36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 3. 20:50 | Link

Kolos
[zárt]

Kopp kopp kopp. Renée az igazak álmát alussza, édes kicsi kobakjából teljesen kirepült az az információ, miszerint neki ma reggel találkozója lett volna. Oh igen, az álmok birodalma egyáltalán nem oly borzasztóan valóságos, mint az élet, a vekker pedig, ha szólt is, hiába tette, mert tanárnőnk olyan mélyen csicsikált, hogy atomrobbanás is csak pozícióváltást eredményezett volna. Halk szuszogás hallatszik a szobában, ahogyan egyenletesen lélegzik, békésen alszik tovább.
Kopp kopp kopp. Na ez már gyanús. Nyöszörgés hallatszik a paplan alól, mielőtt két kéz kinyúlna és teljesen a fejére nem húzná. Bárki is az, nem érdemel annyit, hogy figyelmet fordítson rá. Keressék meg máskor, még csak hajnal van, nem megy ő sehová, nem beszél senkivel. Meg hát, az ágy is meleg és pihe-puha, nincs az az égi jel, ami kirángatná onnan. Még jobban bevackolja magát, a párnát feje alá húzza és kényelmesen szuszog tovább.
Kopp kopp kopp. Idegbetegen rúgja le magáról a takarót, ki se lát a fejéből, úgy csörtet az ajtó felé. Közben a sípcsontját megkínálja az ágy lábával, a karját pedig az ajtófélfával, de csak eljut a zaj forrásáig. Félig nyitott szemmel, rövid nadrágban és pólóban tépi fel az ajtót, ami előtt... A szentségit. Kolos áll. És ekkor minden bűnéért bocsánatot kér: elfelejtette a reggelijüket. Azt nem mondhatnánk, hogy felébredt, de valamivel józanabbul vágja rá a férfi arcára az ajtót, mikor leesik neki, hogy nézhet ki. Kikiabál, hogy egy pillanat és azon nyomban beáll a zuhany alá, fésülködik, öltözik és potom öt perc után ugyanolyan nyúzott fejjel, ám útra készen áll az ajtajában.
A falu felé tartó útjuk végig szótlanul telik. Renée bocsánatot akarna kérni, de még félig bóbiskol, Kolos pedig... Ki tudja? Egyértelműen neheztel a nőre, a tanerőben pedig az a kérdés kattog még így vegetáció közben is, hogy miért jött el a szobájáig a férfi? Tán azt hitte, hogy Konstantin majd elfogadja a találka bukását és hazamegy. De ehelyett tényleg felkereste Renée-t és utánament. A falatozóhoz érve beülnek és némán nézik az étlapot. Így belegondolva, talán jobb lett volna, ha ezután nem erőltetik ezt a közös reggeli dolgot, de az asztalnál ülve már annyira mindegy. Célestine kínosan érzi magát, amúgy sem oldódtak még fel egymás mellett a több mint másfél év kihagyás után, de ez még rá is tesz egy lapáttal. Félve mer csak néha a férfira pillantani, azt is lopva csupán. Érzi a levegőben a bajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 3. 21:34 | Link

Renée Blanche


Türelmes férfiként ismerik az irodában, és a nem túl közeli barátok is kellemes embernek tartják. Az ügyfelek és a gyanúsítottak már azt is elmondhatnák róla, hogy van keményebb, szikárabb oldala is, és a hangját is képes úgy elmélyíteni, hogy kizárjon belőle minden kedvességet, és ne hallatszódjon ki belőle más, csak az őszinte, meghazudtolhatatlan tények. A családja mindezen túl beszámolhatna arról, hogy rendkívül lobbanékony természet, és a legkisebb problémára is vadállatként reagál, ha rossz napja van. Arról viszont, hogy mennyire haragos, sértődékeny és milyen választékosan tud káromkodni akár nyilvános helyen is, na arról csak a vele kezdő nők mesélhetnek.
Konstantin fekete pólója fölé bőrdzsekit húzott, abban várta a megbeszélt helyen, s időben a nagybetűs nőt. Ő mint mindig, úgy most is időben érkezett, és az étterem előtt, az éhhalál küszöbén állva várta a bolondos tanerőt. Az öt-tízperces késésre még lelkiekben is fel volt készülve, de miután merevre fagyott a hidegben, és a falatozó ajtaján kiáradó olasz ételek mennyei illatától kellően bekábult, úgy döntött nem vár tovább. Az, hogy egyedül ül be, és nyugodt körülmények között elfogyasztja reggelijét, meg sem fordult fejében. Az, hogy hazamegy, és küld egy ordibáló rivallót Renée-nek, szintén nem. Az viszont, hogy felkoslat a kastélyba, és ha kell, az ágyából rángatja ki a szőkét, egész út alatt. Figyelemreméltó sebességgel káromkodott a jeges-havas úton, majd a hideg folyosókat járva néhány jóindulatú festménytől kért segítséget. A nőt utoljára az irodájába menet látták, noha hozzátették, hogy mindent azért ők sem tudhatnak. A feszült, bármelyik percben robbanó auror öklével verte az ajtót, csakhogy választ sem első, sem második próbálkozására nem kapott. Már éppen készült berúgni a fát, amikor Célestine álmos arca megjelent a kivágódó ajtón. Megszólalni csak majdnem tudott, mert ahogy kinyílt a bejárat, úgy vissza is csapódott. A francba!
- Te semmit nem változtál! - förmed rá a nőre már a kellemesen meleg és ínycsiklandozóan pizzaillatú falatozóban. Sértett vonásokkal bámulja az orra elé állított étlapot, az idegtől hevesen dobogó szíve csak nem nyugszik. - Hát mit csinálsz te éjszaka, hogy képes vagy elaludni?
Kékjeivel kiles az étlap fölött, és korholó tekintettel mered a szőkére. Micsoda bűnt követett el szerencsétlen! Elmondhatatlanul idegesíti a tudat, hogy Célestine elfelejtette, miközben ő éhesen, majd megfagyva ácsorgott az étterem előtt.
- Felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy, az istenit! - egy árnyalattal talán hangosabban beszél, mint amit megkíván a helyzet, de hát hisztis férfi, aki képtelen megemészteni, hogy egy nő az alvást választotta helyette. - Az óráidra is elfelejtesz bemenni?! Gyűlölöm a szétszórtságot. Egyszerűen nem lehetsz hebehurgya, ha már dolgozó ember vagy. Szerinted én hányszor alszok el? Egyszer sem. Van óra, meg van az embernek agya, és kötelességtudata, meg egyébként is, engem felejtettél el, Célestine.
Mondandója végére az asztal lapjára ejti az elvarázsolt étlapot, és szemtől szembe, a nő íriszeibe kántálja szentszövegét. Csalódott kutyaszemekkel figyeli az álmos tanárnőt, és olykor-olykor hangosan felsóhajtva megcsóválja fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 3. 22:12 | Link

Kolos

Úgy tervezte, hogy az étteremben bocsánatot kér. Hogy majd végül minden rendben lesz. Csakhogy mire összeszedi a bátorságát, hogy megszólaljon, józanítóan valóságos rágalmazó szavak ütik meg fülét. Csak pislog a férfira és majdnem körbenéz, hogy neki szól-e ez a kirohanás.
- Természetesen alszom - még mindig értetlen tekintettel mered a férfira, akin látszik, hogy a rohama csak most kezdődik, Renée arckifejezése pedig valószínűleg olaj a tűzre. De most mit csináljon? Tegnap ért haza késő este az öccsétől, meg a lányától, örül, hogy él, nemhogy egy találkát is észben tartson! Vagyis, az eszében volt, beállította a vekkert, de olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta. Ajjaj. A következő, immáron kiabáló szavakra egyenesen felkapja a fejét és elönti a méreg. Hogy merészel így beszélni vele Kolos? HOGY? Azért ez már túl megy minden határon, jogosság ide vagy oda, Célestine is felnőtt, akivel a saját apja sem beszélt így soha.
- Vigyázz arra, hogy hogy beszélsz velem. Nem vagy az anyám, hogy kioktass - ridegen válaszol a férfi heves mondataira. Sajnálja, hogy nem jött, borzalmasan, főleg azért, mert javíthatatlan hibának érzi, de ezt a hangsúlyt és stílust bizony még ebben az esetben sem engedheti meg magának Kolos. Nem érdekli a tanerőt, hogy sértődött, vagy tudja a fene, micsoda. Ennek köztük nincs helye.
- Nem elfelejtettelek Kolos. Tegnap értem haza a családi látogatásból, hiába állítottam be az órát, nem keltem fel rá. Egyébként pedig, ha annyira idegesít, hogy elkéstem, akár meg is reggelizhettél volna ahelyett, hogy úgy csinálsz, mintha a tulajdon anyám lennél. Csak azért, mert nem annak képzeltelek, de szólj, ha tévedek - a monológ közepén kissé megemeli a hangját, de közel sem annyira, mint Konstantin. A végére azonban újra normális hangszínt üt meg, visszahalkul, csak a stílus marad ugyanolyan rideg, mint az elején. Szemeiből sugárzik a csalódottság. Nemcsak a férfinak rossz ez, neki is, főleg a szilveszter éjjel után. Mert hogy nem történt semmi, nem beszéltek semmiről, csak volt. Egyetlen csók, de az is több, mint amit valaha szabadott volna. Ennek ellenére itt ülnek, Kolos játssza a korholó szülőt, Célestine meg a lázadó gyereket. Egyszerűen ciki.
- Nézd, sajnálom, hogy elaludtam. Nem így terveztem - sóhajt fel lemondóan, majd étlapját leejti az asztallapra és ujjaival dobolni kezd. Kíííínos a szituáció, felettébb kínos, de maguknak keresték. Még az a szerencse, hogy kevesen vannak az étteremben, így nem sok bámuló szempár szegeződik rájuk. Az kéne még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 4. 21:30 | Link

