobban tudja, min megyek keresztül, hiszen ő már megélte ezt az egyik világból másikba csöppenést.
- Én nagyon szeretem a háztársaimat, de még kevés embert ismerek úgy igazán, remélem, hamarosan lesz egy kisebb baráti társaságom. Te hamarosan végzel, igaz? Milyen szakmák vannak ebben a világban? Te már tudod, mit szeretnél dolgozni? - A mi leszel, ha nagy leszel kérdéskört inkább hanyagoltam, az olyan undorító, főleg, ha valaki tudja, hogy már sosem fog nőni, mert kialakult a szervezete, elérte a maximális magasságát. Én se számítok valami hú, de magas egyednek. Ne is legyek, mert aztán a végén almaszedővel se érnék el az orrom.
- Megtennéd, komolyan? - A létező legnagyobb szívességet ajánlotta fel, hálásan pillantottam rá nagy, barna kutyaszemekkel. A kastély felfedezése jó program, de egyedül dögunalom, és eltévedni se szerettem volna.
Közben a hátratűzött hajamból kihulló egy szem göndör tincsemet félresöpörtem az útból, nem szeretem beszélgetés közben a zavaró tényezőket. Elrontják a hangulatot.
Cili cicus időközben átvándorolt a bal combomra, és tovább dorombolva adta tudtomra, mennyire jól érezte magát szunya közben. A kis lustája, de úgy szeretem, ahogy van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Meglepett, hogy felajánlotta a segítségét, szinte biztos voltam benne, hogy nem lenne kedve egy elsős pattogatott kukoricát pesztrálni. Az, hogy aranyosnak tartott, hatalmasat dobott a jó hangulatomon, általában a nagyszájú, nyughatatlan jelzőket szoktam kapni, na meg a vöröskét. Mondjuk arra büszke voltam, vagyok, leszek.
 – Köszönöm a bátorítást. Milyen szakkörök vannak itt a suliban? – érdeklődtem barátságosan, kicsi jobban felé fordultam, Cilit közben átpakoltam a karfára, mert már zsibbadt a lábam, annyit durmolt. Öregem, hogy képesek a macsekok ennyit aludni? Én már rég megkukultam volna. Számomra a pörgés alapvető, ez a lételemem, keresem az újdonságokat, az érdekes, izgalmas tapasztalatokat.
- Naná! Már alig várom, hogy lássam a suli legérdekesebb helyeit. Mikor kezdjük a túrát, Idegenvezető úr? - viccelődtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Eh. Mondtam én, hogy a navinés srácok éppen Mimmie-nek megfelelőek. Mármint jellemben. Ők olyan csöndesek, nyugisak, és odafigyelnek a másikra. Tök jó tulajdonságok ezek, és mellettük nem kell attól tartani, hogy egy nap valami kényes ügyben beállítana miatta lakásunkra egy seregnyi auror.
– Hát, én inkább pörgős természetű vagyok, úgyhogy jobban szeretem, ha nem egy anyámasszony katonája a másik. Ne úgy kelljen harapófogóval kiszedni belőle a véleményét, vállalja fel bátran, határozottan önmagát. Szerintem ez elég hamar leszűrhető, hogy mennyire meri vállalnia véleményét valaki – vontam vállat. Én nem igazán foglalkoztam vele, mit gondoltak rólam mások, akinek nem tetszik, az nem néz rám. Szekáltak már a vörös hajam miatt is, de van, akinek meg pont a rőtségem jön be. Embere válogatja, kinek mi szimpi.
– Nem igazán. Örülök annak, ha a kötelező tananyagot képes vagyok legyűrni a torkomon. Inkább sportosnak tartom magam, amíg nem akarnak seprűre rakni – ingattam a fejem, közben a cicusomat simogattam. A dorombolását tök tisztán lehetett hallani a csöndes helyiségben. Cilike nagyon tud dorombolni, főleg, ha kényeztetik, de nem sűrűn engedem ezt másnak. Nem akarom, hogy megszokja, mert aztán meg fejünkre nő.
– A múzeum nekem tök unalmas. Inkább a színház jön be, ha érdekel a darab sztorija – húztam a számat. Csupa olyan téma, amivel engem ki lehet kergetni a világból. Kezd olyan érzésem lenni, hogy sokat lehet egyedül ez a szegény pára, ilyen hobbikkal és érdeklődési körrel. Nekem nem igazán tűnt úgy, hogy összhangban leszünk, de egye fene, attól még haver simán lehet. Mondjuk a pörgősebb emberkéket jobban kedvelem, velük jobban eleresztheti magát az ember, nem kell azon görcsölni, hogy most jól érzi-e magát a másik a társaságomban. - És te már tudod, mi lesz a szakmád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Álmatlanul vergődtem az ágyamban, egész addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy inkább járok egyet, és kockáztatva azt, hogy lebukjak, kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavargott az agyamban. Egyfelől a vizsgák – éljen, megbuktam LLG-ből, ha-ha. Vicc volt, marhára nem örülök neki, túl sokat vállaltam egyszerre talán. Pár nem kötelező tárgyat biztosan le kell adnom, ha azt akarom, hogy még jövő év végéig egy darabban és ép elmével megmaradjak.
Arról nem is beszélve, hogy az állatkáim, a testvéreim is igényeltek a szabadidőmből, most meg már Evgenij is, igen, rávett arra, hogy megtanulja legalább alapszinten korcsolyázni, ha versenyezni nem is akarok kimondottan. Ahhoz kissé vénlánynak éreztem már magam. Emellett még a jóga és a különórák Bűbájtanból is befigyeltek.
