36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2017. szeptember 1. 19:07 | Link


Amikor kedvesem megszólal, ráemelem a tekintetem - pillantásom ködös, hitetlenkedő, aztán szinte dühössé válik.
- Ja, biztos jó ötlet besétálni a minisztériumba egy könyvvel, ami tele van olyan kívánságokkal, amik szenvedést kérnek valószínűleg köztiszteletben álló személyeknek, és felmenőről felmenőre visszakövethető. A családom tuti repesne a boldogságtól, ha feladnám mindegyiküket. Lakcímeket és elérhetőségeket ne mellékeljek rögtön? - Háborgok halkan, feszülten. A dühöm nem Viktorra irányul, ezt valószínűleg ő is pontosan tudja, de most nincs más, akire rázúdíthatnám ezt az egészet. Ő sem érdemli meg, de nem tudom visszafojtani sem. Eszembe se jut.
- Nem, ha szakértőt keresünk, olyat kell, aki véletlen sem jelenti. Eddig nem keresett egy Szépvölgyi sem, szeretném, ha ez így is maradna. - Már jönnek is a rémképeim, a pánikolós túlgondolás egy év nyugi után újra jelentkezik. Eszembe jut, hogy még nekem is lehet Angliám - már olyan értelemben, mint amilyenben Sethéknek is volt. Vagy bármi… Egyszerűen csak… A párom auror… A testvéreim Selwynek… De nem, pont emiatt vagyok védve, igaz? Pont emiatt vannak ők is védve…
Aztán ismét ránézek, mikor megszólal. Arcom megnyúlik, a szemeim is nagyra nyílnak. Azt hiszem, sápadtabb lehetek, mint amennyire nálam egészséges.
- Ártalmatlan? Ártalmatlan? - kérdem halkan, de élesen. - Ez egy Szépvölgyi-örökség, egy kínzófüzet, aminek mostanra valószínűleg személyisége van. Ha tényleg teljesíti a kívánságaid, akkor igen nagy erejű varázstárgy is, tehát… - Elharapom a mondatot.
- Ártalmatlan… - ismétlem hitetlenkedve. - Ha valami, akkor ez nem ártalmatlan.
Dühös vagyok. Lehunyom a szemem, megpróbálok megnyugodni. Az érzelmi kilengések sosem jók. Nyugalom. Megnyugszom. Mindjárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 1. 19:08 | Link



Mellbevágnak hirtelen a szavai. Nyelek egy nagyot. Nem akartam rosszat, és nem hiheti ő sem komolyan, hogy csak úgy bevinném a naplót, hogy tessék, nézzék meg, és akkor már a Szépvölgyi családnak is utánanézhetnek egyúttal. Azért ehhez kicsit több szorult belém a szfinxekből, nem véletlen végeztem náluk. Mielőtt azonban bármit is mondanék, le kell nyelnem ezt a pillanatnyi rossz érzést. Kelletlenül szusszanok, többre azonban tulajdonképpen energiám sem marad. Az át nem aludt éjszaka szerencsére eléggé leamortizált ahhoz, hogy ne támadjon kedvem esetleg itt hagyni és becsapni egy ajtót, amíg öt percnyi dühös toporgás után lenyugszom és visszajövök átbeszélni. Fáradtan sóhajtok, és mindössze annyiban látni, hogy nem esett ez most jól nekem sem - még ha tudom is valahol az egész mögött, hogy inkább a helyzetnek szólhat a haragja, én csak itt vagyok -, hogy elengedem. Térdemre támaszkodva bámulok a naplóra, majd rá emelem a tekintetem, aztán ismét visszanézek a naplóra.
- Arra gondoltam, hogy kereshetnék olyat, akiben bízom, mert jobban ismerem… és aki nem retten vissza modjuk egy titoktartási szerződéstől. Hülye azért nem vagyok - közlöm, és itt mégiscsak kiérződik némi sértődés a hangomból. Nem véletlen lettem auror sem, szögezzük le azt is. Ismét szusszanok aztán kurtán, már jóval kevésbé kelletlenül, és megrázom kissé a fejem.
- Az tényleg nem hiányzik - állapítom meg, lassan újra dereka köré fonva a karom közben, hogy újra elengedjem percekkel később. Úgy tűnik, jobb lesz, ha most kicsit hagyom inkább, hogy kiháborogja magát.
- Ezért lenne szükségünk olyasvalakire, aki igazán ért is ezekhez. Ez átoktörőre például, aki nem csak a bűbájokat tudná megnevezni, amivel létrehozták, hanem azt is meg tudja állapítani, nem horcrux-e netán, vagy milyen mágia van rajta és azok hogyan fonódtak össze. Ki tudja, mit alkotott eddig az a sok egymásra halmozott varázslat - válaszolom elmélázva a lehetőségeken. Amióta ténylegesen a minisztériumnak dolgozom, egész érdekes dolgokat is láttam már, különös átkokat, felgyülemlett mágia okozta furcsaságokat, és még csak most kezdtem. Messze nem ismerem az egész varázsvilág mély bugyrait, amiknek egyikéből ez a napló is származik, de biztosan van olyan ember, aki már kellőképpen beleásta magát ezekbe.
- Túl fáradt vagyok, de dühöngeni én szoktam, azt ugye vágod? - kérdezem meg, és kinyújtom a karom, hogy nagyot roppan tőle a vállam. Lehunyom a szemem is egy hosszabb pillanatra. Ég a szemhéjam, kellemetlenül, hogy nehéz lehunyva tartani, így ismét ki is nyitom a szemem és elnézem a naplót, meg a páromat. Ritkán… nem, egész pontosan még soha nem láttam ilyennek, és valahol értem, hiszen felbukkant valami az inkább hírhedt, mint híres családjából, aminek nem kellett volna, viszont most úgy vagyok vele, hogy erre is találunk valami megoldást, ha nem előbb, hát utóbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2017. szeptember 1. 19:10 | Link


A hirtelen dühöm úgy elszáll, mintha sosem létezett volna - csak meredek előre, és megszáll valami világvége hangulat. Mi a francért kellett ezt nekem elküldeni? Ki küldte egyáltalán? Tudni akarom, ki volt az, aki megkeserítette az életemet. Direkt csinálta volna?
“Hülye azért nem vagyok.” Viktorra nézek.
- Ennek a könyvnek nem szabad a minisztérium közelébe se kerülnie. - Szögezem le. - Még véletlenül sem. Nem szabad… - Úgy érzem, hogy megint tele leszek titkokkal, kellemetlen, sőt, borzalmas titkokkal. Felfogtam, hogy mit mondtam? Védem ezeket a rohadékokat? Van nálam valami, amivel leleplezhetőek lennének, és nem érzem úgy, hogy oda kéne adnom az auroroknak? Úgy, hogy aki mellettem ül, a párom is egy auror, és én is az leszek?
- Ha nem muszáj, ne keverjünk bele külsősöket. Épp elég baj, hogy… te is tudsz róla… - ránézek. Talán nagyobb biztonságban lenne, ha nem tudná. Auror, tudom, sokan azt mondanák, hogy teljesen felesleges aggódnom érte, hiszen képes megvédeni magát - katona is volt, az ég szerelmére, de mégis… akkor is féltem, bármi is legyen a foglalkozása. Aktakukac is lehetne, akkor sem feltétlenül lenne nagyobb biztonságban, mint aurorként; sőt…
Szinte észre sem veszem, hogy karjait a derekam köré fonja. Meredten bámulom a levelet, egyre több kérdésem lesz ezzel az egésszel kapcsolatban. Miért nem állította meg még soha senki ezt a borzalmas láncot, ezt a genetikai csődöt, a Szépvölgyiséget? Miért nem? Jobb lett volna…
- Tudom, kihez viszem. - Belém csap a felismerés. - Fekete mágiában bőven tapasztalt varázstárgyszakértő, aki nem külsős? - kérdem, és mintha csak egy elcseszett találóskérdés lenne. Én sem örülök neki, hogy meg kell keresnem. - Segítek, nem Seth. Túl sok kérdést vethet fel, túl sok emléket hozhat a felszínre…
A kérdésére bólintok. Vágom. Ennél többet viszont nem tudok reagálni rá - a levelet visszarakom a dobozba. Na, most akkor hol tartsam ezt a dobozt? A Levitában? Vagy az auror kedvesem lakásán? Vagy egy Selwyn szobájában, netán Avery Lyallnál? Esetleg Minánál, az auror apával? Basszus…
- Helyezzük ezt biztonságba. - Bökök a fejemmel a dobozra. A lakásban, amit még Sebbyék használtak régen, és mára már szinte az enyém - ami le van védve ezer bűbájjal. Ott kell, hogy legyen a helye. Egy kis utómunka még…
Fel is állok, rögtön el is indulok, a birtok határát célozva. Az ajtóban viszont még visszafordulok.
- Nem muszáj velem jönnöd. Jobb lenne, ha pihennél. - Motyogom. - A szobádban hagytam egy kis álomhozót, ott van az éjjeliszekrényem legalsó fiókjában a jobb hátsó sarokban, ha kell.
Aztán el is indulok. Kell egy kis levegő, kell a tágas tér. Gondolkoznom kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 11. 14:50 | Link