Renée Blanche


Az lehet, hogy Célestine tényleg bocsánatot kért volna, és hogy Kolosnak csak két perccel kellett volna tovább csendben maradnia ahhoz, hogy a nőből kibukjon az a pár kedves szó, ám a feszült némaságban eltelt út során míg a faluba értek, annyira felhergelte magát, hogy a halántékán kéklőn lüktető ér lassacskán homloklebenyi vérzéssel kecsegtetett. Szóra nyíló ajkakkal nézi a nőt, aki bár először értetlenül pillog felé, gyorsan észreveszi: valóban neki szólnak az ideges, már-már számon kérő szavak, és jobban teszi, ha bombabiztos mentséget keres magának, különben a végén Konstantin Isten bizony minisztériumi végzést küld neki.
- Jól látod a tényeket, nem édesanyád vagyok, de neked sem kéne már kislánynak lenned - feleli, bölcsen csökkentve hangerején, ám szavai így is ugyanolyan bántók lehetnek, mintha torkaszakadtából üvöltene. Ahogy kimondja a kislány szócskát, rögtön elhalkul, mert pontosan tudja, ezt igazán nem illett volna. Egyébként sincs kedve korán reggel vitatkozni, főleg nem Renée-vel, aki jelenleg az egyetlen régi ismerősét jelenti a faluban, és akivel a szilveszter éjszaka a vártnál is kellemesebben telt. Bocsánatkérőn pillant a szőkére, de van egy baljós sejtése, miszerint már rég elkésett; Célestine ugyanis kezd egyre inkább belemelegedni a civódásba.
- Még mindig nem édesanyád vagyok - suttogja az asztalon álló koszos sótartót bámulva, közben kénytelen-kelletlen végighallgatja a másikat. Aztán a nőre emeli tekintetét, és a lehetőségekhez mérten nyugodt stílusban válaszol. - Azért nem reggeliztem egyedül, mert megbeszéltük, hogy együtt jövünk, és bármilyen hihetetlen, én tartom magam az adott szavamhoz. De igazad van, máskor majd magasról teszek rá, hogy itt vagy-e, vagy sem. Nem tudom fordított esetben milyen hisztit csaptál volna...
Ceh. Nemhogy örülne ez az átkozott nőszemély, hogy valaki számít rá, hogy vár rá, és még fel is megy a kastélyba rátörni az irodaajtót, nem. Még ő van felháborodva. Konstantin jobb szemében táncot jár az ideg, ahogy a széktámlának vetve hátát mellkasán keresztbefonja karjait.
- Mindegy. Együnk - morogja még mindig durcásan, fejét jobbra-balra ingatva. Igaz, hogy már sem kedve, sem étvágya nincs, de ha rajta múlik, most már akkor is reggelizni fognak, ha Azkaban összes dementorja csókra sorakozik az asztaluk mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. január 9. 17:07 | Link

Szöszik.
Szombat, karácsony után első hétben.


Hihetetlen őrültségre készülnek ezek ketten. Bocsánat, hárman.
Valaki hívja a gyógyítókat, meg az aurorokat, esetleg még a defenzort is ide lehet küldeni, olyan idióta ötlet pattant ki az egyik kislányka fejéből, hogy az valami hihetetlen. Ebédeljenek együtt, kulturáltan, mint a jó gyerekek. Alíz már előre tudja, hogy ebből semmi jókislányság nem lesz, de hát próba szerencse, csak nem rombolják porig az épületet. Csak nem. De ha még is, hát ott lesznek a gyógyítók, a defenzor és még egy csomó auror, majd ők kézben tartják a dolgokat, amíg a lányok elslisszolnak a helyről. Talán még sem kell majd a gyengélkedőre menniük, mert rájuk szakadt egy plafon…
Amikor kilépett a kastély ajtaján, oldalán a szöszivel, még nem gondolta volna, hogy ilyen eseményben lesz része, mert eredetileg az új szobalakóval úgy beszélték meg, hogy hát „szombat van, menjünk, ebédeljünk együtt!” szóval nem sejtett még semmit és talán a szöszke sem. Elena sajnos most nem jött velük, valami hirtelen prefektusi elintéznivalóra fogta a dolgot és elrohant. Hát akkor majd legközelebb…
Az étterem elé érve megböki barátnőjét és elvigyorodik, ahogy az ebédre gondol. Valójában már rettentően éhes, meg tudna enni egy lovat is, de hát azok nem valami finomak… vagy igen? A hideg és a szoknya miatt már átfagyott, mire ide leértek, így nem is töpreng sokat, belép az ajtón és a kabátját levéve egy üres asztalhoz ül az egyik sarokban. Reméli, hogy a szöszke követi és a másik szobatársa is megérkezik hamarosan. Addig is a barátnőjére pillant, és újra elmosolyodik. Ujjaival az asztalon dobol, miközben haja a mellkasára omlik, zöldjeit az ajtón nyugtatja, mintha a szöszke bármelyik pillanatban beléphetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. január 10. 11:27 | Link

Vöri és Kata
Ruha

Semmi kedve kajálni menni. Lehet, hogy farkaséhes, de egy falat sem megy le a torkán. És az nem kevéssé zavarja, hogy Alíz is ott lesz. Nincs baja a vörössel, csak még nem mondta el neki azt a fontos dolgot. Bár Alíz már megkérdezte párszor, hogy miért vágatta le a hosszú haját, de mindig terelt. Utálja a hazugságot, de, ha a lány újra megkérdezi, mi van, akkor kitalál valamit. Nem akarja sokáig húzni a dolgot, mivel, csak februárig van ideje. És attól is parázik, hogy mit szól majd Alíz, ha megtudja, hogy Krisztiánnak már elmondta. Nem akarta lelombozni a fiút, de megígérte neki, hogy nem fog titkolózni, és Ő betartja a szavát. Szóval, eddig prefektus tudja a titkot, senki más. Nemsokára a Banda többi tagját is beavatja, de meg kell várni a megfelelő időpontot. Próbálja minél tovább húzni, hátha megoldódik a dolog, de nem úgy néz ki.
Hol is tartottam? Ja, igen! Szóval, Alíznak sikerült elrángatnia a kajáldába, de csak azzal az indokkal, hogy egész szünetben nem találkoztak. A két lány besétál az étterembe, Gwen kicsit körbenéz, de egy ismerős arcot sem lát. Így utólag belátja, hogy hívhattak volna még egy embert. Mondjuk Lottét, vagy esetleg Katát. Mondaná Ő szívesen a többieket is, de így is kész van attól, hogy a vörös előtt titkolóznia kell. Nem akar még egy embernek hazudni.
Odasétálnak a lány által kiválasztott asztalhoz. Mielőtt még az étlapot kezdené nézegetni, leveszi a kabátját, majd leül. A menüt elnézve rengeteg étel van, amit megkóstolna, sőt meg merem kockáztatni, hogy mindenből enne. A szőke szeret enni, és a hasát is szereti, viszont ez nem látszik meg a sok sport miatt. Úgy tűnik mégis jó ötletnek tűnt eljönni, mert nem is egy ételt fog rendelni. Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Lehet, hogy az asztal több mint a felét az Ő étele fogja elfoglalni.
- Te mit rendelsz? - pillant fel a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. január 12. 12:23 | Link

Alíz és Kimiko
Valamit fel kell venni.

