Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tervem, miszerint majd megnyugtatom úgy, ahogy anya engem régen, sajnos nem jött be. Tudom, a puszival kicsit messzire mentem, de én mindig azt élveztem benne a legjobban. Nyilván ott nagyot nyomott benne az is, hogy a puszit anyától kaptam, nem pedig egy teljesen idegentől, akit fél perce láttam meg. Szóval a merész és buta tervemnek a vége az lett, hogy a fiú ellökött magától, én pedig hátra lépem párat. Sajnos elveszítettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással landoltam a földön. - Idióta! - förmedtem rá a srácra. Ahogy estem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, amivel is egy kész lavinát indítottam el, melynek a vége az lett, hogy az egyik csónak kicsit megborult, a rajta lévő dobozocska pedig a levegő lendült, majd az egyik ablakon keresztül távozott. Szóval azon kívül, hogy eléggé bevertem a hátsóm, még egy ablakot is kitörtem. Remek. Most, majd azt is foltozgathatjuk, mert az a flúgos még a saját árnyékától is fél. Egy nagyon sóhajtom, majd a földön ülve hallgatom, amiket mond. Végül is lehet benne valami. Nekem is sántít, hogy decemberben vihar, aztán ahogy ő így összerakja a képet, a végén kiderül, hogy nem is olyan őrült, hanem tényleg valakik vannak odakint. Az se segít sokat a helyzeten, hogy bevallja, kutat valami után, ami után nem biztos, hogy kellene. Szóval simán lehetséges, hogy valaki a nyomában vannak, a vihar pedig tényleg csak álca, figyelemelterelés. Nyelek egy hatalmasat, majd talpra pattanok.
- Oké, akkor mit csináljak?! – kérdezem tőle, és alaposan körbetekintek az apró házban. Túl sok fedezékünk nem lesz, mivel néhány csónakon, evezőn, ládán és ilyesmi apróságokon kívül, nincs itt semmi. – Valamit kéne kezdeni az ablakkal. De mit?! – kissé riadtan nézek a fiúra és várok valami segítséget, valami ötletet. Lopva ki-kitekintek az ablakon, de őszintén szólva semmit nem látok. Teljesen sötét van odakint, s csak akkor van némi fény, mikor villámlik egyet. De most nem is lényeges, hogy én mit látok. Ő látja, ő tudja, szóval igen nagy bajba keveredtem. – Toljuk oda azt a szekrényt az ajtóhoz. – mutatok ujjammal egy régi szekrényre, amiben az evezőket, mentőmellényeket tárolják. – Az ablakhoz pedig állítsuk oda a csónakot, hogy ők ne láthassanak be. Vagy ha tudsz valami frankó varázslatot akkor ne tartsd magadba! – szólok rá kissé esélyesebben, mint kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szerencsére az ismeretlen srác jobban tudja forgatni a pálcáját, mint én. Mondjuk ez  nem nehéz, mivel én jelen pillanatban azt se tudom, hogy az enyém merre van.  
- Jól van! – válaszolok vissza neki, arra, hogy vigyázzak. Hát ez se direkt volt, egyébként meg az ő hibája, mivel ő lökött rajtam egyet. Hangomban van némi él, de mivel most eléggé tele a gatyám, így ezen gyorsan túllendülök. A tervemre igent mondott, így nagy erőkkel kezdjük el taszigálni a bútort meg a csónakot. Amiben tudtam segítettem neki, miközben éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. A titkos lejáró hallatán kissé értetlenül nézek rá. Mégis mit keresne egy titkos ajtó egy elhagyatottnak tűnő csónakházban? Hova vezetne? Le a tó alá vagy mi? Megcsóválom a fejem, és megpróbálok nem kattogni ezen. Elkönyvelem annak, hogy a srácnak túlzottan is élénk a fantáziája. Nekem eszembe se jutott volna ilyen. Bár ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, végül is ebben a világban bármi megeshet. Utálom is benne elég rendesen. Mondjuk, ha normális lennék, simán csak egy átlagos ember, akkor attól se kéne tartanom, hogy egy csónakházban vagyok egy decemberi vihar közben, egy idegennel, akinek üldözési mániája van, de lehet, hogy tényleg van kint valaki aki őt akarja. A hosszabb gondolatmenetem végére nyelek egy nagyot. Már megint belekeveredtem a jóba úgy érzem. Az ránt vissza a valóságba, hogy a fiú újra megszólal. Először nem dolgozom fel amit mond, még egy kicsit a képzeletemben ragadtam, de utána leesik. Odanézek a terasz felé, ahonnan az előbb bejöttem. Egy ablak az egész.