Asszonypajtás

Olykor elgondolkozom azon, hogy rossz ember vagyok-e. Aztán mindig megállapodok abban magammal, hogy egy kicsit talán igen. De nem olyan vészesen, mint sok másik ember. Tény, hogy vannak hibáim. Nem tudok túllépni Kamillán, és ezért otthagytam az egyetemet - halasztok, de tudjuk, hogy ez mit jelent -, otthagytam a Navine barátságos környezetét, és fizetek egy kedves lánynak, hogy bebizonyítsam a világnak, az utóbbi idő lépései nem azért voltak, mert nem tudom túltenni magam rajta. Azt hirdetem, hogy visszajöttem, mert még nem vagyok biztos a tanulmányaimba, hogy jobban érdekel az Edictumba írás, mint a holtak mágiája, hogy nem őt, hanem egy másik lányt szeretek.
Szeretem Linát. Szeretem mint embert, mint barátot, és bár tudja, hogy mi a helyzet Kamillával, és, hogy milyen bonyolult úgy minden, ami velünk kapcsolatos, mégis, úgy érzem, amellett, hogy fizetek neki ezért a színjátékért, megbántom őt. Nem akarok megbántani senkit, csupán a vele való kapcsolatot féltem mégis. Azt hiszem a belső problémáim miatt változtak a falak meg a berendezés is barnává és feketévé. Hihetetlenül rosszul néz ki ez a két szín együtt.
Lehunyom egy kicsit a szemem, megpróbálom elképzelni Linát, ahogy mosolyog. Halványan még rémlik. Megvallom, amikor felajánlottam neki havi húsz galleont, nem is nagyon ismertem, csak jól elbeszélgettünk előtte párszor. Mégis, sikerül legalább annyit elérnem, hogy a gyászos fekete és barna helyett a színek tejeskávé és citromsárga színek jelennek meg. Azt hiszem azért, mert tudom, hogy Lina kedvenc virága a napraforgó, az itala meg a kávé. De úgy érzem, sok mindent meg kell még tudnom róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. november 19. 22:10 | Link

Il mio amico

Az én ötletem volt ez a kis találka, szerencsére Marci nagyon gyorsan belement. Ha már fizet azért, hogy a barátnőjének higgyenek, szeretném minél jobban megismerni. Jó lenne tudni a kiskori sztorijait is, a családját, barátait, meg persze a kedvenc ételét. Szeretném kicsit feldobni a hangulatot, ezért hozok egy tepsi lasagnét, tányérokat, evőeszközöket, meg persze két borospoharat is, mert két üveg bor kíséretében könnyebb kitárulkozni, mintha csak öt percig nézzük egymást. Erről a sok mindenről nem tud, ezért csak meglepem, remélem, hogy tetszeni fog neki.
A szobába lépve eláll a szavam, változnak a fal színei. Eddig tejeskávé és citromszínű volt a fal, de amint belépek, vörös, kavargó folyam lesz itt-ott sárga foltokkal. A ruhám egyszerre vadító és egyszerű, ezt csak azért vettem fel, hogy emlékeztessem arra, hogy van más nő is Kamillán kívül, aki bókokra vágyik.
Ahogy megpillantom, odaszaladok hozzá és reflexből megölelem, orromat a ruhájába fúrom. Annyira jó illata van, egész nap el tudnám szagolgatni. Pár másodperc múlva hátrébblépek és rámosolygok.
- Sziaa! az ismerkedős estre hoztam egy kis kaját és bort, üljünk le és kezdhetjük is. A lasagne még meleg, remélem szereted. A bort behűtöttem, van fehér meg vörös, otthonról hoztam, kérsz? Csak ülj le, megoldok mindent. - Miközben beszélek, egyik pálcaintésre az asztalra kerülnek a poharak, tányérok és a villák, a következőre a textilszatyromból előkerül a lasagne és a behűtött bor, az utolsó mondatomra már egy adag ki is van szedve. Kicsit túlpörögtem a délutáni espressótól, de kellett az energia a főzéshez. Végül egy-egy pohár bor is ki lett töltve egy újabb varázslattal, úgyhogy a kezembe veszem a villát és végre lecsüccsenek mellé. Remélem nem zavarja, de amennyit mostanában ölelgetett, már szerintem nem fogja.
- Jó étvágyat! Ha elfogy, szedj csak nyugodtan, ez a miénk egész estére! Remélem ízlik, amit itt összedobtam neked. - Rámosolygok, majd elkezdek enni. Az első falatnál kissé lehunyom a szemem, pont erre volt szükségem. Az ízek tökéletes összhangban, a tészta al dentétől kissé lágyabb, ilyennek kell lennie. Kortyolok egyet a félédes fehérboromból és kíváncsian várom, mit reagál erre az egészre.
 
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. november 19. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 21. 21:33 | Link

Isaac Matthew Philips


Császkálás közben nem is nagyon figyelem merre visz a lábam, el vagyok merengve. Ez csak azért probléma, mert nem nagyon tudok visszamenni, ha nem figyelek merre megyek, de nem lesz ebből probléma. Északi toronynál kötök ki, ahol felmegyek a lépcsőn, kíváncsi vagyok van e valami érdekes erre. A folyosóra érve megpillantok egy tölgyajtót, ami vonzza a tekintetet. Arra jutok be térek ide, kíváncsi vagyok mi is vár odabent engem. Mikor kitárul az ajtó, mintha megváltozna a szoba falának a színe. Furcsa, lehet én képzelődök, de itt ez megtörténhet, sőt szokványosnak mondható, hogy ilyenek történnek. Kék színűek a falak, kicsit sötétebb árnyalat. Ez a szín a kedvencem. Meglepődök hiszen felcsendül egy szomorkás dal, egy rég halott kedvencem. Kezdeti meglepettségem után jobban szemügyre veszem a szobát, és tetszik. Tágas, letisztult, nincs túl pakolva, és modern, ahhoz képest,amit eddig láttam a kastély többi részében. Örülök neki, hogy van egy ilyen hely is, és felfedeztem. Lehuppanok a kanapéra, és itt is kényelmes, mint más helyeken. Nem szándékozok, sokáig maradni, főleg egyedül. Persze vannak kivételes szituációk, ha valaki betoppanna, nem mondanék nemet egy társaságnak.
Utoljára módosította:Lugosy Benedek, 2017. november 21. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. november 23. 19:58 | Link

Lugosy Benedek
Soundtrack


Szerintem lassan többet járkálok a kastélyban, mint egy kísértet. Össze-vissza, keresztül-kasul, persze mezítláb. "Igen, én lehetek a lábfóbiás diákok réme..." ja, ilyen és ehhez hasonló, nagyon elgondolkodtató gondolataim vannak járkálás közben. Igen, a magam önirónikus mindenével együtt ballagtam, csak úgy az orrom után, úszkálva a gondolataimban. Valahogy így juthattam el az északi toronyig. Megláttam egy tölgyfaajtót. "Oh, ez lehet a lélek szobája, vagy valami hasonló..." gondolkodtam magamban. "Ja, ez az a hely, ahol a falak meg minden változik a hangulatod szerint....hmm, okay, csekkoljuk le..." dörzsölgettem a markom, majd megragadtam a kilincset és benyitottam. Az első dolog, amit észrevettem, hogy a feltételezésem helyes volt, valóban megváltozott a falak színe. Szürkés-fehérre. A bent szóló dallam pedig szomorkás gitárszóra váltott.
- B*** meg, ugye csak szórakozol velem - Forgattam a szemeim -Mondjuk jogos, ha belegondolok. - Rántottam vállat végül és lehuppantam a hozzám legközelebb lévő kanapéra. Most végre rendesen körbe néztem az általam átfestett szobában, és észre vettem egy másik srácot."Remek, egy humanoid...légy kedves, légy kedves..." mondogattam magamnak.
- Hello! Bocs az előbbiért!
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. november 25. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 23. 20:32 | Link

Isaac Matthew Philips

Elmerengésem és szundikálásom közben veszem észre, hogy a zene megváltozott. Erre kinyitom a szeme, azt sejtve, társaságom akadt. Nem nagy örömmel veszem ezt tudomásul, de ez van. a szoba színe is változik, szerintem a betoppanó személy hangulatát adja vissza a zene és fal színe. Nem éppen lehet toppon, hiszen nem egy vidám dalocska csendül fel. Szomorkás, egy szál gitáros nóta.
 Úgy látom a srác egy kicsit szét van csúszva, hiszen mikor belép motyog valamit a bajsza alatt. Nem hiszem hogy észrevett, mivel maga elé nézve huppan le a hozzá legközelebb lévő ülőalkalmatosságoz. El telik pár másodpercbe, míg észrevesz.
- Szia! Semmi baj, velem is előfordul az ilyen, szoktam szórakozott lenni én is. Jártál már itt? Szerintem a szoba színe és a zen igazodik a betoppanó lelkivilágához. Szerinted is így van? -
 Lehet nem ezzel kellett volna indítanom a beszélgetést, de kibújt belőlem. Nem akarok semmi negatív érzést kelteni még jobban benne, persze az sem biztos, hogy valami bántja.
- Hallottál valakitől erről a szobáról, vagy csak belefutottál császkálás közben? Tengtem lengtem a kastélyban, mikor erre jártam. Korábban meséltek erről a helyről. Ha már itt vagyok, akkor miért ne térnék be. Bocsánat, hogy még nem mutatkoztam be. Lugosy Benedek vagyok, elsőéves Navines. -
 Nagyon kellemetlen, a nagy csevegésben be sem mutatkoztam neki, most ez van. Pótoltam, de kissé feszélyez ez. Várom a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. november 25. 12:32 | Link