A tél a második kedvenc hónapja. Olyan szép ilyenkor a táj, és hógolyózhat, meg hóangyalt is csinálhat. De a legeslegkedvencebb tevékenysége az a hóemberépítés. Olyan jó mikor pár emberrel összefogtok és építetek egy hatalmas embert hóból, répaorral, és arccal. Bár ilyenkor nem könnyű találni "alapanyagokat" hozzá, mert a kövek elbújnak a fehérség alatt, szenet pedig nem kapnak csak úgy a diákok. Kata legalábbis nem próbálta még, de nem is járt a gondnok szobájában. A lány úgy tartja, hogy ő felel a melegért az iskolában. A bácsi szokta begyújtani a kandallókat a klubhelyiségben és még ehhez hasonló dolgok. De kivételesen nem ezeket a dolgokat csinálja. Már nem. Pár perce már segített pár előkészítősnek, akik túl magasra csinálták az emberkét, és nem érték fel a fejét. Szívesen tesz ő bármit is az emberekért, mert szeret segíteni másoknak, és persze kedvességből is. De nem ez a lényeg! Szóval éppen enni indult, mert az ebédnél nem sikerült sokat ennie. Lepillantott a tényárjára, majd mikor újra a felszolgált tálcákra pillantott már eltűnt az étel. Hát ilyet ki mert megcsinálni? Így számára nem volt elég laktató, ami két embernek is megfelelt volna. Mondták már neki, hogy ne egyen annyit nem illik, de, ha ekkora étvágya van, akkor mit csináljon? Megkockáztatható, hogy az evés az egyik kedvenc hobbija, ezt pedig kiegészíti az alvás. Sokszor mondták már, hogy nem embernek kellett volna születnie, hanem macskának. Innen ered, hogy ez az állat a kedvence.
Rögtön az első étterembe betért, amit meglátott. A hely kellemes és barátságos. A szeme rögtön fel is csillan arra, gondolatra, hogy nem kell egyedül étkeznie, mert szobatársai is itt étkeznek. Ez mekkora mázli.
- Leülhetek? - kérdezi őket, miután odasietett az asztalukhoz. Tanították őt jó modorra, és előbb megkérdezi, hogy helyet foglalhat-e, nehogy megzavarjon valamit. Lehet, hogy a két lány éppen egy újabb csínytevésen gondolkozik. Hallott jó pár dolgot, amit a másik szőke szobatársa hajtott végre, de azért Alíz sem panaszkodhat. Szeretne részt venni az egyik hasonló rosszaságban. Olyan jó lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 12. 22:05 | Link

Kolos

- Azért meggondolnám, hogy kettőnk közül ki kapja meg a "kis" jelzőt jelen pillanatban - keresztbe fonja karjait maga előtt és dühösen néz a férfira. Annyira utálja, ha így kezeli őt! Lehet, hogy Konstantin még sosem késett el sehonnan, de attól még nem kell ilyen stílusban beszélni senkivel. Főleg vele nem. Sértődékenység és féltékenység, mind felesleges, időpocsékolás az egész. Hiába bánják meg mindketten, hogy elkezdték ezt, eléggé késő az időpont, hogy visszakozzanak. Túl késő. Valószínűleg egyiküknek sincs már kedve enni, de amilyen csökönyös a férfi, úgyis legyűr egy tál ételt, ha addig él is.
- Hmm, szerintem téged ismerve azt gondoltam volna, hogy ejtettél, megreggeliztem és tudomásul vettem volna, hogy találtál jobb elfoglaltságot helyettem. De hisztizni? Sokat képzelsz - Renée minden szavában él van, méghozzá pengeél, olyannyira, hogy az egyenesen bántó már. Nem tudja már visszaszívni a dolgot, de így érzi. Legszívesebben a fejéhez vágná még, hogy a gyerek, akihez amúgy hazalátogatott, az az övék, emiatt van most így megnyúzva. De nem. Hallgat és a tudat, hogy Konstantinnal ennyire nem tudnak egy hullámhosszra kerülni egyre inkább megrémíti. Hogyan mondja el neki az igazat? Sehogy. Fél tőle és a reakciójától, pedig joga van tudni. Beharapja alsó ajkát és még szorosabban tartja keresztben a karjait. Elég ebből. Menekülne a helyzetből, bármerre, csak el innen.
Kolos kijelentésére vállat von és ismét maga elé emeli az étlapot. Mintha lenne étvágya. Még egy hangya is többet tudna enni annál, mint amennyit Célestine gyomra befogadni képes. Csak bámulja a betűket, de valójában semmit sem olvas el, nem tudja befogadni az agya, egyre csak azon kattog, mennyire kínos ez. Szívverése olyan erős, hogy úgy érzi, kis híján infarktusa lesz. Az előbbi vitájuk és az utána megmaradt feszkó nem épp jó előjel a kapcsolatukat illetően és ezt Renée is tudja. Mert hát, mi köti össze őket most?
- Miért csókoltál meg? - a kérdés önkéntelenül csúszik ki a száján, de már meg is bánja. Hogyan kérdezhette meg pont ezt és pont most? Idióta. - Mindegy, buta kérdés volt - újra belemélyed az étlap tanulmányozásába. Túlságosan fél a választól. Talán azt mondja majd a férfi, hogy játék volt, szórakozás, meg az újév köszöntésébe belefér, nem? Tudja előre a választ Célestine, de jobbnak érzi tisztázni. Így legalább nem dédelget ábrándokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 22:56 | Link

Renée Blanche


Ahogy ül a kellemes kis gyorsétteremben, a kellemes kis asztaluknál, egyre csak azt kívánja, bár ne ismerné a női testbeszédet, vagy legalább ne látná Renée dühös arcát. Vagy... bár ne kezdte volna el ezt az egészet. Máskor, már ha egyáltalán lesz máskor, egészen biztosan magában tartja bosszúságát, mert a következményeknél még az is jobb, ha saját magányában intézi el gerjedő feszültségét. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Bosszúsan pillant fel a replikázó nőre, akinek egy ideges kijelentését még csak megérteni sem képes. Bizonyára férfiúi észjárása, vagy adrenalinszintjének túlműködése teszi, de válaszadás helyett először csak meredten, kikerekedő szemekkel vizslatja a szemben ülő tanárnőt.
- Hogy én ejtettelek. Én. Na szép. Mert mégis, kérlek, avass be, mikor ejtettelek én téged utoljára? - kérdése közben saját mellkasa felé mutogat jobbjával, míg bal keze a borstartót szorongatja, olykor az asztalnak ütve alját. Idegessége méregbe fordul át, ha nő lenne, valószínűleg most állna fel, és hagyná faképnél elméleti randevútársát. De ő nem tesz ilyet, meg amúgy is éhes. Volt.
- Sokat képzelek. Igen, biztos. Sokat képzeltem rólad, rólam, kettőnkről, erről, meg az égvilágon mindenről - mondja már csak idegből, csak azért, hogy ha neki fájnak a másik szavai, akkor Célestine-nek is ugyanúgy, vagy ha lehetséges, akkor még jobban fájjon. Aztán, mikor a nő maga elé emeli az étlapot, ő elengedi a borstartót, és ő is belebújik a hétvégi kínálatba. Igaz, hogy most nincs ínye a tésztához, sem a pizzaválasztékhoz, mégis könnyebbnek tűnik a papír mögött rejtőzködni, mint egy újabb vitába beleállni, vagy csak figyelni a szőke nő fájó zsörtölődését. Végeláthatatlannak bizonyul a kettejük közötti sértődött viszony, mikor a semmiből végül Renée megtöri a csendet. Kolos leengedi arca elől az étlapot, és kérdő pillantást küld asztaltársasága felé.
- Mert érezni akartalak - feleli vontatottan, hiszen maga sem tudja mi kerítette akkor hatalma alá. Talán a szilveszter éjszaka, a régi közös emlékek, az az utolsó buli, meg az azt követő éjszaka felrémlő látképe. A nő visszakozására megrázza fejét, és gyorsan továbbfűzi gondolatsorát. - Nem butaság, én is beszélni akartam róla. Azért is hívtalak el reggelizni. Nem tudom... hogy van-e értelme bármi komolyba is kezdeni. Tudod, a munkám, meg az életem, az egyszerű hétköznapokon is tizenkét-tizennégy órákat dolgozom. A hétvégékről ne is beszéljünk. Nekem nem fér bele egy kapcsolat... mármint egy komoly.
Célestine tekintetét keresi, és ahogy megleli őket, beleáll szívébe az iszonyú lelkiismeret-furdalás. Fáj kimondania valós gondolatait, mert Renée az egyik legkedvesebb teremtés, akit valaha is ismert. Soha, egyetlen szavával sem szeretné őt megbántani, most mégis érzi, hogy így tesz. Az asztalt borító terítőre süti le kékjeit, úgy szégyelli magát, akár egy nagy gyerek. Kedveli ezt a nőt, és most minden igeszálával úgy érzi, hogy véget vetett valaminek, ami igazán el sem kezdődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 13. 18:03 | Link

Kolos

Beharapja alsó ajkát. Igazából ez az ejtés dolog elég érdekes. Hiszen Konstantin úgy összességében ejtette az egész kapcsolatot, csak móka volt az egész. Nem? Viszont Renée lépett le. Nehéz erre igazán jó választ adni, így inkább kukacoskodóra vált.
- Azt mondtad, ha fordítva történt volna a ma reggel. Arra válaszoltam, mi lett volna, ha. Örülök, hogy figyelsz - dünnyögi az orra alatt immáron bosszankodva. Hihetetlen, miért kell civakodniuk? Mik ők, valami kiöregedett házaspár? Még el sem kezdődött, de máris itt a vég, elképesztő az egész. A következő válasz amúgy is szíven döfi, teljesen mindegy már, hogy mit mondott, vagy mond. Elakad a lélegzete is. Legszívesebben felüvöltene, hogy el sem tud annyit képzelni, mint amennyi valójában, de csak összepréseli ajkait és nem válaszol. Képtelen rá, hogy bármiféle hangot is kiadjon. Gyomra apró ponttá zsugorodik, torkában gombóc csücsül, szíve pedig összefacsarodik, mindez másodpercek tört része alatt. De nem mutatja.
Dacos némaságba burkolózik a férfi előtt és nem mutatja fájdalmát, bár egy kellemetlen kérdés azért kicsúszik a száján. Átkozza magát, hogy egyáltalán megfordult a fejében az ötlet, hogy megkérdezze. Az első mondattól kicsit magához tér. Reménykedik egy pozitív végkimenetelű válaszban, de ahogy Kolos ismét beszélni kezd, elszáll minden esélye. Kék szemei lemondóan csillannak meg, egy pillanatra ajka legörbül, de olyan rövid ideig tart csupán a reakció, hogy délibábnak is gondolhatjuk. Megacélozza magát, kirekeszt minden gondolatot.
- Tehát meg sem szeretnéd próbálni. Értem - feleli vontatottan, majd megfogja kabátját és felkel a székről. - Figyelj. Később, ha gondolod még találkozhatunk, de nagyon fáradt vagyok. Amúgy sem menne le egy falat se a torkomon. Neked jó étvágyat és... Sajnálom a ma reggelt - egy vérszegény mosoly jelenik meg arcán. Kolosnak fogalma sincs, miért viseli ez meg ennyire a nőt, de ha eddig Renée kételkedett is abban, hogy elmondja, most már biztosan tudja a választ. Nem oszthatja meg a férfival, nem akar számára teher lenni. Ezzel párhuzamosan döntésre jut: vesz egy házat Bogolyfalván és odaköltözik az öccse és a lánya. Itt az ideje, hogy felnőjön és tudomásul vegye, nem minden mese válik valóra. A valóság sokkal zordabb, ridegebb ennél. Kilép az ajtón, maga mögött hagyva az ételek illatát és még csak a kabátját sem veszi fel. Határozott léptekkel, egyenes háttal indul meg a kastély felé. Már van terve és élete. Itt az ideje e szerint cselekedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. január 15. 20:05 | Link

Szöszik.
Szombat, karácsony után első hétben.


Néha elég csak egy icipici szikra, hogy elinduljon egy egész erdőtűz.
Itt most pedig elég csak egy felvetett ötlet, amit már meg is valósítanak, mert hát ők annyira „rendesek”. Illetve Alíz hát tényleg rendes, nem verekszik, nem beszél csúnyán és bár sokszor elfelejt dolgokat és rossz szokása, hogy nem szokott figyelni, ezen kívül nincs más, amit a szemére lehetne vetni, tényleg rendes ő. Na jó, néha szokott rosszalkodni, mint például amikor bemesélte magának, na meg a barátnőjének azt a Krisztiános dolgot… ja, meg amikor az ékszerüzletnél támadt kedvük éppen nekiugrani egy csoport lánynak, ott viszont mentéségre szóljon, hogy a fekete amazon barátai kezdték a dolgot azzal, hogy neki lökték a tároló szekrénynek és igazából ő csak megvédte magát, elvégre kicsin múlott, hogy a fejét nem az üvegbe verte be… De hát ezektől eltekintve tényleg jó gyerek ő, nem lehet róla rosszat mondani és ha megkérdezné valaki a szüleit, ők is tanúsítanák, hogy jó kislány. Csak mondjuk a mostohahúga mondana róla valami butaságot, de ő is csak azért, mert testvérek.
Ahogy leülnek az asztalhoz, rögtön az ajtóra mereszti szemeit, rövid időn belül pedig meg is érkezik a várt lányka. Betoppan és rögtön hozzájuk masírozik, ő pedig rögtön beljebb csúszik a székkel, hogy a lány is elférjen mellettük. Azután rápillant a szőke lányra és meglepődve bólint a kérdésre. De hát a lány tudott róla, nem?
- Kata… megbeszéltük ezt az ebédet, nem emlékszel? Még te hívtál meg minket – csodálkozik még mindig a dolgon, a barátnője kérdésére pedig természetesen még mindig nem válaszol, de ez nála már megszokott dolog, nem is kell ezen csodálkozni. Viszont ő nagyon is meglepődik azon, hogy az újdonsült lakótársuk már elfelejtette ezt a dolgot. Végül is ő kereste meg őket ezzel a kérdéssel, Alíz pedig nem tud róla, hogy a lány is olyan feledékeny lenne, mint saját maga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 22. 05:22 | Link

Léni


A mai nap igazán különleges. Már azzal is tökéletesen boldog volt, hogy eljöttek korcsolyázni, bár icipicit azóta is aggódik, hogy Léni lába rendben van-e. Aztán kiderült, hogy ezt lehet fokozni, a hercije ugyanis a várttal ellentétben nem hazafele indult el a korcsolyázás után, hanem a Falatozónál kötöttek ki, és ha mindez nem lett volna még éppen elég, az imént egy kis dobozkát rakott elé, amitől Tányusnak hirtelen hatalmas sereg pillangó kezdett szállingózni a gyomrában, hiába közölték, hogy nem kell félnie, ez nem gyűrű. Nem félne ő igazából attól sem, legfeljebb korainak tartaná. A nyaklánc viszont, amit a doboz rejt, csodaszép szerinte, ráadásul málna. Kiül az öröm az arcára, és csillogó szemmel veti magát Léni nyakába nem törődve a közönséggel. Még szerencse, hogy van annyi türelme, hogy kikerülje az asztalt előtte, így minden épségben marad, semmi nem borul, ő pedig hosszasan öleli a fiú nyakát, még egy hálapuszit is nyom az arcára hirtelen, aztán kicsit pironkodva rejtőzik szőke tincsei mögé mielőtt összefogná őket, hogy a hercije nyakára csatolhassa a nyakláncot a medállal. Amint felkerült az ékszer, visszaigazítja a haját, és mosolyogva pislog le az ajándékára, amiről most ugrik csak be, hogy igazából nem is tudja, mire kapta. Még nincs karácsony, már nincs születésnapja. Megilletődve pislog a fiúra, és igazából meg sem meri kérdezni, mivel érdemelte ki, hogy ez a gyönyörűség az övé lehet.
- Nagyon köszönöm. Csodaszép - mosolyog, és ellepi az arcát a pír, amikor rájön, hogy milyen szép bókot kapott az imént. Szórakozottan kezdi csavargatni ujja köré egyik hosszú szőke tincsét, mielőtt még bólintana a fiú javaslatára, hogy egyenek. Lassan még nekilátni is sikerül, amint elillan végre valahára gyomrából az összevissza szálldosó lepkék, amik ma minduntalan előbukkannak csak úgy a semmiből és megnehezítik, hogy nyugodt maradjon. Amint végére értek a vacsorának - mert csak sikerül megenni azért a vacsoráját, elvégre nagyon finom - , éppen ideje visszatérni a kastélyba is. A beígért gyógypuszi után, na meg, ha biztosan tudja, hogy Léni lába tényleg rendben van és nem okozott maradandó sérülést a mai korcsolyázás, akkor még belefér az estébe egy tea és talán némi olvasás is, de inkább a nyakláncában való gyönyörködés meg hosszas töprengés, hogy mi széppel lepje meg a hercit ő is ezek után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. február 5. 15:07 | Link

Zelda

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards  -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 5. 17:51 | Link



Unatkoztam. És ha egy magamfajta lány unatkozik, általában két dolgot tesz...a felesleges idejét elüti szépítkezéssel, vagy keres magának társaságot, lehetőleg egy hasonló kaliberű férfiét. Mivel nekem viszont egyikhez sincs kedvem, így a harmadik legjobb dolog után nyúlok, ami az evés. Kissé talán klisés és sekélyes, de már a létező összes könyvemet elolvastam, újhoz nem szeretnék nyúlni mert akkor ráfüggök.
A lényeg, hogy fogtam magamat és elindultam a faluba, egyedül. Nem szorultam társaságra, eszemben sem volt felszínes csevegést folytatni senkivel. Elegem volt abból, hogy magasröptűnek tettetett szónoklatokat hallgatok, aminek semmi jelentősége nincs. Zsebre tett kézzel, ráérősen lépkedek. Gyorskajára vágyom, olyasmire, amit itt a faluban nem kaphatok meg, de valami hasonlót igen. Gondolkodás nélkül kanyarodok a gyorsétterem felé. Nem nézek fel, nem akarom látni, hogy bámulnak, unottan rugdosom a köveket, igyekszem az kusza gondolataimat is helyrerakni. Ez viszont már nehezebben megy...
Mikor bemegyek az étterembe, gyorsan végigjáratom még az ajtóban a tekintetemet a helyiségen csak akkor lépek beljebb, mikor meglátok egy alkalmas helyet. Amint leülök, rögtön érkezik is a pincér, eljött hát az én időm. Összedörzsölöm a kezemet, rendelek egy nagy kólát, hatalmas adag sült krumplit és a lehető legnagyobb hamburgert. Nem vagyok szívbajos, bár nem úgy nézek ki, mint aki ilyesmiket enne, sőt, az utóbbi időben még fogytam is. Amint a pincér visszavonul, leveszem a kabátomat, a székre terítem és féloldalasan helyezkedve el a széken átvetem egyik lábamat a másikon és és a körmömmel ütemesen dobolok az asztalon, egészen addig el is vagyok, amíg társaságot nem kapok...
Lassan nézek fel a srácra, a szemeben közöny és fintorgásból sincs hiány. Végigvezetem rajta a tekintetemet, majd mielőtt elküldhetném a búsba, leül. Látszólag nem foglalkozik velem, így én sem teszek másként.
- Már leültél nem?
Vonom fel kérdőn a szememet. Csak azért nem állok fel és hagyom itt, mert a hamburger ott lebeg a szemem előtt, mindenesetre azért végignézek az asztalokon, a lehető legfeltűnőbben, hátha találok még szabad helyet, de csalódnom kell. Így jobb ötlet híján az ismeretlenre fordítom a tekintetemet, fél kézzel könyökölök, az másik kezemmel szórakozottan simogatom az asztal lapját. Beszélgetést viszont nem fogok kezdeményezni, az már biztos.
Utoljára módosította:Zephyrine Sabra Iweala, 2015. február 5. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. február 5. 19:22 | Link

Zelda

Szerencsém volt, hogy evés közben még az esztétikai élmény is megfelelő lesz számomra. Én választottam, így ez nem is annyira meglepő, csak az, hogy a csaj nem is szólal meg, be sem mutatkozik. Elég nagy pimaszság, vagy tudatlanság, betudom annak, hogy ő sem ismer engem, hiszen, akkor akár még egy kézcsókra is rávehetném.
Be nem mutatkozik, csak visszakérdez, méghozzá elég agresszíven. Nem vagyok hozzászokva az ilyen hangnemhez, de tényleg jó kedvem van ma, nem bántom. Még.
- Nagyon úgy tűnik, jó megfigyelő vagy – apró mosoly, és egy fujtatás az orromból, amivel megörvendeztetem kis életét. Szóval nem vár senkire, mert akkor vagy elmenne, vagy pedig elküldene, legalábbis megpróbálná. Végül mégiscsak elmenne az asztalomtól, mert nem bírná el ezt a rangbéli különbséget. Legalábbis én nem ismerek ős-aranyvérű színes bőrű máguscsaládot, szóval nagy meglepetés nem érhet.
Pár perc múlva megérkezik az ő rendelése – felettébb bosszantóan nem az enyém jött meg korábban -, meg kell hagynom nem éppen egy csipegető madár adag. Olyan jóféle, ami nem indokolná ezt az alakot, de biztosan szerencsés alkat és nem hízékony.
- Biztos elég lesz, öcsém – csúszik ki a számon, miközben figyelem az ételeket, ami elé toltak. Szerencsére pár pillanat múlva egy nagyon illedelmes személy érkezik, és figyelemreméltó kedvességgel szolgálja fej az én ételemet. Na, ez az, ami elvárható egy jól fizető vendégnél, ez az, amit megszoktam.
- Hát akkor jó étvágyat barnácska – kacsintok a szemeibe, majd magam elé veszem az ételeimet. A villa sajnos nem valami nemes, egy egyszerű, de ezeket már megszoktam. Pedig erre is lehetne figyelni, egy elegáns, nemesfém étkészletből jobban esik az étel, és nincsen fémes íze a villának például. Beveszek egy pár falatot a számba és örülök, hogy ide jöttem, mert nagyon jól sikerült az első adag.
- Prefektus vagy? – érdeklődöm, amikor éppen nincs már semmi a számban, jobb ezt tudni. Ha meg lóg, akkor legalább nem kell a végén kimagyarázni az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 5. 19:59 | Link



Tuskó. Már az első pillanatban is látszott rajta, ezt a fajtát pedig nagyon nem szeretem,főleg azért, mert nem kezelik a társaságukat egyenrangúként, legyen az nő vagy férfi. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem szimpatikus. Pedig nem szoktam ennyire elhamarkodott döntéseket hozni, szeretem megismerni a másikat mielőtt döntök arról, hogy kívánom-e még látni vagy sem. Próbálok az előttem ülőhöz is így állni, de nehéz.
- Nem ez az egyetlen kvalitásom.
Válaszolok fintorogva miközben hátradőlök és összefűzöm magam előtt a karjaimat. Nem vagyok durcás, sem pedig sértődött, nem akarom, hogy ilyen hamar elérje azt, amire valószínűleg pályázik. Nem fog kihozni a sodromból, pedig már az első mozdulata után felképeltem volna. Csak akkor mozdulok meg ismét, amikor kihozzák az hamburgeremet. Akkor egy perc erejéig, csillogó szemű kis hercegnővé változok. Vigyorogva összedörzsölöm a kezeimet még tapsolok is egyet, de mikor a pincér elmegy, ismét visszatérek a rendes, közönyös valómba. A reakcióját is csak egy sötét pillantással jutalmazom, többet amúgy sem érdemel, majd a villám után nyúlok és felnyársalok rá egy sült krumplit. Ám mielőtt még bekaphatnám, tudatosul bennem az, minek nevezett. Abban a pillanatban összepréselem a számat és leejtem a villát, majd a lehető legrondábban nézek rá.
- Komolyan? Ennyire futja? Kreatív vagy.
Legszívesebb leosztanám, hogy mekkora diszkriminatív bunkó, de helyette csak ismét a kezembe veszem a villát és enni kezdek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. február 5. 20:17 | Link

Zelda

- Azt látom – nézek a nyaka alá félreérthetetlenül, némi iróniával a hangomban. Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de jó parti lehet, ha aranyvérű. Ha nem, akkor meg minek bármit is megtudni róla.
Persze lehet, hogy normális, meg ilyesmi, de ennyiből ki tudná megállapítani. Evőkéje az van rendesen viszont, már tolja is be a krumplit a csábos kis arcocskájába. Jó étvágyat kívánok, amire újra csak felháborodik. Nem lesz ez így jó, nem ismersz még tejszelet.
- Miért? Piroskának hívjalak? Az már foglalt – rázom meg a fejem, nem értem, hogy mi baja a barnácskával, szerintem eléggé kifejező. Lyrát hívom magamban Piroskának, hiszen ha én vagyok a Farkas… de lehet, hogy ő találta ki, ki emlékszik erre már? Lényegtelen, csak, hogy megjött a rendelés és végre megtömhetem a hasam. A bor természetesen késve érkezik, szerintem elmentek venni, de üvegben hozzák és töltenek belőle. Megkóstolom, jó lesz, így intek, hogy teletöltheti. Szép lassan, figyelve tölti tele poharamat, nagyon helyes. Nem köszönöm meg, elég nagy kegy, hogy itt eszem és ők hoztak nekem, amit kértem. Igazán lehetnék kedvesebb is, de ezt a képességem most nem hoztam magammal.
- Esetleg kérsz? – ajánlom fel nagylelkűen, de tényleg. Nem túl olcsó bor, még akkor sem, ha nem az 1400-as kiadás, 5-6 galleonnál nem olcsóbb, szerintem még ez sem. Úgy látom, hogy már elhagyta a gyermekkora határát, ezért is kérdezem meg.
- Szóval prefektus vagy? – kérdezem meg újra, mert érdekel. Nem kéne játszania a némát, hiszen Pazar társaságban lehet velem. Lyra is biztosan rájött már, hogy mennyire jó velem egy légtérben lenni. Egy két beosztottam pedig már egyenesen istenít, ahogy kell. Ez az elvárható minimum, hogy a cipőmet itt koptatom ebben a kastélyban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 5. 21:12 | Link



Most minek tagadjam? Nem fogok hadakozni, tisztában vagyok magammal, a képességeimmel, szoktam tükörbe is nézni. Még a vak is látja, mi a helyzet. Mégsem felelek neki az "elismerő" szavakért, úgy teszek, mint aki már nagyon unja, hogy folyton dicsérik, mint aki állandóan ezt hallja mindenhonnan. A ferdítés nem áll messze a valóságtól, viszont megunni soha nem tudnám.
- Pláne ne keresztelj el szín alapján.
És ne hasonlíts máshoz, nem vagyok olyan, mint a többi Fogom meg a hamburgert, ügyesen, két kézzel, majd nagyot harapok belőle. Ráérősen eszek, tudom, hogy úgyis lesz erre valami csípős, vagy épp lekezelő válasza, így nem hamarkodom ez a dolgot. Két újabb harapás és három korty kóla után reagálok ismét.
- Köszönöm, de inkább kihagynám.
Nem mintha nem szeretném a bort, minden valamit magára adó ember szereti a bort, sőt, ami azt illeti a pálma bor a kedvencem, de az alkohol a legrosszabbat hozza ki belőlem, pláne egy ilyen társaságban. Bekapok néhány krumplit, elgondolkodva eszegetek tovább, még nézelődni is elkezdek. Nem egy beszédes típus, és az egyetlen értékelhető tulajdonsága. Ha még jártatná is a száját, csomagoltatnám az ételt és lelépnék, azonnal.
- Úgy nézek ki, mint egy prefektus?
Pont én? Nem tudom, hogy sértésnek, vagy dicséretnek vegyem. Az ő szájából majdnem minden sértésnek hangzik. Újabb harapás hamburger után úgy döntök, teszek egy próbát.
- És te? Prefektus vagy kedves Zétény?
A 'kedves' szót a legokosabban, kissé nyomatékosítva használom, minden csak ésszel, szépen, adagolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. február 6. 21:17 | Link

Zelda

- A hajad is barna – teszem még hozzá, csak a miheztartás végett. Bár megtehetném, hogy a bőrszín alapján ítéljek, de nem ereszkedem le olyan alacsonyra. A vér sokkal fontosabb, ráadásul, ha akarná, akár ki is fehéríthetné magát, manapság mindent lehet. De jól néz így is ki, minek tenné? Nem értem én ezeket a lányokat.
Megérkeznek az ételek, mindketten hozzálátunk, nemsokára nekem külön meghozzák a borom is, ami igazán ízletes, és még meg is kínálom a barna lányt vele. Természetesen – tényleg nem vártam mást – visszautasítja, nyilván mert nem ismeri, nyilván mert rangomon aluli. Ezek így egymásból szoktak következni sajnos, de ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni, nekem viszont jól fog esni. Valóban finom, mint az gondoltam nem a legjobb minőség, de még így is sok mindent túlszárnyal. Tehát csak biccentek, ha már nem kér, majd újra nekilátok az ételeknek. Szépen fogy előlem a halom, de nem mondhatnám, hogy leveszem a szemeimet a másikról. Jobban esik az étel, ha közben egy jó csaj is van, akit nézhetek.
Hogy ne legyen túl csendes a beszélgetés kétszer is megkérdezem tőle, hogy prefektus-e, mire válaszol. Biztosan szelektív a hallása…
- Miért?  A prefektusoknak a jelvényeiken kívül van valami ismertetőjelük? Izabellán sem látszik, hogy az – vonom meg vállam, az a lány mindennek kinéz, csak prefektusnak sem. Mivel szerintem nincs rájuk írva, így tényleg csak egy jelvény a különbség, meg némi ego, amivel megpróbálnak visszaélni. A rellonosok még betyárabbak is, nekik hamarabb eljár a büntetőkezük, mint a többinek, még szerencse, hogy ez magával vonja azt is, hogy a sajátjaikat nem büntetik, csak ha muszáj. Ezzel kompenzálják a többi házra kirótt restanciákat.
- Nem vagyok egyik sem. Sem prefektus, sem kedves, izéke – pillantok rá a kis barna Anonimusra. Neki persze még nem sikerült bemutatkoznia, de hát mit vártam, ez a Bagolykő, ahová mindenkit beengednek. De tényleg, mintha turistalátványosság lenne a kastély, annyi fajta népség látogatja az órákat. Lassan már nincs magyar, nem tudom mitől olyan r****t népszerű ez a romhalmaz.
Megtörlöm az ajkaimat, majd iszom pár korty a borból. Forgatom az ujjaim között a poharat, nagyon szép, ahogy megtörik a fény a vérszín nedűn.
- Melyik országból jöttél? – kérdezem, bár eddig is magyarul társalogtunk, szóval az egyik szülője biztosan magyar, gondolom. Nem hiszem, hogy gyorstalpalón vett volna részt, mert a mi gyönyörű nyelvünk szerencsére nehezen elsajátítható, nemes, mint az óbor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 16:30 | Link



- Tényleg? Remek megfigyelő az.
Fintorodom el, miközben befejeztem a hamburgert és már csak a krumpliból falatozom. Nem mondhatnám, hogy jól laktam, ráadásul ez az ingyen cirkusz, amit az előttem ülő srác volt szíves előadni, annyira borzalmas, hogy komolyan azon gondolkodom, hogy kipakolom a kedvenc kajámat. Gyomorforgató, a stílusa, a lénye, mindene. A negatív aura egészen körbelengi, ezt pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni. Hátra is dőlök inkább, hogy még messzebb legyek tőle.
- Te biztosan jobban tudod, hogy néz ki egy prefektus.
Biztos, hogy régóta itt koptatja az a hatalmas képét. A női név említését pedig még csak észre sem veszem, az agyam kiszűri a lényegtelen információkat. Teljes mértékig hidegen hagynak a prefektusok. Nem vagyok flegma, sem pedig ellenséges, nem adom meg neki ez az örömöt. Színtelen hangon válaszolgatok, látszik rajtam, hogy egy kissé unom magamat. Megfogom a poharamat és a kólámba kortyolok, miközben rápillantok.
- Nyilván az irónia nem a legjobb barátod.
Mosolyodom el kedvesen és oldalra billentem a fejemet. Hát igen, hiába a fellengzős stílus, ugyanolyan egyszerű és közönséges mint a többi kastélybéli nagyképű paraszt. A helyzet csak annyit, hogy nálam egyáltalán nem azt a hatást váltja ki, amit kiakar.
- Dél-Afrikából.
Felelek úgy, mintha a válasz magától értetődő lenne. Ha már annyira dobálózott a barnával és ilyen ügyes, okos kisfiúnak hiszi magát, akkor hogy-hogy ezt nem találta ki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 8. 13:10 | Link



- Hogyhogy két lakástok? Miért? - kérdezi máris a fiú érdeklődve, oldalra döntött fejjel.
- Dandellion? Ismerős. Lehet, már összefutottam vele. Elsős? Mert lehet voltak közös óráink. Kirával is vannak, pedig ő is rellonos. LLG? Az engem is!
Úgy pillant az ajtóra, mintha rácsodálkozna, hogy ott van előtte. És igazából tényleg rácsodálkozik.
- Jé, tényleg! - neveti el magát. - Na nyomás befelé! - nyitja ki a lánynak az ajtót, majd - mivel ez nem kocsma - az illem szerint előre engedi.
- Hát amikor 14 lettem, két levelet is kaptam, a Roxfortból meg innen. De anya szerette volna, hogy ide jöjjek, hogy jobban megismerjem az ő országát meg a nyelvét is satöbbi. Mert tudod anya magyar. És én meg Angliában születtem meg éltem eddig, csak látogatóban voltam itt régen. Most legalább tényleg jobban benne vagyok ebben. Uh. - áll meg az egyik asztalnál ami közel van a kandallóhoz a takaros kis étterem közepetáján.
- Ez jó lesz? El kell szaladnom, a öhm... tudod hová. Rendelsz addig két vajsört? Mindjárt jövök, aztán akár kajálhatunk is valamit, éhen halok! Azt fizethetjük közösen már, mert szerintem nincs nálam annyi zsé, de a vajsört én állom! - mondja, azzal el is száguld olyan gyorsan, hogy szinte porzik utána a padló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 8. 15:48 | Link

Derekem <3

- Hát tudod, én is Londonban laktam, de az ottani legjobb barátnőm elköltözött Magyarországra, én pedig könyörögtem, hogy legalább egy kicsit lakjunk mi is itt, így hát elköltöztünk ide. De mivel úgy volt, hogy nem maradunk sokáig, ezért nem adtuk el azt a házat. Végül is itt maradtunk, mert kiderült, hogy itt is van varázslósuli. Viszont a régi házhoz a szép emlékek kötnek, ezért nem akartuk eladni. - válaszolom.
- Igen, elsős. - felelem.
- Persze, jó lesz ez a hely. Menj csak nyugodtan. - mosolygok Derekre.
Derek villámgyorsan a mosdó felé vette az irányt, én pedig kértem 2 vajsört, és mondtam, hogy később kérnénk enni is. A pincér bólintott, majd besietett a konyhába. Lenéztem Lukera. Szegénykém csurom víz volt a hó miatt, de úgy látom nem zavarta. Örült hogy végre itt vagyunk bent a melegben. Erre abból is lehetett következtetni, hogy felugrott a kandalló szélére és lefeküdt. Megsimogattam a buksiját, majd hagytam, hadd melegedjen. Egy jó darabig ültem a helyemen várva Dereket, miközben körbepillantottam az étteremben. Szépen kivilágított, kellemesen meleg környezetet veszek észre, aminek a tetején hatalmas fagerendák vannak, amik egyszerre újjá és régiessé teszik a hely hangulatát. Szeretem az ilyen helyeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. február 9. 20:57 | Link

Zelda

Jól fogyott az étel, bár a társalgásunk nem volt valami felemelő. Valahogy nem tudott felkapaszkodni hozzám, csak tömte magába a hamburgert, igaz, jól állt neki. Bírom, hogy néhány csaj nem fogja vissza magát és úgy eszik, ahogy jól esik neki. Nos, a barna bőrű leányzó is ilyen, és mint mondtam, nem néz ki rosszul tőle.
„Remek megfigyelő az.”
A magyar még nem az igazi, vagy sosem volt neki, esetleg ironizálni próbál? Nos, ha igen, nem nagyon jött be neki, mert nem veszem fel az ilyet. Sok mindent mondtak már rám, szóval ahhoz, hogy megremegjen a szemöldököm, többet kell tennie. Már csak egy kis rozettásom maradt, a hús sajnos elfogyott, pedig megfelelő volt. Így marad a bor, és a maradékok lassú elfogyasztása.
- Általában van rajtuk jelvény, ennyi. Nem ismerek csak egy prefektust, az is levitás – vonom meg a vállamat. Nem nagyon érdekel, hogy itt ki akar kiskirály, vagy kiskirálynő lenni, mindenféle rangokkal. Az igaziak úgysem itt kezdődnek, maximum vissza lehet velük élni. Húha…
- Nyilván neked meg a bemutatkozás nem az. Pedig biztos tanítják ott is, ahonnan jöttél – simán leutánozom a mozdulatát, csak, hogy értse, nincs igaza. Bár tény, hogy az irónia nem barátom, hiszen nincsenek barátaim. A barátság gyengeség, ezt már nagyon régen megmondták. Végül kiderül, hogy honnan érkezett. Tényleg nem értem, hogy miért jön ide ennyi külföldi, hiszen ez egy kis ország. Ha meg annyira jó itt a tanítás, milyen lehet a többi iskola?
- Hmm – csak ennyit adok válaszul a Dél-Afrikára. Barna bőrű sok mindenki lehet, de tény, hogy nem számítottam erre, talán Amerika ami szóba jöhetett volna, ha csak úgy találgatni kell. Mindegy is végül, én mára végeztem. Még egy fél pohár bort megiszom, majd kiveszek egy pár galleont, és megtörlöm az arcom, biztos maradt rajta némi maradék. Miután megfelelő helyzetbe helyezem a villát és kést, felállok.
- Egy élmény volt – köszönök el a barnától, majd jókedvűen elindulok a pult felé.
- A többi a maguké – biccentek az asztal felé, majd felveszem a kabátom és a kiszolgálók köszönetei közben elhagyom az étkezdét.


*** Köszi a játékot^^ ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 10. 07:50 | Link



- Hát ez a házas sztori nagyon király! Na pillanat! Mindjárt jövök!
Még a világ is szebbé válik számára, amikor kiér a mosdóból. És olyan meleg is van, nagyon klassz a hely is, Lucy pedig látszólag már kényelmesen elhelyezkedett, ahogyan Luke is. Remek dolog, hogy ide az állatok is bejöhetnek, ha nem rend bontanak, Luke viszont alapjáraton nem is látszik bajkeverőnek.
Amikor lehuppan a lánnyal szemben, pont akkor érkeznek ki a korsó vajsörök. Derek gyorsan ledobja magáról a kabátot sapkát, és egyéb felesleges tartozékait - ha tehetné, még a cipőjét is levenné - majd miután elhelyezi őket a széktámláján, megfogja a korsóját, és Lucy felé emeli.
- Egészségedre!
Ha megtörténik a koccintás, végre beleiszik az italba, ami olyan finom, amilyen finomat eddig még szinte soha nem kóstolt. Egy pillanat alatt kívül belül átmelegíti, és még a kandalló is rásegít a dologra. Összességében most már elég jól érzi magát, és kezd felolvadni is.
- Na végre... mindjárt jobb. - mosolyog a lányra a hosszú kortyok után.
- Úgy látom Luke is jól érzi magát itt. Nem akarsz enni valamit? - teszi fel végül a lényeges kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 11. 19:19 | Link

Derekem <3

Pár perc várakozás után meg is jelenik Derek, és nem sokat kell várni, ahogy leült, már hozták is a vajsöröket. Látom, hogy elkezdi levenni a kabátját sapkáját és egyéb melegítő cuccait, aztán rájövök, hogy nekem sem lenne rossz egy kicsit lejjebb adni a ruháimból, mielőtt a hideg után belemelegszem. Elkezdek én is levetkőzni, majd miután a mellettem lévő akasztóra rátettem a kabátomat, én is mondok egy "egészségedrét" Dereknek, majd koccintunk. Még sosem ittam vajsört. Vajon milyen íze lehet? Nézegettem pár másodpercig az italt, majd belekortyoltam. Egyszerre meleg járta át az egész számat és a nyelőcsövemet. Az íze elsőre egy kicsit fura volt, mert ilyet mégsem iszok a mindennapokban, de hát ezt is ki kellett, hogy próbáljam. Meglehetősen finom.
- Igen, jól elvan itt a melegben. De, miért is ne. Amúgy is kezdek éhes lenni. - feleltem Dereknek. - Na és, mit szeretnél enni? Én azt hiszem, szívesen ennék egy pizzát. Mióta itt vagyok, még nem ettem.
Hát igen, már jól esne egy kis pizza, csak a régi ízekért. Már itt vagyok 1-2 hónapja, és valami csoda folytán, még mindig nem ettem pizzát ez idő alatt. Mindegy is. Most remélem végre ehetek valami jó kis ínycsiklandó sajtos-gombás pizzát. Vagy nem is. Inkább legyen Hawaii. Vagy Mexikói. Vagy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 19. 21:47 | Link

Cornelia

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 20. 19:07 | Link

JerJer


Conniet teljesen elvesztettük. Szem becsuk, hallás megszűnik, elme kinyílik és csak a felhők, meg a lebegés. Milyen aranyos? Á, ennyire nem lett furcsa még a helyzet, azért még nem lebegett méterekkel a föld felett, bár nagyon is beleégett a mai nap. Olyat élt meg, kapott, ami azért hatalmas löketet adott neki a "meg tudom én ezt a helyet kedvelni" projektben.
Bár voltak aggályai természetesen, amik be-bekúsztak a képbe. Nem érezte magát otthon, idegen volt neki minden, és ellenséges is. Nem tudta kiverni a fejéből a pillanatot, ahogy megnézték mikor leült az itteni háza asztalához és nem tudták őt hová tenni. Ettől is menekült el máshová... Máshol kötött ki.
A szobatársai a gólyalakban nem sok mindent érzékelhettek a lányból azon túl, hogy folyamatosan vigyorgott, néha oktalnul kezdte el szorongatni és ölelgetni a kutyusát és kétségbeesetten pattant föl ebből az állapotból két-három óra után, hogy úr isten, mennyi az idő. De az átöltözés és gondolkodás azon, hogy ez most csak valami találka, vagy több, vagy kevesebb, ha már így alakult, vagy csak ő lát bele túl sokat, esetleg keveset. Végül nem is bonyolította túl felvett egy bézsszínű szoknyát, egy vastagabb sötét harisnyát, magassarkút, mert azt általában hord, tekintve az eddig produkált 162 centije nem ad túl nagy előnyt, fogott egy szövetkabátot meg a sálját, aztán lerobogott a klubhelyiségbe, ahol a ráköszönő társainak zavartan intett vissza. Hát, nem szokása nagyon ilyenkor mászkálni, sőt semmi olyan közelében lenni, ami tiltott lehetne, aztán most nézzük meg ezt a teremtést, éppen mit csinál.
Kilépett a portrén, ahol bevárta a rellonost, hogy aztán mellette lépdelve, eleinte csak csendesen hallgatva őt, torkában dobogó szívvel mosolyogjon. Szerencsére azért hamar megtört a jég, amin maga is meglepődött, de mire leértek már nem érezte magát annyira különösen.
Beérve Jeremy után lépdelt, leült, aztán megszabadulva a kabáttól és a sáltól pillantott a kínálatra.
- Háát... - Forgatta maga előtt kicsit az étlapot, aminek nagyobbik részét el olvasni se tudta, de nem akkora probléma, fő a rögtönzés, nem igaz? - Mondjuk ehetnénk valami kis falatkákat, azok mindig finomak. Mármint, ha nem szereted nem muszáj.
Lépett vissza a már majdnem határozottból a hárítsuk át a döntést másra fázisba, még Jeremyt figyelte meg a helyet szemlélte, miközben elmosolyodott a kérdésen.
- Nincsenek, egyedül vagyok, ár apu szerint jól van ez így. Neked? Valamiért olyannak tűnsz, akinek nem is egy van.
Kérdezett vissza ténymegállapítva, aztán elhallgatott, bár látszólag egyébként belépésük óta motoszkál kérdés a fejében, de kivár még vele kicsit, legalábbis amíg választ kap. Egyébként tényleg érdekli, mert azon túl, hogy a fiú most lett mestertanonc, milyen híre volt otthon, meg hogy volt prefektus, nagyjából tényleg nulla az ismerete.
- Gyakran jársz ide? Mármint... gyakran hozol ide... barátokat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 20. 23:33 | Link

Cornelia

Sikerült feloldania a hangulatot, nem ez volt az első randija, tudta, mit kell tennie. De mégis, ő Cornelia, és Cornelia jó dolog… Mármint… Nézzük el ezt a rendkívül érdekes fogalmazást Jeremynek, hiszen még fél bevallani magának, mit is érez. Kis buta.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 21. 01:32 | Link

JerJer


Egészen sokáig bizonytalankodott magában, jól döntött-e, hogy eljött, aztán jó ruhát választott-e, megfelelően beszél-e, és még számos felvetülő idevágó aggodalom teret próbált nyerni nála. De szerencsére nem hatalmasodott el felette, hanem egészen hamar feloldódott és még nevetni is tudott, határozottan kellemes hangulatban ült le az étteremben.  Jó illatok, meleg színek és nem túl nagy tömeg, tökéletes volt a maga módján.  Talán erre mondják, hogy jó időben van a jó helyen.
- Kérlek. – Kicsit zavartan nézett fel rá és adta fel az ételek kibogarászását is egyúttal. Hát, ötlete volt, de elképzelése sem volt amúgy mit tartalmaz a hely konyhája. – Az nagyon finom! Mármint, szeretem a dínófalatkákat. Ehetnénk azt…
Nem volt az a lány, aki próbálta volna ráerőltetni az akaratát bármire, de ha valamiért oda meg vissza volt, vagy tényleg örült volna neki, az az arcára volt mindig is írva. Most is. Pontosan leolvasható volt, hogy felvillanyozta az ötlet és már ezen kattogott az agya, miközben picit helyezkedett a széken, aztán keresztbe tette a lábait.
- Melyik a kedvenc üdítőd? – Kérdezett rá, ha már egyébként éppen ott tartottak a rendelés és választás tekintetében. Nem titkolt módon lelkesedett fel a gyömbér hallatán, elég népszerű egy ital alapvetően, szóval biztos nem furcsa, hogy azt szereti a legjobban.
- Van itt egy testvéred? Ő is ide jár? Egyébként… Nem minden a hírnév és a pénz. Mármint, szerintem nem olyan fontos információk, hogy valakinek milyen a vére, vagy éppen melyik család leszármazottja. Mármint, persze, jó dolog, meg anyut és aput érdekli, tekintve, hogy elég nagy múltú ősöktől jöttek, de engem annyira nem. Háát, mi fontos még, lássuk csak. Nem szeretek egyke lenni, jobban tetszenek a nagyobb családok. Apa elég makacs és mogorva, próbálja a kis… hobbiját rám és anyára erőltetni, de amúgy minden a szokásos. Szeretet, béke, vacsorák és rokonlátogatás.
Amiből utóbbiakat kifejezetten ellenzi, de muszáj átélni őket. Szépen meséli a dolgokat, miközben kezd rádöbbenni, hogy korábban is mennyi előítéletet kapott csak a háttere miatt. Bár meglehetne mindene, mondjuk, amire szüksége van meg is van, de sosem élt vissza azzal, hogy amit kér, az az övé lehet. Nem tartott egyszarvúkat, nem volt cukorból a szobája és nem koronában mászkált otthon éjjel és nappal. Elmosolyodott, és végig az arcán is maradt ez, miután arról beszélt a rellonos, hogy sokat jelent neki a család. Ezt valami hihetetlen módon aranyosnak tartotta.
- Anyutól örököltem. Ő is jó megfigyelő, mindig figyel másokra és vannak apró és jellegzetes dolgok, amik árulkodnak az emberről. De ez most inkább egy megérzés volt.
Igazság szerint, ahogy felhozta, ami ott volt a gondolataiban és nevetést váltott ki a másikból, csak kínos vigyorba csúszott az addigi kedves mosolya. Nem feltétlenül érezte úgy, hogy rosszat mondott, csak nagyon furcsa volt.
- Mert milyen barát vagyok? – Jó, itt tényleg elgondolkodott rajta, hogy valamit nagyon rosszul csinál, vagy közelített meg, de inkább próbált bízni abban, hogy nem nézi még butábbnak őt Jeremy, bár igen kis naivan állt a dologhoz. – Hogy-hogy nem oda mentünk, ahova a többi barátod viszed, vagyis, randi, szóval többi barátnőd?
Egy percre tényleg komolyan kérdőrevonónak akart tűnni, kevés sikerrel, aztán inkább, hogy leplezze a felettébb tetőző kíváncsiságát felemelte az itallapot, amiből amúgy továbbra se értett semmit, de őt remekül takarta hátradőlve a székben, és prímán ki tudott kukucskálni az exmardekárosra mögüle.
Utoljára módosította:Cornelia R. Knight, 2015. március 21. 01:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 23. 21:28 | Link

Cornelia

Mosolyogva pillant fel az asztalról, étlapját az asztal szélére tolja, tenyereit halkan összecsapja, majd megdörzsöli.
- Nos, ezt megbeszéltük, akkor dínófalatkákat fogunk enni. – A pincér felé pillantott, akivel épp találkozott tekintetük, így felvette a rendelést.
Cornelia a gyömbérért rajongott, melyen halványan elmosolyodott, majd kért magának egy tonikot. mindig élvezte a keserű ízét, és nagyon régen jutott hozzá az italhoz, muszáj volt azt kérnie. Mikor kihozták, ujjai a hűvös, pohár köré fonódtak, és ivott pár kortyot.
- Azt hiszem, megkaptad a magyarázatod. Lexine Westbrook, végzős mestertanonc a navinében. Már külön házuk van a párjával a faluban, az ottani vendégszobában lakok. Van egy babájuk is… Mármint a kis szívtörő már nagyobbacska, várj csak. – zsebéből elővette irattartóját, melyen egy apró, mozgókép is ott volt. Épp nagyot nevetett Noel a képen, és vidáman csillogott kék szeme. Pont olyan kék, mint Jeremyé. egy pár pillanatra csak nézte a kiskrapekot, akit már az elejétől kezdve kedvelt. Odacsúsztatta a lány elé, hogy megnézhesse. – A szeme olyan, mint a nővéremé és anyámé, és a haja is olyan szőke.
Hallgatta az eszmefuttatást, és rájött, megérzése bevált. Jómódú, nemesi családból származhatott. Sok családban előfordult az, ami nála, ő már nem osztja a régi nézeteket.
- És apukád mit szól ahhoz, hogy nem nagy múltú családok sarjával randizol? Vagyis… hogy is tudná, ma történt az egész. Szerinted mit fog mondani? Ha elmondod.. – A kis hobbin átsiklik, majd később még rákérdez a dologra. – Apukádnak fontos beosztása van, ugye? A szüleid mivel foglalkoznak? – valóban érdekelte, figyelte a lány arcát, a válaszra várva, ám megérkezett a pincér két tányérral, az asztalon pedig megjelentek az evőeszközök, ketchup, majonéz, és mustár, valamint só és bors. Gyorsan felkapott egy sültkrumplit, és nem foglalkozva hihetetlen forróságával, gyorsan megrágta, és lenyelte. Az ebédet is kihagyta, így elég éhes volt már. A tányérjára nyomott ketchupot és majonézt, majd villáját felkapva összekeverte, miközben fel-felnézett Corneliára.
Már nagyon régóta így ette a dolgokat, előkészítőben is ezt tette, most is így tesz. Jeremy valahol mélyen még mindig az a lelkes, vidám, bőbeszédű kisfiú, aki szeretett mindenkivel jóban lenni, és ők ezért kedvesek voltak vele. Mára ez sokkal komorabb formát öltött, csak kihasználja az embereket az önös céljaira, és gyakran nem érdekli, mit gondolnak majd róla. Csak azoknál törődik ezzel, akikre szüksége volt. Cornelia nem nagyon adhatott eddig semmit, csupán saját szórakoztatására szolgált, ám a végére valami egészen más, valami sokkal jobb sült ki belőle. Megdobbant rellonosunk kőszíve, mely nemrég még összetörve hullt a porba, újra összeforrva vígan dobogta a szerelem ritmusát. Azt? Ezt ő még nem tudta, de valóban, erről volt szó. Újabb kortyok csúsztak le torkán a hűvöst tonikból, majd megszórta szóval és borssal a falatkákat, és elkezdte felvágni őket.
- Anyukád biztos aprólékos munkát végezhet, ha az ilyesmihez van szeme… Olyan barát vagy, akivel étterembe megyek, és csókolózunk. Nem? Gondolom, nem minden barátod mondhatja ezt el. Remélem. Nem olyannak tűnsz, aki szíveket tör szórakozásból. – nevetett fel halkan. Gyakran róla mondták ezt, és ő és Cory ég és föld. Ő azt ártatlanság, Jeremy a bűnösség. A lány a hercegnő, ő pedig… A gonosz sárkány? A herceg? Nem tudni.
- Mert te különleges vagy, azért. – nem akarta túlbonyolítani a dolgot, így volt és kész. – és nem sokszor megyek randizni. Ezt a fázist át szoktam ugrani. De téged meg akarlak ismerni. Kíváncsi vagyok rád.
Kinézett az ablakon, figyelve a sötétséget, mely a macskaköves utcákat uralta. Néhány utcai lámpa világított, ám gyér, sárgás fényük nem sok területet takart be.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2015. március 23. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed