Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Szerettem kviddicsezni. Bármikor dönthettem volna úgy, hogy profinak állok, annyira kiemelkedő játékos voltam. De nem tettem így,  valahogy nem vonzott annyira ez a lehetőség. Nem a sportban, hanem az alkalmazott mágia területén akartam maradandót alkotni. Hobbijátékosnak azért még megmaradtam. Egyik nap kedvem támadt dobálgatni egyet, el is indultam a kviddicspályára. Persze útba kellett ejtenem a szertárt, mert szükségem volt egy seprűre meg egy kvaffra. Már csak azért is az iskolai felszerelést szándékoztam használni, mert így tudtam igazán felidézni a régi idők hangulatát.
Meglepett, hogy a szertár tárva-nyitva, ám a magyarázat roppant egyszerű volt, valaki volt benn. A valakiben pedig Lucát ismertem fel. Sok kemény csatát vívtunk mi meg az iskolai bajnokságban, sokszor borsot is tört az orrom alá. Mostanra egészen a Navine házvezetőségig jutott, pedig én még emlékeztem arra a kis megszeppent kislányra a trófeateremből, akit nekem kellett felvilágosítanom alapvetően fontos dolgokról, mint például a dicső tetteimről bagolyköves diákként. Viszont elnézve a termetét, nőni azóta se sokat nőtt. Talán semmit.
- Szia! Csak nem szezon előtti leltárazást tartasz? - kérdeztem rá, aztán eszebe jutott, hogy más is lehet akár a háttérben.
- Vagy talán vársz valakire? Elviszek egy seprűt meg egy kvaffot, aztán már itt sem vagyok. - szóltam, mert hátha egy tervezett légy ottot zavartam meg. A szertár ugyanis kiválóan alkalmasnak tűnt ilyen célú találkozókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Luca meglehetősen vidáman fogadott, sőt még gratulált is nekem. Ő már csak ilyen volt, egy mindenkivel kedves, tömény vidámságbomba. Néha hányni tudtam volna ettől.
- Sok mindenhez gratulálhatnál, de feltételezem, most a tanári kinevezésemre gondolsz. Kösz. - flegmán megköszöntem azért a gratulációt. A felvetésemre vette a lapot, sejtette, hogy mire gondolhatok. Úgy látszik a szertárakról valamiért mindenkinek ugyanaz jut eszébe.
- Szóval megint létszámgondok vannak a sárgáknál? Nem lep meg. - a Navine sokszor küszködött játékoshiánnyal, így érthető, hogy leginkább az egyéni jellegű posztokon tűntek fel náluk kiemelkedő játékosok. Luca is fogóként alkotott maradandót.
- Ha te foglalkozol velük, akkor biztos tódulni fognak az edzésekre.  A helyükben gondolkodás nélkül jelentkeznék a csapatba. - ekkora dicséretet se sűrűn szoktam mondani. De Luca ellenfélként kivívta a pályán a tiszteletemet.
- Sosem felejtem el, amikor az egyik meccsünkön kiszabadultál a póznára vezetésből. Ha én lettem volna az egyik, aki szendvicsbe szorít, tuti nem úszod meg. - emlegettem fel egy régi meccsemléket. Anno Cath és David próbálkozott a csellel sikertelenül.
- Óh, új játékvezető lesz? Kár, pedig megnéztelek volna, hogyan boldogulsz ebben a szerepkörben. - nem rémlett, hogy évnyitón bemutatták volna az új játékvezetőt. Ha mégis, akkor meg biztos Várkonyi emésztési gondjai terelték el a figyelmemet.
- De mit értesz azon, hogy fele olyan izgalmas? - kérdeztem rá, mert ugyan én még nem próbáltam, de úgy gondoltam, hogy a játékvezetőség igen nagy kihívás, következésképp igazán izgalmas tevékenység.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Nem Luca az első, akit meglepett, hogy nem mentem el profi kviddicsesnek. De én nem csak a kviddicsben voltam zseniális, hanem mindenben, amibe belefogtam. Nagyobb kihívásokra, nagyobb hírnévre vágytam annál, mint amit egy kviddics világsztár megkaphatott.
- A játék hiányzik, de a profi lét nem vonz. Túl sok kötöttséggel jár. - egy profi kviddicsesnek minden apróságra ügyelni kellett, még arra is, hogy mikor sz*rik. Na ez az, amit nem bírtam volna elviselni.
Mint kiderült, minden háznál volt gond az új szezon kezdete előtt. Engem persze csak a Rellon érdekelt, náluk a gondot az jelentette, hogy többen elballagtak a csapatból.
- Ha sokat szerencsétlenkedtek a csapatszervezéssel, még az a kis esélyetek is elszáll, amitek most van, hogy legyőzzetek minket. - teljesen úgy beszéltem, mintha még mindig a Rellonban játszanék. Magaménak éreztem a csapatot, hiszen tudomásom szerint még mindig voltak néhányan a csapatban, akiket én fedeztem fel annak idején. Mini elvesztését viszont biztosan meg fogják érezni.
- Amikor először vetettük be a cselt a tevékeny részvételemmel, még a nagy Földesy sem tudott vele mit kezdeni. - vertem meg büszkén a mellemet, arra a megmozdulásra a mai napig büszke voltam. Akkor még a Golyóálló Griffeknél, vegyes csapatban játszottam. De jó kis brigád volt az!        
- Dobhatsz most is egy üdvözlést, nem fogom visszautasítani. - szóltam, egy sunyi mosolyt megeresztve. Könnyű azt mondani, hogy mi lett volna akkor, ha... Most viszont itt vagyok.
- Meg tudom érteni, hogy elég volt ennyi a játékvezetősködésből. Gondolom szidtak is rendesen. Évszázadok óta bevált recept, hogy ha már nem tudsz mit tenni, akkor szidd a bírót. - én is jó néhányszor reklamáltam, vagy küldtem el melegebb éghajlatra a a játékvezetőket. Nem is csodálkozom, hogy fogyóterméknek számítanak itt, a tanodában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

- Megtaláltam a kihívást, világhírűvé kell tenni ezt az intézményt. - böktem fejemmel a kastély felé.  
- Sok felé megfordultam mostanában, de a Bagolykő Mágustanodáról gyakorlatilag sehol sem hallottak. És akkor belegondoltam, hogy mit adtunk mi a mágusvilágnak? Maximum néhány világsztárnak kikiáltott, de valójában középszerű kviddicsest. Az alkalmazott mágia területén meg még ennyit sem. - fejtettem ki a szomorú valóságot.
A Navine gondjaihoz többet már nem kívántam hozzászólni, az ő bajuk, majd megoldják valahogy. Bár nem biztos, hogy csak a tehetség elpocsékolásáról volt szó, lehet, hogy igazi tehetségek sem voltak jelenleg a sárgáknál. Olykor összejöhet néhány gyengébb korosztály egy-egy háznál. Ahogy hallottam, a Levitánál is valami ilyesmi lehetett a háttérben, amiért már tavaly sem tudtak önálló csapatot kiállítani. Mondjuk a kékek sose voltak nagy kviddicsesek, még bajnokságot sem nyertek soha szerintem.
A Golyóálló Griffekre gondolva kellemes emlékek idéződtek fel bennem, örültem, hogy Manda mesélt a legendás csapatról Lucának. Ha ismét összeállnánk, még ma is elkennénk a száját akárkinek.
- Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lehet a többi Griffel. Kiváról tudom, hogy itt tanít, bár még sajnálatos módon nem futottam össze vele. A többiekről viszont nem igazán hallottam. - érdekeltek a régi csapattársak, ha nem hozzák be ismét a házcsapatokat, szerintem minden bajnoki címet besöpörtünk volna. Így viszont később a Rellonnal jutottam el újra a csúcsra, csapatkapitányként leraktam egy hasonlóan legendássá vált csapat alapjait.        
Az üdvözlős felvetésemért egy kacsintást azért kaptam, most be kellett ennyivel érnem.
- Vigyázz, mert be fogom ezt még hajtani! - szóltam halálosan komoly ábrázattal, de tréfás szándékkal. Bár ki tudja, simán felbukkanhatok váratlanul Luca egyik meccsén.
- A tantárgyam "A mágia elmélete és gyakorlata" címet viseli. Ráfér a diákokra, hogy elmélyüljenek az alapismeretekben, és felismerjék a tanulás, a gyakorlás fontosságát. Éppen egy navinéssel futottam össze minap, akinek esze ágában sem volt varázsolni, pedig megkértem rá. Ez mégis milyen hozzáállás? - panaszoltam el a bejárati csarnokos esetet. A Navine házvezetőjeként Luca úgyis érintett volt ebben.
- Volt terelőnk? Csak nem Mihael? Mit csinált már megint az állatja? - kérdeztem érdeklődve. Mihael kiváló terelő volt, de agresszív természetű, ami hasznos tulajdonság volt a pályán, de a pályán kívül nem feltétlenül.
- Na de mi van veled? Hogyan haladsz a kviddicses karriereddel? - erről még nem esett szó, pedig igazán szerettem volna hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

- Én még nem hallottam, hogy Világkupát vagy legalább Európa-bajnokságot nyert volna bárki is a Bagolykőből. De javíts ki, ha tévedek. - nálam a címek sokat nyomtak a latba, csak azt tartottam valódi világklasszisnak, aki már rangos trófeákat gyűjtött be.    
- Leonie még ide jár? Hányszor bukhatott meg? - csodálkoztam, sőt megrökönyödtem, hogy a lány még mindig az iskolapadot koptatta.
- Nem órán, még évnyitó előtt történt az eset. - kezdtem bele a navinés diákkal történő találkozásom részletezésébe.
- Lora Fontaine, másodikos diákról van szó. Az elszabadult kutyáját kergette a bejárati csarnokban. Pizsamában, takarodó után. - mindez már többszörösen kimerítette a szabályszegés fogalmát.
- Adtam neki egy esélyt, hogy ha bemutatja a varázstudását, eltekintek a büntetéstől. De nem élt vele. Aztán végül így is megúszta a büntetést, mert évnyitó előtt még nem akartam büntetéseket osztogatni. - nagy szerencséje volt a lánynak.
A Mihaeles témát talán nem kellett volna firtatnom, mert látszott Lucán, hogy érzékenyen érinti a dolog. De nem tudtam nem hangot adni annak, hogy ők mennyire nem illettek össze.
- Egyáltalán hogy tudtatok ti együtt lenni? Érthetetlen számomra. - kíméletlenül kimondtam, amit gondoltam. Képtelen voltam rájönni, hogy mit láthattak egymásban. A közhelyes "az ellentétek vonzzák egymást" sztorin kívül más elképzelésem tényleg nem volt.
- Az iskolai bajnokság most már lassan vicckategória. De a magyar bajnokság szerintem felveszi a versenyt lengyellel. - az iram lehet, hogy más volt, de eredményességben nem hiszem, hogy a lengyelek annyival a magyar csapatok előtt jártak volna.
- Majd lehet kilátogatok egy meccsedre, ha arrafelé lesz dolgom. - kacsintottam egyet én is.  
- Amúgy nincs szükségetek új seprűkre? Csak nektek, csak most, rendkívül kedvezményes áron tudnék intézni egy szállítmányt a legújabb modelljeinkből. - előbújt belőlem a seprűgyáros fia, minden alkalmat igyekeztem megragadni új vásárlók szerzésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Czettner R. Luca

Leonie esete még mulatságos is lett volna, ha nem lettem volna már tanár a Bagolykő Mágustanodában. Egy intézményről mindent elmond, ha olyan diákjai vannak, akik már hosszú évek csak melegedni járnak be, ahelyett, hogy befejeznék a tanulmányaikat. Micsoda szégyen!  
Luca megígérte, hogy majd elbeszélget Lora Fontaine-nel, ezt elégedetten konstatáltam. Ráfért egy kis házvezetői fejmosás, azok után, ahogyan velem viselkedett.
- Rögtön akkor futottam vele össze, amikor visszatértem a kastélyba. Navinésektől szokatlan módon rendkívül tiszteleten volt, feleselt velem. - zártam le a lány bűnlajstromának felsorolását. Meg kellett tanulnia az illedelmes viselkedést.
A Michael-re vonatkozó kérdésemet gyorsan lerendezte Luca, úgyhogy nem is firtattam tovább a dolgot, csak megértően bólintottam.
Az iskolai bajnokságról hasonlóan lesújtó véleménnyel voltunk mindketten. Csak remélni lehetett, hogy lesznek még olyan színvonalas mérkőzések, mint a mi időnkben. Akkoriban nemcsak magyar, hanem még európai élcsapatok megfigyelői is gyakorta meglátogatták a meccseket.
- Ha egyszer kipróbáljátok a Várffy-féle seprűket, máson már nem is akartok majd repülni. Mi az egyénre tudjuk szabni az alapmodelleket, kivételes hatékonyságot biztosítva ezáltal. - dicsértem tovább a seprűinket.
- Egyébként, ha szeretnél egy privát tesztrepülést, akár itt az iskolában is meg tudjuk majd oldani. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Örültem, hogy összefutottunk. Megyek, edzek egy kicsit, formában kell tartanom magam. További jó munkát! - azzal egy seprűt és egy kvaffot megragadva távoztam a kviddicspálya felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Az órák végén általában megvártam, hogy az utolsó diák is elhagyja a termet, és én csak ezután távoztam. Kivéve, ha siettem. Ha azonban nem volt sürgős dolgom, akkor még feltehették a diákok az esetlegesen felmerülő kérdéseiket. Most nem siettem, és nem kellett legilimentornak lennem ahhoz, hogy felfigyeljek Fruzsinára, aki nyilvánvalóan csak arra várt, hogy négyszemközt kérdezhessen valamit. Az eridonos lánytól már kaptam néhány szép szorgalmit, úgy véltem, hogy benne megvan a szükséges ambíció, tényleg jobb akart lenni, és hajlandó volt ezért keményen dolgozni. Akiben pedig ezt megláttam, annak minden segítséget igyekeztem megadni.
- Igen, térj nyugodtan a tárgyra. - válaszoltam a kérdésére. Nem volt szükség mellébeszélésre, mindig biztattam a diákjaimat, hogy ha kérdésük van, akkor azt egyenesen tegyék fel. Ha valaki tudott kérdezni, az már jó jel, mert bizonyítja hogy komolyan elgondolkodott a tananyagon. Ha viszont valaki csak bambán nézett ki magából, akkor tudtam, hogy máshol jár az esze. Az órák alatt előszeretettel szúrtam ki az ilyen diákokat, és hoztam őket kínos helyzetbe egy-egy kérdéssel vagy megjegyzéssel. Nálam fontos volt, hogy mindenki figyeljen, és ennek érdekében kellő szigorral léptem fel. Néhányan - főleg a levitások közül- húzták ugyan a szájukat a fegyelmezések után, de később még hálásak lesznek nekem, hogy ilyen nagymértékben törődtem velük.
- Az elhangozottakkal kapcsolatban van kérdésed? Esetleg valami másról van szó? - tettem hozzá gyorsan a válaszomhoz, jelezvén, hogy tényleg készségesen álltam rendelkezésre. Az alsóbb évfolyamos diákok néha bátortalanabbul fordultak a tanárokhoz, pláne hozzám, hiszen kivételes híresség voltam. Egyszerűen nem szokták meg, hogy ekkora varázslónagyság társaságában legyenek, mint én. A bátortalanságnak szerettem volna elejét venni a remélhetőleg biztatóan ható kérdéseimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Megértettem a lány problémáját, de azt már nem igazán, hogy miért éppen hozzám fordult. Családi ügyekbe nem akartam beleártani magam, abból mindig csak baj volt. De elutasítani sem akartam a segítségnyújtást, ha mást nem legalább néhány hasznos tanácsot adni szerettem volna.    
- Úgy gondolom jogod van megismerni édesapádat. De ezt szerintem édesanyáddal kellene megbeszélned, mert kettőtökre tartozik a dolog. Vagy annyira reménytelen lenne a helyzet? - talán ha többet megtudnék az édesanyával való viszonyáról, és annak hátteréről, hogy miért nem ismerheti Fruzsina az édesapját, akkor konkrét ötletekkel is előállhatok. Most még a sötétben tapogatóztam.    
- A Bálint családnév tudtommal nem túl gyakori. Ha kikérnéd a minisztériumi dolgozók listáját a bogolyfalvi kirendeltségen, megtalálhatnád a listán édesapádat. - mondtam el az általam legegyszerűbbnek vélt megoldási lehetőséget.
- Persze az is lehet, hogy ez az egész egy fedősztori, és édesanyád azért találta ki, hogy ne bolygasd a múltat. A jó szándék vezérelhette, lehet, hogy csak így akar megvédeni. - vetettem fel egy lehetőséget. Valószínűleg nem ok nélkül titkolták el előle az apukája kilétét. De, hogy jó szándék húzódott-e meg e mögött, azt csak remélni mertem.
- Szóval előfordulhat, hogy nem is a minisztériumban kell keresned édesapádat, és még azt is el tudom képzelni, hogy nem is Bálint a vezetékneve. Biztos vagy benne, hogy ezek hiteles, valódi információk? - tettem fel a kérdést. Amint eddig tudni vélt a lány az nem volt sok, de lehet, hogy ez a kevés sem volt igaz. Akkor pedig bonyolultabbá válik a helyzet, trükkösebb megoldáshoz lesz kénytelen folyamodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

A Fruzsina által elmondottak nem könnyítették meg a helyzetet, továbbra is maradt a sötétben tapogatózás.    
- Attól tartok a konkrét válaszokat a múltadról nem tőlem kaphatod meg. De abban talán segíthetek, hogy édesanyád változtasson az álláspontján. - ötleteim máris voltak, de előbb tisztázni kellett néhány kérdést.
- Édesanyád mugli? Vagy esetleg kvibli? A mágiahasználat képességének örökölhetősége nagyon domináns, ha egy muglinak voltak mágiahasználó ősei, akkor a képesség könnyen megjelenhet újból, akár több generáció után is. Az erős dominancia miatt van jóval több mugli származású mágiahasználó, mint ahány kvibli. - ezek voltak az általános tények, amikkel szolgálhattam. Ha valaki félvérű, egyáltalán nem biztos, hogy csak a mágiahasználó szülő révén válik maga is mágiahasználóvá. Persze ennek kimutatásával nem szoktak törődni, mert csak elméleti lehetőség.
- A személyiségedben bizonyos hajlamokat örökölhettél édesapádtól. De ennek felesleges túlzott jelentőséget tulajdonítani, semmi sincs eleve elrendelve, kizárólag rajtad múlik, hogy a mágia terén mit hozol ki az örökölt képességedből. - ennyit tudtam még hozzá tenni a témához. Igazából minden ilyen esetet egyedileg volt célszerű megvizsgálni.
- Egy próbát megér a kirendeltség felkeresése. No meg itt a tanodában is többen vannak, akik rendszeres kapcsolatban állnak a minisztériummal, őket is megkérdezheted, hátha mond nekik valamit a Bálint vezetéknév. Itt van mindjárt például Holló Albert, aki az Edictum szerint az eltitkolt apám lenne. Tiszta szégyen, hogy csak ekkora sületlenségekkel tudják eladni azt a nyamvadt újságocskájukat. - fakadtam ki egy kicsit az Edictum legújabb agyszüleményén. Lépéseket fogok tenni az ügyben, azt már eldöntöttem.            
- A legjobb megoldásnak azonban továbbra is azt tartanám, ha édesannyáddal közösen oldanád meg ezt a problémát. Önszántából be kéne látnia, hogy ez a helyzet tarthatatlan. - drasztikusabb megoldási lehetőségekről egyelőre nem beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Naná, hogy nagy varázsló voltam, így természetesen rögtön elő tudtam volna rukkolni megoldási javaslatokkal. De nem akartam nagyon belefolyni egy ilyen kényes családi ügybe, azt akartam, hogy Fruzsinát legfeljebb rávezessem a számára ideális megoldásra, de ne tűnjek én a felbujtónak.
- Értem. - konstatáltam röviden a lány származásáról szóló tényeket.
- Apukád aláírása tehát biztosan hiteles, ezt láttad is. A keresztnevét is ismerned kellene ebből, nemdebár? - tártam fel egy ellentmondásosnak tűnő részletet a korábban elmondottakkal. De az is lehet, hogy csupán hiányosan lettem tájékoztatva. No, de sebaj, ezért is kérdeztem, hogy tisztázódjanak a kiinduló körülmények.
- A kvibliséget egy varázstalan ős okozza, de nem is ebben áll a tudományos jelentősége. Bizonyíthatja ugyanis, hogy nem igazán létezhetnek tökéletesen aranyvérű családok. Miért? A válasz roppant egyszerű. Ugyan az ötlet már jóval korábban megszületett Mardekár Malazártól, de az aranyvérűség mániákus őrzése csupán a varázsvilág mugliktól történő teljes elszeparálása után terjedt el széles körben. Korábban a ma abszolút aranyvérűnek tartott családok ősei is simán keveredhettek muglikkal. Ez pedig később kiütközhet kviblik születésével. - fejtettem ki a gondolataimat a kviblikkel kapcsolatosan.
- Ne is múljon el a kíváncsiságod, csak vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Most úgy gondolom nem ilyenről van szó, ezért is próbálok segíteni. - hangsúlyoztam, hogy tényleg számíthat rám a lány.
- Ha minden kötél szakad, van lehetőség arra, hogy egy kicsit mágikusan is rásegíts édesanyád kitárulkozására. - kacsintottam sejtelmesen.
- Létezik egy bájital, amit ha megiszol, a hatóideje alatt minden cselekedetet siker koronázza. Ha innál a bájitalból, és utána édesapádról kérdeznéd édesanyádat, elárulná, amire kíváncsi vagy. - a végén csak elárultam egy trükkös, de nem éppen etikus megoldást. Fruzsinán állt, hogy  belemegy ilyenbe, vagy az egyenes utat választja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Kiderült, hogy lánynak nem volt ideje alaposan átnézni az aláírást.
- 17 évesen úgyis nagykorúvá válsz, akkor már szabadon hozzáférsz az okmányaidhoz. Szerintem édesanyád is tisztában van ezzel, és akkora időzítette, hogy elmondjon mindent. - megint a legegyszerűbb lehetőséget vázoltam fel, persze sejtettem, hogy Fruzsina nem akar addig várni.
- Akik féltve őrzik az aranyvérűségüket, azok számára egy kvibli születése felér egy halálos ítélettel, hiszen bizonyítja, hogy a családban vannak mugli ősök. Az ő felfogásuk szerint csak az a lehet a varázsvilág teljes jogú tagja, aki képes a mágiahasználatra. Utóbbi érthető is, hiszen mi másért is neveznénk magunkat varázstársadalomnak? A mágiahasználat képessége különböztet meg minket. - ebben a kérdésben én is olyan álláspontot képviseltem, amiért a mugliimádók lehurrogtak volna. Nyíltan viszont nem hangoztathattam ezt, mert tuti fegyelmi eljárást indítottak volna ellenem. Nagyon vissza kellett fognom magamat, amióta tanár lettem.
- Ha neked úgy könnyebb, akkor képzeld el úgy. Nem szeretek párhuzamokat vonni a muglikkal. - válaszoltam a lány felvetésére.
- Nem baj. Azt fontos szem előtt tartanod, hogy a gyerekeid modern értelemben már lehetnek aranyvérűek, mert a te részedről akkor már a nagyszüleik is varázshasználók lesznek. - ennyit tudtam hozzátenni, de ez már nem változtathatott azon, hogy Fruzsina félvérű marad, bármennyire is büszke az apai örökségére.
A bájitalos felvetésemet kétkedve fogadta, hiszen édesanyja bájital készítéssel foglalkozott. Szerintem meg pont ez lett volna a szép, a saját fegyverével legyőzni őt. A türelmem is kezdett fogyni, úgy véltem ennyi javaslatból már lehetett volna boldogulni.
- Nagyon kockázatos lenne a kicsempészés. Biztosan erős bűbájokkal van védve az okirat, ezek feltörése pedig egyelőre meghaladná a képességeidet. Én például egy korhatárvonalat húznék. - egy ilyenen való átjutásra egy másodikos nagy valószínűséggel képtelen lett volna.
- De te hogyan gondolnád mégis mindezt kivitelezhetőnek? Milyen használható varázslatokat ismersz? Miket tanultatok bűbájtanon, átváltoztatástanon vagy egyéb más órán, amit bevethetnél? - az odáig rendben volt, hogy egy elképzelés megszületett, de a konkrét megvalósíthatóságát is rögtön ezután vizsgálni kellett. Kíváncsi voltam rá, hogy Fruzsina hogyan oldaná meg mindezt a jelenlegi tudásával. A lemásolás talán menne neki, egy egyszerű duplázó bűbájjal találkozhatott valamelyik órán. De az anyakönyvi kivonat kicsempészése már nehezebb feladatnak tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

- A türelem rózsát terem, nem véletlenül tartja a mondás. - szóltam biztatásképp, mert úgy gondoltam, hogy jobban tenné Fruzsina, ha megvárná, hogy édesanyja önként kitárulkozzon.
Számítottam arra, hogy lány nem fogja megjegyzés nélkül hagyni a kviblikről tett megjegyzésemet. Volt igazság abban, amit mondott, csak ő máshonnan közelítette meg a dolgokat, mint én, de ennek kifejtésére most se időm, se kedvem nem volt.  
- A család valóban fontos, és tényleg vannak olyan munkák a varázsilágban, amiket egy kvibli is könnyedén elvégezhet. Mint ahogyan vannak is erre példák a gyakorlatban. Egyáltalán nem olyan rossz a helyzetük, mint sokan hiszik, nem kell őket sajnálgatni. - zártam le a témát igazat adva a lánynak.  Többet nem kívántam a kviblikkel foglalkozni.
- Az anyai szeretet, és általában a szeretet ereje hatalmas. Hatalmasabb minden mágiánál. Örülök, hogy ennek jelentőségét már most átérzed. - dicsértem meg Fruzsinát, amiért felhívta a figyelmet arra, hogy egy anya számára a gyereke a legdrágább kincse.
- A Felix Felicis elkészítése rendkívül bonyolult, ráadásul hosszú is, hat hónap. Szóval ha mégis a használatára vetemednél, jobban megérné készen beszerezned. Felagund professzor úrnak talán van is készleten... - feleltem, tippet is adva, hogy honnét szerezhetné be a bájitalt. Jót szórakoznék azon, ha egy diák elcsenne némi folyékony szerencsét a vénembertől. Persze erről nyíltan nem beszélhettem.
- Ez a mugli megoldás a másolásra. De te boszorkány vagy, használj boszorkányhoz méltó megoldást! A duplázó bűbáj nem is olyan nehéz. Geminio! - szóltam a második szótagot megnyomva, miküzben az előttem lévő pergamentekercsre pöccintettem a pálcámmal. A varázslat hatására megjelent a tekercs mellett a tökéletes mása. Ha a lány figyelt, elleshette a mozdulatot, és akár önállóan is gyakorolhatja majd, szerezve egy kis előnyt bűbájtanból. Egy okiratnál mondjuk simán csődöt mondhatott ez a varázslat, de nem is ez volt a lényeg, mert egyrészt ezt a bűbájt máskor is használhatta, másrészt leginkább arra akartam rámutatni, hogy gondolkodjon egy mágiahasználó fejével.  
- Úgy gondolom, hogy amiben tudtam, segítettem. Remélem, hogy megoldódik a helyzet. További szép napot, szia! - elköszöntem Fruzsinától, majd távoztam a teremből. Ma is megvolt a napi "én vagyok a legkirályabb tanár" tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Az elsősök óráira mindig különös alapossággal felkészültem, hiszen ők még formálhatók voltak, belőlük még lehetett valaki. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy megfelelő példaképeket láthassanak maguk előtt. És ki más lehetne ideálisabb példakép számukra, mint én? Intelligens vagyok, művelt, világlátott, és még jóképű is, hogy csak a legalapvetőbb pozitív tulajdonságaimat említsem. A diákok közül persze nem mindenki értette meg rögtön, hogy itt a jövőjükről van szó, és én mindent megteszek azért, hogy ne maradjanak olyan noname kis csicskák, mint amilyenek örök életükre lennének, ha nem tanítanám őket. A fegyelmezetlenséget ezért nem tűrtem az óráimon, de azért mindig volt egy-egy diák, aki nem fért a bőrébe. Főleg az impulzív természetű eridonosoknak okozott gondot, hogy csöndben és nyugton maradjanak. Most is kiszúrtam persze, hogy ketten éppen levelezgetnek egymással, de azt se játszhattam be, hogy minden ilyen után megállok, és megszakítom a gondolatmenetemet, hiszen akkor követhetetlenné válna az óra. Úgyhogy egyelőre megúszták a fegyelmezést, de azért egy szúrós pillantást vetettem feléjük, és a szemem sarkából továbbra is odafigyeltem rájuk. Ha kedves az életük, ennyiből is értenek, és inkább rám figyelnek, nem pedig egymásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Reméltem, hogy a szúrós pillantásom megtette a hatását, ennyiből már illett volna tudniuk, hogy velem aztán nem érdemes ujjat húzni. Nyugodtan sétálgattam a padsorok között, és éppen arról értekeztem hatalmas beleéléssel, hogy mennyire fontos a gyakorlás. Éppen a két eridonos felé fordultam, hogy ellenőrizem, lenyugodtak-e már, amikor a lány felém küldött egy színváltoztató varázslatot. Kapkodott, pontatlan volt a pálcamozdulata, a varázsige kiejtését pedig nem lehetett tisztán érteni, gondolom halkan próbálkozott, hátha nem veszem észre. Egy ilyen elhamarkodott varázslat természetesen nem sikerülhetett, könnyedén kivédtem. De legalább megpróbálta! Igyekeztem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az esetnek, a büntetés persze nem maradhatott el, azonban ezt az óra végére tartogattam.  
- Úgy látszik, csak mondanom kellett, és egyesek már nagyon gyakorolni szeretnének. - ironizáltam.
- Rád is fér a gyakorlás, kedves Edina, ha csak ennyire futja. A bűbájtan tanárod elsüllyedhetne szégyenében. Gyerünk, próbáld meg még egyszer, ezúttal nem fogok védekezni! - szólítottam fel. Most legyen nagylány, ne akkor, amikor azt hiszi, hogy nem figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

- Elsőre elmegy. - konstatáltam, miután a lány varázslata úgy ahogy sikerült, ugyanis a hajam piros színűvé változott. Sokáig azonban nem maradt így, egy laza mozdulattal visszaváltoztattam a hajam eredeti színét. Természetesen nekem pálcára és a varázsige kimondására sem volt szükségem egy ilyen egyszerű varázslat végrehajtásához.    
- Én jövök! - szóltam, majd rögvest rá is küldtem a színváltoztató varázslatot Edinára, esélye sem volt védekezni. A vörös hajkoronája rikító zölddé változott.
- Most pedig lássuk, hogy a levelezőtársad csak a penna forgatásában jeleskedik, vagy azért a pálcájával is viszi valamire. Bence, rajtad a sor, változtasd vissza Edina hajszínét! - átadtam a terepet a fiúnak, most ő mutathatta meg, hogy mit tud. Ezzel megkapták, amire egy eridonos vágyik, szerepelhetnek egy kicsit, utána talán elnyugszanak, legalább a mostani óra végéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Drinóczi Gerda Vivien. Egy újabb név a feketelistámon. Egy név, amely a szemeim előtt lebegett, mióta megtörtént az a sajnálatos eset az erdőben. Nemcsak engem ásott el akkor, hanem magát is előttem. Végleg? Ezt viszont még nem tudtam egyértelműen megítélni.
Utánanéztem a hölgyemény órarendjének, és úgy döntöttem Okkultizmus és fekete mágia órán fogom meglepni. Igazgatóhelyettesként simán elintéztem, hogy Ambrózy Henrik kollégám halassza el az egyik óráját, de erről Gerda hogy, hogy nem, nem értesülhetett. Apró kommunikációs mulasztás, előfordul még a legjobb tanodákban is.    
Beültem a tanári asztalhoz, lábaimat feltettem az asztalra, és szórakozottan pörgettem a pálcámat ujjaim között. Figyeltem az ajtót. Mekkora meglepetés lesz neki, ha belép! Persze nem fogom rögtön leátkozni, kulturált ember módjára kívántam rendezni a nézeteltérésünket. Ha pedig nagyon nem sikerülne, akkor kezdeményezni fogom a kínzókamra újranyitását, ahol ő lehet az első exkluzív vendég gondoskodó felügyeletem alatt. De azért reméltem, hogy nem jutunk el idáig. Csak maradt egy csöpp kis esze még úgy is, hogy Yarista Palarn istenítése rendkívüli módon pusztítja az agysejteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

- Talán Várffy-Zoller Igazgatóhelyettes Úr. - viszonoztam a köszönését azzal, hogy számon kértem rajta a helyes megszólítást. Tudtam, hogy ez úgysem fogja meghatni, de a helyzet mindenképpen megérdemelte a tisztázást.
Vicces volt látnom a nőt, ahogyan sietősen lepakolt és a pálcájáért nyúlt. Ilyen az, amikor már rendesen barnul a bugyi.
- Tedd már le azt a pálcát, úgy nézel ki, mint egy kókadt... tudod mi, amit éppen összerezzentett a hideg. - nem engedtem, hogy kiszaladjon a számon, ami elsőre eszembe jutott.
- Nem foglak bántani, csak beszélgessünk. Gyere csak ide, mellém. - azzal intettem neki, hogy közeledjen. Mikor elém ért, hirtelen rászegeztem a pálcámat, de csak ijesztgettem. Ezt nem hagyhattam ki.
- Megmutatom neked, hogy mekkora kviddicses Yarista Palarn valójában. - fejemhez emeltem a pálcámat, hogy kihúzzak egy emlékszálat, és a már előre idekészített Merengőbe helyezzem.
- Nézz bele! - ha nagyon ellenkezett, akkor saját kezűleg nyomtam bele a fejét a tálba. Abba az emlékembe nyerhetett bepillantást, amikor a rellonos kviddicsválogatón újoncként rommá aláztam a hatalmas kviddicssztárnak titulált Yaristát. Miattam a kispadra szorult, rövidesen ott is hagyta a Rellont, és házat váltott, hogy a béna levitások között kitűnjön. Egyszerűen képtelen volt elviselni, hogy mellettem legfeljebb csak epizódszereplő lehetne a csapatban. Akkor ki is a legjobb kviddicses? Még ha nem is változna meg Gerda véleménye, amire szó mi szó jó esély volt, legalább szembesítettem a tényekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Az emlék megtekintése után Gerda viselkedése megváltozott. Már csak azt nem tudtam eldönteni, hogy tényleg szégyenli az eddig viselkedését, vagy csak egy remek színésznői alakítást láthattam tőle. Mindegy, annyira nem is érdekelt, a tények, tények maradnak, akármi is a magánvéleménye, és akármekkora hülyeségeket is hangoztat.  
- Óh, csak nem azt mutatod meg, amikor smároltál vele? - csakis erre a szituációra tudtam gondolni, amikor előhúzott ő is egy emlékszálat. Az első csók mindig sokat jelentett, persze én abban is nagyságrendekkel jobb voltam Yarnál. Diákkorunkban a rivalizálásunk iskolai szinten ment, és nekem természetesen mindig nagyobb volt a női rajongótáborom, mint az övé. Na meg a VZR görlök sokkal szebbek is voltak, mint az a néhány Yarongó bányarém, az ilyen Hegyi Niki-féle okádékokkal az élen. Bár Gerdának volt azért annyi szerencséje, hogy jót tett neki a serdülőkorból való kinövés.
Az emlékben azonban csalódnom kellett. A Magpies játszott, és Yar megmozdulásával megnyerték a meccset. Kár, hogy amúgy szabálytalanul söpörte el az ellenfél fogóját, és ez a meccs, már nem osztott, nem szorzott, hiszen már behozhatatlan előnnyel vezették a bajnokságot. Yar a sztárokkal teletűzdelt csapatban ugyan fontos szerepet töltött be, de csak mint szürke eminenciás, amolyan vízhordó. Ez volt a határozott véleményem. De hiába is diskuráltam volna erról Gerdával, hiszen érezhetően hiányzott belőle mindenféle szakmai hozzáértés a kviddiccsel kapcsolatban.
- Na jó. - emeltem ki a fejemet a Merengőből, amikor már meguntam.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy jársz kviddicsmeccsekre. - elképzelni se tudtam, hogy mit keresett ott a felidézett összecsapáson.
- Azt hiszem a végtelenségig tudnánk folytatni a különböző emlékek felidézését, úgyhogy inkább térjünk rá a büntetésedre. - pontot nem kívántam levonni, egy rellonosnak az úgysem jelentett semmit. Helyette büntetőfeladatokkal majd törleszthet.
- Az igazgató úr jelezte, hogy szűksége lenne egy állandó jellegű segítőre a papírmunkákhoz. Ez leszel te, és mindaddig a szolgálatára állsz, amíg ő mást nem mond. Ne okozz csalódást! - Rothman megkért, hogy szerezzek neki valakit, Gerda pedig alkalmasnak tűnt a feladatra. Ha az igazgatónál hibázik, akkor számára itt lefőtt a kávé, és ki lesz csapva, ebben biztos voltam.
- Mielőtt nagyon örülnél, hogy ennyivel megúszod, lesz majd még egy megbízásod. Egy személyesebb jellegű feladat. De ez még csak most körvonalazódik. - egyelőre nem akartam túl sok részletet elárulni. Ha nagyon érdekelte, akkor azért talán ki tudott belőlem húzni némi információt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

- Alkut? - adtam hangot megrökönyödésemnek, hiszen nem volt abban a helyzetben, hogy alkudozzon. Aztán valami képről beszélt, amelyen állítólag megalázott helyzetben vagyok, nyakig a földben.
- Még ha lenne is ilyen kép, szerinted bárki elhinné neked, hogy azt ábrázolja, amit belemagyarázol? Felőlem nyilvánosságra hozhatod. - ha azt hitte, hogy nála van az adu ász, akkor hatalmasat tévedett. Mi sem lenne egyszerűbb, mint kialakítanom a saját, a személyemet kedvezően feltüntető narratívát arról az állítólagos képről. Gerda tovább rontotta a helyzetét azzal, hogy a hangot manipuláló programokról beszélt. Instant facepalm volt a reakcióm, legalább bűbájokra hivatkozott volna, nem pedig hányingert keltő mugli szarságokra.
- Van esetleg más valamid, amit alkura bocsátanál? - kérdeztem meg nyájasan, hátha még tovább kívánta fokozni a pimaszságát.
- Felkeltette az érdeklődésedet? Mintha lenne választásod. - hihetetlen stílusban tolta, elfogadhatatlanul viselkedett.
- Te tényleg zsigerből utálsz. Miért? - nem kezdtem el részletezni a másik feladatát, sokkal jobban érdekelt, hogy mivel adtam okot a minden egyes szavából sugárzó utálatának. Valóban csak Yarista állt volna emögött?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Még átgondolja, meg tulajdonképpen mindig van választása. Ki ez a nő? Nem akartam idegeskedni, de még pár ilyen kijelentés, aztán fogom magam, és leátkozom a sunyiba, mert annyira felhúz a hozzáállásával.
- Akkor mondd, te most mégis mit választanál? - tágra nyílt szemekkel kérdeztem, de tulajdonképpen költő kérdésként, hiszen nem vártam választ. Nyilvánvaló volt, hogy nem állítottam választás elé, azt kellett tennie, amit mondtam, és kész.
Pókerarccal hallgattam végig, ahogyan arról értekezett, hogy miért utál.
- Csak ennyi? - nevettem fel. Sokkal komolyabb indokra számítottam.  
- És ezért képes voltál rám támadni? - fojtottam vissza a továbbra is feltörni kívánó nevetésemet.
- Sokan utálnak, nem szerethet mindenki, ez a nagyság velejárója. - vontam meg a vállamat. Ja, hogy pont az ilyen megnyilvánulásaim miatt utált? Így járt.
- A gyáva megoldást választottad, ahelyett, hogy a szemembe mondtad volna. Pedig a bátorságot mindig megjutalmazom. - Gerda rossz döntést hozott, de reméltem, hogy tanult az esetből.
- Na jó, részemről akkor most ennyi. Majd megkereslek a másik büntetőfeladat részleteivel, ha aktuális lesz. - lezártnak tekintettem a beszélgetésünket, és ha ő is így gondolta, akkor távoztam a teremből. Jó kis büntetőfeladatot fog majd még kapni, azt garantálhatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kőszegi Róza Amélia

Az elméleti óráim közül mind többet engedtem át a tanársegédemnek, egyéb, világmegváltó elfoglaltságaim miatt keveset tartózkodtam a kastélyban. A gyakorlati óráimat viszont lehetőség szerint igyekeztem mindig személyesen megtartani. Most is egy ilyen órához készültem elő, a párbajozást terveztem gyakoroltatni a diákjaimmal. Ráadásul - és ezt még ők nem tudták - vendégeket is hívtam meg az órára, mert már rengetegen kérték tőlem, hogy egyszer már hadd nézzék meg, milyen, amikor a nagy VZR tanít. A szerencsés kiválasztottaknak most meg fog adatni ez az élmény. A sajtó persze valahogyan megneszelte a dolgot, hivatalosan azonban nem tettem sajtónyilvánossá az eseményt, hogy megmaradjon az exkluzív jellege. A vendéglistán azonban egy riporterként dolgozó bizalmasom neve is szerepelt, számára engedélyeztem a tudósítást.
A tantermet mindenképpen át kellett alakítanom, hogy méltó helyszínként szolgáljon. Középre álmodtam meg a magasított, hosszú, keskeny küzdőteret, és két hosszanti oldala mellé tribünszerű elrendezésben padokat a nézőknek. A terem egyik végében gyakorlórészt, másik végében pedig büféasztalokat gondoltam kialakítani. Néhány varázslat, és secperc alatt készen is leszek, legalábbis ez volt a tervem.