Lugosy Benedek
Soundtrack


Úgy érzem, a lelki állapotom javul mostanában. Jó, nem rohamos tempóban, de javul. Na, ezt a feltételezésemet cáfolta meg a Lélek szobája. Tudtomban a helyiség csodája abban állt, hogy a falak színére vetítette a beérkező ember hangulatát. Nos, nálam kékes- szürke színt öltött magára, tehát leszűrtem, nem vagyok jól. Volt még bent egy srác is, akit csak az után sikerült észre vennem, hogy lehuppantam. Kiderült, hogy az ő tudatáig is eljutott a jelenlétem, és rá is kezdte, én meg azt hittem, hogy komoly energiaital-függősége lehet. ennyit egy szusszra? Vagy lehet csak én veszem körbe magam hozzám hasonlóan lassú emberekkel. Na mindeggy. Mire befejezte, a szemem kicsit kikerekedett, a kezem pedig automatikusan feljött.
- Wow, haver, kicsit lassabban! Először is nem, nem jártam még itt, viszont a falak reakciója a belépésemre okot ad, hogy higyjek ebben .....ééés... Igen, hallottam róla, fene megette, ha az itt töltött négy évem alatt nem hallottam volna róla, mondjuk ez a hely akkora, hogy mindig tud meglepetést okozni. És navine? Az faja, én is az vagyok? Isaac Matthew Philips! Vagy röviden Isaac, Matty, Matty, ahhogy jól esik. - Ja, azt hiszem a srác minden kérdésére való választ sikerült ledarálnom, igaz, egy hosszabb levegővétellel.
- Figyu, legközelebb lehetne kicsit lassabban, eskü gyorsabban jár a nyelved, mint az életem. - na, reméljük érti a poént, még az enyémet is. Amíg válaszra várok, felhúzom hulla-fehér lábaimat egy törökülésbe, és kicsit körbenézek.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. november 27. 18:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 25. 13:02 | Link

Matty

Elég fura a srác, de pozitívan értem. Kicsit lassú, vagyis ahogy látom, nem szereti a kapkodást. Tényleg nagy lehet a kastély, vagy nem nagyon járt nagyon az épületben, ha négy év alatt nem jutott el idáig.
- Őrülök neked Matty, hogy egy háztársammal is összefutok a Navine falain kívül. Nem érzékeltem hogy gyors lennék, de megeshet. Jó ez a szobácska, csak ne olyannal jöjjön az ember, aki előtt nem nagyon akarja láttatni, milyen passzban van. -
 Szimpatikus a furasága ellenére, ettől függetlenül nagyon is barátságosnak vélem, így pár perc után. Majd meglátjuk hogyan folytatódik a dolog. Az is furcsa, hogy csak most futok össze háztárssal. Jó, nem vagyok itt olyan nagyon régóta, de akkor is. Ami késik, az nem múlik. Eljött ez a pillanat is.
- Gondolom te sok helyet ismersz a kastélyban, és azon környékén. Melyik a kedvenced? -
 A tanulást szándékosan kerülöm. Már most is olyan bevezető, ha nincs más témának gondolom. Szerintem van mindenki olyan értelmes, hogy találjon.
- Te honnan érkeztél ide, hol laksz? Bocsánat ha túl személyeskedő vagyok. Kicsit szomorúnak látlak téged. -
 Nem vagyok egy nagy élettapasztalattal bíró személy a koromnál fogva, de azt tudom, nem nagyon szeretik az emberek, ha tolakodóak velük szemben. Főleg ha velük kapcsolatos a dolog. Most inkább befogom a szám, várom a fiú válaszát. Megint túl soknak vél engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 26. 18:45 | Link

Asszonypajtás

Történtek már közöttünk dolgok, elvégre, ha már a barátnőm, nyilván okkal az. Oké, hogy a nyilvánvalón túl azért, hogy legyen egy kis extra zsebpénze, de azért a külvilágnak azt kell tudnia, hogy mi nagyon komolyan gondoljuk. És igen, köszönjük szépen, már hetek, sőt, hónapok óta fennáll a dolog, és én azért jöttem vissza, hogy a kapcsolatunkat elmélyítsük. Véletlenül sem azért, mert válaszokat akarok kapni Kamillától, és mert remélem, hogy a jelenlétem arra sarkallja majd, hogy foglalkozzon a problémával. Így hát felismerem én is az illatát, az érintését, és még ha keserédes is maga a mozdulatsor, valahol mélyen, de azért jól esik. Szorosan magamhoz húzom, és nyomok egy puszit a feje búbjára. Bájos. Ahogy pedig arrébb húzódik, azt kell mondanom, hogy dögös. Nagyon dögös.
- Azta… mármint szia.
Zavartan megvakarom a halántékom, nem láttam még ilyennek. Mindig szép volt persze, amikor találkoztunk, kedves, nyugodt. Pont olyan, akivel tudtam, hogy jó társak leszünk ebben a kis megállapodásban. Most viszont, ahogy így rápillantok, és ahogy a tekintetébe nézek, értem, hogy miért az Eridon ház tagja. Jogos, hogy oda osztották be.
- Gyönyörű vagy. Ez a ruha tökéletesen áll neked. Nagyon szép vagy, komolyan, hűűű… ne haragudj, nem tudom jól kifejezni magam. Eddig még senki se öltözött így ki nekem.
Kamillát sem láttam a végzős bálon, mivel tüdőgyulladást kaptam előtte, és a gyengélkedőn feküdtem. Sosem táncoltam el a végzős táncomat. Pedig akkor meg akartam mondani neki, később azonban, már nem éreztem illőnek. A dolgok talán éppen így alakultak jól, tekintve, hogy most sem reagált rá túl jól, pedig hónapok teltek el.
- Nagyon szeretem a lasagne-t.
Mondom mosolyogva. A bort nem annyira, nem ittam még soha elég sok alkoholt, hogy biztosan tudjam, hogy nem, de persze nem fogom visszautasítani. Ha bátorítónak nem is lesz jó feltétlenül, arra alkalmas, hogy inkább beszéljek, mint igyak. Végül is, az eredmény ugyanaz lesz.
- És ha elkap minket egy prefi, mert rosszban sántikálunk? Alkohol egy nyíltan közösségi téren, ahol kicsik is lehetnek? Ejnye kisasszony.  
Persze remélem, hogy se tanár, se prefektus nem érzi szükségét annak, hogy ránk nyisson, de sosem tudhatja az ember. Viszont mivel eddig még nem jutottam szóhoz, inkább most is, mielőtt válaszolok neki, levágok egy darabot, és gyorsan bekapom. Szeretek enni, nagy baj nem lehet.
- Ummmphh, ezt te csináltad? Komolyan? Mennyei. Értem még sosem tett ennyit senki.
Vallom be neki kicsit talán csendesebben, mint a többit, gyorsan be is kapok még egy falatot, majd a mutatóujjamat felemelve jelzem, hogy várjon egy pillanatot. Gyorsan megrágom, és lenyelem a falatot.
- Hoztam neked valamit.
Azzal magam mögé nyúlok és egy türkizkék közepes dobozt veszek elő, és nyújtom át neki, szépen be van csomagolva, a masni úgy áll rajta, hogy az biztos, hogy nem én csináltam a lapát kezeimmel.
- A húgom csomagolta, anyám azt mondta, nyugodtan vegyek mindenből, ami tetszik. Szóval mindenből vettem. Nem tudom, hogy mit szeretsz használni, de van a szempillaizétól a pirosítón át a nyugtató tusfürdőn át minden, még ilyen habzós golyó is. Tudod, amit a vízbe raksz, és beszínezi a vizet, azt én csináltam.
A végét büszkén jelentem ki. Már meséltem neki, hogy anyukám imád természetes anyagokból kozmetikumokat készíteni, és mint ilyen, családon belül ingyen van. Attól a pillanattól pedig, hogy mondtam neki, hogy van egy lány, ő is családtag lett. Szegény anyukámnak sosem mondom meg, hogy pénzért van barátnőm, és nem azért mert valaki akar engem. Összetörném a szívét.
- Remélem, tetszenek. De amúgy, kérdezz bármit, őszintén válaszolok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. november 27. 19:26 | Link

