Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eltévedtem.
Az egyik vitathatatlan tény. A másik meg, hogy már sötétebb van, mint mikor önhatalmúlag eldöntöttem, lejöhetek ide. De hát Istenem, kíváncsi voltam, és a világért se hittem volna, hogy ez a procedúra ilyen sokáig fog tartani. Nem, még a megszerzett nyalóka sem segít most, azt hiszem újfent berezeltem egy kicsit, ami érthető, hisz ez nem Győr, nem a hely, amit ismerek, ahol felnőttem.
Az meg csak egy kellemetlen plusz, hogy a közelemben olyan alakok vannak, akiktől nem szívesen kérdezném meg a hazavezető utat, így hát jobb ötlet híján, az órámra pislantok... sokszor, mintha csak várnék valakit, hátha így megszűnik a kényszer a cseppet sem bizalomgerjesztő alakokban, hogy a közelembe jöjjenek.
Vannak ötleteim, és azok csak kis mértékben ekkora ostobaságok, mint amekkora a mostani, látszik, hogy mentem a fejem után, és még csak bele se gondoltam a következményekbe. Ezek meg ott úgy lesnek rám, mint törzsvendégek a hentesnél... értitek, szóval igen, a pulzusom az egekbe, és oly' mértékben próbálom most megjátszani magam, hogy ziher senki nem veszi be.
A gáz az egészbe, hogy megmoccanni se nagyon merek, most így még ha csak kicsit is, biztonságban érzem magam, de tudom, egy lépés és az egész érzetnek lőttek, ahogy van.
Hiába tapogatom a pálcám, hiába érzékelem, hogy nem maradt a kastélyban, kezdeni vele nem sokat tudok, és hát hiába van rajtam némi izom, az önvédelem tanulása, nálam valamiért kimaradt, amit most méretes hibának érzek, talán ha eljártam volna Danival...
Ez most mindegy is, hisz lépteket hallok, minek következtében akkora kő zuhan le a mellkasomról, hogy konkrétan fizikailag fáj a megkönnyebbülés.
Nem érdekel, kicsoda az illető, azoknál az alakoknál csak nem lehet rosszabb, így hát újfent mellőzve a gondolkodást, haladok a léptek irányába, s mikor látótávolságba érek, jó hangosan sóhajtok fel.
- Végre, hogy ideértél... legközelebb szólhatnál, ha késel - "rovom meg" az ismeretlen srácot, közben diszkréten jelezve neki, hogy nem vagyok őrült, ez a műsor pusztán a közelben bandázó férfiaknak szólt, akik láss csodát, el is vesztették az érdeklődésüket irányomba. Azért az ajkamba harapva, nézek fel a fiúra bocsánatkérőn, mert igazán nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, vagy ilyesmi, csak hát... ki tudja, meddig csak nézelődtek volna azok ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába tudom magamról, hogy korántsem vagyok annyira gyámolatlan, mint amennyire lennem kéne, vagy amennyire azt feltételezik rólam, vannak bizonyos helyzetek, mikor bölcsebbnek látom, ha a földbe dugom a fejem.
Van eszem, tudom, ha azokkal a fickókkal kezdenék el arcoskodni, jól nem jönnék ki belőle, így hát marad a másik kínos verzió, amit legalább ki tudok magyarázni, már ha a fiú lehetőséget ad rá a későbbiekben.
Megkönnyebbülök, mikor láthatóan belemegy a játékba, rá is szegezem mosolyom, amit nem kevés hála fűszerez, mert neki aztán cseppet sem kötelessége az én hátsó felem védeni.
- Mintha lett volna más választásom - teátrálisan forgatok szemet, egyben el is kezdek azon agyalni, akár a színjátszókörbe is beléphetnék, de arra már végképp nem lenne időm.
Biccentve fogom meg  a kezét, és - ha hagyja is -, vezetni kezdem, minél távolabb a kis csapattól, s mihelyst "biztonságos zónába" érünk, megint szembe fordulok vele.
- Köszönöm, nagyon rendes volt tőled - úgy érzem, ezzel illő kezdeni, és én igyekszem jól nevelt lenni, nem hiába vesződtek velem annyit otthon.
- Azt nem tudom, te hol laksz, de én ott - mutatok a kivilágított kastély felé, ami innen nézve nincs valami közel.
- Igazán nem kell elkísérned, innen már boldogulok, azt hiszem - a tarkóm vakargatva nézek körbe, hogy bemérjem, hol is lehetek épp.
- És még neked se ajánlatos egyedül mászkálni, főleg, ha ilyen bizalomgerjesztő fickók mászkálnak idekint - húzom el a szám, s mikor észlelem, megzörren a zacskóm, a szerzeményemmel, elvigyorodva kezdek benne kotorászni.
- Csokis, kéred? - nyújtom felé az egyik nyalókát, ami miatt voltaképp leszöktem, csak hát a fene gondolta volna, hogy ennyire el fog húzódni ez a körűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem vagyok az a fajta - kuncogok halkan, és nem is hazudok. Rendes lánynak neveltek, tehát mindig megtartom azt, amit ígérek, vagy legalább is igyekszem, így hát miért is ne játszhatnám el a valóságot?
Úgyse tart sokáig, mert ahogy lehetőségem adódik, karon ragadom, hogy minél távolabb kerüljünk a kis bandától, aztán egyből szabadkozni is kezdek, mert a szívemre venném, ha hülyének nézne.
- Ohh... már csak a páncél hiányzik, meg a fehér ló - mosolygok rá, mert a mondat után, simán képzelhetném azt is, hogy ő egy lovag, vagy valami hasonló. Igazából ez a téma még gyerekként se foglalkoztatott annyira, hogy alaposan átrágjam magam rajta, nem hogy várjam is azt a nem létező valakit. Nekem arra egyszerűen nincs időm.
- Megszokni se volt időm a társaságod, nem hogy megunni - nevetek fel, közben a cipőm orrát tanulmányozva, aztán mégis az ajkamba harapva tekintek rá.
- De tényleg visszatalálok egyedül... itt már jártam egyszer, tudom, merre van a visszaút - fogom be hirtelen, mert sejtéseim szerint ez nem olyan kijelentés nem olyasmi, amit egy gyámolatlan gólya hangoztatna... én meg elvileg az volnék, vagyis nagyon igyekszem azt a képet láttatni másokkal, csak hát, olykor velem is elszalad azért a ló, mikor nem figyelek.
- Öhm... nos, az a helyzet, hogy nálam ez a hősösdi már elmúlt... most épp a kritikus serdülő korom  élem, és hát tudom én, hogy olyan hősök nincsenek, amilyen képet épp felvázoltál - mosolygok rá halványan, burkoltan közölve vele, hogy ne várja el tőlem, hogy ezt most be is vegyem.
- Amúgy a köpeny nem is állna jól neked... túl széles vállaid vannak hozzá - teszem még hozzá, miután magam elé képzeltem a felvázolt képet, és igen... meg kell állapítanom, tényleg nem egy marveles szuperhős alkat.
- Viszont egy szmoking, vagy öltöny... azzal piszok jól néznél ki - vigyorodok el, főleg mert még a nyalókát is elveszi. Tudtam én, hogy még a felnőttek is szeretik.
- Egyébként Hell vagyok... nemrég jöttem - nyújtom felé szabad kezem, mert szerintem illő lenne bemutatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Őszintén? Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire ideges, holott a Grosserliebben töltött idő nem ezt szokta előcsalni belőlem. Most sem így volt, sőt, mesés egy hétvégém volt az ottani csajokkal, mint az látszik is a végeredményen, épp csak a következményekbe nem gondoltam bele.
Ki fog borulni, tuti kiborul majd, és még szakít is velem.
Most is ez az első dolog, ami az eszembe jut, elvégre, az ember mindig a legrosszabbra gondol először. Újfent végighúzom ujjam a tincseken, mik szőke helyett, már barnán omlanak a vállamra, és ahogy a vonatablak visszatükrözi a képmásom, tényleg rá kell jönnöm, hogy nem is rossz ez. Így már sminkre sincs szükségem, aminek kimondottan örülök, hisz nem volt a kedvenc napi rutinom, vakolatot kenni magamra, de mégis ki kellett néznem valahogy.
Most... most ez más, már majdnem hasonlítok egy emberi lényre anélkül, hogy bármi mesterkélt is lenne rajtam. Anya most tuti büszke lenne, kár hogy még mindig nem volt elég bátorságom beszámolni neki a dolgokról. Léna is tartja a száját, ahogy azt ígérte, én meg... majd összeszedem magam annyira, hogy mindent a nyakába zúdítsak. Sokkal könnyebb lenne, ha nem lennének muglik, és itt lakhatnának velem.