- Fa**a! – közlöm röviden és tömören. – Ezzel most mégis mit…? – jobbomat kinyújtom az említett dolog irányába és kérdő tekintettel nézek a srácra. De a következő kérdése hallatán felnevetek. Csórikám! Rendesen megsajnáltam, hogy pont velem áldotta meg az ég.
- Hát nem éppen, de ha ismernék is, akkor se lennénk előrébb vele, mivel nincs itt a pálcám. – a többi kérdésre nem válaszolok, mivel jelentéktelennek tartom, hogy megtudja ki fia borja vagyok és hány éves. Sajnos az a jelen helyzetünkön nem sokat változtatna. – Szóval magadra maradtál… - konstatálom és bocsánatkérően nézek rá. Hogy ő ebből mennyit lát a sötétben, azt nem tudom, de bennem ott van az akarat…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szinte biztos voltam benne, hogy ha valami hasonló reakciót fogok kiváltani belőle, mikor megtudja, hogy nincs itt a pálcám, és varázslati ismereteknek is híján vagyok. Már megszoktam, hogy ezekben a körökben az emberek valami fura mumusnak tartanak. Abba már bele se megyek, hogy ki van akkor, mikor elmondom, hogy szerintem ez a világ amiben ők élnek, egy nagy sz*r, ami teljes szívemből gyűlölök, ahonnan amit tudok el fogok menekülni. Igaz a világ minden pontján vannak varázslók és boszorkányok, de ha nem mondom el,  hogy az vagyok, akkor talán sose derül ki és sose tudják meg. Szóval ha kijártam a sulit, akkor talán végre élhetek rendes életet. Gyereket sose fogok szülni, mert félő, hogy neki is lesz „ereje”, amitől mentsen meg az ég!
Amikor a srác felsorolja, hogy mennyi minden nem vagyok, akkor én minden opció után biccentek egyet. Az animágusnál kisebbet, mert azt még nem adtam fel, hogy az legyek. Mivel csak az foglalkoztat, attól nem ódzkodom, így be fogok majd próbálkozni… Hátha. A velem szemben lévő hímnemű egyed valószínűleg nem a kedvességéről híres, így elengedem amiket mond. Ha mindig mindent felvennék, akkor nagyon rossz életem lenne és nagyjából már öngyilkos is lettem volna. De még élek! Vagy valami olyasmi.
- Boccs… - ennyit teszek hozzá, mert valahogy szükségét érzem. Nem fog velem sokra menni, aztán még a végén miattam fogják kinyírni, mert nem tudom megvédeni. Hupsz! Kérdését hallva gondolkodni kezdek, majd hirtelen majdnem kiszalad a számon, hogy a tó. De egy tóval nem hiszem, hogy sokra megyünk, hacsak nem elemi mágus, aki valami vízi pajzsot tud körén varázsolni vagy ilyesmi. Idióta gondolatomon elmosolyodom egy fél pillanatra.
- Hmm… Temető? Lovarda? Talán.  – na meg a tó, teszem hozzá fejben, mire újra elmosolyodom. Az ablakok felé lépek párat, majd fejemet oda dugom hozzá és erőteljesen kezdek kifelé nézelődni, hátha meglátok valamit, ami segíthet. Majd egy rossz mozdulat után az egyik deszka megreccsen, majd a lábam eltűnik a mélybe, azonban a másik oldala a deszkának az égbe emelkedik.
- Áucs! – szisszenek fel, majd halkan egy kisebb káromkodás hullám hagyja el ajkaimat, de csak halkan. – Azt hiszem beszorultam. – nézek a fiúra bocsánatkérő, de könnyes szemmel, mivel eléggé fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabadnapom van, vagyis kértem egyet, mivel el kellett intéznem pár dolgot. Na meg egyhuzamban lehúztam 13 napot, szóval eléggé el is fáradtam.  A délelőtt nagy részét ügyintézéssel töltöttem, számlákat fizettem be, sőt még takarítottam és mostam is egyet. Aztán eljött a késő délután és nekem jelenésem volt  a stégnél. Drága főnököm kitalálta, hogy beszéljünk át egy-két dolgot a csárdával kapcsolatban, de semmiképp ne ott, hanem valami nyugisabb helyen. Egy cseppet sem bántam, hogy nem ott találkozunk, mivel ma nem vágyom oda, sőt a közelébe sem. Mivel már egy ideje ott vagyok, így megismertem a falu/város igazi krémjét, így nyugodt szívvel közlekedek éjszaka is az utcán. Engem tuti nem fog bántani senki. Azért előnye is van annak, ha valaki egy ilyen késdobálóban dolgozik. A hűtőmből kipakoltam az előre betárazott söröket, majd megtömtem velük a hátizsákom. Nagy lendülettel érkeztem meg a stéghez, ahol és aminek a környékén tök egyedül vagyok. Hű! Ilyen sem sűrűn fordult még elő. A Nap hét ágra süt, én pedig igen gyorsan szabadulok meg a dzsekimtől, mivel majd meg döglök benne. A stég végére lépkedek, majd táskámat és kabátomat óvatosan lerakom, végül le is huppanok. A fa kellemesen meleg, a Nap sugarai finoman melegítik bőrömet is. Kinyitok egy üveg sört, majd kortyolok egyet belőle. Egyik lábamat magam alá húzom kissé majd ezen átrakom másik, nyújtott lábamat. Hátradőlök és kényelmesen megtámaszkodom. Fejemet hátradöntöm és szemeimet is behunyom. Hát akkor várakozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallom a hátam mögül, hogy valaki mozgolódik, de nem fordulok meg. Igazából kétesélyes a dolog, vagy a Főni az, vagy nem. Úgyis gyorsan ki fog derülni alapon én csak várok, s mikor a léptek még közelebbiek, szinte már biztos vagyok benne, hogy Niko az. Mikor mellém ér egy könnyed mozdulattal tolom fel a napszemüvegemet fejem tetejére, majd egy szívélyes mosolyt küldök felé.
- Semmi gáz, én addig napoztam. Rám fér azt hiszem… – vonom meg vállam, majd a hasamra pillantok, ami nem annyira fehér, de azért a nyári színemtől messze áll. Én vagyok azon lányok egyik példánya, aki soha nem jár szoláriumba. Szerencsés vagyok valamennyire, mivel kissé kreolos bőrt örököltem apától… kb. ez az egye jó dolog benne. Végig figyelem Nikot, miközben letelepedik mellém a stégre. Egy mély sóhaj tör fel belőlem mikor helyet foglal, s úgy érzem, hogy fülemben lüktet a vér a bennem lévő feszültségtől. Arcomon semmi nem látszik ebből szerencsére.
- Tökéletes. – kacsintok rá, majd a magasba emelem sörömet - Én most inkább erre dobtam a voksom. Többet hoztam, szóval ha gondolod… - a mellettem lévő táskát szétnyitom, így szemléltetve a tartalmát.
-Na és mi a helyzet Főni? Mi történt? Gondolom nem csak jókedvedből hívtál ide, vagy mert hiányoztam. Szóval essünk túl rajta… – törökülésbe ülök és teljes testtel felé fordulok. Leveszem a napszemüveget a fejemről, majd az egyik szárára finoman ráharapok. Ideges vagyok, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet, illetve azért is mert itt ül mellettem mindössze pár centire. Konkrétan érzem a parfümjének illatát. Végem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Kockák… ugyan kérlek! Hiszem ha látom…! – ezt a lehetőséget kár lett volna nem kihasználni. Talán a férfi önbecsülése nem fogja hagyni, hogy ne bizonyítsa be a kockák meglétét. De aztán sose lehet tudni! A főnököt eddig még csak felöltözve láttam, de ha villantana, akkor nem csuknám be a szemeim. A következő mondatán felnevetek, mivel tudom, hogy kiváltója a sör volt. Hát igen, egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, legyen szó ételről vagy éppen sörről. Nézem, ahogy megpróbálja kihúzni a dugót az üvegből és már nyúlnék is érte, hogy segítsek, de félúton megáll a kezem, majd visszaejtem testem mellé.
- Mintha nem is kocsmád lenne… - egy pimasz mosolyt küldök felé, de ez is egy olyan pöttyös labda volt, amit nem lehetett hagyni elgurulni. Jaj Istenem, mekkora is genyó vagyok. Ahogy valakin fogást lehet találni én nem tudok elmenni mellette.  - Tudod, miután kinyitottad a bort meg kell szagolni a dugót. Abból el tudod dönteni, hogy jó e még vagy már inkább a halakat kellene megitatni vele. – közlöm. A kezéért nyúlok amiben a dugóhúzó van, majd odahúzom és megszagolom. Rossz ötlet volt… Kurvára semmit nem éreztem a borból, mivel arra nem tudtam koncentrálni, csak a parfümre. - Baszki Niko, ki fogsz csinálni. Legközelebb kevesebb parfüm kérlek… - elengedem kezét, majd folytatom. - Egyébként jónak tűnik… – bár fingom nincs, de azért valamit kellett mondani… Mikor visszakérdez, hogy miért ne hiányoznék, mintha ismét hasba vágnának.
- Mert az alkalmazottak nem szoktak hiányozni a főnöknek… – vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim. Mikor elmeséli, hogy panaszt tettek rám, csak felnevetek.