Lugosy Benedek
Soundtrack


- Nem is igazán te vagy gyors...csak nem sok interakcióban volt részem az utóbbi időben. - mosolyodtam el. Pedig nem is olyan vicces. Amúgy sem vágytam olyan gyakran társaságra, most meg még úgy se. - Hát igen, ez inkább ilyen haverokkal lelkizős, vagy szerelmeskedős hely.....már nem fizikailag. -próbáltam korrigálni az esetleges félreértést. Amúgy jól mondta a srác, annak ellenére, hogy ő maga is ilyen ember. Jó, tök cuki volt a gyerek, ilyen tipikus elsős, aki mindenkivel jóban akar lenni (ha mázlija van, kinövi, nem úgy, mint én) de még nem ismertem olyan régóta, hogy megnyíljak neki. De fel a vigyort, te kupac melankólia, és légy kedves!
- Fúh, sokat járkálok, deee, nem tudom....az erkély, ami nagyon a szívemhez nőtt. - hát igen, sok dolog történt azon az erkélyen. Talán azoknál a dolgoknál éltem a leginkább, amik ott történtek. De szerencsére nem volt sok időm, mert Benedek (remélem jól emlékeztem a nevére) tovább kérdezősködött.
- Oh, no para, minden f***a, csak ilyen szomorkás az arcberendezésem. Am itt élek Budapesten a kiscsaláddal. És te? - próbáltam magamról úgy elterelni a szót, hogy az ne tűnjön fel neki, nehogy egy életre traumatizáljam azzal, hogy túl tolakodó. Valami olyan kérdést kellett találnom, ami eléggé kifejtős.
- A te családodban idegen fogalom a mágia? Valamelyik ősöd bírt ilyen képességgel, vagy full mugli felmenőid vannak? - lélekben nagyon büszke voltam magamra, hogy ez meglett. És még érdekelt is a válasza. Kényelmesebb helyzetbe helyezkedtem a törökülésnél, habár a lábaimat még mindig magam alá gyűrtem, és tekintetemet Benedekre szegeztem, várva, mit válaszol.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. december 4. 18:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 28. 10:17 | Link

Matty

Úgy látom elég nehéz neki társalogni velem, de igyekszik. Benne van az igyekezet, hogy nyisson mások felé. Értékelem, hogy ennyire megtisztel engem, hogy nem megy el nem zárkózik be. Bár sok kérdésem volt felé, nem akarok tolakodó  lenni, így vissza fogom magam.
- Az erkélyen még nem jártam. Nem rég jöttem, így elég kevés lehetőségem akadt, hogy elmenjek mindenhova. Elég nagy a kastély, meg nem azért vagyok itt elsődlegesen, hogy a kastély felfedezése legyen a legfőbb cél. -
 Ez nagyon elsőéves duma, de remélem nem fogja így értelmezni Matty. Rendes srácnak vélem, bár csak most ismertük meg egymást. Megnyugtat, nem szomorú, csak így áll az arca. Mennyire lehet ez igaz, hogy nincs benne semmi szomorúság.
- Én Szegeden élek a családommal együtt. Én félvér vagyok, azt hiszem így mondják ezt itt. Nem volt tudomásom róla. Édesanyám kvibli, az ő családja bír varázs tudással. Nem rég tudtam me, hogy nagymamám azért nem firtatta a dolgot, mert tiszteletben tartotta szüleim döntését, miszerint anya kviblisége okán rendes mugliként nevelkedjek, abban a világban, társadalomban. Ha varázslattal rendelkezem, az úgyis kiderül, és ide fognak hívni. Ez így történt. Neked mi a történeted? -
 Mesélem neki családom rövid, de velős sztoriját varázsló téma felől. Most csak ebben kérdezek vissza. Nem teszek fel neki sok kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. december 4. 19:04 | Link

Lugosy Benedek
Soundtrack


- Jobb is, hogy az elején még így állsz hozzá. - mosolygok. Aranyos ez a srác, eszembe is juttatta az első éves önmagamat. Olyan voltam, mint egy kis turista. Minden egyes mágikus dolgot vagy megtapizni, megszagolni, megbámulni akartam. Azóta viszont eléggé megszokottá váltak ezek a dolgok számomra, mondhatni a mágia átitatta az életemet. Közben ő röviden (kicsit túl röviden) ledarálta az életét. És most átpasszolta hozzám a kérdést. Igyekeztem reagálni is valamit, után minél tömörebben megfogalmazni a nyomi kis életemet.
- Az faja! - bólogatok elismerően - Nos, én full mugi famíliából jövök, de mindkét tesóm meg persze én is bírunk varázserővel. Anyáméknak néha különösen nehéz, de bírják, hogy velünk sosem unalmas. Am amerikában éltünk, csak a szüleim nagyon szerették ezt az országot, szóval mielőtt megszülettem volna, ide költöztek. Én már itt születtem. Am bejön ez a varázsló dolog, szóval tervezek a varázsvilágban elhelyezkedni, de mint zenész.Gondolom látszik, hogy ilyen büdös, hippi kölyök vagyok. - nevettem az amúgy nem túl poénos poénomon - Am igen, jól mondtad, kvibli. Nem akarok megbántani senkit, de ez szerintem k***a nagy szívás, hogy az egész pereputty tud varázsdálkodni, csak te nem. Persze, biztos van jó oldala is, csak akkor is. Mondjuk nekem pl. nincs ilyen problémám, sz'al... - hát, nálam ez a rövid összefoglaló.
- Khm, ja, kb. ennyi a szánalmas kis életem. Ha szimpi vagyok, szombaton ráérek. - kacsintottam, persze poénból - Just kiddin'... - tisztáztam, mielőtt valamit félreért...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. december 27. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 4. 20:13 | Link

Matty

Kicsit álcának érzem ezt a szánalomra méltó dolgot, nekem ez nagyon nem eredeti benne. Szerintem csak ezt domborítja ki, mert tudja, hogy a zenész életstílushoz ez megy, és jön be a csajoknak. Nem érzem őszintének a részéről. Ez az ő dolga, Amúgy egy jó srác, csak ő ebbe az irányba megy. A stílusa nagyon is James Deanre emlékeztet.
- Szerintem nem ilyen vicces kviblinek lenni, ahogyan ezt te lefested. James Dean-re emlékeztetsz, mintha az ő stílusát látnám rajtad. -
 Ez a kviblis poénja valahogy nem ütött akkorát, ahogy szerette volna. Hippinek tartja magát. Számomra ezt az egész mozgalmat egy utópisztikus nihilizmus járja át, nem bírom őket.
- Számomra a hippik a nihilizmus ne továbbjai. Céltalanság, néhány közhely pufogtatása, plusz drogok. Mintha egy elfuserált pszichodráma lenne az egész. Én ezt gondolom. -
 Lehet nem fog örülni a véleményemnek, és itt hagy, de ezt vállalom. Mondhattam volna neki kedvesebbnek is, de most így sikerült. Ha igazi hippi, akkor tudom, hogyan reagál rá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 4. 23:31 | Link

Lukács Éda


Sóhajtottam. Ez a karácsony lesz az idei legrosszabb, ami valaha is ért. A többi olyan semleges volt, kis jellegtelen, szürke, de ez… ez koromfekete. Ha színben akarnám jellemezni, ezt választanám. Kösz, anya… igazán kedves tőled, hogy lemondasz rólam, mindezt úgy közlöd, mintha karácsonyi ajándék lenne.
Képtelen voltam rá, hogy vidám képet erőltessek magamra. És ma még az az idióta égimeszelő sem kötött belém. Eh… már hiányolom is a kötekedését? Akkor itt tényleg bajok vannak, általában ő kb. annyira szokott nekem hiányozni, mint mókuskának az erdőtűz.
Pedig most iszonyat jól jönne, hogy elterelje a figyelmem. A Hagyjál békén-kezdetű nótám úgyse használna, kötekedne tovább.
A Lélek-szobába vonultam, hogy valahogy megpróbáljam kiadni magamból a feszültséget egy kiadós sírással, ne robbanjon rá a többiekre. Nem, azzal senkinek se használnék.
Kesernyés gyömbér illat terjedt a levegőben, épp illett a hangulatomhoz, és némi Lindsey Stirling-egyveleg is elkezdett halkan szólni. Hallottam már a szoba titkáról, és valahogy én is valami ilyesmire számítottam. Anya levelét a jobb kezemben szorongattam, a szabad bal kezemmel pedig elcsentem egy szép bázs párnát, hogy abba itathassam a cincineket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. december 8. 21:36 | Link

Il mio amico

Ahogy hozzábújok, egy puszit nyom a fejemre. Ez olyan jó érzés, mindig elmosolyodok tőle, most is vigyorgok, mint a vadalma. Mikor rámpillant, látom rajta, hogy nagyon tetszik neki, ezt ki is fejezi a nézésével és azzal, hogy gyönyörűnek nevez. Felszegem az állam büszkén, mint egy igazi olasz nő, hisz ez volt a célom. Anya mondta mindig, hogy az olasz nőket két dolog határozza meg, a büszkeség és a szépség. Ezért szeretem én is kihangsúlyozni a nőiességemet. Ezután fel is pörgök, a délutáni espresso megtette a hatását, mindent nagyon gyorsan előkészítek, hogy végre elkezdhessük a kis ismerkedős estünket.
- Ó, attól ne félj, kap ő is! Amúgy meg ilyenkor úgyse járkálnak már annyian, a kicsik tanulnak, a prefik meg nem jönnek be. Hangoskodni szerintem nem fogunk, úgyhogy ne félj. - Nyugtatgatom, majd levág egy falatot és bekapja. A szívem a torkomban dobog, remélem ízleni fog neki. És igen, ezaz! Szélesen elmosolyodok a dicséretére, majd a mondat második részére kicsit összehúzom a szemöldököm.
- Igen, én, saját recept alapján. Ezt az utóbbit hogy érted? Senki nem főzött még neked vagy lepett meg? Az hogy lehet? Nagyon rendes srác vagy. - Ezután eszik még pár falatot, majd megáll és mutatóujját felemelve mondja, hogy hozott nekem valamit. Leteszem a villámat, majd előszed egy türkizkék dobozt. Elveszem tőle, miközben elmeséli, hogy mi van benne. Kinyitom és tele van minden földi jóval, amit egy nő kívánhat. Egy teljes sminkkészlet, tusfürdők, samponok, szappanok és persze a fürdőgolyók. Az utóbbiról kiderül, hogy ő csinálta, úgyhogy magam mellé teszem a dobozt, majd egy hatalmas ölelés közepette a kanapéra dőlünk.
- Köszikösziköszikösziiiiii! Imádom ezeket, mindig vágytam egy ilyen készletre! Nagyon kösziii! És a fürdőbombát fogom kipróbálni először! - Ezután egy puszit nyomok az arcára, majd felülök és eszek tovább. Annyira édes, hogy hozott ajándékot, én nem hoztam neki semmit, csak kaját. De ahogy látom, ez is tökéletesen megteszi. Az utolsó mondatánál bekapok egy falatot, majd a fejemet a jobb kezemre támasztva gondolkodni kezdek.
- Hmm, rengeteg kérdésem van. Mondjuk kezdjük a könnyebbekkel. Mi a kedvenc ételed? És italod? Színed, állatod, filmed, könyved? De te is kérdezhetsz bármit.


GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad az italokat!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lukács Éda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2017. december 13. 18:38 | Link


Óvatosan arrébb pakolok egy macsekot, aki befoglalta a helyemet a klubhelyiségben. Kivételesen a baglyom tényleg nekem adta oda a leveleket, csomagokat, így egy elég nagy dobozhalmazzal a kezemben egyensúlyozva ülök le. Nem szeretem a többiek előtt kibontogatni őket, valahogy olyan magán dolgoknak érzem mit kaptam. Nem akarom, hogy engem nézzenek, miközben elolvasom a leveleket, nevetek, sírok. Ez egy olyan dolog, amit nem szívesen mutogatok meg, már ha eddig olyan sok dolog lett volna. Egy picit mindig is bezárkóztam, már az óvodában hajlamos voltam egyedül játszani. Egyszer anyáékat behívták, mert kisajátítottam a babakonyhát, senkit sem engedtem be, és aki be akart jönni azt megdobáltam evőeszközökkel. Azért ennyire nem súlyos már a helyzet, egészen jól elviselem az embereket. Csak nem illeszkedem be olyan jól, egy picit magamnak való vagyok, csöndes, persze ez nem azt jelenti, hogy antiszociális vagyok, inkább csak introvertált. Szeretek emberekkel beszélgetni, de gyorsan elfáradok, főleg, ha egy nagy csoportról van szó. Mindig szükségem van a saját kis teremre, ahová senki nem jön be.
Miközben ezen gondolkozom, átnézem, hogy tényleg mindegyik küldemény nekem szól-e. Természetesen találok egyet Minjunak, a baglyaink valami beteges vonzalmat éreznek egymás iránt, így folyamatosan összekeverik a cuccainkat. Most csak egy kisebb levél került hozzám, így miután azt ledobtam a Gólyalakban a többi küldemény mellé, ami nem nekem szólt. Már külön fenn tartok egy helyet ezeknek.
A lélekszoba felé tartok, kezemben a feltornyozott csomagokkal. Ez a szoba lett az elvonulós helyem a konyha mellett. Sajnos félek, hogyha tovább zaklatom a házimanókat komoly bajba kerülhetek. Főleg, ha tovább traktálom szegényeket a vegán ételekkel. Magamban elmosolyodom.
Mikor belépek, a gyömbér számomra kellemes illata üti meg az orromat. De érzem, hogy már a jelenlétem miatt, egy kevés fehér tea illata vegyül bele, így egészen olyan a szoba, mintha valaki forró italokat készítene. Csak ekkor tudatosul bennem, hogy ezek szerint nem vagyok egyedül. Az szememet takaró csomagtorony miatt nem látom ki lehet bent, viszont a szipogást hallom. A lehető legcsöndesebben leteszem a földre a terheimet, és oda lépek a lányhoz.
—Héj, minden rendben? — megsimítom a vállát, remélem, nem veszi tolakodóan. — Ha nem szeretnél beszélni, azt is megértem, de ha szükséged van valakire én itt vagyok.
Kedvesen rámosolygom a szőke lányra, aki egy kicsit lehet csak idősebb nálam. Tudom, hogy milyen nehéz egyedül végig csinálni egy elrontott napot, de magamból kiindulva, talán szeretném, ha csak egyedül hagynának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. december 27. 13:20 | Link

Lugosy Benedek
Soundtrack



- Nem is poénkodtam, szerintem te félreértettél valamit. James Dean meg csak véletlen lehet, mert nem az volt a cél, a p***ába, elbuktam.- csaptam nevetve próbáltam megőrizni a hidegvérem, nem akartam vele is összeveszni, mint azzal a rellonos parasztal multkor. De úgy láttam, nagyon a srác lelkébe taposhattam, mert utána elkezdett valamit a hippikről hadoválni, de olyan szavakkal, ha ott fejbe lőttek, se tudtam volna lefordítani. Szerintem láthatta rajtam, hogy halványlila gőzöm nincs, mit akart kinyögni, mert a szemeim olyan tágra nyíltak, mint az ózonlyuk Ausztrália felett, ezért megpróbáltam megkérni, hogy ezúttal mondja el magyarul.
- Ne káromkodj! - nevettem és próbáltam poénoskodni feszültségoldás képp - És légyszi mondd mégegyszer, de most magyarul, mert ennek kb a háromnegyedét nem értettem. Am ha ezt is félreértetted volbna, nem vagyok hippi, max kinézetre tűnhetek annak. - úr isten, az utóbbi hónapokban, hetekben nagyon nem ment az emberekkel való kommunikáció, de most más miatt. Remélem ez a nézeteltérés nem fog bunyóval végződni.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2018. május 13. 08:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 27. 19:15 | Link

Matty

Ezek szerint nem kicsit értettük félre egymást. Pontosabban is beszélhetne. Jó fej srácnak nézem, semmi rosszindulat nincs benne. Össze kell szednie kicsit magát. Az még a jobbik eset, ha csak külsőre hasonlít a hippikre.
- Elnézést, ha megsértettelek volna a hippikkel való véleményemmel, nem szeretem őket. Nem téged akarlak ezzel véleményezni. Remélem megérted ezt. Gondolom nagy a baráti köröd, főleg a csajok környezetében. -
 Mosolyogva mondom az utolsó mondatomat. kíváncsi vagyok mekkora az egoja. Nem rosszindulatból, hanem mert érdekel, hogy mennyire könnyen lehet őt erre rávezetni. Mostanában polgárpukkasztó, felkavaró tudok lenni, de a határokon belül maradva, próbálok azok közt lenni. Kiugrasztom a nyulat a bokorból.
- Gondolom lázadó zenéket hallgatsz. Érdeklődök csak, nem kötöszködni akarok veled. Érdekel, miket hallgatsz. hátha egy az ízlésünk. Soha sem tudni mi lehet az közös érdeklődési körünk. -
 Viszem normális mederbe a beszélgetést. Nem szeretnék semmi rosszat. Próbálok mindenkivel jó kapcsolatot ápolni. Így vagyok Mattyvel is, tudom, hogy van közös vonásunk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. december 31. 15:05 | Link

Asszonypajtás

Nem olyan rossz ez. Sokáig féltem attól, hogy bűntudatom lesz majd, hogy ez az egész nagyon gázos lesz. De nem az. Fannival is jól elvoltam, amikor együtt voltunk, szerettem a vele töltött időt, és már várom, hogy találkozzunk. Amióta itt vagyok, még nem volt rá alkalmunk, hogy összeüljünk egy jót beszélgetni. De mindenképpen szeretném megejteni hamarosan, hiszen nagyon hiányzik. Jó barátom volt az itt töltött évek alatt. Persze a két helyzet más, hiszen akkor még fiatalabbak voltunk, mégis, ő tartotta bennem nagyon sokszor a lelket.
Viszont mégsem lett gázos, sem kellemetlen. Tudom, nem helyes az a kapcsolat, amiben az egyik fél fizet a másiknak, hogy az mosolyogjon és azt mondja, egy tiszta, érzelmi alapú kapcsolatban vannak. De azt hiszem, nekem erre még nagyon is szükségem van. De most már lehet, hogy más miatt, azért, hogy elfelejtsem Kamillát, és nem azért, hogy bosszantsam őt. Véget kell vetnem a gyerekes féltékenykedésnek. Persze ez most kimondva könnyű, de azért amikor ténylegesen ott vagyok vele, akkor azért annyira nem. Másra kell most koncentrálnom.
Lina édes és szeretetreméltó. Kedves, és nyitott. Szép a haja, a tekintete. Igazán olyan, akit kedvelhetnék túl is a barátságon. Talán egy nap így lesz. Rábízom magam most a sorsra. Mert ha nem így történik, akkor annak így kellett lennie. Eljutottam arra a pontra, hogy nem akarom befolyásolni a dolgokat. Nem akarom sem magam, sem a másik felet bosszantani. Hihetetlen, hogy mit nem tesz az emberrel az egyetem, meg az, ha egy kicsit távol van ettől a helytől.
- Miért nem jönnek be a prefik? Ha prefi lennék, akkor kergetném az embereket. Én lennék a legrettegettebb.
Vagy nem. Egyrészt, mert imádok lustálkodni, másrészt mert nem vagyok én igazándiból rellonos. Hirtelen felindulásból ikszeltem be a házat, meg azt, hogy nem akarok a sajátomban maradni. Ez viszont egy fontos pont. Kell ahhoz, hogy tényleg tovább tudjak lépni.
- Az anyu, de hát ez nem újdonság. Néha apu is szokott, na az tényleg meglepetés. Nem igazán hisz abban, hogy a kiosztott szerepeknek fel kellene borulnia. Rendes ember, csak ebben merev. De legalább enni adott.
A végére még egy nagy mosolyt is küldök felé, mert az utolsó mondatott viccnek szánom, de a többi tényleg komoly. Minket is mindig úgy nevelt, hogy tudjuk, én köteles leszek eltartani a feleségemet, aki otthon neveli a gyermekeinket, legalább kettőt, és ha akar, akkor dolgozik olyat, ami inkább a hobbija. A húgom pedig megtanulta, hogy ennek a másik felén kell állnia, legalább két gyermek anyjának kell lennie majd, és olyan férfit választania, aki képes őt eltartani.
- Lehetne akár egy éttermünk. Mármint később. Majd. Csak úgy mondom.
Bár leginkább a nyelvemet nyelném le, mert az egy dolog, hogy mondjuk eszembe jut ilyesmi, felmerül, de mondjuk Fanninál is felmerült, hogy mozgassuk meg a környék aktivistáit, és kötözzük ki magunkat a fákhoz, mégsem mondtam ki. Furcsa dolgok ezek. Inkább figyelem, ahogy örül a csomagnak, reméltem, hogy tényleg tetszeni fog neki. Elkapom a derekát, ahogy ugrik, és elnevetem magam a lelkesedésére. Különbözőek vagyunk, ő hangos, lelkes, én meg a sarokban ülő, bólogató kiskutya típus vagyok inkább, de ettől még értékelem, hogy értékeli.
- Bármit megeszek. Sárgabaracklé. Az a kék, ami se nem világos, se nem sötét, és nagyon intenzív. Van valami neve is, de nem jut eszembe. Star Wars és az Ember Tragédiája. Ezeket kérdezem én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. február 4. 16:13 | Link

Il mio amico

Azt hittem, hogy ez az egész helyzet gáz lesz vagy kényelmetlen, de nem lett az. Nagyon jól kijövünk és sokat vagyunk együtt, másoknak le se esne, hogy fizet nekem. Valamiért nagyon passzolunk, pedig különbözőek vagyunk. Én pörgök, beszélek, közvetlen vagyok, ő meg lassú, nyugis, csendes. Ahogy telik az idő, egyre jobban megtetszik. Pedig nem szabadna érzéseknek bekavarni, de nem tudok neki ellenállni. Néha féltékeny vagyok Kamillára, hogy őt szereti úgy, engem meg csak barátilag. Olyan jó lenne, ha engem szeretne, de sajnos ez még nincs így. Még. Remélem egyszer végre észreveszi, hogy Kamillát nem nagyon érdekli, és rájön, hogy engem viszont igen. A szeme, mosolya, az érintései egyre jobban esnek. De majd alakul valahogy.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól eszik, ezért mosolygok folyamatosan. Szeretem, ha megeszik és örülnek a főztömnek. Szerencsére ő szeret enni, így fogok is neki főzni. A prefis dolognál, mikor azt mondja, hogy ő lenne a legrettegettebb, hangosan felnevetek.
- Te? Inkább a leglágyszívűbb! Olyan vajszíved van, ha valami rosszat csinálnék, csak rákoppintanál a fejemre és azt mondanád, hogy többet ilyet ne. Ennyire már ismerlek! - Rákacsintok, majd végre válaszol a következő kérdésemre. Összeráncolom a homlokom közben, érdekes egy anyukája lehet. Az enyém ennek pont az ellentéte, szerinte egy nő legyen szép, büszke és sikeres, minimum egy doktorival.
- Hát ez fura. Az én anyám szerint meg egy nőnek legyen legalább egy doktorija és főzzön istenien. Hát nekem csak az utóbbi jött össze - szélesen elmosolyodok, majd iszok egy kortyot. A következő mondatánál félrenyelem a bort és köhögni kezdek. A kezem a szám elé teszem, majd mikor abbahagyom, kikerekedett szemekkel nézek rá. Egy férfi, aki kimondta az egyetlen mondatot, amire vágyom. Egy férfi, aki segítene életem álmának megvalósításában. Sose hittem volna, hogy lesz ilyen. Most pedig itt mondta ki, előttem, én meg lefagytam, mint a jégkocka a hűtőben.
- Most ezt komolyan mondod? Segítenél? Mert ez életem álma. Egy saját étterem. Hát annyira jó lenne! Na majd erről még beszélünk, ha lesz végre egy kis tapasztalatom! - Mosolyogva eszek pár falatot, majd jön az ajándék. Hát ilyen cuki pasi nem létezik! Meg is ölelem, ő meg elkap a derekamnál. Végigfut a hátamon a borzongás, olyan jó érzés, mikor megérint. Elneveti magát a pörgésemen, én meg visszanevetek rá. Ezután elmondja a kedvenc dolgait, amit én igyekszem a fejembe vésni.  
- Királykékre gondolsz? Az nagyon széép! Hát a kedvencem a canelloni, a paradicsompiros, a mókusok, az Ízek, imák, szerelmek és a Szerelem konyhája. Igen, főzés, főzés, főzés. Ez vagyok én.  - A szemébe nézek, majd lepillantok a szájára. Elpirulok és az ételemből maradt pár falatot gyorsan megeszem, hogy ne a száját figyeljem. Bár még nem vagyok szerelmes belé, de jó úton haladok, hogy az legyek. De nem kéne...
Ahogy látom, már ő is megette, az idő is elszaladt, lassan indulni kéne. Ha végzett, pár apró varázslattal elmosom és elteszem a tányérokat, majd feltápászkodok.
- Hát ez nagyon jó volt! Csináljunk ilyen vacsit máskor is! De ha nem haragszol, mennem kell. Még meg kéne sütni a tegnap előkészített sütit. Ha kész, küldjek egy baglyot? Rakok el neked egy adagot. Na megyek is. Sziaa! - A szia után lábujjhegyre állok és kap egy szájrapuszit. Csak puhán összeérnek az ajkaink egy apró pillanatra, majd meg is ölelem. Ezután remélhetőleg együtt lépünk ki a szobából egymás kezét fogva, hogy a látszat megmaradjon. Remélem elérem egyszer, hogy ne csak látszat legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 27. 19:19 | Link

Millió titkos szoba és folyosó van még a falakon belül, melyeket az elmúlt hetek folyamán képtelen volt felfedezni. Nagy általánosságban késő délutánra időzíti a kalandozásait, azonban bár szeret egyedül lenni, mégis vágyik arra, hogy ezeken a sétákon társasága akadjon. Az más kérdés, hogy zárkózottsága miatt, mindig ő az, aki leginkább csak a háttérből figyeli az eseményeket, a népszerű diákokat, a nagy barátságok kialakulását, és bár nem vele történnek mindezek, oly nagy örömmel tölti el szívét egy-egy ilyen boldog pillanat, mintha mindez csak a sajátja lenne. És valahol legbelül hiába minden öröm és eufória ezzel kapcsolatban, szívének kicsiny része úgy érzi, igenis megérdemelné ő is, hogy végre valahára legyen neki is valakije, egy barátja, akivel bárhová elmehet, akivel beszélgethet, és aki pontosan olyan lelkesen keresné a társaságát, mint ahogy viszont is megcselekedné mindezt.
Ebben a felemás lelkületben nyit be a lelkek szobájába, ahol még ezelőtt soha nem járt. Már pár nappal ezelőtt felfedezte ezt az aprócska szobát, azonban a hatalmas kilincsre rátapadó keze nem engedelmeskedett, mikor be akart lépni. Valahogy elrettentette a lélek szó, és úgy vélte, nincs még felkészülve arra, ami valójában odabent várja. Most azonban teljesen kipihenten és felkészülve érkezett, hogy benyisson és szembenézzen azzal, ami majd odabent várni fogja.
Keze alatt az öreg fém megnyikordul, majd az ajtó szélesre tárul.
Íriszei elkerekednek, majd ahogy belép nem győzi kapkodni a szemét, hiszen a szoba rögvest megváltozik. Halovány bézs árnyalata és óriási kanapéja eltűnik, helyette lágy szürkéskék szín dominál, némi capucchino barnával. A kanapé helyén a plafonról lelógó fonott kosár lóg, mintegy hintaként, párnákkal kirakva és kényelmesebbé téve, körös körül pedig óriási ablakok nyújtanak lélegzetelállító látványt. Odakint az erdőt látja, egy másik ablakon a tengert és bár tudja, mindez illúzió, mégis a víz morajlását is hallani véli.
Orrát lágy illat csapja meg, eső, és frissen vágott fű aromája tolul az orrcimpájába, ez pedig arra készteti, hogy az elmúlt napokban először mosolyogjon.
Kecsesen szökdécselő léptekkel siet a hintához, majd lábáról cipőjét lerúgva kucorodik bele a hatalmas párnák közé. Lábát törökülésbe fűzi, úgy hintázik előre hátra élvezve a szoba adta kellemes élményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 1. 21:08 | Link


