Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Születésnap. A Pillangóvarázsban. Greggel. Annyira belelkesült már a gondolattól is, hogy nem bírt a szobájában ülni és várni. A hűvös időre való tekintettel a majdnem térdig érő sötét alapon virágos ruhához vastag, drapp színű kardigánt vesz fel, hogy meg ne fázzon, meg egy kissé világosabb árnyalatú kötött sálat is a nyakába csavar. Hosszúra nőtt haját kiengedve hagyja most szabad prédául a szélnek, belebújik a cipellőibe is, és Gwenre még vet egy utolsó pillantást, aztán irány a falu. Régen volt alkalma több időt tölteni Greggel, mert nem jó ez így, hogy két külön házban a kastély két távoli pontjában vannak, de hát nagyon nem tehet ellene semmit sem. Még szerencse, hogy egyébként semmit sem tart véletlennek, ennek a nagy távolságnak is megvan például az eredménye, mert ha Greg a szomszéd szobában lakna, akkor sose találkozott volna Lénivel. Kicsit sajnálja természetesen, hogy hiába vannak egy épületben, már nincs alkalma annyit lógni imádott bátyján, mint azelőtt, de a legújabb gondolata ezzel kapcsolatban pár nappal ezelőtt született meg: ez a dolgok rendje. Normális, hogy ha Gregnek van egy kis szabadideje, akkor a barátnőjével tölti és nem a húga az első, akit megkeres, elvégre ő is inkább akar Lénivel lenni, a bátyját úgyis úgy ismeri, mint a rossz pénzt. Nagyszerű megállapításnak bizonyul ez a lelki békéjét illetően, és ma meg határozottan örül, hogy azért, ha rövid időre is, de legalább találkoznak és részben pótolhatja az eddig elmaradt lógást bátyja nyakában. Amióta csak az eszét tudja, nem győzi csodálni, mekkorára nőtt ez a fiú, míg ő milyen kis pöttöm maradt, de sebaj, ennek is megvan az előnye, nem fog ő ezen keseregni. Különben sem tudna. A szomorkodás neki legfeljebb fél óráig ha terjed, aztán talál valamit minden helyzetben, aminek mégis lehet örülni, és helyre is áll a világ rendje. Mosolyogva sétál be most is a faluba, időnek előtte, mert azért kis türelmetlen, és már úgy várja, hogy láthassa Greget, hogy nem győzi kivárni otthon azt a további jó néhány percet. Negyedórányi előnnyel nyit be a Pillangóvarázsba még a lassú sétát követően is, majd keres egy üres asztalt az egyik eldugott csendes sarokban. Megszabadul a kabátjától meg a sáltól, helyet foglal és addig is, amíg befut a környéken tartózkodó idősebbik Polter a családi találkozóra, alaposan áttanulmányozza a rendelhető teák listáját, hosszasan vacillálva, mit is ihatna majd, hiszen egyik lehetőség jobb, mint a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Greg <3

Mivel nem bír nyugton ülni és hamarabb érkezik, nekilát a választék alapos áttanulmányozásának és olyan nagyon belemerül a lehetőségek mérlegelésébe, hogy pusztán arra eszmél fel: valaki meghúzta a fülét. Ilyet senki más nem merne, csak a bátyja, akinek még az iménti cselekedetéhez fűzött kérdése sem hazudtolja meg magát. Minden kétséget kizárólag Greg-hez van szerencséje. Felpattan és a következő pillanatban már szorongatja is a bátyját rendesen. Igaz ugyan, hogy kis pöttöm maradt Greg-hez képest, de mire van az ember lányának lábujja, ha nem arra, hogy rá álljon. Mivel egyébként sem okoz gondot a balettal kötött szorosabb ismeretség után a lábujjhegyen álldogálás számára, még egy kis nyújtózkodás ráadásnak, és tádám, máris a bátyja nyakában lóg. Örül ám az ölelésnek, fülig is ér a szája tőle és csak úgy csillog a szeme a boldogságtól, hogy végre öt percnél hosszabb időre találkozhat a bátyjával.
- Ezek csodaszépek. Köszönöm - mosolyog átvéve a virágcsokrot, meg is csodálja a kedvenceit, majd még a csokrot szorongatva nyom egy puszit hálája jeléül Greg arcára, aztán pedig visszaülve a helyére leteszi az asztal legtávolabbi sarkára a csokrot, hogy semmi baja ne eshessen véletlenül sem.
