Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kedves mosolyú, szőke lány int kettőt, mire én hasonló, de megjátszott válasszal a részemről teszek ugyan így. Ez a porfészek az elmúlt majd három évben semmit nem változott. Szerintem ha tovább ülnék itt egy padon, ugyan az az idős nő jönne oda, hogy a padját foglalom, mint mikor elsőre jöttem ide. Bizarr. Nem hiányzott, sőt, tegnapig egészen jókat röhögtem az arcokon, amit mondjuk Kreßler vágott, mikor "hazajárt" jelenteni hozzánk. Nem hittem, hogy a következő büntetésemmel követhetem őt. Még az előzőt is most kezdtem csak megszokni, hiszen fura volt megint egy íróasztal mögül szemlélődni, bár tény, nyugis és nem kapok agyérgörcsöt attól, amit megenged magának pár minisztériumi ipse a terepen dolgozók felé.
Rántottam kettőt a kabátomon, ahogy az égre néztem, esőre áll. Lemondó sóhajjal szagoltam fintorogva a kávéspohárba, ez se lett jobb, ment is úgy, ahogy volt a kukába. Még az állomáson vettem, de ez akkor is szar volt, mikor Jézus feltámadt, nem még most. Elcsíptem az egyik kis srácot, akit már az iskolában is láttam, mikor múlt héten bepakoltam és némi pénzért cserébe hajlandó volt nekem egy iható kávét idehozni. Lusta voltam és előre láttam, hogy semmi kedvem a teázóban bájcsevegni. Így volt a legegyszerűbb. Nem is telt bele neki sok időbe, hogy visszajöjjön, elvettem a kávét minden mást hagyva útjára eresztettem egy félmosollyal. Leültem a szökőkút szélére onnan néztem a délelőttben élénkülő porhalmazt. Legközelebb itt dől be valami? Nem szeretném megélni.
Meg még ki is kéne csomagolnom. Azzal a gondolattal fel is keltem, beleittam a fekete élénkítőbe, majd elindultam a hivatal felé, hogy túlessek azona a kellemetlen vallomáson. Ma nem én fogok röhögni. Vagy nem csak én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Alig felnézni és minél többször úgy tenni, mint aki siet. Ez a kettő remekül bevált mindig, most is hittem benne, aztán csak felszökött a szemöldököm, ahogy a nevem hallatára - ki az Isten szólongatna itt engem - felemeltem a fejem. Nem vagyok gép, nem azonosítok mindenkit hanglejtésből, de valahogy volt a hangsúlyban valami ismerős, aztán fel is fedeztem mi éppen a kérdései előtt.
- Kreßler - biccentettem felé kezet is fogva vele kisebb fáziskéséssel. Nem szokásom belassulni, de éppen a jobbomban volt a kávé, azt meg csak nem akartam kiadni a kezemből. Ahogy néztem egy irányba is tartunk, ez meg minden volt, csak vicces nem. - Úgy hiányoztál, muszáj voltalak meglátogatni - meséltem színpadiasan, szinte csöpögő gúnnyal, de csak elröhögtem magam a végén, aztán teljes testtel felé fordulva néztem végig rajta. Se nem tűnt boldognak, se nem úgy, mint aki élvezettel megy be embereket szívatni. Pedig a munkánk legélvezhetőbb pontja volt mindig mások életének tönkretétele.
- Szarul nézel ki - mutattam rajta végig a mutatóujjam elemelve a poharamtól, majd a kávémba ittam. Csak őszintén ugye, azt már amúgy is kikerültem, hogy: "Helló, hoztam a söprűt, amit otthon hagytál. Én lennék." Nem lenne stílusos indítás, leginkább a legjobb az lett volna, ha be se kell ide újra tenni a lábam. Minden, ami ide köt olyan, amire az ember nem akar emlékezni, vagy legalábbis igyekszik kiirtani az életéből. Bánat? Nem, inkább csalódás, az ért elég és kicsit sem hiányzott a környezet, ami emlékeztet. Egyébként jogosan viszolyog itt bárki, elég csak körülnézni. Hányadik században ragadtunk. És a fontosabb... elég védőoltásom van? Egy Szudánhoz tuti, de ide?  Örültem a kiküldetésnek, annak kevésbé, hogy egy elcseszett jelentés után képesek voltak ebbe az egészbe visszatenni. Mi a jó oldala ennek? Nem tudom, még én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elég biztos, hogy ha nem szólít meg, simán úgy tettem volna, mint aki nem ismerte fel és a hivatalban a papírmunkát is letudtam volna valami futárral. Ahogy tudom az iskolában még nem fordul meg, így akár sikerülhetett is volna. És meg minden különösebb arcizomrándulás nélkül tenném meg. Nem gyáva vagyok, egyszerűen a helyzetnek se kellett volna létrejönnie. Egyébként is, amit akarok, azt megvalósítom, ha kell, élek Regő Aladárként a jövőben, ezek amúgy is csak nevek.
- Te hát - kénytelen voltam elröhögni, mert bár talán elvárt norma, szerintem egy-két alkalmon kívül sosem hivataloskodtuk el így a köszönés. Kézfogás. Legutóbb hozzávágtam egy 892 oldalas jogtárat, mikor megláttam, amitől 4 napig lila volt az alkarján egy részen. Nem kell aggódni, én sem úsztam meg a legtöbbet. Gyakoroltuk már egymáson a jobb- és balhorgot is. Egyébként neki erősebb a bal, csak mondom.
- Darabjaira töröd a.... várj mi is az a szar? - méláztam el egy pillanatra teljesen tudatlanságba burkolózva, még meglesz az az érzelmi defekteket meg vért pumpáló szerv, viszont a kérdésre nem feleltem. Kis idő után eltártam a karjaim és inkább a kávémba ittam. Szinte biztos voltam benne, hogy innentől kezdve 2 és 5 perc közti időintervallumban  kerekek fordulnak párat ő meg kirakózza, amit én is elkerültem volna. Egyikünknek se kéne itt lenni, ha az ittlévők bírnának magukkal. A tinik a hormonokkal, a házvezetők a diákokkal, az iskola a tornyaival, meg a hivatal a korrupcióval. De mit ad az ég? Hát nem. - A hely teszi, gyomorforgató. Inkább bevállalom a kocsmás utolsó kört - néztem sokatmondóan felé, majd ittam a kávémat tovább. Azok a bizonyos rongyból csavart felesek azok, amiken a csóró akadémisták felnőnek. Megedzik az embert, elhiheti nekem bárki.
- Lehetne, hogy nem b*szkodod még ki óriástáblára is ezt? - álltam meg végül, ahogy lesajnáló pillantást vettettem előbb a hivatalra, majd az éppen kilépő nőre. Szerencsére kellő távolságban voltunk még.
- Engem sz*patnak. Megint. Mi az istent csináltál te itt, ha bedőlt egy torony? És miért nem képesek azóta sem rendet tartani itt, hogy utoljára itt jártam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Széles vigyorral kaptam a mellkasom bal oldalához a jobbommal, a kávéra persze vigyázva a balomban. Van, amit nem éri meg tönkretenni. Ez nem igaz az emberi életekre, de a reggeli kávémra nagyon is - ebben pedig állandó partnerem szokott lenni Gabe. Alapvetően mindkettőben, de most a fekete löttyre céloztam, ha már ilyen szívélyesen megkaptam mellé őt is. Azt hiszem a barátságunk azon alapult, hogy nagy szarban lennénk, ha ellenségekként tetszelegnénk. Beláttuk, és éljük. Meg egyébként is, nem bírnám elviselni, ha valami kedveskedő és irritálóan életet kozmetikázó személlyel kéne dolgoznom, de adj isten melón kívül beszélnem.
- Az még működik bennünk? - néztem kissé kétkedve rá, majd magamra. Nem mintha nagyon szükségszervnek tartanám, de ha nincs, kénytelen lennék Cassie páciensévé válni küldetés végére. Ahhoz a nőhöz se így kerülne közel szívesen az ember, mégis majdnem az egyetlen módja. Az más kérdés, hogy miért a hozzá és Gabehez hasonlókat ismerem mégis. - Sosem tett - közöltem tömören, ahogy inkább a kávémba ittam. Nem hiányzott ez senkinek, nekem meg a legkevésbé, de sosem használtam a magánéletet kifogásnak semmire. Ha kellett mentem, szó nélkül, parancsteljesítve. Mindegy volt hogy kiküldetés vagy az irodai munkán kérés ért fentről. Egy kihágásom volt, az a bizonyos, ott sem a parancs volt megtagadva.
- Mármint? - kérdeztem teljes értetlenséget mutatva az arcomon, mint akinek lövése sincs mire alapoz a másik, pedig volt. Egyrészt mert ismertem már, túl jól is, hogy tudjam, jobb a szeme, mint egy sólyomé - és használja is. Ha kell, ha nem - éppen ezért tudta néha jobban hol vagyok, mint én magam. Előfordult már hogy felhívtam, segítsen. A hely megkérdezése nélkül tudta, hogy hol vagyok. Másfelől meg tényleg feltűnő voltam egy időben a felszívódásokkal, de nem tartoztam elszámolással.
- Igazán vicces, egyből mehetne mellé az arcoddal a belsősök hirdetése - emelkedtek meg a szemöldökeim párszor egymás után, még egy csábos vigyor is befigyelt. Nem mintha ez annak a szépfiú valójának szólna, de a táblára nekem is voltak ötleteim.
- Fogalmam sincs, mit követtem el előző életemben... de g*ci nagy buli lehetett, ha ennyit kellene bűnhődjek. Büszke vagyok magamra - jegyeztem meg elégedetten, ahogy ittam egyet le is fékezve. Semmi humorom nem volt a helyi viperafészekbe csak úgy begyalogolni. - Van valami érdekes már itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Vagy inkább lekapcsolták, majd kiszerelték a gombot - jegyeztem meg kicsit még mutogatva is a kávémmal magam előtt, mielőtt beleittam volna. Láttam én őt a válás beadásakor. Nem így reagál az, aki nem képes semmire, de nem én leszek, aki ezt felhozza különösebben. Pontosan tudjuk mindketten, mennyivel egyszerűbb, ha nem b*sztatjuk a szervizt és majd megoldja az élet, ha egyáltalán még szükségünk esz rá. Én jól megvagyok a többi, viszonylag jól funkcionáló szervemmel. Bár csoda, hogy a lépem például még bennem van. Amennyit már kapott egy-egy akció alatt.
- Leginkább nem is ismerek sok embert abból, akik itt megfordulnak - vontam a vállamon egyet könnyedén. Az első kiadó szobára ráböktem és elintéztem, hogy becuccolhassak. Mit ad isten a lehető legjobb szomszédságot is kifogva ehhez, de ez még a jövő zenéje. Elég ha én tudok róla még megérkezem. Kell egy-két nap, hogy átpakoljak oda Pestről. Nincs sok cuccom, de esélyem se volt pakolni, volt elég bajom ezzel az áthelyezéssel meg az utánajárásokkal. Elférek alapból egy sporttáskában - amúgy is varázsló vagyok.
- Mármint mikor mit csináltam? - meredtem továbbra is értetlenül. Vagy túl sokat tud vagy túl keveset. Egyik sincs hasznomra egy továbbfűzött beszélgetést illetően. A legkárosabb elfoglaltságom az emberi életek tönkretétele, de az se magamra. Nem olyan régen segítettem át a házasság túloldalára megint egy nőt egy nevesebb férfi igényeihez mérten és még a nyakamban volt egy másik is, bár szavam nem ehet. Azt teljes mértékben a saját kezem munkáját fémjelzi. Ellenben egy ilyen szivárványplakáttal; meg is emelkedett a szemöldököm, ahogy rá néztem, majd mint aki teljesen hisz ebben bólogattam.
- Persze, love is love meg minden - tettem hozzá a jelzőre meg csak megforgattam a fejem, majd magamra nézve látványos, de apró bólintásokkal értettem egyet. Tényleg az vagyok, meglepő? Nem.
- Én valami életbelire gondoltam, nem a felszíni porra - pöcköltem el valami szöszt a felsőmről, mielőtt elfintorogtam volna. - A körömcipős nőci, aki ott rohangál? Már a múmia. Belefutottam az épület előtt korábban, de úgy tettem, mint aki ide se tart - könnyebb volt és igazából ha ez a nő lenne a hely arca, nem lepnének meg az üres irodák se. - Jutottál már valamire a polgármesterrel? Van valami bizonyíték vagy bármi, ami tényleg sárossá teszi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Semmi meglepő - ráncoltam a homlokom egy pillanatig, hogy aztán a kávémba igyak és egyszerűen elfelejtsem az egész közjátékát az életünk ezen szakaszának. Nálam jobban senki nem értette meg magyarázatok nélkül, hogy miért jobb ez így. Voltak dolgok, amiken csak túl akartam lépni, meg is tettem. Idő, energia és szar hobbik, de sikerült. Olyan ez, mint a matek, egy meg egy az kettő.
- Úgy mondod mintha embert öltem volna! Kérlek, én nem szennyezem a kezeim.... parancs nélkül - zártam is rövidre, mielőtt még rájövök, mekkora szarba sodorhatom magam a kijelentéseimmel. Leginkább vicces, hogy több vért láttak a kezeim, mint normális lenne, engem mégsem hatott meg. Terep munka, a muglik meg sokkal véresebbek, mint mi valaha leszünk. Lehet az eszközeik teszik, de elég undorító mindenki konfliktuskezelése. Itt a jog, és mégis kétkezi fegyverekhez, a mágusok meg pálcához nyúlnak. Én is, más kérdés, nekem lehet.
- Mindkettőnké, mehetnék boldogítani a volt beosztottam - húztam el a szám, mert tényleg nem múlt sokon, hogy én is ott legyek most. De a rutin meg az évek ugyebár. Inkább a kávémmal törődtem, ahogy a megtervezett, de ki nem vitelezett plakát helye felé meredtem, mintha ez érdemi cselekvés lenne. Még nem tudtam a hellyel mit kezdeni, de sok jót még nem éreztem, közben meg úgy voltam vele, ha már muszáj, tegyem magam hasznossá.
- Jól van, terminátor, visszavehetsz, veled vagyok, nem ellened - emeltem is meg a kezeim még el is nevetve magam. Utáltam, mikor még rám is ezzel a nézéssel próbál hatni. Nem voltam olyan beszari, mint azok többsége, akik után áskálódik legtöbbször. Bár tény, szerintem van olyan jó, ha utánam tette már, nem véletlenül nem tudok róla. Jobb is ez így.
- Oszkárhoz volt szerencsém, dolgozni is vele. De úgy hallottam ő éppen egy adóparadicsomban lazít - vontam meg a vállam. Ő nem az én dolgom lett volna, nem is Kreßleré, valaki elb*szta a dolgot. - Ó, fiatal barátnők? Egyre érdekesebb. Olyan perelhető-megnyerjük-aláássuk vagy csak olyan csinos-tutivalamitrejtegetsz-ilyetamúgynemkapnál fiatalok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem különösen voltam jó ember, sem pedig kedves. Az a vád sem érhet, hogy gondtalan vagyok, de magasról tettem az emberek ezen véleményeire, mert azt hittek, amit akartak. Nem kell egy kezem se, hogy leszámoljam hány olyan ember volt az életemben, akiben vakon bíztam és bőven többet tudott, mint amúgy az normális lenne. Jogilag biztosan, éppen Kreßler volt az egyik pontom, ami miatt nem lehettem volna fedhetetlennek mondható. A másik éppen pihen. Meg van még egy és azt hiszem kifújt a dolog.
- Úgy mondod, mintha most közölném, hogy engedély megadva a mély ásásra, és ezért jöttem, akkor te nem - csettintettem egyet félkézzel be se fejezve a mondatot. Mindketten tudtuk, ha szabad keze van és bármit tehet, el is követ mindent. Teljesen mindegy hány emberen kell ilyen-olyan módon átteperni. Az áldozat semmi a kifizetődéshez. Eredményeket akarunk. Mindketten.
- Kipiheni a munkánk fáradalmait - bólintottam magam elé még egészen el is vigyorodtam a kihűlt lötty mögött, de inkább csak az abszurditásán a beszélgetésünknek semmint a tartalmán. Nehéz volt, nem éreztem fairnek és teljesen jónak a felállást, de ezzel úsztuk meg a legolcsóbban. Neki nem volt előélete, ami miatt duplázódjon bármilyen ügyirati akta. Ő tartotta a hátát, én tartottam a tárgyalóteremben, Gabeék osztályán és ha kell ezután is. Jó gyerek, csak nem biztos, hogy feltétlen pozitív ha valaki az én igazságérzetemnek dolgozik.
- Te sem élnél túl békésen. Könnyebb ez így nekünk - jegyeztem meg egy megfáradt sóhajjal. Mert valljuk be, elég komoly csatamezőt tudnánk összehozni, de valahogy engem sosem hajtott ez a rész itt. Egy oldalon álltunk mindig, ez hamar lejött.
- Ohh - kúszott vigyor az arcomra. Ennyi volt a válaszom, nem mintha lehettem volna gyanúsabb, de igazából el sem tudta még képzelni, mennyire tudom, miről van szó. - Lehet lenne miről beszélgetnünk. Van egy kis háttéranyagom belőle.
És ha nekem van egy kicsi, az mindenre elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ha a pokollal nem a sötét, fekete meg vörös színeket azonosítanánk, már közöltem volna hogy a tél sem már, mint a Sátán addig köpköd minket, még magunk nem akarunk az életünknek véget vetni és bevonulni hozzá katonának. Lássuk be, nem igen vár más egy emberre se ebben az épületben, mégis van pofájuk magukat hivatalnak nevezni. Ahogy sétáltam ebben a szállingózó szarban gyorsan ránéztem még a zsebemben a kártyára: Kenderessy Gergely. Lövésem sincs ki ez, de nekem dolgom volt és k-rvára semmi kedvem ahhoz, hogy megint Gabebel lerendezzük a hol az ebédszünetem - ő nem látta dolgot. Tisztában voltam vele.
Ott füstölgött a bal kezemben a nikotinszál én meg csak elfeledve ballagtam tovább mielőtt nagyot slukkolva befordultam volna az állomásra majd a peronra sétáltam volna. Pont időben.
A hangos vonatfütty és a kihangosított bemondó is jelezte, hogy bizony megérkezett a délután egy órás szerelvény. Közelebb sétáltam még pár nagyobb slukkal befejezve a cigarettám, majd egy kukába pöccintve sétáltam a leszállok felé. El kellet mosolyogjam magam, mikor egy nő látványos ijedelemmel sietett el, ahogy egy sporttáska landolt mögötte a vonatból kifelé. Azt hiszem megvolt az emberem.
- Nagyobb fogadóbizottságra nem futotta a helyieknek - tártam el a karom, hogy aztán kezet nyújtsak mielőtt még körbenézve elsétáltam a vonattól. A hideg rázott még mindig a helytől, és fog is még minket ahogy látom.
- Üdv a közös börtönünkben. Milyen az első nap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Vannak üres fogadalmak és olyanok is, amik érvényüket vesztik, utóbbiakba gyakran belestem, így kicsit keserűen ugyan, de felnevettem a tényen, amit megállapított. Nem szégyelltem, még csak elszámolással se tartoztam senkinek, de igaz, ami igaz, megint itt voltam. Be legalább nem ugyan úgy, mint ott. HA akarnám letenném, de kedves és időm sincs erre.
- Láttad már hol kell élnem? - tettem fel a költői kérdést, ami magyarázat is lehetne. És ami azt illeti abban a 1,5 hónapban még Pesten dekkoltam egyszer sem nyúltam semmi nikotin után, aztán leszálltam a vonatról itt első nap és már nyílt a fém tárca a zsebemből. Lelombozó? Nem tudom, de nem is érdekel különösebben. Bár most egészen vidáman sétáltam már vissza, mondjuk úgy egy gondfoszlányt magunk mögött is hagytunk, mindketten. Túl sok kezünket tettük oda az igazságért, de azt hiszem mielőtt a tárgyalóterembe kerültünk volna beláttuk, hogy megérte, és ez volt a legokosabb megoldás. Tiszteltem az embert a hűségéért az ügyhöz, az egészhez.A barátságunkhoz.
- Részben. De ne bízd el magad - ingattam meg a fejem a célunk felé pillantva. A hivatal. Nem volt egy szívdobbantóan kellemes hely, sőt, leginkább minden volt, csak pozitív nem, de neki most még mázlija van egy kis ideig. Inkább átadtam a papírokat és a személyes csomagom, hogy aztán zsebre vágjam a kezeim.
- Ha valamit megtanultam, Weaver, akkor az az, hogy kiszámíthatatlanabb itt minden, mint a fronton - és mindezt komolyan is gondolom. Nem, nem hinném, hogy az ölébe fog esni két nap múlva egy nő, ettől még bármi megeshet elméleti síkon, azt pedig nem irányíthatjuk. Ez elég szomorú. - Az egész hely az, ha úgy akarod. Nem fizikailag, idióta. Erre szellemileg kell, hidd el, fogalmad sincs mennyi itt a szar. De ne is legyen sokat, minél előbb húzzunk vissza Pestre inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ne aggódj, öcsi, ahogy látom idő kérdése, hogy üdvözöljelek a klubban - néztem a borostájára aztán csak magunk elé. Azt hiszem magasabbra nem tudott volna ugrani a szemöldököm, rendesen rekordokat döntött, én meg be tudtam volna ugyan ilyen cselekvésként tolni egy üveg szíverősítőt. Mondjuk úgy, jobban pörög a szervezetemben az óra, mint a való életben, ezt én is észrevettem már, szóval csak a hajamba turkáltam, mintha az segítene rajta aztán csak egy félvigyorral megingattam a fejem. Nem vettem én magamra, több volt ebben a tény, mint bármiben, de nem volt egyszerű a felismerés.
- Ugye? Már díjat érdemelnék. És volt képe azt mondani az egyik felmondó titkárnőnek, hogy kiállhatatlan vagyok - kaptam színpadiasan a szívemhez a tenyerem, de csak úgy csöpögött az irónia én meg nem is zavartattam magam ennek okán. Ilyen voltam. Megszoksz vagy megszöksz. Többen is menekülőre fogták már, nem volt mindig tündérmese meg habos torta, másképpen biztos nem itt sz-pnék és nem így.
- Dolgozni kell, szörnyű egy munkahely - ingattam meg csalódottan a fejem, de nem különösebben éreztem ezt. Ő is tudta, igazából a legtöbben rólam, hogy a munka sosem volt nekem terhes, egyszerűen vannak emberek és körülmények, amik teljesen felborítják a rutinom. Főleg az ilyenek, mint az a Mártika. Az megborított rendesen, hogy dolgozhat itt ilyen? Az még inkább, hogy Gabenek egy év alatt se sikerült rendet tenni. Értem én, hogy ő itt marha jól érzi most éppen magát, de egyszer haza kell mennünk, erre nem ártana emlékeztetnem.
- Nem gondoltam, hogy itt költenéd el, csak indulási alap, még kiruccanhatsz a határon túlra is ha az érdekel éppen. Ez már a te dolgod - közöltem egyszerűen, hogy aztán felvilágosítsam, hogy nem is hittem, hogy nem volt ideje átpihenni az évet. Ha van kipihent munkaerő az új évre, itt sétál mellettem.
- Kreßlert is éppen ide küldték rendet tenni,pont a mi ügyünk után. Más... hát majd a hivatalban meglátod, sokan megfordulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Szíven ütött a kijelentésed - néztem rá sokatmondóan, de ennyiben is hagytam a dolgot. Ami azt illeti egy utolsó, sosem ismert titkárnő rámondásainak lehet van alapja, mert valóban nem vagyok és sosem leszek egyszerű eset, ettől még vannak emberek, akikhez én foggal meg körömmel ragaszkodom. Tőlük nem viselném jól, és tudom hogy szarul is veszem a kritikát. emberi természet? Lehet, én sem vagyok mindig egy állat.
- Igen, annyira, hogy már minden létező szart megcsináltattam a pesti lakásomon a szüneteimben. - Igazából csak haza szeretnék jutni, bár vannak pillanatok a hivatali napjaimban, mikor megértem azt miért sz-punk még itt mindig, mi az, ami miatt én is eldolgoznék ha kell többet is és miért nem halad a polgármester kivizsgálása úgy, ahogy. Tagadhat itt bárki, bármit. Saját magunknak vagyunk a legátlátszóbbak.
- Ez a legkevesebb - és ez nem valami betanult, formális szöveg. Ami mögöttünk van, amellett a kölcsönös tiszteletünk vagy ez a boríték semmi. A tanácsom viszont jogos, kiszellőzni és kicsit agyban átkapcsolni mindenkinek muszáj, neki meg pontosan tudom mennyi időt kéne "kipihenni". Még ha ezt sikerült neki egy kicsit korlátoltabb nyaralásba is okoskodnom.
- Lamentál... leginkább talált magának elfoglaltságot és kényelmes neki itt. Pedig igazán haladhatnánk, mert amíg ő itt van, nekünk is itt kell - néztem rá, hogy aztán a kezeim a zsebembe mélyesztve leforduljak a peronról a falu felé indulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Csak lehetnénk bármilyen utolsó porfészekben, és erre ide tettek minket - mutattam mindkét kezemmel a hátunk mögé, majd mire a végére értem a kettőnk közt lévő helyre. Drámai? Alighanem. Ettől még a tény, tény marad, nekem még mindig nem tudta senki megmagyarázni, miért kell itt lenni, miért hasznos ez, és leginkább kinek. Erősen gondolkodom, hogy ha  maradékot letölthetném Weaver üdülőhelyén, önként mennék, még viszek saját "belső" egyenruhát is, ezen ne múljon. Nem minden van a méretemben megszoktam. Legutóbb az egyik halottkém is közölte, hogy előre jelentkezzek be, mert ekkora tálcája nincs. Adom a humorát egyébként.
- Mondjuk azt, még te rápihentél a közös új életünkre, én visszatértem a joghoz. A jövedelmezőbb formában - tettem hozzá még egy féloldalas vigyorral. Persze, tudta mi a szakmám, azt is, hogy kóstolgatom. De az, hogy levezényeltem Gabe után még kettőt véglegesen, meg van egy folyamatban lévő, az már nem volt rám írva. Nyilván Emmát nem reklámoztam, a fiatal lánnyal asszonyt csaló politikus meg folyt mindenhonnan, nem sok kedvem volt társalogni róla. A harmadik meg mezei auror volt, de az ilyen nem való közénk. Verte a gyerekeit.
- De milyen, beszarás. De... nem lövöm le a poént - vágtam olyan not bad fejet, amiből még én se voltam biztos, hogy most nem-e kell majd ott lennem kamerával, vagy Gabe elé állnom mielőtt egy beszólásért kirontana. Még tőlem se viselte jól az első héten. Mondjuk ebben hasonlítunk. De azért nem mindenki mondhatja el, hogy eljön a polgármestert kivizsgálni, majd felszedi a fiatalkorú lányát.
- Egy társasházban bérelek szobát. Nincsenek nagy igényeim, tudod. Gabe is ott csövel, a Polgi az emeleten van... érted kellemes meg hasznos - magyaráztam el, ahogy végre elhalkult a zsibongás, és a gondolataim hallottam csak magunkon kívül. Utálom az állomásokat. - Hé, örülök öcsi, hogy vége, ezt a szart már fél lábon is kihúzzuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem volt mit cáfolni rajta, hogy a világ vége után hárommal egy behajtani tilosokkal tűzdelt bekötőutak végén vagyunk. tudtam, igazából valahol mindketten, hog ez szánt szándékkal volt, és egyelőre azt sem zártam ki, hogy nem volt ebben mélyen Gabe, de sosem kérdeztem rá, ennyire nem segített vagy rontott a helyzetünkön.
- Mint egy politikus, aki megteheti, hogy mindent csendessé simogasson - mert az egyik ilyen volt, innentől pedig... van még kérdés? Én mint ügyvéd sem éreztem azt, hogy az igazságérzetemnek jót tenne holmi piszkos pénz, de még mindig jobb helyen volt nálam, mint ha marad ott. Na meg a gyerekei meg a nő azért megkapták a magukét. Ez az ügy nem arról szólt, hogy sikere legyen, hanem, hogy valami kompromisszum, amit a pasas nem tudott elfogadni.
- Mondjuk úgy inkább jogilag féltem elsősorban, aztán a munkájának is egy pofon a faltól, és csak ez után jön esetleg a milyensége, de meglátod - zártam le, mert ha már ráborítom mire számíthat, nincs mit szépíteni. Remélem ő is röhög majd annyira, mint én első körben. A másodikban kevésbé volt az, hogy ez nem vicc, vagy nem pont munkakörülmény. Bár Kreßlernél sosem tudom mi az, amit még a melóért tesz, és mi az, amit már nem.
- Nem, helyette itt van Gabe és már majdnem nosztalgikus. És... ha nincs más terved, a harmadik lakó a szinten félig már kiköltözött, szerintem adott - néztem rá, majd vigyorogva magunk elé, ahogy egész elcsendesült minden, majd újabb zsivaj jött, de ez már a falué volt, nem holmi vonatok vagy utasok. Bizarr módon utáltam ezt is, mondjuk a belvárosi részeket is.
- Azt mondják a korral jár. És ne is hozd elő, próbáltam. Aláírtam volna az egy évest, megújítással együtt. De nem - ingattam is meg a fejem, nem terveztek ebbe belemenni. Egyrészt folyamatban lévő ügy alatt amúgy se, utána meg nem volt elég tiszta és fényes a papírom. Azóta jóval szebb persze.
- Ezerszer inkább az, mint ez. De majd vége lesz - vontam meg a vállam lazán.