Elnyomva egy ásítást küldöm el az üzenetet, majd a talárom zsebében elsüllyesztem a felrúnázott, tökéletesen működő telefonom. Nem nagyon akarom, hogy bármi baja essen, még csak most lett kicserélve, tiszta új, a face ID gyorsabb meg már nem is lehetne, szóval ja. Jobban vigyázok rá, mint a lelkemre. Nem mintha bármi esélyem is lehetne még a mennybe kerülni, azt hiszem, azon a vágányon már elsiklottam egy ideje. Lazítok kicsit a nyakkendőn, majd, egy hirtelen elgondolás során ki is húzom belőle a fejem, ha már úgyis ott vagyok. Bedugom a fekete anyagot a telefon mellé, közben kigombolom az ingem felső két gombját. Máris sokkal szabadabbnak érzem magam. Belesimítok egy pillanatra a hajamba, kiropogtatom a nyakam, miközben befordulok a következő folyosómra. Az emberek azt hiszik, prefektusnak lenni olyan nagy előkelőség, van egy csomó extra jogod, kedvedre büntethetsz mindenkit, a vezetőség meghallja a szavad.. Valójában minden kis szarról jelentést kell írnod, koptatod a cipőd napi háromszor körbe-körbe, és nagyjából hetente új helyeket kapsz. Ha olyanjuk van a fentieknek, akkor naponta, nehogy véletlenül meg merj szokni valamit. Az egészben annyi a jó, hogy kapsz egy papírt arról, hogy az iskola életének aktív tagja voltál, egy ajánlást, ha tovább akarsz lépni ha itt befejezted a pályafutásod, amiért valljuk be, megéri. Egy jó átlag nem elég mindenhova.
És annyi mindent lehet csinálni a prefektusi fürdőben. Halvány, féloldalas mosoly jelenik meg a szám szélében. Oké, oké, nem ide illő gondolatoknak vége, befejeztem. Legalább egyszer ezt is meg kell csinálni rendesen, hát most na.
Fél kézzel a zsebemben nyitok be a következő ajtón. Őszintén, nem nagyon számítok arra, hogy bárki is lenne idebent. Nem nagyon használják ezt a helyet, pedig van annyira ""menő"", mint a kívánságok terme, vagy tudom is én. Ez a szoba is azzá válik, amit szeretnél, nem? Ki ne akarná megismerni a saját lelkét? Okay, igazából nem nagyon értem hogyan működik a varázslata a helynek, de elég jó munkát végez. Szóval vissza oda, ahonnan elindultunk, be is nyitok azzal a gondolattal, hogy nem lesz itt senki. Aztán jól meglepődök, hogy nem a szokásos látvány fogad, hanem valami más.
- Uh. Bocsi - nem mintha bocsánatot kéne kérnem azért, mert a munkám végzem, de ez mégis csak egy olyan intim légkör, amibe nem illik csak úgy berontani. Halovány dohány - na nem az a kiállhatatlan, büdös fajta, hanem a kellemes, amit már megszoktam, és valami ismeretlen és kitalálhatatlan okból imádok -, férfi parfüm, és festék illata keveredik a bentivel. Nem egészen az otthonom illata így, hogy a másik, rajtam kívül eső is benne van az elegyben, de mégis megmosolyogtat. Szeretem. Már ezt az illatot.
- Ha nincs nálad cigi, fű, alkohol, egyéb tudatmódosító szerek, szúróeszközök, és nem csinálsz semmi szabályzatba ütközőt, már itt se vagyok.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2018. március 2. 15:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 2. 09:28 | Link

Mióta eljött otthonról, most érzi egyedül azt, hogy elégedett az életével. Hogy egy kis szeletét az otthonának megkapta, mint egy tortát, és hogy a szoba, melybe sikerült benyitnia a legjobb döntés volt, amit valaha is hozhatott. Ő az egyetlen mágus a családban, még az ük-ük-ük nagyszülei között sem volt egyetlen mágiával megáldott lélek sem. Épp ezért furcsa, hogy benne mégis motoszkál valami, és hogy pont Ő lett az, aki kiérdemelte ezt az óriási kegyet. Mert annak érzi. Még akkor is, hogyha soha nem volt annyira hivalkodó mint a testvérei, és még akkor is, ha ő inkább az a magának való fajta, nem pedig a népszerűség mintapéldánya.
Arcán mosoly játszik, hiszen a szobában terjengő illat eszébe juttatja a balatoni kis faluban töltött nyarak emlékét.
Mikor még minden tökéletes volt.
Mikor a húgai még nem voltak hiperaktív szörnyetegek.
Mikor még olyan jó érzés volt a lábát a jegesen hideg vízbe dugni, mely lehűtötte felhevült testét, és mikor még igazi, összefogó család voltak.
Fejét lehajtja, és nagyokat pislog, hiszen hiába van egyedül, nem akar sírni, nem akar a múlttal foglalkozni, sem a hatalmas honvággyal, mely a szívét szorongatja már napok óta. Egyszerűen csak a helyzet túl új neki, és bár új helyen van, mégsem állíthatja azt teljesen őszintén, hogy annyira megtalálta itt a számításait. Barátai még mindig nincsenek, de legalább már akad pár ismerőse, akivel örömmel folytat eszmecserét a folyosókon egy-egy óra előtt, ezt leszámítva viszont pont olyan egyedül érzi magát, mint egy különálló kisujj. És akármennyire is igyekszik a dolgokat jól látni és megítélni nem tud szabadulni abból a skatulyából, melybe önmagát helyezte.
Gondolataiból valami egészen fura dolog rángatja ki.
Az eső illata eltűnik, vagyis inkább valami belevegyül.
Egy mély és erőteljes, domináns illat, dohány, mint a pipadohány. És ha ez még nem lenne elegendő valami mást is felfedezni vél benne, némi pézsma illatot, valami férfias kölnit, ez pedig elgondolkodtatja. Neki semmi ilyen illattal nem volt még dolga, úgyhogy a helyzet több mint meglepő.
Az ajtó ebben a pillanatban tárul fel, és tör utat magának az ismeretlen fiú, Molka pedig a meglepődöttségtől borul ki az apró hintájából.
És ha már kiborult, akkor a földön is marad, elterülve, mint egy béka, hiszen ki lenne képes ilyenre, ha nem ő?! Jellemző, hogy kellemetlen helyzetbe keveri magát mikor valami új ember sodródik a közelébe.
A fiú kérdéseire csak egy halk nyögéssel tud válaszolni, hiszen nagy valószínűséggel  a lábát sikerült kificamítania. Lassan igyekszik feltornázni magát, legalább felülni annyira, hogy az embereknek ne egy szőnyeg jusson eszébe mikor meglátják, hanem ... mondjuk egy gömb. Mert arra amúgy is jobban hasonlít, és mert az legalább formás. Kicsi és kerek.
- Jól vagyok... - suttogja maga elé, miközben próbál nem hangosan sziszegni a fájdalomtól. Abba már bele sem gondol, hogy hogy volt képes pont úgy esni, hogy a bokáját maga alá gyűrje.
Végül is, ez is egy művészet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 7. 10:58 | Link


Nem mondom, hogy különösebben számítok bármire is. Nem tűnik egy nagy illegálban settenkedő alaknak, de ha mégis, elég jól álcázza ahhoz, hogy én elégedetten baktassak tovább, teljes lelki békével. Ha megbüntetném, addig tartana, amíg el nem végzi, utána minden menne tovább ahogy eddig is, így nincs is értelme törnöm magam. Azzal viszont a legmerészebb álmaimban sem számítok, hogy leesik. Eddig az ablakon bámultam ki, kicsit az angliai tengerpart jutott eszembe, még a homokkal találkozó hullámok hangját is hallottam, de a kétségbeesett puffanásra már odakapom a fejem. Mert ha valaki lezuhan valahonnan, az véletlenül sem puha, kényelmes koppanás, még ebben a szobában sem.
- Basszus - nyitva hagyva magam mögött az ajtót lépkedek felé. Nem rohanva szelem át a szobát, mert szemmel láthatóan nem vérzik, a baj meg már úgyis megtörtént, szóval egy szívroham nélkül is megtehetem, hogy odajutok.
- Hé, ne mondd el senkinek, hogy rajtam volt a jelvény, jó? - le is veszem a piros-arany prefektusi kitűzőt, jobbommal a talár zsebébe süllyesztem, miközben balommal megtapogatom a bokáját. Már nem azért, mert vonzalmat éreznék a fájó női lábak iránt, hanem, hogy felmérjem, mennyire súlyos a helyzet. - Legalább még egy órát bent kéne ülnöm feleslegesen, amíg szólok a házvezetődnek, meg a sajátomnak, meg megírom a papírt - kezdem magyarázni, miközben felpillantok rá. Kicsit megnyomogatom az ujjaimmal, tudom, hogy fájdalmas meg minden, de szükséges.
- Elviszlek a gyengélkedőre, ott majd rendberakják, és ha szerencséd van még egy igazolást is kaphatsz holnapra - mert való igaz, hogy én is meg tudnám csinálni itt, de még mindig csak tanonc vagyok, úgyhogy bármennyire is szeretném, vannak szabályok, amiket még én is betartok.
- Egyébként nem súlyos, egy kicsit fájni fog amikor helyre rántják, kapsz rá egy szorító kötést, és ennyi - megvonogatom a vállaim, ahogy elengedem a leányzó lábát, és egyik kezemmel a térde, másikkal a háta mögé nyúlok, hogy felemeljem. Nem tervezek megmászatni vele x lépcsőt, ha egyenesben sem tud járni.
- Hova is jársz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 7. 18:41 | Link