Tuti, hogy ennek köszönhettem a most már két hete kínzó hülye érzetemet, mintha valaki azzal szórakozna, hogy bökdös, amikor elalszom. Rém kellemetlen érzés, eleinte a barátaimmal kóbor szellemre gyanakodtunk, de egyre sanszosabbnak látom, hogy a szellemi kimerültség az oka, némi fizikaival párosítva. Tényleg össze kéne szednem magam most már, de fogalmam sem volt, hogyan kéne kezdenem, hogy jól is működjön.
Az egyik ablaknál támaszkodtam meg, nagyot szippantottam a friss tavaszi levegőből. Örülök, hogy túl tudtam magam tenni Csanádon, é beláttam most már, hogy amúgy sem tartott volna ez a kapcsolat túl hosszú ideig. Ahhoz mindketten önfejű kamasz gyökérgyöngyök voltunk, hogy ez működjön, és talán túl fiatalok is. Hogy miben másabb Evgenijjel? Talán a távolság, hogy nem vagyunk nap mint nap egymás sarkában, é ő valamivel higgadtabb természet nálam. Nem egy fontoskodó alak, és nem is olyan lobbanékony, mégis eleven és energikus is tud lenni. Kissé ellentmondásos, tudom, de na, néha még számomra is kész rejtély ez a legény. De annyi biztos, hogy szeretem, és szívesen vagyok vele. Mellette még a bénázásom a jégen sem tűnik olyan kínosnak.
- Legyen már év vége, könyörgöm – nyöszörögtem kicsit halkan, a fejemhez kapva. Nem ártana kialudnom magam, de bármit csináltam, éjfélkor jött az a bugyuta érintés-érzet, amitől minél hamarabb meg kell szabadulnom.
A lélekszobába vettem az irányt, már ismertem eléggé a helyet, hogy tudjam, az lesz a gyógyír a bajomra. Remélhetőleg. Az első dolgom volt levágódni a kanapéra, lábam félig lelógott, én meg arccal egy díszpárnába temetkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már csak ez a tanári hang hiányzott, de úgy komolyan. Még szerencse, hogy nem Tati néninél buktam meg, különben azt hiszem, hogy most rosszul állna a szénám.
- LLG-ből van pótvizsga is, minek ugranék azért, az a nyavalyás meg jó helyen van a Drumstangban, nem kell érte se. Tériszonyos vagyok, nem mentek el nekem otthonról. Csak rosszul vagyok – nyögtem ki a probléma okát, amiért nem a takaró alatt húztam a lóbőrt, ahogy szoktam. Eeegen, még mindig a hangos horkolók táborát erősítettem.
Öngyilkosságra… én? Hogy képes ilyet feltételezni rólam a tanárnő? Perpillanat még ahhoz is hulla voltam, hogy egyáltalán sima gyilkosságot kiterveljek valaki ellen, nemhogy magamat eltegyem láb alól. Mások eltávolításához valamivel jobban értek, és nem kell hozzá még a kezemet se bemocskolni. Elég kinyitni a számat. Tudom, nem kéne rá büszkének lennem, de, végső soron, ez is olyasmi, amihez tehetség kell. Ha valaki baromságra készül, legalább csinálja jól.
- Nem tudok aludni – amennyit ki bírtam okoskodni, biztos a fáradtságtól nem sikerül az alvás-projekt, pláne ilyen energiatúltengésben szenvedő alanynak, mint nekem, sok gondot okozhat még a jövőben. – Van valami jó trükkje álmatlanság ellen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jó, annyira vészesnek nem vészes a helyzet. De mindenképpen meg kéne találnom az egyensúlyt, mer ezzel hosszú távon csak ártok magamnak.
- Egyelőre passzolok. Még nem találtam ki igazán, mi szeretnék lenni. Szemezgetek pár szakkal, de nem tudom, melyikhez mi kell. Azt tudom, hogy mesterképzésre itt maradnék – feleltem arra a kérdésre, hogy az LLG fontos-e a tanulmányaimhoz. Tényleg el kéne döntenem év végéig, de ez, be kell látnom, egyedül nem megy.
- Maga mit tenne a helyemben? Hogy találjam meg a tökéletes álomszakmát? – vetettem fel a kérdést, ha már itt a lehetőség. Abban nem voltam biztos, hogy bünti nélkül megúszom ezt a csatangolást.
Ez a szoba kész lélekdoki. Halk, lágy, nyugtató zene szólt, és citromfű illat lengte be a teret. Ez a hely tényleg tudja, mi kell az alváshiányosnak.
- Már próbáltam, de inkább csak szomjas lettem tőle. Ez a szoba viszont felér egy pszichológusi terápiával – jegyeztem meg, mélyet szippantva a citromfűtől illatozó levegőből.
- Maga szerint hogy tudnám úgy csoportosítani a tevékenységeimet, hogy közben ne tegyem el magam láb alól? – Vállaljuk fel a gyengeséget, nem szégyen segítséget kérni. Már eljutottam arra a pontra, hogy belássam, érdemes jobb irányba változni, hogy ne csak egy idióta, felelőtlen libuskának tartsanak.
Már nem vagyok az a kisgyerek, akinek mindent elnéznek.  Jó, a viccelődés verbális változatáról továbbra sem voltam hajlandó lemondani, kell a humor az ember életébe, de az egyensúlyt is meg kell találni. Tudom, hogy menni fog, képes vagyok rá.
Van miért, van kiért megváltozni, és ez a legjobb az egészben.