![](http://kepfeltoltes.hu/160301/1027147530nimi_www.kepfeltoltes.hu_.png)
A festés számomra maga a harmónia. Mikor az érzéseim szabadon áramolhatnak a lelkemből a papírlapra, ahol magam alkotta művészetté állnak össze. Ez egy elég bensőséges dolog a számomra, hisz ezzel ténylegesen kitárom magamat, nyitott könyvvé válok. Ezért sem mutogatom senkinek a rajzaimat, mert félek, hogy valaki esetleg túlságosan is belém látna ezek után. Egyedül a bátyám az, aki eme számomra szent körnek részese lehet, hisz tudom, hogy ő mindig mellettem lesz és olyannak szeret, amilyen ténylegesen vagyok. Na meg ő az, aki a legjobban ismer.
Ezt a szobát is ő találta és mutatta meg nekem. Ahogy beléptem és megéreztem a helyiség varázsát tudtam, hogy nekem kell, hisz itt érzem azt, hogy a lelkem szárnyalhat a testem fogságában is és ez reményeim szerint majd a képemen is meglátszik majd, egy kis újdonságot víve a megszokott mozdulatokba.
Este léptem be a terembe, óvatosan kukkantva be először, hogy vágyott-e a hangulatra más is rajtam kívül. Direkt ilyen kései időpontban érkeztem, hogy biztosan magam lehessek idebent és szerencsére csalódnom sem kellett. A cuccaimmal felszerelkezve léptem be és egy pillanatra becsuktam a szememet is. Halk lágy zongoradallam csendült fel, olykor kissé ritmustalanul, de számomra pont ez adta meg a szépségét. Orromban a friss levegő illata kúszott, némi festék kissé szúrós szagával elegyedve, de most pont erre van szükségem. Ha a szoba nem is, a táskámban lévő tubusok ugyan ezt az elegyet árasztották volna.
Ahogy kinyitottam a kékjeimet, a szoba is hasonló színre váltott, csupán sokkal szolidabb kivitelben. A kék ég szépségét tükrözték, a kanapé pedig, mint felhő terült el a fal mellett. Mosolyogva dobtam le magam a közepére, cipőimet lerúgva helyezkedtem egyből törökülésbe. Nem teketóriáztam, vettem is az ölembe a táblámat, az asztalkára helyeztem a festékes tubusaimat, majd egy jó ideig csak néztem a fehér papírlapot, gyűjtöttem az ihletet és vártam, hogy a kezem szinte magától moccanjon. Egy kívülálló számára kusza, kibogozhatatlan ceruzavonásokat húztam a lapra, csak ezután nyúltam az ecsetért, hogy ténylegesen életet leheljek a leendő művembe.
Ezt a szobát is ő találta és mutatta meg nekem. Ahogy beléptem és megéreztem a helyiség varázsát tudtam, hogy nekem kell, hisz itt érzem azt, hogy a lelkem szárnyalhat a testem fogságában is és ez reményeim szerint majd a képemen is meglátszik majd, egy kis újdonságot víve a megszokott mozdulatokba.
Este léptem be a terembe, óvatosan kukkantva be először, hogy vágyott-e a hangulatra más is rajtam kívül. Direkt ilyen kései időpontban érkeztem, hogy biztosan magam lehessek idebent és szerencsére csalódnom sem kellett. A cuccaimmal felszerelkezve léptem be és egy pillanatra becsuktam a szememet is. Halk lágy zongoradallam csendült fel, olykor kissé ritmustalanul, de számomra pont ez adta meg a szépségét. Orromban a friss levegő illata kúszott, némi festék kissé szúrós szagával elegyedve, de most pont erre van szükségem. Ha a szoba nem is, a táskámban lévő tubusok ugyan ezt az elegyet árasztották volna.
Ahogy kinyitottam a kékjeimet, a szoba is hasonló színre váltott, csupán sokkal szolidabb kivitelben. A kék ég szépségét tükrözték, a kanapé pedig, mint felhő terült el a fal mellett. Mosolyogva dobtam le magam a közepére, cipőimet lerúgva helyezkedtem egyből törökülésbe. Nem teketóriáztam, vettem is az ölembe a táblámat, az asztalkára helyeztem a festékes tubusaimat, majd egy jó ideig csak néztem a fehér papírlapot, gyűjtöttem az ihletet és vártam, hogy a kezem szinte magától moccanjon. Egy kívülálló számára kusza, kibogozhatatlan ceruzavonásokat húztam a lapra, csak ezután nyúltam az ecsetért, hogy ténylegesen életet leheljek a leendő művembe.