Viszont a vonat sípol, jelezve, hogy mindjárt hazaérek, és Ward menetrend szerint vár engem a peronon. Mikor felajánlotta ezt, mint lehetőséget, szerintem még ő sem gondolta teljesen komolyan, pusztán a pillanat szülte kényszer mondatta vele, de azóta is töretlenül kísérget, én meg már tényleg nem tudom, hogy hálálhatnám meg neki mindazt, amit értem tesz.
Gyorsan a fejemre húzom a csuklyám, nem akarom, hogy egyből az szúrjon neki szemet, sőt őszintén bízok a férfi mivoltában, ami garantálja, hogy ezek a dolgok nem szúrnak neki szemet - ahogy általában a pasiknak se szoktak -, és komótosan lépkedek le a vonatról, elvégre, hová ez a sietség?
- Hiányoztam? - csak nem bírom ki, hogy a nyakába ugorjak, és a mellkasába temessem az arcom. Nem, erről a rossz szokásomról talán sose fogok lemondani, és már ő is kezdi egész jól megszokni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Vártam is meg nem is, hogy beérjen a vonat. Még mindig rossz, hogy hétvégente még Wardot is hanyagolnom kell, noha a Budanekeresdiek némileg kompenzálják ezt, na meg... nincs is sok időm ezen agyalni, mert hogy félholtan zuhanok ágyba, és tudtam, hogy ez lesz.
De most lazább volt minden, volt is időnk szórakozni kicsit, biztos a tanárokat is megcsapta a karácsony szele, de... de nem gondoltam volna, hogy ilyen végletekig el fogok menni. Nehezen békülök ki a változásokkal, legyen az bármekkora horderejű. Tisztára emlékszem, hogy akkor is beijedtem, mikor a rellonossal úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább, de máig azt tudom mondani, életem egyik legjobb döntése volt, a másik meg a suli. És csak a tudat vigasztal, hogy ha nagyon akarom, ezt legalább vissza tudom csinálni, csak hogy... akarom? Mert hogy abban már korántsem vagyok biztos. Jó ez így... talán, még ha szinglivé is válok miatta, mert miért ne tehetné ki a szűröm? Nem csodálkoznék rajta, ha egyszer már ő is besokalna.
- Ha már most asszonynak hívsz, hogy fogsz, ha még el is veszel? - nevetek fel én is, de csak cukkolom velem, hisz ahhoz még tényleg fiatal vagyok, hiába mondanék gondolkodás nélkül igent, ha arra kerülne a sor. Jó ez így, nem kell semmit elsietni, hisz időnk, mint a tenger.... azt hiszem... remélem... oké, nem kezdek el még ezen is parázni, már túl sok minden lesz.
- Persze, de megbeszéltük, hogy kibírjuk - mosolygok rá halványan, még az arcán is végig simítok óvatosan, aztán mégis megkomolyodnak a vonásaim.
- Ha szeretnéd, nem megyek vissza többet - vonok vállat, hisz ez egyértelmű, ne mindig csak ő hozzon áldozatokat, én is képes vagyok megállni, még ha nehéz is lesz utána megszokni, hogy már nincs tánc. Valamikor felnőni se ártana, nem?
- Hát... izomlázam van, már a kettős látásom elmúlt igaz, de a fejem zsong, és önkéntelenül összerezzenek, ha éles hangot hallok, mert a hülye tanár csak ordítani képes, nem.. nem is ordít... konkrétan visít - forgatom meg a szemem, miközben a kezébe nyomom a bőröndöm, hisz ez is már amolyan megszokott dolog. Ahogy az is, hogy szabadkezét megfogom és el se engedem. Csak most, mikor felteszi a kérdést.
- Oké, de ne akadj ki, jó? - fújok nagyot, aztán köszörülök kicsit a torkomon, hogy megtaláljam a hangom.
- Szombat este kicsit elengedtük magunkat, elkezdtünk hülyéskedni a csajokkal, és hát.. ez lett a vége - vállat vonva veszem le a csuklyám, hogy ő is láthassa a barnává vált hajzuhatagot.
- Nyugi, ha nagyon gáz, vissza tudom csinálni - nevetek zavartan, és valamiért az se megy túlzottan, hogy a szemébe nézzek most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Nem sietek sehová... miért... elveszel? - csillannak fel a szemeim, de úgy őszintén, mint aki most tudja meg, hogy nyert a lottón.
- Mármint nem most, majd... el akarsz venni? - harapok az ajkamba, mert ez a kérdés most nagyon foglalkoztat. Nem mintha én valaha is terveztem volna, hogy bárkihez is hozzámegyek, de azt se terveztem, hogy majd mágussuliba járok, azt meg főleg nem, hogy lesz egy Wardom. Jelenlegi helyzet alapján, nem biztos, hogy kapásból rávágnám a nemet, noha ehhez még tényleg marha fiatal vagyok. Meg hát... jó ez így, nekem biztos, gondolom, neki is, mert még nem panaszkodott, talán csak egyszer, de akkor is jogosan.
Felvetem neki, hogy inkább maradok itthon, ha akarja, de elmosolyodok a válaszán, még a fejem is megrázom kicsit.
- Jó neked, én nem mindig bírom ki - kuncogok halkan vállat vonva, mert nem fogom azt mondani, hogy az idő alatt eszembe se jut. Mondjuk azt sem, hogy a lányok, akikkel együtt élek regényt tudnának már írni róla, mert az ilyet csak nem mondjuk el, nem?
Bár vajmi kevés dolog van, amit elhallgatok előle, egy kezemen meg tudom számolni, és azokat is csak azért, mert tudom, cikibb lenne, ha tudna róla.
- Most gondold el, míg ide nem kerültem, mindig így néztem ki... minden egyes nap - nevetek erőtlenül a kezét szorongatva, mert azt csak akkor vagyok hajlandó elengedni, mikor megmutatom neki, mit is tettem.
Látom az arcán, hogy valami nem okés, és most először szeretném nagyon tudni, mire gondolhat, mert ez a tekintet engem is megijeszt, még a szemem is elkerekedik egy kicsit, de végül is, csak kinyögöm, amit szeretnék.
A reakciójára már én is sóhajtok egyet megkönnyebbülésembe, és mosolyogva hagyom, hogy felemelje az állam.
- Talán? Ez bíztató - most már jó kedvűen kuncogok... vagy egy fél pillanatig, de ahogy Ward indulna el, kapom is el a csuklóját, hogy maradásra ösztökéljem.
- Van még valami - forgatom meg a szemem, aztán előhalászom azt a nyakláncot, mivel úgy döntök, előtte nem fogok ilyen hülyeségen rágódni, vagy fáradozni azon, hogy ne tudjon róla.
- Ezt Bencétől kaptam mikulásra. Engem is meglepett a dolog, meg a tény is, hogy.. érted..., de ő a barátom, vagyis valami olyasmi... - vágok egy grimaszt, mert én ezt nem tudom definiálni, bár... semmi új a nap alatt.
- Nem akarom, hogy többet gondolj bele, mint ami, mert mégis egy ajándék csak, de nem is akarok elhallgatni semmit előled, mert annál fontosabb vagy - nézek a szemébe, miután csak sikerül megindokolnom, hogy ezt most miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Noha csak hülyülésnek indult, nekem mégis hihetetlen jól esik, hogy fontolóra is veszi a dolgot. Nem tudom elfelejteni, hogyan indult ez az egész, ahogy azt sem, mikor közölte, rendes barátnője még sosem volt. Épp ezért tartom annyira nagy dolognak ezt, meg úgy az egész kapcsolatunkat, és épp ezért nem tudok kételkedni abban, hogy fontos vagyok neki.
A lehető legdrágább dolgot kapom tőle minden egyes alkalommal, olyat, amit én is csak ugyanazzal tudok viszonozni. Az idejét. Feltételezem, ha ezek csak nagy szavak lennének, nem lennénk együtt ennyit, és nem így, tehát még szép, hogy pörgök, mint a búgócsiga.
- Nos rendben, de nem ér három nap után elválni - nevetek halkan, csak hogy elűzzem a komolyságot, mert hogy ez nem mindig megy. Alapból röhejesnek tartom, hogy tizenévesen ilyesmiről beszélek, de... de beszélek, és van is kivel, ez csak a fontos.
- Nem fognak. Beszéltem velük, jó, volt némi csend, mikor azt hittem, bekrepált a telefon, de Ward, ők is csak a legjobbat akarják nekem. Anyám meg két szó után már rákérdezett, ki az, és akkor még nem is látta azt a hülye csillogást a szememben. Mellesleg köztük is van kilenc év, ők tudják igazán, hogy a kor az, ami nem számít, szóval nyugodj meg, rendben? Karácsonykor majd meglátod, hogy jó arcok - mosolyogva simítok végig az arcán, amit már tényleg megszoktam, hogy bök. Igen, vannak dolgok, amiknek zavarnia kéne, mégse zavarnak, nekem ez így pont jó, és neki is.
- És nem jöttél oda? Héj, nincs ám minden percem betáblázva, öt után már szabad vagyok - pislogok rá, persze nem számon kérem, vagy kérdőre vonom, hisz nincs jogom hozzá, meg azért ennyi kell, még ha nehéz is sokszor, nem vagyunk mi teljesen összenőve.
- Semmi gond. Baj van? - aggódva vizslatom az arcát, mert ritka azért az ilyen, vagy csak ritkán adja tudtomra, de ez akkor sem jelent jót, még az ajkam is beharapom közben.
És igen, gondolhatná akár azt is, hogy most akkor túl vagyunk a nagy drámán, de azt csak nemsokára rá tudja meg, hogy a kis jelenet igazából a nagy dráma előszele volt. Jó, bízok benne, hogy akkora dráma nem lesz, de az meg sem fordul a fejemben, hogy párom majd jó pofát fog vágni a nyaklánchoz. Az arcán is látszik, hogy erőfeszítéseket tesz azért, hogy lenyugodjon, így én is visszahelyezem az ajándékom a helyére.
Megfogom hajába túró kezét, és erőmhöz mérten próbálom az oldalához szorítani, miközben pipeskedek kicsit, hogy megcsókolhassam, mert nekem tényleg csak ő számít. Nem a nyaklánc, végképp nem az, aki adta, hisz ő csak barát, vagy olyasmi.
- Előtte elmegyünk sütit enni? - pislogok rá nagy szemekkel, holott ez már szokásunkká vált, mindig beugrunk Ádihoz sütizni, mikor jövök, csak most... most nem tudom, mennyire van hozzá kedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ha szabadulni akarnék, már nem lennék itt - vállat vonva pislogok fel rá, azzal a hülye mosollyal az arcomon, ami ilyenkor mindig rajtam, és ami vigyorrá szélesedik, mikor megkapom azt a puszit.
Látom, betalál a kijelentésem, számítottam is rá, csak tudnám, miért ódzkodik annyira attól, hogy találkozzon velük. Én nem félek - hogy félnék -, és bizton állíthatom, ők se ettek meg még senkit, pedig van még három fiuk, akik hetente mutatnak be aktuális barátnőt. Szegények sokszor tévesztenek nevet, amire bátyáim nem egyszer ráfáztak már, de senki nem okolhatja ezért őket. Én mindig azt hajtogattam, hogy csak egyetlen valakit fogok bemutatni nekik, és ez idő alatt tudatosult bennem igazán, hogy azt akarom, a rellonos legyen az az egyetlen, ez is ilyen hülye, lányos dolog, gondolom.
- Már hogyne lennék - fogom meg a kezét, és megállítva a sétálásban, félve tekintek a szemébe, de nem veszem le róla a sajátjaim.
- Emlékszel mit mondtam, mikor összejöttünk? Nem érdekel mi lesz, vagy van... veled akarok lenni, érted? Nekem te vagy a legjobb - harapok az ajkamba, mert egy kicsit azért pánikba esek, hisz talán az erkélyen láttam ilyennek utoljára, és most sem tetszik, mert fogalmam sincs, mire gondol, így megnyugtatni se tudom.
- Ha nem szeretnéd, nem megyünk. Elmegyünk moziba, vagy bánom is én, nem erőszak, rendben? - sóhajtok fel, mert noha nem tetszik a gondolat, hogy a család nélkül kell karácsonyoznom, lemondok azért róla, hogy ő jobban érezze magát.
- Nem tudom, mondd meg te, mert jelenleg elég ijesztő vagy - lépek is pár lépést, hogy bebizonyítsam az igazam, akkor este is megijedtem tőle, ahogy most, csak most ki is merem ezt mondani. Tudom, hogy nem bántana, mégis... kell az a kis távolság, és ennél rosszabb érzés a világon nincs.
- Szerintem meg, inkább hagyjuk ki.... ne érts félre, élek-halok Ádiért, meg a sütiért, de nem hiszem, hogy ma be kéne mennünk, inkább tényleg fürdeni kéne egyet, meg pihizni... - mosolygok rá halványan, mert nekem azért nem megy olyan könnyen, hogy túllépjek a történteken, nekem nincsenek, vagy ritkán vannak ilyen hangulatingadozásaim, ezért sem tudok mit kezdeni másokéval.