- Nem adtam nekik több piát, mert már így is törni zúzni kezdtek, majd kizavartam őket… Lehet véletlenül kicsúszott a számon valami ilyesmi. – bocsánatkérő tekintettel nézek rá, majd kissé beharapom alsó ajkam. - Máskor megpróbálok nyugodtabb maradni. Kérlek ne rúgj ki! – kissé megjátszott esdeklő tekintettel nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kérdésére, miszerint, hogy beszélek a főnökömmel, csak megvonom a vállaim, majd egy Hmm is elhangzik közben. Mivel nevet, így nyilván nem sértettem vérig, szóval nincs semmi probléma. Na meg ha ennyitől megsértődne, akkor úgy kellene neki. Annyira közelinek még nem nevezném az ismeretségünket, de úgy érzem ismerem a határait, hogy meddig lehet elmenni vele. A kérdésemre adott válaszán felhorkanok.
- Na persze… – válaszolok neki, mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy többen is jelentkeztünk akkor a meghirdetett állásra. Pedig most tényleg csak a valóságra lettem volna kíváncsi. Jó lenne tudni, hogy mit látott bennem, hogy miért pont én. Nem várom, hogy fényezzen, nyilván nem kell, de azért jó lenne tisztában lenni vele. Azonban Nikot elnézve, ezt sose fogom megtudni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. A mosolyra mosollyal válaszolok, mikor megérintem a mellettem ülőt. Tudom, hogy nem fog félre lépni, tudom, hogy szereti a párját, de abban is biztos vagyok, hogy eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne ha… Az eddigi viselkedése erre enged következtetni, azonban ma mintha kissé távolságtartóbb lenne, mintha kissé elzárkózna tőlem. Nem kell dicsérnie, se semmi ilyesmi, de azért ennél kicsit jobban is megerőltethette volna magát. Jobban törölgetek, mint Anna… Cöh! Hát kapja be!
- Kössz! – - reagálok közömbösen, majd a korty sör után újra megtámaszkodom hátam mögött. A perc töredéke alatt sikerült felhúznom magam, ami nagy valószínűséggel ki is ül arcomra. Sajnos egy nyitott könyv vagyok. Egy újabb, de immár igen nagy kortyot iszok a sörből, majd amíg Niko a vízzel van elfoglalva én egy kis fém flaskát húzok elő a táskámból. Egy nagyot kortyolok belőle, azzal a reménnyel, hogy ez majd lelazít. Kissé befeszültem. Hallom, hogy Niko hozzám szól, rá is pillantok, majd meghúzom a sört. A hideg végigfut rajtam és kissé meg is rázkódom, arcomon egy grimasz is végigfut. A pálinka valamiért mindig ezt váltja ki belőlem.
- Csak utánad… – oldalra biccentett fejjel nézek Nikora, majd a vízre. Nem normális, ha beleugrok, még marha hideg hozzá. Nyáron szó nélkül vetkőznék és ugranék, na de most… Őszintén megmondom, hogy nem vonz. Mondjuk az biztos, hogy kissé lehűtene és talán utána nyugodtabb lennék. Most még a hülye is észreveheti, hogy valami nem stimmel.
- Miért vagy ma ilyen genyó velem? – csúszik ki végül a számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Niko kérdését hallva egy mély sóhaj tör fel belőlem. Igazából teljesen jogos, és nem tudok rá válaszolni. Őszintén szólva én sem tudom, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel. Vagyis tudom, de mégsem tudom, vagyis tudom mit szeretnék, de azt nem szabad. Jaj Istenem, hogy nekem miért ennyire bonyolult az életem?!
- Tudom. Tisztában vagyok vele, de ez engem kiborít. - megvonom vállam, s mikor közli, hogy nincs szüksége drámára, csak felnevetek. Az életünk, legalábbis az enyém, drámák sorozata, ami sokszor egy szappanoperába illene.
- Hajrá! - közlöm vele, mikor ő azt dobja fel, hogy jobb ha távozik. Aztán bekattan valami és felülök, majd a táskába kezdem pakolni a cuccaim. - Tudod mit, nekem azt hiszem elég volt itt kint, szóval te maradj csak. Majd bent találkozunk. - mondom neki, és nem kell túl okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, kicsit megsértődtem. Felállok, majd a táskámat hátamra dobva indulok el a part felé. Még mielőtt túl messzire érnék megfordulok, majd Nikora nézek, remélve, hogy elcsípem a pillantását.
- Bocsánat! - mondom őszintén,majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek irányába. Szépen komótosan hazasétálok, majd menet közben komolyan megrágom a történteket. Tudom, hogy egy túl nehéz eset vagyok, mindent túlbonyolítok, de sajna én már csak ilyen elcseszett vagyok.