Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lehetne arra fogni, hogy azért csinálja mert már nincsenek együtt Annelievel, vagy mert nehéz az élet, vagy egyéb ilyen orbitális marhaságok, amiknek köze nincs a dologhoz. Az igazság az, hogy kivételesen nem volt mit csináljon, unatkozott, a semmittevés pedig soha nem szül jó dolgokat - főleg ha két rellonosról beszélünk. Feláldoztak pár gyenge levitást az alagsor sárkánymintás oltárán az Ördögnek, boncolgattak ezt - azt, könyékig beborította őket a gőzölgő, vörös folyadék.. Na jó befejeztem.
Ami igazából történt: Adrian felvette a csúnya gonosz rossz zöld szerepét, aki megront kicsi lánykákat - jó, igazából Lucát se kellett órákig kérlelni, sőt -, aztán elmentek legurítani pár dolgot, időközben besötétedett, az idő is rendesen eltelt, viszont mindketten elég szilárdan állnak még a lábukon, és mikor jönnek a legjobb ötletek? Na mikor? Hát ilyenkor. Fél szemöldökét felvonva néz le a lányra, mikor az beszélni kezd, s ahogy lassan felderengett előtte az ötlet, széles vigyor jelenik meg arcán. Ő aztán benne van, persze, hogy benne van.
- Add csak. - kihúzza egyik kezét a piros kis szentségért, és amint megkapja, megrázza, majd maga elé nyújtva karját belefúj a levegőbe egy kicsit, csak hogy lássa miként funkcionál.
- Úgy ismersz engem, mint aki fél? - mintha csak most sértették volna vérig, úgy néz Lucára, még fel is szegi az állát, hogy nem, őt bizony nem lehet. Mondjuk ha feltűnik egy auror, az kétség kívül nem lesz egy sétagalopp, de semmi nem megoldhatatlan. Ha meg elkapják.. Hát akkor el lesz kapva. Mondjuk a nővére biztos nem fog neki örülni, és Aidenke is egy fél életen át fel fogja neki emlegetni... De nézzünk rá. Fiatal, erős, élete egyik legszebb korszakát éli, hát ki kell neki hágni a hámból, ennyi még elmegy.
- Mit szeretnél, mit fessek rá? - jó mondjuk lehet nem lesz épp a legjövedelmezőbb az elsősre bízni az alkotást magát, de hát ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Na, ez az. Végre egy tökös elsős. - tiszta boldog a tudattól, hogy nem mindenki olyan nyámnyila mikor felkerül ide. Mondjuk figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy nemi adottságai révén Luca igen távol állhat a tökösségtől - remélhetőleg -, meg, hogy a leányka másodikos kéne legyen, csak mégsem az.
A lány megjegyzését elengedi a füle mellet, hát ő már nagyfiú, tudja, hogy mit csinál. Persze tisztában van vele, hogy a másik csak baromkodik, szépen is néznének ki, ha Lucc kiosztogatná a kilencven kilós negyedikest, aki amúgy simán lehetne mondjuk elsős mestertanonc, csak ő ezt az utat választotta. Könnyebb úgy aggódni a testvéredért és megtanulni közben egy teljesen idegen nyelvet, hogy amit tanítanak, azt te már tudod Roxfortból. Aztán a legújabb becenevére felvonja szemöldökét, ismét lenéz rá, majd felé is fordítja a festékszórós kezét.
- Te hallod. Mindjárt a hajad színezem be. Aztán meg mondok rá valamit, hogy ne tudd lemosni. Hmmm, tök szexi lennél vörösen. - megvonogatja szemöldökét miközben beszél, mintha csak egy visszautasíthatatlan ajánlat lenne. Ami meg az egereket illeti.. Hát nem fél az egerektől. Igazából azt se érti, hogy más mit fél tőlük, az egerek csak ilyen kicsi és puffos, puha állatkák, amikre ha rátaposol kinyikkannak. Ennyi. Nem esznek embert, se semmi. Viszont mondjuk egy pók, vagy egy patkány, na az már egészen más téma. Mindkettő életveszélyes állatfaj.
- Mé' nem a navinének? Vagy a levitának? - összeráncolja homlokát, miközben belebeszél a másik mondandójába. Az eridonnal nem nagyon van baja. A másik kettővel már van. Mert csak, miért ne lenne. És itt most vonatkoztassunk el a ténytől, hogy a nővére kék. Érte pont megtenne bármit, de tényleg, a többi meg mehet a fenébe. Nem szerethet mindenkit, hát nem Máltai Szeretetszolgálat ő. Már nyitná a száját, hogy mi a bibi a lány tervével, de ő elég gyorsan kijavítja magát, szóval vissza is csukja.
Aztán meg a kis szemtelen nekiállt lökdösődni.
- Höö, hát nem így játszunk. - felhördül, bele is röhög, aztán berogyasztja térdeit, hogy úgy nagyjából egy magasságba kerüljenek, és csípőjével lökjön egyet a lányon, mintha csak a fenekét riszálná. Nos igen. Adrian tulajdonképp tud jó társaság is lenni, csak érteni kell hozzá.  
- A művészúr úgy döntött, hogy. Például lesz egy unikornis, azt meg körbefonják ilyen piros drótok, hm? - megvonogatja szemöldökét, ahogy ismét lenéz rá, és el is veszi a sárga festékszórót, hogy nekikezdjen a nagy műnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Semmi baj törpe, semmi baj, elnézem neked. - elvigyorodik, még rá is kacsint miközben szabad kezével összeborzolja a szőke haját.
Nevetni kezd a másik reakciójára, a kinyújtott kezek felé tolja a festékszórót, mintha tényleg komolyan gondolná az egészet, de amúgy vigyáz rá, hogy még véletlenül se nyomja meg és vörösödjön be a lány. Felvonja szemöldökét háztársa ötletére, még egy lusta, féloldalas mosollyal jutalmazza.
- Persze, aztán meg szabadon belóghatok az összes házba, mert azt hiszik majd az elkötelezettség vezérelt. Még jót is tennél nekem. - próbálja kihozni a legjobbat a dologból, hátha ezzel eléri, hogy a rellonos ne akarja összefestegetni. Na nem mintha egy percig is azt hinné, hogy Luca megcsinálná, de ha már egyszer játszanak, akkor ő benne van a játékban.
Lebiggyeszti ajkait, mert hát miért ne akarna már Luca vörös lenni. A vörösek jól néznek i, ez megállapított tény. Mondjuk őt elég ritkán érdekli, hogy épp milyen színű a nő haja, de hát na. Lehet vannak olyanok, aik időt szakítanak a szín kielemzésére is.
- Jól van na, nem vagyok én itt annyi ideje, hogy ilyeneket tudjak. - megforgatja szemeit, miközben bevágja a műdurcit. Jól van na, hát még csak most jött nemrég a gyerek, meg amúgy is, mit érdekli őt, hogy melyik házzal állnak nagyobb versengésben. Kviddiccsel sem foglalkozik már egy ideje, meg eddig nem jutott el odáig, hogy még pontokkal is foglalkozzon. Mindez után jön a lökdösődés, Lucc meg belé kapaszkodik, mire ő meg elkerekedett szemekkel néz rá.
- Na, én elhiszem, hogy kívánatos vagyok, de azért ne itt mindenki előtt. - olyan halkan beszél, mintha bárki is meghallhatná, szája sarkában ott bujkál az a huncut vigyor. Színt vált, és nekikezd a patás házállat vonalainak felfújásának, aztán mikor az elsős felhozza az Annelie témát, egy pillanatra megáll a keze, s megemeli egyik szemöldökét. Nagyot szusszan miközben megrázza fejét, folytatja a munkáját.
- Nem. - ennyit válaszol. Nem. A lány nem ártott neki, és attól függetlenül, hogy szakítottak, neki sincs szándékában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ez az, mond még. - ha nem lenne épp elfoglalva, most biztos bevágna egy pózt, amitől a másik röhögőgörcsöt kap, de amúgy nagyon rákoncentrál a művére. Hiába, ha valamit elképzelt fejben, akkor az pontosan úgy kell kinézzen a valóságban is. Nincs olyan, hogy nem. Kapja a hajborzolást, mire komolyságot erőltet vonásaira, s úgy néz a lányra, mintha az egy halálos bűnt követett volna el.
- Te most komolyan hozzányúltál a hajamhoz? Hát hülye vagy? Hát el fogod rontani, most komolyan. - nagy beleéléssel magyarázza, ezzel célozva azokra a hímneműekre, akik tényleg képesek órákat állni a tükör előtt. Mármint oké, kell az igényesség, meg a kinézet, de nem kell annyit foglalkozni egy hajjal mint egy lány. Ő kétszer végigszánt a feje tetején, és kész, ennyi, akkor is tökéletesen áll.
- Bocs. - sóhajt, elhúzza száját. A hangsúlya nem a lány ellen irányult, nem is azt akarta elérni, hogy Luca ezt így érezze. Ebből a szempontból nem tud uralkodni magán.
A kérdésre újra rá néz, hogy lássa, tényleg komolyan gondolja - e a lány. Az emberek nem szoktak ilyeneket kérdezgetni, ő meg egészen eddig nem is beszélt róla valami nagyon. Elvesz egy cukorkát, szájába veszi, figyelmét újra a falra fordítja, miközben forgatja nyelvével az édességet. Végül vállat von, folytatja a munkáját.
- Nem működött. - jelenti ki, mint tényt. Hangjában nem érződik semmi, sem hogy bánná, sem, hogy örülne neki. Csak közli a nyilvánvalót. - Szép volt, jó volt, ennyi volt. - összegzi, aztán újra megvonja vállát. ez van, ilyen az élet.
- A te házad táján van valami? Válaszolnod kell, nem úszod meg. - elmosolyodik, és nagyon is komolyan gondolja. Ha ő vallott, akkor a lánynak is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ahogy megjelenik a téren, mélyen tüdejébe szívja a kissé hűvös levegőt, s ahogy megropogtatja nyakát, azt is megállapítja, hogy fáradt.
A mai edzésen keményebb volt az edzője, egyre többet és többet, ő meg amúgy nem igazán bánta. Szereti azt a tompa, sajgó fájdalmat az izmaiban, amit a boksz okoz. Ez a lételeme, olyan neki mint másnak a levegő. Pislog kettőt, megdörzsöli arcát, aztán elindul vissza a kastélyba, ma még szeretne ránézni Shayre, aztán átfutni pár jegyzetet a másnapi vizsgára. Apropó Shay. Már régebb óta tervezte, hogy valamivel meglepi a testvérét, csak mert, szóval most akkor jól szét is néz. Nem mintha ilyenkor olyan sok minden nyitva lenne, de mint tudjuk, ott találjuk a legjobb dolgokat, ahol nem is keressük őket. Kéne neki egy nyaklánc, vagy egy karkötő, vagy akármi, ami olyan, hogy azért látszódjon, hogy tőle van, és különleges is legyen, és.. Nehéz. Főleg egy fiúnak. Időnként ujjai közé fog egy darabot, hogy aztán elhúzva száját vissza is tegye, másik kezével a vállán pihenő edzőtáskáját piszkálja, és leginkább csak mereszti a szemét, miközben meg lépked előre. Ami egy elég nagy hiba, ezt igazolja az is, hogy épp szemtanúi lehetünk, hogyan gyalogol bele egy 180 - 190 centis állat egy nőbe. Természetfilmet lehetne róla forgatni.
Hamar kapcsol - szerencséjére -, így kezeivel a másik után kap, akkor is, ha az nem esik. Ez amolyan reflex, hozzászokott, hogy a lányok kicsik, törékenyek, és akkor is eldőlnének, ha hozzájuk érne.
- Bocsánat. - magyarul beszél, azzal az erős akcentusával, és reméli, hogy a helyes szót használta. Még csak az kéne, hogy itt mondjon valami csúnyát, aztán meg gondolkozhat, hogy mit rontott el.
- Nem esett baja? - ezt azért némi gondolkodás után állítja össze, ahogy hátrébb lépve méri végig áldozatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Adrian jó gyerek, Adrian udvarias gyerek, Adrian igyekszik elkapni azon hölgyek karját, akiknek csak úgy nekimegy, mint valami úthenger. Nem mintha Elizabetnek különösebben baja eshetne mikor az ilyen kis suhancok csak úgy belegázolnak. Amint a nő ismét stabilan áll a talajon, az amerikai leveszi róla méretes mancsát, s mikor a vámpír rámosolyog, azt igyekszik ő is viszonozni. Aztán már csak fél füllel hallgatja, figyelmét elvonják a kirakott tárgyak, amikről amúgy nem tudja eldönteni, hogy most tényleg mágikusak - e, vagy csak szépen felcsicsázott mugli dolgok. Hümmög egy sort ahogy egy nyakláncot megemel, s közelebb vonja magához, hogy lehajtott fejjel áttanulmányozhassa.
- A nővéremnek keresek valamit. - mormol, rekedten, lehet nem tett valami sok jót az a nedves hajjal mászkálni az utcán dolog. Különösebben nem emeli meg a fejét ahogy a nőre pillant, tekintetével követi, ahogy az visszateszi a valamit, amit a kezében tartott. Egy pillanatra megemeli a szemöldökét, szépen elraktározza magában az információt. Ő aztán szépen hallgat, nem ítélkezik, se semmi.
- Maga mit ajánlana? - visszateszi az ékszert, aztán összefonva karjait helyezi át súlyát a jobb lábára, s úgy pislog az előtte álló szőke nőre.
- Persze ha megkérdezhetem. - teszi hozzá, enyhén oldalra billentett fejjel. Még amúgy azt is kimondaná, hogy ha nem szeretné élvezni a társaságát, akkor nyugodtan el is küldheti a jó fenébe - persze mindezt egy kulturált, aranyvérűhöz illő módon megfogalmazva -, viszont most valahogy nem megy neki. Mármint, biztos mindannyian ismerjük már azt az érzést, mikor annyira el vagyunk fáradva fizikailag, hogy a szánk mozgatása és különösen sok energiát igényel, viszont nem szeretnénk utolsó senkiházi bunkó módjára viselkedni, mert nem megy. Na pontosan ezt érzi most Adrian is.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy beszéljen - e a nőnek a nővéréről. Nem azért, mert vámpír, hanem azért, mert idegen, és általános dolog, hogy az ember nem beszél csak úgy, idegeneknek a családjáról. Megfeszül állkapcsán az izom, majd kienged, mikor beszélni kezd.
- Különleges. Más, mint az emberek általában. - itt a nyakláncról Elizabetre pillant, mintha csak nyomatékosítani akarná azt, ami elhagyta száját.
- Nem úgy, mint ahogy a testvérek szoktak elfogultan beszélni a másikról. - kezd bele a magyarázkodásba, és ezt most tényleg komolyan gondolja. Persze, tudja ő, hogy van benne is elég sok elfogultság, hogy az ő fejében is a nővére egy óriás, mint minden kissrácéban, viszont a józan paraszti esze meg úgy ítéli meg, hogy az anorexia tényleg mássá teszi a lányt. Mondana ő még többet is róla, ám mint már említettük, a nő számára még mindig ismeretlen. Sosem tudhatja, mikor fog ráugrani Shayleenre, hogy kiszívja az amúgy is gyenge testéből a vért.
Tekintetével követi a keze mozgását, ahogy leemeli a nyakláncot, majd mikor a tartalmára terelődik a téma, végre a medált is megszemléli. eszében van, hogy megkérdezze, mit is jelent ez, mert ha már ennyi figyelmet szentelt neki a másik, akkor biztos valami fontos eszmével bír.
Viszont nem kell kinyitnia a száját, kapja is már a választ. Aprót biccent, újra felnéz a nőre.
- Megengedi? - kezét a másik keze mellé emeli, hogy az, amint úgy látja jónak, beleejthesse a nyakláncot. Így, hogy már tud is róla valamit, jobban tetszik neki az ékszer, és elgondolva Shayhez is jobban illene - elvégre neki is elég fontos döntéseket kell meghoznia. Amint ujjai közé kapja a nyakéket, két ujja köré csavarja annak szárát, s szemei magasságába emeli, hogy jobban is szemügyre vehesse.
- Mióta van itt, ha szabad érdeklődnöm? - kissé összevonva szemöldökeit kérdez, hogy egy pillanatra se tűnjön úgy, mintha figyelmen kívül akarná hagyni a hölgyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szóval olyan jól teljesítettem a büntetőmunkám alatt az előkészítőben, hogy most megint itt vagyok a sok kis picúr között. Amúgy kifejezetten jól viselem gyerekeket, amikor nem válnak kifejezetten idegesítővé, meg amúgy is tök sok türelmem van, hát én ide lettem teremtve. Azt azért hagyjuk meg, hogy még mindig nem ők a kedvenc elfoglaltságom. Csak jóba vagyok velük, ja. Nem sietem el azért a dolgom, kényelmesen sétálok fel az állomásra, vállamon a sporttáskámmal. Aztán odaérve lerakom a táskát az egyik oszlop mellé, míg magam vállammal neki dőlök, s zsebre téve kezeim nézek végig a miniembereken. Az egyik arca kifejezetten megragadt az emlékezetemben - abban az értelemben, hogy ne menjek a közelébe. Hiába, ha az ember talpa alá gurítanak egy kisautót, és elkezdenek hisztizni mikor rálépsz (ami alapból nem egy kellemes élmény), az úgy megmarad benned.
A másik dolog, amit így egyből észreveszek, az a vörös hajkorona. Mert igen, ha az ember kutyája lepisili a kedvenc cipőd, az is megmarad benned. Szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem, amúgy most is az a cipő van rajtam. Fejem az oszlopnak hajtva veszem elő a telefonom, majd le is pakolom magam a táskámra. Hát van jobb szórakozás, mint nyomogatni a képernyőt? Hát persze, hogy nincs. Az ujjlenyomatommal feloldva a készüléket kezdek keresgélni a menüben, aztán random kiválasztva egy játékot foglalom le magam, fél szemmel a kölykökre figyelve. Azért nem kéne beugorjanak a sínekre, vagy tudom is én. És amúgy nem vagyok antiszociális se semmi, de most nem fogok beugrani közéjük, hogy "hé, megjött Adrian bácsi, örüljetek". Nope from nopeland. Ha szeretnének valamit tőlem, jöjjenek csak ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Én személy szerint tök jól megvagyok, fel-fel pillantva ellenőrzöm a gyerkőcöket, aztán hirtelen nagyon sokan vannak. Kirillt meglátván szórakozott, féloldalas vigyor jelenik meg arcomon, azok a régi szép napok mikor a keze alatt dolgoztam, sejhaj. Soha többé egy olyan hónapot még egyszer. Kis vörös épp felforgatja a tömeget, mire érdeklődve vonom fel szemöldökeim, amúgy nem vagyok különösebben szívbajos. Tovább nyomkodom a képernyőt, aztán mikor a látóterembe kerül hirtelen a göndörke egy pillanatra megfeszülök, de ez tova is száll. Függetlenül attól, hogy nem töröm magam a dolog iránt, még nem reagálok jól arra, ha valaki csak így megjelenik. Eltéve a telefonom hallgatom végig, aztán ahogy rángatni kezd, megyek utána. És úgy érzem magam mint hófehérke a törpék között. Aztán ahogy odaérünk a színhelyre, sóhajtva guggolok le a padon ücsörgő, pityergő fiúcska elé. Ó, hogy mennyire emlékeztet magamra, te jó ég. Ha az emberiség tudná milyen hisztiket kivágtam mikor a nővérem nem vitt magával valahova. Amilyen akaratos voltam, képes voltam leülni a földre és ott sírni. Nem mintha két aranyvérű szülőnek ez különösebb gondokat okozott volna, de azért na, érted.
- Hé, nem kell ám sírni - előveszem farzsebemből pálcám, igyekszem nyugtatóan beszélni, közben mosolyogva - nincs ám semmi baj, nézd, secc-pecc megoldjuk - oké, tény, hogy még mindig halvány lila illatozó ibolyám nincs arról, hogyan kell beszélni egy korabeli gyerekkel. Gyerek gyerek, sír, szóval én most eljátszom a hős megmentőt mert ilyen kedves meg jó fej vagyok. Először a nadrágját tisztítom meg, majd, a táskájából eltüntetem a be nem szívott folyadékot, s utána azt is tisztává varázsolom. Aztán, ha már ennyire belejöttem a rendrakásba, fél kezemmel a padban megkapaszkodva fordulok meg, s kezdem keresni a galibát okozó csokibékát - amit még mindig kergetnek -, majd egy pálcaintéssel azt is begyűjtöm, s a markomba zárom. Ez láthatóan nem esik le mindenkinek, mert az ovisok közül van, aki továbbra is keresi.
- A kajáddal nagyon nem tudok mit tenni, de ha gondolod van csoki - megemelem bal öklöm amiben rejtőzik az édesség - vagy adhatok neked másikat - fejezem be a mondandóm. Nekem igazából tök sok kajám van így az útra, mert magam ismerve jobb a több mint a kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az nem járja, hogy itt ez a sörfesztivál, és én nem veszek részt rajta, mert nincs kivel. Vagyis lenne kivel, de amikor nekem jó, akkor Aidennek nem, szóval én most eljöttem ide egyedül, és remélem, hogy találkozok valakivel. Pénztárcám a zsebemben, nem igazán félek attól, hogy valaki elnyúlja egyrészt azért, mert azonnal észrevenném, másrészt pedig mert az illető bizonyára reflexből kapna egy könyököt az orrába. Jobbomban a telefonom, balomban pedig a hamburgerem, amit nagyban tömök is be - anélkül, hogy összepiszkolnám az arcom, ez a profizmus, kérem szépen -, amíg pötyögök a készülék képernyőjén. Komolyan mondom, már bánom, hogy frissítettem IOS tízre, olyan csúnyák lettek az emojik..
Befejezem az üzenetet, elküldöm, a fekete készüléket szintén zsebembe csúsztatom, majd felemelve fejem pillogok körbe. Hát jó, ha nem találok rövid időn belül valakit, akkor csak úgy random odamegyek valakihez és eljátszom, hogy ismerjük egymást. Jobban belegondolva vicces lenne, lehet megcsinálom. Ilyen halál lazán lépkedek az emberek között, elmosolyodva biccentek a kuncogó kislányoknak, aztán megyek is tovább, elfelejtve az arcukat. Közben nézek én a lábam elé is, így történik meg, hogy megpillantom azt a gyönyörű kutyát. És ha valaki ismer - elég kevesen ismernek úgy rendesen -, akkor tudhatja, hogy mennyire tudom imádni a kutyákat.
- Hát szia - elvigyorodva guggolok le az állat elé, s szabad kezemmel megsimogatom a buksiját, megveregetem a nyakát.
- Hm, kérsz? - látom én, hogy nézi a kajám, szóval ki is csípek egy darabkát a húsból, s ujjaim közt nyújtom oda neki. Nem olyannak tűnik, mint aki leharapja a fél kezem, vagy valami. Már a kutya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Én amúgy jól nevelt gyerek vagyok, de tényleg. Most is bizonyára először a nővel foglalkoztam volna, ha mondjuk a kutyáját pórázon tartja, elvégre amúgy elég sok itt az ember. Szóval ja, nem igazán volt honnan tudjam, hogy ő a gazdája. Amikor meghallom a hangját, megemelem szemöldökeim, s még egyszer megpaskolva a kutya fejét egyenesedek fel. Keresek egy zsebkendőt a zsebeimben, megtörlöm a kezem, nem akarom az eb nyálát a gatyámba törölni. Drága volt.
A nővéremmel ellentétben engem a szüleim neveltek. Akik angolok. Aranyvérű britek, és kényesen ügyeltek erre a francia kérdésre - és ahogy az akcentusából kiveszem, ő francia. Szép, de francia, de istenemre legyen mondva, ha nem verték volna belém az ilyen dolgokat, nem lenne startból antipatikus.
- Bocsásson meg őfelsége - bár a mondat eleje még egész komolynak indul, az utolsó szóba keveredik némi gúny és irónia, mint valami sav. Ha neki szabad, akkor nekem is, pedig általában nem szoktam így viselkedni, főleg nem lányokkal. Ha az edzőm látná, most biztos akkora nyaklevest lehúzna nekem, hogy öt métert csúsznék a földön, de nem látja. Remélem.
Lehetnék talpnyaló. Tényleg lehetnék, de a szüleim valószínűleg leköpnének érte, mert francia. Felemelem kezeim, jelezve ártatlanságom.
- Nyilván meg van mérgezve - megforgatom szemeim, közben azért továbbra is bőszen keresem az embereket magunk körül; tulajdonképpen jobban örülnék egy kedvesebb arcnak.
Szándékosan nyomom meg hangomban az angol akcentust, vicces, hogy beszélhetnénk az anyanyelvünkön is. Elvégre tanultam franciát, angolul pedig mindenki tud, de nem, mi magyarul csináljuk. Vicceske.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Meglepit akarok csinálni Shaynek mire hazaér, szóval most itt vagyok a piacon és nagy bevásárlókörutat csinálok, már két szatyor gyümölccsel a kezemben.
Bal kezemmel felemelek egy almát, minden oldalról megvizsgálom, aztán valamiért oldalra pillantok, kiszúrok valami gyenge csillanást, ami el is tűnik abban a pillanatban. Túlzás lenne azt mondani, hogy dobban a szívem, de egy pillanatra összezavarodom, a szatyrokat oda is nyomom az eladó kezébe, míg én a csillanás felé iramodok. Gyorsan szedem a lábaim, és komolyan igyekszem nem félrelökni senkit, de valahogy mégis kapok pár könyököt a bordáim közé, meg rosszalló szavakat "ilyen ez a mai fiatalság", és "bezzeg az én időmben" kezdőformulákkal.
Ahogy - a megérzéseim szerint - megtalálom az üldözöttet, elkapom a kezét, magam felé fordítom, s elkerekedett szemekkel nézek az idegen arcra.
Akkor is minden nap más arca volt. Megrázom fejem, szabad kezemmel a lánc után nyúlok, s kihúzom a medált a felső alól - amennyiben ő ezt hagyja, ami egy újabb sokkot okoz.
- A... A nyakláncod - hol a szemeit vizslatom, hol a medálhoz találok vissza. Kölyök voltam, olyan pisis méretű. És szerettem. Nagyon. Viszont most nem tudom ő ki. Lehet csak hallucinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Döbbenten bámulok a vörös hajra, a kék szemekbe, a kérdésére megemelem szemöldökeim. Nyitom szám, hogy válaszoljak a kérdésére, de meg se várja, hogy bármi hang elhagyja a szám. Imádom a nőket, komolyan.
A sikítása még jobban összezavar, de nem kell sok időnek eltelnie, hogy összerakjam a darabkákat, elvégre nem vagyok én hülye fiú. Ha az, akire gondolok, akkor feltartóztatom, ő fenyegetve érzi magát, és támadással védekezik. Ami jellemző, nagyon jellemző a fajtájára.
Aztán a meglepetést meglepetés követi, szóhoz sem jutok. Esküszöm, szóhoz se tudok jutni, ajkaim szétválnak, ahogy leengedem kezem, a lánc gyorsan tűnik el a kabátom és pulóverem ujja alatt. Ha valamit tanított nekem kiskoromban, akkor az ez volt. És nem vagyok rá büszke, de hát ez van. A lehető legértetlenebb arcommal nézek vissza a rám szegeződő pillantásokra - és valljuk be, nem is kell sokat színészkednem. Beharapom alsó ajkam, jár az agyam, a tárcám nálam van. Nem kezdhetek el pánikolni, hogy ellopta, mert nem tette. Tudtam, hogy otthon kéne hagynom, úgy tudtam.. Veszek egy nagy levegőt, ahogy előkerül egy pálca dehoppanállok, pár pillanattal később a piac főbejáratánál találom magam. Fejemre húzom a kapucnim, zsebre dugott kézzel indulok el egy padsor felé, ám nem állok meg a legelsőnél, majd csak a harmadiknál. Fellépek az ülőkére, felpakolom a csinos popóm a támlára, s ahogy tárdeimre könyökölök, ujjaim közül előkerül a medál. Beszívom alsó ajkam, idegesen kezdem harapdálni, ahogy forgatom a kézzel készített ékszert, tanulmányozom. És várok.
Mert ha tényleg olyan fontos neki, ahogy én azt gondolom, akkor érte fog jönni. Előbb vagy utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A legutóbb eléggé összevesztünk. Vagyis nagyon. Nagyon nagyon, és mindketten mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. És én azóta gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy elássuk a csatabárdot. Mert ő a nővérem, és nem birok úgy létezni, hogy a nővérem haragszik rám, úgyhogy erről ennyit.
Amikor edzésről mentem hazafelé - mármint haza hazafelé, a szüleimhez -, láttam a hirdetést a kis döggel. És tádá, most itt ülök, a puha, szőrös kis kék szemű kutyu meg itt mocorog az ölemben, hogy le akar menni és járkálni. A helyzet az, hogy én szívesen el is engedném, de félek, hogy elkóborog, és valahogy nem akarom elengedni a fél vagyonom. Szóval ja. Az elülső lábai alá nyúlok, megemelem, mire ő nyüszögve néz szembe velem. Nem vagyok egy olyan ember, aki egyből elolvad az ilyenek láttán, de ez most tényleg olyan aranyos, hogy kedvem lenne magamhoz ölelni és nyúzni. Komolyan.
Visszateszem a kutymuszt az ölembe, megnézem a karórámon, hogy mennyi az idő.
- Mindjárt itt lesz anyád - sóhajtva nézek le rá, most így tök természetesnek találom, hogy beszéljek egy kutyához. Amúgy elméletileg az egyszerű mondatokat értik, szóval még nem is vagyok annyira hülye. - Ha eljön. Remélem tetszeni fogsz neki, sokba kerültél - megcsóválom fejem, remélem, tényleg eljön. Nem haragudnék rá, ha nem tenné meg, tulajdonképpen jogos lenne. Megsértettem, és még késő is van, már rég besötétedett, mire visszaértem a faluba. Mert ugye kutyával utazni nem olyan, mint egy hoppanállás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fogalmam sincs, mit akarok neki mondani. Mindent. Hogy szeretem, és nem akartam bántani, és nem akartam elhagyni, csak gyenge vagyok. Mert igen, ez a helyzet, még, ha nem is igazán látszik. Shay nélkül gyenge vagyok, és nincs elég vér a p**ámban, hogy ezt így ki is mondjam. Mintha megérezném a jelenlétét, úgy kapom fejem a játszótér bejárata felé, és ahogy megpillantom, mintha csak egy hatalmas kő esne le a szívemről. Tény, hogy jobb lett volna otthon szabadjára engedni a kis állatkát, és hagyni, hogy megtalálja egy cetlivel a nyakában, de nekem az ilyenek csak akkor jutnak eszembe, mikor már késő. Szóval ja.
A közeledtére bedugom a hathetes puppyt a bőrdzsekim és a pulóverem közé, felállok, összefonom karjaim a hasamon. Csak, hogy az a kis béna ki ne essen itt nekem.
- Szia - halványan, félszegen mosolyodom el, igyekszem a szemébe nézni. Mert amúgy az után, amit csináltam, valahogy nem jön, viszont ismerem Shayleent, és tudom, hogy, ha nem ezt tenném, azt hinné maga miatt van.
- Hiányoztál - vallom be egy szusszanás kíséretében, elfintorodom, ahogy a kölyök mocorogni kezd. Aztán vakkant is egyet, mire én meg köhécselek párat, mert nem akarom még most lebuktatni magam. Sem őt. Visszaülök a padra, biccentek neki, hogy, ha akar, akkor tegyen ő is így. Összeszorítom ajkaim, most jön csak igazán a nehezebb része. Nem szoktam bocsánatot kérni, úgy senkitől. És utálom, mikor meg kell tennem. Mint most. Mert bizony meg kell tennem.
- Ne haragudj azok miatt, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan... Meg nem gondoltam át. Szóval igen. Ne haragudj - felpillantok rá, idegesen rágom a szám szélét. A kis dög meg csikizi a hasam, amitől legszívesebben nevetnék de amúgy nem akarok nevetni, mert félreértené. Vagy inkább nem értené. Szóval semmiképp sem sülne ki jól.