- Az unikornisom meg odakint áll egyébként? Ugye nem felejtetted el? - pislog nagy szemekkel a bátyjára, tekintetében ott ül a gyermeki várakozás, hogy igen lesz a válasz, bár azért az elmúlt évek tapasztalata alapján talán már nem kellene ekkora felhajtást csinálni egy egyszarvú paci körül, különben sem tudja, hogy itt hol tartaná és hogy gondozná, de Greg arcát megéri megnézni minden alkalommal, ahányszor felhozza ezt a témát. Idén sem állítható, hogy lemondott volna ama bizonyos kedvenc birtoklási vágyáról, de azért van, ami lekösse a figyelmét annyira, hogy legalább nem írt külön kis esszét a témában Miért vegyél nekem unikornist címmel, legalább fél méternyi pergamenre. Pedig idén milyen jó kis érv lett volna az, hogy még a Navine házállata is ilyen csodaszép lóféle, hát minden becsületes sárgának kell egy. Szépen felkönyököl azért, két tenyerébe támasztja az állát és szépen pislog a bátyjára, még mielőtt elnevetné magát mindjárt, ha megint olyan arcot vág Greg, mint szokott általában.
- Még nem -  rázza meg a fejét a rendelést illető kérdésre.
- Nehéz eldönteni, hogy málnás-vaníliást kérjek-e vagy málnás-rózsásat... - töpreng hangosan, mert igenis nagy kérdés. Az ismert ízvilág biztonságos, de az újra meg kíváncsi. Ránéz a választékot tartalmazó lapra, mintha az segítene, majd végül csak döntésre jut.
- Azt hiszem, mégiscsak a rózsás lesz. Fogalmam sincs, milyen lehet, de itt úgyis csupa finom van, az is biztos az. Te milyet iszol? - kíváncsiskodik, miután sikerült meghoznia a döntést.
- Amúgy nézd, mit kaptam anyutól. Olyan szép - nyaka köré csavarja a vastag kötött sálat, és boldogan mosolyog mellé, amint Greg-nek is sikerült eldönteni, mit iszik.
- Apu meg küldött Sacher-t és Lénivel a hétvégén korcsolyázni megyek, most meg te is itt vagy. Greg komolyan mondom, ez a legjobb szülinapom - lelkendezik fülig érő szájjal, közben meg leveszi a sálat ismét, mert itt kicsit meleg van hozzá.
- És veled miújság? - kérdezi meg azért kíváncsian pislogva Greg-re, mert bár ő az ünnepelt, szerény véleménye szerint túl ritkán látja a bátyját ahhoz, hogy ez az alkalom még véletlenül is csak róla szóljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon fáj a lábad? - érdeklődik kitartóan, miközben beérnek a Falatozóba. A fiú kezét fogva sétál mellette kipirult arccal, kissé összekócolódott hajjal. Másik kezében fűzőinél fogva lóbálja a korcsolyáit, és mosolyogva pillant körbe az éppen aktuális dekoráción. Javasolta ugyan, hogy menjenek inkább vissza a kastélyba, de a fiú láthatólag teljesen más tervekkel indult ma útnak, és azért ő is örül az egésznek. Nem bánja ő, dehogy, mert szép ez a rózsaszín világ, amibe együtt csöppentek. Saját kis csodaország, ahol Léni az ő szőke hercege. Igazán nagyszerűnek találja, hogy egymásba botlottak, hiszen Léni nem szokta kinevetni, táncol vele, szereti a macikat, na meg Bonbont is, és ennél igazán mi kellene több?
