Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden gyereken megpihen a pillantásom, aki csak elém kerül, félig ösztönösen követve alakjuk, félig egyfajta hivatásos érdeklődéssel. Számít, hogy legyen valaki, akinel sosem siklik át a tekintete rajtuk, legyenek bármily aprók vagy félénkek. Ebben az esetben azonban a padon kuporgó leányzóhoz cicák is tartoznak, amik teljes mozdulatlanságra kárhoztatják. Összeszalad a szemöldököm és egy kicsit elmosolyodom, mert az egész olyan, mintha egy mesekönyv illisztrációjának szánták volna. Elindulok felé, elsimítva vonásaim, mert szeretnék megbizonyosodni róla, esetleg nem szorul-e segítségre. Ha tekintetünk még útközben találkozik, integetek neki, megszólalni viszont csak akkor fogok, amikor szoknyám combomhoz simítva leguggolok elé.
- Sziasztok,-*mosolygok felfelé, igyekezve nem azonnal felverni a cicmókokat.*- Tündéri cicáid vannak. Minden okés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kapok egy tök cuki mosolyt - ahhww - amíg integetünk egymásnak. Közelebbről nézve aztán aggályokat látok felhősödni arcán, amint megszólítom. Vegyes érzelmek? Akkor itt valami bonyodalom lesz, nem mintha ez megijesztene, szóval türelmesen várom, hogy kibökje, mi a probléma forrása. Aztán szó szerint ez történik, én pedig némi fáziskéséssel néma ó-t formálok. Közbe nem vágok, előbb figyelek, hogy a gondolata végére érhessen, egy meglehetősen dühös fintorral meredve a zacskó maradékára. Próba-cseresznye alapon emelem aztán a kezem, jelnyelvre váltva és a kislány arcát lesem, hogy vajon érti-e, vagy húzzam elő a mobilomat és próbáljak meg írni. A jelnyelvek nem feltétlenül átjárhatóak és fogalmam sincs, a fordító erre is kiterjed-e, egy próbát viszont megér.
- Riley vagyok. Segítek,-* bökök magamra, betűzve a nevem, majd jobb tenyeremre fektetett "like"-ba szorított balomat felfelé emelem. Előveszem a pálcámat, aztán kibújok a vékony kardigánból, hogy egy intéssel kosárrá változtassam, egy másikkal pedig a nejlont tüntetem el, mert látni se bírom. Így legalább lesz miben szállítani az elbűvölő vakarcskákat.
- Megnézhetem?-*jelelem aztán, a legfelső cica felé intve, mert átvizsgálnám a jószágot, nem szorul-e sürgősen orvosi ellátásra. Remélhetőleg nem, de jobb félni, mint megijedni.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy tűnik, valamilyen furcsa módon a varázslat nem tesz különbséget a jel- és verbális nyelvek közt. Vagy egy másik csoda pont olyat sodort az utamba, aki ASL-t beszél. Bárhogy is, hála a magasságos Merlinnek és/vagy bármilyen felsőbb hatalomnak, jövök eggyel!
Amint engedélyt kapok, a szélső cica felé nyúlok, tenyerembe kanalazva a szőrös kis krumplit. Olyan négy hetes lehet, kész csoda, hogy az anyjuk ilyen sokáig el tudta őket rejteni. Vérmes, bár apró fújást kapok tőle, amint a szemét és fülét nézem, kivillannak a parányi tejfogak, képtelenség nem megmosolyogni. Elég soványka és bolhás, ahogy vöröses szőrét visszafelé simítom, látom benne bujkálni a rovarokat. Kandúrka, állapítom meg, aztán a kosárba rakom. Pár szóban összefoglalom a lánynak, hogy ne kelljen végig feszülten várnia, aztán folytatom a következő kicsivel. A másik két cicó lányka, az egyik kicsit nagyobb - és bőszen kapálózik - a másik ugyanolyan girhes, ha nem girhesebb a fivérénél. Neki a szeme se nagyon nyílik és taknyos az orra, ami aggaszt. Valami eldugott, koszos helyen jöhettek világra - és még ezt is sajnálták tőlük. A legkisebbet inkább egyenest a blúzomba pakolom, hogy melegben maradjon.
- Ők rendben lesznek fürdetés és pár kiadós evés után, jelelem a kislánynak, amint van szabad kezem, - de neki orvos kell. Itt vannak a szüleid? Akarsz velem jönni?- kérdezem, bár bőven több kérdésem lenne, ám egyelőre tartom magam a legfontosabbakhoz. - Ha nem, akkor hogy érlek el?, fűzöm hozzá, mert ha már megtalálta őket, akkor biztos szeretné tudni, mi lesz velük. Az első ülésemről lehet, elkésem, de majd kárpótolom érte az érintettet... mondjuk egy marék cicával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Gyere, csak nem akartalak elrabolni. Nagy segítség lenne, ha hoznád őket,-*gesztikulálok a kosár felé, míg pálcámat elteszem. Így, hogy én a taknyos cicát, ő meg a kosarat szorongatja, útközben nem sok lehetőségünk van beszélgetni, amíg oda nem érünk az állatorvoshoz. Néha ellenőrzöm a picit, de nem igazán tiltakozik vagy kapálózik, ami aggaszt.
Bejelentem magunkat a recepción - Freud miatt ismernek már - aztán odafordulok a lányhoz, megkönnyebbülve, hogy most már csak pár percet kell várni, míg sorra kerülünk.*
- A doki után nálam elférnek, amíg kicsit nagyobbak és egészségesek lesznek. Nem tudom, szeretnél belőlük?-*jelelem kérdő arccal, mert az, hogy a város közepén ücsörgött velük, arra enged következtetni, hogy nem viheti őket csak úgy haza. Még kell legalább négy hét nekik, mert ebben a korban iszonyatosan fontos a szocializáció és az önállósodás, addig nem választanám el őket. Egy trauma untig elég.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örömmel veszem, hogy egyet megtartana - persze vannak azért kérdéseim, úgyhogy míg a dokira várunk, előhúzom a telefonom, hogy kontaktust cseréljünk és ismerkedjünk kicsit. Felajánlom, hogy ha meg kell győzni a szülőket vagy megtanítani a macskatartás alapjait, akkor szívesen segítek, vannak könyveim is. És persze munkaidőn kívül akármikor benézhet a csöppségekhez.
A vizsgálat maga aztán elég gyors - féregtelenítés, a két egészségesebbnek oltás, a göthösnek gyógyszerek, kenőcs, erősítő. Egyebek iránt csak tisztaság, meleg, etetés és figyelem kell nekik. Megkönnyebbülten fizetem ki a számlát, mert tüdőgyulladástól vagy valami komolyabbtól tartottam. Most hazaviszem és bolhátlanítom őket, Atala pedig velem tarthat, ha szeretné megnézni, merre lakom. Ha nem, a legtöbb helyi ismer, bármikor eligazítják a rendelőm felé.