Asszony

Hirtelen szülte a péntek délutánom azt a helyzetet, hogy pár órával Helena távozása után felültem egy vonatra és elmentem Pestre. Egyrészt azért, mert nem akartam egész hétvégén itthon ülni, mint kutya az ajtó előtt, másrészt mert a csávótól beszedtem az albérletpénzt. Elmentem, vettem pár ruhát magamnak, ami kivételesen nem fekete volt, ez pedig tőlem elég szokatlan volt. Aztán kóricáltam a városban és majdnem lekéstem a vonatot, ami hazaért még Hellé előtt, de csak sikerült elkapnom.
Aztán a kis hátizsákomat az egyik padra letéve lecsücsültem és bámultam a síneket, számolva vissza míg megjön. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy nekem ez az egész csak egy nyűg, de leginkább azért szoktam nyűgös lenni, mert hétvégente nem tudtam vele találkozni és nem tudtam, mi volt vele és aggódtam... azt hiszem legalábbis, valami ilyesmi érzés nyomasztott.
Egyre csak számoltam, aztán elértem a nulláig, aztán számoltam is tovább... és végre meghallottam a nyomorult vonatot és öntudatlanul is felálltam, pár lépést téve a peron felé. Tényleg kezdtem átmenni kutyába...
Kerestem a pillantásommal a csajszit, aztán végül megláttam, amint felém jött, a kapucnijával a fején. Már tártam is szét a karom, hogy aztán a nyakamba ugorhasson és megpördültem vele.
- Szép napot, asszony! - nevettem halkan, majd puszit nyomtam az arcára és megcirógattam a derekát. A kérdésére a szememet forgattam, mert abszolút nonszensz volt az egész feltevés, hogy esetleg nem.
- Mindig hiányzol, te is tudod... Hogy vagy? - kérdeztem átvéve a táskáját, már ha volt neki, mert ugyebár mégsem hagyhatom, hogy ő cipekedjen. Az eléggé nem lenne fair.
- Mi ez az Assassins Creed stílus? - böktem a fejemmel a kapucnija felé.

Asszony  

Szóval mintha körülbelül vallásos néni lennék, aki a prófétát várja a hathuszas busszal, csak ültem a padon és vártam, aztán a kisasszony lelibbent a kocsiból, maga után vonszolva a nála súlyra háromszor nagyobb bőröndöt. Valami nem volt okés a csajjal, mármint attól eltekintve, hogy szokás szerint a nyakamba ugrott, amit már hiányolnék, ha leszokna róla. Kifejezetten hiányolnám.
- Pf, de sietős valakinek! Maradsz Asszony! Csak nem hívhatlak Mrs Weavernek, az annyira formális lenne - grimaszoltam kicsit, miután belegondoltam. Igen, el tudtam képzelni, hogy esetleg majd egyszer elveszem, de nem a közeljövőben, nem ebben az évben, meg nem is a következőben. Majd még eldől, ha el is venném, tényleg belé sulykolnám, hogy gondolja át jó alaposan, mielőtt válaszol. Persze a buta félreértette, hogy miért mondom, hogy hiányolom, mert elkomolyodva pillantott rám, én meg a kezét elkapva szorítottam a tenyerének az arcomat és halványan elmosolyodtam.
- Ugyan már. Kibírom, elvégre csak kb két és fél nap. Ennyire azért még ne nézz önállótlannak, kedvesem, jó? - nem vártam rá tényleges választ, csak érzékeltetni akartam, hogy nem kell ilyeneken gondolkoznia, mert ha tényleg táncolni akar, hát nem én leszek az, aki az útjába áll, sőt, maximálisan támogatom is benne, egészen addig, míg ettől boldog. Aztán utána megyek és felgyújtom az iskolát.
- Ezz nem hangzik túl biztatóan. Szerintem vegyél egy nagy fürdőt habbal meg mindennel, aztán feküdj le és aludd ki magadat. Jót tenne, eléggé fáradtnak tűnsz. - állapítottam meg, immár magam után vontatva a tizenévesek tankját. Vajon mit cipel ebben, aranyrudakat? A kérdést csak poénnak szántam, de a kérésére azonnal megtorpantam és a karjaimat a mellkasomon összefonva vártam. Na mi van, kavart valakivel és azt próbálja takargatni? Nagyon ajánlom, hogy ne így legyen... A beszámolója kezdetén már tényleg befeszültem, úgy voltam, hogy oké, rendben, én most léptem le... aztán megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt a hajára pillantva. Lehet, hogy ha nem így adja elő, tényleg kicsit kiakadtam volna, hogy mi ez a hirtelen változás, deeee így inkább örültem neki. Nem is akárhogy. A hátizsákomat a bőröndjére téve közelebb léptem hozzá és az ujjam köré csavartam egy hajtincsét és szórakozottan elmosolyodtam, majd az álla alá nyúltam és kicsit megemeltem az állát.
A szemébe nézve elvigyorodtam, farkasmosollyal, majd közelebb hajoltam hozzá.
- Rohadtul dögös vagy, nem értem mit ijedezel. Nem foglak felfalni... talán. - súgtam a fülébe, majd halkan felnevetve elléptem tőle és a táskám felkapva húztam magam után a bőröndjét. Majd utolér, ha akar.

Asszony  

Persze a kijelentésemre egyből felragyogott a pillantása, mint a csillagszóró,  de hogy a viharba ne tette volna? Elvégre most jelentettem ki, hogy egyszer el akarom venni, ez pedig így utólag még nekem is kicsit furán hangzik... mármint... fhu. Ilyesmin még egyszer sem gondolkoztam el komolyabban, legalábbis egész eddig nem. Az ajkamba harapva elmerengtem pár pillanatra, majd rápillantottam halványan elmosolyodva és vállat vontam.
- Végül is miért ne? Elvégre szeretlek, vagy mi a szösz... Ilyesmi pedig 23 év alatt még egyszer sem fordult elő velem, szóval... Akár. - mosolyodtam el a végére már én is... Igen, igazából elvetem volna, de az még bizony várat magára, elvégre... még csak most kezdte a sulit, meg a szülei úgyis le fogják tépni a fejemet, ha beállítok a barna hajú lányukkal, én, a 23 éves pasija... Ez a helyzet egyre kétségbeejtőbb.
- A szüleid meg fognak ölni. - sóhajtottam, aztán inkább őt figyeltem, meg azon filóztam, hogy vajon beszélt-e rólam az ottaniaknak. Nem is értem, hogy ez engem miért foglalkoztatott, de valamiért mégis...
- Hé! Nem az volt a kérdés, hogy hogyan bírom ki, csak az, hogy kibírom-e. Most sem maradtam a suliban, egyszerűen megkattannék itt, inkább leléptem haza - legyintettem lazán. Néha elég nagy volt a kísértés, hogy vasárnap reggel már a Grosserlieb kapujában strázsáljak, mint valami kutya, aki várja vissza a gazdit, de ez eddig nem történt meg. Eddig.
Közölte, hogy mielőtt idekerült volna, mindig így nézett ki, én meg szórakozottan felvontam a szemöldökömet, mert a gondolataim éppen más vizeken evickéltek.
- Mármint hogyan? Bocs, néha nem teljesen vagyok itt fejben.
Lehet, hogy kicsit túlságosan is elborult a tekintetem, mert mintha egy pillanatra még meg is ijedt volna a drágám. Pf. Mintha neki tartani kéne tőlem... az életben nem bántanám.
Túlestünk a nagy és iszonyú titkán, ami nekem amúgy baromira bejött, szóval nem is értem mit majrézott, már éppen indultam volna el, de erre elkapta a kezemet és valami visszahúzás félét próbált megcselekedni, amit persze ha nem akarom, úgysem tudott volna kivitelezni. De én jófiú voltam és maradtam, mert hát na... Újabb sóhaj, mert nem értettem, mi ennyire fontos, hogy neki most itt játszania kell a királydrámát. Aztán előhalászta az exétől kapott nyakláncot, mire nekem olyan fintorba rándult az arcom, mintha legalábbis citromba haraptam volna és intettem, hogy rakja csak vissza.
- Ameddig nem lengeted az orrom előtt azt a sz*rt, nekem nem gond, csak ne reklámozd, mert meg találom reptetni a cikeszt. Eh... - túrtam a hajamba kicsit megremegve, majd kifújtam a levegőt és elmosolyodtam. - Higgadt vagyok. Most akkor megyünk, vagy sem?

Asszony  

Azt hiszem, nem számított rá, hogy komolyabban el fogok gondolkozni ezen az eshetőségen, pedig ismerhetne már annyira, hogy tuja, hogy legtöbbször azokat a dolgokat tartom szem előtt, amiket nem is kéne annyira komolyan venni. Nem tudom, személy szerint az a tapasztalatom magammal szemben, hogy én egy nagyon hullámzó jellem vagyok... Aztán lehet, hogy nem.
- Nem szabadulsz meg tőlem annyira könnyen. - közöltem szórakozottan, miközben az álla alá nyúltam, hogy felnézzen rám, majd egy puszit nyomtam az alsó ajkára és elvettem a kezemet.  
Enyhén lefagytam, mikor közölte, hogy beszélt a szüleivel telefonon, ami ugyebár velem nem igen fordult elő, vagyis csak nagyon ritka alkalmakkor. Oh, te szent ég, most aztán nyakig vagyok a cuccban... szép. Egy pillanatra elsötétült a pillantásom, összepréseltem az ajkaim, majd kicsit másfelé néztem.
- A helyedben nem lennék annyira biztos benne, hogy te épp azt akarod, ami a legjobb a számodra. - közöltem halkan, majd sétáltam pár lépést fel-alá, mert olyan dolgok jutottak eszembe... amik nem túl szerencsések az én esetemben. Nyugi Grant, nyugi, nyugi, nyugi.
- Meglátjuk. - néztem hátra rá a vállam felett, majd bámultam magam elé pár pillanatig. Nyugalom. A kezem zsebre vágva kezdtem piszkálgatni az ott lapuló öngyújtót. Pár pillanatnyi vízió után halvány mosollyal visszafordultam hozzá.
- Nem lóghatok folyton a nyakadon. Talán majd legközelebb. - közöltem viszonylag könnyed hangnemben. Mármint ahhoz képest, hogy pár pillanattal ezelőtt még fontolgattam, hogy felgyújtsak valamit.
- Lenne rá bármi okom, hogy ne legyek rendben? - kérdeztem, de csak költői kérdés volt. Ha tudott volna rá választ adni, na akkor kezdtem volna csak el aggódni.
Rövid eszmecsere során megtudtam, hogy a nyakában hordja az exétől nemrég kapott nyakláncot. Háááát ezzzz tényleg pompás. Nagyjából sikerült lehiggadnom és nem kiakadni komolyan, de azért neki is feltűnt, hogy sok minden vagyok, de nyugodt az nem, mert a kezemet lassan az oldalam mellé húzta, aztán megcsókolt, amit persze viszonoztam, kicsit lecsillapodva most már.
- Ha szeretnél, elmehetünk - vontam vállat halvány mosollyal, majd a bőröndjét magam után húzva indulás a cukrászda felé. Egy nagy adag cukor meg szénhidrát nem fog ártani.

Helena

Azt mondta, ha szabadulni akart volna, akkor már rég nem lenne itt, mire halványan elmosolyodtam és nem mondhatnám, hogy ez volt a legmegnyugtatóbb vigyorom.
- Már ha hagytam volna. - nézelődtem körbe szórakozottan, mintha csak az időben gyönyörködnék. Valójában lehet, hogy így is volt, nem tudom, nem akartam Helenára nézni, hogy őszinte legyek. Legalábbis abban a pillanatban nem volt hozzá sok kedvem.
Annyira idegesítően magabiztos tudott lenni néha, pedig szinte semmit nem tudott rólam, mégis olyan nyomorultul biztos volt abban, hogy mit akar... Annyira értetlen, te jó ég! Lassan kifújva a levegőt pillantottam a kezére, majd az arcára, nagyjából felöltve egy pókerarcot.
- Igen, emlékszem, hogy mit mondtál, egyszerűen azt nem tudom megérteni, hogyan... mondhatsz ilyen elhamarkodott dolgokat, Hell... Én nem vagyok jó ember - közöltem enyhén szomorkás mosollyal, de aztán ismét egy maszkba rendeztem a vonásaimat, nem akartam, hogy faggatni kezdjen. Nem tudtam volna neki elmondani. Még nem. Enyhén hisztérikus volt a hangja, mint annak, aki pánikol, de nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most éppen miért is.
- Vagy elmész nélkülem. Még megbeszéljük. Nem ma - közöltem olyan hangnemben, hogy ne hasson durvának, de azért érezze, hogy ez most itt éppen nem alku tárgya. Nem volt kedvem ilyenekről beszélgetni vele, ma valahogy nem volt hozzá idegrendszerem és ez még nekem is feltűnt.
Aztán egyszer csak az arcomba vágta, hogy ijesztő vagyok. Na bumm, szépek vagyunk, Ward, tényleg, csak gratulálni tudok neked ehhez az egészhez. Taps taps. Tett pár lépést hátra, mire én elnéztem róla másfelé és bólintottam. Ha kell neki a távolság, maradjon távol, az ő dolga.
- A táskád a szobádban lesz. További kellemes estét, Helena. - mondtam a nevét igencsak jelentőségteljesen, hogy érezze, ez nem az az alkalom, mikor érdemes utánam jönnie. Még egy kicsit sem. Azzal elindultam fel a kastélyhoz a saját tempómban, a táskáját leraktam az ajtaja mellé, majd bevágtam a sajátomét magam mögött. Le kellett higgadnom egy kicsit.

// Köszöntem a játékot //

Újabb ütés. Hatalmas pislogással meredtem magam elé, de egy szóval sem mondtam volna, hogy ne bántson. Azt hiszem, hogy kiérdemeltem, tényleg rászolgáltam az elmúlt pár hónapban a dologra. Sőt, akár durvábban is, de bíztatni semmiképpen nem fogom a nőt. Még a végén kiüt.
- Most melyik része ilyen hihetetlen? - horkantam fel, hogy aztán messzebb tartsam magamtól a csöpögős fagylaltot. A fehér pólómon már így is díszelgett egy zöld folt az előző ütés nyomán, mikor még váratlan volt a támadás és a tölcsér megingott a kezemben.
Hajnával nem futottam össze a közelmúltban, de persze ez nem azt jelentette, hogy megharagudtam rá, vagy elfelejtettem. Egész egyszerűen csak lefoglalt az új hely, hogy valamelyest megtaláljam a helyemet és eligazodjak.
- Fogalmam sincs, látod? Vissza lehet élni a laza életszemléletemmel. A nők nem voltak rám jó hatással - nevettem el magamat kicsit, a hajamba túrva a szabad kezemmel. Ha Hajna mondta volna, hogy hozzám akar költözni, arra is csak vontam volna a vállam, hogy hát felőlem jöjjön. Ismét éreztem az ütést a vállamon, mire a szemem forgattam és inkább ismét a fagyimra koncentráltam.
- Hát nem tudom. Most majdnem 2 hónapig színét se láttam, lelépett. Szóval nem igazán zavart. Feléd mi van? - pillantottam felé a szemem sarkából.

A centrikus kört formáló mozdulat közepette a fagyi egy része a földön kötött ki, egy hatalmas, lotyogós toccsanással, ami vagy fagyi, vagy valami nagyon borzalmas egyéb dolog lehet csak. Belső szervek. Fúj. Tipikusan a Hajna arcot kaptam, amikor valamit komolyan próbál előadni és közölte, hogy hát igen, Sonja még nála is furább. Ezen nem is akartam összeveszni vele, tény volt, hogy voltak dolgai.
- Jó, ebben nem fogok vitatkozni veled, tényleg vannak fura dolgai - grimaszoltam, még csak meg sem próbálva azt hazudni, hogy ő egy normális, átlag csaj. Vonzottam a csodabogarakat, hiszen Bolverkkel is egészen jól elvoltam, hogy régebbi ismerősöket már csak meg se említsek.
- Nem tudtam, hogy érdekel - vontam vállat értetlen fejjel, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy amúgy nem szoktam villogni vele. Másfelől meg Helena előtt ez nem is volt divat, utána sikerült csak meghülyülni.
Végül inkább rá igyekeztem terelni a szót, mire közölte, nem tudja, mit tudok. Őszintén? Leginkább semmit nem tudtam, nem követtem az életet a tanoda falai közt, mióta eljöttem onnan. Részletkérdéssé vált, hogy mi folyik ott, már nem volt hatással az életemre.
- Nem apróztad el a dolgot. Öömmmm... aurorképzésen veszek részt, mint fegyverszakértő. Mármint, hogy azon a képzésen tanulok, elég szórakoztató. Mondhatjuk, hogy tanulok. - AZért a hangomon és az arcomon is látszott, hogy fenntartásokkal kezelem az ügyet, de nem akartam ebbe most jobban belemenni. Úgyis meg fogom kapni tőle, hogy stréber vagyok, hát inkább a fagyimba nyaltam.
- És te? Valami új "tanulmány?"

Voltak viccek, amiket nagyon tudtam értékelni, mert bár nem vagyok egy humorherold, azért mégiscsak oké voltam ebből a szempontból. Na, de az, hogy én, meg Sonja és esküvő? Ez már inkább a sírás felé terelt, mint hogy röhögést váltson ki belőlem. Szomorú, de megesik.
- Mindenképpen akarom a Warja kölyköket. Magam sem bírom néha elviseli, Sonjáról nem is beszélve, szóval a gyerek ügybe már bele se merek gondolni!- kis híja volt csak, hogy a kezemben pihenő tölcsér roppanjon, de helyette inkább a saját csuklóm kezdtem szorongatni a másik kezemmel. Az emberi szervezet úgyis blokkolja magát, ha éppen önkárosító tevékenységbe kezdene. Teljesen korrekt, nem?
A régi dolgokat nem akartam már felhánytorgatni, túlságosan is tétnélküliek voltak, nem volt rájuk szükség, akkor meg felesleges is szót fecsérelni rá, nem? Dehogynem... Tehát ezt csak hagytam elúszni a levegőben és benyomtam a maradék fagyim, a tölcsért pedig kidobtam az első utamba kerülő kukába.
- Azért választottam alibi szakot, mert ez érdekel, van még mit tanulnom, és azért nem ártana, ha lenne papírom is róla. Mert ugye az kell ahhoz, hogy elhelyezkedhess vele, tudod... - forgattam a szememet. Persze, tanulhattam volna valami teljesen újat is, de engem még mindig ez érdekelt, ezzel akartam foglalkozni, akkor meg nem értem, hogy minek tanulnék mást. Esetleg majd utána, amolyan félgőzzel.
Az auror dolog viszont valami olyasmi volt, amit nem vártam volna. Mármint persze, én is azt tanultam, de hogy Hajna is? Csak pislogtam magam elé meglepetten, próbálva kirakni a képet. Totális sikertelenség.
- Aurornak? Érdekes... - jegyeztem meg, aztán már jött is a következő átlagos kijelentésével, miszerint meghalt a bátyja. Ismét igyekeztem bootholni az infót. Nehéz volt, mert nem tudtam hozzá érzelmet társítani.
- Öm... hát ez... szomorú, asszem. De úgy látom jól viseled - inkább a tényekre támaszkodtam, azt pedig, hogy részvétem, mutatóba sem nyögtem ki.  Nem fogok hazudni neki, nem érzek ilyesmit. Nem azért, mert nem akarok, egyszerűen csak nem megy. Nyomokban ismertem az érzést, de a nemlétező empátiám nem tette lehetővé, hogy ezt most felélesszem és kimutassam.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

JaJ

.

JaJ

JaJ

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

JAJ



//   //