- Majd adok gyógypuszit, ha visszaértünk a kastélyba, jó? - suttogja a fiúnak lábujjhegyre állva, hogy kiegyenlítse kicsit a magasságbeli különbségeket kettejük között, és ne hallja más, hogy mit is mond. Mások előtt legfeljebb Léni kezét fogja, és ez így tökéletes is, az a bizonyos puszi ugyanis egyáltalán nem tartozik esetleges közönségre. Fúj, nem is érti, hogy lehet ezt nyilvánosan csinálni. Szereti, hogy ezt egyébként Léni sem értékeli nagyra és olyan nagyon egyet tudnak érteni ebben, mint ahogy még sok más dologban is. Akad persze olyan is, amiben nem, mert a hercije valahogy nem igazán óhajtja elhinni például, hogy nagyon ügyesen táncol, de nem baj, majd meggyőzi egyszer róla, ha elég kitartó. Minden esetre ez most nem az az alkalom, amikor ennek nekikezd, úgyhogy térjünk is vissza a jelen helyzethez. Már kicsodálkozta magát, hogy Léni mikre nem gondol, és nagyon is örül neki, hogy még nem sietnek haza, hanem együtt töltenek egy kis időt. Valahogy úgy van ezzel, hogy minél több időt töltenek el kettesben, annál többhöz lenne kedve, csak nem mindig mondja ám, mert még a végén megelégeli a fiú is, hogy folyton a nyakában lógna, az pedig nem lenne jó. Tetszik neki a hely, pár pillanatig csak ámul-bámul a díszeken, miközben meglazítja a nyakába tekert vastag sálat, aztán felpillant Lénire.
- Ez nagyon szép - jelenti ki, és szándékosan nem hasonlítja a Pillangóvarázshoz, ha már az is szóba került útban ide. Biztos nagyon szép az is, ám itt most Lénivel van és ez az igazán remek ebben az egészben. Még a konyha is jó hely a fiúval, csak Tanja tudja magáról, hogy ha ő oda beszabadul, ott kő kövön nem marad nagy valószínűséggel. Nem túl tehetséges, no, ez van. A kabátja a fogasra kerül, amint ujjába gyömöszölte a sálat, a korcsolyák meg kapnak egy reducio-t még gyorsan. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszébe? Vicces volt lóbálni a lábbeliket egész úton, most azonban jól lesznek a kabátja zsebében, amíg haza nem érnek. A pálcáját is visszarakja a zsebébe, ahonnan előszedte, és megy is Lénivel szétnézni, hogy mit is lehet választani. Végigpillant a választékon, majd visszafordul Léni felé.
- Együnk pizzát - javasolja. Ha már úgyis viszonylag egész egészségesen étkezik a kastélyban, leszámítva az édességadagot, amit magába bír tömni - bár mostanában osztozik Lénivel, az úgy mégis csak kevesebb -, most belefér valami ilyen is, meg aztán úgyis biztos finom lehet. Kinézni legalábbis jól néz ki. Ezzel csak annyi van, hogy ő egyedül egyet biztos nem tudna megenni, úgyhogy inkább megvárja, mit enne a fiú, és akkor annak alapján majd biztosat mond ő is menten.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A válasz hallatán kissé kétkedve pillant fel Lénire. Valami furcsa megérzés részéről, hogy a fiú kevesebbet vall be, mint ami az igazság, pedig nem valami szégyellni való dolog Tányus szerint, ha fáj a lába. Különben is körvonalazódik az agyacskájában, hogy majd egyszer akár gyógyító is lehetne, ott aztán foglalkozhat emberekkel és gondjaikkal, meg segíthet sokaknak, szóval tetszik érteni, nem is lenne munka, ha nem lennének emberek, akiknek néha itt-ott ez meg az fáj. Még egy pillanatig fürkészi a fiút keresve bármiféle jelét annak, hogy igazat mond, bár a nemtörődöm válasza rettenetesen gyanús, aztán mégis feladja arra a döntésre jutva, hogy nem piszkálja. Biztos, ami biztos, azért a kastélyban ad majd gyógypuszit, és csak rendbe jön. Nem szereti, ha az emberek elhanyagolják az ilyen apróságokat, ebből lesznek a nagy bajok, de csak nem kerül a fiú betegszobára a végén, legalábbis nagyon reméli. A falatozó ugyan nem vonja el teljesen a figyelmét a problémáról, a díszítés azonban lassacskán mégis eléri ezt a hatást, ahogy az is, hogy végeredményben ketten vannak itt, csak jó lenne már le is ülni, hogy a fiú ne erőltesse a lábát. Ki tudja, mi húzódott meg, a pihentetés viszont mindenképp jót fog tenni, bármi miatt is fáj. Korcsolyái elhelyezésének kérdését gyorsan megoldja, megszabadul a kabáttól, sáltól, és még mindig körbe-körbe nézelődve követi a fiút. Tetszik neki a karácsonyi díszek sokasága, még akár jó ötleteket is meríthet ebből az otthoni nagy díszítéshez, amire minden évben sort kerít. A pulthoz érve meglehetősen gyorsan dönt a pizza mellett, a Cola-ra is rábólogat mosolyogva, hamarosan meg is kapják a rendelt enni- meg innivalókat, és a kiszemelt asztalnál is helyet foglalnak pillanatokon belül. A pizzának igazán jó az illata, ám egyelőre még nem fog neki enni, mert megakad a szeme azon, hogy Léni olyan kitartóan piszkálja a szalvétát.
- Minden rendben? - pillant kérdőn a hercijére, és az asztalra támaszkodva kicsit közelebb is hajol hozzá érdeklődve. Léni ma nem is volt ekkora zavarban, nem igazán érti, mi történik hirtelen, hogy ekkorát változott és ilyen idegesen igyekszik beszélni.
- Nem voltam még itt, de nagyon tetszik. Szép hely, és nagyon tetszik a díszítés is. Majd akarok az ablakra én is rajzolni ilyen szép hópelyheket, ha a szobatársaimnak nem lesz ellenvetése... - körbenéz ismét elmosolyodva, megtalálta a számára érdekes ötleteket, amiket felhasználhat szobarésze díszítéséhez is, majd visszafordul a fiú felé.
- Te jártál már itt korábban? - kérdez vissza, majd belekortyol az innivalójába, miközben a válaszra vár, de addig se veszi le tekintetét a fiúról.
- Jobban van már a lábad? - fűzi hozzá aztán előbbi kérdéséhez emezt is aggódó hangon, amint felfüggesztette a Cola pusztítását egy időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Aggódik ő még Léni helyett is a fiú testi épségéért, ha kell, de azért a kelleténél tovább nem piszkálja hangosan a témát, pusztán csendben figyeli a lépteit és fellélegzik megkönnyebbülten, amikor végre leülnek. Remélhetőleg jót fog tenni az a kis pihenés a hosszú séta után, mert szívre venné, ha Léni a gyógyítóig jutna, miután ő vette rá a korcsolyázásra is. Meg amúgy sem örülne a dolognak. Azonban nem sokkal azután, hogy helyet foglalnak, máris az tűnik fel neki, hogy Léni milyen látványosan ideges, hát rögvest rákérdez, hogy minden rendben van-e.
- Olyan nagyon idegesnek tűnsz - jelenti ki, miközben kitartóan fürkészi a hercije arcát. Arra a következtetésre jut, hogy a fiú biztos azon aggódik, hogy tetszik-e itt neki, úgyhogy végül átnyúl az asztalon és megfogja Léni kezét. Rá is mosolyog. Neki igazán tetszik itt, meg amúgy is akárhol jó, amíg a hercije a társasága. Egy pillanatra elkalandozik a figyelme a dekoriációnak köszönhetően, felemlíti, hogy majd ő is tervez ilyesféle hópelyheket a szobája ablakára, mint amik itt láthatóak, aztán viszont gyorsan vissza is tér és újra Lénire figyel. Bólogat a kapott válaszra, jelezve, hogy figyelt, értette, majd elengedve a fiú kezét enni is nekilátna, ha nem szólalna meg újra az eridonos. Az a "figyelj"... az valahogy mindig baljóslatúan cseng Tanja fülében, olyan, mint a "beszélnünk kell", hát felkapja a fejét és nagy szemekkel kérdőn pislog Lénire. Figyelni figyel ő, annyira, hogy még levegőt is elfelejtett éppen venni. A folytatás hallatán csak még nagyobbra nyílnak szemei, ijedten pislog, és minden ellenállás nélkül engedi, hogy Léni megfogja a kezét. Elképzelése sincs, mi következhet, amikor a fiú egy dobozkát helyez elé. Ijedelmét most meglepettség váltja fel, és hitetlenkedve pislog hol a dobozra, hol a fiúra. Alig meri kézbe venni, és erőfeszítésbe kerül kinyitnia, pedig az imént hallotta is, hogy nem gyűrű. Az amúgy is túlságosan gyors lenne, és nem sietnek ők semerre sem. Ráérnek szép nyugodtan mindennel. Óvatosan nyitja fel a doboz tetejét, pedig abban is biztos, hogy nem robban fel, majd eltátja a száját. Fokozatosan ül ki az öröm az arcára, miközben hol a nyakláncot nézi, hol a fiúra pillant.
- Ez... ez csodaszép. Köszönöm - szólal meg végre halkan, mosolyra görbülő arccal. Nagyon kevesen tudják, hogy a málna nála abszolút kedvenc, Lénin kívül csak a családtagjainak van ilyesmiről fogalma, hercije azonban úgy tűnik, nagyon figyelt, és a lehető legszebb ajándékot választotta neki karácsonyra. Még egy fél percig bámulja az ajándékot, aztán olyan hirtelen áll fel, hogy az asztal is megmozdul tőle, a tányérja a poharának koccan, de ez érdekli a legkevésbé. Különben is, a lényeg, hogy nem borította fel, amekkora lendülettel állt fel éppen, hogy nemsokára meg Léni nyakába vesse magát.
- Köszönöm - mondja még egyszer, pontosabban belemotyogja a fiú vállába, miközben szorosan öleli át a nyakát és bal praclijában ott szorongatja a dobozkát. Még arra is veszi a bátorságot, hogy örömében egy puszit nyomjon az arcára.
- Le se fogom venni többet - jegyzi meg végül elengedve a fiú nyakát, és a kezébe nyomja a dobozt.
- Tedd fel nekem, kérlek - fűzi hozzá a magyarázatot is kérés formájában, és összefogja a haját is, hogy ne akadjon bele a nyaklánc még véletlenül sem. Icipicit ugyan zavarja, hogy ő nem hozta magával az ajándékát Léninek, de nem is gondolt rá, hogy ma ilyen szépet fog tőle kapni. Na de majd a kastélyban odaadja, addig is felhőtlen boldogságát ez az apróság nem árnyékolhatja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A mai nap igazán különleges. Már azzal is tökéletesen boldog volt, hogy eljöttek korcsolyázni, bár icipicit azóta is aggódik, hogy Léni lába rendben van-e. Aztán kiderült, hogy ezt lehet fokozni, a hercije ugyanis a várttal ellentétben nem hazafele indult el a korcsolyázás után, hanem a Falatozónál kötöttek ki, és ha mindez nem lett volna még éppen elég, az imént egy kis dobozkát rakott elé, amitől Tányusnak hirtelen hatalmas sereg pillangó kezdett szállingózni a gyomrában, hiába közölték, hogy nem kell félnie, ez nem gyűrű. Nem félne ő igazából attól sem, legfeljebb korainak tartaná. A nyaklánc viszont, amit a doboz rejt, csodaszép szerinte, ráadásul málna. Kiül az öröm az arcára, és csillogó szemmel veti magát Léni nyakába nem törődve a közönséggel. Még szerencse, hogy van annyi türelme, hogy kikerülje az asztalt előtte, így minden épségben marad, semmi nem borul, ő pedig hosszasan öleli a fiú nyakát, még egy hálapuszit is nyom az arcára hirtelen, aztán kicsit pironkodva rejtőzik szőke tincsei mögé mielőtt összefogná őket, hogy a hercije nyakára csatolhassa a nyakláncot a medállal. Amint felkerült az ékszer, visszaigazítja a haját, és mosolyogva pislog le az ajándékára, amiről most ugrik csak be, hogy igazából nem is tudja, mire kapta. Még nincs karácsony, már nincs születésnapja. Megilletődve pislog a fiúra, és igazából meg sem meri kérdezni, mivel érdemelte ki, hogy ez a gyönyörűség az övé lehet.
- Nagyon köszönöm. Csodaszép - mosolyog, és ellepi az arcát a pír, amikor rájön, hogy milyen szép bókot kapott az imént. Szórakozottan kezdi csavargatni ujja köré egyik hosszú szőke tincsét, mielőtt még bólintana a fiú javaslatára, hogy egyenek. Lassan még nekilátni is sikerül, amint elillan végre valahára gyomrából az összevissza szálldosó lepkék, amik ma minduntalan előbukkannak csak úgy a semmiből és megnehezítik, hogy nyugodt maradjon. Amint végére értek a vacsorának - mert csak sikerül megenni azért a vacsoráját, elvégre nagyon finom - , éppen ideje visszatérni a kastélyba is. A beígért gyógypuszi után, na meg, ha biztosan tudja, hogy Léni lába tényleg rendben van és nem okozott maradandó sérülést a mai korcsolyázás, akkor még belefér az estébe egy tea és talán némi olvasás is, de inkább a nyakláncában való gyönyörködés meg hosszas töprengés, hogy mi széppel lepje meg a hercit ő is ezek után.