Megijed a különös illattól, talán épp ezért is borul le arról a hintáról, mely eddig a kényelmet és az otthont jelentette számára. Elterül a földön, mint egy béka, és arra sem igazán képes, hogy az újonnan érkezőt jobban szemügyre vegye. Lábába belehasít a fájdalom, szinte már égeti, de ettől függetlenül igyekszik magát egyenesbe tornázni. Aprócska kezével tolja fel magát a földről, majd letörli a szeme sarkában megbújó könnycseppet.
Igazából nem remél segítséget, semmit sem vár, hiszen már megszokta a mugli iskoláját, ahol ez egyáltalán nem volt megszokott dolog. Ott senki nem segített a másiknak, és ha valaki rosszul is lett, inkább gúnyolódtak rajta, mintsem hogy segítséget nyújtsanak.
Talán ezért is lepi meg annyira a fiú, aki hamar mellette terem, és igyekszik neki segíteni.
Orrába bekúszik a másik friss illata, valami sampon, és parfüm édes vegyülete, -
vagy lehet hogy csak a másik bőrének illata, - ám ez egyáltalán nem érdekli, teljesen elvarázsolódik attól a gesztustól, amit az ismeretlentől kap. Az érintése fáj, azonban fel sem szisszen, túlságosan lefoglalja hogy elvörösödjön az érintés miatt, és amiatt, mert a fiú egészen közvetlen vele.
- Nem mondom... de te prefektus vagy, nem? - kérdez vissza kissé félénken, és próbálja levonni a kellő konzekvenciát, hogy vajon prefektus létére a másik miért is kéri arra, hogy a jelvénye hordásáról ne beszéljen. Aztán természetesen megkapja a választ is a kérdésére, de hogy milyen szavak is hangzanak el indokként, arra egyáltalán nem tud koncentrálni.
Elméjét és szívét abszolút leköti a másik lénye. Nézi a csodásan csillogó lélektükröket, a kerek pupillát, a dús hajat, a magas és erőteljes termetet, és bár soha nem érzett hasonlót, mégis tudja, hogy most, életében először a szíve megdobbant valaki olyan iránt, akit még csak nem is ismer.
És nem csak a külsőségek teszik ezt vele, hanem az egész helyzet.
A fiú segítőkészsége, a modora, a hangja, az illata és az arcán játszó őszinte aggodalom, ahogy a lábát megérinti.
Az erőteljesebb tapintásra kissé felszisszen, hiszen nem kellemes ahogy áttapintja a bokáját. Mégis összeszorított fogakkal tűri, hogy azt csináljanak vele, amit csak kell, hiszen nincs doktor fóbiája, nem retteg az orvosoktól, meg úgy senkitől sem, aki egészségügyben dolgozik, szóval ha el kell látni, és ki kell feküdnie, akkor megteszi.
- Akkor azt mondod rendbe jön? Mintha te is orvos lennél... - ámuldozik a lány és mikor a másik aprócska derekánál fogva megkapja a szíve őrült ütemben kezd verni. Arcára pír ül ki, és már nem is amiatt aggódik, hogy nem tud a lábára állni, hanem amiatt, hogy vajon a fiú mit fog gondolni róla, hogyha meglátja a vörös arcát, a remegő kezét, és testének minden reakcióját. Hiszen teljesen kipirult a találkozástól, a szeme csillog, ahogy a másik íriszeibe néz, és nem is nagyon tud mást tenni, csak csodálni a megmentőjét, aki pont úgy lépett az életébe, mint egy herceg, vagy egy hős.
- Levitás vagyok, és a nevem Molka. Téged hogy hívnak? - kérdezi meg a fiútól, majd kezével átkarolja a nyakát, bár ez kissé nehezére esik, lévén, hogy termete nem arra teremtetett, hogy ekkora magasságba kelljen kapaszkodnia. Tökéletesen működő másik lábával lábujjhegyre emelkedik, hogy legalább egy kicsit menni tudjon, bár a legjobb megoldást így nem tudja elérni. Szinte úszik a levegőben, és innen már az is célravezetőbb lenne, ha a fiú az ölébe kapná és úgy indulna meg vele a gyengélkedő felé.
- Hát... azt hiszem ma is sikerült a napi szerencsétlenkedésemet letudni.. - dünnyögi az orra alatt, majd két ujjával a felsőjét morzsolgatva hajtja le a fejét.
- Ne haragudj, hogy tönkretettem az estédet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. március 21. 22:07 | Link

Patay Alfréd Benedek
Egy szerda délután 4 körül
Ruha
Zene

Hihetetlen ez a hely. Nemrég fedeztem fel, egész kellemes, és nem olyan unalmas, mint a mugli iskolám tanulószobája.
Pillanatnyilag semmi másra nem vágytam, mint a macskám, Cili társaságára, két hatalmas tábla csokoládéra, és arra, hogy végre eszembe jusson, mit is írhatnék anyáéknak... aj, nincs ihletem...
Azért mégiscsak kezembe emeltem a tollat, meg a levelezőlapot – áh, bolond leszek rászokni a pennára, meg pergamenre. Az olyan oldschool, és sima golyóstollal sokkal könnyebben tudok olvasható macskakaparást odabiggyeszteni a papírosra.
Na, igen... itt miért nem lehet elektronikusan, vagy legalább gépelten beadni a beadandót? Annyival egyszerűbb lenne, és nem lenne panasz arra, hogy milyen rondán írok.
Ez van, nem én leszek az évszázad kalligráfia-mestere.


A levél

A szobában áradó csokiillat és a kellemes zene segítségével végül mégis sikerült néhány sort kipréselni magamból, hogy azért mégse aggódjanak értem odahaza.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. március 21. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. március 24. 10:41 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér
A dal

Kevés kivételek egyike fordul ma elő, tudom hova akarok menni, lazítani. Egyenesen a lélekszobába megyek, megspórolok nem kevés időt, hogy nem kell járkálni alkalmas hely után. Kedvelem azt a szobát, mindig tudom, mire számítsak. Vagyis arra, hogy őszinte a bűbájjal, azt mutatja, amilyen hangulatban vagy ténylegesen. Benyitok, világoskék színben vált, és egy általam kedvelt dalra vált. Megpillantok egy lányt a szobába, nem akartam megzavarni őt, főleg azért, mert megváltozott a hely miattam, az ő kárára.
-Szia! Remélem nem zavarlak, Partay Alfréd Benedek vagyok, még másodéves. Látom, írni készülsz, ha zavarlak, elmegyek ám. Kicsit leülök arrébb, hogy nyugodtan tudd tenni a dolgodat. Megvárhatom, hogy befejezd, és tudunk beszélgetni, ha te is szeretnéd. -
 Nem akartam megzavarni őt, amikor beléptem ide, nem is láttam, hogy ír. Nem tudom, levelet, beadandót, vagy valami mást. A lényeg, hogy nem pihenni jött ide. Már megint zavarok, de most nem tudatosan. A felvetésemre remélem nem fog nemet mondani. Jó lenne valakihez szólni.

Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2018. március 24. 10:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. március 29. 22:09 | Link

Patay Alfréd Benedek

Hmpf...grrr. Nagyon nem örültem annak, hogy megváltozott a zene, ez a Kelly Family-dal a nagy kedvencem, erre ez a rémes metálszerűség elrontja a hangulatom. Rögtön az ajtó felé pillantottam, hogy lássam, ki az, aki ilyen zenei ízléssel vagyn megáldva/verve.
- Uhm... helló. Bodza Edina Gyöngyvér vagyok. – Ja, persze. Nem is kéne csodálkoznom, a fiúk mindig valami ilyesmit hallgatnak, jó, nem kéne általánosítani, de még lány ismerőseim közül senkit se tudnék felmutatni, aki ilyen zenét szeretne.
- Nem zavarsz, de válthatnánk zenét? Nem tetszik ez a műfaj, bocsi – pillogtam rá bűnbánóan. Attól, hogy nekem nem tetszik a zene, nem biztos, hogy az tényleg rossz is. Csak nekem nem jön be. - Most fejeztem be, nyugodtan beszélgethetünk, ha szükséges.
Hátradőltem az ülőhelyemen, közben az ölemben doromboló maccsomat simogattam. Olyan hangosan dorombolt, hogy tisztán kivettem a kis hangocskáját. I-má-dom ezt a macskát.
- Csokit? - kínáltam meg a kis nassolnivalómból, ha már itt van, úgy illik. - Ha szomorú vagyok, vagy csak egykedvű, ez nekem rögtön segít.
Reméltem, hogy csacsogós természetem miatt nem fogja megbánni, hogy beszélgetni akart velem... ezen tényleg javítanom kéne, de ha egyszer szeretek beszélgetni...
Olyan jó érzés, úgy érzem közben, hogy tényleg élek, és nem csak úgy leledzek az éterben.
Annyira új még nekem ez a varázslás, kisit nehéz felfogni, hogy nemcsak álmodom ezt az egészet. Pálcám van, varázskönyvek, egyenruha, ház... és sok új arc.
Remélem, a tanév végére már beleszokok az új kerékvágásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony